Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-05 / 184. szám
3rodalom * Itlíívéé&et * T^udomány KOVÁCS FRIGYES: HAJNAL Sötét Ködét Szétszórta már az éj; Zuhant tovább a mély Sárba — Kába Gondom tört világa. Konok Okok Követeltek fényárt S keletről a rég várt Napot. Kopott Éjszakánkba Napot! Akár Madár, Dallal vártam hajnalt. Mit már felmagasztalt A szeretet. Ha szemedet Néztem, s megfogtam kezedet. És jött! Törött Égboltdarab mögül Büszkén hordta körül Vidám dallal. Diadallal Sugár, s fényözönét a Hajnal. Élet Éledt A dombokon, a lombokon. Válladon pihent homlokom, S két szemedben Soha szebben — Mint akkor, — a Fény nem lebben’. Mámor Máskor Nem ült így szemünkben, — s a Fény: Eddig még meg nem írt regény, ölelt karom, És ajkamon Felcsendült egy régi dalom; A népek vágya; örök legyen a Szeretet, S a Béke karneváljaj FALURÓL—FALURA... i —------------S Máza \ !• c J A mázai színjátszók, táncolok, énekesek és zenészek abban |la szerencsés helyzetben vannak, ('hogy ötvenezer forint támogatást kapnak a bányatröszttől. — Ezenkívül saját munkájukból 30 < ezer forint bevételt terveztek. — J összesen tehát nyolcvanezer forint áll rendelkezésükre ebben az évben, kulturális célkitűzéseik megvalósítására. zekkel köszöntik, az úttörők pe-<> dig Bigmusokkal ajándékozzák!1 meg őket, amelyeket Molnár Gi-1 zella tanítónő tanít be. A közsé-1 gi tanács ebben az évben 400(A forintot adott a könyvtár fej-(| lesztésére. Deák János vb. elnök szerint' az utóbbi időben jelentősen javult a kultúrmunka a községben, különösen amióta Kovács László népművelési ügyvezető irányítja^ a kulturális ügyeket. Ö minden^ felmerülő problémát tisztáz a pártszervezettel és a tanáccsal. Hogyan hasznosítják ezt az összeget? A színjátszócsoport, amelyben résztvesznek a község fiataljai is — Mázán csak bánya üzemi kultúrotthon van —, ebben az évben különösen egyfel- vonásos darabokkal szerepeltek. Mindössze egy nagyobbszabásü színművet, a Dankó Pistát adták elő, és most tanulják a Nem ma. gánügy című darabot. A tánc- J csoportjuk sikerrel'szerepel. — (lMár többízben felléptek a község \ben és mindig megkapták a la5 ..osság elismerését. A színjátszócsoport munkáját Varga 1st ^ ván, a tánccsoportét Kisréti Jó- (izsef vezeti, sikeresen. Ebben az (•évben tartottak egy egészségügy! előadást, amelynek ötven ^hallgatója volt. A bányaüzem zeneszakkörét Bottá Rezső, a bonyhádi zeneiskola igazgatója tanítja. Legutóbb hangversenyükkel is nagy sikert arattak, i Több alkalommal szerepeltek (•más községekben, így Bonyhá- l'don is. •' A mázaiak ebben az évben vendégül látták a magyaregre- gyi színjátszókat, akik a Nagymamát és a Párizsi vendéget, a nagymányokiakat, akik A Cili gányt, az egyházaskozáriakat, (•akik A kőszívű ember fiait múlhatták be. Érdemük még a mázaiaknak, hogy a termelésben élenjáró dolgozó parasztokat hanglemeHibának róható fel, hogy a mázaiak nem fordítanak kellő gondot az ismeretterjesztési mun kára. Az elmúlt fél évben mindössze egy ismeretterjesztő elő-, adást tartottak. Hiba még az is, hogy az iskolai ünnepélyeken ki vül kevés színművet, s más egyéb kulturális megmozdulást rendeznek, illetve szerveznek a község kultúrális vezetői. Hibá nak róható fel az Is, hogy nem mennek sehová sem vendégsze repelni, bár ők szívesen látnak más községet vendégül. Pedig elmondhatjuk azt, hogy jó szín játszóik, táncosaik vannak és minden bizonnyal szívesen ven-, nék, ha meglátogatnák őket egy egy színdarabbal, tánccal, vagy éppen egy zenekari hangver-' senyt adnának valamelyik köz A ségben. Mindezek ellenére megállapíthatjuk, hogy helyes űton ha-, ladnak a mázaiak és ha javítanak az említett hibákon, s ha^ előadásaiknak több nézőközön séget toboroznak — fél év alatt* tízezren látogatták rendezve-' nyeiket, de ebből hatezren a mo-J zit nézték végig — akkor mun-J kájuk még eredményesebb lesz., Major—Kovács. K. TOMASOVSZKI: Nyári záporban Pesti hétköznap. Nyári délután — Az emberek rohannak a munka, pénz után! Arany és rang, hatalom... nők.,. vágyak,,, — pedig oly egyformák a halottas ágyak — Elfeledni lelket! elfeledni szépet! Kár így rohanni, — mert üres lesz az élet! Amíg gondolkodom, csak úgy váratlanul egy kemény esőcsepp pont az orromra hull... A nők kalapjukat féltve kapuk alatt várnak, a férfiak! tán csak megszokásból, de — ők is oda állnak! S az eső kacagva muzsikál, záporoz szüntelen, csak a sarkam kopog, — a körút néptelen. — Bosszankodom, hogy nincs időm megállni, s épp1 most nincsen pénzem villamosra szállni, de — az esőfüggöny mögött felvillan az arcod, az esőmuzsikában visszacseng a hangod! Egyszerre elröppen minden bosszúság, derűs lesz, napsütött az egész világ! Ma még találkozunk!... ma még mondod: Édes... Emberek!... tudjátok, hogy csodaszép az élet! hévízi lajos: Bokor tövén ... Bokor tövén ülök, s nézem vadvirágos tarka réten legelő nyáj sokaságát, hallgatom méla nótáját búsongó pásztor legénynek. — Milyen szívből szálló ének! Mintha a mező felkelne S vele együtt énekelne. Búzavirágra mellettem tarkaszárnyú pille rebben, Édes mézét ízelgeti — szellő tova libegteti... Szellő száll magasan, messze, talán más felhőt keresve, mert elhagyta hűtlen párja, bújdosik a nagyvilágba... Szállnák én is — merre-merre? .. Igaz szerető kebelre... Ú de ilyet nem találok Akármerre kelek-járok. Tolnai randevú Ez a műsor július 26-án szerepelt először a megyében, Pakson a földművesszövetkezetek megyei központjának meghívására. A műsorban 7 fővárosi művész lép fel. Tompa Sándor Kossuth-díjas, a magyar Népköztársaság érdemes művésze, Fábry Edit, Molnár Éva és Varga László operaénekesek, Kéry Gyula, a Magyar Rádió művésze, Szamos Rudolf író és Sólyom Károly zeneszerző. Az együttes előadásait eddig közel 10 000 ember nézte meg a megyében. Minden tagja külön-külön is nagy sikert arat estéről-estére a műsorral, mely bármely nagyváros eszt- rád színpadán is megállná a he lyét. Az együttes tagjainak az a felfogása és észrevétele, hogy az elmúlt 10 év alatt a falvakban mélyreható kulturális változás történt, igényes lett a közönség az igazi művészet iránt. Igényét bizonyítja, hogy a műsor komoly zeneszámait is megértik. Az mellett, hogy az előadás jó szórakoztatást nyújt a közönségnek, eredményes szövetkezetfejlesztési propaganda műsornak bizonyult. Az együt tes két tagja e műsor után egy időre külföldi vendégszereplésre utazik. Fábri Edit Berlinben a Metropol Theáterben vendégszerepei, Varga László pedig csehszlovákiai körútra utazik. A mi „színházunkról" Az új helyiségbe költözött városi kultúrház augusztus 20-án nyit a Központi Művészegyüttes Havasi kürt című előadásával. Jelenleg a tatarozási és javítási munkálatok folynak a kultúrház- nál. A város lakossága magáénak tekinti és úgy könyveli el, mint színházát az új épületet, bizonyítja ezt az is például, hogy az Építőipari Szövetkezet társadalmi munkával elvállalta az épület egyik helyiségének átfestését. Két helyiséget már berendeztek az épületben, ahol a vendégek és látogatók szórakozhatnak, társaloghatnak. A szervek szerint augusztus 20-ra elkészül és berendezve várja a vendégeket a kerthelyiség, mely méreteiben körülbelül a Sörkettel egyezik meg. Előreláthatólag gyakran rendeznek itt műsort helyi és vendégművészek felléptével. A megnyitás után, augusz tus 26-án a Pécsi Nemzeti Színház művészei a Szabin nők elrablása című színművel vendégszerepelnek. Az épületben helyiséget kapott már a Babits Mihály Irodalmi Társaság is, ahol az írók megbeszéléseket, vitákat rendeznek. Tóth Nándor: Amikor a furkó győzött i. A várdombi kaptatót jól megépítette a római inzsellér, hogy se a szél el ne hordja, se a víz le ne mossa. Lajvéron át cipelték a gránit kvádereket, a teuton rabszolgák hozzá a kövesdi kőfejtőből. Várat is raktak melléje, de már csak biillegezett tég. Iából, meg a maradék terméskőből, hogy tornyából jól be lehes sen látni az Ister árterületén éktelenkedő Ternye mocsárra. 1440-ben még használatban volt úgy a kastrum, mint a stráda. Az első leselkedőnek, a másik a hadi népnek, meg a forsponto- soknak, jobbágy nem szekerez- hetett kikoptatott útján, ezek részére ott volt a hegyalatti nyári űt. Az őrtorony surranóján Jázon bácsi kandikált Ete felé, amikor az úton feldöcögött Mártonék vasalt szekere nagy csörömpö léssel. — Megállj te, — üvöltött le hirtelen Jázon a szekeresre, — nem tudtok a nyári útra térni? — A széki apátúr, Imre emberei lennénk, — kurjantott visz sza Márton, — lumát viszünk Ebesből. — Ammár más, kerüljetek beljebb, oszt kössétek küszérü- höz lovatokat, mert lesz itt nemsokára olyan zene-bona, hogy a nagy szurdiki víz elmos benneteket. Jázon lekecmergett a lajtorján, Márton meg nagy hirtelen szót fogadott, de előbb még megmerítette kupáját a lukma- borből. Csak most ismertek egymásra. — Kee az, Jázon bátyám? — Te meg a kajla Márton len nél, ha jól nézlek. Úgy lehet, nem találkoztunk már a török keresztelő óta, az pedig ugyancsak régen volt. — Szurkos csóvát dobott a parázsba, aztán betessékelte őket a putriba. Az eső pedig megeredt, mintha kán náből öntötték volna. Letelepedtek a lustálkodőra, aztán Jázon érdeklődni kezdett. Mi hírt láttatok? All-e még a vaskaloda Zsigmond úr portája előtt. — Ammég a, de nagy sürgés, forgás vagyon ottan, amint mesélte Sára menyem, mert az apám konyháján foglalatoskodik az összes beparancsolt fehér nép, sütvén az omlós köleslepényt. A város alatt, a Cinkánál meg dómból ják a hegyen a látó - fa alját. — Ahol Koppány urat négyel- ték? Ott a csatasík rétjén tül. Csatárnál. — Hadi népet várnak, hallod-e, úgy vélem. — Én is ammondő vagyok. — Aszongyák, hogy a fekete Ulrik gróf Erzse Hirályasszory híve ereszkedik erre felé. — Ulrik az apám uram, nem Ugrik — kottyantott bele a gyerek. — Mindegy az, hallod-e, az egyik íz, a másik penisz — legyintett rá Márton. — Aztán mi végre gyünné- nek? — Hát azt nem lehessen tudni, de két kerecseny tollú lovassal is találkoztam, tarsolyukon a királyné pajzsa volt, s kofium- mal cifrázva. — Igen csak tüzelik, úgy látszik a szekszárdi apátot. — Tüzelik ám, mégpedig Já nos úr ellen. — Tyű, de nagy eszű kee. hogy ezt úgy kitalálta. — Pedig rágyühetté volna te is, mert olyan ez a két ember, mint a tűz és a víz. János úr a nép. Ugrik meg az úr. — Csakugyan János úr már jó félhete Bátán epekedik az églek kegyelméért és úgy lehet, hogy mit se tud Czillei aratnék vadászatáról, pedig, hogy nincs jó szándékkal, az bizonyos. mert különben nem süt- tetné Zsigmond apátnál a te- ménytelen lepényt. — Abbiz a’. — Én mondom ezt Jázon, hogy a fekete gróf rosszba töri a fejét, megszorítja János urat, aztán odalészen ő is, amint oda lett Budai Antal, meg a többi segedelme a szegénységnek, mert gyűlölik öt a besték. — Gyűlölik bizony. Tudják, hogy János úr nem enged egy tapodtat sem a becsületéből. — Erzse királyné, mert az anyja, A Társadalom- és Természet tudományi Ismeretterjesztő Társulat 76 000 forintot kapott a régóta vajúdó értelmiségi klub berendezésére. A felszerelést augusztus 10-e után vásárolják meg, illetve küldik Borbála, akiről úgy- hírlik, hogy Granádor Győrváron mérgezte volna el, elhordaná még a Krisz tus köntösét is a fattyának, ha János úr engedné... A bátai klastrom önkertes üvegszemein a ferdén bevillant napfény Imre apát zsíros, püffedt arcán csiklandozott végig. Nagy sora volt őkelme Itteni Iá. togatásának. Hunyadi Jánost igyekszik megnyerni pátronosül a legutóbbi hatalmaskodásának elfeledtetésére, amiért saját kezével szúrt le két gzalajtott jobbágyot a Páskomban. Hunyadi korholására gyön győzni kezd a homloka, mert Hunyadi tudni sem akar Czlká- dor urának mentegetődzéséröl, amikor egy herold lépett be a dinterembe és tarsolyából tekercset adott át Hunyadinak. Hunyadi öklében gombóccá zsugo rodott a pergament, elolvasás után. — Úgy, hát nem akarnak egyezkedni? Ligát kötöttak újra már macsó urával is, a kapzsi Garával. (Folytatjuk.) Budapestről. Ezt megelőzően az Országos Központ Kiküldöttje állapítja meg, hogy milyen berendezésre van szükségük az értelmiségi klub felszerelésé- hee. Rövidesen megnyílik az értelmiségi klub
