Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-07 / 237. szám

1956. OKTÓBER 7. TOLNAI NAPLÓ 5: Nem ilyen segítséget Tárnak A regölyi I j Korszak Tsz tagjai Ha a regölyi üj Korszak Termelőszövetkezet határában vagy éppen házuk táján te­kintünk szét, szorgalmas mun­kában találhatjuk a tagokat. A határ egyik részében kom­bájnnal csépelték a naprafor­gót, házuk udvarán pedig a búza vetőmagját csávázták. Az elmondottak arra enged­nek következtetni, hogy az ez év januárjában alakult és ma már jelentősen megnövekedett feranelőszövetkezet 1 tagsága szorgalmasan dolgozik, hogy a parasztság szemében is jó hírnévre tegyenek szert. Beszélgettünk a tagokkal, az elnökhelyettessel, Z. Ko­vács Péter elvtárssal arról, hogyan akarják az elkövetke­zendő időkben még jobban megszilárdítani a munkafe­gyelmet, gazdagabbá tenni termelőszövetkezetüket. Joggal lehet dicsérni a ter­melőszövetkezet tagságát je­lenlegi jó munkájukért, ered­ményeik azonban még szebbek lehettek volna, ha megalaku­lásuk első percétől kezdve a mintaalapszabályzat szerint dolgoznak. Hiba volt ugyanis, hogy körülbelül 8—10 holddal nagyobb volt a tagság ház­táji területe, mint a megen­gedett. Hiba volt az is, hogy egyik tagúk, Gábor József, belépése után is megtartotta mindkét lovát, és az egyiket júliusban, a másik lovat pe­dig alig egy hónappal ezelőtt adta el. Nem hiábavaló ezeknek a dolgoknak a megemlítése, hi­szen mindezekben legnagyobb része és legnagyobb felelős­sége Hanák Péternek, a tsz első elnökének volt, aki sze­met húnyt, s megengedte a szabálytalanságokat. Mond­hatjuk, hogy ezzel kezdődtek az ellentétek a regölyi üj Korszak Tsz-ben, amelyek kez­denek elsimulni, mert a tagság időben, helyesen határozott és váltotta le az elnököt, az ak­kori vezetőséget és választott helyébe újat. A maroknyi kis csoport, akik alakulásukkor alig 120 holdat mondhattak magukénak, ma már közel 700 hold tagosított területen gazdálkodnak. Köny­nyebb, sokkal könnyebb lesz most már munkájuk, mert meg van az adottságuk ahhoz, hogy például 130 hold őszi búzáju­kat két tagba, 30 hold őszi ár­pájukat pedig egy tagba ves­sék. De egy tagba vetik majd a tavaszon és négyzetesen 65 hold kukoricájukat is. Ezek a lehetőségek és a tagság szorgalmas igyekezete azonban csak egy részét al­kotta annak, hogy*a nemsoká­ra beköszöntő új gazdasági évben még jobbak legyenek az eredményeik. Nagyon is szükségük van arra, hogy a helyi tanács és a földműves­szövetkezet erejükhöz mérten segítsék, támogassák őket. Ezen a téren azonban van még kívánni való. Z. Kovács Péter elvtárs ar­ról beszélt, hogy a várt se­gítés helyett legutóbb arról hallottak, hogy egy 50 holdas legelőjüket a községi tanács lótenyésztés céljára akarja igénybe venni. A tagság na­gyon helytelennek találja a tanács elhatározását, bár ők nincsenek ellene a lótenyész­tésnek, de inkább a sertés- és szarvasmarhatenyésztést te­kintik céljuknak és különösen azzal nem értenek egyet, hogy erre a célra éppen a tsz lege lőjét jelölték ki. Teljesen érthetetlen számuk-( ra továbbá a helyi földműves-i szövetkezet álláspontja is,» amelyet a daráló ügyében»* velük szemben tanuúsítanak.1, A helyi földművesszövetkezet]! csak hosszú huzavona utánp értette meg, hogy a darálóra)» igen nagy szüksége van azd üj Korszak Termelőszövetke-»1 zetnek, mivel a helyi földszövj nem hizlal, és nem is akar hizlalni sertéseket. Megkapták, tehát a darálót, de legújabban a földszöv Igényeket támaszt a darálóval szemben, és azt. mondják, hogy a motor az»[ övé'i, tehát vagy vegyék meg], a tsz tagjai, vagy pedig fi-]i zessenek annak használatáért. A darálót valamikor, jó pár évvel ezelőtt, 160 regölyi gaz­da vásárolta. Ezután később1 a Malomipari Egyesülés tulaj­donába ment át, majd a helyi földművesszövetkezet üzemel­tette. A földművesszövetkezet nem vásárolta, nem tudja bi­zonyítani, hogy ez valóban az1 övék, tehát jogtalan a köve­telésük. A földművesszövetke­zet nem olyan régen egy újabb lépésre határozta el ma­gát és a szűkebb vezetőség a tagság megkérdezése nélkül 24 000 forintért egy újabb da­rálót vásárolt, amelynek véte­lét azzal indokolta, hogy a tsz darálója nem képes a saját és az egyéni gazdák darálását elvégezni. A termelőszövetke­zetben hallottak alapján azon­ban éppen az ellenkezőjét le­het tapasztalni. A tsz eddig hetente három nap üzemeltette a darálót és győzték a mun­kát, de ha szükséges — mon­dotta Z. Kovács elvtárs, akkor mindennap, akár két műszak­ban is tudunk darálni. Mindkét szervnek, a ta­nácsnak és a földművesszövet­kezetnek is elsőrendű felada­ta, hogy segítsék a községük­ben levő termelőszövetkezet tagságát, de nem ilyen mód­szerekkel, mint ahogyan azt a regölyiek teszik, hanem megértéssel és olyan intézke­désekkel, amely nem a tsz el­len, hanem a tsz megszilárdí­tása mellett van. Bodolay Róza Gombház sej, hogyha leszakad 35 ember segítséget vár Bikácson ben azonban kezdett repedez­ni az épület mennyezete, most pedig siralmas megnéz­ni. A mennyezet egyharmada teljesen hiányzik, másutt csak egy-egy elrozsdásodott drót­szál tartja, a villanyvezetékek összeszakadva lógnak min­denfelé. Mennyibe került ez az épü­let? Mikor elkezdték az épít­kezést, 360 000, mire befejez­ték, 760 000 forintba, de télen már nem használható. Kit le­lehetné ezért felelősségre von­ni? Az építők típusterv alap­ján dolgoztak, előírás sze­rint ... Egy termelőszövetke­zetet azonban még sem lehe­tett magára hagyni, hát segít­ség érkezett. A tárgyalások eredrriényeként a Petőfi Tsz kap 22 343 forint 43 fillért az épület megjavítására. Ebből 15 000 forintot felemészt az anyag, 7000 forintért pedig — nem kapnak munkaerőt. Emel­lett aztán egészen el is törpül az a két rosszul sikerült do­hánypajta, amelyik körülbe­lül egykorú az istállóval és mindkettő ugyancsak szeren­csétlen alkotás. AMIRŐL AZ EMBEREK BESZÉLNEK Igen, a tények ezt mutatják, de van ennek egy fontosabb része: 300 hold összterülete ívan a Petőfi Tsz-nek és 35 ? tagja. Nem dicsérem végig í valamennyit, de nem lehet őszemet húnyni a dohányos i munkacsapat hét asszonytag­ijának sorozatos 300 százalé­kos teljesítménye előtt. .. . J Az sem mellékes szempont, !!§ Jhogy eddig még tudták a &§h;Jbikácsi tsz tagjai, mi a kö­telességük, nem tartoznak az államnak. Terméseredményeik is jók — mégsem boldogulnak. Hogv miért? Farkas Ferenc, a tsz elnöke azt mondta erre: „azért, amiért Steigl Mátyás, Í ” Aradi István, meg sokan a Kossuth Tszcs-ből nem állnak i »hozzánk. Sok az adósságunk, »'kevés a pénzünk.” És igaza 1 van. Majdnem egy millió fo- ] | rintba került az istálló, és a i. (i dohánypajták, — de egyik psem jó. Miből Hegyen pén- Az idén még kis parcellák voltak az alsónyéki határnak)»zünk? Nem jövedelmez úgy ezen a részén, a távolban még látszanak is az egyik par-»[a tehenészet, ha olyan az is- cellán a kenderkupacok, de megtörtént már a tagosítás '[tálló, hogy télen nem marad és megindult a sárközi gépállomás traktora, amelynek nyo-'meg benne a jószág, szét kell mán eltűnnek a barázdák. Képünkön Kelemen Antal trak-phurcolni a faluba. Mekkora toros belehasítja az ekét a száraz földbe. Jhasznot hajt a dohányterme­A számok, adatok, rendele­tek, paragrafusok néha elfe­ledtetik, hogy a rendelet, a Szám, a paragrafus, stb. nem önmagáért létező dolog, ha­nem emberi sorsot, tükröz, vagy irányít. Talán éppen itt van a hiba a bikácsiak ügyé­ben is. Sok megbeszélés, és három bírósági tárgyalás után úgyszólván mindig csak ott tartanak, ahol évekkel ez­előtt. Feljutottak még Buda­pestre is, mindenhol meghall­gatták a bajukat, megnézték az öszes számításba jöhe­tő utasításokat, rendeleteket, megvizsgálták a tényeket, de az emberek sorsa, 35 ember érdeke, egy egész termelőszö­vetkezet jövője — ez vala­hogy háttérbe szorult. AMIRŐL A TÉNYEK BESZÉLNEK Mert a látszat alapján va­lóban elintéződött minden, itt mindenkinek igaza van, to­vább már nincs mit tenni. 1952-ben gyönyörű, 80 férő­helyes istállót kapott a biká- csi Petőfi Termelőszövetkezet. Szüksége volt rá, hát állami hiteire felépítette a Tolna me­gyei Tatarozó Vállalat. 1954­Eltünnek a barázdák lés, ha az egyik pajtában zöld foltos lesz, a másikban meg­ég a dohánylevél. Ezek az építészeti baklövé­sek tehát éppen azokat a ter­melési ágakat sújtják, ame­lyek pénzt adnának a terme­lőszövetkezetnek, de így nem adnak. Eddig csak fizették megadással a 20 000 forint kamatot évente a bikácsiak, de mihez kezdenek most, mi­kor ebben az évben esedékes az első 120 000 forint összegű törlesztés is. Nem lehet har­mincöt ember, egy egész ter­melőszövetkezet sorsával, gaz­dasági helyzetével- ilyen köny- nyen bánni. PER UTÁN PER A sok huzavonának, a tár­gyalásoknak egyetlen eredmé­nye a 22 343 forint 43 fillér. De vajon elég ez? A 360 000- ről 760 000 forintra hízott adósság megmarad, — pedig ezen az összegen nem egy is­tállót lehetne felépíteni, — legfeljebb a mennyezetet ja­víthatják meg. Az anyag fel­emészt 15 000 forintot, a ja­vítás pedig legalább a duplá­jába kerül a megmaradt ösz- szegnek. Mit mondanak erről a termelőszövetkezetben? „Ne­kifogunk és amennyivel többe kerül a javítás, annyi pénzért újabb pert indítunk, mert nem akarunk még többet ráfizetni ezekre a rossz épületekre”. Tehát újabb per. Nem tudni, hol lesz vége, mert mire az istálló ügyével megegyeznek, a dohánypajták olyan állapot­ba kerünek, hogy azt is el le­het kezdeni. Ezek szerint végleges meg­oldásnak tekinthető-e a 22 000 forint? Ha elképzeljük, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet­ben csak istálló van, akkor ta­lán igen, de emberek is van­nak! Most már azt kellene megvizsgálni a Tatarozó Vál­lalatnak, a Megyei Tanácsnak és a bíróságnak, hogyan bol­dogulhat 35 ember 300 hold (ebből 195 szántó) földdel és a tetejébe akasztott milliós értékű, de alig használható épületekkel. Ha egyszer ilyen hibát elkövettek, akkor az em­berek és a termelőszövetkeze­ti mozgalom iránti felelősség azt diktálja, hogy végre rend­be kellene hozni a bikácsi ügyet, úgy, hogy a termelő- szövetkezetnek is kifizetődjék. Bézi László Azért mondják, hogy szakcsi tökmagosok, mert ritkaság az •olyan szakcsi, amelyiknek a zse­bében ne akadna egy-két szem tökmag. Ezenkívül pedig azért, mert a tökmagból gyönyörű dí­szeket tudnak készíteni, például szíveket. Művészetnek tartják ezt. Hogy hogyan alakult ki, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy kapcsolatos a falu másik művészetével, az állattenyész­téssel: ezzel tesznek „koronát” tenyésztési sikereikre. A törzs­könyvezés megindulása idején például ha lovakat hajtották va­lamilyen kiállításra, a kocsit megpakolták tökmagdíszekkel. Mindkettőnek egyaránt nagy si­kere volt. Néhány éve országra- szóló állattenyésztési napot tar­tottak ,,bikabállal’' egybekötve, mivel a falu főként bikanevelé­séről ismert. Ez alkalomból is tökmagdíszekkel kedveskedtek a vendégeknek. így van aztán, hogy amikor a szakcsi tökmagosokról beszél­nek, nem csak a tökmagdíszek művészeit értik alatta, hanem -a hírneves állattenyésztőket is. Arra még a háború előtt rá­jöttek, hogy nagyon hasznos az állattenyésztéssel foglalkozni. Ha az ember megkérdezi valame­lyik gazdát, hogy mi a titka a kiváló eredményeknek, rendsze­rint csak ennyit felelnek: i— „Szeretjük az állatokat”. A tit­kot úgy kell „éllesni". Nem az irigység miatt van ez így, a szakcsiak nem dicsekvő embe­rek. Mindenekelőtt az tanulságos, hogy a gazdák fokozatosan rá­tértek a szakszerű állattenyész­tésre: könyveket olvastak, elő­adásokat hallgattak, tapaszta­latcserékre jártak és így lettek olyan nagy szakértői az állat- tenyésztésnek. Ma már ott tar­tanak, hogy bizony kevés olyen újdonsült agronómus van, aki úgy értené a napi takarmány­adag összeállítását és általában az állattenyésztést, mint ők. Né­melyik például csak úgy dobá- lódzik a szakkifejezésekkel, az állatbetegségek stb. idegen ne­veivel. Alig van gazda, aki ne mérné le legalább havonta álla­tait, hogy a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést állandóan figyelhesse. Azzal például nem elégszenek meg, hogy van egy tehenük, amelyik ad1 naponta 15—18 litert. Bessenyei Lajos például négy éve vett egy ilyen „gyengébb” tehenet (neve Bim­bó, sorszáma 445), de most az ötödik ellésnél már 35 literesre készítette elő. Tavaly több, mint 7000 liter tejet adott 4 száza­lékos zsírtartalommal. Sokszáz bikát adtak már az országnak. Volt olyan év is, — 1954, — amikor 114 tenyész­bikát szállítottak el a községből. Ugyanilyen szakértői a ser­téstenyésztésnek is. Régebben a mangalica, majd pedig a fe­hér hússertés „hazája” volt Szakcs. Később azonban újabb fajok után kezdtek kutatni. így hozták be 1954-ben Dávodról a berksiri kocákat. Persze nem kis befektetés kellett ehhez. Azóta szépen szaporodik a berk­siri Szakoson. Túri Károly pél­SZAKCSI TÖKMAGOSOK dául már az idei Országos Mező- gazdasági Kiállításra is vitt há­rom berksir-göbét és oklevelet kapott. Kanokat is szállítottak már el a községből. A 2—2.5 mázsás anyakocák, a 140—150 kilós 9 hónapos „süldők” bizo­nyítják, hogy nagyszerű ez a fajta, jól jártak vele a szak­csiak. Meg kell azonban azt is mon­dani, hogy nem minden rózsás Sza.kcson az állattenyésztés te­rén. Ez főként akkor derül ki, ha mélyebben kutatjuk az ál­lattenyésztés fejlődését és figye­lembe vesszük még a megye, vagy a járás tapasztalatait is. Visszaesés még Szakcson is ta­pasztalható. Nézzük például a tenyészbikák számának az ala­kulását. Bessenyei Zoltánnak, ennek a két megyét bejáró hi­vatásos állattenyésztőnek a sza­vai szerint: „1952-ben csak 16 tenyészbikája volt a községnek, de 1953-ban már 50, 1954-ben pedig 114 és azóta rohamos visszaesés van. Tavaly már csak 82 volt, az idén pedig körül­belül 30 van.” Mi az oka ennek? Nehéz erre választ adni, nehezen ered meg a parasztok nyelve is, pedig tudják, érzik, de valahogyan nehéz szavakba önteni. Túri Ká­roly 17 holdas paraszt, I. típusú tszcs-tag, aki nagy szakszerű­séggel tenyészti az állatokat, ezt mondja: — Abraktakarmányhiány van, pedig sokat igyekszünk termel­ni... Azelőtt sem igen volt elég az abraktakarmány, mert nem egyszer mentünk a szom­széd községekbe vásárolni, de most még úgy sem elég. Egy tenyészbikának pedig sok kell, legalább 16—18 mázsa. Nincs most a faluban annyi évelő ta­karmány sem, mint azelőtt volt, valahogyan nem vetnek a gaz­dák, a föld sem terem úgy, mint szokott, mert baj van a talaj­erőpótlással .. . Valahogyan az áraknál is differencia van. Egy közepes minőségű tenyészbiká­ért alig adnak többet, mint egy jó húsbikáért, pedig sokkal több a gond vele és nagyobb a befektetés. Az is jó lenne, ha a beadásnál jobban figyelembe vennék a tenyészállatnevelést. Mások így nyilakoznak: — Nincs most olyan tenyész­tési kedv, mint egy-két éve. Akkor csoportosan jártatták es­tefelé a bikákat, szépen kimo­sott, kifésült farkakkal, a gaz­dák valósággal büszkélkedtek, versengtek egymás között. Most ez nincs, pedig Szakcson még mindig jobb a helyzet, mint a környező községekben. Valaho-1 gyan elakadt az a harmonikus körforgás is, ami azelőtt meg­volt a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A sze- meskuM>rica ára a szabadpiacon mázsánként nem egyszer 500 foront. Ez 20 kilő hús előállítá­sához elegendő a -sertéseknél, aminek az ára 20 forintjával számolva 400 forint, tehát 100 forint a ráfizetés. Felvetődik tehát az anyagi érdekeltség kérdése is. Ez is közrejátszott például abban, hogy egyes gazdáknál felére, vagy ennél is kevesebbre csök­kent a sertésállomány. A szarvasmarhánál a fő probléma az, hogy nincs elég évelő takarmánynövény, ami azelőtt alapvető takarmány volt. Itt is felvetődik az anyagi ér­dekeltség kérdése, különöskép­pen a szaporulat felnevelésénél. A bika felnevelése, ha jó anyá­tól származik, még megéri, de ha a tehén üszőborjút ellik, annak már rendszerint nem örül a gazda, mert a felnevelése már nem nagyon fizetődik ki. Ez méginkább így van azokon a helyeken, ahol nem ilyen kultu­rált az állattenyésztés. Ugyanis a borjú elfogyaszt legalább 1200 forint értékű tejet, és ha eladják, alig kapnak érte 300— 400 forintot. Ezért van aztán, hogy 3—4 hetes korban egysze­rűen „feketén” levágják és ki­mérik a szomszédok között. Azt állítják egyesek, hogy Szakcson még nem hanyatlott le ennyire az állattenyésztés, de tény az, hogy tavaly is lelepleztek ilyen feketevágókat, és vajon ki tudja ellenőrizni, hogy az idén nem fordul-e elő, vagy a jövőben nem tizedelik-e meg a szaporu­latot. Más községekben javában tizedelik a szaporulatot és így nemhogy a fejlődés nincs biz­tosítva, hanem még az sem, hogy a jelenlegi, eléggé lerom­lott állatállomány megmaradjon. Az igaz, hogy törvény tiltja a feketevágást, jónéhányan bör­tönbe is kerültek pár hónapra emiatt, de az egyiket sikerült elkapni, a másik kettő pedig nyugodtan értékesítette három hetes korban a borjúkat. Ren­deletekkel, bírósággal ezt tehát nem lehetett megakadályozni, a szaporulatnak egyszerűen nyo­ma veszik. Ahhoz, hogy ez megszűnjön, változtatnunk kell állattenyésztési politikánk egy­némely részén és mindenekelőtt a széleskörű érdekeltséget kell szem előtt tartani. Akkor majd bizonyára nem tűnik el a sza­porulat, /azt felnevelik, a 70 kilóból lesz hét mázsa, és ez nemcsak a gazdának, hanem az egész népgazdaságnak haszná­ra válik. Szakcson ez talán még nem késő, még viszonylag jó a helyzet, de a többi közsé­gekben évekkel ezelőtt kellett volna elejét venni az állat- tenyésztés hanyatlásának. Amellett, hogy 'icell egyné­mely központi intézkedés, a he­lyi lehetőségekről is kejl be­szélni. Szakcson például azelőtt is volt valami szövetkezeti állat- tenyésztés féle. Milyen jó lenne, ha például kieszelnének a szak­csi gazdák is valami ilyasfélét, mint a szekszárdiak, akik szőlő- termelő szakcsoportot alakítot­tak és a dombóváriak, akik sa­ját maguk szerkesztette alap­szabállyal szövetkeztek. Az összefogás a gazdálkodás min­den ágában hasznos és bizo­nyára ez is segítené, hogy a szakcsi „tökmagosok” megvéd­jék, sőt tovább fejlesszék régi hírnevüket. Boda Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom