Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-17 / 194. szám
litt« AUGUSZTUS 17. TOLNAI NAPLÓ S, BÖLCSŐÉI NYÁR ■**- pusztaiak beálltak. — Nekik könnyű volt a közös, mert a Hanzeli uraság alatt is „dirigált“ emberek voltak. Nekik könnyű volt. — így vélekedett a falu. A hajdani zsellér népnek nem volt más választása 1949-ben. Ha jobban akart élni, a szövetkezésre szorult, de a gazda, akinek 15—20 hold földje, apai, anyai jussa és nem osztott földje volt, az nem szövetkezett. Megélt a maga ereje, gazdasága után. Egyébként is úgy örökölte a tapasztalatot, hogy a nagybirtok tönkre teszi a kisparaszti gazdaságot. Tiltakozott ellene a múltban és még tiltakozik ellene ma is. — Még, hogy szövetkezet? — Nem a magunkfajta parasztnak való az... Menjenek csak oda a pusztaiak... E gy Duna menti gazdag földű falu tiltakozott éveken keresztül a falu gazdasági összefogása ellen. Mit sem használt a meggyőző szó, a gaz dasági kényszer, a megemelt adó... a falu nyögött a terhek alatt, de nem tágított. Minden magát valamire tartó paraszt, csak azért se szövetkezett. Tartotta magát, ki így, ki úgy. Pedig a demokrácia ellen nem volt szava. Ezt kívánta, ezt várta — a szabad levegőt, a na gyobb életlehetőséget. A kemény kéz türelmetlen politikájára daccal válaszolt és dolgozott éjjel, nappal... A fiatalja meg kiszökött a faluból, menekült a földtől. Az annyiszor lenézett és a különböző fizetési terhekkel annyiszor agyonsújtott földtől. Elment sofőrnek a TEFU-hoz, kevesebb pénzért is az építkezésekhez, az alacsony, de biztos havi fizetésért odaadta az ősi juSSOt. ................ P edig nagyon szép a bölcskei határ. Van abban jó legelő, szőlőtermő domb, gazdag acélos búzát, jó kukoricát nevelő föld. S zövetkezni mégsem akart, mert a töltött káposztától is csömört kap az ember, ha azt nagyon erőltetik. Azt nem mondhatja senki, hogy ebben a faluban nem látták a szövetkezés előnyeit. Látták és mégis vártak... — Mire vártak? — Nem kell minket agyon gyámolítani. Ha segíti az állam a szövetkezeteket, a parasztságot, annak mindenki örül közülünk, — válaszolt a kérdésre az egyik gazda —, de ha mi szövetkezünk, azt elsősorban bízzák ránk... elvégre azt beszéli a rádió, azt írja min den újság, hogy ez az ország jnost már a mienk, dolgozóké és mi úgy is tartjuk, de akkor elvárjuk azt, hogy több bizalommal legyenek hozzánk... ■»rilágosabban fogalmazva ~ ez azt jelenti, hogy a parasztság nem zárkózik el a mezőgazdaság és a társadalom fejlődése előtt, ám egyúttal demokratikus fejlődést akar... A szövetkezeti demokrácia fejlesztése, a parasztság szövetkezeteinek segítése és nem a Mezőgazdasági Igazgatóságok tói függő szövetkezeteket.. — ez viszi előre a szocializmus ügyét. Bölcskén arra a meggyőződésre jutottam, hogy a parasztok elfogadnak minden hasznos javaslatot, hálásak a pártnak minden olyan segítségéért, ami előre viszi a demokratikus paraszti szövetkezetek erősödését, fejlődését. Az idei nyáron fogott először közös kaszát 36 bölcskei parasztcsalád... Közöttük olyanok, mint a 14 holdas Menyhei Imre, a 13 holdas Varga Julianna és Magyar György, vagy az eddig húsz holdon gazdálkodó Kocsis Sándor. A falu parasztságának az a része szövetkezett, amely gazdaságilag viszonylag jól tartotta magát és egyéni gazdasága sem jutott a tönk szélére. Viszont meglátta, hogy ha tovább akar gyarapodni, az egyénileg nem megy... a kisbirtok fejlesztésének határa véges. Több alapvető kérdésben szeretnénk tisztán látni és szót érteni. És elsősorban azokkal szót érteni, akiknek át kell alakítani saját és falujuk eddigi társadalmi életét — magukkal a parasztokkal. ocsis Sándortól, ettől a nyug tálán, nagy terveket forgató művelt gazdától, illetve' most már az új szövetkezet elnökétől kérdeztem: — Fél- év után hogyan látja a szövetkezett paraszti nagygazdaság jövőjét. — A mi jövőnk... az szép, de a jelen is... Igazán csak most tudom, mire képes az összefogás. Nehezen indultunk a közös úton, de ma már olyan szép a mi családunk. Februárban alakultunk meg és most a nyáron annak ellenére, hogy háromszáz hold földünk 276 darabban volt, és egyik-másik rész 14 kilométerre esett tőlünk, kézi aratással levágtunk 400 csomó elsőrendű zabot, 532 csomó ősziárpát, amit a Legeltetési Társaság-tói vállaltunk, újabb 479 csomó zabot, 158 csomó tavasziárpát és Német- kéren kombájnnal 50 hold búzát... így biztosítottuk saját erőből a tagság kenyérgabonáját és a jövő évi vetőmagot.. Ezen felül már annyi közös takarmányunk van, hogy száz marhát tarthatnánk vele... Vettünk saját erőből egy gattert és már ezidáig ez kifűrészelte az árát, most vettünk egy darálót... és ami a legfontosabb, most tagosítunk... Ha nagyobb gazdasági erő van a kezünkben, jobban forgathatjuk magunkat. C sak nézem ezt az embert, tegnap még húsz holdban gondolkozott és most már hat- száz—ezer holdas táblákról be. szél. — Meglesz, mert utánunk lépett a falu, amilyen nagy az érdeklődés a szövetkezet iránt az ősszel száznál is többen leszünk. Ma délután négyen jöttek, hogyan állhatnának közénk... és mind jó gazdák, szorgos, dolgos emberek. — És mi lesz a másik szövet kezettel? — A pusztaival?... Onnét is hozzánk akarnak jönni a tagok. Igaz, hogy a mi földünket meg lehet nézni, egymás mellett' van a répánk, sajnos az Övék alig látszik ki a gazból, pedig ott most több mint 100 tag van, de aratásra és minden más munkára a mi kis családunk nagyobb létszámmal vonult ki, mint az a nagyobb szövetkezet... És mi megköveteljük minden tagunktól, hogy ha egyszer aláírta a belépést, akkor ott is a helye köztünk, munkánál és jövedelemelosztás nál egyaránt. Csupa terv, csupa akarat ez az ember — csak úgy röpködnek a számok. Hol mi lesz és eddig már mit tettek?... — Csak engedjenek minket előre... Mi szívesen látunk mindenkit, de nincs szükségünk, hogy „agyontámogassanak“ minket. Igaza van Kocsis elvtársnak — nincs szükség az „agyontá- mogatásra“ és a bölcskei Fel- szabadulás a szorgos bölcskei parasztok új nagy gazdasága jó úton halad... a virágzás és a gazdagodás útján. Ilyen lendület, ilyen erő láttán hinni kell Menyhei Imre bácsinak, aki arra a kérdésre, hogy miért lépett a szövetkezetbe, így válaszolt: — Jobban akarok élni... 12 hold földdel jöttem a közösbe és azt várom, hogy újra két disznót vághassak, hogy végre nekem is könnyebb legyen... Míg egyéni voltam, nem győztem a beadásra dolgozni és most a szövetkezetünk fél év alatt jóformán mindenből egész évi beadását teljesítette már és olyan kilátás van, hogy közösen a magunk erejéből úri módón elboldogulunk... TTgy legyen, ahogyan ma^ guk kívánják... A szövetkezett bölcskei parasztok bátran tervezzenek és éljenek a maguk és a közösség hasznára szocialista nagybirtokuk minden lehetőségével... Szamos Rudolf A megye legkorszerűbb kendergyára lesz a Dunaföldvári Kendergyár néhány év alatt szinte új üzem nőtt Duna- földváron, a Duna partján, a kendergyár. Aki öt évvel ezelőtt látta a régi gyárat utoljára, talán rá sem ismerne. Korszerű, világos, majdnem teljesen pormentes munkatermek váltották jel a régieket. Most is folyik az építkezés a gyárban. Befejezéshez közeledik az ikerszárító építése — már a belső vakolást végzik a kőművesek. Épül az új csővázas, 1200 légköbméteres pajta, ahol egy hónapra elegendő törtanyagot tudnak majd tárolni, ezzel szinte teljesen független lasz a gyár munkája az időjárástól. A gyár fejlődése szempontjából azonban a legjelentősebb beruházás az új, Csehszlovákiából érkezett kenderturbina és kócapparát beépítése és üzembehelyezése lesz, amely a megye legkorszerűbb kender gyárává teszi az üzemet. Az egyik legnehezebb fizikai munkát, a kézi erővel való tilolást küszöbölik ki a kenderturbinával. Az ázott kendert a törőgépbe etetik, onnét szalag továbbítja turbinába, a turbinából kikerülő kendernél csak egy enyhe után- tilolásra lesz szükség. A kócapparát — egy teljes gépsor, közbeiktatott szárítóval — a kóc el- dolgozását könnyíti meg. A Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat kőművesei már építik az alapokat az új gépeknek, a jövő hónapban pedig megjönnek a csehszlovák szerelők akik felszerelik a kenderturbinát és a kóc-gépsort, kioktatják az üzem dolgozóit a gépek kezelésére. A negyedik negyedévben már termel az új berendezés. Az üzem dolgozói nemcsak felülről várják a beruházásokat, gépeket, a gyár korszerűsítését. Sok javaslattal, újítással segítették az üzem műszaki fejlesztését. Legjelentősebb Varga János telepvezető elvtárs javaslata, az áztatómedencék kettéválasztásával az áztatás meggyorsítására, a medencék kapacitásának növelésére, a minőség javítására. Az árvíz után fogtak hozzá a medencék átalakításához, amit helyi elgondolásokkal ötletekkel az eredetileg előirányzott összeg felénél is kevesebből valósítottak meg. Az új módszer előnyeiről a számok beszélnek. Tavaly június és júliusban egy ötven—ötvenöt fős áztatóbrigád 10.200 mázsa kendert áztatott. Most a két áztatócsapat (összesen 60 dolgozó) teljesítménye a két hónap alatt, júniusban és júliusban 18.800 mázsa volt. A tavalyinál jóval magasabb áztatási tervet is rendszeresen túlteljesítik, jelenleg egy heti előnyre tettek szert a tervvel szemben. Az eredmény az áztatósok kereseténél is megmutatkozik, ami hét-nyolcszáz forinttal magasabb havonta, mint tavaly. Mi az igazság Jugoszláviáról? A jugoszláv és magyar nép közötti békességre, barátságra való törekvést szolgálja a Hazafias Népfront most megjelent népszerű képes kiadványa: Mi az igazság Jugoszláviáról. A szerzők: Fekete Sándor, Gondos Ernő, Horváth László és Tatár Imre nagyobbrészt személyes tapasztalatok alapján igyekeznek választ adni azokra a kérdésekre, melyek a mai Jugoszláviával kapcsolatban felmerülnek az újságolvasó, rádióhallgató em berekben. Személyes tapasztalatok: ez a füzet legfőbb erénye. Ára: 1.50 forint, kapható az újságárusoknál, a helyi népfrontbizottságoknál. Ha több példányra van szükség — a füzet a Propagandaanyag Tér jesztőnél (Budapesti VI., Révay-utca 16.) levélben is megrendelhető. Minden erővel támogassuk a szövetkezeti demokrácia kibontakozását Egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a szövetkezeti tagság jogaival élve, beleszól a közös gazdaság irányításába és bíráló véleményükkel segítik a szövetkezeti demokrácia érvényesülését. Növekszik a tagság felelősségérzete és mindig jobban magukénak tekintik a közös gazdaságot. Látni kell azonban, hogy a szövetkezeti demokrácia gyakorlati alkalmazása számos tér melőszövetkezetben még nem bontakozott ki. így még sok régi helytelen nézetek alapján végzik a vezetést. Igaz, hogy a régi megszokott vezetési módszerről máról holnapra új módszerre áttérni nagyon nehéz, ezért erre időt kell adni. Ennek ellenére mégis fel kell vetni néhány kérdést, ami a szövetkezeti demokrácia kibontakozását akadályozza. Elég gyakori még mindig, hogy az elnök, vagy a szűkebb. körű igazgatóság dönt és intéz kedik olyan ügyekben, amelyben a taggyűlés volna illetékes. Ilyen például a szerződés - kötések, értékesítési feladatok, nagyobb értékű termelőeszközök vásárlása, építkezés stb., sőt nem egy esetben a közgyűlés határozatát változtatják meg, amikor intézkedéseikkel eltérnek a közgyűlés által jóváhagyott éves terv irányelveitől, vagy nem hajtják végre a közgyűlés határozatait. Ahol nem a közgyűlés, hanem az elnök, vagy az igazgatóság dönt a fontos gazdasági ügyekben, ott elmarad > a vezetőség beszá moltatása is. Nem egy helyen tapasztalható, hogy a tagságot nem tájékoztatják a tsz pénzügyi helyzetéről az éves terv teljesítéséről és a közgyűlés által hozott határozatok végrehajtásáról. Ilyen esetben a tagság bizonytalanságba esik, nem látja tisztán a munkában való érdekeltségét, és így előbb, vagy utóbb a munka fegyelem meggyengítését idézi elő. Végül ez addig fajul, mint a bonyhádi Dózsa Népe Tsz- ben, hogy a tagság egy része a közös gazdaság munkáit (mint például rétkaszálás, burgonya kapálás stb.) meghatározott darabbér mellett volt hajlandó végezni. Az ilyen, alapszabályba ütköző gyakorlat végül a legjobban dolgozó és leg- öntudatosabb tagok munkaked vét is elveszi. Egy másik helytelen gyakorlat, mikor a szövet kezeti tagság közgyűlési határa zatainak nem szereznek érvényt. Ebben az esetben a közgyűlés megtárgyalja a közös gazdaság fontos ügyeit, határozatot is hoz, a végrehajtás azon ban legtöbb esetben elmarad. Legtöbbször az a hiba gyökere, hogy a tagság jogai mellett ke vés szó esik a kötelességekről. Márpedig a szövetkezeti demok rácia helyes alkalmazása úgy biztosítható, ha mindkét alap- követelménynek eleget teszünk. Ahol nem így van, ott nagy a fegyelmezetlenség, nincs megbecsülve a közös tulajdon, és a tagságnak is kevés osztanivaló jut a zárszámadáskor. A nagyüzemi gazdaság ban elemi dolog, hogy a munkaszervezés és az egész termelés tervszerűen és fegyelmezetten történjen. Ez pedig a vezetéstől s a tagságtól kötelességtudást, fegyelmezett mun kát követel. Nem lehet megtűr ni, hogy bárki is demokráciára hivatkozva, ne a munkarend szerint dolgozzon, mert ezzel az egész közösség munkaeredményét gátolja. A szekszárdi Béke Tsz például igen helyes irányban kezd te meg a szövetkezeti demokrácia kiszélesítését. El lehet mondani, hogy a tsz vezetősége a közgyűlés elé terjeszt minden fontos kérdést és a tagság véleménynyilvánítása után hoz határozatot, amelyet azután végre is hajtanak. Ennek alapján megjavult a munkafegyelem és tervszerűen tudnak minden soronlévő feladatot megvalósítani. Persze ennek a munkának a gyümölcse a zárszámadásnál fog végkép megmutatkozni. Az, hogy minden tsz gazdaságban meghonosodjon a szövetkezeti demokrácia, nagyban múlik a párt- és tanácsi szervek segítő munkájától is. Nem túlzás megállapítani, hogy a tanács és egyéb állami szervek ellenőrző és segítő munkája a múlt hónapokban sokat javult. Mindig kevesebb az illetéktelen beavatkozás a tsz belső ügyeibe. Nem indult meg azokban teljes lendülettel az új helyzetnek megfelelő ellenőrző és segítő munka, és így elég sok kérdésben termelőszövetkezeteink tanácstalanok. Például a belső működési rend kidolgozása, a szövetkezeti demokrácia alkalmazásának ki- szélesítése, gazdasági, üzemi, szervezési és rendezési kérdések, stb. Tehát a belső demokratikus élet kialakításába és a gazdasági feladatokban sokkal több és gyakorlatiasabb segítséget kell adni termelőszövetkezeteinknek. Helyes volna a sajtó hasábjain keresztül is több konkrét, fontos feladatra felhívni a figyelmet, sőt egy-egy fontosabb elvi kérdést vitára bocsájtani, hogy a hasznos tapasztalatokat széles körben tudnák a tsz gazdaságok alkalmazni. Zsuró György Szekszárd Városi Tanács V. B. elnökhelyettes. Nagy kedvezményeket kapnak a fűszerpaprika termelők A fűszerpaprika zárt körzetén belül azokat az egyéni termelőket, akiknek a szántóföldi területe a két kataszteri holdat nem haladja meg, és legalább egy kataszteri holdon fűszer- paprikát termelnek, mentesíteni kell a kenyérgabona vetési kötelezettsége alól. Az 1957. évtől kezdődően a szerződéssel lekötött fűszerpaprika-terület után egyszeres termény- és húsbeadási mentességet kell adni a termelőknek. A fűszerpaprika fűzési arányának növelése, valamint az export biztosítása érdekében az 1956-os évben fűzési és utóérlelési díj fejében a termelőknek mázsánként 70 forintot kell fizetni, az 1957. évtől pedig a felfűzött és utóérlelt fűszerpaprika mázsánkénti átvéleti árát 340 forintban, a fűzetlenül átadott fűszerpaprika átvételi árát pedig 270 forintban kell megállapítani. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a termelő társulások (szakcsoportok) részére 200 mázsánál nagyobb mennyiségű fűzött paprika átadása esetén mennyiségi prémiumot kell fizetni az alábbiak szerint: 201—400 mázsa fűzöttpaprika átadása esetén a prémium az átvételi ár 5 százaléka, 401— 600 mázsa fűzöttpaprikaát- adása esetén a prémium az átvételi ár 10 százaléka 600 mázsánál nagyobb meny- nyiségű fűzöttpaprika átadása esetén a prémium az átvételi ár 15 százaléka. A fűszerpaprika termelési zárt körzetek megyénkben a szekszárdi járásban: Bogyiszló, Decs, Fadd, Fácánkert, Alsónyék, Mözs, Sióagárd, Öcsény, Tengelic és Tolna községek, va lamint Szekszárd városa. A paksi járásban: Gerjen és Dunaszentgyörgy községek.
