Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-21 / 223. szám

ÍS56. SZEPTEMBER 21

1«LMI NAPLÓ

Sí

Nem két ember ügye...

R«ez dolog, amikor egy családban veszekedés van, mondjuk az apa és az anya között. Ez az egész családnál? komoly anyagj és erkölcsi károkat eredményezhet. Sokkal inkább így van ez egy nagyabb családnál, a termelőszövetkezetnél. Ha a vezetők között viszálykodás van, az megbontja a munkafegyelmet, a gazdálkodóé egységes irányítását és ahol ennek nyomán széthúzás mutatkozik a tagok között, ott hiába vannak a legjobb gazdálkodási lehetőségek, nem tud ják kihasználni azokat sőt. ez veszélyezteti az addig elért eredményeket is.

Nem általános hogy viszálykodás van a termelőszövetkezeti vezetők között, de ahol van arról feltétlenül beszélni kell, annál is inkább, mert okai rendszerint egyik-másik „fél” olyan hibáiban gyökereznek, amelyeket egy kis akarással ki lehet és feltétlenül ki is kell javítani.

Meglepő, de megyénk egyik legnagyobb szövetkezetében, a tamási Vörös Szikrában ütötte fel a fejét a viszálykodás két vezető: Péti János tsz-elnök és Polányi Máté függetlenített párttitkár között. Erről így vélekedik e két ember; Polányi Máté:, Nem nagyon szereti Péti eivtárs, ha bírálják, mert eddig nagyon futtatták.” Péti János: „Ami sok az sok, én

nem tudom eltűrni, hogy bárki is a becsületemben gázoljon.”

Ez a két vélemény nem túl sokat mond, nem ad választ a valóságos okra éppen ezért kell boncolgatni a jelenlegi állapot előzményeit.

Péti János már legalább 6—7 éve a szövetkezet elnöke, Polányi Máté még egy éve sincs hogy a szövetkezetbe került függetlenített párttitkárnak. Előtte a járási pártbizottság másodtitkára volt, néhány évvel ezelőtt pedig városon tevékenykedett. Kár volna kételkedni abban, hogy Polányi elv-' társ jóindulatú akarással fogott munkához és az volt a célja, hogy mint függetlenített pártmunkás, segítse a szövetkezet további felvirágzását. Aki már előtte is ismerte Polányi elv- társat, az meggyőződhetett áldozatkészségéről, jóindulatú törekvéséről. Tele lelkesedéssel, tervekkel fogott munkához. Ezt csak dicsérni lehet nála, de valahogyan elvesztette munkaközben azt a szálat amely az egész tagsághoz, az egész vezetőséghez vezetett és túlontúl elharapódzott benne azt a hit, hogy amíg ő oda nem ment, addig nem volt a szövetkezetben pártélet, a vezetők nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna és így tovább. Ha nyíltan nem is, de ehhez magában még hozzáfűzte, hogy „majd én megmutatom hogy nem olyan rózsás itt az élet ahogyan lefestik és, hogy milyen hibák vannak itt.’’ Nem rosszindulatból származott ez sem, mert nem lehetne őt például nagyképűséggel vádolni, — csendes, szerény ember —, hanem inkább abból a helyes törekvéséből, hogy ami még rossz, azt jóvá kell tenni.

