Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-11 / 214. szám

195« SZEPTEMBER 11. TOB. KAI NAPLÓ 3. A simontornyai Alkotmány Tsz kommunistái a munkafegyelem megszilárdításáért VÉGE AZ ELSŐ napirend* pontnak. Faluközi József elv­társ. az Alkotmány Tsz elnöke ismertette a taggyűlésen a tér melöszövetkezet gazdasági eredményét. Elmondotta, hogy a tervezettnél általában jobb eredményeket értek el, s így az egy munkaegységre jutó termékrészesedés is több lesz. A termelőszövetkezet gazdasá gi eredménye —■ amelyet a tsz-tagok jó munkája nyomáti értek el — rácáfolt a község­ben elterjedt híresztelésre. A fecsegők szerint csupán egy kiló búzát ad a tsz egy munka egységre, valójában pedig 3 —3.50 kilót osztanak. Hasonló a helyzet az árpával is, pe dig az árpatáblát két alkalom­mal is jég verte meg. A beszámolóban ismertette Faluközi elvtárs, hogy meg­kezdődtek a szövetkezetben az őszi munkák. Vetésre ké­szen áll az árpa- és a repce­föld. Triőrözik a bükkönyt. Az őszi munkák részletes ismerte­tése után a következőket raon dotta: „Eredményeink jók, de jobbak is lehetnének, ha a munkafegyelem az utóbbi idő­ben nem lazult volna meg. Csupán egyetlen példát emlí­tek: annak érdekében, hogy az őszi betakarítási munkák zavartalanságát biztosíthassa a szövetkezet vezetősége, el kel­lett távolítani a fogatosok kö­zül Szabó Pált és Németh Fe­rencet, akik a sorozatos részeg ség miatt jelentős munkaki­esést okoztak a szövetkezet­nek.“ A vitában valamennyi felszólaló foglalkozott a mun­kafegyelem problémájával. El­mondották többek között: igen fontoß volna, hogy a szövetke­zet gyorsan betakarítsa a ken­dert. De az nagyon lassan megy, mert a tagok egy része beteg, s ez munkakiesést okoz, a legnagyobb akadály azonban a munkafegyelem meglazulása, a részegség. Az évek óta jól összekovácsolódott kollektívá­ban az utóbbi időben felütötte fejét a lógás. Persze nem aka­runk általánosítani, ez csupán a szövetkezeti tagok egy ele­nyésző kisebbségére vonatko­zik. A munkafegyelem lazulá­sát nagymértékben a korlát­lan mennyiségű szesz fogyasz­tása okozza. Németh és Szabó, az elmúlt hetekben rendszere­sen ittas állapotban jelentek meg munkahelyükön. Egy al­kalommal pedig Némethet le kellett venni a kocsiról és a lo vakat bekötni az istállóba. SZABÖ ÉS NÉMETH rossz példája — amint a kommu­nisták ezt megállapították —, sajnos követésre talált. A fia­talok közül Főfai István ke­rült Szabó és Németh hálójá­ba. „Tavaly a legjobbak egyi­ke volt Főfai — mondotta Víghné a taggyűlésen — ha va lakire lehetett számítani, az ő volt. Minden munkát, ame­lyet rábíztak, becsületesen el­végzett. Példaképe lehetett a többi fiatalnak.“ Hasonlóan nyilatkoztak mások is a kom­munisták közül. A taggyűlés helyesnek tar­totta a szövetkezeti közgyűlés­nek egyik határozatát, mely szerint az igazolatlan mulasz­tók (idetartozik az is, ha va­laki ittas állapota miatt nem tud dolgozni) jövedelméből le kell vonni minden egyes eset­ben 80 forint büntetést. A taggyűlés elfogadta azt a ja­vaslatot, hogy rendszeresen a termelőszövetkezet valameny- nyi tagját értesítsék arról, ki­től vontak le büntetésként 80 forintot. A taggyűlés egyéb­ként elhatározta, hogy a követ kező közgyűlésen a kommu­nisták most már egysége­sen lépnek fel a munkafegye­lem lazítóival szemben. A tag­gyűlés azonban azt is hang­súlyozta, hogy az adminisztra­tív eszközöket, csak mint vég­ső eszközt szabad alkalmazni. A pártszervezet és a termelő- szövetkezet vezetőinek elsősor ban az elbeszélgetést, a meg­győzés eszközét kell alkalmaz­nak. KIDERÜLT a kommunis­ták tanácskozásának során az is, hogy a munkafegyelem la- zítói, egyben a közös vagyon elprédálói is. Az idős Mészöly Károly elvtárs, akinek teste nem bírja már elvégezni azt, amit a szíve szeretne, elmon­dotta, hogy naponta annyi ta­karmányt pocsékolnak el, ami elegendő volna egy pár ló egész napi takarmányozására. A szálastakarmányt ugyanis szétszórják az udvaron, rá­fekszenek, összetapossák, s azt azután már nem eszik meg az állatok. Sok-sok példát soroltak még fel a kommunisták, akiknek hozzászólásaiban érezni lehe­tett, hogy magukénak érzik a szövetkezetei, hogy milyen ká­rokat okozott eddig a munka- fegyelem lazulása. A taggyű­lés második napirendi pont­ként elfogadta a községi párt- bizottságnak azt a javaslatát, hogy váltsák le a szervezet titkárát, Majzik Tamás elvtár­sat. aki méltatlan magatartást tanúsított már több esetben. A kommunisták feltárták Maj­zik elvtárs felelősségét, a munkafegyelem lazulása terén és felmentették titkári funk­ciója alól. A MUNKAFEGYELEM la­zítása nem általános jelenség a simontomyai Alkotmány Tsz-ben, de a kommunisták határozottan vették fel a har­cot a kezdeti jelenségek el­len is, mert tudják: a szövetke zet csak akkor tud töretlenül fejlődni, ha annak minden tag ja becsülettel, lelkiismerete­sen veszi ki részét a közös munkából. B. J. Egy járási mezőgazdasági osztály jelentéséből: Több segítséget várnak tamási gépállomástól a Szorgalmasan dolgoznak a tamási járás termelőszövetke­zeteinek tagjai is, amit az bizonyít. hogy határaikban 1073 holdon van talaj előkészítés, 250 holdon őszi mélyszántás és mintegy 113 holdat trágyáztak őszi vetés alá. Ezeket a mun­kákat rövidesen követni fogja a vetés, ezért igyekeznek, hogy a vetés megkezdésére tisztán, készen álljon a vetőmag. A ter­melőszövetkezetekben mintegy 410 mázsa árpa, rozs és búza vetőmagot tisztítottak ki eddig. Több termelőszövetkezetben így például a nagykónyi Uj Élet Termelőszövetkezetben megkezdték és 20 holdon befejez­ték a káposztarepce vetését. A nagykónyi Alkotmány Tsz tagjai bár csak 10 holdon vetnek repcét, a munkát a gépállo­más hibájából még nem tudták befejezni. Ugyanis a vetésre küldött 30 soros vetőgép rossz volt és kénytelenek voltak is­mét visszavinni ég megcsinálni. Ezen az őszön még több száz holdon kell a vetést elvé­geznie a tamási gépállomás traktorosainak, zetorosainak s így érthető a tsz-ek tagjainak a panasza, mert nem mindegy ne­kik sem, hogy a rossz vetőgépek miatt később kerül földbe a mag. Nagy a sikere a Sárközi Csárdának budapesti mezőgazda­sági kiállítás egyik leg­kedvesebb legvidámabb szóra­kozóhelye a Sárközi Csárda, ahol állandóan „telt ház” van. A kiállítás látogatói szívesen keresik fel, ezenkívül igen sok külföldi látogatója is van a csárdának, akik bár sziszegve a fűszeres ételektől, szívesen fogyasszák a híres bátai hal­paprikást, amelyet Bokányi Emma néni készít. Különleges sárközi összeállítású fatányéros nyárson sült szalonnával tűz­delt sertéscomb, paprikáscsir­ke,, jobbnál jobb ételek és ita­lok szerepelnek az étlapon, me­lyen kezdve a szekszárdi bika. vértől, kadarka és a kisüstön főtt gyümölcspálinka is meg­található. ^zt nem is kell elmondani, hogy a Sárközi Csárda a Tolna megyeiek találkozó- helye mely sárközi szőttesek­kel és motívumokkal díszítve, a a kiállítás egyik kedves szín­foltja. A pirosernyős asztalok mellett egy-egy ismerős arcra bukkanunk. Scheidt János elv- társ, a mözsi Úttörő Tsz köny­velője néhány tsz-tag társasá­gában itt piheni ki a sok látni­való fáradalmait, hogy ebéd után újra folytassák útjukat. — Természetes .elsősorban az állatokat néztük meg — mondja Secheidt elvtárs, — gyönyörű állatokat láttunk, nem megvet­ni való az a több, mint 500 ki­lós disznó. Szívesen látnánk belőle egy darabot sülve itt az asztalunkon, mert ugyancsak meghozta az étvágyunkat a sok járkálás, meg a konyha felől terjengő sülthús szaga. De hiába, itt is várni kell — teszi hozzá — igaz hogy nem is cso­da, ha nem győzik. falóban igaza van Scheidt elvtársnak, sok dolga van a felszolgáló személyzetnek és csak nehezen győzik kielégí­teni az igényeket. Egyszerre 800 személyt látnak el étellel- itallal és hogy csak egy szám­má] érzékeltessük a forgalmat, naponta 14—15.000 ember for­dul meg a csárdában. \ szomszédos asztalnál kül földiek szórakoznak, — ahogy a pincér mondja, svéd kereskedők. Jól érzik magukat, vidáman poharazgatnak, 1953- as ürmöst fogyasztanak. A tár­saság egyik tagja fényképfelvé­teleket készít a csárdáról a decsi népviseletbe öltözött fiatal lányok csoportjáról, akik sár­közi táncokkal, a varrossal, zsebkendőssel pámással szóra­koztatják a közönséget. — De nagy sikere van a Járóka zene­karnak is .amely vidáman húz­za a talpalávalót. „Eb fél. kutya fél...” zeng a híres kállai kettős, majd az eredeti sárközi nótát a ..Látod müv, ködös idő’’-t rezegteti a prímás. — Gyönyörű ez a kiállítás — hangzik az egyik-másik asztal­tól. Amott egy vidám asztal- társaság arról vitatkozik, lehet­séges-e hogy a nagydíjat nyert tehén, valójában, megadja a 12 ezer liter tejet. ^llandó a forgalom, a tá­vozók az érkezőknek adják át helyüket, pedig 200 személy részére már pótaszta­lokat, székeket kellett beállíta­ni — mondja Kormos elvtárs, a csárda vezetője. Természetesen nagyon örülünk az eredmény­nek, arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági kiállítás látoga­tóiban a csárdában töltött idő is ©gy kedves emlék maradjon. Kövessék a jó példát. Ne hagyjuk elkallódni. PROBLÉMA, hogy nincs elég dolgozó paraszt a Ma­gyar Dolgozók Pártjában. Er­ről igen sok szó esett az el­múlt évek során és manap­ság is nagyon sok pártgyűlé­sen beszélnek arról, hogy mi­lyen formában kell számsze­rűleg is erősíteni a falusi pártszervezeteket, milyen módszerekkel kell elérni, hogy a legjobb dolgozó pa­rasztok közelebb kerüljenek pártunkhoz s kérjék felvéte­lüket tagjai sorába. Tudott dolog azonban az is, hogy a felszabadulás óta eltelt idő­ben sok dolgozó paraszt ki­került a pártból. Egy részü­ket úgy zárta ki a tagság va­lamilyen oknál fogva, de vol­tak olyanok is, akik egysze­rűen „elkallódtak“. Semmi hivatalos dokument nincs ar. ról, hogy hogyan kerültek ki a pártból, csak azt tudni, hogy valamikor párttagok voltak és ma már nem azok. Érdemes foglalkozni az ilyen dolgokkal annál is inkább, mert ezekkel az em­berekkel értéket — s talán akkor sem túlzunk ha azt mondjuk, hogy komoly ér­téket — vesztett el pártunk. Akkor, amikor erőfeszítése­ket teszünk azért, hogy mi­nél több dolgozó paraszt tag­ja legyen pártunknak, nem lehet közömbös számunkra ezeknek az „elkallódott“ em­bereknek a sorsa sem. A sok közül egy ilyen em­ber idős Bankó Gyula, Fel­sőnyéken. 1945-ben párt­tag volt, ma — az is meg nem is. A pártnyilvántartás­ban még szerepel a neve, de tagkönyve már nincs 6—7 év óta — elvették tőle. Ennek a rövid történetére így emlék­szik vissza: — EGYSZER beállított hozzám Juhász János, akkor vezetőségi tag volt a községi pártszervezetnél,, azóta már elkerült a faluból és azt mondta, hogy mutassam a könyvem. Mutatom, ő fella­pozza, hogy van-e benne bé­lyeg. Volt, de az utolsó két hónappal még adós voltam. Erre Juhász kijelentette: ilyen ember nem méltó arra, hogy tagja legyen a párt­nak s ezzel elvitte magával a könyvemet. Utána még el mentem egy-két taggyűlésre, fizettem még tagdíjat is, de a könyvemnek azóta se híre, se hamva. Úgy hallottam, hogy beadták a járási párt- bizottságnak, de ott sincs en­nek semmi nyoma. Később, 1950—51 táján, amikor rekla­máltunk, még be is hívattak a járáshoz az akkori vezetők és azt mondták, hogy majd elintézik, de azóta sincs sem­mi a könyvemmel. A községi pártszervezet tit kára szavai szerint 1953-ban a jb. hívta fel a figyelmüket arra, hogy miért nem veszik nyilvántartásba idős Bankó Gyulát, amikor azt nem zár­ták ki a pártból. Nyilvántar­tásba vették, de nincs köny­ve és nem tudják, hogy mité­vők legyenek vele. Maga idős Bankó Gyula azt tartja ma­gáról, hogy „elvették a köny­vemet, nem adták vissza, hát hogyan lennék párttag?“ FELESLEGES lenne most azt kutatgatni, hogy abban az időben milyen túlkapások voltak egyes helyeken egyes vezetők részéről. Tudott do­log, hogy egyes emberek meg részegedtek, ha valamilyen funkcióba beválasztották őket és azt gondolták, hogy az legalább egy kiskirályság- gal jár. Valószínű, hogy va­lami ilyesféle dolog miatt nincs idős Bankó Gyulának tagkönyve. Az is igaz, hogy idős Bankó Gyula nem ki­lincselt napról napra a fel­sőbb pártszerveknél reklamá lás végett, nem küldözgetett kérvényeket a tagkönyve ügyében és embereket sem toborzott, akik segítették volna megvédeni álláspont­ját. Talán más is azt mondta volna helyében, hogy „ha el­vették a könyvemet, azt bi­zonyára azért tették, mert meg volt rá az ok“. Még ma sem tudja minden párttag, hogy a pártdemokrácia széllé mében milyen körültekintő eljárás és főleg a tagság véle­ménye kell ahhoz, hogy vala. kit kizárhassanak a pártból és mennyivel inkább így volt ez 6—7 éve? Éppen ezért fel­tétlenül szükséges lenne, hogy az illetékes felsőbb párt szervek végre érdemében foglalkozzanak ezzel az em­berrel (úgy tudom, alakult a tamási járásban egy bizott­ság, amelynek az a célja, hogy felülvizsgálja a hasonló sérelmeket). KAR ENGEDNI, hogy el­kallódjon ez az ember. Jólle­het nincs dokumentált „moz­Az elmúlt napokban a köles, di DISZ szervezet vezetősége és az üzemek vezetői összeültek, hogy megtárgyalják, milyen fel ^adataik vannak az ifjúsági * munka megjavítása területén. 4 Főként arról beszéltek, hogy az üzemek vezetői anyagilag is tá- nogassák a DISZ szervezetet, íogy munkájuk, amely a nyári időszakban ellanyhult, újjá­éledjen. A megbeszélés eredménye­képpen a szövetkezet nevében Sebestyén Zsigmond igazgató­galmi“ múltja: ő „csak“ egy< volt, a soktízezer zsellér, * cseléd és napszámos emberi közül, akik saját bőrükön 3 érezték a múlt minden átkát.< de nem jutottak el addig, * hogy részt vegyenek az ille­gális párt munkájában. A felszabadulás után azonban ők voltak a párt legbiztosabb ] falusi támaszai, most már nem kellett évről évre küz-J ködniök azért, hogy ne ront- - sák a részesaratást, kukorica* művelés feltételeit, a béreket * — maguk gazdái lettek s nyilvánvalóan az mellé a< párt mellé álltak, amelyik ezt nekik kiharcolta. Ekkor lett idős Bankó Gyula is tagja* a pártnak. Ez az ember azóta 3 sem változott meg, még ak­kor sem került „valamiféle“ ellenzékhez, amikor elvették a könyvet, továbbra is kom­munistának érezte magát. Gazdálkodik öt hold földjén, < és ha voltak is szűkebb esz­tendői, mindig becsülettel megadta az államnak, amit kért tőle. Az igaz, hogy nem tud valami hangzatos szónok­latokat tartani, nem valami rendkívüli „politikus“, ő egyszerű ember, aki például nagyon helyesli rendszerün­ket, különösképpen azokat a párt- és kormányintézkedése­ket, amelyeket a XX. kon­gresszus után tettek és ami a legfontosabb, szeretné, ha visszakapná tagsági könyvét. sági elnök ígéretet tett arra, hogy a lehető legmesszebb­menő anyagi támogatást adják a szervezetnek, asztalokat, szé­keket -biztosítanak a DISZ- helyiség részére. A vaj gyár és a téglagyár ve­zetői azonban még eddig vá­ratnak magukra. Reméljük, hogy a szövetkezet jó példája nyomán minél előbb tudomást szereznek a DISZ szervezetről és segítségükre lesznek, hozzá­járulva a kölesdi DISZ szerve­zet újjászületéséhez. Uj mélyfuratu kutak és törpe vízművek Az árvízsujtotta községekben, így Sióagárdon, Bátán egy-egy, Faddon két darab, Dombodban pedig egy mélyfuratú kutat épi tenek az árvíz által fertőzött kutak helyett a vízellátás biz­tosítására. Uj kutat fúrnak még Hőgyész községben is eb­ben az évben. Ezenkívül törpe vízműveket létesítenek Zomba, Döbrököz Kurd, Pincehely és Dalmand községekben. A két utóbbi he­lyen a munkálatok nem nyer­nek befejezést ebben az év­ben, de az építés mindkét he­lyen folyamatban van. Ne hagyjuk elkallódni ezt az embert, aki 1945-ben az elsők között állt a párt so­raiba. Ez csak hasznára vá­lik pártunknak. Boda Tagosítanak a bölcskei határban Nem olyan régen, ez év már­ciusában határozták el a bölcs- kei gazdák közül többen, hogy termelőszövetkezetet alakítanak, jobb életet teremtenek maguk és családjuk részére. Elhatározásu­kat tett követte és Felszabadulás név alatt megalakították a ter­melőszövetkezetet. Akkor 130 holdon 13 család kezdte meg a közös gazdálko­dást, ma pedig arról számolhat­nak be, hogy területük 420 holdra gyarapodott, a családok száma pedig 36. A termelőszövetkezet gazdái, tagjai már az első évben arra törekedtek, hogy biztosítani tudják a kenyeret, a megélhe­tést. Ebben segíti őket államunk is, amikor a termelőszövetkezet­nek kölcsönvetőmagot biztosít, így lehetővé vált, hogy a telje­sített munkaegységekre munka­egységenként 4,50 kiló kenyér- gabonát osszanak. A tagok örömmel fogadták a megkapott engedélyt, amely le­li tővé teszi, hogy az apró par­cellákat összevonják, tagosítsa- nak. Ezt a munkát most végzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom