Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-12 / 215. szám
1956. SZEPTEMBER 12. lOINAI NAPLÓ 3. A DISZ-oktatás előkészületeinek tapasztalatai a bonyhádi járásban A fiataloké a jövő — mondjuk nagyon sokszor, s kétségtelenül nem hiába. Nagy, orszá gos terveink, melyek megvalósításán dolgozunk, mind-mind a jövőt építik, teszik szebbé, jobbá, emberibbé. Mindez csali a népi demokráciákban nyer igazi értelmet, jelent olyan célt, amelyért érdemes küzdeni. Ha tehát ez így van, nyilvánvaló, hogy ifjúságunknak fel kell készülnie e nagy feladatra, hiszen e szebb, boldogabb jövőt maguknak is tevőlegesen építeni, formálni kell. E nagy munkához ad alapvető segítséget DISZ szervezeteink munkája, amellyel gondoskodik a fiatalok politikai, szakmai műveltségének állandó, rendszeres emelésével. Az idén az eddigieknél még nagyobb jelentőségre tesz szert a fiatalok körében végzett politikai munka az ifjúság oktatásával kapcsolatban. Tudjuk, a Szovjetunió Kommunista Párt jának XX. Kongresszusa nyomán, hogy ifjúsági munkánk területén is akad számtalan javítanivaló. E munka sikerének egyik előfeltétele, hogy a kongresszus tanításait ifjúságunk megismerve konkrétan tudja alkalmazni a mi helyzetünkre, a mi feladataink jobb megoldása érdekében. A FIATALOKKAL EGYÜTT. E nagy tanulságok figyelem- bevételével igyekezett a bonyhádi Járási DISZ Bizottság is a fiatalok oktatását ez évben előkészíteni, megszervezni. Az előkészítő munka közben felhasználták a tavalyi tapasztalatokat: a jót meghagyva, a nem célravezető tapasztalatokat elvetették. Legelső tanulságként állapították meg, hogy az idén sokkal inkább az ifjúsággal közösen kell megállapítani az oktatási formákat, mert ez biztosíthatja később nemcsak a foglalkozásuk színvonalának emelkedését, hanem a lemorzsoló dások megszüntetését is. Fel kellett tehát mérni a lehetőségeket. Az elmúlt évben bizony a szervezett oktatás keretében a DISZ Petőfi iskolák szervezésében sokszor a fiataloktól függetlenül állapították meg, milyen oktatási formába vonják be őket. Az oktatási formák megállapítása után is nem egyszer kitűnt, hogy a DISZ-bizottság az ellenőrzés, a segítés területén nem rendelkezett megfelelő erővel. Ez rányomta bélyegét nemcsak a foglalkozás színvonalára;, hanem a megjelenésekre is. Az idén tehát körültekintőbben fogtak ehhez a munkához. Elsősorban is nagyobb gondot fordítottak A PROPAGANDISTÁK kiválogatására, amelyhez nagyobb mértékben igényelték a járási pártbizottság segítségét. Ezt meg is kapták. Nem egy helyen, mint Győrén, Lengyelben és más helyeken is a járási pártbizottság biztosított propagandistákat a DISZ-oktatás szá mára. Lengyelben például Kontsagh elvtárs, a párt alapszervezet titkára vállalta el ezt a fontos munkát. Az oktatási formák megállapítása is körültekintőbb munkával történt, és ott helyszínen az érdekelt fiatalok bevo násával történt meg a megállapítás, s egyúttal a hallgatók kiválogatása is. Ennek alapján határozták el, hogy például Bonyhádvarasdon, Mucsfán, Mőcsényben, Báta- apátin és más helyeken is a szervezett oktatás helyett inkább kérdezz—felelek estet tartanak. Más területeken, mintegy 25 helyen a járásban a Hősök voltak című olvasó-' könyv alapján szerveznek meg beszéléseket. Az előkészületek az ifjúság oktatására tehát folynak. Az eddigi tapasztalatok is igazolják azonban azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy A PÁRTSZERVEZETEK SEGÍTŐ MUNKÁJA elengedhetetlen e nagyfontosságú munkában is. Ahol, mint például a Bonyhádi Zománcgyárban a pártvezetőség tagjai személyesen is résztvesznek a DISZ-fiatalok oktatásának előkészítésében, ott lemorzsolódás nélkül, a színvonal állandó emelésével tudják befejezni az oktatást. Az olyan helyeken azonban, mint Zombán, ahol a községi párt- és tanácsszervek vezetői még arra sem érdemesítik a DISZ szervezetet, hogy taggyűlésükön megjelenjenek, nemhogy t.z oktatási munka elősegítését szorgalmaznák, az oktatási év befejezése nem sikerül. Ez volt a helyzet például tavaly. A bonyhádi járásban általában jól folyik a fiatalok oktatásának előkészítése. A további eredményesebb munka érdeké, ben azonban arra van szükség, hogy minden pártszervezet érez- zen komoly felelősséget e munkáért. Megérdemlik a fiatalok a bonyhádi járásban is a törődést. Megérdemlik, hisz eddig is az üzemekben, a gépállomásokon a termelőszövetkezetekben do! gozó fiatalok, s az egyénileg dolgozó parasztfiatalok is nem egy helyen kiemelkedő eredményeket értek el. A velük való törődés, az oktatásukra fordított idő és energia új sikerek, új nagyszerű eredmények forrása lesz. Á megye kisipari szövetkezeteinek küldöttgyűlése son ,nevetségesen alacsony szabálysértési bírsággal büntetik meg. A felszólalók közül többen beszámoltak szövetkezetük eredményeiről. Babai Béla, a Paksi Cipész KTSZ küldötte elmondta, hogy szövetkezetükben a mérték utáni rendelések összege 37 százalékkal, a javító tevékenység pedig 260%-kal volt magasabb mint a múlt év azonos időszakában. Most azt tervezik hogy a javításokat 3 nap alatt, a méretes cipőket pedig 8—10 nap alatt készítik el. Megkövetelik a dolgozóktól az udvarias kiszolgálást, két kirakatot állíttanak fel, ízléses TTTTTTTTfTTTTTTrrTTTTTrTTTTTTTTTTTTTtTfTT divatlapot rendszeresítenek 70- féle cipőmodellel. Többen felvetették, hogy a dolgozók még mindig nincsenek eléggé érdekeltté téve a termelés növelésében, s jobb- minőségű munka végzésében, a gazdaságosabb termelésben. — Erre vonatkozóan szükség van új intézkedésekre. Nagyobb önállóságot kell biztosítani a sző. vetkezeteknek. A vitában felszólalt Rév András elvtárs is, a Megyei Párt- bizottság másodtitkára. Kérte, hogy a szövetkezetek fordítsanak nagyobb gondot az árvízkárok helyreállításánál folyó munkákra. Tapasztalta, hogy a helyreállításnál dolgozó szövetkezeti tagokról nem történik megfelelő gondoskodás, ugyanakkor bürokratikus huza-vona akadályozta azt is, hogy olyan bért kapjanak az itt dolgozók, mint az állami vállalatok dolgozói. A továbbiakban a szövetkezeti demokrácia megerősítésének feladatairól beszélt Rév elvtárs. A küldöttértekezlet zárszóval ért véget. A küldöttek azzal a tudattal és elhatározással tértek haza, hogy az értekezlet útmutatásainak megfelelően javítanak otthon a szövetkezeti munkán. Nagyobb szervezettséget jobb műszaki munkát! Nem kell sötéten látni, mert minden zökkenő ellenére az aprómagcséplés jól h alad a megyében, sokkal jobban, mint a múlt esztendőben. Az se ejtsen tévedésbe senkit, hogy . következőkben aprómag csépléséről lesz szó és ebbe beletartoznak olyan nem éppen aprócska magok is, mint a napraforgó, vagy a borsó. Ezek figyelembevételével tanulásképpen hallgassuk meg, hogyan nyilatkozik a Várdombi Gépállomás igazgatója a körzetben folyó aprómagcsép- lésről. — Van vele elég bajunk — mondja Albert Károly eívtárs — mj is örököltük azt a gépállomási gyakorlatot hogy olyan gépek kerültek erre « fontos munkaterületre amelyek az aggkor, illetve a selejtezés ha- tár'n állnak, s ott is eresztik a magot, ahol legkevésbé kellene. A megindulás másik nehézsége az volt hogy nem találtunk embereket a cséplőgépekhez. — Ez nem azt jelenti, hogy ember hiányunk van, hanem azt, hogy ezzel a munkával sem a gépállomás, sem a gépkezelő nem keres. A cséplőgépek egész nap mennek, de a teljesítmény gyenge a bérezése még inkább. Arról persze nem tehetnek Várdombon ,hogy nehéz gépkezelőket találni az aprómag- csépléshez, mert ez általános jelenség, az viszont öreg hiba, hogy a várdombi gépállomásnak 5 cséplője és 2 kombájnja csépel aprómagot, s ezek közül 4 herefejtő gép ebbe a nemkívánatos, selejtes fajtába tartozik. Csak az a rejtély, hogyha van egyáltalán ilyen helytelen gyakorlat, miért vette ezt át a várdombi gépállomás? A cséplőgépek elosztását ugyanis minden gépállomás maga intézi, úgy csoportosítja őket ahogy akarja. S ha már másként még sem lehetett, ha kevesen is, de vannak műszakiak, akik kijavítják a hibákat. Úgy látszik azonban, nemcsak a gépeket, hanem elsősorban a műszaki munkát kell megjavítani a Várdombi gépállomáson. Igaz, a gabonacséplés befejezésével egy gépet kicseréltek, a többit megjavították, de ez még nem minden. Ahogy panaszkodnak a rossz, életlen .ekevasakra, a felületesén javított traktorokra, panasz van az aprómagcséplésre is. Előfordult olyan eset is, hogy a javításnál nem vették figyelembe a műszaki dolgozók, hogy milyen meghajtó erővel fog dolgozni a gép s ebből újabb baj származott. Nem valami elsőrendű szervezettségről tanúskodik a bátai eset. A gabonacséplőgépet nem állították át Bátán borsót csépelni, de a herefejtőgépet igen. Természetes, hogy baj lett ‘belőle, és újabb munkát adott, az amúgy is túlterhelt műszakiaknak. Mindezek nem olyan hibák, amelyek veszélyeztetnék az aprómagcséplés eredményességét, de befolyásolják. Az sem mindegy, hogy a várdombiak határidőre, vagy határidő előtt fejezik be ezt a munkát-. Nem lehetetlen feladat, csak két dolog szükséges hozzá: nagyobb szervezettség és pontos műszaki munka, ami egyik legelső feltétele a jobb teljesítményeknek, az apró magcséplés sikerének. Van még idő, novemberig sokat lehet tenni, s jól szervezett munkával amelyet teljes odaadással támogatnak a műszaki dolgozók, meg lehet előzni a további hibákat. A nagydorogi napközi otthonban láttuk: Hatalmas tölgyfák vetik árnyékukat a nagydorogi otthon udvarára, hogy megvédjék a forró napsütéstől a vidáman hancúrozó apróságokat. Vagy harminc kis óvodás játszadozik Papp Mária óvónő felügyelete mellett a tölgyfák árnyékában. Kicsit meglepődnek .amikor hozzájuk lépünk. Éneklő hangon karban köszöntének — Jónapot kívánunk! rTTTTT»TTTTTVTTTTT*ITVTTTTTVTWrTTTTTTTT»TTfTTTyTTTTTVTTVTVTTT'rTT* TT T7TTTTT Melyik házasodott szerencsésebben ? aludtunk reggelig és a régi szép emlékekről álmodtunk... A BESZÉLGETÉS részvevőit természetesen nem nagyon elégítette ki e válasz, kicsit többet szeretnének tudni s noha tisztelik a kort, óvatosan megkérdezik: — Jó erőben lehet János bátyám, ha még nem tud házasság nélkül élni9 — Megette a fészkes fene, gyermekem!... Csak hát egyedül voltam, hát kellett egy asszony, aki főz. — A főzés mesterségét pedig nagyon érti, úgy hallottuk. — Érti, érti... tud az olyat főz ni, hogy csak na... Csak legyen miből. — Bizonyára jó hozománynyal jött az „újasszony“ és akkor az sem lehet probléma, hogy miből főzzön jót — Hozomány? Nem mondom, van az is. Hozott eg}’ kis földet. De alig volt meg az esküvő, hozták a papírt, hogy fizessünk ki ennyi meg ennyi adóhátralékot, meg még terményt is kérnek. Pedig jóformán még azt sem tudom, hogy hol vannak azok a földek... Szóval ilyen Szabó bácsi házassága. Mint már mondottuk, Kiss József két évvel idősebb s talán mondani sem kell, felesége is idősebb Szabó János feleségénél: két hatost ír neve után. Kiss bácsinak ő a harmadik felesége, tehát háromszor tett fogadalmat, hogy „ásó, kapa válasszon szét bennünket...“ ök azonban már túl vannak a mézesheteken, házasságuknak éppen a tizedik esztendejét tapossák. Az ő felesége is jól tud főzni, s a tíz év mindennél jobban mutatja, hogy elégedett vele a férj. Ám Kiss bácsi még ezzel a házassággal sem „elégedett“ meg. Azt mondta: — Jó, jó, asszony már van, főzni is tud, de mi bői fog főzni, mert azt ő sem tudta „kitanulni“, hogy a semmiből hogyan lehet főzni. AZ ASSZONY csak úgy jó, ha van hozzá zsír, liszt és hasonló miegymás. így történt aztán, hogy öt évvel ezelőtt belépett a helyi termelőszövetkezetbe: vagyis „megházasodott“ mégegyszer, összeházasodott ez zel a nagyobb családdal. Igy aztán lett zsír is, liszt is, meg egyéb miegymás. Nem lehet azt mondani, hogy olyan erővel rendelkezik, mint mondjuk 30 éves korában, de azért még eldolgozgat, amint mondja „komótosan elvégzem a munká mat“ és így aztán az sem probléma, ha az asszony főzni akar. Hogy mást ne említsünk, tavaly télen két hízót vágott. Idős Szabó János, most azon töpreng, hogy hogyan törleszsze az új asszony hozományát. Mert hiába tud nagyon finom csipetkés krumplit készíteni, azért az adósságot is törleszteni kéne, meg hát az sem hull csak úgy szóbeli megrendelésre az égből, amiből csipetkés. krumplit lehet készíteni. És hát ezek a dolgok most elég nagy gondot okoznak Szabó bácsinak, nélkülük ízleteseb- bek lennének a mézeshetek. Ta Ián még a pipa is jobban íz- lene, ha valami más hozomány Jön a házhoz... MEG KELL HAGYNI, idősí Szabó Jánosnak sem gondtalan teljesen az élete: jelenleg pél-í dául nagyon sokat töri azon aí fejét, hogy milyen lesz a tsz tagok nyugdíjellátása. Ugyanis^ annyi biztos, hogy lesz, de még nincs meg a döntés, hogyí milyen formában, és ez őt na gyón foglalkoztatja, mert nyil-j vánvalóan érdekelt, jogosult 3 lesz. Ez a kis „gond“ azonban 3 megéri, mert nem lesz szükség arra, hogy ezt mondja: —. Nagyszerűen tud főzni az én kis feleségem, csak legyen 1 miből... És most már döntsük el ezt a + „versengést“: Kiss József két- j tős házassága szerencsésebb volt. Lehet kalkulálni, hogy 1 igazunk van-e. Boda Ferenc ^ Egyszerű, de tiszta ruhács. kák, mosolygó arcok, ragyogó szemek. Egy egész csodaszép virágcsokor együtt ez a gyermekhad. Besétálunk az apróságokkal az ebédlőbe. Verset szeretnénk hallani. Nehezen indul a dolog. Kicsit meg van szep- penve a terem közepére állított apróság. Nehezen lehet egyet- egyet az asztal mellől a terem közepére csalogatni. A végén az óvónéoni már csak úgy tud igazságot fenni, hogy az egyik szép verset karban mondatja el valamennyivel. Ebédhez szólítják az apróságokat. Az asztalhoz ülést azonban egy nagyon fontos cselekmény előzi meg. Mindenkinek mosakodni kell. Ez pedig nem egyszerű dolog. A mosdótál éi a törölköző körül némi vita támad. No, de az is megoldódik és túlesnek e nehéz műveleten a kicsik. Mert csak úgy meg. mosdva lehet ám asztalhoz ülni. Az elhelyezkedésnél az óvónéninek egy kisfiú és egy kislány is segédkezik: Andicz Mar gitka és Horog Lacika, ök a napos”-ok. Ezt a tisztséget egy piros karszalag” jelzi, amihez csak az aznapi jó magaviselet árán lehet jutni. A naposok feladata még az, hogy ebéd előtt mindenkinek ,jó étvágyat’ kell kívánniok. Hát étvágyban nem volt hiány. De ebédben sem. Az ebéd: Burgonyaleves, szilvásgombóc és főtt kukorica. A jól megcukrozott szilvásgombócból majdnem mindenki repetát — kért. Repetában sem volt hiány. Jutott mindenkinek. Távozáskor a kis csöppségek mosolygó tekintetétől kísérve, mi magunk is boldog mosollyal arcunkon léptünk ki. Érezzük, látjuk, hogy itt a jövő virágos kertje: A gyermek sorsa jó kezekben van. BECK ANDRÁS Szeptember 7-én tartották meg Szekszárdon a Tolna megyei kisipari szövetkezetek kül. döttgyűlését. — A küldött- gyűlésen Gyerő András, a KI- SZÖV elnöke számolt be az elmúlt hónapokban végzett munkáról és ismertette a kisipari szövetkezetek előtt álló feladatokat. A legfontosabb feladatok közt jelölte meg az első negyed évben keletkezett tervlemaradás behozását a szövetkezeti demokrácia, a kollektív vezetés megerősítését, a pénzügyi, állami és szövetkezeti fegyelem, a munkafegyelem további erősítését. Heitzmann Frigyes, a KSZKBI Alközpont vezetője tartott a továbbiakban beszámolót, majd Szarvassy István az ellenőrző bizottság munkájáról számolt be. Élénk vita követte a beszámolókat, melynek során 21 küldött szólalt fel. Simontakács István, a Szekszárdi Építőipari KTSZ elnöke javasolta, hogy a javításoknál, ahol a norma nem közérthető vezessék be a százalékos térítést. Ez meg. könnyíti az ellenőrzést és többtermelésre serkenti a dolgozókat Több küldött javasolta nemcsak a bérszámfejtéssel kapcsolatos, hanem általában az adminisztráció csökkentését. Tóth elvtárs például, a Faddi Fémipari KTSZ küldötte elmondta, hogyha egy kijavított kocsiról számlát állítanak ki, az a jelenlegi rendszer mellett 18 oldalt tesz ki. Keszthelyi Ferenc, a Decsi Ruházati KTSZ elnöke arról beszélt, hogy az ő szövetkezetükben 14 termelő tag dolgozik, az ehhez szükséges adminisztráció nemcsak a könyvelő napi 8—9 óráját veszi igénybe, hanem még egy adminisztrátornak volna egésznapi munkája, ha ő, az elnök nem segítene. Simontakács elvtárs bírálta a Városi Tanácsot, mivel az húzza-halasztja a szövetkezet részére szükséges házhely kiutalását, ezzel akadályozza a szövetkezet fejlődését. Több küldött felszólalt a kon tárok ellen, akikkel szemben elnézőek a hatóságok. Ha vala. kit rajtakapnak kontárkodáí A KÉT „VŐLEGÉNY“, vagy ► jobban mondva „újember“ jidős Szabó János és Kiss Jó- ízsef. Mindketten értényiek és íaz életkor tekintetében sincs ► köztük nagy különbség: idős ►Szabó János 74 éves, Kiss Jó► zsef pedig kettővel több, 76. ► ’ Szabóéknál tulajdonképpen ► most vannak a mézeshetek, ►mert nemrég volt az esküvő. ► (A teljesség kedvéért meg kell íjegyezni, hogy az új asszony ► sem éppen gyermekfejjel ment ►férjhez, nem a bódító május ; csavarta el a fejét, mert már I összesen 63 tavaszt ért meg...) ► Mit is kérdezhetne ilyenkor 'mást az újságíró a boldog, új- ídonsült férjtől, mint azt, hogy í milyen volt a „mennyegző“, ► volt-e nászutazás, mekkora ; volt a „menyecske“ hozománnyá és így tovább... — Aaa, öcsém, nem volt ám ► itt olyan nagy ceremónia, mondja •Szabó bácsi és közben nagyo- ; kát pöfékel a feltűnően hosszú n szárú pipából (a „fiatalasz• szony“ már bizonyára nem tilt •ja a pipázást. Javaslat: próbálják meg a többi új emberek ; is). — Annyi volt az egész, ; hogy főzött a kis feleségem egy : csipetkés-krumplit. de olyat, •hogy a számat is megnyaltam • utána és aztán lefeküdtünk,