Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Világ —*■ 1 et am: Könyvt&r Pt* „íftQi » AZ HDP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYEI TANÁCS LAPJA XIII, ÉVFOLYAM, 237. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR VASÄRXAP 1950. OKTOBER 7. Szélesítsük az üzemi demokráciát l>mn Pártunk Központi Vezetőségé­nek nagyjelentőségű júliusi ülé­se a párt előtt álló legfontosabb feladatok közt jelölte meg a szocialista demokrácia kiszéle­sítését. Ennek egyik legdöntőbb részét kell, hogy képezze az üzemi munkásdemokrácia szé­lesítése. .. Növelni kell — az egyszemélyi vezetés lenini elvé­nek sértetlen fenntartása mel­lett — a munkások a dolgozók szerepét 32 üzem, a vállalat intézmény minden irányú gaz­dasági tevékenységében. Ív leg kell találni a módját annak, hogy egyre többen vegyenek részt a tervezési, szervezési, irányítási kérdések megvitatá­sában, hogy mennél széleseb­ben bontakozzék ki a dolgozók alkotó kezdeményezése.’ — mondja a határozat. Az üzemek munkájának "i"- lendítéséhez a tervek teljesí­téséhez sok minden szükséges, ami nélkül nem mehet jól a munka. A legfontosabbak közé tartozik, az, hogy a munká­sok, művezetők, mérnökök szív. vel-lélekkel dolgozzanak, ma­guknak érezzék a gyárat, a tér • melés ügyét. Ehhez nem elég az, hogy a szocialista állam tuljadonában legyen a gyár, munkássorból kikerült veze­tők irányítsák — ez jó pár éve már így van nálunk — hanem az kell, hogy a munkások lás­sák, érezzék, hogy beleszólásuk van a gyár ügyeibe, a vezetők kikérik véleményüket, javasla­taikat, hogy ténylegesen gazdái az üzemnek. Az elmúlt hetekben, hóna­pokban különböző intézkedé­sek egész sorát hozta pártunk javaslatára kormányunk, ame­lyek megnövelik az igazgatók jogkörét, egyben felelősségét. Előrehaladásunkat éveken ke­resztül gátolta a túlzott centra- lizásálás az alsóbb gazdasági szervek ezerféle megkötöttsége, amely szinte teljesen kizárta a helyi viszonyokat alaposabban ismerő vezetők önálló intézke­déseinek lehetőségét. Az ilyen rendszerben természetesen sor­vadásra volt ítélve az üzemi demokrácia is. Ennek a káros módszernek a felszámolása fo­lyik mast a centralizáció csök­kentésével, az üzemek önálló ságának növelésével. Mi a biztosítéka annak, hegy az igazgató helyesen tudjon él­ni a megnövekedett hatáskör­rel? — Mi biztosítja azt. hogy minden esetben nelycs döntést tud hozni? — Csak az, ha az minél nagyobb mértékben tá­maszkodik munkatársai, beosz­tottjai véleményére, ha igénybe veszi a problémákat jól ismerő kollektíva segítségét. Természetesen, nem lehet — és nem is kell — minden kér­dést az üzem minden dolgozó­jával megbeszélni. De akiket érint egy-egy probléma azokat igen is, a döntés előtt meg kell hallgatni. így minden bizony- nyal helyesebb döntés születik, amelynek végrehajtását minden dolgozó a maga ügyének érzi. Hosszú időn keresztül elmarad* terve teljesítésével a Simon- tornyai Bőrgyár boxkikészítő részlege. Az ottani dolgozók, műszaki vezetők az elmaradás egyik okát a rossz bérezésben látták, egyes normatételek la­zák, mások túl szorosak voltak, ami aztán lehetőséget nyújtott a kivételezésre a munkaelosztás. nál. A gyár igazgatója — az ér­dekeltek és az üzemi bizottság meghallgatása után döntött a bérek átcsoportosításáról, az össz-béralapon belül megváltoz­tattak egyes normatételeket. Ma már rendszeresen teljesíti tervét a részleg, nincsenek nagy aránytalanságok az egyes dolgozók keresete közt, nincs száz százalékon alul telje­sítő dolgozó. A lakáselosztás a prémium­elosztás, a felújítási, beruházási összegek felhasználása, a szociá lis létesítmények megvalósítása — mind-mind olyan probléma amit a kollektíva segítségével sokkal jobban, a szükségletek nek sokkal megfelelőbben és sokkal igazságosabban lehet megoldani az érdekeltek meg­hallgatása után. Természetesen nem arról van szó, hogy a különböző kérdé­sekben szavazással, a kollektí­va döntsön. Ez sértené az egy­személyi vezetés, a felelősség elvét végeredményben oda ve­zetne, hogy a hibás intézkedé­seknek nem lenne felelőse, nem lenne gazdája, végered­ményben anarchiához vezetne. De igenis a gazdasági vezetők, igazgatók kérjék ki a különbö­ző kérdésekben beosztottjaik véleményét és annak meghall­gatása után — belátásuk sze­rint — döntsenek. Üzemeinkben évek óta rend­szeresen megtartják a termeié, si értekezleteket. Egyik-másik üzemben érdektelenek, nem egyszer közönybe fulladnak ezek az értekezletek. Ennek az a magyarázata, hogy ott csak a versenyfelajáníásokat kérik a dolgozóktól. bár ösztökélik őket hozzászólásokra is de a dolgozók azt tapasztalják, hogy hiába szólnak bármiért, azt nem követi intézkedés. Máshol —t többek közt a Dunaföldvári Kendergyárban — a termelési értekezlet beszámolóját mindig azzal kezdi a gyárvezető, hogy beszámol a múlt termelési érte­kezleten felvetett problémák el- intézéről. Itt látják a dolgo­zók, hogy a gazdasági vezetés igényli segítségüket és ők meg is adják azt­Az üzemi demokrácia kiszé­lesítése sokrétű feladat. — Sok tennivalójuk van e téren a: üzemi pártszervezeteknek, üze. mi bizottságoknak. Segítsék elő a dolgozók kezdeményező kész ségének fejlesztését, ellenőriz zék a dolgozók javaslatainak sorsát, segítsék elő, hogy a dol­gozók mindinkább gazdának érezzék magukat az üzemben. Az eredmény: Az egész nép és az üzem dolgozóinak — élet- színvonala további emelése lesz. Hatalmas részvét mellett temették el a párt mártírjait Újabb 44 család választotta a közös gazdálkodást Az elmúlt 2 hét alatt, szep­tember 15-től október 1-ig termelőszövetkezetek és a ter­melőszövetkezeti csoportok pél­damutató gazdálkodása nyo­mán a megyében összesen 44 család tért át a közös gazdái kodásra. Ezzel a termelőszövet­kezetek és a termelőszövetke­zeti csoportok létszáma 58 tag­gal, területük pedig 269 hold földdel növekedett. Legszebb eredménnyel a paksi járás di­csekedhet, ahol 21 család, 22 tag, 138 hold földdel lépett nagyüzemi gazdálkodás útjára. Hasonlóan jó eredmény a ta­mási járásé, ahol a belépők száma 11 család, 13 tag, a kö­zösbe vitt földterület nagysá ga pedig 69 holdat tesz ki. hAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaA AAAAAAAA Szombat délután a Kerepesi temetőben a párt és a munkás- mozgalom nagy halottai közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A gyászdrapériákkal övezett Kossuth-mauzoleum előtti té­ren ravatalozták fel a mártírok koporsóját Nemzeti színű, vö­rös és fekete zászlókat lobogta­tott a szél a koporsó körül, mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényét helyezték el. A koporsók előtt vörös bár­sonypárnán nyugodtak Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András kitüntetései, amelyeket a haza és a párt szolgálatába szerez­tek. Pontban 12 órakor gyászin­duló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy megadja a végső tisztessé­get a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban végelát­hatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmi­ségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai az egyetemek és fő iskolák hailgatói. Mintegy 150 ezren haladtak el a ravatal előtt. A mártírok koporsójánál öt­percenként váltották a díszőr­séget. A díszőrség tagjai között ott voltak a mártírok legkö­zelebbi barátai, harcostársai, a párt sok régi katonája, a ma­gyar társadalmi élet vezető személyiségei, írók, tudósok és művészek a néphadsereg tá­bornokai és tisztjei. Három óra előtt tíz perccel a koporsó mellett a Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak díszőrséget, Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bata Ist­ván, Gáspár Sándor, Firos László, Egri Gyula, Vég Béla. Három órakor megkezdődött a gyászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói, a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­sége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, és a -Minisztertanács számos tagja. A gyászinduló hangjai után elsőnek Apró Antal az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet az MDP Köz­ponti Vezetősége és a Miniszter tanács nevében. Apró Antal elvtárs beszéde Tisztelt gyászoló közönség! Tisztelt elvtársak és elvtárs­nők! Soha nehezebb és tragiku* sabb kötelességet nem teljesítet tünk, mint most, amikor pár­tunk, kormányunk a Hazafias Népfront nevében, a szocializ­must építő forradalmi magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nevében búcsút ve­szünk kiváló elvíarsainktól, barátainktól: Rajk László­tól, Szőnyi Tibortól, Pálffy Györgytől, Szalai And­rástól, akiket 1949-ben provo­kációs, hamis vádak alapján halálra ítéltek. Becsületbeli, elvtársi köteles­ségünknek teszünk eleget most, amikor elvtársaink földi marad ványait a magyar munkásmoz­galom, az 1919-es proletárdik­tatúra mártírjainak, az rllegá- lis harcok hősi halottjainak sír­jai mellé temetjük. Utolsó aktusát végezzük el annak a rehabilitációnak, amelyre pártunk Központi Vezetősége határozatai és népünk akarata kötelez ben­nünket. Elvtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehabi litáció sem teheti meg nem történtté azt, ami történt, hogy drága elvtár­sainkat nem tudjuk feltámasz­tani, bármennyire megadjuk is emlékükneli: a nekik járó tiszte letet. Nem tudjuk teljesen be­gyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családjaik szívén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgozó­ban gyengítette meg a hitet a szocializmus magasabbrendű erkölcsében és igazságában Ke serüség és bánat tölti el szí­vünket, amikor mártírhalált halt elvtársaink sírja előtt ál­lunk. mert hitelt adtunk hét év vei ezelőtt a hazug rágalmak­nak és nem tudtuk megvédeni életüket a haza, a párt üdvére. Mélységesen fájlaljuk, hogy a súlyos hibák és bűnök elv­társaink tragédiájához vezet­tek. Az ő mártirhaláluk is hoz­zájárult ahhoz, hogy — ha hi­bákkal és késve is — ráébred­jünk arra, hogy dolgozó népünk nek a szocializmus az új Ma­gyarország építése során elért nagyszerű eredményéi mellett építő munkánkban mélyreható komoly politikai hibák jelent­keztek. 1953 előtt pártunk, államunk vezetésében sok esetben a szo­cializmustól teljesen idegen ve­zetési gyakorlat kerekedett fe­lül, sokszor megszegték a szo­cialista törvényességet, megsér­tették alkotmányunkat, az em­beri szabadságot és ennek kö- (Folytatás a 2. oldalon.) „Szabadságharcunk emlékeiből66 E címmel nyílik ma kiállítás a Szekszárdi Béri Balog Ádám Múzeumban. Sok kiállítást rendezett már a múzeum, amelyek mindegyike bemutatta az ember fejlődését napjainkig. En­nek a kiállításnak éppen az az érdekessége, hogy történelmünk egyik dicső korszakát ra­gadja ki és mutatja be a nézőközönségnek. — Nagy a jelentősége ennek a kiállításnak abból a szempontból is, hogy a múlt dicső emlékének felelevenítésével a hazafias érzést táplálhatja a mai ifjúságban. Ahogy belépünk a terembe, láthatjuk Bajza, Szemere Bertalan, Kisfaludy Károly, Katona József írásait, műveit, amelyek még a szabadságharcot megelőző évtizedekben láttak napvilágot és őszinteségükkel és nyíltságukkal előkészítették 1818-aí. Ezek az új hangok, ame. lyek tért hódítottak az irodalomban művészet­ben és a politikai életben egyaránt, késztették arra a bujdosó szegénylegényekét, hogy fegy­vert ragadjanak. A következő kép tehát a buj­dosó szegénylegények fegyvereit mutatja be. Közvetlenül a szabadságharcot megelőző évek eseményei következnek: Láthatók Széchenyi Hitel, Stádium, Világ című művei, s azokból részletek. A Hi el című művében Széchenyi például a következőket írja a céh-rendszerrel kapcsolatban: „...A céhek örökké hátráltat­ják a termelvények és iparcikken árának egy­másközti rendes arányát. A búzának köble fel­megy 20 Forintra... s vele a csizma ára is. £s ime leesik a búzánk megint 5 Forintra, de a csizma mind fennlebeg ...” Széchenyi tehát fel. ismerte a céh-rendszer kizsákmányoló voltát. Látható e kiállításon eredeti Kos­suth-címer, amelyen már nincs meg a magyar korona. Kossuth és Petőfi írásaiból oeszédei- böl következnek részletek. Majd a honvédség eredeti viseletében gyönyörködhetünk. Amott a hadsereg fegyverei vannak amelyekkel 48-ban vívtak. Percze^ Mór és Csapó Vilmos, a két hadvezér, képei láthatók, akik megnyer­ték az ozorai ütközetet. Honvéd tábori életei örökít meg a következő festmény. Perczel Mór személyi tulajdonai is megszemiélhetök lesz­nek. A világosi fegyverletétel eseményeit is híven tükrözi ez a kiállítás. A tisztek leg­többje, akiket nem végezte* ki, börtönökbe kerültek. Ott értékes tárgyakat készítettek. — Ezekből is megtekinthető egynéhány a mú­zeumban. A kiállítás ma nyílik meg délelőtt 11 óra­kor a múzeumban. Érdekes dokumentumai, öt­letes rendezése alapján méltán számíthat kö­zönségsikerre, különösen az fjúsák körében Három holdról 80 000 forint jövedelem Megyénk termelőszövetkezeti tagságának többsége meggyőző­dött arról, hogy a kertészkedés jó jövedelmi forrás. Igaz, sok munkát, fáradságot igényel az apró palánták elültetése, kapá lása, de már pár hónap alatt megtérül a fáradságos munka. A belccskai Szabadság Ter­melőszövetkezet tagjai 8.5 hold területen hoztak létre ön­tözéses kertészetet. A kertészet jó jövedelmet biztosít a tagság­nak, különösen a három holdon ültetett cecei és bogyiszlói paprika. A három holdról eddig 80 000 forintot vettek be, de még mindig tudnak paprikát szedni. A kertészet jövedelme azt jelenti, hogy a tagságnak kiosztott, illetve osztásra ke­rülő 1 munkaegységre eső kész­pénz részesedést körülbelül 5 forinttal emeli. A kertészetből természetesen a paprikán kívül n-ég téiiretek, télikáposzta, céklarépa és még több minden kerül rövidesen eladásra. Munkában a napraíorgókombájn a bátaszéki Búzakalász Tsz- ben. A tsz fiataljai indították el a megyében a silózási ver­senyt. Pár héttel ezelőtt még teljesen üresen álltak a silógöd­rök. Most hozzáláttak a lemaradás pótlásához, hogy a felhí­vásukhoz híven jó eredményt érjenek el. A gépállomás kombájnja csépeli a napraforgót, amelyet von tatóval hordanak be és a napraforgófejet szintén besllőzzái Asszonyok, férfiak egyaránt dolgoznak a silózásnál, csak saj nos, éppen fiatalt. láttunk keveset.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom