Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-25 / 200. szám
1956 AUGUSZTUS 25. TOLNAI NAPLÓ S, Sszikora bácsi a kertes» Befejezés előtt állnak Bonyhád környékén a köszénkntatási munkálatok SZIKORA KÁROLY bácsiról, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz kertészéről akkor hallottam először, amikor elsőnek jelent meg a szekszárdi piacon árulva a kalarábét és a többi primőrárut. Másodszor a tsz irodájában egy versenytáblán láttam a nevét és mellette azt, hogy a kertészet túlteljesítette már bevételi tervét, több mint 10 000 forinttal. Harmadszor személyesen kerestem fel kis birodalmában a tsz elnökével, Loboda elvtárssal együtt. Az alig másfél holdas kertészet valóban szép látvány. A piros paradicsomok, a sárga cecei és bogyiszlói paprikák, a haragosan zöld káposztákon ki vül méltóságteljesen díszük a fehér és rózsaszínű kardvirág és ezernyi színben pompázik a szekíű. CSODÁLKOZVA érdeklődtem, hogy ezen a kis területen hogyan lehet ennyifélét termelni, mindig szebbet és jobbat a vásárló közönség elé vinni. — Nincs olyan nagy betűje ennek, szeretem a munkám, kisgyermek korom óta foglalko zom vele. Igyekszem, illetve ar ra törekedünk — mert négyen dolgozunk a kertészetben és köztük a fiam is —, hogy legkorábban vigyünk árut a piacra. Ott, ahol most a paradicsom egy része van, korai retek volt, a karfiol helyén pedig kala- rábé. — Ott pedig — mutatott egy szorgalmasan dolgozó asszonyra — bukszust ültetünk. Figyeltem ugyanis, hogy sehol nem lehet látni, vagy hallani arról, hogy foglalkozna valaki a termesztésével. Ezért gondoltam, hogy majd én megpróbálom és három év múlva komoly összeget jelent ez majd nekünk. — Ebben a virágágyban pedig — kalauzolt tovább bennünket — 100 cserép hortenzia van, fehér és rózsaszínű. Ehhez nagyon nehezen tudtam hozzájutni, Kalocsáról cseréltem, 100 cserép hortenziáért 300 cserép aszparátust adtam. De van még többféle cserepes virágunk amelyből a kertészet télen is jövedelmez. — Amikor 1951-ben a tsz-be léptem, körülbelül egy holdas volt a kertészet. Szükségessé vált a terület növelése, mert a kertészeti növényeket sem lehet évenként egymásután ugyanabba a talajba ültetni. Fél holddal nagyobb jelenleg a kertészet, és így friss talajba ke rült a paradicsom és a paprika. SOK MINDEN szóba került, amíg gyönyörködtünk a kertészet növényeiben és közben Loboda elvtárs arról beszélt, hogy a kertészetből 45 000 forintra számítottak és már eddig 55 000 forintnál tartanak. A kertészet jövedelmének leg. nagyobb részét készpénz előleg nek osztották ki a teljesített munkaegységekre. Szikora bácsinak elégedett élete van a tsz-ben. Tavaly is mintegy 14 000 forint készpénzt kapott. Az idei búzajárandóságát még nem is vitte haza, mert a napokban szállította a malomba az utolsó 3 mázsa búzát, amit az elmúlt évről kapott. Örömmel végzi munkáját, mert ahhoz a tsz tagságától segítséget kap, és Szikora bácsi nem marad adós, mindig arra törekszik, hogy újat, többet s jobbat adjon. Végül a legifjabb kertészé, Szikora bácsi fiáé a szó. — Én nem olyan régóta dolgozom a tsz kertészetében, más hol dolgoztam azelőtt. Bár csak előbb hallgattam volna az apámra és jöttemvolna ide,mert nagyon megszerettem itt. Az ősszel katonának megyek, de ha leszerelek, visszajövök a tsz be kertésznek. SZIKORA BÁCSI, fia és a többiek szorgalmasan kertészkednek a másfél holdon, hogy jövőre még nagyobb legyen a jövedelmük. Kapálják, öntözik a paprikát, a paradicsomot, a melegágyba pedig az üvegtető alatt már megindult az élet, az árvácskák és százszorszépek kis zöld hada már kidugta fejét. —y —a. 1953 folyamán kezdte meg a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szeizmikus csoportja a Mecsek vidékén a kőszénkutatásokat. A csoport április óta dolgozik Bonyhád környékén, ahol a kutatómunka befejezés előtt áll. A csoport az úgynevezett ref rakciós szeizmikus módszerrel dolgozik: robbantással mesterséges földrengést idéznek elő. A fényhez hasonlóan terjedő földrengéshullámokból a beérkezési idő különbözősége alapján állapítják meg a kőzetek elhelyezkedését, szerkezetét és mélységét. Bizonyos földtani jelekből az is kiszámítható, hogy azon a területen található-e kőszén. A csoport most pontosan felméri a Mecsek- Bonyhád-környék vidékét, kőzettani térképet készít, amely feltünteti a kőszén feltételezhető előfordulását is. A szeizmikus csoport a közeli napokban befejezi munkáját s megkezdi a Mecsek Pécs- várad körüli nyúlványának kőzettani vizsgálatát. A Bonyhád környéki kutatási eredmények alapján a Mélyfúróipari Tröszt valószínűleg még ebben az évben hozzálát a próbafúrásokhoz. Egy szerencsés a sok közül... Kérdeném a titkát, hogy balkézzel tépette-e le az elárusító val, vagy behunyt szemmel vette át a jegyeket, hogy majd alkalomadtán én is úgy tegyek, de nem tud semmit sem mondani. A felesége vette a tombolajegyet ötöt egyszerre s nem is gondolt rá, hogy nyernek. Mert még sohasem sikerült Még egy ócska süteményestálat sem. Pedig már sokszor mesélték nekik, hogy ... — Látod, ezt a ruhát is tavaly nyertem az Ünnepi Vásár tomboláján. Mi ca baj a szekszárdi szőlőkkel ? Beszélgetés Tam József szekszárdi gazdával A legtöbb magyar vidéket egy-egy borfajta őrzi emlékezetünkben. A Szent-György- hegy bazaltsziklái azt a pompás rizlinget idézik, amelyet ez a hegy termel, a Balatont, a badacsonyi, csopaki arácsi borok is segítenek felejthetetlenné tenni. Egernek pedig egész történelme benne van híres borában. A színek és ízek e változatosságából az utóbbi években sajnálatos módon kimaradt Szekszárdi a régi jóhír egyre kopott s hovatovább semmi sem maradt belőle. Sokan már végleg eltemették a szekszárdi bort, mondván, hogy a híres szüretek és az itteni híres borok csak az emberek emlékezetében élnek. Van-e ok az ilyen szomorúságra és borúra, — ezt kérdezzük Tam Józseftől, a híres szőlőtermelőtől. Ha volt valaha jóhírű szekszárdi akkor az ő pincéjében megtalálható' de ha soha nem lett volna semmi híre a szekszárdi bornak' akkor innen nyugodtan elindulhat most a hírnév felé. — No, még ezt az egyet kóstoljuk meg. — mondja a gazda. s nehéZ' bíborszínű bort tölt a poharakba. — Ennek a bornak különös nevezetessége van. Addig is, amíg megtudjuk a bor történetét' meg kell állapítani, hogy igen jófajta, talán a legjobb valamennyi közül. S története is van, amit így mon dott el nekünk Tam József. — Ez a bor 1948-as termés. 1951-ben történt, hogy eljöttek hozzám hivatalos emberek s megnézték a pincémet. Az egyik hordó dugója kukoricahánccsal volt körülfogva' s erre azonnal kijelentették, hogy rossz gazda vagyok, ezzel megmérgezem a bort. Büntetésül le is foglaltak 28 hektót az állítólag mérgezett borból. — Szóval bűnös borról van szó. De az is a történethez tartozik, hogy ezzel a megbélyegzett borral az idén első díjat nyertem. Ha nem mutatná az oklevelet, akkor is elhinnénk. De ha már ennél a témánál vagyunk' megemlíthetjük, hogy Tam József a mostani rehabilitációig a megszégyenítő kuláklistán volt. De térjünk vissza a szőlő kérdéséhez. Mi a baj a szekszárdi szőlőkkel, mivel lehetne segíteni? — Kevés a szőlő, — mondja Tam József. — Szó se róla, papíron megvan, de csak papíron van meg. Itt az én legénykoromban háromezer hóid termett. Ez a háromezer hold ma is szőlőként szerepel, csak éppen azt nem nézte meg senki, hogy mennyi benne a kiveszett tőke, az elhanyagolt terület. Ha gazdag szőlőkultúrát akarunk Szekszárdin elsősorban ezen kell változtatni. Persze ehhez az is szükséges, hogy nagyobb támogatást adjanak a szőlőtelepítéshez. — Mi a titka ennek a jó bornak? — Nincs titka, — mondja Tam József. — A bor kényes valami, tisztán kell tartani, törődni kell vele. Ennyi az egész. Persze van ezer apró csinyja, binyja, mert az igazi szekszárdi vörös elkészítéséhez sok tapasztalat és türelem kell. Az én édesapám, annakidején február elejéig hagyta a mustot a csömögén, s a vörös bort mindig csak egyszer fejtettük. Még ezt a nyolcesztendős bort is csak egyszer fejtettem le. A fehérrel persze más, azt háromszor kell fejteni. — De ha már itt tartunk, azt is meg kell mondani, hogy a borral ma már csak az idősebbek foglalkoznak. A fiatalok nem ismerik a titkát. Meginni persze megisszák, de nem értenek hozzá. Valahogy ezen is kellene segíteni, mert mi is csak hóttig élünk, a szekszárdi vörös ellenére is. Indulnánk már, de marasztal a gazda, akiben nincs harag, vagy bosszúvágy a múlt sérelmei miatt, s nem is akar mást mint tovább dolgozni, rendbetartani a háza táját, 18 mázsás búzát takarítani be, s olyan borokat termelni, amelyek ezután is megszerzik az elsőséget, s fenntartják annak a bornak a megérdemelt hírnevét, amit a gazda mosolyogván „Tam-cseppeknek” hív. * Tudják ezt róla az utcabeliek is, akik szeretik és becsülik Tam Józsefet. (c s) Azért a „szokás hatalom” jeligével az idén is megvásárolta az az asszony azt az öt tombolajegyet a paksi földmű- vesszövetkezetben, s ő is vett hozzá ötöt. A szerencsét nem lehet elégszer megpróbálni mondták, s beszélgettek is egymás között: — Talán megnyerjük a szobabútort. Az kellett volna legjobban, mert már hónapok óta gyűjtötték rá a pénzt. Hat éve házasok, s most már úgy kéne egy szép hálószoba ... Nos, a Fortuna meg is hallgatta kérésüket, mert a tizen- kétezres számok közül egy nyert s az is az övék. S a 12.696/B. számú jegyre éppen a szobabútort húzták ki. — Ma reggel olvastam az újságban — meséli. — Siettünk is be mindjárt Szekszárdra. Egy barátja hozta be motoron. Repült a kis Csepel, úgy ette a kilométereket, hogy fél óra alatt bent voltak Szek- szárdon. — Hadd lássam azt a bútort — kérte mindjárt. — Majd megmutatjuk — ígérték a földszövösök. Az ígéret azonban csak szép szó maradt. Szép szó, mert a bútort mégsem láthatta meg. A raktár vezetője, aki a bútort őrzi, a kölcsönkért faanyagokkal Bátaszékre utazott. (Ez aztán szervezés: vele kellett volna küldeni még azt is, aki a földszövnél a tombolajegyeket kezeli. Mert mit ér ez az ember magában, ha nincs aki kiadja a nyereményt.) Ez legyen azért a legnagyobb baj — mentegeti őket előttem Szabó Pál Antal s egy húzásra ledönti torkán a korsó sört, amit örömében rendelt a Kulacsban. ó. gyLátogatás a budapesti művésztelepen Készül a Babits szobor és a Liszt emlékmű Budapesten A Vörös Lobogó jólismert pályájától nyílik a Százados út, amely már a főváros peremének számít. Úgy is fest az egész utca, gondozatlan, s rend szertelenül épült házaival. Ebbe a költői rendetlenségbe méltán illik bele a Képzőművészeti Alap szobrászainak telepe, amelyet az utca végén találunk meg. Ezen a telepen készül Szekszárd két képzőművészeti alkotása: hazánk első Babits szobra és a Liszt emléktábla. Az előbbit Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművészünk, a másikat földink: Kon. rád Sándor szobrászművész készíti. A telepre érve mindenütt hatalmas, köveket látunk félig megmunkált, vagy munká- latlan állapotban. Először földinket keressük fel, aki számtalan esetben mutatta meg már azt, hogy bár elszármazott Szekszárdról, de szívén viseli szülővárosának képzőművészeti alkotásokkal történő ellátásának ügyét. A beszélgetés során szóba kerül a Béri Balogh Ádám- és a Babits szobor. Szerinte Balogh Ádámnak nem sok köze van a múzeumhoz, s helyesebb volna azt Babits Mihályról elnevezni, ahol a költő ereklyéinek egy részét őrzik. A múzeum előtti térségen igen hatásos lenne a költőnek egy ülő szobra. Balogh Ádám viszont feltétlenül egy lovasszobrot ér. demelne, melynek előállítási költsége bizony körülbelül 100 000 forintba kerülne. Ez a felállítandó lovasszobor igen hatásos lenne a kórházi kápolnával szemben lévő kis téren, a Béri Balogh Ádám utca torkolatánál. Miközben én azt haj togatom, hogy bizony a megyének 1956-ban képzőművészeti alkotásokra mindössze 25 000 forintja van, ő hirtelen ezt veti közbe: „Hát mit gondolsz, Pécs városának, vagy Baranya megyének volt annyi beruházó sa, hogy a 2 ezrelékből tellett volna az 500 000 forintos Hunyadi-szoborra? Az a helyzet, hogy azok a városok és azok a megyék, amelyek ismerik az utakat-módozatokat és mozgolódnak, kérik, követelik a szobrok, vagy más képzőművészeti alkotások felállítását, azok kap nak. Szekszárdon is nem egyetlen esztendő beruházási keretéből kellene elkészíteni akár a Babits szobrot, akár Béri Balogh Ádám lovasszobrát, hanem több esztendő keretéből. Tudomásom szerint Szekszárdon a felszabadulás után csak a Mártírok síremléke készült, az is csak a temetőt díszíti.“ Elgondolkoztatok Konrád Sándor szavai. Ezek szerint Szekszárd város tanácsának kellene szorgalmaznia a két szobor felállításának az ügyét. A Babits szoborra elsősorban Szekszárdnak van joga, hiszen a készülő mellszobor csak egy kis alkotás lesz: és az is az épülő 20 tantermes iskolát, nem pedig a várost díszíti. Búcsúzásul még a készülő Liszt-emléktábla reliefjét szem léljük meg. Az alkotás még nincs készen. A művész agyagba formálja azt a Liszt Ferencet, aki már idősebb korában ismerkedett meg Szekszárd vá rosával. A zsűri bírálata után a bírálatot és a dombormű fényképét küldi majd le. Szekszárdra művészünk, hogy végleges megbízatást kapjon a ki. faragásra. Földinktől, Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművészhez vezet az ütünk. Egy terem és egy szoba. Ez az egyedülálló, idős művész műterme és lakása. A műteremben költői ren detlenség. A terem jobb oldalán az Ady síremlék gipszmintája, amelyért az ősz mester Kossuth-díjat kapott, mellette Babits Mihály készülő szobrának gipszmodellje természetes nagyságban talapzaton. A beszélgetés során a művész igen nagy szeretettel beszél Babits Mihályról, aki sze. mélyes jóbarátja volt és akit még 1926-ban mintázott meg. A terem másik sarkában láthatjuk több más szobor társasa gában az 1926-os Babits-fejet. Ez csak annyiban különbözik az iskola számára készülő szobortól, hogy eléggé elnagyolt, nincs kidolgozva. De éppenúgy Ciceróra emlékeztet, mint az iskola számára készülő fej. S úgy véljük, hogy ez a stílus a legalkalmasabb latinos műveltségű költőnk emlékének megörökítésére. A hosszú beszélgetés során a művész leplezetlen örömmel beszél arról, hogy már enged a fagy a költő körül és az utóbbi időben több megnyilvánulásból arra lehet következtetni, hogy Babitsnak a szektariánusok által történt hamis értékelése már a múlté. S a XX. század egyik legnagyobb magyar költője hamarosan elfoglalhatja méltó helyét a magyar irodalomban. Megtudjuk a beszélgetés során azt is, hogy a zsűri elfogadta a gipszmodellt és hamarosan hozzáfognak a kőfaragók a szobornak mészkőbe való faragásához. A szobor október végére, november elejére készül el, s azonnal leszállításra is kerül. Minthogy a 20 tantermes iskola csak jövőre fejeződik be, addig a szobrot a múzeumban helyezik. Úgy véljük, hogy nem volt hiábavaló látogatásunk és különösen Konrád Sándorral történt beszélgetésünk igen elgondolkoztató. Vajon akad-e majd akár a megyei akár a városi tanácsnál olyan, aki szívós harcot indít azért, hogy mielőbb valósuljon meg Szekszárdon akár a Babits, akár a Béri Balogh Ádám szobor? Mert ha akad, úgy érezzük, hogy ez a harc nem lesz hiábavaló és Szekszárd a közeljövőben újabb képzőművészeti alkotással gazdagodhat. Tucsni László
