Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-07 / 237. szám
195«. OKTÓBER 7. TOLNAI NAPLÓ 3 Pártszerű, emberséges felelősségrevosiás Rend, tisztaság uralja a du- nászéntgyürgyi gépállomás udvarát, jól megy a munka a műhelyekben, nincs hiba a gépek körül sem, mégis néhányan a gépállomásiak közül a főmérnök, Pálvölgyi József leváltásáról beszélnek. Legutóbb a párt taggyűlésén, ezt követően a gépállomás termelési értekezletén is elhangzottak olyan vélemények a főmérnök magatartására vonatkozóan, hogy gorom ba a dolgozókkal szemben, le- alacsonyítóan, emberi méltóságukat sértően beszél az egyszeri traktorosokról. Az első hallásra szinte egy megrögzött bűnözőt képzel el az ember, különösen ahogy a gépállon^s párttitkára és igazgatója a „dolgozókra" való hivatkozással előadják a történteket. Persze a zavarosban köny- nyű halászni s így teszi ezt a dunaszentgyörgyi gépállomás néhány dolgozója is, akiknek valóban van mit felróni a főmérnökkel szemben. A műhely egyik dolgozója például nemrég részegen ment be a munkahelyére, s a dolgozó társa alig tudta rávenni arra, hogy a mostani szántáshoz életbevágóan szükséges ekevasak élesítésében segítsen. Végre mégis ráállt. Kis idő múlva azonban sarokba vágta a szerszámot és szitkozódá- sok, káromkodások között otthagyta munkahelyét. Két nappal később jelentkezett csak újra munkára. Amikor a főmérnök szóvátette ezt az eljárást, még a munkától igazolatlanul távolmaradónak állt feljebb, ő érezte magát sértettnek. Az ilyen vita során persze férfiak között elég kemény szavak csattannak el, de ezeket általában a vita heve hozza magával. Különösen keményen beszélhetett ebben az esetben a főmérnök, hisz minden erkölcsi és jogalapja meg volt hozzá, a gépállomás rendjét, az őszi munkák menetének biztosítását, a társadalom érdekét védelmezte. Ha, érvényesülhet az az elv. hogy: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten — márpedig ez érvényesülhet, akkor a főmérnök ebben az esetben is jogosan mondhatta meg keményen, sőt, ha úgy tetszik, gorombán is a maga véleményét. Különben is hová jutnánk, ha a becstelenül viselkedő dolgozó, — csupán azért, mert dolgozó — káromolhatja, szidhatja a vezetőt, mert az a hanyagságát szóvá merte tenni. Mégis mi történt? A dolgozók a párttitkárhoz mentek, s ezt követően anélkül, hogy a főmérnök véleményét is figyelembe vennék, véleményt, méghozzá eléggé rossz véleményt alkottak felőle. Ahelyett, hogy a gépállomás pártszervezete & gépállomás! munkarend és a munkafegyelem érdekében, ha úgy kell, hát a kemény szavakkal is harcoló főmérnököt meg- védené, inkább az önkényeskedő, a magukról megfeledkezett dolgozók védelmére kelt. A Megyei Igazgatóság azonban kiment a helyszínre, Duna- szentgyörgyre, hogy szemtől szembe meghallgassa a három nappal előbb saját magát leváltotta főmérnököt. Az történt ugyanis, hogy az utóbbi napokban a gépállomás helyi vezetői részéről olyan bizalmatlanságot érzett a főmérnök, amelynek légkörében nem tartotta magát érdemesnek a vezetésre, irányításra. Bement a műhelybe s az egyik beosztottjától m^pkát kért. Amikor a megyei igazgatóság a gépállomási főmérnökök részére a javítási munkák átállásával kapcsolatos megbeszélésre hívta Pálvölgyi Józsefet is, oda sem ment el. Mindeddig bármit mondtak is róla, az igazi hibát éppen ezzel az utóbbi két cselekedetével követte el. Nem firtatom a hibát egyik részről sem, mégis egy-két dolgot meg kell állapítani a tanulság végett. Ahelyett, hogy a gépállomás pártvezetösége a főmérnöknek az általuk sérelmezett magatartását magával a főmérnökkel beszélte volna meg, inkább új főmérnök uán kutatott és Pálvölgyi főmérnöknek a leváltásáról tárgyalt — másokkal. Tény azonban, hogy Pálvölgyi főmérnök a helyén maradt. A megyei igazgatóság ugyanis az ilyen, huszadik kongresszus előtti mód szerekkel nem értett egyet, s a főmérnök véleményét is meghallgatta. Az önmaga leváltásáért és a gépállomás műszaki munkáját célzó megbeszéléstől való elmaradásért szóbeli feddésben részesítették Pálvölgyi Józsefet, figyelmeztették a dolgozókkal szembeni indokolatlan kemény hangért is, de következtetésül és végeredményben azt lehet megállapítani, hogy a dunaszent- györgyi gépállomás főmérnökének ügyében pártszerűen, emberségesen történt a felelősség- revonás. A közös vita után a gépállomás igazgatója is, párttitkára is kezet nyújtottak a főmérnöknek s noha nem mondták ki, látszott rajtuk, hogy mindegyikük tanult az esetből. A párttitkár azt, hogy nem a demagógok és a munkakerülő dolgozók védelmét van hivatva képviselni, még ha velük szemben keményebb hangot is ílt meg a munkáját lelkiismeretesen végezni akaró vezető, ha-' nem a társadalom, a köz érdekében kell tevékenykednie, még ha látszólag népszerűtlennek is tűnik néha a feladata. Különben erre Ígéretet is tett Pálvölgyi főmérnöknek. Az igazgató is megtanulhatta, hogy érdemesebb előbb a közvetlen helyettesével megbeszélni a gépállomás belső életét érintő ügyeket, mint a tények nem teljes ismeretében, nem az igazságnak megfelelő állításokat képviselni. De a főmérnök is megszívlelhette a közel egyórás beszélgetés tanulságait: Közvetlenebb, elevenebb kapcsolat a párttal és a vezetőkkel, biztosíthatja csak a dolgozókkal való jobb megértést, kölcsönös megbecsülést és a közös munka sikerét. S az emberekkel való foglalkozásnak és a felelősségre vonásnak ez a pártszerű, körültekintő és emberséges módszere tanulság lehet mások számára is. Nagy ■ Ferenc A tiszta lapra . . Fogadónapok Felsőnyéken A pártmunka gyakorlatáról Hozzá, Z.-néhez is beszélgetni 'ndultam. Megbeszélni vele, miért nem jár taggyűlésre, mi az oka, hogy nem végez pártmunkát az utóbbi időben s miért nem akarja megvenni a bélyeget. Most itt ül előttem. Kérdéseimre kérdéssel válaszol. Bizonygatja, hogy a párt a hibás. A párt nem segített rajta, illetve a férjén (férje lopási ügybe keveredett a bíróság elítélte). S most ő Z.-né azért nem jár taggyűlésre. — Nem adnak állást, nem segít senki — ömlik belőle a panasz. Közbevetem. — Magának igen jó állása volt. Miért nem becsülte meg? — Volt, de kifúrtak — válaszolta. — Én úgy tudom, hogy éppen azért távolították el, mert összeférhetetlen természetű volt. — Ez nem igaz — feleli, s most hirtelen hangot vált. — Ne haragudjon elvtárs. Tudom, hogy a párt nem közvetítő iroda s én ezért önkritikát gyakorolok. Egy kommunista nem hátrálhat meg és én önkritikát gyakorolok. Lovagol a szavakon. Egymásután mondja el a betanult frázisokat. Nézem őket. Az asszony, a férje is, látszik rajtuk, hogy nem a legjobb anyagi körülmények között élnek s mint mondják, egyéni parasztként dolgoznak. Míg mindez történik, megpróbálom elgondolni mi történt itt. Próbálom megfejteni a talányt, mert valami homályos. Valahol hiba van. Z. elvtársnő elég magas pártfunkcionárius ként különböző helyeken, és elég magas fizetéssel, férje a MEZÖKER-nél dolgozott. Lehe- tőséget adott tehát a jobb munkához, a fel- emelkedéshez a nép állama, a párt. S most itt ül velem szemben. Fegyelmi eljárás van ellene folyamatban, aki valamikor fegyelmi eljárásokat folytatott le s alaptalan vádaskodásával becsületes embereket záratott ki a pártból, illetve akadályozta meg felvételüket. Mindenki ellenség volt, aki nem értett vele egyet, ö aki termelőszövetkezeteket szervezett, most egyéni paraszt. Mintha elfujták volna meggyőződését, hogy a termelőszövetkezetek alapjai dolgozó parasztságunk felemelkedésének, a felismerést, melyet fennen hirdetett, hogy minden kommunista köteles pártmunkát végezni, a meggyőződést, hogy pártunk vezetésével emel. kedik fel egész dolgozó népünk. Mint az árvíz a földeken, engem is elönt a tudat. Nincs és nem is volt itt öntudat. Ami volt: szólam hit, meggyőződés nélkül. A szép beszédek csak betanultak voltak. Az éberség csak lepel a taposásra, a magasabb állások, a nagyobb fizetés után. Nem érezte és így nem is érthette elméletünk tisztaságát s a betanult beszédeken kívül néki a marxizmus—leniniz- mus csak annyit jelentett, amennyit elsején kapott. Igen, ez nála így volt, így kellett, hogy legyen, máskép nem fordíthatott volna hátat a pártnak, vélt sérelméért. Csak aki szereti a dolgozókat az szereti a pártot, s ő nem szerette a dolgozókat. A pártot nem lehet külön öncélúan szeretni, csak esetleg „önzsebűen”, s ő ezt tette. Nem őt sajnálom s nem is őt hibáztatom. Azokat sajnálom, akik a keze közé kerültek. Akiket alaptalanul megbántott, visszavetett. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Hibáztatni azokat hibáztatom, akik nem vették észre hogy elméleti felkészültsége csak talmi csillogás, hit és szeretet nélkül. Azokat, akik ilyenre bízták becsületesen dolgozó népünk nevelését, sorsát, ügyeinek intézését. S amíg beteszem magam mögött az ajtót, egyre hallom: — Elvtárs, én önkritikát gyakorolok. Elvtárs én önkritikát gyakorolok ... Ez sosem volt elég, s méginkább a semminél is kevesebb ma, amikor a tettek az előző hibák gyökeres kijavítására van szükség. PLESSZ JÓZSEF Decs. Felsőnyéken a tanácstagok a tanácstörvényben foglaltaknak megfelelően megtartják tanácstagi beszámolóikat és rendsze. résén tartanak figadóórákat is, amelyeken a község lakóinak véleményét hallgatják meg a község ügyeire vonatkozóan, kikérik tanácsaikat, miként lehet ne jobban intézkedni egyik vagy másik dologban. Szeptemberben a felsőnyéki tanácstagok kilenc fogadónapot tartottak. A fogadónapokon igen sok javaslatot hallgattak meg és adtak áf a tanács végre hajtóbizottságának intézkedés végett. A javaslatok egy része máris megvalósult. Bandi József tanácstag jelentésében, többek között, az a javaslat szerepel, hogy helytelen lenne, ha mindössze 60 cm szélesre építenék a régen szükségessé vált járdákat. A tanács intézkedett az ügyben és a Petőfi-utcában 80 cm szélesre építik a járdákat. A községben a közsgfejlesztési alapból mintegy 6000 forintot fordítanak járdák építésére és karbantartására. Strasszer József tanácstag arról tájékoztatta a végrehajtóbizottságot hogy a község lakói kifogásolják: most szerelték fel a községben a kibővített közvilá gítást, de több helyen nem égnek a lámpák. A községi tanács intézkedett az ügyben. Egyébként Felsőnyéken a közelmúltban 6 utcában bővítették ki a közvilágítási hálózatot, amely mintegy 3000 forint beruházásba került. * A tanácstagok, a tanácstörvényben előírt kötelezettségeik teljesítésével gyorsan intézik el a község dolgozóit foglalkoztató problémákat. Megalakult a VI. VIT Megyei Előkészítő Bizottsága A DISZ M. V. B.. a Megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Társaság, a TTIT, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az MTSB és MÖHOSZ megyei vezetői október 4-én ülést tartottak a Moszkvában 1957 nyarán megrendezésre kerülő VI. Világifjúsági és Diák Találkozó előkészítéséről, a megyei rendezvények programjáról. A különböző szervek képviselői lelkesen vállaltak részt a sokágú, színes program megvalósításából s kifejezték, hogy a VIT előkészítése konkrét munkaterületet nyújt mindazoknak az állami és társadalmi szervezeteknek, melyek az ifjúság foglalkoztatását, nevelését kívánják segíteni. A DISZ által előterjesztett, s a hozzászólások által kiegészített program kollektív végrehajtása érdekében a megjelentek kimondták az Előkészítő Bizottság megalakulását. A bizottság elnökének megválasztották Czeber Árpád elvtársat, a Megyei Tanács elnökhelyettesét, titkárának pedig Turgonyi Teréz elvtársnőt, a DISZ M. V. B. ágit. prop. titkárát. Ezentúl több kérdésben hoztak még határozatot. A megyei VIT program részletes ismertetésére rövidesen sor kerül Tolna megyei DISZ Végrehajtó Bizottság. Úttal, híddal, művelődési házzal lett gazdagabb Nak Munkában a népfrontbizottság A Hazafias Népfrontbizottságok az elmúlt esztendők során kidolgozták akcióprogram jukat, amelyekben a község, a járás és a megye fejlesztésére vonatkozó néhány elgondolásaikat gyűjtötték össze. Na- kon is kidolgozták a község fejlesztési tervet. A számos gondolás közül már több meg valósult, néhány éppen ezekben a napokban valósul meg. A községfejlesztési program kidolgozásánál figyelembe vet ték, hogy a községnek nincs kultúrháza. Tehát feltétlenül szükséges egy kultúrház létesí tése, mert nincs egyetlen hely sem, ahol a fiatalok összejöhetnének kicsit táncolni, szórakozni, de a faluszínház és más művészeti együttesek sem tudtak fellépni színpad hiánya miatt. Igen helyes volt tehát, hogy a Hazafias Népfrontbizottság a községi tanács és a pártszervezetekkel összefogva nekilátott a nagyszabású munka megvalósításának. A községi tanácsülés úgy határozott, hogy a meglévő 50 000 forintot 100 000-re kell kiegészíteni, mégpedig a kényszerhasznosított terület jövedelméből. A Hazafias Nép front pedig azt vállal la, hogy mozgósítja a község la- kóif, kit fogattal, kit gya- logszerrel és természetesen a/ építkezéshez szükséges szakmunkásokat is. A község lakót nagy munkakedvvél kezdtek az építkezéshez. A Népfrontbizottság mozgósító munkája kiváló eredménnyel járt. Igaz, a népfrontbizottság elnökének, Vörös Ferencnek (12 holdas dolgozó paraszt) és elnökhelyettesének, Papp Györgynek (8 holdas dolgozó paraszt) nagyszerű példamutatása ;s sokakat vonzott a közös munkához. A népfront elnöke például egyedül a közelében lakó mintegy 25 családot szervezett meg, hogy részt vegyenek a tetőszerkezet megépítésének munkájában. A közös munka eredményeként az elmúlt vasárnap a naki fiatalok már megtarthatták első táncestjüket, amelynek tiszta bevételét — 1200 forintot — az új színpad füg gönyének megvásárlására fordítanak. De nemcsak a kultúrotthon építésére mozgósít a Hazafias Népfront községi bizottsága. A nyáron például egy elhanya golt teljesen használhatatlan utat és hidat javítottak meg, illetve építettek újjá. Ez az út és híd igen jelentős szerepet játszik a község életében, mert mintegy 400—500 hold rendszeres művelését teszi könnyebbé, és könnyebben közelíthető meg a legelő is. A munka méreteire jellemző, hogy a községben lévő 267 fogat közül 266 résztvett ármunkában. A gyalogosok is hasonló arányban vettek részt az út és híd újjáépítésében. Voltak olyan útszakaszok, ahol 3 méter magas és 6 mé tér széles töltést kellett építeniük. A 12 000 forint összegű községi beruházás mellett a község lakói 29 600 forint ér. tékű társadalmi munkát végeztek. A Hazafias Népfront községi bizottsága tehát jól vizsgázott ebben az esztendőben. Pedig ezek a lépések még csak az elsők. Jövőre újabb nagy tervek megvalósítását akarják véghezvinni. Nem le hét senki előtt sem vitás: ott ahol a Hazafias Népfrontbizottság oly hatalmas mozgósító erővel rendelkezik, képes az ideinél is sakkal nagyobb feladatokat megoldani a község fejlesztése terén. Hiúsági találkozó Dunaföldváron Szeptember 30-án járási ifjúsági találkozó volt Dunaföldváron, amelyet Néphadseregünk Napja megünneplésének alkalmából rendezett a paksi járási DISZ-bizottság, a járási Kiegészítő Parancsnoksággal és a honvédség dunaföldvári helyőrségével. A találkozáson a járás csaknem minden szervezetéből vettek részt fiatalok. Nagy élményt jelentett számukra ez a nap: Megismerkedtünk a néphadseregünkben működő DISZ- szervezetek életével. A nap gazdag műsorral telt el. Délelőtt a Hősök kertjébe vonultunk, ahol a dunaföldvári helyőrség díszszázada nagyszerű katonai parádét mutatott be. Utána a járás párt és DISZ vezetői üdvözölték a néphadsereget és az ifjúsági találkozó résztvevőit, majd kultúrmű orral fejeződött be az ünnepély. Délután a laktanyába, néphadseregünk harcosai között töltöttünk el néhány kellemes órát. Elbeszélgettünk a szervezetek életéről, majd az alakú latok kultúrtermeit látogattuk meg és örömmel láthattuk milyen gazdag, sokoldalú a kulturális élet néphadseregünkben Később nagyszabású sport- verseny zajlott le, amelyben együtt küzdöttek a középiskolás és területi szervezetek fiataljai, a néphadsereg harcosaival. A napot tábortűz, tűzijáték majd tánc zárta be. A találkozóról gazdag tapasztalattal és élménnyel tértünk haza. Közelebb hozta ez a találkozó szervezeteinket a néphadseregünkben működő szervezetekhez és közelebb hozta a falusi szervezetek fiataljait a középiskolás fiatalokhoz. Még nagyobb bizalommal tekintünk néphadseregünk felé és ígérjük, hogy ha majd ránk kerül a sor, mi is becsülettel megálljuk helyünket a katonai kiképzésben. Molnár István Paksi Közgazdasági Technikum DISZ titkára.
