Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-11 / 214. szám

195« SZEPTEMBER 11.

TOB. KAI NAPLÓ

3.

A simontornyai Alkotmány Tsz kommunistái a munkafegyelem megszilárdításáért

VÉGE AZ ELSŐ napirend* pontnak. Faluközi József elvtárs. az Alkotmány Tsz elnöke ismertette a taggyűlésen a tér melöszövetkezet gazdasági eredményét. Elmondotta, hogy a tervezettnél általában jobb eredményeket értek el, s így az egy munkaegységre jutó termékrészesedés is több lesz. A termelőszövetkezet gazdasá gi eredménye —■ amelyet a tsz-tagok jó munkája nyomáti értek el — rácáfolt a községben elterjedt híresztelésre. A fecsegők szerint csupán egy kiló búzát ad a tsz egy munka egységre, valójában pedig 3 —3.50 kilót osztanak. Hasonló a helyzet az árpával is, pe dig az árpatáblát két alkalommal is jég verte meg.

A beszámolóban ismertette Faluközi elvtárs, hogy megkezdődtek a szövetkezetben az őszi munkák. Vetésre készen áll az árpa- és a repceföld. Triőrözik a bükkönyt. Az őszi munkák részletes ismertetése után a következőket raon dotta: „Eredményeink jók, de jobbak is lehetnének, ha a munkafegyelem az utóbbi időben nem lazult volna meg. Csupán egyetlen példát említek: annak érdekében, hogy az őszi betakarítási munkák zavartalanságát biztosíthassa a szövetkezet vezetősége, el kellett távolítani a fogatosok közül Szabó Pált és Németh Ferencet, akik a sorozatos részeg ség miatt jelentős munkakiesést okoztak a szövetkezetnek.“ A vitában valamennyi felszólaló foglalkozott a munkafegyelem problémájával. Elmondották többek között: igen fontoß volna, hogy a szövetkezet gyorsan betakarítsa a kendert. De az nagyon lassan megy, mert a tagok egy része beteg, s ez munkakiesést okoz, a legnagyobb akadály azonban a munkafegyelem meglazulása, a részegség. Az évek óta jól összekovácsolódott kollektívában az utóbbi időben felütötte fejét a lógás. Persze nem akarunk általánosítani, ez csupán a szövetkezeti tagok egy elenyésző kisebbségére vonatkozik. A munkafegyelem lazulását nagymértékben a korlátlan mennyiségű szesz fogyasztása okozza. Németh és Szabó, az elmúlt hetekben rendszeresen ittas állapotban jelentek meg munkahelyükön. Egy alkalommal pedig Némethet le kellett venni a kocsiról és a lo vakat bekötni az istállóba.

SZABÖ ÉS NÉMETH rossz példája — amint a kommunisták ezt megállapították —, sajnos követésre talált. A fiatalok közül Főfai István került Szabó és Németh hálójába. „Tavaly a legjobbak egyike volt Főfai — mondotta Víghné a taggyűlésen — ha va lakire lehetett számítani, az ő volt. Minden munkát, amelyet rábíztak, becsületesen elvégzett. Példaképe lehetett a többi fiatalnak.“ Hasonlóan nyilatkoztak mások is a kommunisták közül.

A taggyűlés helyesnek tartotta a szövetkezeti közgyűlésnek egyik határozatát, mely szerint az igazolatlan mulasztók (idetartozik az is, ha valaki ittas állapota miatt nem tud dolgozni) jövedelméből le kell vonni minden egyes esetben 80 forint büntetést. A taggyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy rendszeresen a termelőszövetkezet valameny- nyi tagját értesítsék arról, kitől vontak le büntetésként 80 forintot. A taggyűlés egyébként elhatározta, hogy a követ kező közgyűlésen a kommunisták most már egységesen lépnek fel a munkafegyelem lazítóival szemben. A taggyűlés azonban azt is hangsúlyozta, hogy az adminisztratív eszközöket, csak mint végső eszközt szabad alkalmazni. A pártszervezet és a termelő- szövetkezet vezetőinek elsősor ban az elbeszélgetést, a meggyőzés eszközét kell alkalmaznak.

KIDERÜLT a kommunisták tanácskozásának során az is, hogy a munkafegyelem la- zítói, egyben a közös vagyon elprédálói is. Az idős Mészöly Károly elvtárs, akinek teste nem bírja már elvégezni azt, amit a szíve szeretne, elmondotta, hogy naponta annyi takarmányt pocsékolnak el, ami elegendő volna egy pár ló egész napi takarmányozására. A szálastakarmányt ugyanis szétszórják az udvaron, ráfekszenek, összetapossák, s azt azután már nem eszik meg az állatok.

Sok-sok példát soroltak még fel a kommunisták, akiknek hozzászólásaiban érezni lehetett, hogy magukénak érzik a szövetkezetei, hogy milyen károkat okozott eddig a munka- fegyelem lazulása. A taggyűlés második napirendi pontként elfogadta a községi párt- bizottságnak azt a javaslatát, hogy váltsák le a szervezet titkárát, Majzik Tamás elvtársat. aki méltatlan magatartást tanúsított már több esetben. A kommunisták feltárták Majzik elvtárs felelősségét, a munkafegyelem lazulása terén és felmentették titkári funkciója alól.

A MUNKAFEGYELEM lazítása nem általános jelenség a simontomyai Alkotmány Tsz-ben, de a kommunisták határozottan vették fel a harcot a kezdeti jelenségek ellen is, mert tudják: a szövetke zet csak akkor tud töretlenül fejlődni, ha annak minden tag ja becsülettel, lelkiismeretesen veszi ki részét a közös munkából.

B. J.

Egy járási mezőgazdasági osztály jelentéséből:

Több segítséget várnak tamási gépállomástól

a

Szorgalmasan dolgoznak a tamási járás termelőszövetkezeteinek tagjai is, amit az bizonyít. hogy határaikban 1073 holdon van talaj előkészítés, 250 holdon őszi mélyszántás és mintegy 113 holdat trágyáztak őszi vetés alá. Ezeket a munkákat rövidesen követni fogja a vetés, ezért igyekeznek, hogy a vetés megkezdésére tisztán, készen álljon a vetőmag. A termelőszövetkezetekben mintegy 410 mázsa árpa, rozs és búza vetőmagot tisztítottak ki eddig.

Több termelőszövetkezetben így például a nagykónyi Uj Élet Termelőszövetkezetben megkezdték és 20 holdon befejezték a káposztarepce vetését. A nagykónyi Alkotmány Tsz tagjai bár csak 10 holdon vetnek repcét, a munkát a gépállomás hibájából még nem tudták befejezni. Ugyanis a vetésre küldött 30 soros vetőgép rossz volt és kénytelenek voltak ismét visszavinni ég megcsinálni.

Ezen az őszön még több száz holdon kell a vetést elvégeznie a tamási gépállomás traktorosainak, zetorosainak s így érthető a tsz-ek tagjainak a panasza, mert nem mindegy nekik sem, hogy a rossz vetőgépek miatt később kerül földbe a mag.

Nagy a sikere a Sárközi Csárdának

budapesti mezőgazdasági kiállítás egyik legkedvesebb legvidámabb szórakozóhelye a Sárközi Csárda, ahol állandóan „telt ház” van. A kiállítás látogatói szívesen keresik fel, ezenkívül igen sok külföldi látogatója is van a csárdának, akik bár sziszegve a fűszeres ételektől, szívesen fogyasszák a híres bátai halpaprikást, amelyet Bokányi Emma néni készít. Különleges sárközi összeállítású fatányéros nyárson sült szalonnával tűzdelt sertéscomb, paprikáscsirke,, jobbnál jobb ételek és italok szerepelnek az étlapon, melyen kezdve a szekszárdi bika. vértől, kadarka és a kisüstön főtt gyümölcspálinka is megtalálható.

^zt nem is kell elmondani, hogy a Sárközi Csárda a Tolna megyeiek találkozó- helye mely sárközi szőttesekkel és motívumokkal díszítve, a a kiállítás egyik kedves színfoltja. A pirosernyős asztalok mellett egy-egy ismerős arcra bukkanunk. Scheidt János elv- társ, a mözsi Úttörő Tsz könyvelője néhány tsz-tag társaságában itt piheni ki a sok látnivaló fáradalmait, hogy ebéd után újra folytassák útjukat.

— Természetes .elsősorban az állatokat néztük meg — mondja Secheidt elvtárs, — gyönyörű állatokat láttunk, nem megvetni való az a több, mint 500 kilós disznó. Szívesen látnánk belőle egy darabot sülve itt az asztalunkon, mert ugyancsak meghozta az étvágyunkat a sok járkálás, meg a konyha felől terjengő sülthús szaga. De hiába, itt is várni kell — teszi hozzá — igaz hogy nem is csoda, ha nem győzik.

falóban igaza van Scheidt elvtársnak, sok dolga van a felszolgáló személyzetnek és csak nehezen győzik kielégíteni az igényeket. Egyszerre 800 személyt látnak el étellel- itallal és hogy csak egy számmá] érzékeltessük a forgalmat, naponta 14—15.000 ember fordul meg a csárdában.

\ szomszédos asztalnál kül földiek szórakoznak, — ahogy a pincér mondja, svéd kereskedők. Jól érzik magukat, vidáman poharazgatnak, 1953- as ürmöst fogyasztanak. A társaság egyik tagja fényképfelvételeket készít a csárdáról a decsi népviseletbe öltözött fiatal lányok csoportjáról, akik sárközi táncokkal, a varrossal, zsebkendőssel pámással szórakoztatják a közönséget. — De nagy sikere van a Járóka zenekarnak is .amely vidáman húzza a talpalávalót. „Eb fél. kutya fél...” zeng a híres kállai kettős, majd az eredeti sárközi nótát a ..Látod müv, ködös idő’’-t rezegteti a prímás.

— Gyönyörű ez a kiállítás — hangzik az egyik-másik asztaltól. Amott egy vidám asztal- társaság arról vitatkozik, lehetséges-e hogy a nagydíjat nyert tehén, valójában, megadja a 12 ezer liter tejet.

^llandó a forgalom, a távozók az érkezőknek adják át helyüket, pedig 200 személy részére már pótasztalokat, székeket kellett beállítani — mondja Kormos elvtárs, a csárda vezetője. Természetesen nagyon örülünk az eredménynek, arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági kiállítás látogatóiban a csárdában töltött idő is ©gy kedves emlék maradjon.

Kövessék a jó példát.

Ne hagyjuk elkallódni.

PROBLÉMA, hogy nincs elég dolgozó paraszt a Magyar Dolgozók Pártjában. Erről igen sok szó esett az elmúlt évek során és manapság is nagyon sok pártgyűlésen beszélnek arról, hogy milyen formában kell számszerűleg is erősíteni a falusi pártszervezeteket, milyen módszerekkel kell elérni, hogy a legjobb dolgozó parasztok közelebb kerüljenek pártunkhoz s kérjék felvételüket tagjai sorába. Tudott dolog azonban az is, hogy a felszabadulás óta eltelt időben sok dolgozó paraszt kikerült a pártból. Egy részüket úgy zárta ki a tagság valamilyen oknál fogva, de voltak olyanok is, akik egyszerűen „elkallódtak“. Semmi hivatalos dokument nincs ar. ról, hogy hogyan kerültek ki a pártból, csak azt tudni, hogy valamikor párttagok voltak és ma már nem azok.

Érdemes foglalkozni az ilyen dolgokkal annál is inkább, mert ezekkel az emberekkel értéket — s talán akkor sem túlzunk ha azt mondjuk, hogy komoly értéket — vesztett el pártunk. Akkor, amikor erőfeszítéseket teszünk azért, hogy minél több dolgozó paraszt tagja legyen pártunknak, nem lehet közömbös számunkra ezeknek az „elkallódott“ embereknek a sorsa sem.

A sok közül egy ilyen ember idős Bankó Gyula, Felsőnyéken. 1945-ben párttag volt, ma — az is meg nem is. A pártnyilvántartásban még szerepel a neve, de tagkönyve már nincs 6—7 év óta — elvették tőle. Ennek a rövid történetére így emlékszik vissza:

— EGYSZER beállított hozzám Juhász János, akkor vezetőségi tag volt a községi pártszervezetnél,, azóta már elkerült a faluból és azt mondta, hogy mutassam a könyvem. Mutatom, ő fellapozza, hogy van-e benne bélyeg. Volt, de az utolsó két hónappal még adós voltam. Erre Juhász kijelentette: ilyen ember nem méltó arra, hogy tagja legyen a pártnak s ezzel elvitte magával a könyvemet. Utána még el mentem egy-két taggyűlésre, fizettem még tagdíjat is, de a könyvemnek azóta se híre, se hamva. Úgy hallottam, hogy beadták a járási párt- bizottságnak, de ott sincs ennek semmi nyoma. Később,

1950—51 táján, amikor reklamáltunk, még be is hívattak a járáshoz az akkori vezetők és azt mondták, hogy majd elintézik, de azóta sincs semmi a könyvemmel.

A községi pártszervezet tit kára szavai szerint 1953-ban a jb. hívta fel a figyelmüket arra, hogy miért nem veszik nyilvántartásba idős Bankó Gyulát, amikor azt nem zárták ki a pártból. Nyilvántartásba vették, de nincs könyve és nem tudják, hogy mitévők legyenek vele. Maga idős Bankó Gyula azt tartja magáról, hogy „elvették a könyvemet, nem adták vissza, hát hogyan lennék párttag?“

FELESLEGES lenne most azt kutatgatni, hogy abban az időben milyen túlkapások voltak egyes helyeken egyes vezetők részéről. Tudott dolog, hogy egyes emberek meg részegedtek, ha valamilyen funkcióba beválasztották őket és azt gondolták, hogy az legalább egy kiskirályság- gal jár. Valószínű, hogy valami ilyesféle dolog miatt nincs idős Bankó Gyulának tagkönyve. Az is igaz, hogy idős Bankó Gyula nem kilincselt napról napra a felsőbb pártszerveknél reklamá lás végett, nem küldözgetett kérvényeket a tagkönyve ügyében és embereket sem toborzott, akik segítették volna megvédeni álláspontját. Talán más is azt mondta volna helyében, hogy „ha elvették a könyvemet, azt bizonyára azért tették, mert meg volt rá az ok“. Még ma sem tudja minden párttag, hogy a pártdemokrácia széllé mében milyen körültekintő eljárás és főleg a tagság véleménye kell ahhoz, hogy vala. kit kizárhassanak a pártból és mennyivel inkább így volt ez 6—7 éve? Éppen ezért feltétlenül szükséges lenne, hogy az illetékes felsőbb párt szervek végre érdemében foglalkozzanak ezzel az emberrel (úgy tudom, alakult a tamási járásban egy bizottság, amelynek az a célja, hogy felülvizsgálja a hasonló sérelmeket).

KAR ENGEDNI, hogy elkallódjon ez az ember. Jóllehet nincs dokumentált „mozAz elmúlt napokban a köles, di DISZ szervezet vezetősége és az üzemek vezetői összeültek, hogy megtárgyalják, milyen fel ^adataik vannak az ifjúsági * munka megjavítása területén. 4 Főként arról beszéltek, hogy az üzemek vezetői anyagilag is tá- nogassák a DISZ szervezetet, íogy munkájuk, amely a nyári időszakban ellanyhult, újjáéledjen.

A megbeszélés eredményeképpen a szövetkezet nevében Sebestyén Zsigmond igazgatógalmi“ múltja: ő „csak“ egy<

volt, a soktízezer zsellér, * cseléd és napszámos emberi közül, akik saját bőrükön 3 érezték a múlt minden átkát.< de nem jutottak el addig, * hogy részt vegyenek az illegális párt munkájában. A felszabadulás után azonban ők voltak a párt legbiztosabb ] falusi támaszai, most már nem kellett évről évre küz-J ködniök azért, hogy ne ront- - sák a részesaratást, kukorica* művelés feltételeit, a béreket * — maguk gazdái lettek s nyilvánvalóan az mellé a< párt mellé álltak, amelyik ezt nekik kiharcolta. Ekkor lett idős Bankó Gyula is tagja* a pártnak. Ez az ember azóta 3 sem változott meg, még akkor sem került „valamiféle“ ellenzékhez, amikor elvették a könyvet, továbbra is kommunistának érezte magát. Gazdálkodik öt hold földjén, < és ha voltak is szűkebb esztendői, mindig becsülettel megadta az államnak, amit kért tőle. Az igaz, hogy nem tud valami hangzatos szónoklatokat tartani, nem valami rendkívüli „politikus“, ő egyszerű ember, aki például nagyon helyesli rendszerünket, különösképpen azokat a párt- és kormányintézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus után tettek és ami a legfontosabb, szeretné, ha visszakapná tagsági könyvét.

sági elnök ígéretet tett arra, hogy a lehető legmesszebbmenő anyagi támogatást adják a szervezetnek, asztalokat, székeket -biztosítanak a DISZ- helyiség részére.

A vaj gyár és a téglagyár vezetői azonban még eddig váratnak magukra. Reméljük, hogy a szövetkezet jó példája nyomán minél előbb tudomást szereznek a DISZ szervezetről és segítségükre lesznek, hozzájárulva a kölesdi DISZ szervezet újjászületéséhez.

Uj mélyfuratu kutak és törpe vízművek

Az árvízsujtotta községekben, így Sióagárdon, Bátán egy-egy, Faddon két darab, Dombodban pedig egy mélyfuratú kutat épi tenek az árvíz által fertőzött kutak helyett a vízellátás biztosítására. Uj kutat fúrnak még Hőgyész községben is ebben az évben.

Ezenkívül törpe vízműveket létesítenek Zomba, Döbrököz Kurd, Pincehely és Dalmand községekben. A két utóbbi helyen a munkálatok nem nyernek befejezést ebben az évben, de az építés mindkét helyen folyamatban van.

Ne hagyjuk elkallódni ezt az embert, aki 1945-ben az elsők között állt a párt soraiba. Ez csak hasznára válik pártunknak.

Boda

Tagosítanak a bölcskei határban

Nem olyan régen, ez év márciusában határozták el a bölcs- kei gazdák közül többen, hogy termelőszövetkezetet alakítanak, jobb életet teremtenek maguk és családjuk részére. Elhatározásukat tett követte és Felszabadulás név alatt megalakították a termelőszövetkezetet.

Akkor 130 holdon 13 család kezdte meg a közös gazdálkodást, ma pedig arról számolhatnak be, hogy területük 420 holdra gyarapodott, a családok száma pedig 36.

A termelőszövetkezet gazdái, tagjai már az első évben arra törekedtek, hogy biztosítani tudják a kenyeret, a megélhetést. Ebben segíti őket államunk is, amikor a termelőszövetkezetnek kölcsönvetőmagot biztosít, így lehetővé vált, hogy a teljesített munkaegységekre munkaegységenként 4,50 kiló kenyér- gabonát osszanak.

A tagok örömmel fogadták a megkapott engedélyt, amely leli tővé teszi, hogy az apró parcellákat összevonják, tagosítsa- nak. Ezt a munkát most végzik.