Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

1856 SZEPTEMBER 2. TOLNAI NAPLÓ 5. Számtalan hivatal között válogathatnánk de kevés he­lyen lehetne annyira szerte­ágazó munkakört találni, mint a helyi tanácsoknál. Adótól a legkülönfélébb panaszokig, be gyűjtéstől a lakásügyekig — minden megfordul a tanács, ház irodáiban. A feladatok többségében biztosan intéz­kednek a tanácsok, csak egy gyenge pont van, ami sok esetben bizonytalanná teszi a munkát: Egyedül maradnak a tanácsház dolgozói, nem segít a tanácstagság. Ilyen helyen aztán állandó beszédtéma ho­gyan lehetne ezeket az embe­reget megmozgatni, hogyan ébresszenek bennük érdeklő­dést a közügyek iránt, mi a titka a jól dolgozó tanácstagi apparátusnak? Erre a kérdésre ad választ Szebeni Kálmán náki tanács­titkár: — Elmondok egy-két példát — kezd beszélni Sze­beni elvtárs — ami egyben megmagyarázza a dolog nyit­ját és bemutatja, hogyan is folyik nálunk a munka. Har­mincegy tanácstagunk van, s ebből 25 olyan ,akire mindig lehet számítani. Nincs pél­dául az a nehéz megbízatás, amit Kelemen Vendel bácsi meg ne csinálna Pető Lajos pedig mindig úgy jön a ta­nácsülésre, hogy kerülete vé­leményét is hozza, nemcsak a magáét. A tanácstagok segít­ségével sikerült a tavasszal megjavítani a községből ki­vezető összes utakat is úgy, hogy pár évig nincsen rá gond. Körülbelül 500 ember és a falu valamennyi fogata — kivétel nélkül — résztvett ebben a munkában. — Éppen itt rejtőzik a lényeg — szólok közbe — miért tudnak a tanácstagok teljes erővel, lelkesedéssel dolgozni a közös feladatok végrehajtásán? — Ennek is megvan a ma­gyarázata — folytatja Szebe­ni elvtárs. '■— Minden fontos dolgot tanácsülésen beszé­lünk meg és itt dől el, hogy a határozatok megvalósítását a maguk ügyének érzik-e a tanácstagok, vagy sem. A közelmúltban például az egyik tanácsülésen a begyűj­tésről tárgyaltunk. A község jól teljesítette a tervét, csak szerződött sertésből volt hát­ralékunk. Bejelentettük a gyűlésen, hogy az Állatfor­galmi Vállalat megbízottja útján ezt a hátralékot záros határidőn belül felszámoljuk, helyesnek tartják-e ezt a ta­nácstagok. A bejelentés után felszólalt az egyik tanácstag aztán a másik, majd a har­madik, s végül megmásítot­ták az egészet. „Egy megbízott helyett — mondották — min­den tanácstag beszél körzeté­nek hátralékosával és így sokkal gyorsabban és eredmé­nyesebben megy a dolog.” Az eredmény: augusztus 30-ra 15 hátralékosból egy sem ma­radt. így volt ez rendjén, mert amit a tanácstagok ha­ji zom bal tanácsapparátus* Egy község eredményes munkája azon múlik) hogyan látják el a tanácstagok e mun kákkal kapcsolatos teendői­ket. Ahol a tanácstagok és az apparátus között megvan a ■jó összhang, az együttműkö­dés, jói haladnak a mezőgaz­dasági munkák, jók a begyűj­tés és az adófizetés eredmé­nyei is. Ezeknek a feladatok­nak — nem egyszer nem túl­ságosan népszerű feladatok­nak a végrehajtása elsősor­ban a tanácsapparátusra há­rul. Az apparátusnak meg kell találni az összhangot a tanácstagsággal, s rajtuk ke­resztül az egész falu lakossá­gával, s akkor hasonlóak lesznek az eredmények a zombaiakéhoz. Zomba község a bonyhádi járásban már évek óta a legjobbak között van. Ezért mutatjuk be az apparátust néhány módszert munkájukból. Kezdjük a tanácselnökön. Lakatos Anta\ még fiatalem­ber ugyan, de már kellő ta­pasztalattal rendelkezik eb­ben a „mesterségben”. Három évvel ezelőtt került Zombára, annakelőtte Mórágyon volt. Ixikatos Antal éppen azt tette, amit az elődje nem, (az kis- királyoskodott, törvénysérté­seket követett el) emiatt hall­gatnak rá és tartják tisztelet­ben. A tanácstagok munkája nemcsak egyedül a tanácsúié, seken való részvételre terjed ki. Időközönként bemennek a tanácshoz, érdeklődnek a megjelenő rendeletek felől. Lakatos Antal VB elnök mind ezek mellett időnként a laká­sukon is felkeresi őket, mind­emellett a termelőszövetke­zetekbe is el-ellátogat. Az elnökhelyettes, Bábel József és a titkár, Antal Vil­mos is hasonló módszerekkel dolgozik. Szinte általános gyakorlat az hogy a tanács- titkárok csak olyan íróasztal. hoz kötött, adminisztratív em berek. A zombai tanácstitkár éppen az ellenkezője ezeknek. Nem egyszer lehet őt is a Béke, vagy a Vörös Csillag Tsz-ben napközben, vagy ép­pen a szövetkezeti közgyűlé­sen megtalálni. Tehát nem­csak egyedül a tanácselnök foglalkozik a termelőszövetke zetekkel. Az apparátusról alkotott kép még nem lenne teljes, ha nem említenénk meg Szurduk János begyűjtési és Pesti Jó­zsef adóügyi megbízottat. Ket­tőjük munkájának eredménye is, hogy Zomba a bonyhádi járás községei között a be­gyűjtésben és az adófizetés­ben is a legjobbak között van. Szurduk János például a csép lés idején a cséplőgépeknél töltötte a legtöbb időt, s a gazdák nagy többsége a csép­lőgéptől teljesítette a beadási kötelezettségét. A tanácstagság természete­sen részes a község eredmé­nyeiben. Közreműködésükkel sikerült megmozgatni úgyszól ván az egész község lakossá­gát a törpe vízmű megépíté­sére. Végül, hogy a zombai tanácsapparátus és a tagság m.unkáját a számok is bizo­nyítják, a múlt héten így állt a begyűjtés a községben: Búzából 98 százalék, árpából 92 százalék, sertés (éves terv) 87 százalék vágómarha 171 százalék, tej 97 száza­lék tojás 97 százalék, ba­romfi 102 százalék. A III. ne­gyedévi adóbefizetési terv 40 százalékos volt, magasabb a járási átlagnál. A begyűjtési és adófizetési tervek teljesíté­sében nagy szerepe van a ver­senynek, amelynek nagy je­lentőséget tulajdonít a tanács apparátusa és a tanácstagság is. Évek óta ismert Zomba és Bonyhád párosversenye. A fel sorolt néhány módszeren kívül igen sokoldalúan végzi munkáját a zombai tanács- apparáthus, ez a titka annak, hogy mindig a legjobbak közt vannak. Sléhánv szó az őszi vetésről Elmondja: Schmidt Já nos járási fó'agroaómus tároznak el, azért dolgoznak is. Igen sokat jelent, ha a ta­nácsüléseken bő teret enge­dünk a vitáknak. — És nem fordult még elő, hogy ezek a viták ferde vá­gányra futottak volna? — Földműves ember nem sokat ért a pedagógiához, mé­gis eredményes volt, amikor megbeszéltük, miért csökkent az általános iskolában <t ta­nulmányi eredmény — vála­szolt Szebeni elvtárs. — De mondok erre jobb példát is. Az egyik tanácsülésen felve. tődött, hogy Nakon magasabb a földek aranykorona értéke és mégsem termelnek többet, mint a szomszéd községek­ben. Joggal mondhattuk vol­na, erről nem érdemes vitáz­ni, mert ez hivatalos besoro­lás, amelyen nem lehet vál­toztatni. Ehelyett azonban meghallgattuk a véleménye­ket, — annak ellenére, hogy ez nem tartozott a program­hoz — és érdekes dolgokra jöttünk rá. Elmondták a ta­nácstagok, hogy nem az összes területekről van szó, hanem a hajdani földbirtokról. Annak­idején , amikor az urakat megcsapta a földosztás szele, a kártérítés reményében — összeköttetéseik révén — ólyan magasra ,tornásztatták’ fel földjeik értékét, amennyi­re lehetett. így kapták meg aztán a naki dolgozó parasz­tok és a termelőszövetkezet is a magas aranykorona értékű földeket. Ezek után természe­tesen határozatot hoztunk, ennek az ügynek a felülvizs­gálására. Nem szabad tehát gátolni semmiféle vitát, ré­szint azért, mert nem tudni, mi kerekedik ki belőle, más­részt pedig, mert így nem csökken a közügyek iránti érdeklődés. Ez a naki tanács módszere, de ehhez hozzátartozik még egy-két fontos apróság. Ilyen például az hogy a tanácsülé­seken minden dolgozó paraszt megjelenik, akinek valami mondanivalója van. Más ese­tekben pedig meg is hívnak olyan embereket a tanácsülés re, akik egyébként nem tag­jai a tanácsnak. Ilyen a min­den este 9 órakor jelentkező „bádogember” — hangoshír­adó —, amely alkalomadtán névnapi köszöntőt is mond a tanácstagoknak. llyen fontos apróság az, hogy a 31 tanács, tag közül tizen, — köztük a termelőszövetkezet elnökével — rövidesen felutaznak a me­zőgazdasági kiállításra. Hiába a nehéz feladatok, hiába az ezerfelé ágazó mun­ka, ha a tanácstagok érzik munkájuk jelentőségét, tud­ják, hogy szavuk, vélemé­nyük számít, megbecsülik őket, s ezért szívvel-lélekkel résztvesznek a falu életének formálásában ,irányításában. Megbecsülést, tekintélyt, te­ret adni a munkában a ta­nácstagoknak — ez a tanács­tagok jó munkájának titka, ezt mutatja a naki példa. A dombóvári járás valameny- nyi községi tanácsán befejező­dött a vetéstervek kialakítása, a dolgozó parasztok aláírták, s ezzel kötelezték magukat a ve tésterv betartására. Ez jelentős lépés, mert biztosítja az őszi vetések zavartalanságát, de az előkészítő munkáknak ezzel még nincs vége. • A járásban több, mint 14 000 holdról kell betakarítani a ken dert, cikóriát, burgonyát, cukor­répát, kukoricát, még az őszi vetés előtt, illetve azzal egyidő- ben. Ez a munka máris meg­indult, a kendernek körülbelül 70 százalékát learatták és el­kezdődött á szállítás is. Minden feltétel adva van, hogy időben kerüljön földbe a mag, legfel­jebb néhány községben a tago­sítás zavarja a munkát, de eze ken a helyeken is mindössze a betakarítást kell meggyorsítani. Különösen azért nagyjelentő­ségű ez most. mert jól megszer vezett munkára van szükség ahhoz, hogy a vetéseket határ­időre befejezzék. A járás terü­letén szeptember 20-tól október végéig naponta 400 holdon kell a gabonát elvetni, s a mült szá­mos példája azt bizonyítja, hogy a vetéssel is el lehet késni. Né­hány községi tanács azonban nem szeret ezzel foglalkozni, Bizony másfél esztendő akár hogyan is számoljuk, hosszú idő, különösen akkor, há vala­mit ezalatt nélkülözni kell. így vannak a csibrákiak is az óvodával. Egy és fél esztendeje panaszolták el a járási tanács­nak, hogy az óvoda egyik szo­bájának mennyezete nagyon rossz, bármikor leszakadhat a deszkázat és kárt tehet a gye­rekekben. Megindult a hivatalos eljárás és úgy látszott, minden jóra fordul. Mivel azonban a hitelt előre kell tervezni, a tavalyi baj helyrehozása erre az észtén dőre maradt. A rozzant meny- nyezetű helyiséget kiürítették és a kis lurkók egyetlen helyi­ségben játszottak, ettek, alud­tak, ami nem éppen a legsze­rencsésebb megoldás. Ezév má jusában aztán beadták a hi­teligénylést és június végén meg is kapták a hitelenge­délyt, nem volt tehát pénz-aka dálya, hogy rendbeszedjék az H. táborhem ... Izgalmas sakkparti látható a képen, melyet a bölcskei úttörő csapat tagjai játszanak a tanács közreműködésével készült dunaparti jubileumi táborban. A képen Vass József VIII. osztályos és Majrák János VII. osztályos tanuló mérkőzik egy­mással. Ök 35 társukkal együtt táborozással ünnepelték az út­törőmozgalom 10. évfordulóját. A kellemes nyaralás után az iskolai tanulás is könnyebben megy. mert — mint mondják — a pa­rasztember úgyis tudja, ha nem mondják neki, hogy októberben legjobb vetni, akkor a legked­vezőbb a csapadékeloszlás és több ideje van a fiatal növény­nek megerősödni. A másik ellen­érv az, hogy a tavalyi évben azok jártak jól, akik december­ben, vagy legalább is későn vetettek. Ez mind így van. Igaz az, hogy tudják a gazdák, mikor kell vetni, ennek ellenére azon­ban mégis gyakran későre hú­zódik ez a munka. Az is igaz, hogy tavaly éppen a késleke­dők jártak jól, de mindez nem változtat a régi törvényen: leg­jobb októberben vetné Azt már soha nem lehet megtudni, hQgy a túlságosan későre maradt ve­tést mikor akadályozza még végleg a fagy. Egy régi tapasz­talt gazdától hallottam egyszer: ,,Nem lehet azt sohasem tudni, mikor vessen az ember, hiszen én is december tizedikén vetet­tem és mégis 16 mázsa gabo­nám termett egy holdon, — de a fiamnak azért ne mondja el.” Ez is azt bizonyítja, hogy a vé­letlenül sikeres kései vetések ellenére a jó gabonatermés min­den községben határidőre, tehát október végére elvégezzék az őszi gabonák vetését. óvodát. Mindennek ellenére azonban a rokkant mennyeze­tet még mindig nem javították ki. A csibráki tanács, amely egyébként jól végzi a munká­ját, más terv szerint dolgozik. Kevés a kőműves a faluban, s azok más feladatot kaptak. Most a mozit javítják, s az állami házakat tatarozzák. Két ség nem férhet hozzá, ez is fon tos munka, és el kell végezni a tél beálltáig. A bökkenő csak ott van, hogy az állami házak rendbehozására egész évben van pénz és idő, az óvoda kija­vításához viszont nincs. Ha a tanács ezután is más­hol foglalkoztatja a kőművese­ket, a gyerekek ezután is zsú­foltan lesznek, az óvoda meny- nyezete továbbra is rossz ma­rad, sőt még az is előfordul­hat, hog}7 lejár a hitel felhasz­nálási ideje és újból kell kérni. Remélhetőleg a csibráki tanács nem várja meg az óvoda rok­kant mennyezetének kétéves évfordulóját. Egy jól sikerült járási tanácsülés A bonyhádi járási tanácsülés éppen úgy kezdődött, mint az­előtt bármikor. A tanácstagokat időben értesítették az ülés idő­pontjáról, a napirendi ponto kát, a határozati javaslatot írás­ban ugyancsak megkapták már napokkal előbb. így tehát jó előre felkészülhettek arra, hogy alaposan megtárgyalják a napi­rendet. Az első napirendi pontként a végrehajtó bizottság jelentése szerepelt. Bercsényi Vince elv­társ, a járási tanács elnöke is­mertette a végrehajtóbizottsági ülések határozatait és azok végrehajtását, majd a mező gazdasági munkák állásáról az első féléves begyűjtési és adó­fizetési tervek teljesítéséről szá molt be. A végrehajtóbizottság jelen­tését a tanácsülés elfogadta, s ezután került sor a második na pirendi pontra. Pető Ede okta­tási osztályvezető számolt be a’ általános Iskolai oktatás hely zetéről. A beszámoló foglalkozott az iskolák helyzetével, az okta­tás problémáival. Megemlítette, hogy például az iskolai szertá­rak felszerelésére, térképekre, szemléltető eszközökre 180 000 forintot fordítottak. Kétyen és Izményben például az alsó ta­gozat is osztottá vált, amelynek eredménye a javuló tanulmányi eredményekben tükröződött visz sza. Foglalkozott még az új pe­dagógusok helyzetével, a be iskolázással. A hozzászólásokban Oszter mayer István, a Bonyhádi Cipő­gyár igazgatója foglalkozott a napközik, az óvodák bővítésé­vel, a szülői munkaközösségek munkájával. Komáromi Sándor hozzászólásában azt indokolta, mi az oka a bonyhádvarasdi is­kola gyenge tanulmányi eredmé nyének. Révész Etelka mórágyi nevelönő javasolta: Helyes len­ne, ha a felsőbb szervek össze­hangolnák rendelkezéseiket a pénzügyi osztállyal, mert az er­kölcsi támogatás mellett anyagi támogatásra is szüksége van az iskolának. Ambrus Lukács a szülők felelősségével, Milosev Demeter a tanulók munkára való nevelésével, Borsodi István az óvodák kérdésével foglalkozott. A tanácsülés ezután elfogad­ta a határozati javaslatot, majd a tanácstagok tettek fel kérdé­seket. Komáromi Sándor a mezőgazdasági osztály vezetőjé­nek tette fel a kérdést: hogyan készül fel a járás az őszi mező- gazdasági munkákra. Molnár 1st ván, a zombai Szabadság Tsz el­nöke a pénzügyi osztályvezető­höz fordult kérdéssel, miért kell a termelőszövetkezetnek község- fejlesztési hozzájárulást fizetni. Borsodi István az egészségügyi osztálytól érdeklődött, megvizs­gálták e a zománcgyár melletti mészégetőt, amelynek füstje a környező lakások levegőjét ront­ja. A kereskedelmi osztályvezető­től afelől érdeklődött, miért gyengébb a kenyér minősége az utóbbi időben. Ambrus Lukács a város- és községgazdálkodási osz­tály felé tett fel kérdést, hogyan segítették a községekben a köz­ségpolitikai tervek végrehajtá­sát. (A végrehajtó bizottság je­lentése foglalkozott azzal, hogy nem halad kielégítően a község­politikai tervek végrehajtása.) Valósággal kis parlamentté változott a tanácsülés, ezúttal a tanácstagok „interpelláltak”. — Egyik-másik osztályvezetőt bi­zony váratlanul érték a kérdé­sek, nem is tudott rá érdemle­ges választ adni... A tanács- törvény értelmében ezekre 15 napon belül írásban kell vála­szolni. — A tanácstagok éltek jogaikkal, beszámoltatták az illetékeseket, milyen intézkedé­seket tettek. ■ A végén mindenki megálla­píthatta. jól sikerült a tanács­ülés. Jól választották meg a napi­rendet — rövidesen megkezdő­dik az iskolákban az oktatás — és ez volt az első olyan tanács­ülés, amelyiken a tanácstagok, úgymond beszámoltatták az ap­parátusban dolgozókat, valóban érvényre jutott, hogy az appa­rátus a tanácsülés határozatait végrehajtó szerv. A muhi példa Másfél év, hosszú idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom