Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

1956 AUGUSZTUS 26. TOLNAI NAPLÓ Sí PART és partépítés » Ilyen még nem volt... A nagy „fáradtság“ után jól esett egy kis pihenés a vendég­látók asztaltáborában — egy pohár sör mellett. Az oktatási év előkészítésének néhány időszerű kérdése Mindenki emlékszik a fél év. vei ezelőtti nagy árvízre: a szekszárdi utcákon olyan nagy forgalom volt, hogy még egy gombostűt sem igen lehetett volna leejteni. A vásár napján is ilyen nagy forgalom volt. A motorkerékpárosok, gépkocsik százai száguldottak a vásár felé, a lovaskocsik pedig alig fértek el az út szélén egy sorban. A különbség azonban mégis nagy volt: az árvíz idején csupa riadt arcot, idegesen rohangászó kar­szalagos emberekkel volt tele minden utca, most pedlig csupa mosoly, vidámság volt ez a kis vidéki városka. A nagy forgalomra jellemző, hogy a két nap alatt legalább ezer kerékpár volt a vásári megőrzőben. Ügy mondják, so­kan ott „aludtak” a vásárban és odamentek a bejárathoz már hajnalban csupán azért, hogy bizonyos cikkféleségeket meg­vásárolhassanak. így történt az­után, hogy a vásár megnyitása utáni fél órában elkelt minden motorkerékpár, mosógép és a kombinált szekrények nagy ré­sze. Számszerint 47 motorkerék­párt, 60 mosógépet és mintegy 15 kombinált szekrényt adtak árusok beleizzadtak szorgal­mukba, de néha alig győzték a kiszolgálást. Érdemes volt megnézni a vá­sárnak azt a részlegét is, ahol a korszerű mezőgazdasági gé­peket mutatták be. Schvarcz János traktoros és Cseh János technikus, a Kajmádi Állami Gazdaság dolgozói alig győzték magyarázni, hogy, mi célt szol­az állat hozzáér, enyhe áram ütést kap s erre az visszafor dúl. A gazdaemberek nagy ér­deklődéssel nézték a zöldtakar- mánypépesítőt, amelyet egy 8 lóerős villanymotor működtet. Még a burgonyaszárat is takar­mányozásra alkalmassá teszi, meggyorsítja az erjesztést, így különösen a hízóállatoknál van nagy előnye. A cseh gyártmá­nyú trágyaszórógép is sok ér­deklődést vonzott maga köré. Egy félhenger alakú kocsira el­més szerkezetet szereltek, egyen­letesen kiszórja a trágyát. Az egyik paraszt bácsi mindjárt meg is akarta vásárolni: — Megvenném én, ha elad­nák és nem lenne drága. — Bácsikám, maga ezzel rosszul járna, mert a trágya fe­lét a szomszéd földjére szórná. Ez egyszerre 8 méter széles sá­vot trágyáz, tehát szűk neki a nadrágszí jparcella. nél már délelőtt 11 órakor na­gyobb volt a forgalom 200 000 forintnál. Mit adtak el? — kér­deztük. — Mit? Mindent, már én sem vagyok a magamé — vála szolja tréfásan az egyik eláru­sító. — Alig győzzük hordani a rengeteg árut. Hideg sört azonban nem igen lehetett inni, pedig de jó lett ivott egy pohár bort a biritóiak sátránál, „Iegénykedni” kezdett: „Már ez is bor?” — mondta nagyképűen és sorra ürítette a poharakat. Nem jutott el a tízig sem, a nagy tömeg egyszerre csak összefutott előtte, a föld forogni kezdett alatta, sőt ki is csúszott a lába alól és mivel elsőnek az orra érte a földet, be kellett vezetni az elsősegély- helyre . . . Szóval nem js olyan lebecsülendő borokat hoztak a biritóiak ... A szekszárdi Béke Termelő- szövetkezet öt olyan tehenet vitt a vásárra, amelyikek átlagosan 22 liter tejet adnak naponta. A tsz fejési átlaga a 35 tehénnél 15.9 liter. Hoztak a 305 hold kenderből is mintát. Akkorára nőtt, hogy az ember eltörpül mellette. A szövetkezet tagjai­nak körülbelül másfél millió fo­rint bevételt jelent a kender és 30—35 forint készpénzt munka­egységenként. A szekszárdi bútorértékesítő. volna az is a nagy hőségben. Egy tölcsér fagylaltért pedig majdnem verekedni kellett, mert ha véletlenül megjelent valahol egy fagyialtos, azt egyszerre százan is megrohamozták. Ennek az okát nehezen lehetne kiku­tatni. Annyi azonban bizonyos, hogy ezen a téren nem igen vet­ték figyelembe a vásárlátogatók igényeit. Voltak azonban jó bo­rok. Egy ember, miután meg­Talán mondani sem kell, az egész Vidám Vásár legizgalma­sabb része a tombolasorsolás volt. A főnyereményt Russz Pál bonyhádi lakos, hidasi bányász nyerte. Amikor átvette a „Pan- nóniá”-t, nagy tömeg gyűlt kö­réje és valaki megjegyezte: — Szegény ember, milyen szerencsétlenül járt. Az öt jegye közül csak egy nyert, a többi pedig kárbaveszett . . . Boda Ferenc Az oktatási év előkészületei „dátumszerűen“ befejeződtek, már rég lejárt a határidő, amikorra el kellett készíteni az oktatási terveket. Az előkészü­leteket azonban koránt sem lehet a pártmunka befejezett részének tekinteni, mert a gya­korlat azt mutatja, hogy még igen sok tennivaló van az ok­tatási évad megkezdéséig. Ez annál is inkább így van, mert az 1956—57-es oktatási év lé­nyegesen nagyobb feladatok elé állítja a pártmunkásokat az előző évek tennivalóinál. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján több tekintetben változ tatni kellett a pártoktatás for­máján. A változás egyik fő célja éppen a minőség megjaví­tása és olyan formák beveze­tése, amelyeken keresztül gya. korlatiasabbá válhat a pártok­tatás, közvetlenebb segítséget adhat a mindennapi feladatok végrehajtásához. Az új oktatási formák pedig a gyakorlatból még ismeretlenek és nem utol­só sorban ezért is szükséges a körültekintő előkészítés. Az előkészületek nem tekint­hetők minden tekintetben ki­elégítőknek, sok helyen inkább csak papíron történtek meg és mindenekelőtt ezért szükséges beszélni a fogyatékosságokról s a még hátralévő időben kijaví­tani azokat. Legtöbb hiba az új oktatási formáknál van — az időszerű kérdések és a politi­kai ismeretek tanfolyamainál. Ezek előkészítésére nem fektet tek kellő gondot a pártszerve­zetek, de elsősorban a járási pártbizottságok. Lebecsülték a jelentőségét és nem minden esetben a legmegfelelőbb elv- társakat bízták meg ezeknek a tanfolyamoknak a vezetésével. A járási pártbizottságok túl­zottan törekedtek a mennyi­ségre és megfeledkeztek arról, hogy megfelelő propagandista hiányában ennek nem sok ered ménye lehet. Az időszerű po­litikai kérdések tanfolyamain fontos párt- és kormányhatá­rozatokat, politikai eseménye­ket kell megvitatni, de nem egyszerűen felolvasni, mint ahogyan ezt eddig sok esetben tették, hanem megmagyarázni összefüggéseit, lényegét, úgy, hogy azt a tanfolyam résztve­vői alkalmazni tudják a napi munkájuk során. Ezt a felada­tot ellátni csak képzett, gya­korlott propagandisták tud­ják és helytelen úgy beszélni erről az oktatási formáról, hogy ez a „legkönnyebb“, „lé­nyegében ennek van legkisebb jelentősége1, és a propagandista teendőit bárki könnyen ellát­hatja. Ha sorrendet állítanánk fel az oktatási formák jelentő­ségéről — habár ez nem helyes — azt kellene mondani, hogy A Bonyhádi Ruházati és Szol­gáltató KTSZ dolgozói .röpgyű- lésen egyhangúlag tiltakozásu­kat fejezték ki a Nyugat-Német Kommunista Párt betiltása ellen A koppányszántói Hazafias Népfront az egyesítő ülésen részletes programot dolgozott ki a további munkához. A soron levő mezőgazdasági munkák segítésén kívül foglal­koznak az állatállomány takar­mányának biztosításával, főként a silózás propagálása révén. Gondosan foglalkoznak a szakkörök megalakításával, az ezüstkalászos tanfolyam szerve­zésével. A könyvtár forgalmá­nak növelésével, továbbá a kop­pányszántói tánccsoport és népi szokások felelevenítésével élén- kebb kultúráiét megteremtésére törekszenek. ez az egyik legnagyobb jelentő­ségű és legnehezebb oktatási forma annál is inkább, mert nincs előre megszövegezett anyaga, állandóan módosul a politikai eseményeknek megfe­lelően és itt nagy tömeget kell meggyőzni az egyes párt- és kormányintézkedések helyessé­géről, mozgósítani azok végre­hajtására. Sok helyen félreértették a gazdasági ismeretek tanfolya­mának jelentőségét is és itt szin tén túlzottan törekedtek a mennyiségre. Bonyhád község­ben például 5 gazdasági isme­retek tanfolyamát szerveztek és ugyanakkor arra már kevesebb gondot fordítottak, hogy lesz-e olyan elvtárs, aki a propagan­dista teendőit el tudja majd látni. A Dózsa Népe Tsz-ben 18 hallgatóval „készítették elő“ ezt az oktatási formát, ugyan­akkor még nem dötötték el azt sem, hogy ki lesz a propagan­dista. Hiába készítettek listát a hallgatókról, ha nincs propa­gandista. A tamási járásban 4 gazda­sági ismeretek tanfolyamát szerveztek, de egyáltalában nem megnyugtató a propagan­disták személye: nem látszik biztosítottnak minden helyen, hogy megfelelő színvonalon tud majd működni ez az okta­tási fonna. Hogy néhol mennyire félre­értették a gazdasági ismeretek tanfolyamának jelentőségét, azt mutatja a gyönki eset is. Az alapszervezetnél akartak gazdasági ismeretek tani olya ■ mát létrehozni, noha a tema­tika csak az ipari üzemek, ter­melőszövetkezetek, állami gaz­daságok és gépállomások részé­re van. Ennek az oktatási for­mának speciális rendeltetése van és nem alkalmas minden terület ennek a működésére. Szekszárd városban is félreér­tés volt e téren: három külön­böző központot akartak bevon­ni egy gazdasági ismeretek tan folyamába: az állami gazdasá­gok megyei központját, a tej­ipari egyesülést és a tanácsi téglagyárak központját. Mind a három szervnek külön fel­adatai és nyilván problémái vannak, vajon mi haszna len­ne, ha három különböző ér­deklődésű szerv dolgozóit egy tanfolyamra osztanák be? Sem­mi, mert egyik problémáinak a megoldását sem tudnák meg felelően segíteni. Néhol — Szekszárdon, Gyön- kön — már kijavították e hi­bát, de másutt még nem meg­nyugtató a helyzet és szüksé­ges, hogy a még hátralévő idő­ben nagy erőfeszítéseket tegye nek a pártszervezetek és a já­rási pártbizottságok az oktatási év minőségi előkészítése terén. és súlyosan elítélték a világ­béke ellen irányuló ezen csele, kedetet. Bonyhádi Ruházati és Szol­gáltató KTSZ dolgozói. Végül van olyan elgondolása a Hazafias Népfront elnökségé­nek, hogy kisebb költség és tár­sadalmi hozzájárulás révén egy harmadik tantermet létesítenek. Ez községi viszonylatban meg­könnyíti az iskolás gyermekek oktatását. Erre a célra Illés Fe­renc, az iskola igazgatója, aki egyben a Hazafias Népfront el­nöke is, felajánlotta, hogy a szolgálati lakásánál levő gazda­sági épületet átalakíthatják. Ezt a javaslatot az elnökség hatá­rozatként fogadta el és arra tö­rekszik, hogy a község ,többi vezetője és a község lakossága ezt a Jó gondolatot támogassa. E. A. Ifjú Heronyányi János, a szedres! gépállomás traktorosa és Horváth Mihály, a faddi Győzelem Termelőszövetkezet tagjai itt a vásárban lettek motortulajdonosok. el az első félórában. A motor, kerékpárok ára 6900—7000 fo­rint, a mosógépeké 1500 forint — tehát rémhír ide, rémhír oda, nem is olyan „rossz” soruk van megyénk dolgozóinak, mert hoz zá kell tenni, ezeknek a cikk­féleségeknek nagyrészét az egy­szerű dolgozók vásárolták. A többszáz rádióról, kerékpárról nem is beszélve... A vásári Részlet az elárúsító pavilonokról. gálnak azok a furcsa masinák, amelyekkel ők már dolgoznak. Bemutatták a szénagyűjtő és bá­lázó gépet. Naponta 8—9 hold­ról gyűjti össze a szénát és rakja bálákba. Nagy előnye, hogy a legperzselőbb napsütés­ben is úgy gyűjti fel a lucerna­szénát, hogy a legértékesebb része, a levélzet, nem marad a földön. Bemutatták a villany­pásztort: vezetékkel körülkerí­tik a legelőterületet, amelyben megszakításos áram van és ha A főnyeremény boldog tulajdonosa, Russz Pál, így fog ülni majd a motoron, ha megtanul vezetni... Jaj, de nehéz ez a szerencse! Módi János szekszárdi lakos hátán cipeli hazafelé tombolán nyert mosógépet. Tiltakozás a Német Kommunista Párt ketiitása ellen Sokoldalú munkára készül a koppányszántói Hazafias Népfront Nagy tömeg nézte végig a Népbolt kultúrcsoportját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom