Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-03 / 233. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956. OKTÓBER 3 fiz Olasz Szocialista Párt határozata az olasz szocialista erők egyesítéséről Róma (MTI). Az Olasz Szo­cialista Párt központi bizott­sága határozatot hagyott jóvá a szocialista erők egyesítéséről. A határozat szerint e kérdés konkrét tartalommal tölthető meg, ha a két párt egységesen lép fel a következő feltételek alapján: A szakszervezeti mozgalom egységes felfogásának he­lyeslése és az összes dolgo­zók egységét célzó akcióegy­ség elfogadása minden politikai, ideológiai és vallási megkülönböztetés nél­kül, kölcsönös kötelezettségválla­lás az állampolgárok közötti megkülönböztetések megszün tetőséért folyó harcra, kezdve a munkahelyektől és a közhatalommal való kapcsola­toktól, kölcsönös kötelezettségválla­lás olyan olasz belpolitika érdekében, amely ma nem­csak elveti az atlanti kötelé­kek támadó jellegű értelme­zését, hanem hatékonyan hozzájárul a nemzetközi eny­hüléshez, a békéhez, az egymással szem­benálló tömbök megszüntetésé­hez, a gyarmati népek felsza­badításához. „Mint a szocialista egység politikájához vezető első konkrét lépést az Olasz Szo­cialista Párt azt kéri az Olasz Szocialista Demokrata Párttól, ismerje el a középpolitikával való próbálkozás túlhaladottsá. gát, vonja le ebből a szükséges következtetéseket és az Olasz Szocialista Párttal együtt a bal­oldal felé történő kibontakozás politikáját kérje a kongresszu­sát tartó Keresztény Demok­rata Párttól.“ Az Olasz Szocialista Párt központi bizottsága ezután visz szautasítja az antiklerikalizmus vádját és kifejezi azt a kíván­ságát, hogy kiküszöbölődjenek a szocialisták és a katolikusok közötti ellentéték amelyek nem vallási, hanem politikai természetűek. A határozat vé­gül megerősíti az elmúlt évek egységpolitikájának érvényes­ségét, majd leszögezi, hogy „ennek a politikának a formái, amelyek között a szocialisták és a kommunisták kapcsolatai alakultak, mindig változtak az olaszországi osztályharc külön­böző szakaszai szerint. Ezek a kapcsolatok hosszú évek közös harcai során alakultak ki, kö­zös áldozatok után. Az így el­ért vívmányok lehetővé teszik, hogy ma ezek a kapcsolatok új formákat öltenek az egységpo­litika tartós eredményeinek biz tosítása érdekében a két párt autonom kezdeményezésével és szabad elhatározásával.“ Pietro Nenni, az Olasz Szo­cialista Párt vezetője vasárnap Viterboban beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, az Olasz Szocialista Párt nem kéri a szociáldemokratákat arra. hogy minden további nélkül kilépjenek a kormányból, ha­nem csak arra, hogy rábírják a kereszténydemokratákat a bal­oldal felé történő kibontakozás politikájának megvalósítására s csak akkor menjenek át ellen­zékbe, ha a Keresztény Demok rata Párt nem határozza meg világosan politikáját. Tito és kísérete a Krímben Jalta (TASZSZ). Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke N. Sz. Hduscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, va­lamint Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács alelnöke és Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, hét­főn reggel vadászatra a krimi hegyek erdőségeibe utazott. Jacques Duclos hatvan éves Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára hat­van éves. A Francia Kommu­nista Párt politikai bizottsága üzenetet küldött Duclos-nak 60. születése napjára s ebben le­szögezi, hogy a kommunisták ismerik azt a kimagasló szere­pet, amelyet Maurice Thorez ol­dalán játszott a francia párt egész története során a munkás egységért, a népfront megvalósí­tásáért, a német megszállók el­len továbbá a nemzeti függet­lenségéért és a békéért vívott harcban. Az üzenet megállapít- jat, hogy Duclos a nemzetgyű­lésben harminc év óta a dolgo­zók és Franciaország érdekei­nek fáradhatatlan védelmezője. Mosa Fiiadé bonni nyilatkozata Bonn (Tanjug). A Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés kül­döttségének nyugatnémetor­szági látogatása alkalmából Mosa Pijade nemzetgyűlési el­nök, a küldöttség vezetője a többi között a következőket mondotta: Nyugatnémetországi találko­zásaink és beszélgetéseink után — melyek között ki kell emel­nem a von Brentano külügymi­niszterrel történt találkozásun­kat — az a benyomásom, hogy megjavultak az országa­ink közötti kulturális, politi­kai, de mindenekelőtt gazda­sági téren kifejtendő egészsé­gesebb és tökéletesebb együtt­működés lehetőségei. A Times washingtoni tudósí­tója jelenti: Washingtonban azt mond­ják hogy Menzies ausztráliai miniszterelnök, amikor nemrég a Fehér Házban járt, enyhén megleckéztette Eisenhowert a szuezi-vita békés megoldását ajánló ismételt nyilatkozatai miatt. Menzies nézetei szerint az Egyesült Államok a fegyve_ rek használata kizárásának hangoztatásával megfosztotta a nyugatot legerősebb ütőkártyá­jától s Nasszer helyzetét nagy­ban erősítette és támogatta. — Washingtonban lévő ausztráliai diplomaták nem hajlandók ezt a hírt sem megerősíteni, seré cáfolni, teljes mértékben meg­erősíti azonban Menzies cam- berrai beszéde, amelyben han­goztatta, hogy szemmellátható mély benyomást gyakorolt a kairói megbeszélések idején az a nyilvánosan hangoztatott né­zet, hogy erőszakot sohasem szabad alkalmazni, kivéve az ENSZ döntése alapján. Senki sem fejezte ki ezt az álláspon­tot erősebben, mint Eisenhower és Dulles és Menzies nézete szerint ez győzte meg az egyip­tomi kormányt arról hogy nem jár semmiféle veszéllyel a lon­doni javaslatok visszautasítása és hogy Nasszernak nem kell mást tennie, mint nyugodtan hátradőlve élveznie győzelme gyümölcseit és tekintélyének növekedését. A tudósító panaszos hangon teszi hozzá: Washington sohasem adta fel azt a meggyőződését, hogy a tárgyaláson alapuló elintézés Nasszerral hosszú lejáratban nem lenne megvalósíthatatlan dolog s az Egyesült Államok közvetlen kívánsága most az, hogy se Anglia, se Franciaor­szág, se Egyiptom ne helyez­kedjék nyilvánosan olyan me­rev álláspontra, amely veszé­lyeztetné a titkos diplomácia segítségével elérhető megoldás kilátásait. Martino olasz külügyminiszter a szuezi kérdésről Gaetano Martino olasz külügy­miniszter nyilatkozatot adott a 24 óra című hetilapnak. Arra a kérdésre, hogy a szuezi ügy­nek milyen kihatásai voltak az atlanti szövetség tagállamainak kapcsolataira, Martino így vá­laszolt: „Az egyiptomi kormány dön­tésével előállt helyzet tulajdon­képpen kívülesik az atlanti szövetség ellenőrzése alatt álló területen. De Egyiptomnak ez a tette, miután a szövetséges országok zömét komoly dönté­sek szükséges meghozatala elé állította, természetesen befo­lyással volt kölcsönös kapcsola­taira. Nem titkolhatom, de nem is akarom titkolni, hogy az el­múlt heteken és az utóbbi na­pokban voltak olyan ténykedé­sek és mellőzések, amelyek ne­gatív módon befolyásolták az atlanti szövetség tagjai közti kapcsolatok szívélyességét. E tagadhatatlan nehézségeket azonban tárgyilagosan kell mér legelni, azaz, úgy, hogy ezek jelzik azokat a határozatokat, amelyeket a realitás szab a szerződés túl merev eredeti for májának.“ Az Arab Liga és Kína ENSZ-tagságának kérdése A MEN félhivatalos hírügy­nökség jelenti, hogy az Arab Liga tanácsa Kairóban október 15-én tartandó ülésén megvi­tatja az arab országok támoga­tásának kérdését a Kínai Nép- köztársaság ENSZ be való je­löléséhez. Ismeretes, hogy Peking je­löltségét már felvették az ENSZ közgyűlésének napirend jére és, hogy három arab állam elismerte a pekingi kormányt: Egyiptom, Sziria és Jemen. Á talajerő fokozásáról és a mezőgazdasági munka versenyről tárgyalt az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az országgyűlés mezőgazda- sági bizottsága kedden Z. Nagy Ferenc elnökletével ülést tar­tott. A bizottság először meghall­gatta a szeptember 14-i ülésen alakult albizottság jelentését á talajerő pótlásának helyzetéről. Az albizottság jelentésében megállapította, hogy a talajerő állandó és fokozott pótlása a mezőgazdasági termelésben nagyon elhanyagolt. A szántó­földek termőerejének fenntar­tása és fokozása érdekében évente legalább három és fél millió vagon szervestrágyára lenne szükség, ezzel szemben összesen két egész három tized millió vagon istállótrágyával rendelkezünk. Ezért a hiányzó szervestrágya mennyiséget részben az istállótrágya meny- nyiségének növelésével, rész­ben a zöldtrágyázás fokozot­tabb kiterjesztésével kell pó­tolni. A helyzetet még súlyos­bítja hogy bár a felszabadulás előttihez képest jelentősen ja­vult a műtrágyaellátás, mégis messze elmaradunk még a ke­vésbé fejlett országok mű­trágya felhasználásától is. Az egyéni termelők nem fordíta­nak kellő gondot a talajerő fenntartására, mivel nem lát­ják biztosítva, hogy az istálló­trágyának három—négy év múlva érvényesülő hatását ők fogják hasznosítani. Még rosz- szabb a helyzet a tartalékterü­leteken, ahol lényegében a ta­lajerő kizsarolása folyik. Mindezeknek a hibáknak a megszüntetésére, a talaj termő­erejének fok^ása érdekében az albizottság több javaslatot tett. Az állami tartalékterüle­tek termőere jének pótlása érdekében javasolta, hogy növeljék mintegy kilenc- százezer holdnyi tartalékte­rületen a talajt gazdagító évelő, pillangós takarmánynö­vények termelési arányát, s azoknak a termelőszövetkeze­teknek és egyéni gazdáknak, akik állami tartalékterületen ilyen növényeket telepítenek, nyújtsanak különböző kedvez­ményeket (vetőmag, stb.). Előnyben kell részesíteni azo­kat a termelőket is, akik állami tartalékterületen zöldtrágyá­zást végeznek. Javasolta az albizottság azt is, hogy zöldtrágyázásra alkal­mas növények vetőmagjának eladása ára legfeljebb 50 szá­zalékkal legyen magasabb a termelői árnál, s a zöldtrágyá­zott szántóföldek után csökkent ' *sék a beadást. •A mezőgazdasági bizottság elfogadta az albizottság jelenté­sét s javaslatait továbbítja a földművelésügyi miniszternek. Behatóan foglalkozott a bi­zottság a mezőgazdasági dolgo­zók munkaversenyével is. Er­ről a kérdésről Fodor Imre adott tájékoztatót. Megállapí­totta, hogy a legtöbb helyen alapvető szervezési hibák aka­dályozzák, hogy a munkaver­seny a mezőgazdaságban is olyan tömegeket mozgasson meg, mint az iparban. Ilyen szervezési hiba például az, hogy a versenyfeltételek nin­csenek pontosan körülírva, csak bizonyos kampányokra terjed ki s nincs éves viszony­latban megjelölve, milyen ter­méseredményekért folyik a ver seny. A vita alapján a bizottság úgy határozott, hogy a munka­versenyre vonatkozó javaslato­kat és észrevételeket felter­jeszti a földművelésügyi mi­niszterhez és az állami gazdasá gok miniszteréhez intézkedés végett. A bizottság ezután egy-egy felelős személyt jelölt ki a kö­vetkező üléseinek napirendjére tűzött kérdések — az egyéni gazdálkodók termelési bizottsá ga, a termelőszövetkezetek to­vábbfejlesztése, a begyűjtés, az öntözéses gazdálkodás, a talaj­erő fenntartása és talajjavítás, a szőlő, és gyümölcstermelés, az állattenyésztés, valamint a második ötéves terv mezőgaz­dasági irányelveinek — részle­tes megvizsgálására. Fokozatosan megszűnik a vasúti személyszállítás korlátozása Október 25-ig fokozatosan megszűnik a vasúti személy- szállítás korlátozása, mert a ^bányászok derekas munkájával és behozatal útján sikerült na- gyobbmennyiségű szenet bizto. sítani a MÁV részére. Már pén­teken október 5-én háromezer vonatkilométerre terjedő korlá­tozást megszüntet a MÁV: mintegy negyven személyvona­tot közlekedtet azokon a vona­lakon amelyeken erre legin­kább szükség van. Itt az új lakásrendelet! (Folytatás az 1. oldalról) nem tesz eleget a szocialista együttélés szabályainak, ha a társbérlő a többi társbérlő bele egyezése nélkül albérletet léte-1 sít. Bérlőtársak Olyan bérleti jogviszonyt is lehet létesíteni, amelyben az egyes bérlők a lakásnak nem meghatározott részeit használ­ják, hanem az egész lakást együtt és közösen. Ezek a bér­lők a bérlőtársak. A bérlőtár­sak jogai és kötelességei egye­temlegesek, a lakás felett kö­zösen rendelkeznek. Bérlőtár­sul csak azokat lehet elismerni, akik a lakásba együtt költöz­nek be. A házastársat, ha a bérleti szerződés megkötésében nem is vett részt, egyenlő jogú bérlőtársnak kell tekinteni, te­kintet nélkül arra, hogy mikor költözött a lakásba. Albérlet A bérlő jogosult lakásának egy részét — bútorral, felszere­léssel vagy anélkül — albér­letbe adni. Az egész lakást, vagy annak túlnyomó részét nem lehet albérletbe kiadni. Az albérletbe adott lakásrészt nem lehet igénybe venni, még akkor sem, ha az a bérlő jogos lakás­igényének mértékét meg is ha­ladja. A rendelet többek között ki­mondja, hogy az albérlő bérle­tét bármikor felmondhatja, 15 napos határidőre. A bérlő ak­kor mondhatja fel az albérle­tet, ha családi vagy egészség- ügyi viszonyainak változása ezt indokolttá teszi, vagy ha a bérletet felmondja, lakását el­cseréli, vagy ha az albérlő, a bérlő hozzájárulása nélkül más személyt vesz magához, kivé házastársát, vagy gyer­mekét. A rendelet részletesen meg­szabja azt is, milyen körülmé­nyek között mentesíthető a la­kás az igénybevétel alól. A személyi tulajdonban levő lakások Tanácsi rendelkezés alatt áll­nak a háromszobásnál nagyobb lakóházakban levő lakások, a társasházakban levő háromszo­básnál nagyobb lakások (örökla kások), valamint a szövetkezeti házakban levő háromszobásnál nagyobb lakások, amennyiben 1953. április 1. előtt épültek. A rendelet megállapítja, hogy ha ezek a lakások megürülnek, s a tulajdonos, vagy egyenes ág­beli rokona igényt tart rájuk, a lakásügyi hatóság köteles a tulajdonost, illetve rokonát ki­jelölni a lakás használójául. A személyi tulajdonban levő tanácsi rendelkezés alatt álló lakást a bérlő csak a tulajdo­nos hozzájárulásával cserélheti el. A tulajdonos a lakást fel­mondhatja, ha arra maga, vagy rokona számára tart igényt. Eb ben az esetben azonban meg­felelő és beköltözhető lakást kell a bérlő részére felajánlania és meg kell térítenie a költöz­ködés költségeit is. Részletesen meghatározza a rendelet a személyi tulajdon­ban levő tanácsi rendelkezés alatt álló lakás mentesítésének feltételeit is. A szabadrendelkezésú lakások A személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű lakásokat a tulajdonos akár maga használ­hatja, akár részben, vagy egész ben bérbeadhatja, illetve más­nak használatára átengedheti. A szabadrendelkezésű lakás­nál a bérletet a bérbeadó és a bérlő köti, a lakásügyi ható­ság kiutalására ilyen esetben nincs szükség. A szabadrendel­kezésű lakást szolgálati lakássá minősíteni nem szabad. Lakásügyi hatóságok A rendelet megállapítja, me­lyek a lakásügyi hatóságok. Ezek felett a főfelügyeletet a város- és községgazdálkodási miniszter gyakorolja. A lakásügyi eljárás A rendelet a lakásügyi eljá­rást szabályozva — többek kö­zött — kimondja, hogy a lakás­igénylést annál az elsőfokú lakásügyi hatóságnál kell be­nyújtani, amelynek területén az igénylő a lakás kiutalását kéri. A Minisztertanács a lakásbér létről szóló rendelete november elsején lép hatályba. (MTI) Indiai művészegyüttes érkezett Budapestre A Kulturális Kapcsolatok In­tézetének meghívására ked­den délben harminctagú indiai művészegyüttes — tánckar és zenekar — érkezett Budapest­re. A művészeti csoport kísérő­iéként ugyancsak hazánkba ér­kezett A. K. Csanda, az Indiai Köztársaság külügyminiszter­helyettese és felesége, valamint az indiai külügyminisztérium és oktatásügyi minisztérium több képviselője. A vendégek fogadtatására a Nyugati pályaudvaron megje­lent a külügyminisztérium, a népművelési minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének képviselői. Ott voltak K. P. S. Menőn, az Indiai Köztár­saság magyarországi rendkívüli követe és meghatalmazott mi­nisztere, valamint az indiai kö­vetség tagjai. A művészegyüttest és kísérői­ket Rózsa Irén a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtit­kára üdvözölte. Az üdvözlésre A. K. Csanda miniszterhelyettes válaszolt. Az indiai művészegyüttes szerdán, október 3-án este nyolc órakór mutatkozik be az építők Rózsa Ferenc művelődési házá­ban. Az együttes október 5-én Miskolcon, 7-én Debrecenben •szerepel, 8-án pedig ismét Bu- dapasten lép fel. r Adenauer a nyugateurópai unió átalakítását javasolja Berlin (MTI). Adenauer hét­főn egy Hamburgban mondott beszédében megtalálta a for­mulát a nyugatnémet atomfegy vergyártás nyugateurópai elfo­gadtatására. Javasolta, hogy vizsgálják felül a nyugateuró­pai unióról szóló szerződést. Célul kell kitűzni — mondta —, hogy az unió „mind külpoliti­kai, mind pedig katonai és fegyverzettechnikai értelemben is hatékonyabbá váljék.“ Politikai megfigyelők véle­ménye szerint Adenauer eset­leg valamiféle „harmadik erőt“ akar teremteni Európá­ban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Adenauer szerint ez az erő a nyugat­európai unió, természetesen — bár ma még ki nem mondva — Nyugat-Németország veze­tése alatt. Ä Times Menzies és Eisenhower találkozásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom