Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-24 / 199. szám

195« AUGUSZTUS 2Í. TOLNAI NAPLÓ 3. Betakarítás után j övünk... S zekszárdiéi alig pár kilométerre van Jó­zsef-puszta, ahol 10 hold föld­jén gazdálkodik Sütő József egyéni gazda. Sütő Józsefet nagyon sokan ismerik a helyi Béke Tsz tagjai közül, hiszen valamikor együtt dolgoztak, földjeik is talán egymás mel­lett voltak. Később azonban elágaztak útjaik, ki továbbra is a kisparcellán próbált bol­dogulni, ki a könnyebbik, a szövetkezeti utat választotta. — Hej, de régen találkoz­tunk, talán már meg sem is­mered a szegény embert — szólította meg nevetve Sütő gazda egykori földszomszéd­ját. Pók Józsefet. — Hát, bizony régen volt, amikor az öcsényi szőlőhegy­ről a József pusztai határba jártam azt a 8 holdat mű­velni. Bizony, komám, halad, ni kell, és előre nézni. Nem sok hasznom volt nekem ab­ból, hogy a házam itt, a föl­dem meg 10 kilométerrel •arréb volt. Most jobb, otthon vagyok, a háznál van a mun­kám is, az állattenyésztésben dolgozom. — Hát te? — Nem számolhatok be vál tozásról. Dolgozunk, kapá­lunk, aratunk, majd vágjuk a kendert, később törjük a ku­koricát és így tovább. B i izony, bizony, nem könnyű a parasztem­ber munkája, élete — folytat­ta Pók József —, de azért, ha »eked így könnyebb, csi­náld. — Amennyire ez könnyű — mosolygott keserűen a gazda — dehát... Gondoltam én tavaly is, meg azelőtt is arra, hogy kellene valahogy fordítani a sorson, de lebe­széltek mindig. Pedig én fi­gyelem a tsz-t, jobban gazdál­kodnak, mint tavaly, vagy azelőtt. Más a vezetés, jobban dolgoznak a tagok. — Ha ilyen jól látod, ak­kor én azt is elmondom, hogy minden hónapban egy-egy munkaegységre 10 forint elő­leget kapunk. Aratás után pedig búzából 3, árpából pe­dig 1.5 kg jutott munkaegy­ségenként. Zárszámadásra pe dig 60 forintot ér majd egy munkaegység. Bizony nem lesz ritkaság, ha egy tag jö­vedelme meghaladja a 30 000 forintot. — De ne haragudj, ne­kem mennem kell, sokára érek még haza. Elbúcsúzott a két szomszéd, mindegyik hazafelé tartott. Sütő József gazdának az járt a gondolatában, hogy jó len­ne megpróbálni azt az utat, amelyről hallott, amelyet Iá tott is, hiszen tőle nem mesz- sze terülnek el a Béke Tsz táblái. Pók József pedig arra gondolt, hogy ennek a becsü­letes, jól dolgozó középparaszt nak is köztük lenne a helye. Jól tudta ő, hogy az elmon­dottak belevésődtek a gazda emlékezetébe és addig nem hagyja nyugodni, amíg nem követi az ő példáját. S ütő József az emléke­zetes találkozás óta több tsz-taggal beszélt, de be­szédesebb volt számára az, amit a tsz határában látott, ami a tagok szorgalmas mun­A Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága a kilencedik, a Juhépusztai Állami Gazdaság pedig a hatodik az országos tej termelési versenyben A Földművelésügyi Min. legutóbbi értékelése alapján a 18 megyei állami gazdasági igazgatóság tejtermelési verse_ nyében a Tolna megyei a kilen cedik helyet szerezte meg. Ál­talában eddig a megye állami gazdaságaiban 1700 liter tejet fejtek egy-egy tehéntől. Az augusztus 20-án ismét Él üzem címmel kitüntetett Juhé­pusztai Állami Gazdaság az ország valamennyi állami gaz­daságának tejtermelési verse­nyében pedig jelenleg a hato­dik. PREMIER MILYEN SZÉP egy városban az, ha a lakosság magáénak tekint minden középületet a strandtól kezdve a. kultúrházig mindent, vi­gyáz ia is rá, s ha elmegy oda, indul el hazul­ról, »íintha ismét hazamenne. Vasárnap este amikor a Központi Művészegyüttes Havasi kürt c. előadására igyekeztem, kedves és meg­ható »zavak ütötték meg a fülemet. Nem tu­dom ki mondta, mert sötét volt már és nem is fot»to6 — inkább az, hogy mit mondott... Arról beszélgettek, milyen jó, hogy új épü­letbe költözött a kultúrház, s mennyivel szebb helyen van most. Amikor az épület elé értek, azt mondta karját felemelve: „íme a mi kis színházunk...” Munkásembernek né­zett ki, s nagyon megható volt ez a pillanat, amikor megfeledkezve a járókelőkről, az ide­gen arcokról kimondta ezt a pár szót. Való­színt sokan gondolták még ezt akkor este a szekszárdiak közül, ha nem is mondták ki... Igen, a mi kis színházunk és én még hozzá­tenném, hogy akik ott játszottak és játszani fognak, azok a mi színészeink. Még inkább a mi színészeink, mint az épület a mi színhá­zunk, mert értünk, nézőkért áldozták munka utáni szabad perceiket, hogy önfeledt, boldog pillaBatokat szerezzenek nekünk előadásuk­kal ... Ml IS TÖRTÉNT voltaképp vasárnap este az avató előadáson, a Havasi kürt premier­jén?" Ha megkísérelném leírni a körülménye­ket talán legtalálóbban akkor érzékeltethet- , ném a hangulat emelkedettségét, ha az egész estét egy bensőséges családi ünnepséghez ha­sonlítom, ahol egy újszülöttet köszöntenek fel, s aa öröm mellett aggódva lesik, várják min­den mozdulatát. — Vajon egészséges-e? Remélem, nem leszek ünneprontó, hogy észre­vettem pár olyan arcot is a földszint köze­pén és a páholysorban — amelyiken az utcai elfeledkezettség, fásultság terpeszkedett, s az előadás alatt egy világért el nem mosolyod- tak volna, tapsra nem lendítették volna kezü­ket. Feltételezésem szerint ők még nem a mi színészeinket láttákba színpadon, hanem üzlet­felet, akit figyelni kell fagyosan, ridegen, hogy a dal megéri-e a pénzt, amit a pénztárnál a két papírcsík ellenében hagyott. „Holnap” már biztos ők is mosolyogni fognak, s azzal az ismeretlen emberrel együtt magukénak vall­ják a „színházat és színészeit”. Sokat lehetne írni az előadást megelőző percek kedves epizódjairól, amikor az együttes több szereplője átvette a ' Népművelési Mi­nisztérium kitüntetését s még többet az elő­adásról. AZ ELŐADÁSRÓL keveset mondanák, ha így fejezném ki véleményemet: — Jó volt. Mégis nehéz eldönteni, hogy milyen szerep, melyik alakítás jelentett legnagyobb élményt. Választhatnám Paraszját Latyák Károlyné alakításában. Oleszját. Papp. Lászlónéval és ugyanilyen joggal Mikolát Kovács Istvánnal. De ha ezt a felsorolást követem, mintha hiá­nyozna valaki: Czakó István Kosub Atanász szerepében. Igen ,azt hiszem az jó alakítás volt, legjobb a darabban, s minek szégyenleni*, bárkinek, hogy vívódása olyan sikerült játék? volt, hogy könnyet csalt sokak szemébe. S1, játéka nyomán elhihető az a finoman kon-, i túrozott változás, melyen a „vénember” ke-,i resztül megy, a csalódás a régihez kötő utolsói » szálban, melyet az új emberek tépnek el, s ől1 közéjük pottyan unokája hozománytalan há-11 zasságába, mert nem érti meg egészen, hogy1' annak hozománya a szovjet föld, a csillogó', hegycsúcs ... Nem érti, de érzi hogy valami( | nagyon szépet hall, s talán az is ott vibrál aj tekintetében, hogy ő már nem fogja ezt egé-d szén megérteni soha, pedig most már sze-1' retné... 11 Vaszilina (Dávid Ágnes) játékában is volt , valami magával ragadó szenvedélyesség, amiji a nézőt is vonzotta, hivta a szavak és játék] i mögötti mondanivaló megértéséhez. Kár, hogyi • hangja a terjedelem közepénél fátyolos és ígyi1 elveszett a kissé erős zenei kíséretben. Dávid*1 Ágnes fiatal még, most szerepelt először a*] Központi Művészegyüttesben ha erős akarat-, erejével le tudja győzni azt a merevséget,] i mely itt-ott kísérte játékát, sok kellemes^ perccel lepheti még meg a szekszárdi közön-|> séget. 11 LATYÁK KÁROLYNÉ (Paraszja) szerepe]» egyik legkedvesebb színfoltja volt az előadás-'1 nak. Hozzá hasonlóan Papp Lászlónéé is. La-»' tyák Károlyné alakítására mindössze talán az* vetett egy kis foltot, hogy a darab vasárnapig előadásán az első felvonás konfliktusánál fe-i lesleges mozdulatot tett. mely a drámai hatástp egyszerre komikussá tette. i A darab szerint igen hálás szerepe volt!1 Bogdán Szusziknak (Mayer Rezső). Mayer!1 Rezső tehetséges színjátszó és mértéktartó já-f tékkal nagyobbat alakíthatott volna a jelen" darabban is, mint így — agyonjátszva szere­pét. Szolgáljon mentségére, hogy előadás előtti csak két héttel kapcsolódott be rendszeresen a(l próbákba, s így magában nem tudta kialakí-i» tani teljes egésznek a szerepet. EMELTE az előadás értékét a mözsi Bartók Béla kórus közreműködése és a balett-' betétek is. A zenekari kíséret kisebb hiányos-? Ságoktól eltekintve, jó volt csak egy kicsit^ erős. Végül , de nem utolsósorban dícséret( illeti a díszletezést, ezek készítőjét, Ottófy Jó-( zsefet és a rendezésért Krassay Gyulát. i BUNI GÉZA * kájának eredménye volt. El­határozásával nem váratott sokáig és egy délelőttön a tsz irodaajtaján kopogtatott be. — Az elnököt keresném, Sütő József a nevem, itt gaz­dálkodom József-pusztán. — Én volnék az elnök, Kiss Antal vagyok, mutatkozott be — foglaljon helyet, érezze jól magát nálunk. Éppen most akartam kiindulni a határba az emberekhez. Jó, hogy nem később jött. — Igen — felelte a gazda — szorgalmasan dolgoznak a ta­gok, magam is látom, és azért is jöttem, hogy megmondjam, szeretnék belépni a családdal együtt. A földet, meg a pár lovat és a gazdasági felszere­lést is behoznám. — Örömmel fogadjuk, Sütő gazda, és arra kérem, hogy a legközelebbi taggyűlésen, ame lyet augusztus 3-án tartunk, jöjjenek el, felvételükről ugyanis a tagok döntenek. ¥7' lérkezett a közgyűlés •*-i napja, és a tagok kö­zül többen, akik ismerték őt. szót kértek. Elmondották, hogy milyen embernek ismer ték és végül egyöntetűen ha­tározták el, hogy felveszik so­raikba. — Betakarítás után jö­vünk — mondotta később Sütő József az elnöknek. — Betakarítás előtt azért nem tudunk jönni, mert van több mint 3 hold kendervetés és az sok munkát ad. — Ahogy gondolják, de le­het arról is szó, hogy géppel levágjuk a maguk kenderét, így kevesebb lesz a munkájuk és előbb jöhetnek dolgozni. Mondani sem kell, hogy Sütő József örömmel fogadta a gépi segítséget, amely meg­könnyíti munkájukat és lehe­tővé teszi, hogy előbb meg­kezdhessék az új életet. Sőt már meg is kezdték, mert a családból égy már a tsz-ben segít a kenderaratásnál. — y.—a. Bonyhádi Zománcművek; Bővül a választék A Bonyhádi Zománcművek­ben, ahogy erről már hírt ad­tunk, 87 százalékos az I. osz­tályú zománcedény aránya, mely jó eredménynek számít az el­múlt hónapokhoz viszonyítva. A javulás különösen jelentős, ha figyelembevesszük, az üzem műszaki dolgozóinak bátor kéz deményezését, amellyel a vá­lasztékot igyekeznek bővíteni. Augusztus hónap elején meg­kezdték a dekoredények gyár tását, . virággal díszített Ceg­lédi kannákat, vízvödröket, paraszttálakat gyártanak. Ezen kívül igen tetszetősek az úgyan csak virágos rizstálak is, me­lyeket jól fel lehet használni a háztartásban, az asztal ízléses terítésénél, mert igen alkalmas sütemények tálalására is. Az alföldi városokban meg­rendezett Vidám Vásárokon ke­resett árucikk volt a Bonyhádi Zomándművek dekoredénye, s a nagykereskedelmi vállalatok egymásután jelentik be ilyen irányú megrendeléseiket. Majosi Tejüzem: Behozzák a lemaradást A Tolna megyei tejfeldolgozó üzemek közül a majosi üzem­egységben évek óta készítenek exportvajat, amelynek minő­sége megfelel az export köve­telményeknek. Naponta 3000 liter tejszínt dolgoznak fel vaj­nak, amelynek egy részét bel­földi fogyasztásra, a másik ré­szét pedig külföldre szállítják. Az első félévben 88.8 száza-' lékra teljesítették exporttervü­ket, a hiányzó 11,2 százalék an­nak tudható be, hogy a tél fo­lyamán, az árvíz idején fel kel­lett emelni a belföldi fogyasz­tási tervet a lakosság igényei­nek kielégítésére. Az üzem valamennyi dolgozó ja érzi a felelősséget a tervek teljesítéséért, a minőség javítá­sáért. Állandóan ellenőrző munkát végeznek a falusi tej- átvevőhelyeken. Nagy gondot fordítanak a tejgyűjtő edények tisztántartására. Ellenőrzik a tejhűtést is, melynek során rá­jöttek arra, hogy Simon József kisdorogi tej kezelő sorozatosan rosszminőségű tejet szállított, s ez azért történhetett meg, mert nem hűtötte a begyűjtött tejet. A tejkezelő 2 hónapon ke resztül ezért a hibáért nem ka­pott minőségi prémiumot. Az üzem kollektívájának ellenőrző munkája kiterjed a termelők­nél végzett ellenőrzésre is. Mucsfán például az egyes ter­melők nem tesznek eleget köte­lezettségüknek. Antal József, Szappanos Sándor és még né­hány gazda olyan tejet vitt a begyűjtőhelyre, amelynek faj- súlya 1015 gramm, a zsírtartal­ma pedig mindössze 0.9 száza­lék volt. A majosi tejfeldolgozó üzem dolgozói az Alkotmány-műszak befejezése után újabb lendület­tel fogtak munkához, hogy a második félév exportterv tel­jesítésével egyidőben az első félévből hiányzó 11.2 százalé­kos lemaradást is behozzák. Kijavítják a hidakat, kútakat Kakasdon Kakasd községben a község- fejlesztési hozzájárulás címén befolyt összegből 5700 forintos költséggel három hidat javítot­tak meg és két kocsiúti gyalog­járót építettek. A továbbiakban az e célra előirányzott pénzből 2000 forin­tot kútak javítására fordítanak, de még az ősz beállta előtt sor kerül újabb négy híd építésére is, amelyhez a szükséges 4008 tégla már biztosítva van. A három levél Mint egy frissen kinyílt virágbimbó, olyan volt Edit. Hamvas, tiszta, ártatlan. Éle. te eddigi tizennyolc évét a szorgalmas tanulással és egészséges sporttal töltötte. Mikor idekerült hozzánk a munkahelyre, alig akartuk elhinni hogy még soha nem csókolták meg. Munkáját lel­kiismeretesen végezte, dél­után olvasgatott, kézimunká­zott, szívesen eljött velünk a moziba, de — „randevuk”-ra nem járt el soha. Mindenki­hez kedves volt, de egyetlen fiatalember sem dicsekedhe­tett volna el azzal, hogy őt jobban kitüntette, mint máso kát. Hogyan történt, hogyan nem, egyik reggel levelet ta­lált a munkaasztalán: „Feltétlenül el kell monda­nom Magának valamit de itt nem lehet. Délután hat óra­kor várni fogom a hídnál, nagyon kérem, jöjjön el... Tibor.” Próbáltam leolvasni arcá­ról, hogy mit érez. örömet, büszkeséget, avagy semmit, esetleg haragot a tolakodás miatt... Edit arca nem árul­ta el, legfeljebb' ha jól lát­tam, szeme csillogott egy kis­sé jobban a szokottnál. A reg gélt szünetben észrevettem, levelet ír. Büszkén sorakoz­nak egymás mellett a betűk: „Én nem azért jöttem ide, hogy könnyű szórakozásokat keressek magamnak. Maga nagyon téved ha arra gondol hogy az első hívásra én is menni fogok, mint a többi, akiket eddig ismert. Ne ha­ragudjon meg' de nem me­gyek, — és ne is hívjon töb­bet ... Igen, körülbelül ezt vár­tam tőle' — gondoltam ma­gamban. Perszet azért ezt már túlzásnak minősítettem, elvégre fiatal, aztán meg mit akar... így füstölögtem ma­gamban, — meg aztán az a Tibi olyan rendes gyerek... na, de semmi közöm hozzá­tok, a ti ügyetek. Már-már napirendre tér­tem a dolgok felett, mikor lá­tom, hogy barátnőm lehor- gasztott fejjel jár-kel, s már harmadszor kezdi el azt a munkát' amit kétszer elron­tott. Na, ennek valami bánt­ja a begyét, — gondoltam pici kárörömmel. „Elküldted a választ?” kérdeztem tőle' s arcón rögtön láttam, hogy a kérdés „elevenére tapintott”. Nem, még nem... — Hát ak­kor ne is küldd — szóltam, minden bővebb magyarázat nélkül, ö kapott is a szón: Te is úgy gondolod..-. Otthagy­tam, s a férjes asszonyok enyhe kárörvendésével ar­ra gondoltam: — Na, a halacska már horgon van... Délelőtt tíz óra felé járt az idő, amikor harmadszor is el­rontotta Editünk a munká­ját. Remény étvesztve hagyta abba, s pár perc múlva lenéi. papírt kért. Ezeket írta: „Nagyon bánt ha azt hiszi, hogy én talán mindenre kap­ható vagyok, s a férfiak egy szavára már találkozóra me­gyek. Amit én az életről, s a j övömről elképzeltem, nem egyeztethető ezzel össze, — s kérem értse meg ezt, s ne ha­ragudjon rám...” Ekkor már láttam, hogy „itt lesz valami”, de nem szóltam semmit. De munka­közben figyeltem a fiókot, ahová az immár második le­ragasztott levelet tette. Telt az idő' de a levélke tovább is csak ott lapult nem nyúlt hozzá senki. Edit pedig szó nélkül dolgozott tovább, nem volt szomorú, — de vidám sem. Gyakran és idegesen tekintett az órájára, mint aki valamire vár, s nem tudó­ja, mikor is kell annak jön­nie. Aztán olyan segélytké- rően nézett rám, s én csak bólintottam. — Igazad van, csacsi vagyok — kiáltott ez­után — s kikapta a két meg­írt levelet s gyorsan össze­tépte. Jegyzőkönyvéből egy papírdarabkát szakított ki, s csak egy szót firkantott rá: „Jövök!” — Na, siess gyor­san hozzá — unszolt türel­metlenül, $ még azt sem hagyta, hogy megigazítsam a hajam. Jónak láttam tényleg szaladni, s még a folyosóról is hallottam a vidám ének­szót ,ahogy Edit dalolt... — Amikor visszatértemt főnö­künk éppen megdicsérte a remek eredményért, amit munkája nyomán kapott. A teremben is, Edit szemében is napfény ragyogott. Az egész kis történetet azért írtam meg, hogy nász­ajándékul adjam nekik. — Most készül Edit és Tibor es­küvőjére. VÉTEK ISTVÁNNE

Next

/
Oldalképek
Tartalom