Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-04 / 234. szám
1956 OKTÓBER 4. TOLNAI NAPLÓ 3. Befejezés előtt Béta újjáépítése A kenyérgabona vetésterv teljesítése valamennyi gazda érdeke \agy-szókolyi tapasztalatok Béta területéről már régen elvonult a tavaszi jeges ár, a pusztítások nyomai is lassan eltűnnek az építők szorgalmas munkája nyomán. Gyorsan halad az építés: új házsorok nőne ki a földből és megkezdődött az új lakásokba a beköltözés is. Most is felbolygatott kashoz hasonlít a község, de ezt a sürgés-forgást össze sern lehet hasonlítani a tavaszi zűr zavarhoz. Tavasszal a kétség- beesés, a félelem és elszánt harc: ezek voltak az arcokon láthatók. Most az öröm, a hála az, amit lépten nyomon tapasztal az ember. A helyreállítás nagy munkáját olyanokra bízták, akiknek már van tapasztalatuk az ilyen nagyarányú építkezések irányításában, szervezésében. A községi helyreállítási bizottság műszaki vezetője, Fodor Ferenc a Szigetköz újjáépítésében sok tapasztalatot szerzett. 1954—55-ben Hédervár és Mécséi' újjáépítésében vett részt. A bátaiak megelégedéssel szólnak munkájukról. Sokan elmondják a község lakói közül, hogy a hideg idő beálltáig minden lakás felépül és beköltözhető lesz, amit nagyrészt a jól szervezett, pontos munkának köszönhetnek. Az újjáépített házak sokasága bizonyítja a jó munkát. A Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalat ürgevári üzemegységében dolgozik a Fridrich-család. Most éppen elég nagy gondban vannak — dr. Szentirmai re- gölyi körzeti orvos jóvoltából. Ugyanis a családban él még a 81 éves, világtalan Fridrieh bácsi és a 16 éves Fridrieh néni akik részére csak olyan orvosi igazolást hajlandó kiadni, hogy „nehéz testi munkára nem alkalmasak”. Miért van szükség az orvosi igazolásra? A jelenlegi bürokra tikus eljárás miatt a vállalatnak ez az igazolás (nehéz testi munkára nem alkalmas) nem elég, mert erre az igazolásra nem lehet kiadni a kenyérszükSŰLYOS KAROKAT OKOZOTT a téli jeges ár ebben a kis községben. Talán még súlyosabb volt ez, mint a szigetközi árvíz pusztítása. Ebben a kis Tolna megyei községben nem kevesebb, mint 257 ház dőlt össze, vagy rongálódott meg annyira, hogy 70—80 százalékos kárt okozott az épületekben. Az újjáépítés során 227 házzal foglalkozik a községi helyreállítási bizottság. A hiányzó 30 ház újjáépítésére részben település következtében, részben családok össze- költözése, részben pedig az OTP-kölcsön felvétele miatt nem kerül sor. (Ez utóbbi már a telkek adás-vétele miatt nem tekinthető árvízkárosultnak.) így is 100 új házat kell építeni. 127 házat pedig kijavítani, helyreállítani. A helyreállított lakások közül eddig 45-öt, az újjáépített lakások közül pedig 50 et adtak át eddig a község lakóinak. Huszonegy új épületbe a múlt hét végéig már be is költöztek. — Október J5-re a községi helyreállítási bizottság átadja a lakásokat az új tulajdonosoknak — mondja Fodor Ferenc, az újjáépítés vezetője. — Igaz, kicsit nyersek lesznek még a vakolások, de az már nem veszélyes, mert hamar kiszáradnak azok, főleg ha a kedvező meleg idő tovább tart. Csupán ségletet. A Mezőgazdasági Értesítő 29/1955. számában megjelent 76/1955. számú FM, az együttes FM és a Begyűjtési miniszteri utasítás 6. d) pontja szerint a szülők csak akkor jogosultak a kenyérfejadagra, ha az illetékes orvos „teljes munkaképtelenséget” igazol. Ezt az igazolást Szentirmai dr. arra hivatkozva nem adja meg, hogy a két öreg egyébként egészséges. Érdekesség az, hogy az előző években mindketten megkapták a megfelelő igazolást, amelynek alapján a vállalat kiadta részükre a fejadagot. Azóta bizonyára fiatalodni kezdtek, s munkaképessé váltak. Vajon, emberséges, helyes elkét épület építésével vagyunk elmaradva. Sajnos a tulajdonosuk nem tud segédmunkát biztosítani. De, ha a Dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat a két lakás építését fontosnak tartotta volna (ugyanis ennek a két lakásnak felépítését ők vállalták), akkor már régen beköltözhetek lennének. Közeleg a tél, jó lenne, ha a dombóváriak végre ígéreteik megvalósításához látnának. Várják őket a bátaiak. ÉRDEKES NÉHÁNY SZÁMADATTAL megismerkedni, amely az újjáépítés méreteit mutatja be. Az újjáépítés során több mint 3 és fél millió téglát, 189 ezer cserepet, 4250 mázsa cementet, 1180 köbméter kavicsot, 1460 vasbetongerendát és 1444 áthidaló vasbetongerendát, 5 ezer négyzetméter nádpallót, 330 ajtót, 240 ablakot, 500 kútgyű- rűt, 260 négyzetméter üveget és 5900 méter fenyőgömböt használtak fel. Ezenkívül még felhasználták a romépületek bontási anyagait is. A község lakói közül vannak, akik még az építkezések befejezésénél segítenek, s vannak már, akik azon gondolkoznak, hogyan, miként rendezkednek be az újjáépített lakásokban. Zsikó Lajosné arról beszél, hogy már csupán a tatarozási (bepucolás), a villanyszerelési munkák vannak hátra és máris járás-e mindez dr. Szentirmaitól? Aligha. Egy 81 éves, világtalan emberre nyugodtan rá le. hét mondani hogy "munkaképtelen és valószínű az is, hogy egész életén át dolgozott annyit, amj után most rászolgál a fejadagra. Vagy még most is keresse meg ő maga? (Megteheti, hiszen „egészséges” — az, hogy világtalan, nem sokat számít dr. Szentirmainak.) A Központi Vezetőség értelmiségiekre vonatkozó határozata után lelki- ismeretesebb munkát, több emberséget várunk dr. Szentirmaitól is. FORRÓ LAJOS a Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalat MDP titkára. költözhetnek az új, korszerű lakásukba. A régi lakásukban külön voltak a gazdasági épületek. Most olyan megoldást választottak, hogy a lakás alatt „alagsort“ építettek és ott lesz a „félszer“, a pince, sőt a háziállatok is ott találják meg majd helyüket. Bár az újjáépítés lekötötte a község lakóinak munkaereje többségét, de azért arról sem feledkeztek meg, hogy nekik és az országnak nagy szüksége van élelemre. A községben — bizonyos nehézségek ellenére— FOLYIK AZ ŐSZI MEZŐGAZDASÁGI MUNKA. A betakarítás gyors ütemben halad, a talajelőkészítés és a vetési munkák az esőrevárás miatt kissé vontatottan, de azért azok is haladnak. Október 15 és 20 között a községi helyreállítási bizottság átadja a községet a lakosságnak, s csupán néhány lépcső és kút helyreállítási munkái maradnak még vissza. Báta, megyénk legdélibb fekvésű községe szebb lesz, mint volt. Az egész ország segítő munkája nyomán a jeges ár pusztításának még a nyomai is eltűnnek és megindul az élet, a termelés, a kultúra újabb fel virágzása az országos hírű sárközi községben is. Ezzel a kéréssel fordult hozzánk minap több szekszárdi kisgyerek. A kérés lényege az, hogy reggel, amikor iskolába tartanak, a Garay-téren igen nagy a személy- és gépkocsi- forgalom. Ekkor futnak be a vonatok, amelyek ontják a dolgozókat munkahelyeikre és ekkor fordul meg a Garay-téren sokszáz, vagy tán sokezer apró és nagy diák. Hogy eddig nem történt komolyabb szerencsétlenség, bizony nagy csoda. Hogy ez a jövőben sem következzék be, azt szeretnénk, hogy legalább is a csúcsforgalom idején álljon a Garay-téren egy közlekedési rendőr aki a forgalmat irányítja. A. A tavalyi esős, és az idei száraz esztendő bizony nagyon kedvezőtlenül hatott az ország kenyérgabona termelésére és legtöbb helyen kevesebb termett a tervezettnél. Sok helyen, és erre számos példa van megyénkben is, nem is vetették el a gazdák szántóterületük meghatározott százalékán a kenyérgabonát. Sajnos, ezt a tényt a szúrópróbák alkalmakor csak kis részben sikerűit észrevenni, zömében pedig későn, csak csépléskor Példa erre Nagyszokoly. — Jómagam de a járástól kijött elvtársakkal is sok szúrópróbát végeztünk az elmúlt év őszén —- mondotta Takács Ferenc elvtárs, a mező- gazdasági előadó. — Akkor elvétve találtunk csak olyan esetet, hogy az illető gazda 100, vagy 200 négyszögöllel vetett kevesebbet az előírtnál. Ezeket a gazdákat köteleztük a hiányzó területek elvetésére. A csép- lésnél azonban kitűnt, hogy közel 170 hold eltérés van, vagyis 170 holdba nem került kenyérgabona vetőmag. Annak ellenére, hogy a vetésterület összeírásánál a gazdák valamennyien azt mondották, hogy a vetést befejezték a meghatározott területen. Takács elvtárs szavaiból később kitűnt — ami nem tartható helyesnek —, hogy leginkább azoknál a gazdáknál végeztek szúrópróbát, akiknél gondolták, hogy hiány lesz. így természetesen könnyen előfordulhatott, hogy éppen azok a gazdák nem vetettek, és azoknál nem végeztek szúrópróbát, akikben megbíztak. A másik hiba az volt, amiről tudva tudtak, hogy nem egy olyan gazdájuk van, mint Varga Józsefné 14 holdas, aki egy négyszögölön sem vetett kenyérgabonát, hivatkozva öregségére és arra, hogy földjét felesbe adta ki. Kovács Károly 7 holdas dolgozó parasztnak 2 hold és 800 négyszögölön kellett volna kenyér- gabonát vetnie, ezzel szemben csak egy holdat vetett el. Összterületéből 4 holdat egyáltalán nem is munkált meg, amelyet a tanács tavasszal kényszerhasa- nosított. Ezekből a kisebb-nagyobb területekből tevődött össze az a 170 hold, amelyet a nagyszo- kolyi gazdák nem vetettek el, amellyel megkárosították saját magukat, de az államot is. A múlt évi hibákból, hiányos Ságokból tanulhattak a nagy- szokolyi tanács vezetői, és most azt kérdezzük Pados János elvtárstól, a VB elnökétől, hogyan biztosítják az idei őszön a kenyérgabona vetésterv maradék tálán teljesítését. — Végrehajtóbizottsági ülésen és a múlt hónap 25-én megtartott tanácsülésen is komolyan foglalkoztunk a kenyér- gabona vetésével. Valamennyi tanácstagunk vállalta, hogy körzetében elbeszélgetnek a gazdákkal a kenyérgabonavetés fontosságáról, továbbá arról, hogy maradéktalanul vesse el minden gazda össz-szántóterü’ létének 35 százalékán a kenyér gabonát, és minden erejükkel azon lesznek, hogy ezt a munkát e hónap végéig befejezzék. A tanácstagok nemcsak beszélgetnek erről, hanem példát is mutatnak. Már most több olyan tanácstagunk van, aki megkezdte a búza vetését. A szúrópróbákat természetesen alaposabban fogjuk ezen az őszön végezni, és azokat a gazdákat pedig, akik a felszólítás ellenére sem hajlandók meghatározott területen elvetni a kenyérgabonát, azok ellen feljelentést teszünk. Van nem egy olyan gazda a köz ségben. aki már most arra hivatkozik, hogy nincs vetőmagja nem vet, ugyanis már az elmúlt évben sem vetett. Természetesen ez nem lehet kifogás, mert 50 mázsa vetőmagot kaptunk, amelyet csere ellenében megkaphatnak a gazdák. K. Balogh János Munkaképes-e egy 81 éves világtalan ember? Rendorbácsit kérünk Úti jegyzetek a Szovjetunióból Irta: Papp Lajos, a gépállomások megyei igazgatója A mezőgazdasági kiállítás A Szovjetunió összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítása 1954. augusztus 1-én nyílt meg. Al. landó jellegű kiállítás, amely nagyságával, gazdagságával, — művészi kivitelével lenyűgöző látványt, felejthetetlen élményt ■és gazdag tapasztalatokat nyújt minden látogatójának. Két év alatt több. mint 16 millió ember látogatta meg, s a kíváncsiak, a tanulnivágyók száma évről évre nőtt. A látogatók ellátására rengeteg az elárusító- és pihenőhely. Mi azonban ezeket a szépen berendezett étkező helyeket ritkán látogattuk meg, mert a vajjal készült orosz ételek nem igen izíettek, fő eledelünk a virsli volt. A kiállítás úthálózata több, mint 60 kilométer ennek belső kőrútján trolibuszok közlekednek. Területén több, mint 40.000 fát, 500.000 bokrot és 5 millió virágot. köztük 30.000 rózsát ültettek el. A kiállítás szervezése meghirdetés alapján történt. Évente hirdetik meg a kívánalmakat, megjelölve az elérendő termelési szinteket. A kiállításra való bejutás alapja az elért eredmény. Tavaly 250.000 jelent kezőt bíráltak el, ebből 15—20 ezer vesz részt. A meghirdetett szinteket elérőit megjutalmazzák. A jutalmakban az I. fok egy személy, és egy teherautó, a második egy tehergépkocsi. Az elmúlt évben pl. 10 millió rubel értékű jutalmat osztottak ki. A kiállítás páratlan gazdagságát mutatja az is, hogyha egy látogató egy-egy részlet megtekintésére 3 percet szánna és napi 8 órát fordítana szemlélődésre, egy év kevés lenne a kiállítás egészének megtekintésére. Többezer állat látható a kiállításon. Bemutatják a Szovjetunióban élő összes állat- és növényfajtákat, de sem a kiállításon, sem a termelési gyakorlatban nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a rekordereknek, a kirívó egyedek- nek, mint nálunk. A kiemelkedő egyedeket bemutatják, de ezekkel gazdaság nem vehet részt a versenyben. A fő cél tehát a nagy tömegek átlag szintjének emelése a mezőgazdasági termelésben. A szovhoz- ban, vagy kolhozban ne egy, vagy két tízezer literes tehén legyen, hanem az átlagtermelés érje el az 5—6000 litert. A kiállításon résztvevő egyik koL hoz például 956.8 hektár szántó terület mellett 150 tehenet tart. A tehenek tejhozama átlagosan 6390 kg 3.66 százalék zsír- tartalommal. Az átlagok tehát nagyon jók. de megállapítottam hogy a zsírszázalékkal nemcsak nálunk, a Szovjetunióban is baj van, — alacsony. Már az eddigiekből is látszik, hogy igen nagy gondot fordítanak a gazdaságosságra. Ettől az évtől szinte legfőbb célnak tekintik, s az értékelési mutatókat is már ezek alapján alakítják ki. Régebben példáu] a tejtermelést az egy tehénre eső termelés alapján mérték, most pedig az egyes kolhozok, szov- hozok termelését a 100 hektárra eső jövedelem alapján értékelik. Jól dolgozik az a gazdaság, amelyik 100 hektárról azonos feltételek mellett a legtöbb árut adja a népgazdaságnak. A baromfitenyésztésben ugyancsak a gazdaságosság a fő cél. A tyúkokat csak egy-másfél éves korig tartják. Az elfogyasztott takarmányból addig húst és tojást termelnek, utána már csak tojást, tehát le kell vágni, mert nem gazdaságos. — Ugyanezt a gyakorlatot vezetik most be a sertéstenyésztésnél is, s a zsírszükségletet, amit a bacontenyésztés nem biztosít, a kiselejtezésből történő hizlalással pótolják. A tehéntartásnál a gazdaságosságot figyelem- bevéve, a hús- és tejtermelést veszik alapul a takarmányértékesítés értékelésével. — Még olyan szempont is előtérbe kerül, hogy a szarvasmarháknál a szarv lefűrészelése az istálló kihasználást 10—15 százalékkal növeli újabb beruházás nélkül. Olyat is hallottam, hogy nem baj az sem, ha egy tehén háromlábú csak sok tejet adjon. Ez igen szépen mutatja, menynyire mellékes a külső, a mutatósság és mennyire fő cél a gazdaságosság. A mezőgazdaság gépesítésének fejlődése igen nagy iramú, a mechanizáció pavilonja a legnagyobb a kiállításon. A Szovjetunió mezőgazdasága ma már korszerű gépek tömegével van felszerelve. A gabonabetakarító kombájnok mai, nálunk ismert formájukban például lassan eltűnnek a szovjet mező- gazdaságból, ugyanis mindjobban tért hódít az úgynevezett osztott aratás. Ennek lényege az, hogy a búzát viaszérésben az aratógéphez hasonló (kévéző és kötő szerkezet nélküli) géppel levágják széles rendekre, 18—25 centiméter magas tarlóra. A gabona így természetes érésen esik át, kiszárad ekkor jön a kombájn, amelyeknek fel szedő szerkezete, magtisztítója, szalmaprése és polyvagyüjtője van. így nem kell mégegyszer tisztínai, magtárban szárítani, a gabonát azonnal a begyűjtő- helyre lehet vinni. A gyakorlati mérések alapjám ez hektáronként másfél, három mázsáyal több termést és jobb minőséget jelent. Teljesen gépesítették a szántóföldi növénytermelés legfontosabb munkáit. A traktoroknál vaskerekek nincsenek, csak lánctalpas és univerzális gépek. Az univerzál traktoroknál az újabb szerkesztési forma az előre szerelhető munkagép. A traktorok motorikus szerkezete az ülés alatt és a traktoros háta mögött van. A kiállításon már 13-féle előre szerelhető munkagép szerepelt. Előnye ennek az, hogy a traktoros közvetlenül előrelát, s így jobbminőségű munkát tud végezni. Nem kell hozzá segédvezető, a munka termelékenysége lényegesen nö vekszik. Igen magasfokú az állattenyésztés gépesítése is. A tehén, istállóban az etetést, itatást, trágyakihordást, fejest, sőt, még a tehenek láncról való elengedését is gépesítették. így egy fejőnő 36 tehenet tud gondozni és a fejést 120 perc alatt elvégzi. A gépesítés a sertéstenyésztésnél, a juhászaiban, baromfitenyésztésnél is megtalálható. 1200 tyúkat tartanak eme letes ketrecekben, öt négyzet- méter területen egy gondozóval. Az etetést, itatást automatikus gép végzi, ugyanez a gép elszedi a tyúkok alól a tojást és a trágyát is eltávolítja. Az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás a szovjet falu dolgozóinak nagy büszkesége, a mezőgazdasági tudomány és gyakorlat kincsestára, amely nem enged el senkit hasznos tapasztalatok nélkül. Én is tanultam egyet, amit ideje lenne itthon megvalósítani: legyen nálunk is igazán fő cél — a gazdaságosság. (Folytatjuk.) Az ország egész területén valamennyi gazdának, így a nagy szokolyiaknak is érdekük, kötelességük, hogy a megfelelő nagyságú területen időben végezzenek a kenyérgabona veté sével. Nem lehet a nagyszokoly i gazdák célja—■* mert annak elsősorban ők érzik kárát —, hogy ne jelentsék be őszintén, a valóságnak megfelelően a kenyérgabona vetésterv teljesítését. Hogy erre mennyire szükség van, és hogy ez menynyiben a gazdák érdeke, azt bizonyítja a következő példa is: Egy legutóbb megjelent rendelet értelmében azok a gazdák, akik teljesítették kenyérgabona beadási kötelezettségüket, megmaradt a vetőmagjuk, de önhibájukon kívül nem termett any nyi gabonájuk, hogy a fejadagra elég legyen, azok fejadagvisszatérítésben részesülnek —, de csak azok a gazdák, akik ősszel szántóterületük 35 százalékát elvetették kenyérgabonával. A nagyszokolyi gazdák közül több mint százan jelentették be igényüket és a felülvizsgálatok során csak 58 gazda kaphatja meg, bár a többi gazdának sem termett meg, de nem is vetettek. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy államunk segíti az egyéni gazdákat, de ezzel szemben jogosan elvárja, hogy a gazdák is tegyenek meg mindent és ne próbáljanak kibújni a kenyér- gabona vetésterv kötelezettségének teljesítése alól.
