Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-18 / 220. szám
lS5ß. SZEPTEMBER 18. lOkRAI NAPLÓ 3, Ha okosabban gondolkodnának •.. Tapasztalatok a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben A nagysxokolyiaJs ügye ÉRDEMES egy kicsit beletekinteni a gyönki Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdálkodásába, mert hasznos tanulságokat lehet itt szerezni. A környéken tudott dolog: a termelő szövetkezetben időközönként úgy haladnak a munkák, hogy sok termelőszövetkezet példát vehetne róluk. Általában jellemző, hogy a gazdasági évet nagy lendülettel kezdik, jól haladnak a munkák és ezzel megteremtik a következő évi bő termés alapjait —, de csak alapjait, a lehetőségeket. Minden évben elvetik például időben a tavasziakat is, az őszieket is. Most is jól állnak az őszi kalászosok vetésével. Ez azonban még nem minden, mert ézután kell következnie az alapokra való építésnek, a lehetőségek kihasználásának. Ezzel pedig már baj van. Év közben mindig „becsúsznak“ olyan dolgok, amelyek jelentős jövedelemtől ütik el a szövetkezet tagjait. Ííem külső dolgokról van szó, hanem éppen olyanokról, amelyek a tsz tagjain múlnak és, hogy mégis elő fordulhatnak, az ésszerűtlen gondolkodásukra vall. KALKULÁLJUNK EGY KI CSIT. Nem tudnak rendszeresen munkaegységelőleget osztani, pedig nyilván jó esne minden tagnak, ha időközönként kapnának pénzt is előlegként, egy kis konyhai bevásárlásra. Emiatt nem egyszer zúgó lódás is van a Szövetkezetben, és egyesek magát a szövetkeze tét hibáztatják érte. Pedig nem a szövetkezet a hibás, hanem maguk a tagok, akik néha olyan határozatot hoznak, amellyel elrontják előző jó kezdeményezéseiket, eredményeiket. Nem egyszer előfordult például, hogy „ma megeszik a holnapot“, szétosztanak oivan közös tulajdont, amely holnap, holnapután megsokszorozná saját értékét. Nagy tehénállománya van a tsz-nek, de szabadtejet mégsem adnak el, kiosztják a tagok között. Tér mészetesen szükség van arra is, hogy a háztáji tehénnel nem rendelkezők tejet kapjanak a közösből. Figyelembe kellett volna azonban azt is venni, hogy a tsz-nek nincs megfelelő mennyiségű abraktakarmánya, így nem tudják annyira fokozni a tejtermelést, hogy ab- abból szabadeladásra is jusson és ezenkívül még a tagoknak is tudjanak naponta adni. A szakemberek azt javasolták, hogy egy hónapig legalább ne osszanak ki tejet, hanem adják el szabadon, mert akkor könnyen hozzátudnak jutni 20 —30 mázsa korpához és ebből legalább három kilót tudnak adni minden tehénnek. A 3 kiló korpa elég lesz 5—6 liter tej előállításához, tehát fokozódni fog a tejhozam, ebből pedig majd jut bőven a szabadpiacra és tudnak osztani is a tagoknak, s így biztosítani tudják a következő hónapra is a szabadtej után járó korpával a tehenek jó tejelését. Ráadásul a szabadtejért jó pénzt kapna a termelőszövetkezet és lenne miből osztani munkaegységelőleget. Ezt a javaslatot azonban nem fogadták el a tagok, amellett foglaltak állást, hogy kiosztani a tejét... Nos, hogyan jártak volna jobban? Nyilván akkor, ha a holnapra is gondolnak... ty-ra pedig nem gondoltak, így ném fokozódott, hanem romlott a tehenek tejelőképessége, kondíciója. A hasas teheneket nem tudták előkészíteni a tejelésre, így még a frissfejős tehenektől is kevés tejet fejnek. Nem kétséges, hogy ez az ésszerűtlen gazdálkodás következménye. NÉZZÜK a másik „nagy pénzforrást,“ a sertéstenyészetet. Sajnos, ez sem sokat hoz a szövetkezetnek, mert nem észszerűen foglalkoznak a sertés- tenyésztéssel sem. A szaporulat jelentős részét például nem nevelik fel, hanem szétosztják a tagság között. Évente néha még kétszer is osztanak malacokat és a szaporulatból alig nevelnek fel többet, mint amennyi a beadásra kell. Pedig egy ilyen nagy gazdaságban a sertéshizlalásnak kellene lenni az egyik fő jövedelmi forrásnak. Beterveztek ugyan az idén 22 darab hízót szabadeladásra és noha ez is kevés a nagy gazdasághoz, de kétséges, hogy ez is meg lesz-e időre. Ha a tervezés szerint értékesíteni tudnának szabad áron 22 hízót, az körülbelül 3 forinttal nagyobb jövedelmet jelentene munkaegységenként. Tehát ez is magán a tagságon múlik. Feltétlenül beszélni kell a ku kcricatermesztésről is, ami szorosan összefügg az állattenyésztéssel. Időben elvetették és jó magágyat készítettek neki, meg volt tehát annak a lehetősége, hogy jó kukoricatermést érjenek el. Ám vissza volt még ennek a másik főfeltétele, a kapálás. Kezdetben ez is viszonylag simán ment: a gépállo más elvégezte a gépi kapálást, a tsz-tagok pedig a kézikapálást. Ezután a gépállomás még kétszer megkapálta géppel, a második kézikapálásnál azonban már „bökkenők“ mutatkoz tak: a tagok egy része elmaradozott a munkából „egyéb elfoglaltság“ miatt és így jelentős területen csak egyszer végezték el a kézikapálást. A tsz agronómus úgy számolja, hogy ez 4—5 mázsa terméskiesést jelent holdanként. Számolják ki a Vörös Csillag Tsz tagjai, ez összesen hány mázsa kukoricát jelent és ezzel hány sertést tud tak volna meghizlalni s az hány forint többletet jelentett volna munkaegységenként. Sze rényen számolva is legalább 4—5 forinttal többet oszthattak volna, ha rendesen megmunkálják a kukoricát és azon felnevelik, meghizlalják a sertés - szaporulatot. AZ UTÓBBI időben tapasztalható néhány ésszerű gondolat a tsz tagjai körében a közös gazdálkodás jövedelmezővé té telével kapcsolatban. Ilyen például a lóállomány csökkentése. Mintegy 40 ló és csikó van a tsz gazdaságában és elképzelhető, hogy ezek mennyi takarmányt fogyasztanak el s ráadásul vajmi kevés haszna van belőlük a közösségnek. A fuvarozás jelentős részét pl. elvégzi a .szövetkezet teherautója, a trágyahordást olcsón elvégzi a gépállomás vontatója, össze hasonlíthatatlanul olcsóbb a vontatóval való fuvarozás, mint a lovak tartása és erre rájött a tsz tagsága is. Szó van arról, hogy legalább 5 pár lovat eladnak. Az idén a tsz lovai jórészt a háztáji gazdaságokban dolgoztak naponta egy-két órát és utána álltak, fogyasztották a tsz értékes takarmányát. Ilyen formában nyilván nem kifizetődő a sok lónak az etetése. Néhány pár lóra természetesen szükség van és ezért néhány pár fogatot meghagynak, de így is nagymennyiségű takarmány szabadul fel, amelyet a sertés- tenyésztésben és a tehenészetben tudnak majd hasznosítani. EZ TEHÁT ÉSSZERŰ GONDOLAT, de szükséges, hogy ugyanilyen ésszerűen foglalkoz zanak gazdaságuk egyéb ágaza taival is és mindenekelőtt azt kell szem előtt tartamok, hogy saját jövedelmük a jelenleginek sokszorosa lehet akkor, ha gondolnak a holnapra is. Nagyszokolyban, mint általában más községben is, szeretik az emberek a szórakozást, a művelődést. Nagyszokolyban azonban egy hosszú idő óta megoldatlan probléma akadályává vált annak, hogy az emberek kedvükre szórakozhassanak, művelődhessenek. Mi ez a probléma? Régen történt, hogy Nagyszokolyban berendezték a község művelődési házát, amely megfelelt az igényeknek, eléggé nagy helyiség állt rendelkezésre, beépített színpaddal, ezenkívül nagy szerűen megfelelt íáncesték rendezésére. Régen történt az is amikor egyességet kötöttek a Tolna megyei Moziüzemi Vállalattal mozielőadások megtartására. Ezt a percet, vagy napot azonban megőrizték emlékezetükben a nagyszokolyiak, mert ettől az időtől kezdve örökké viszály volt a Moziüzemi Vállalat és a falu kul- túrmunkásai között. Hogy miért? Egyszerű rá a felelet: a Moziüzemi Vállalat, hogy úgy mondjuk, teljesen magáévá tette meg a művelődési házat és ha a kultúrmunkások valamilyen műsort akartak rendezni, már két héttel a műsor megtartása előtt be kellett jelenteniük az igényüket a helyiségre, az azonban még akkor sem volt biztos, hogy megkapják-e Sőt, odáig fajult a dolog, hogy ha próbát tartottak a színjátszók, 30 forintot kellett fizetniük minden alkalommal a Mozi üzemi Vállalatnak. S ha teljesen ingyenes rendezvényt tartottak a művelődési otthonban, a Moziüzemi Vállalat akkor is megkérte a terem használati díját, annak a teremnek a használati díját, amely a köz ségé volt, a község művelődési háza. Fura egy helyzet volt, ezt mondani sem kell. Később azután enyhültek az ellentétek. A Moziüzemi Vállalat csak a villanypénzt kérte meg, és ki kellett takarítaniok a termeten műsor után. Végre kapott egy másik művelődési házat a község és majdnem elcsitult a viszály. Csak éppen az volt a hiba, hogy a művelődési ház ki csinek bizonyult, olyannyira, hogy színdarabok előadásakor a falu lakosságának még a ti- zedrésze sem fért be, és külö nősen kicsinek bizonyult a tánc esték megtartására. Ekkor gondolták a község ve zetői, hogy a jelenlegi művelődési házat meg kellene na- gyobbítani. Ez azonban pénz kérdése. A művelődési ház meg nagyobbítása legkevesebb négy venezer forintba kerülne. A költség fele már megvan, a má sik felét kellene pótolni. A község vezetői úgy gondoljál-:, hogy ha ők tudtak adni a Tolna megyei Moziüzemi Vállalatnak egy teljesen berendezett helyiséget minden ellenszolgáltatás nélkül, akkor miért ne tudná támogatni az ő elgondo lásuk kivitelezését anyagiakkal a Moziüzemi Vállalat? Igazuk van a nagyszokolyiak nak. Szükséges a jelenlegi művelődési ház nagyobbítása, mert a község két és fél ezer lakosságának kicsi az az egy terem, amelyben előadásokat és táncestéket tarthatnak. Említettük már, hogy segítsen a Moziüzemi Vállalat a nagyszokolyiaknak. De segítsen ezenkívül a megyei tanács nép művelési osztálya is. Ha szemet hunyt afelett, ami Nagyszokolyban történt, (mert nem igaz, hogy nem tudott róla a népművelési osztály) legyen annyi bátorsága, hogy üsse helyre a csorbát. De segítsen ebben a munkában a községi tanács is. Juttasson a kultúr- ház megnagyobbítására a községfejlesztési alapból, ha van romos épület, elkallódó gerenda, deszka, adja erre a célra, hogy végre legyen egy megfelelő és az igényeket kielégítő művelődési háza a nagyszoko- lviaknak, amit a magukénak mondhatnak, mert a régi mindenkié volt, csak éppen nem a községgé. K. J. Ülést tartott a Tolna megyei országgyűlési képviselők csoportja Az első fogadónap a Bonyhádi Zománcművekben Megyénk képviselőcsoportja rendszeres, időközönként megtartja megbeszéléseit, amelyeken a fogadónapokon és képviselői beszámolókon a szerzett tapasztalatokkal, a közvetlen feladatokkal és a beérkezett panaszok felülvizsgálásával foglalkozik. A Tolna megyei képviselők csoportja a múlt hét végén tartotta meg. ismét ülését, amelyen részt vett a megye területén lakó valamennyi képviselő, valamint Szabó Piroska képviselő is. Bognár József külkereskedelmi miniszter, megyénk képviselője, külföldi útja miatt nem vehetett részt ezen az ülésen. Három napirendi pont szerepelt az országgyűlési képviselők megbeszélésén: 1. A vezetőség kibővítése. 2. Interpellá- ciós javaslatok. 3. Fogadónapokon elhangzott problémák meg. vitatása, intézkedés. A képviselőcsoport Mónus Istvánt választotta meg alelnöknek. Az interpellációs vita során megbeszélték és megfogalmazták azt a néhány kérdést amelyet Hosnyánszky János elvtárs, a csoport elnöke a napok, ban Budapesten ismertet a csoportelnökök értekezletén. A megbeszélésen felvetődött a területrendezés problémája is. Az átszervezés során csökkentik az adminisztratív dolgozók létszámát. Szekszárdon is — éppúgy, mint másutt — többen visszakerülnek a termelőmunkába. Ezek elhelyezésének megkönnyítésére — a képviselőcsoport véleménye szerint — a városban megvan minden lehetőség. Iparosítani kell a várost,amint az benne van a második ötvéves terv irányelveiben amelyet jóváhagyott a párt Központi Vezetősége. A lehetőségek adva vannak: — Megfelelő épületekkel rendelkezik a város: az 54 millió forinttal épített gyapotegrenáló épületei, vagy a BM laktanya, amely már hosszabb idő óta kihasználatlan. De lehetőség van az iparosodásra úgy is, ha a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot tovább fejlesztenék mégpedig gépalkatrészt készítő üzemmé. E lehetőségeket mérte fel és találta alkalmasnak a képvise. lök Tolna megyei csoportja arra ,hogy az ötéves terv irányelveiben foglaltakat a leggyor- sabbban meg lehessen valósítani. Szabó Piroska képviselő a tanácskozáson elmondotta — hogy a dombóváriak is nagyon szeretnék, ha tovább iparosodna a község. Ott 1949. előtt jólműködő, mintegy 500—550 dolgozót foglalkoztató konzervgyár volt. amely jelentős mértékben exportra is dolgozott. A község lakói most azt kérik, hogy a meglevő, de ki nem használt üzemet szereljék fej és így az átszervezéssel felszabadult munkaerő egyrésze itt találhat munkát. Természetesen adva vannak a régi, szinte szakmunkásnak számító dolgozók is, akik képesek jól megszervezni a munkát a meginduló üzemben, el tudják irányítani a termelést. Hg már a dombóváriak kérését megemlítjük, meg kell mon dani hogy szóba jött más vonatkozásban is a község további iparosítása. Ott a községben asztalosárugyár működött, míg el nem készült hasonló üzem Komlón. Akkor ezt az üzemet leállították. Kihasználatlanul hevernek most ezek a felszerelések. A képviselők csoportja úgy határozott, hogy a csoportelnökök értekezletén a napokban felvetik a gondolatot: az elfekvő felszereléseket adják át a megyei tanács kezelésébe és az bútorgyárat működtessen. A csoport foglalkozott számos panasszal — adó, beadás, biztosítás, szociális kedvezmények stb., — amelyeket átadott az illetékes szerveknek kivizsgálás végett. A csoport határozata értelmében a legközelebbi ülésükön megvitatják a nemzetközi helyzet néhány kérdését és a Magyar Dolgozók Pártja KV- nak az értelmiségiekre vonatkozó határozatát. A Magyar—Szovjet Társaság megyei elnöksége e hónap 24- re nagyaktíva értekezletet hívott egybe. A nagyaktíván, amelyen a megyei választmány tagjain kívül a legjobb MSZT titkárok is résztvesznek, többek között Göndöcs Ferencné tart élménybeszámolót a Szovjetunióban tett látogatásáról. * A megyében ebben az évben 80 MSZT baráti kör működik majd, amelyeknek feladata isA Kohó. és Gépipari Miniszter nemrég utasítást adott, hogy a vállalati igazgatók hetenként fogadónapot tartsanak, amikor a dolgozók személyesen elmondhatják panaszaikat, észrevételeiket .A miniszteri utasítás végrehajtására Övári Dezső elvtárs, a Bonyhádi Zománcművek igazgatója szeptember 8-án körözvényt küldött ki minden üzemrészbe, melyben az állt, hogy szeptember 12-től minden szerdán délután 2 órától 5 óráig fogadónapot tart. Szeptember 12-én délután 2 órakor egymásután jelentkeztek a dolgozók kiket az érkezés sorrendjéban bocsátott be a titkárnő az igazgatóhoz. Az első, Balogh Julia a zománcozó üzemből. Az a kérése, hogy ne osszák be éjjeli műszakra. Tüdőbeteg és az éjjeli munka nagyon fárasztó részére. Még nem töltötte be tizennyolcadik évét. tizenket- ten vannak testvérek, édesanyja meghalt, édesapja jelenmertetni, népszerűsíteni a szov jet irodalmat, zenei életet, képzőművészeti eredményeket, de a Szovjetunió földrajzát, a kolhozparasztok életét is ezeken a baráti körökön beszélik meg. A tamási járásban 21 kör működik majd, amelyeken 3 hó nap alatt megismerkednek a Szovjetunió történelmével, föld rajzával, valamint a szovjet kolhozparasztok életével. leg kórházban fekszik és ő családfenntartó.' Az igazgató elvtárs feljegyzi kérését és rögtön ígéretet tesz, hogy az éjjeli munka alól felmenti. — Család) körülményeire való tekintettel azonnal 500 forint rendkívüli segélyt juttat részére. A következők: Fricsi Ádám és Miholcsa László húzóprés- munkások a sajtoló üzemből. Elpanaszolják, hogy az üzemben a legveszélyesebb gépen dolgoznak és keresetük kevesebb, mint a zománcüzemben dolgozó edényelhordóknak. — Kérik, hogy a végzett munkájuknak megfelelően bérezzék őket. Óvári elvtárs megígéri hogy keresetük rendezése ügyé ben pénteken személyesen fog intézkedni a felettes iparigazgatóságon. Ugyancsak bérügyi kérdésekkel fordult az igazgatóhoz Lenger Ferenc és Pehár Antal sajtolóüzemi dolgozó is. Az igazgató válasza részükre is ugyanaz mint az előző panaszosoknak. Balogh Andrásné nyersüzemi dolgozó volt a következő panaszos. Elmondta, hogy orvosi bizonyítványt hozott, mely szerint_egészségi állapota miatt csak ülő munkát végezhet. Jelenleg, a csiszológép mellé van beosztva, ami állómunka részére megerőltető. A munkaügyi osztály eddig nem teljesítette kérését. Az igazgató azzal bocsátotta el Baloghnét, hogy ügyében azonnal intézkedik, hogy megfelelő munkahelyet kapjon. A fogadónap utolsó panaszosa Gráf Lajos bádogos, aki jelenleg a sajtolóüzemben minőségi ellenőr. Előadja, hogy nincs megelégedve fizetési besorolásával, mivel a vele azonos munkakörben dolgozók fizetése magasabb mint az övé. Mivel szakmája bádogos, így szívesebben is dolgozna bádogos műhelyben mint szakmunkás. Övári elvtárs ígéretet tesz, hogy ezentúj mint bádogost fogja beosztani, szakmájának megfelelő munkahelyen. Délután fél öt óráig tartott cte első fogadónap. Tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt ez a kezdeményezés. A do! gozók ez alkalommal szinte várakozás nélkül tudnak bejutni az igazgatóhoz, ki panaszukat meghallgatva, azonnali intézkedéseket tud tenni. Eddig ugyanis többízben előfordult, hogy egyéb elfoglaltság miatt hosszabb ideig nem tudtak a dolgozók az igazgatóval beszélni. A fogadónapok rendszeresítésével ez megszűnik, mert ez az idő kizárólag arra szolgál, hogy a dolgozók panaszait. bejelentéseit az igazgató meghallgassa. Természetesen a dolgozóknak megvan a lehetőségük arra is, hogyha panaszukat vagy bejelentésüket nem kielégítően intézik el, úgy a felettes szervek, sőt, a miniszter fogadónapjaira is jelentkezzenek. A fogadónapok rendszeresítésével is érzik a dolgozók azt a fokozottabb megbecsülést, amit részükre a XX. kongresszus és a Központi Vezetőség júliusi határozatai jelentenek és oiz- tos, hogy ez a termelés növelése a jólét érdekében végzett munkájukban is kifejezésre fog jutni. MSZT-hírek