Eközben azonban akarva, akaratlanul is valamiféle olyan gyakorlat alakult ki nála már kezdetben hogy a szövetkezetben mindent rneg lehet változtatni és ő, mint párttitkár meg is is változtatja. Közben elsekélyesedett nála, hogy a szövetkezet — még mielőtt ő ismerte volna — országoshírűvé, milliomossá fejlődött, többszáz főre növekedett a taglétszáma és egy ilyen szövetke. zetben, akármelyik területet, vagy éppen a vezetést értékelve, már eleve helytelen lenne tagadni a komoly eredményeket. Polányi elvtárs munkájában pedig ez jutott kifejezésre. — Ahelyett, hogy igyekezett volna minden területen, a tsz vezetőséggel egyetértésben mozgósítani a kommunistákat és ezen keresztül az egész tsz-tagságot a termelésre valamiféle nyomozóvá vált. Kutatni, keresni kezdte az olyan dolgokat, amelyekbe bele lehet kapaszkodni és amelyek a vezetők, elsősorban Péti János ellen szólnak, s igyekezett belőlük minél nagyobb port verni.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a párttitkár ne vegye észre a hibákat és ne álljon ki megszüntetésükért — ez fontos feladata, de csak azért kutatni őket, hogyha lényegében nincs is, de lehessen port verni — ez már nem engedhető meg. Az egyik ilyen dolog például az volt hogy aratáskor Péti János elnök az egyik könyvelőt ideiglenesen kihelyezte az üzemi konyhára, amelyet az aratás idejére állítottak fel. Pillanatnyilag ez szükséges megoldás volt és talán éppen az lett volna hiba, ha azonnal nem intézkedik. Ám ennek az lett a következménye, hogy Polányi elvtárs önkényeskedésnek minősítette az elnök intézkedését — port vert belőle. Erre aztán nyilván azt mondták a szövetkezetben mindazok, akik tudtak az esetről, hogy rosszindulatú furká- lódás és még sérelmesebb volt Péti János számára, amikor szinte naponként következtek az úgynevezett „kinyomozott” bizonyítékok, amelyeknek, ha volt is valami alapjuk, de inkább arra szolgáltak, — a módszer ezt mutatta —, hogy bizonyítsák Péti rossz munkáját. Pártvezetőségi ülések elé kerültek a dogok, vita vitát követett — a párttitkár és az elnök között pedig megkezdődött a viszálykodás.

Itt még lehetett volna segíteni, mert Péti nem olyan ember, aki semmibe sem veszi a bírálatot és nem ismeri el. hogy ő is követ el hibát de a párt- titkár „ajtóstól akart a szobába rontani” — mint ezt mondani szokták — és a mindenáron való hibakeresésében Péti rossz indulatot látott, amire meg is volt az oka.

Itt még talán el lehetett volna kerülni a nagyobb összeütközést, de Polányi elvtárs nem hallgatott a jó szóra, a figyelmeztetésre, tovább haladt ezen a rossz úton. Annyira ment, hogy például azután kéz.

amennyi tejet ad. A szövetkezet vezetősége, látva az egyre javuló eredményeket, gondoskodott a szükséges mennyiségű takarmányról.

NÖVELTE A TEJTERMELÉST az is, az eddig használt szoptatós módszer helyett itatással nevelték a borjakat — így jónéhány liter tejet tudtak megtakarítani.

Kerekes Pálné munkája nem mondható könnyűnek. A 15 tehén etetése, íejése éppen elég dolgot ad, de kedvvel végzi e nehéz munkát, amelyet a termelőszövetkezetekben kevés asszony választ. Lássuk tehát az eredményeket is.

A szövetkezet éves tejterme- lési terve 38 400 liter volt, de ebben a hónapban túlhaladják jóval a 36 000 litert. így ebben az évben a tehenészet volt az egyik legjövedelmezőbb üzemág, mintegy 70 000 forint bévé. telt hozott eddig a szövetkezetnek. S még hátra van három hónap, az évi tejtermelés alaposan túlhaladja a tervet Ugyanakkor a tehénlétszám is szaporodik. A tervben eredetileg az volt, hogy tizenhatra növelik a tehenek számát, de még ebben az évben leellik öt elő hasi üsző, tehát 20 tehene lesz a szövetkezetnek. Egy asszony munkája tehát szép eredménye két, komoly jövedelmet jelentett a szövetkezetnek.

dett nyomozni, hogy Péti János tsz-elnök miből alakíttatja, formálja házát évek óta nagyobb költséggel. Ez a „nyomozás”, amellett, hogy már eleve rosszindulatú „igyekvésre” mutatott, nagyfokú szűklátókörűségre is vallott. Péti Jánosnak, mint a milliomos tsz elnökének, nyilván a részesedése sem kicsi. Bármikor lehet ellenőrizni, hogy mekkora volt a részesedése anélkül, hogy jogtalan haszonra igyekezett volna szert tenni. Emellett tagja az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsnak és a fáradságos munkáért innen is kap bizonyos honoráriumot. A tamási Vörös Szikra Tsz-ben, éppen eredményei miatt inkább az lehetne a meglepő, ha valamelyik régi tag, köztük az elnök, nem tudna építkezni. (Közel 100 tag vett és épített házat.) Éppen ezért érthető, hogy ez a nyomozás, gyanusítgatás Péti Jánosnak az önérzetébe markolt.

Felvetődik a kérdés, hogy mi szükség volt erre, miért kellett egy olyan embert minden alapot nélkülözve elhamarkodottan meggyanúsítani, aki hosszú évek óta a megye egyik legáldozatkészebb har- cosa a szövetkezeti mozgalomnak s akinek a nevéhez sok eredmény fűződik Tamásiban és a környéken? Ez és az ilyen módszerek legfeljebb arra lehet nek jók,hogy egy vezetőnek elve gyék a munkakedvét. Szerencsére Péti elvtárs becsülettel dolgozik tovább és ez a „viszálykodás” eddig nem''terjedt ki az egész tagságra, legfeljebb annyiban, hogy sokan értetlenül csóválják a fejüket, de nem is szabad megengedni, hogy a szövetkezet tagságának kára származzon belőle. A fő hibát Polányi elvtárs követte el e módszereivel szakítania kell és elsősorban rajta múlik, hogy megértés, jóviszony legyen ismét az elnök és párttitkár között. Ezt kívánja a szövetkezet ügye, amelyért Polányi elvtárs tulajdonképpen a szövetkezetbe került.

BODA FERENC

Kerekesné sokat tett azért, hegy a lehetőség szerint minél nagyobb értékű részesedés jusson a tagságnak, de nem csalódott ő maga sem — amint elmondotta —, hogy belépett a szövetkezetbe, itt jóval nagyobb a jövedelme, mint az állami gazdaságban. Ott 800— 1000 forint között volt a havi keresete, a szövetkezetben viszont — havonta átlagosan megvan az 50 munkaegysége — 30 forintos értékkel számolva, e’éri az 1500 forintot, azt nem is számítva, amit a háztáji jövedelmez.

NINCS OKOM PANASZRA

— mondja — rendesen el tudom tartani gyermekeimet, pedig nem könnyű, amikor mindhárom gyermek iskolába jár.

Kerekes Pálné lelkiismeretes munkája, hozzáértése ismertté tette a szövetkezet állattenyész tését, de gyarapította a jövedelmet is. Eredetileg 25,80 forintra tervezték egy munkaegység értékét. Egyik-másik tag keveselte is ezt a jövedelmet, kilépési szándékát hangoz tatta, de megváltoztatta véleményét, hogy a havonta bevett tej pénzből, rendszeresen kaptak minden hónapban négy forint előleget egy-egy munkaegységre. Mire zárszámadásra kerül a sor, már eléri, vagy túl is haladja a 30 forintot egy- egy munkaegység értéke. Ezt eredményezte a szövetkezetben Kerekes Pálné, s mellette az egész tagság szorgalmas munkája.

PÄRT ÉS PARTÉPÍTÉS «

II leveli gépállomás pártszervezete az iszi munkák sikeréért

Gépállomásaink az elmúlt napokban valamennyien, így a teveli gépállomás is, teljesítette nyári tervét. Most újabb nagy csatára készülnek. Itt áll előttük az évszak'; igen nagy hord. erejű munkája, az őszi szántás, a vetés és a betakarítás. Nem kisebb feladat ez, mint a nyári munka volt. Jövő évi kenyerünk biztosításának jelentős állomása ez. Nem kisebb feladatot jelent ez a nyárinál azért sem, mert hiszen sok helyen meg kell küzdeni az esőre váró hangulat, s a „ráérünk arra még” káros, a munkák előrehaladását hátráltató véleményekkel.

Mindezek figyelembevételével igyekeznek a teveli gépállomás dolgozói is munkájukat úgy végezni, hogy elsősorban a termelőszövetkezetek jövő évi nagyobb terméseredményeit biztosítsák. Emellett természetesen, a tervek szerinti mértékben, az egyénileg dolgozó parasztok munkáját is segítik. Tudják, hogy a Központi Vezetőség határozata értelmében a mezőgazdasági terméseredmények 27 százalékos emelése a második ötéves tervünkben milyen komoly felelősséget hárít a gépállomás munkája elé.

Mint minden munkában és minden területen, itt is döntő módon a pártszervezet mozgósító, szervező, felvilágosító munkája befolyásolhatja az eredmények növelését. Éppen ezért a teveli gépállomás párt- szervezete is azon dolgozik, hogy e nagy munkákra minél jobban felkészítse a kommunis tákat, s rajtuk keresztül a gépállomás valamennyi dolgozóját s egyúttal segítséget adjanak a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek és tagjainak is a fel készüléshez.

A pártvezetőség a gépállomás vezetőivel együtt beszélte meg az őszi munkák előkészületeit is. A gépállomás felkészü lése mellett különösen arra kell a pártszervezetnek figyelemmel lennie, hogy a termelő- szövetkezetekben is meg legyenek a feltételek a munkák meg indításához. Nem volt könnyű, hisz a szárazság-elmélet e gépállomás körzetében is előfordult. A páTtvezetőség tagjai azonban felosztották maguk kö zött a termelőszövetkezeteket abból a célból, hogy rendszeresen felkeresik őket, beszélgetnek velük a vezetőkkel és a tsz-tagokkal egyaránt és beszé. des példákon mutatják be nekik, milyen sokat jelent a korai vetés, s hogy éppen ezért elsősorban azokat a területeket takarítsák le, ahol vetni akarnak.

A nagyvej kei termelőszövetkezetbe például Oláh Imre elvtárs jár ki, nem is hiába, hisa a gépállomás körzetében itt vetet ték el először az ősziárpát. Példájukra a závodi Előre Termelőszövetkezetben is jó lendülettel indult meg a munka.

Számokkal bemutatható pél. da is számtalan akad a körzetben, mit jelent a korai vetés. A teveli Alkotmány Tsz-ben például, az egyik darab föld, ahonnan tavaly későn szedték fel a répát, a késői vetés mivel nem tudott idejében megerősödni, alig 9 mázsás termést hozott. Ha idejében lett volna elvetve, legalább 10—-11 mázsát takaríthattak volna be a tsz tagjai erről a területről. A közös megbeszélés alapján az idén okultak e tanulságból, s már most szorgalmasan takarítják be a cukorrépát.

A pártvezetőség hasonló feladattal bízta meg a brigádvezetőket is. Különösen kitűnik közöttük Horkai Sándor elvtárs, aki DISZ-brigádjával Kétyen és Murgán segíti az őszi munkák sikeres elvégzését, a termelőszövetkezetek erősödését. Nemcsak azt tartja szem előtt, hogy a normálholdak szaporodjanak, hanem ezzel

együtt azt is, hogy a termelő- szövetkezeteknél mi a legfontosabb munka, mivel lehet

gyorsítani a munkák menetét.

A pártvezetőség arra is gondol — éppen az esőhiány miatti kemény talajokkal kapcsolatban —, hogy a traktorokat ellássák sűrűbben éles vasakkal. A gépállomás vezetői aztán igyekeznek is, hogy ha kell a traktorosok naponta cseréljék az eke vasakat. Ezek kiszál lítása sem könnyű, de ebben is résztvesz mindenki. Hol a brigádvezetők viszik kerékpárjaikon, hol a zetorosok szállítják, a kovácsok pedig szorgalmasan élezik a kicsordultakat.

Természetesen ilyen felkészü lés mellett is van még tennivaló, mégpedig az, hogy a mun kák ütemét tovább gyorsítani. A pártszervezet előkészítő munkájának tapasztalata azt bizonyítja, hogy ezt is meg tudják oldani még fokozottabb ellenőrzéssel, még szívósabb, meggyőzőbb felvilágosító munkával legalább olyan eredményeket érhetnek el, mint a nyári kampány idején, amikor is a harmadik helyezést érték el, a megye gépállomásainak versenyében. A termelőszövetkezetek erősödése, növekvő terméseredményei pedig bizonyíthatják tudásukat s azt, hogy értenek területük termelési fel adatainak megoldásához.

DISZ-HÍREK

A dombóvári járási DISZ- bizottság novemberre összehívja a fiatalasszonyok és lányok tanácskozását, hogy meg. ismerjék egymás életét, munkáját, problémáit. A tanácskozáson sok szó esik majd arról, is, hogy milyen munkát végezhetnek igen eredményesen a fiatal asszonyok és lányok a DISZ-szervezetekben.

A tanácskozással egyidőben a DISZ-bizottság megyénk gazdag népművészeti anyagából

kiállítást rendez.

*

Nakon községi kul túrház épül. Nagy számban vesznek részt a község lakói a társadalmi munkában amely lehetővé teszi, hogy viszonylag kisebb beruházási összeg ellenére is szép kultúr- házat kapjon a község. — A DISZ-szervezetek fiataljai is rendszeresen részt vesznek a társadalmi munkában. Amint a DISZ járási bizottsága értesítette a szerkesztőséget, naponta 2—3 fiatal vesz részt az építkezésen.

*

Mucsiban a Béke Termelő- szövetkezet vezetősége a fiatalokra bízta, hogy az állatállomány részére elkészítsék a silót. A fiatalok teljesítették a szép megbízatást. Mintegy 300 köbméter takarmányt silóztak.

*

Gyula jón is példásan dolgoznak a DISZ-szervezetek fiataljai. Itt is elsősorban a termelőszövetkezeti fiatalok azok, akik a termelésben jól megállták a helyüket. A munkaegységkönyvük is igazolja ezt, Kovács Ferenc csaknem 400, Balog Imre több, mint 250, Nyulász Sándor pedig közel 200 munka, egységet szerzett eddig.

Egy asszony munkája...

A KISDOROGI SZABAD

NÉP Termelőszövetkezet a kisebb szövetkezetek közé tartozik, tagsága mindössze 317

hold földön gazdálkodik. Hozzá kell tenni azonban azt, hogy igen jól gazdálkodik. A kevés földből is olyan jövedelmet tud nak kihozni, amellyel meg van elégedve a tagság. A szövetkezet tagsága büszke az állatállományára — főleg a tehenekre — és méltán, mert innen származik a jövedelem nagyobbik része. Kérdezhetnék sokan, mi a titka annak, hogy ilyen kis termelőszövetkezet is ilyen jó állattenyésztési eredmények kel büszkélkedhet? (A járási mezőgazdasági kiállításon tehe_ nőik üszőik értékes díjat nyertek, ami nem kis dolog a bonyhádi tájfajta szűkebb otthonában.)

A magyarázat egyszerű. A kisdorogiak eredményeiben nincs semmi titok. Mint bárhol másutt, itt is az embereken mü lőtt, illetve egy emberén, még pontosabban meghatározva, egy asszonyon. A kisdorogi termelőszövetkezet állattenyésztési eredményei arra is jó példát szolgáltattak, milyen sokat jelent egy ember lelkiismeretes, hozzáértő munkája, milyen hatással lehet a szövetkezet jövedelmének alakulására. Az eredmények csak ez év elején vonták magukra a figyelmet holott a jószágállomány ugyanaz volt azelőtt is, ugyanazokat a teheneket fejték. (A szövetkezet dicséretére mondva, valamennyi saját nevelés.) A szövetkezet tehenészetének

eredményei akkor javultak szembeötlően, amikor Kerekes Pálné került oda fejőnek. De vegyük csak sorjába a dolgokat.

*

Valamikor, a múlt év decemberében történt. Egy harminc —harmincöt év körüli asszony kereste fel a szövetkezet irodáját.

KEREKES PÁLNÉ vagyok, szeretnék belépni a szövetkezetbe — mondotta.

— És mivel lépne be? — kér dezték tőle.

— Földem nincs, özvegyasz- szony vagyok, három iskolásgyermekem van, csak dolgozni jönnék. Ha szükség lenne rám... Eddig az állami gazdaságban dolgoztam a tehenészetben..; Ha lehetne, itt is a tehenészetben...

— Rendben van, majd a közgyűlés határoz a felvételről.

így került hát Kerekesné a termelőszövetkezet tehenészetébe. Az állami gazdaságban elsajátított szakértelemmel, hozzáértéssel, a megszokott pontossággal látott munkához. Csakhamar észrevehetővé vált a tejtermelés növekedése. Az nem volt elég, hogy, nagy gonddal végezte a fejést, mondván, „a tehenet a szájáról fejik“ azt kérte a vezetőségtől, biztosítsa, nak annyi takarmányt, hogy minden tehén aszerint kapjon,