Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-12 / 215. szám

1956. SZEPTEMBER 12. lOINAI NAPLÓ 3. A DISZ-oktatás előkészületeinek tapasztalatai a bonyhádi járásban A fiataloké a jövő — mond­juk nagyon sokszor, s kétség­telenül nem hiába. Nagy, orszá gos terveink, melyek megvaló­sításán dolgozunk, mind-mind a jövőt építik, teszik szebbé, jobbá, emberibbé. Mindez csali a népi demokráciákban nyer igazi értelmet, jelent olyan célt, amelyért érdemes küzde­ni. Ha tehát ez így van, nyil­vánvaló, hogy ifjúságunknak fel kell készülnie e nagy fel­adatra, hiszen e szebb, boldo­gabb jövőt maguknak is tevő­legesen építeni, formálni kell. E nagy munkához ad alap­vető segítséget DISZ szerveze­teink munkája, amellyel gon­doskodik a fiatalok politikai, szakmai műveltségének állan­dó, rendszeres emelésével. Az idén az eddigieknél még na­gyobb jelentőségre tesz szert a fiatalok körében végzett poli­tikai munka az ifjúság oktatá­sával kapcsolatban. Tudjuk, a Szovjetunió Kommunista Párt jának XX. Kongresszusa nyo­mán, hogy ifjúsági munkánk területén is akad számtalan ja­vítanivaló. E munka sikerének egyik előfeltétele, hogy a kongresszus tanításait ifjúsá­gunk megismerve konkrétan tudja alkalmazni a mi helyze­tünkre, a mi feladataink jobb megoldása érdekében. A FIATALOKKAL EGYÜTT. E nagy tanulságok figyelem- bevételével igyekezett a bony­hádi Járási DISZ Bizottság is a fiatalok oktatását ez évben előkészíteni, megszervezni. Az előkészítő munka közben fel­használták a tavalyi tapaszta­latokat: a jót meghagyva, a nem célravezető tapasztalato­kat elvetették. Legelső tanul­ságként állapították meg, hogy az idén sokkal inkább az if­júsággal közösen kell megál­lapítani az oktatási formá­kat, mert ez biztosíthatja később nemcsak a foglalko­zásuk színvonalának emel­kedését, hanem a lemorzsoló dások megszüntetését is. Fel kellett tehát mérni a lehe­tőségeket. Az elmúlt évben bi­zony a szervezett oktatás kere­tében a DISZ Petőfi iskolák szervezésében sokszor a fiata­loktól függetlenül állapították meg, milyen oktatási formába vonják be őket. Az oktatási formák megállapítása után is nem egyszer kitűnt, hogy a DISZ-bizottság az ellenőrzés, a segítés területén nem rendel­kezett megfelelő erővel. Ez rá­nyomta bélyegét nemcsak a foglalkozás színvonalára;, ha­nem a megjelenésekre is. Az idén tehát körültekin­tőbben fogtak ehhez a munká­hoz. Elsősorban is nagyobb gondot fordítottak A PROPAGANDISTÁK kiválogatására, amelyhez na­gyobb mértékben igényelték a járási pártbizottság segítségét. Ezt meg is kapták. Nem egy helyen, mint Győrén, Lengyelben és más helyeken is a járási pártbi­zottság biztosított propagan­distákat a DISZ-oktatás szá mára. Lengyelben például Kontsagh elvtárs, a párt alapszervezet titkára vállal­ta el ezt a fontos munkát. Az oktatási formák megál­lapítása is körültekintőbb munkával történt, és ott hely­színen az érdekelt fiatalok bevo násával történt meg a megál­lapítás, s egyúttal a hallga­tók kiválogatása is. Ennek alapján határozták el, hogy például Bonyhádvarasdon, Mucsfán, Mőcsényben, Báta- apátin és más helyeken is a szervezett oktatás helyett in­kább kérdezz—felelek estet tartanak. Más területeken, mintegy 25 helyen a járásban a Hősök voltak című olvasó-' könyv alapján szerveznek meg beszéléseket. Az előkészületek az ifjúság oktatására tehát folynak. Az eddigi tapasztalatok is igazol­ják azonban azt a megcáfolha­tatlan tényt, hogy A PÁRTSZERVEZETEK SEGÍTŐ MUNKÁJA elengedhetetlen e nagyfontos­ságú munkában is. Ahol, mint például a Bonyhádi Zománc­gyárban a pártvezetőség tagjai személyesen is résztvesznek a DISZ-fiatalok oktatásának elő­készítésében, ott lemorzsolódás nélkül, a színvonal állandó emelésével tudják befejezni az oktatást. Az olyan helyeken azonban, mint Zombán, ahol a községi párt- és tanácsszervek vezetői még arra sem érdemesítik a DISZ szervezetet, hogy taggyűlésü­kön megjelenjenek, nemhogy t.z oktatási munka elősegítését szorgalmaznák, az oktatási év befejezése nem sikerül. Ez volt a helyzet például tavaly. A bonyhádi járásban általá­ban jól folyik a fiatalok okta­tásának előkészítése. A további eredményesebb munka érdeké, ben azonban arra van szük­ség, hogy minden pártszervezet érez- zen komoly felelősséget e munkáért. Megérdemlik a fiatalok a bonyhádi járásban is a törődést. Megérdemlik, hisz eddig is az üzemekben, a gépállomásokon a termelőszövetkezetekben do! gozó fiatalok, s az egyénileg dolgozó parasztfiatalok is nem egy helyen kiemelkedő ered­ményeket értek el. A velük való törődés, az oktatásukra fordított idő és energia új sikerek, új nagyszerű eredmé­nyek forrása lesz. Á megye kisipari szövetkezeteinek küldöttgyűlése son ,nevetségesen alacsony sza­bálysértési bírsággal büntetik meg. A felszólalók közül többen beszámoltak szövetkezetük eredményeiről. Babai Béla, a Paksi Cipész KTSZ küldötte el­mondta, hogy szövetkezetük­ben a mérték utáni rendelések összege 37 százalékkal, a javító tevékenység pedig 260%-kal volt magasabb mint a múlt év azonos időszakában. Most azt tervezik hogy a javításokat 3 nap alatt, a méretes cipőket pedig 8—10 nap alatt készítik el. Megkövetelik a dolgozóktól az udvarias kiszolgálást, két kirakatot állíttanak fel, ízléses TTTTTTTTfTTTTTTrrTTTTTrTTTTTTTTTTTTTtTfTT divatlapot rendszeresítenek 70- féle cipőmodellel. Többen felvetették, hogy a dolgozók még mindig nincse­nek eléggé érdekeltté téve a termelés növelésében, s jobb- minőségű munka végzésében, a gazdaságosabb termelésben. — Erre vonatkozóan szükség van új intézkedésekre. Nagyobb ön­állóságot kell biztosítani a sző. vetkezeteknek. A vitában felszólalt Rév An­drás elvtárs is, a Megyei Párt- bizottság másodtitkára. Kérte, hogy a szövetkezetek fordítsa­nak nagyobb gondot az árvíz­károk helyreállításánál folyó munkákra. Tapasztalta, hogy a helyreállításnál dolgozó szö­vetkezeti tagokról nem történik megfelelő gondoskodás, ugyan­akkor bürokratikus huza-vona akadályozta azt is, hogy olyan bért kapjanak az itt dolgozók, mint az állami vállalatok dol­gozói. A továbbiakban a szö­vetkezeti demokrácia megerősí­tésének feladatairól beszélt Rév elvtárs. A küldöttértekezlet zárszóval ért véget. A küldöttek azzal a tudattal és elhatározással tér­tek haza, hogy az értekezlet út­mutatásainak megfelelően javí­tanak otthon a szövetkezeti munkán. Nagyobb szervezettséget jobb műszaki munkát! Nem kell sötéten látni, mert minden zökkenő ellenére az aprómagcséplés jól h alad a me­gyében, sokkal jobban, mint a múlt esztendőben. Az se ejtsen tévedésbe senkit, hogy . követ­kezőkben aprómag csépléséről lesz szó és ebbe beletartoznak olyan nem éppen aprócska ma­gok is, mint a napraforgó, vagy a borsó. Ezek figyelembevételé­vel tanulásképpen hallgassuk meg, hogyan nyilatkozik a Vár­dombi Gépállomás igazgatója a körzetben folyó aprómagcsép- lésről. — Van vele elég bajunk — mondja Albert Károly eívtárs — mj is örököltük azt a gépál­lomási gyakorlatot hogy olyan gépek kerültek erre « fontos munkaterületre amelyek az aggkor, illetve a selejtezés ha- tár'n állnak, s ott is eresztik a magot, ahol legkevésbé kellene. A megindulás másik nehézsége az volt hogy nem találtunk embereket a cséplőgépekhez. — Ez nem azt jelenti, hogy ember hiányunk van, hanem azt, hogy ezzel a munkával sem a gépállomás, sem a gépkezelő nem keres. A cséplőgépek egész nap mennek, de a teljesítmény gyenge a bérezése még in­kább. Arról persze nem tehetnek Várdombon ,hogy nehéz gép­kezelőket találni az aprómag- csépléshez, mert ez általános jelenség, az viszont öreg hiba, hogy a várdombi gépállomás­nak 5 cséplője és 2 kombájnja csépel aprómagot, s ezek közül 4 herefejtő gép ebbe a nemkí­vánatos, selejtes fajtába tarto­zik. Csak az a rejtély, hogyha van egyáltalán ilyen helytelen gyakorlat, miért vette ezt át a várdombi gépállomás? A csép­lőgépek elosztását ugyanis min­den gépállomás maga intézi, úgy csoportosítja őket ahogy akarja. S ha már másként még sem lehetett, ha kevesen is, de vannak műszakiak, akik kija­vítják a hibákat. Úgy látszik azonban, nem­csak a gépeket, hanem elsősor­ban a műszaki munkát kell megjavítani a Várdombi gépál­lomáson. Igaz, a gabonacséplés befejezésével egy gépet kicse­réltek, a többit megjavították, de ez még nem minden. Ahogy panaszkodnak a rossz, életlen .ekevasakra, a felületesén javí­tott traktorokra, panasz van az aprómagcséplésre is. Előfordult olyan eset is, hogy a javításnál nem vették figyelembe a mű­szaki dolgozók, hogy milyen meghajtó erővel fog dolgozni a gép s ebből újabb baj szárma­zott. Nem valami elsőrendű szervezettségről tanúskodik a bátai eset. A gabonacséplőgé­pet nem állították át Bátán borsót csépelni, de a herefejtő­gépet igen. Természetes, hogy baj lett ‘belőle, és újabb mun­kát adott, az amúgy is túlter­helt műszakiaknak. Mindezek nem olyan hibák, amelyek ve­szélyeztetnék az aprómagcsép­lés eredményességét, de befo­lyásolják. Az sem mindegy, hogy a várdombiak határidőre, vagy határidő előtt fejezik be ezt a munkát-. Nem lehetetlen feladat, csak két dolog szüksé­ges hozzá: nagyobb szervezett­ség és pontos műszaki munka, ami egyik legelső feltétele a jobb teljesítményeknek, az apró magcséplés sikerének. Van még idő, novemberig sokat lehet tenni, s jól szervezett munká­val amelyet teljes odaadással támogatnak a műszaki dolgo­zók, meg lehet előzni a további hibákat. A nagydorogi napközi otthonban láttuk: Hatalmas tölgyfák vetik ár­nyékukat a nagydorogi otthon udvarára, hogy megvédjék a forró napsütéstől a vidáman hancúrozó apróságokat. Vagy harminc kis óvodás ját­szadozik Papp Mária óvónő felügyelete mellett a tölgyfák árnyékában. Kicsit meglepőd­nek .amikor hozzájuk lépünk. Éneklő hangon karban köszön­tének — Jónapot kívánunk! rTTTTT»TTTTTVTTTTT*ITVTTTTTVTWrTTTTTTTT»TTfTTTyTTTTTVTTVTVTTT'rTT* TT T7TTTTT Melyik házasodott szerencsésebben ? aludtunk reggelig és a régi szép emlékekről álmodtunk... A BESZÉLGETÉS részvevő­it természetesen nem nagyon elégítette ki e válasz, kicsit többet szeretnének tudni s noha tisztelik a kort, óvato­san megkérdezik: — Jó erőben lehet János bátyám, ha még nem tud házasság nélkül élni9 — Megette a fészkes fene, gyermekem!... Csak hát egye­dül voltam, hát kellett egy asszony, aki főz. — A főzés mesterségét pedig nagyon érti, úgy hallottuk. — Érti, érti... tud az olyat főz ni, hogy csak na... Csak legyen miből. — Bizonyára jó hozomány­nyal jött az „újasszony“ és ak­kor az sem lehet probléma, hogy miből főzzön jót — Hozomány? Nem mon­dom, van az is. Hozott eg}’ kis földet. De alig volt meg az esküvő, hozták a papírt, hogy fizessünk ki ennyi meg ennyi adóhátralékot, meg még ter­ményt is kérnek. Pedig jófor­mán még azt sem tudom, hogy hol vannak azok a földek... Szóval ilyen Szabó bácsi há­zassága. Mint már mondottuk, Kiss József két évvel idősebb s talán mondani sem kell, fele­sége is idősebb Szabó János fe­leségénél: két hatost ír neve után. Kiss bácsinak ő a har­madik felesége, tehát három­szor tett fogadalmat, hogy „ásó, kapa válasszon szét ben­nünket...“ ök azonban már túl vannak a mézesheteken, házasságuknak éppen a tizedik esztendejét tapossák. Az ő fele­sége is jól tud főzni, s a tíz év mindennél jobban mutatja, hogy elégedett vele a férj. Ám Kiss bácsi még ezzel a házas­sággal sem „elégedett“ meg. Azt mondta: — Jó, jó, asszony már van, főzni is tud, de mi bői fog főzni, mert azt ő sem tudta „kitanulni“, hogy a sem­miből hogyan lehet főzni. AZ ASSZONY csak úgy jó, ha van hozzá zsír, liszt és ha­sonló miegymás. így történt aztán, hogy öt évvel ezelőtt be­lépett a helyi termelőszövetke­zetbe: vagyis „megházasodott“ mégegyszer, összeházasodott ez zel a nagyobb családdal. Igy aztán lett zsír is, liszt is, meg egyéb miegymás. Nem lehet azt mondani, hogy olyan erővel rendelkezik, mint mondjuk 30 éves korában, de azért még el­dolgozgat, amint mondja „komótosan elvégzem a munká mat“ és így aztán az sem pro­bléma, ha az asszony főzni akar. Hogy mást ne említsünk, tavaly télen két hízót vágott. Idős Szabó János, most azon töpreng, hogy hogyan törlesz­sze az új asszony hozományát. Mert hiába tud nagyon finom csipetkés krumplit készíteni, azért az adósságot is törlesz­teni kéne, meg hát az sem hull csak úgy szóbeli megrendelésre az égből, amiből csipetkés. krumplit lehet készíteni. És hát ezek a dolgok most elég nagy gondot okoznak Szabó bácsinak, nélkülük ízleteseb- bek lennének a mézeshetek. Ta Ián még a pipa is jobban íz- lene, ha valami más hozomány Jön a házhoz... MEG KELL HAGYNI, idősí Szabó Jánosnak sem gondtalan teljesen az élete: jelenleg pél-í dául nagyon sokat töri azon aí fejét, hogy milyen lesz a tsz tagok nyugdíjellátása. Ugyanis^ annyi biztos, hogy lesz, de még nincs meg a döntés, hogyí milyen formában, és ez őt na gyón foglalkoztatja, mert nyil-j vánvalóan érdekelt, jogosult 3 lesz. Ez a kis „gond“ azonban 3 megéri, mert nem lesz szükség arra, hogy ezt mondja: —. Nagyszerűen tud főzni az én kis feleségem, csak legyen 1 miből... És most már döntsük el ezt a + „versengést“: Kiss József két- j tős házassága szerencsésebb volt. Lehet kalkulálni, hogy 1 igazunk van-e. Boda Ferenc ^ Egyszerű, de tiszta ruhács. kák, mosolygó arcok, ragyogó szemek. Egy egész csodaszép virágcsokor együtt ez a gyer­mekhad. Besétálunk az aprósá­gokkal az ebédlőbe. Verset sze­retnénk hallani. Nehezen indul a dolog. Kicsit meg van szep- penve a terem közepére állított apróság. Nehezen lehet egyet- egyet az asztal mellől a terem közepére csalogatni. A végén az óvónéoni már csak úgy tud igazságot fenni, hogy az egyik szép verset karban mondatja el valamennyivel. Ebédhez szólítják az aprósá­gokat. Az asztalhoz ülést azon­ban egy nagyon fontos cselek­mény előzi meg. Mindenkinek mosakodni kell. Ez pedig nem egyszerű dolog. A mosdótál éi a törölköző körül némi vita tá­mad. No, de az is megoldódik és túlesnek e nehéz műveleten a kicsik. Mert csak úgy meg. mosdva lehet ám asztalhoz ülni. Az elhelyezkedésnél az óvó­néninek egy kisfiú és egy kis­lány is segédkezik: Andicz Mar gitka és Horog Lacika, ök a napos”-ok. Ezt a tisztséget egy piros karszalag” jelzi, ami­hez csak az aznapi jó magavi­selet árán lehet jutni. A napo­sok feladata még az, hogy ebéd előtt mindenkinek ,jó étvágyat’ kell kívánniok. Hát étvágyban nem volt hiány. De ebédben sem. Az ebéd: Burgonyaleves, szilvás­gombóc és főtt kukorica. A jól megcukrozott szilvásgombócból majdnem mindenki repetát — kért. Repetában sem volt hiány. Jutott mindenkinek. Távozáskor a kis csöppségek mosolygó tekintetétől kísérve, mi magunk is boldog mosollyal arcunkon léptünk ki. Érezzük, látjuk, hogy itt a jövő virágos kertje: A gyermek sorsa jó ke­zekben van. BECK ANDRÁS Szeptember 7-én tartották meg Szekszárdon a Tolna me­gyei kisipari szövetkezetek kül. döttgyűlését. — A küldött- gyűlésen Gyerő András, a KI- SZÖV elnöke számolt be az el­múlt hónapokban végzett mun­káról és ismertette a kisipari szövetkezetek előtt álló felada­tokat. A legfontosabb feladatok közt jelölte meg az első negyed évben keletkezett tervlemara­dás behozását a szövetkezeti demokrácia, a kollektív vezetés megerősítését, a pénzügyi, ál­lami és szövetkezeti fegyelem, a munkafegyelem további erő­sítését. Heitzmann Frigyes, a KSZKBI Alközpont vezetője tartott a továbbiakban beszá­molót, majd Szarvassy István az ellenőrző bizottság munká­járól számolt be. Élénk vita követte a beszá­molókat, melynek során 21 küldött szólalt fel. Simontakács István, a Szekszárdi Építőipari KTSZ elnöke javasolta, hogy a javításoknál, ahol a norma nem közérthető vezessék be a százalékos térítést. Ez meg. könnyíti az ellenőrzést és több­termelésre serkenti a dolgozó­kat Több küldött javasolta nemcsak a bérszámfejtéssel kapcsolatos, hanem általában az adminisztráció csökkentését. Tóth elvtárs például, a Faddi Fémipari KTSZ küldötte el­mondta, hogyha egy kijavított kocsiról számlát állítanak ki, az a jelenlegi rendszer mellett 18 oldalt tesz ki. Keszthelyi Ferenc, a Decsi Ruházati KTSZ elnöke arról beszélt, hogy az ő szövetkezetükben 14 termelő tag dolgozik, az ehhez szüksé­ges adminisztráció nemcsak a könyvelő napi 8—9 óráját veszi igénybe, hanem még egy admi­nisztrátornak volna egésznapi munkája, ha ő, az elnök nem segítene. Simontakács elvtárs bírálta a Városi Tanácsot, mi­vel az húzza-halasztja a szö­vetkezet részére szükséges ház­hely kiutalását, ezzel akadá­lyozza a szövetkezet fejlődését. Több küldött felszólalt a kon tárok ellen, akikkel szemben elnézőek a hatóságok. Ha vala. kit rajtakapnak kontárkodá­í A KÉT „VŐLEGÉNY“, vagy ► jobban mondva „újember“ jidős Szabó János és Kiss Jó- ízsef. Mindketten értényiek és íaz életkor tekintetében sincs ► köztük nagy különbség: idős ►Szabó János 74 éves, Kiss Jó­► zsef pedig kettővel több, 76. ► ’ Szabóéknál tulajdonképpen ► most vannak a mézeshetek, ►mert nemrég volt az esküvő. ► (A teljesség kedvéért meg kell íjegyezni, hogy az új asszony ► sem éppen gyermekfejjel ment ►férjhez, nem a bódító május ; csavarta el a fejét, mert már I összesen 63 tavaszt ért meg...) ► Mit is kérdezhetne ilyenkor 'mást az újságíró a boldog, új- ídonsült férjtől, mint azt, hogy í milyen volt a „mennyegző“, ► volt-e nászutazás, mekkora ; volt a „menyecske“ hozomá­nnyá és így tovább... — Aaa, öcsém, nem volt ám ► itt olyan nagy ceremónia, mondja •Szabó bácsi és közben nagyo- ; kát pöfékel a feltűnően hosszú n szárú pipából (a „fiatalasz­• szony“ már bizonyára nem tilt •ja a pipázást. Javaslat: próbál­ják meg a többi új emberek ; is). — Annyi volt az egész, ; hogy főzött a kis feleségem egy : csipetkés-krumplit. de olyat, •hogy a számat is megnyaltam • utána és aztán lefeküdtünk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom