Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-01 / 281. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 1. Tolnanémedi gondok . . . Négy pohár bor áll az asztalon, természetesen nem gazdátlanul, mindegyik pohárhoz tartozik egy- egy ember. Kint esik az eső, vagy a hó, amint éppen az őszi időjárásnak a kedve járja. Kint a határban megállt a munka, nem is lesz rá gond tavaszig az ilyen „parasztünnepe­ken“ van idő és lehetőség arra, hogy a parasztember nyugodtan el­mélkedjen a világ soráról, nemkü­lönben a magáéról is. Talán soha nem nehezedett rá olyan erővel a „hogyan“ gondolata, mint most, a jelenlegi hetekben. A négy ember élénken vitatkozik. A beszélgetést láthatóan egy ma­gas, barnasapkás, ötven év körüli ember irányítja. Amint a vitatkozás hevében feljebb taszítja sapkáját, kilátszik alóla őszülő haja. Hol a mellette levő bekecses, őszülő, ala­csony embernek, hol a vele szemben álló bundasapkás fiatalembernek magyaráz. — Azt mondjátok, hogy a 450 fo­rint havi fizetés kevés? — Kevés bizony — mondja a fi­atal — annyiért be sem megyek dolgozni. Ki dolgozik annyiért? — Na és? Számold meg, hogy ugyanazt mondja a többi jószág­gondozó, ugyanazt mondják a foga- tosok. Dolgoznátok, mondjuk hét­százért. Viszont nincs a szövetke­zetnek annyi fedezete, hogy minden hónapban hétezer forintot fizessen ki a tíz embernek — magyarázza az öreg — Honnan teremthetnénk annyi pénzt? Eladnánk két tehe­net. A hónap végén kettőt, aztán a következő hónap végén megint ket­tőt, aztán azt vennénk észre, hogy elfogyott a törzsállományunk. Már­pedig ezt nem szabad megtennünk. A jószágállományt mindenképpen meg kell tartanunk. — Hát akkor mi lesz, hogyan lesz a fizetés? —* kérdezi az alacsony. — Munkaegységre továbbra is? — Nem tudom. Sokszor nem al­szom éjjel, ezen gondolkozom. Na­gyon nehéz helyzetben vagyunk. Talán az lenne a legjobb ha vára­koznánk egy ideig, addig amíg a kormányunk nem dolgozza ki, ho­gyan támogatja továbbra is a tér melőszövetkezeteket. A Felszabadu­lás feloszlott, de nekünk, a Meg­győződésnek, meg kell maradnunk, akárhogyan is lesz. — De mégis, hogyan leszünk mi, János bátyám — kezdi újból a fiatal. — Dolgozzunk megint, az­tán akkor osztozzunk, ha lesz ter­mény? — Azt kell csinálnunk, mint az egyéniek. Azok is ilyenkor pénzel­nek leginkább, aztán tavaszig csak a házikiadásokra költenek. Vagy, ha mód lesz rá, akkor veszünk fel zöldhiteleket. No, meg aztán, úgy fizethetünk, ahogyan gazdálkodunk a jószággal. Mert mi értelme volt annak, hogy feloszlott a Felszabadu­lás? Az adósságot mindenki vitte magával, amit a szövetkezet még nem rendezett. Azt tudhatjátok pe­dig, hogy az adósság együtt fekszik, együtt kel az emberrel. A tartozá­sokat rendezni kell a termelőszö­vetkezetnek, rendezni kell akkor is, ha feloszlik. Márpedig akármelyik ujjamat harapom meg, mindegyik nekem, fáj. — Nem is arról van szó, hogy ki akarnánk lépni — szól közbe az alacsony bekecses — hanem arról, hogy hogyan gazdálkodjunk to­vább? Mert miért lépjen ki az em­ber? A szövetkezetnek ugyanúgy nem lesz beadása, mint az egyéniek­nek. Csak az aggasztja az embert, hogyan tudunk kilábolni ebből a nehéz helyzetből. — Igen, ezen gondolkodom én is a legtöbbet — kezd fejtegetőzni az öreg újból. — És azt kell monda­nom, én sem tudok magammal dű­lőre jutni, nem tudom, mit gondol­jak. Nem látok tisztán egyenlőre, hogyan alakul a helyzetünk, de azt mondom, várjunk. Várjunk addig, amíg a kormányunk nem mondja meg nyiltan, világosan, hogyan se­gíti ezekután a termelőszövetkeze­teket. Ráérünk várni tavaszig, mert végeredményben most úgysem tu­dunk csinálni semmit. Amíg új termés nem lesz, addig mindenki ki tud tartani valahogyan. Aki ki akar lépni, ráér tavaszig gondol­kodni. Ne legyen a nevem Bertók János, ha nem lesz könnyebb a helyzet a jövőben. Csak az lesz a A Magyar Népköztársaság külügy­minisztériuma november 28-án szóbeli jegyzéket intézett az Osztrák Köztár­saság budapesti követségéhez. A jegy­zék a többi között ezeket mondja: „Egyre több szülő, aggódó apa és anya fordul kétségbeesetten a ma­gyar külügyminisztériumhoz az Osztrák Köztársaság területére tá­vozott, vagy kényszerrel elvitt fiatalkorú gyermekeik mielőbbi visszatérésének előmozdítását kér­ve. Közismert, hogy a magyar belső ese­mények következtében nagyszámú fia­talkorú kalandvágyból, csábítás foly­tán, félelemből és erőszak alkalmazásá­nak következtében hagyta el az ország területét. Sajnos, a magyar külügy­minisztériumnak még nem állanak megfelelő adatok rendelkezésére, az Osztrák Köztársaság területére 1956. október 23. óta kikerült fiatalkorúak számát illetően. Az eddigi megáll ipi- tások szerint is nyilvánvaló azonban, hegy többezer fiatalkorú, 18 éven aluli hagyta el az ország területét. A soproni diákok nagy részét pél­dául fasiszta terroristák félemlí­tették meg és teherautókon szá­zával vitték őket Ausztriába. Ilyen módon hurcolták el a soproni Erdészeti Technikum évfolyamainak 15—16 éves diákságát is. Berlin, november 28. (MTI) A nyugat-berlini lapok felháboro­dással foglalkoznak a Magyarország­ról elmenekült személyek nyomorúsá­gos helyzetével. A nyugat-berlini BZ beszámol arról, hogy a menekült táborokat nyugat­németországi kalandorok keresik fel, akik fűt-fát Ígérnek a mene­külteknek és a csinos fiatal lá­nyokat bárhölgyeknek, bártáncos­nőknek és hasonlóknak szerződte­tik. „Megjelentek a patkányok, előbúj­tak odvaikból” — jegyzi meg ezzel kapcsolatban a nyugat-berlini lap. — Ugyanez a lap beszámol arról .hogy a menekült táborokban megjelennek a francia idegenlégió toborzó ügynökei is. Az osztrák sajtó is közöl adatokat kérdés, hogyan és milyen módon lehet majd gazdálkodni. Az biztos, ha továbbra is együtt maradunk, mert a Felszabadulásból is átjönnek hozzánk, akik maradni akarnak to­vábbra is, előbbre leszünk, mint azok, akik kiléptek. Most már mi mondjuk meg, hogyan akarunk gaz­dálkodni, ezt is számításba kell ven­nünk. Szóval annyit mondok, vár­nunk kell, ne hamarkodjuk el a dol­got. Ne gondoljátok azt, hogy a bentmaradásra akarlak benneteket erőltetni, csak elmondom, amit én jónak látok. — Mi is maradni akarunk, csak az nem világos, mire számíthatunk ezekután — felel rá a fiatal.-i Hát, talán mehetnénk a dolgunk után, meg kellene nézni a jószágo­kat — mondja az alacsony, beke­cses. Felszedelőzködnek, kiisszák borukat, mennek mind a négyen, kiki a maga munkája után. B. I. A magyar külügyminisztérium az általános magyar közvélemény hang­ját tolmácsolja akkor, amikor az igen tisztelt Követség sürgős közreműkö­dését kéri a fiatalkorú magyar állam­polgárok mielőbbi visszajuttatásának érdekében. A magyar külügyminiszté­rium kijelenti, hogy illetékes magyar határőrizeti szervek bármely időpont­ban hajlandók átvenni az osztrák ha­tóságoktól olyan fiatalkorú csoporto­kat, amelyeknek tagjai 1956. október 23. óta kerültek az Osztrák Köztársa­ság területére. Megfelelő kormányrendeletek alap­ján az így visszakerült fiatal­korúak minden eljárás nélkül bé­kés családi otthonaikba térhetnek vissza, ahol a szülők újból gon­dozásba vehetik őket. Ismerve az osztrák nép humanizmu­sát, a magyar külügyminisztérium bí­zik abban, hogy a most már teljesen az Osztrák Köztársaság kormányszer­veitől függő fiatalkorúak visszate’epí- tése minél előbb megkezdődik, ezzel sok szülő akarata teljesül és érvényre jutnak az emberiességre vonatkozó nemzetközi megállapodások is. A Magyar Népköztársaság külügy­minisztériuma bízva az igen tisztáit Követség gyors válaszában, ezúttal is őszinte nagyrabecsülését fejezi ki”. az Ausztriába érkezett magyar me­nekültek nyomorúságos helyzetéről. A Bild Telegraf leírja a magyar menekültek ausztriai életkörülményeit. A lap elmondja, hogy sok menekült vasúti kocsiban, pajtában és egyéb, télen lakha­tatlan helyiségben lakik. A lap rá­mutat, hogy a menekültek „hálá­sak egy tányér bablevesért, egy meleg zugért”. Gyakorivá vált, hogy a menekültek elhagyják a táborokat, amelyekben az osztrák hatóságok elhelyezik őket. így például az osztrák közigazgatás képviselője egy salzburgi sajtóérte­kezleten kijelentette, hogy a sitzen- heimi táborban tartózkodó 40 magyar közölte, hogy haza kiván térni. Hu­szonnyolc menekült elhagyta a tábort. Segítsék visszatérni szüleikhez az országbél távozott 18 éven aluliakat Magyar jegyzék az osztrák követséghez Vasúti kocsiban, pajtában laknak az Ausztriába menekült magyarok Kerítők és toborzóügynökök sündörögnek a táborban Mi újság a Városi Kultúrhásban ? Sokan szeretnének már nyugodtan, békében, boldog és meleg otthonban élni, szeretnének közbiztonságot, egy olyan államban alkotni és dolgozni, amelyben nem keli egyetlen becsüle­tes embernek sem rettegnie, Ennek az elemi erővel feltörő érzésnek adott hangot Kádár János miniszterelnök is a nagybudapesti munkástanácsok va­sárnapi értekezletén. Itt Szekszárdim is szeretné már a lakosság többsége, ha minél előbb normalizálódnék a helyzet és rendes kerékvágásba zök­kenne a város élete, mert az emberek mindennapi életéhez sajátosan hozzá­tartozik, hogy az egyhetes fárasztó munka után megnézhessenek egy színdarabot, vagy egy kabaréműsort, vagy éppenséggel táncolhassanak. A Városi Kultúrházban nagyon sok és nívós műsor ígérkezett erre a hó­napra, azonban az események követ­keztében semmi nem valósult meg belőle. És így van ez a megye vala­mennyi községében. A Városi Kultúr. ház vezetősége az elmúlt héten felke­reste a Pécsi Nemzeti Színházat. A válasz egyértelmű volt: Jóidéig egy­általán nem tudnak jönni semilyen színdarabbal. Igaz a próbákat már megkezdték, de hosszú heteket vesz igénybe a felkészülés. Pestről semi­lyen kecsegtető ígéretet nem kaptak. A helybeli színjátszókat a próbákban mindezideig akadályozta a kijárási ti­lalom. Ennek ellenére a színjátszók a közeli napokban mégis megkezdik a darabok próbáit. Most a tél folya­mán mintegy három színművet tanul­nak be, a közönség elé azonban csak február végén, március elején lépnek. A kultúrház műsorpolitikájában je­lentős változás várható. Elhatározták ugyanis, hogy ezentúl bátran nyúlnak régi magyar és mai haladó nyugati írók műveihez. A helyzet valamelyes konszolidáló­dása után azonnal megnyitják a téli­ker tét, ahol havonként több alkalom­mal is fellépnek neves művészek. A tervükben szerepel az „Erre táncol a világ” című zenés műsor, s a cseh­szlovák rádió tánczenekarának_ az Állami Népi Együttes szerepeltetése, a francia, angol, német nyelvtanfo­lyamok megkezdése stb. A város korcsolyázóinak örömére közli a Városi Kultúrház, hogy való­színűleg hamarosan korcsolyapályát létesít a kultúrház melletti területen. Az érdekesség még talán annyi, hogy felfrissítik a Városi Kultúrház színjátszó együttesét, s ezentúl helyet kapnak a kultúrház irányításában maguk a szereplők is. SPORT Megalakult a Délnyugatmagyarországi Labdarugók Álszövetsége Folyó hó 24-én a Baranya megyei Testnevelési és Sportbizottságon a Baranya megyei Labdarúgó Társa­dalmi Szövetség és Pécs Városi Labdarúgó Társadalmi Szövetség, a 'megyei TSB vezetőinek közremű­ködésével közös értekezletet tartott, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) felhívása alapján megválasz- szák a Délnyugatmagyarországi Lab­darúgók Alszövetsége (DnyLSz) ide­iglenes intézőbizottságát. A 27 tagú értekezlet egyhangú­lag a következő 9 tagú ideigle­nes intézőbizottságot választotta meg: dr. Pazar Ferenc, Hergert Károly, dr. Kövecs Ferenc, Mol­nár József, Besztercei István, Csorba István, Schein Béla, Ben­da János és Baranyai György. Az intézőbizottság megválasztása után a következő határozatokat hoz­ta: 1. A bizottság ideiglenes jelleggel működik mindaddig, amíg a közleke­dési lehetőség megnyílik arra, hogy a Délnyugatmagyarországi Labda­rúgók Alszövetsége területén levő ed­digi labdarúgó társadalmi szövetsé­gek és sportkörök elküldhetik kép­viselőiket értekezletre, amelyen meg­válasszák a szövetség végleges veze­tőségét. 2. A bizottság megalakulását közli a MLSz-el, tőle tájékoztatást kér a DnyLSz pontos területére vonatkozó­lag és addig is az alakulásról értesíti a Somogy megyei, Tolna megyei, valamint nagykanizsai, kaposvári és bajai labdarúgó társadalmi szövetsége­ket és észrevételeiket kéri jövő­beni átszervezésre vonatkozólag. 3. Kimondotta a bizottság a Ba­ranya megyei és Pécs városi Labda­rúgó Társadalmi Szövetségek meg­szűnését és a TSB-ktől független, ön­állóan működő Délnyugati Labda­rúgó Szövetség megalakulását. 4. Felkérte a bizottság a Baranya megyei és Pécs városi TSB-ket, hegy a szövetség végleges megalakulásáig helyiség rendelkezésre bocsátásával, adminisztratív és egyéb elkerülhetet­len költségek biztosításával a szövet­séget támogassák. 5. A bizottság feladatának tekinti a szövetség végleges megalaku­lásáig felmerülő labdarúgó ügyek intézését, a szövetség végleges megszervezését és a választói ér­tekezlet előkészítését. 6. A bizottság az országos labda­rúgó értekezlet megtartásáig érdemi­leg nem kíván foglalkozni a labdarú­gás bajnoki szervezetének, stb. kér­désével, csak javaslatokat vár a volt kisebb szövetségektől, sportköröktől és javaslatot készít az országos érte­kezletre, mint amelyik dönt a vidék labdarúgó átszervezésének kérdésével kapcsolatban is. A jelenlegi sorrenddel a Baranya megyei labdarúgó bajnokságot befe­jezettnek tekinti. Bajnoki, kupa és osztályozó mérkőzéseket ez évben már nem rendez. 7. Az ideiglenes bizottság elnökéül Hergert Károlyt, alelnökéül Molnár Józsefet és titkárul dr. Pazar Feren­cet választotta meg. A szövetség levelezési címe egye­lőre „Délnyugatmagyarországi Lab­darúgók Alszövetsége (MTSB címén) Pécs, Kulich Gyula u. 5. sz.’‘ Az edzők és a játékvezetők nem fogadták el az OTSB nemrég kiadott rendelkezéseit Az OTSB ideiglenes forradalmi bi­zottságának tájékoztatója szerint az OTSB mint a Minisztertanács mellett működő sporthatóság, hivatali műkö­déséből folyóan, felügyeleti jogkörét a magyar testnevelési és sportmoz­galom átszervezéséig továbbra is gya kőről ja. Ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a 169—1951— IX. 13. MT. sz. rendelet, — amely a sportszervezetek működését szabá- bályozza — továbbra Is érvényben van. Ehhez képest tehát a meglevő sportszervezetek (SE-k, sportkörök) megszüntetéséhez, átszervezéséhez, il letve új sportszervezetek alakításá­hoz továbbra is az OTSB, illetve az illetékes TSB-k engedélyét kell kér­ni. A tájékoztató szerint a társadalmi sportszövetségek vezetőségének meg­bízatása az önálló sportszövetségek megalakításával, illetve az új ideig­lenes vezetőség megválasztásával, legkésőbb azonban 1956. december 31-ig megszűnik. Az újonnan alakuló sportszövetségek megalakítására és munkájára vonatkozóan az irányel­vek: a megalakulási szándékot az OTSB-be nyolc nappal előbb kell be­jelenteni. Az alakuló ülésen egy na­gyobb létszámú ideiglenes tanács, ezen belül szűkebb intéző bizottságot kell alakítani. Szavazati joguk van mindazoknak, kik az illető sportág­ban mint versenyzők, játékosok, ve­zetők, edzők, versenybírák, illetve játékvezetők részt vettek. A megvá­lasztott ideiglenes vezetők névsorát az OTSB-nek be kell küldeni. A tájékoztató a továbbiakban közli a sportszövetség feladatát, jogkörét, valamint azt is, hogy az újjáalakulás bejelentését követően az OTSB gon­doskodik a sportszövetség működésé­hez szükséges anyagi feltételek bizto sításáról, helység kijelöléséről, s munkafeltételek biztosításáról. A kö­zölt elvek szerint a sportszövetségek vidéki szerveinek megalakítását a területileg illetékes TSB-nek kell be. jelenteni. Végül a tájékoztató közli: a ma­gyar sportélet demokratikus alapok­ra való helyezése, az átszervezés fo­lyamatban van. Ennek megtörtén­téig szükséges a magyar sporttársa­dalom egységes összefogása. * Az edzők testületé és a játékveze­tők tanácsa november 28-án ülést tar tott Budapesten. amelyen az OTSB fenti rendeletét illetve köz­leményét tárgyalta meg. Többórás vita után a résztvevők egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a ren­delkezés több pontja nem felel meg a demokratikus követelményeknek és a rendelkezés nem más, mint a szövetségek, illetve a sportegyesüle­tek, önállóságának megcsorbítása. A megjelentek egyöntetű véleménye alapján nem fogadták el a rendele­tet és közölték, hogy az ellen tilta­koznak. SPORTHÍREK A nyugati túrán lévő Budapesti Honvéd labdarugó csapata csütörtö­kön egy kombinált csapat ellen ját­szott mérkőzést Madridban. Az első félidőben a spanyolok már 3:2-re ve­zettek. A második félidőben a Hon­véd jó játékával elérte, hogy a mér­kőzés 5:5 arányú eldöntetlenül vég­ződjék. * A hét elején több lapban az a hír jelent meg, hogy Iharos Bécsben tar­tózkodik és belga állampolgárságot kért. Mint a Sport csütörtöki száma közölte Iharossal telefonon beszéltek közölte, hogy senkinek nem tett ilyen értelmű nyilatkozatot és a Honvéd labdarugó csapatával együtt vissza­jön Magyarországra. A mai (december 1-i) olimpiai versenyműsor: Vívás: párbajtőr egyéni, középdöntő (8.30) , döntő (19.00). Kenu: (9.00). Kajak: női 500 m (16.00), 1000 m döntő (16.15). Birkózás: szabadfogású, döntő (10.00 és 19.00). üszás: 4X200 m gyorsváltó (14.00), műugrás döntő (19.30), női 100 m gyors (19.30), 200 m pillangó, döntő (19.30) , 400 m gyors (19.30). Vízilabda: (14.00 és 19.30). Aúétika: 4X400 m váltó, középdöntő (15.50), 1500 m döntő (16.15), 4X100 m váltó, döntő (16.35), 4X400 m váltó döntő (17.10). Ökölvívás: döntő (19.30). TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja. Szerkeszti a Szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: az MSZMP intézőbizottsága. Szekszárdi Nyomda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom