Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-29 / 203. szám

1956. AUGUSZTUS 29. TOLNAI NAPLÓ 1« Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Az elnökségi ülésen résztvett Rév András elvtárs. a megyei párt vb. titkára, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának al- elnöke, Sajgó Ferenc elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront megyei bizott­ságának elnökségi tagja, vala­mint a megyai elnökség tagjai. Az ülést a megyei Hazafias Népfront elnöke, Mónus István elvtárs nyitotta meg, majd át­adta a szót a megyei Népfront titkárának, Hunyadi Károly elv­társnak. Az elnökség két napirendi pontot tárgyalt. 1. A legutóbbi elnökségi ülés óta végzett mun­ka értékelése. 2. Az augusztus­tól decemberig terjedő időre szóló munkaterv megbeszélése és elfogadása. Az elnökség több tagja felszó­lalt és jó javaslatokkal segítet­ték a bizottság további munká­ját. Az elnökség tagjai felvetet­ték azokat a hiányosságokat, amelyek az egyesítő ülések ide­jén előfordultak. Például nem mindenhol a helyi adottságoknak megfelelően lettek elkészítve az egyesítő ülések beszámolói, ha­nem egv-egy járásban sablono­sán a járási beszámolók máso­lása alapján. Felszólalt Rév András elvtárs is. Elismerését fejezte ki a Ha­zafias Népfront nuianáesának ju munkájáért. Hangsúlyozta, hogy a Hazafias Népfrontnak minden községben szüksége van meg­felelő heiyisegre, hogy ott ki tud­ják fejteni tevékenységüket kul­turális vonalon és a gazdasági szakkérdésekben. Javasolja, hogy a különböző szakelőadások is a Hazafias Népfront nevében és támoga­tásával történjenek. Fontos nak tartja a képviselők és a tanácstagok beszámolóit, s azok szervezéséhez valóban komoly segítséget kell adnia a Hazafias Népfrontnak. Sajgó Ferenc elvtárs felszóla­lásában Ígéretet tett. hogy ta­nács-vonalon elő fogják segíteni a községekben a helyiségproblé- mák megoldását. Ezt saját maga 1*3 tajpasztajta, hogy ott, ahol egy-egy szervnek nincs otthona, megfelelő helyisége, ott nincs is jó mozgalmi élet. Elmondta, hogy a Hazafias Népfront veze­tői és tagjai sokat tudnak segí­teni a tanácsnak a különböző rendeletek ismertetésével, orszá­gos mezőgazdasági kiállítás meg- tek’ntésére Induló látogató cső portok megszervezésével. A Hazafias Népfront tagjai a Községekben igen sokat tud. nak segíteni a tanácsnak, de joguk van ahhoz is, hogy bát­ran vessék fel észrevételüket a különböző problémák meg­oldása érdekében. Így elérhetjük azt, hogy a tanács munkája mindjobban javul es erősebbé válik. Végül kéri, hogy azokban a községekben kapjon a Hazafias Népfront megbízatást, amelyekben a tanácstag, vagy mint megyei népfront elnökségi tag a választóinak felelősséggel tartozik. A megyei elnökség tagjain kí­vül jó hozzászólásokkal, tanács­adásukkal segítették a bizottság munkáját a Hazafias Népfront járási titkárai. Valamennyien foglalkoztak a helyiség kérdésé­nek megoldásával és sérelmez­ték, hogy még az újabb rendelet után is elveszik a volt MNDSZ székházakat. Ezt tették például Faddon, ahol a helyiséget még kisebb költséggel rendbe lehe­tett volna hozni, és ennek elle­nére lebontották, a bútordara bokát pedig a padlásra dobálták. Ha megnézzük a dombóvári já­rást, a községekben sehol sincs helyisége a Hazafias Népfront­nak, sőt most már az a kilátás, hogy a járási irodát is elveszik. Hasonló a helyzet a gyönki já­rásban is. Most nemrég vették el a helyiséget Nagyszékelyben, Belecskán, Kalaznón és most Kis­tormáson van a sor. Ezek a sé­relmek súlyosak, mert a Hazafias Népfront-mozgalom helyiség nél­kül valóban nem válhat tömeg- mozgalommá. Ezen jó lenne, ha gondolkodnának azok a vezetők, akiknek ilyen törekvéseik van­nak. Takács Mihályné a Haza­fias Népfront szekszárdi járási titkára arról beszélt, hogy az egyesítés óta tapasztalható javulás a Hazafias Népfront munkájában, de ez nem elég­gé erőteljes. Ennek okát ab­ban látja, hogy az asszonyok­nak is meg kell szokni a Ha­zafias Népfront munkastílu­sát. Helyeselte, hogy a képviselői be­számolókkal foglalkozik az el­nökségi ülés, mert ezt igen eré­lyesen követelik több községben a választók. Hermann Károlyné, a Hazafias Népfront gyönki járási titkára is hiányolta, hogy a munkaverseny kiszélesítése nem kapott helyet az őszi munkák mielőbbi elvég­zésére és jövő évi kenyérgabo­nánk elvetése érdekében. Boruzs Gáborné, a Hazafias Népfront dombóvári járási titká­ra elmondta, hogy a községek­ben az asszonyok kifogásolták, hogy ők nem vehetnek részt az ezüstkalászos tanfolyamokon. Eszenyi Antalné Helyesen döntöttek... NEMRÉGIBEN Sárpilisen is felülvizsgálták a község vezetői, kik voltak igazságtalanul kulák- listán. Régóta kereste már igaz­ságát több olyan dolgozó pa­raszt, aki igazságtalanul került a kuláklistára. A község vezetői is tudták azt, hogy ezek a gaz­dák jogosan keresik igazságukat, négy évvel ezelőtt kérte is a fel­sőbb szerveket a tanács, vegyék le őket a kuláklistáról. Mondani sem kell, hogy hiábavalónak bi­zonyult minden, a 18 holdas Kis- fügedi János és még hat gazda továbbra is kulák maradt. A falu lakossága azonban minden ku- láklista ellenére sem sorolta Kis. fügedit és a többieket az igazi kulákok, K. Korsós János, Szőke Pál és a többiek közé, továbbra is becsületes gazdáknak tekin­tették őket. Most végre elégtételt kaptak. Mintegy 250 főnyi vendégse­reg a Sárközi Állami Gazdaság kultúrházában ... Nem voltak mostanában ilyen sokan i kul­túr házban^ igaz, nem minden­napos ünnepségre jöttek össze a vendégek sem, szerte a me­gyéből. A kombájnosok ünne­pelnek. Az aratás előtt Kaj- mádon jöttek össze az állami gazdaságok kombájnosai, ott indítottak versenyt, ki arat le és csépel el több gabonát. Most az aratás befejezése után a Sárközben adtak egymásnak találkozót. Itt kapják meg a jutalmat is jól végzett/ mun­kájuk után. Az ünnepség a megszokott formaságok között zajlik le. Díszelnökség rövid megnyitó, a végzett munka értékelése, a jutalmak átadása. Pólya József elvtárs, az állami gazdaságok megyei igazgatóságának igaz­gatója adja át a jutalmakat. — Az aratásban végzett kiváló munkáért a minisztérium az „Állami Gazdaságok Kiváló Dolgozója” jelvénnyel jutal­mazza Tóth Lajost, az Alsóle- perdi Állami Gazdaság igaz­gatóját, azonfelül egyhavi fize­téssel ... Széligmann Mátyás nagytormási főagronpmust... Bartek János alsóleperdi kom- bájnost, aki első lett a megyei versenyben. 16 munkanap a.latt 341 holdról 3425 mázsa gabo­nát csépelt és aratott. Szikszai István alsóleperdi kombájnost, A község vezetői kimondták, hogy Hisfügedi János nem kulák. Megszüntették Cecei János ku- lákságát is. Pedig cselédet is tar­tott. De kénytelen volt vele, mint nyolcvan százalékos hadi­rokkant — féllába hiányzik — nem volt képes megművelni a földjét. K. Korsós János kulák maradt ltovábbra is. Mindenki tudta róla Pilisen, hogy meg­verte cselédeit, és keresztülvitte azt, hogy ne kelljen a fiának be. vonulni katonának — és hogy Töttösi István vonult be helyette. Kulák maradt B. Mózes János is. Nem sokkal szerepelt a kuláklis- tán, csupán 26 hold földdel 419 aranykorona értékben. A község vezetői csak néhány év óta van­nak a községben, s a döntésnél, hogy ki maradjon továbbra is kulák elbírálás alatt, figyelembe vették az egész község vélemé­aki 192 holdról 2732 mázsa ga­bonát takarított be. Ezután az állami gazdaságok igazgatói adták át a jutalmakat A nagytormásiaknak adják át a jutalmakat Kiss József igazgató. Szalai Mihályt az „Állami Gazdaságok Kiváló Dolgozója” jelvényt és a vele­járó pénzjutalmat kapja, mert Bartek János és Falb József mögött a harmadik lettf 213 holdról 3265 mázsa gabonát takarított be. A nagybajszú kombájnos átveszi a kis piros tokot, elfoglalja újból helyét a díszelnökségben. A mellette ülő Falb József tűzi kabátjára a szép jelvényt. Felmorajlik a vendégsereg, amikor a fomádi kombájnoso- kat jutalmazzák. A legjobb kombájnos Teplán János 1500 forintot, a második helyezett, Horváth Jáno$ 1000 forintot, a harmadik, Kisbéri litván 800 forintot kap. — Na, a forná- diak jól kinyitották az erszé­nyüket. Bene György alsóle­perdi aratógépvezetőt 400 fo­rinttal jutalmazza a gazdaság, és megkapja a Kiváló Dolgozó jelvényt — immár harmadszor. A sárközi kombájnosokra kerül a sor. Pilisi István, és Vecsei József helyett a felesége, ifj. Mátrai Gyula helyett az apja veszi át a jutalmakat, jelenleg ők a Szovjetunióban a szűzföl­dek gabonatábláin aratnak. A jutalmazások végetérnek, nyét. B. Mózes János nem nyu­godott bele ebbe a döntésbe. El­ment a megyei pártbizottságra, tegyenek igazságot az ügyében. ANNAKIDEJÉN, amikor a ku láklistát elkészítették, nem volt kíváncsi senki a falu lakosságá­nak a véleményére. Azt hisszük, helytelen lenne most figyelmen kívül hagyni a gazdák vélemé­nyét s úgy eldönteni, kulák-e va­laki, vagy nem. A falu lakossága ugyanis ép­pen úgy kuláknak tartja B. Mó zes Jánost, mint a cselédeit bán­talmazó K. Korsóst. B. Mó­zes János arra hivatkozott, hogy nem tartott állandóan cselédet, amiatt nem lehet kulák. A fa­lu közvéleménye azonban nem sablonok közé köti az elbírálást. MAGYAR BÁLINT így véle­kedik: — Ami azt illeti, 1949- ben éppen emiatt zaklatta a az ünnepség következő száma, az ebéd kerül sorra, amíg meg­terítenek, jut idő egy kis eszme cserére. Kint az udvaron kis csoportok alakulnak, az egyik­ben Szalai Mihály és felesége, Falb József és még ketten-hár- man tárgyalnak. — Bizony, úgy volt az első napokban az uram, — magyarázza Szalainé, — hogy éjjel nem birt aludni, úgy fájt a keze, lába. Nem volt könnyű kombájnt vezetni azon a dombos vidéken. Segédveze­tője nem volt, kora reggeltől estig dolgozott egyedül. De az­tán belejött. Persze, arra nem is gondolt, hogy harmadik le­gyen ... — Nekem az első na­pokban befutott egy dobten- gelytörég — mondja Falb Jó­zsef, — de utána nem volt sem mi baj a gépemmel... — Mennyi volt a heresete — ér­deklődik Szalainé. — A férjem 3000 forinton felül keresett. — Nekem körülbelül négyezer fo­rintra jön ki — válaszol Falb József, s így folyik tovább a be­szélgetés, amíg meg nem kez­dődik az ebéd. Ebéd után egyre vidámabbá válik a hangulat, főleg, mikor délután a decsi és a várdombi táncosok szórakoztatják a ven­dégeket. Gyakran összecsen­dülnek a poharak, a jól vég­zett munka örömére, a követ­kező munkák újabb sikereire koccintanak a kombájnosok. (BOGNÁR) DÉFOSZ, hogy az akkori cseléd­je az istállóban aludt. Rendsze­resen azért nem volt cselédje, mert amilyen ember, nem is állt be hozzá cselédnek senki. Aztán, ha legalább dolgozott volna . . . Annál jobban szeretett peresked­ni összeférhetetlen ember. A vagyonért pereskedett a roko­nokkal. a testvérekkel — az vit­te el földjeinek egy részét iS. Hogyne lenne kulák az olyan, aki még a saját gyermekeit is kisemmizi. A fia magához vette, s az lett a vége, hogy kitette 3 lakásból. Ugyanezt tette az unokájával is, aki most az álla­mi gazdaságban dolgozik. Még most is pereskedik a fiával, ö maga nem dolgozik, de mást ki­használna. PAKSI FERENC ez év feb­ruárjáig lakott B. Mózes házá­ban. ö ezeket mondja róla: — Dolgozni egyáltalán nem szere­tett, pereskedni annál inkább. Jóformán mindennapos vendég Szekszárdon. Hol az ügyvédjéhez megy, hol ide. hol oda, minde­nütt csak a maga Igazát akarja megkeresni. Csak valaki dolgoz­zon helyette. Olyan lakásban lak­tam nála, hogy a tetőn beesett az eső. Valósággal jégcsapok lógtak a mennyezetről. Pedig a házbért megfizettem . . . Most vissza akarja követelni a két ök­röt, melyet elvittek tőle 1950 körül. Felfordultak volna, ha el nem viszik. . . Ismeri jól az egész falu. tudják, kinek hívják. Hasonlóan beszélt B. Mózes Já­nosról Schmidt-Gál János is, meg Csanádi Istvánná is. SARPILISEN a közvélemény meghallgatásával döntötték el, ki került igazságtalanul a kulá­kok nyilvántartására. Orvosolták az évek óta igazságtalanul kulák­listára került dolgozó parasztok sérelmeit. Így is van ez rendjén, ahogyan a falu. közvéleménye a döntést mérlegre tette. Nem a holdat, az aranykoronát, hanem azt vették figyelembe, kinek mi­lyen volt a magatartása, hogyan viselkedett embertársaival szem­ben. Nem lenne helyes, ha a felsőbb szervek — ahogyan an­nakidején formulákhoz kötötték a kuláklistát — megint csak for­mulákhoz kötnék, hogyan tegye­nek különbséget most a kulák és nemkulák között. A dolgozó pa­rasztság még nem felejtette el a múltat — habár azt elhomályo­sították néha a kulákkorlátozás „módszerei” — meg tudja ítélni, kit tart kuláknak. Ezt igazolja a sárpilisi példa is. Bognár István A jó munka jutalma, öröme ... IANIÜIS E»ÁIM©IÜOIÜIS 1434. augusztus 29-én szüle­tett egy Dráva-menti falucská­ban a nagy magyar humanista gondolkodó, a gazdag skálájú renesszánsz poéta, Janus Panno­nius. Apja ács volt, anyja is egy­szerű szülők gyermeke. Csezmin czei János (a költő családi ne­vén) páratlan tudásvágya már korán megmutatkozott. Iskoláit Pécsett végezte, majd nagybáty­ja Itáliába küldte tanulmányai­nak folytatására... Az idegen­ből gyakran gondol haza elszo­rult kebellel szüleire, s nagy sze­retettel emlékezik mindig a „Messzi vidékről, ahol Magyar- ország földje virul”. Ferrarában a híres nevelő, Guarino iskolájában tanul. Igen jelentős állomás ez Janus Pan­nonius életében. Itt kezdte első szárnypróbálgatásait a versírás mesterségében, itt ismerte meg és itt lett rajongója a görög­római kultúrái az antik Milág szépségeinek. Fiatal korában né- hányszáz epigrammát írt, melye­ket még nem kiforrt stílus, de tökéletes forma, mély tartalom és szellemesség jellemez. Vitéz János, a költő mecénása 1451-ben hazahívta, de az 6 szá­mára Hungária csak afféle át­utazást jelentett. Visszavágyott a humanizmus ősi hazájába. Visz- szatérve Ferrarába, később Pá- dovába, a filozófiát, a jogot, az orvos- és természettudományt ta­nulmányozta. Hét évi távoliét után hazatért, Itthon Mátyás példájára, s a kül földi tapasztalatai elmélyítésére gazdag pompájú humanista ud­vart szervezett. Széles látókörű egyéniség volt. Sokoldalúan tá­mogatta Mátyás haladó politikai törekvéseit, megénekelte a Hu­nyadiak dicsőséges hadjáratait, melyeket a központi hatalom megerősítéséért és az ország függetlenségéért vívtak. Szónoki és levélírói képességeivel is nagyban elősegítette Mátyás dip­lomáciai kapcsolatainak kiépülé­sét. Jól ismerte kora társadalmá­nak ellentmondásait. Metsző sza­tírával ostorozta a babonát, az álszent, „elhályogosodott” papo­kat, akik egy túlvilág! élet szép­ségeiről beszélnek, de maguk azért nem vetik meg a „siralom­völgyi” kéjeket. Janus Pannonius kereste az újat. Megtalálta az élet örömeit, tudott gyönyörködni a természet szépségeiben . . . Rómába zarán­dokolt humanista barátjához, Ga- leotto Marziohoz így ír: „De hogyha tán alázat szállt szívedbe S lecsüngő fejjel vonz a búcsújárás .. . Hát akkor mondj aMúzsa-hadnak búcsút Törd össze lantodat, Pholbus dalát Bízd Vulkánnak harácspöröly számára! Mert hívő ember költő nem lehet.” Janus Pannonius a klasszikus verselés magas iskoláját járta. Megindítóan szépek meghalt édesanyjáról írt elégiái. Ezek a versek mesteri megnyilatkozásai. Magasszárnyalású, mélyen 'rzö emberi léleknek. Szíve csordul­tig tele a honi és az itáliai tá­jak szépségeivel. Nyelvművésze­te egyik legszebb versében, a „Szelek versenyében” csúcsoso­dik ki. Versei mögött, melyeket formai tökéletesség, belső átélt- ség és nagy költői erő jellemez, mindig ott érezzük a humanista gondolkodást, a világi örömöket kedvelő, hazáját szerető embert. Versei egészen újszerűek, egyé­ni színezetűek. Lényegében 5 te­remtette meg a magyar világi költészetet. A friss természeti ké­pek jellegzetes motívumai köl­tészetének. Ezer színű húron tud­ta megszólaltatni az ember gaz­dag érzésvilágát. S ez a párat­lan tudású, kiművelt agyú hu­manista költő, akiért egész Eu­rópa irigyelte Pannonlát — nem válhatott nagy nemzeti költővé. Nem válhatott, mert verseit lati­nul írta egy külön rétegnek, s így azok nem juthattak el a tö­megekhez ,nem válhattak köz­kincsé. Udvari humanizmusa — miként Mátyásé is — szűkkőrü volt. Élete végén szembefordul Mátyással, nem tudja nyomon követni annak haladó politikáját. A férfikor legszebb éveiben, 38 éves korában ragadta el a halál. Ami nemesveretűvé teszi a mai napig — az a mélységes haza­szeretete, humanizmusa, s annak tudata, hogy nemzete el óbbra jutásáért fáradozott. Hamar Imre Minőségileg ellenőrizve ... ? Őszinte örömmel fogadtam — ezer más dolgozó társam­mal együtt — amikor kormányzatunk sok közszükségleti cikknél bevezette a részletvásárlást. Elhatároztam én i*, hogy vásárolok egy porszívógépet, hisz az igen megkönnyíti a háztartási munkát. Férjemmel megbeszéltük a dolgot, ki­váltottuk a vállalatnál a vásárlási könyvet, s annak rendje- módja szerint elmentünk a szekszárdi 89. számú villamossági boltba, hogy bevásároljunk. Eddig rendben ment, mint a karikacsapás. Kipróbáltuk az üzletben a porszívógépet, — igazán takaros kis jószág — de, jaj, a boltvezető kartárs hiába nyomogatja az indítót, a motor csak nem akar felbúgni. — Elromlott az indító — mondja a boltvezető — majd megcsi­náltatjuk. De nekem már elment a kedvem a géppel való takarítástól. Férjem erősködött; vegyünk egy padlókefélőt, az talán... Kipróbáltuk: Az elsőnél szépen indult, de aztán kezdte hányni a szikrát, füstölgőit mint a gyárkémény s a segéd ijedten húzta ki a konektort, nehogy valami nagyobb baj legyen; a másodiknak nem forgott a kefélője, a harmadik pedig be sem indult. Hát így jártunk a részletvásárlással. Ja, de még valamit. Míg ez lezajlott, az üzlet majdnem megtelt, egyik rádióvevőt hozott, a másik magnetofont, a harmadik villanyvasalót, s így tovább — visszahozták, mert elromlott. — Sajnos, így megy ez nap-nap után — sóhajtotta a boltvezető. — S ki ezért a felelős? — kérdem. — Tessék, itt a gyári minőség ellenőrzőlap: „Minőségileg ellenőrizve” — olvasom a gyárt cédulán, melyen felül a cég­jelzés: „Klement Gottwald Villamossági Gyár.” nn—né

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom