Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
1956 AUGUSZTUS 26 TOLNAI NAPLÓ 7 Bátaszéki vasutasok Pillanatra sem áll meg az élet a bátaszéki állomáson. Vonatok jönnek, vonatok mennek ... Tolatás, összeállítják a különböző irányból érkező vagonokat, s aztán indulás az új irány felé. Közben a pénztáros már a sebeshez adja ki a jegyeket. A raktárban valaki Budapestre küld fel árut... Szemaforok zöldje villan, füttyszó hangzik, nagyot pöfékel a fűtőházban új útjára előkészített mozdony . . . De nehéz itt rendet tartani. Megy mégis minden, mint a karikacsapás. Hiszen ha Bátaszé- ken egy vonat késik, megérzj azt még a záhonyi gyors is .. . S hány ember kell ennek a sok apró fogaskeréknek az egybe- igazításához?! Sok-sok vasutas, mozdonyvezető, kalauz, intéző, forgalmista .. . Sok-sok vasutas, aki most mind örömmel végzi munkáját, hiszen az elmúlt napokban tudták meg, hogy felemelik a fizetésüket. A VÁLTÓŐR Hadd menjen el az a bajai személy, akkor lesz egy perce Zentai János váltókezelőnek. A szemafor már szabad utat jelez, a váltók rendben, s ő kint áll a torony erkélyén és tiszteleg. Kis vörös zászlaja barátságosan int a vezér után: — Jó utat! Hányadszor áll már vajon kint? Bizony, a régi váltók elkoptak, de ő még mindig a helyén van. 35 éve van már a vasút szolgálatában, s a harmincöt év alatt sok-sok vonatot búcsúztatott onnét az erkélyről. És soha nem történt még karambolja. Nem siklott ki miatta vonat, s össze sem futott még véletlenül egy sem. — Hát, hogy is gondolja — néz rám csodálkozva. — Engednének akkor ezen a poszton állni? Hanem azt elárulja, hogy egyszer történt egy kisebb zűr. Baj ugyan nem származott belőle, s az első ijedtség után nevettek is ciegeu Motorkerékpáros igyekezett a mohács—szekszárdi úton, s a bolond — bar látta, nogy már ereszti le a sorompót, mégis nekifutott. Az első korláton át is jutott, de a másodiknak az alja leszedte a pótutast. Még sem lett semmi baja néhány horzso láson kívül, mert meg sem várták a vonatot, felültek újra a motorra és száguldottak tovább. — Azóta még alaposabban szétnézek, mielőtt leengedem a sorompót — mondja. Ez kell ide: nagy figyelem, alapos körültekintés, s fáradhatatlan örök mozgás. Mert mindig történik valami. — Néha már kicsit fáradtnak is érzem magam — vallja be őszintén. — Hiába, öregszem . . . Most nagyon örül a száz forintnál is magasabb fizetésemelésnek, örül, mert nagyobb lesz a nyugdíj. Ugyanis egy-két esztendő múlva a bátaszéki állomás öreg váltóőre örökre búcsút vesz a vasúttól, s már csak akkor megy a tájékára, ha maga is utazik. így mondja. De ugye Zentai bácsi, azért többször kisétál majd oda a váltóház környékére, megnézni, hogy az utódja is olyan rendben tartja-e a váltókat, mint maga tette? Mert így érzi. A VONATKEZELŐ Ebben a pillanatban száll le a pécsi teherről Havasi József vonatkezelő. Az arca kissé nyúzott, fáradt. Hiába, hosszú volt a szolgálat. Még a szakálla is kinőtt közben, de látom, a többieknek is. Tegnap reggel indult Pécsre, sok volt az áru, ott kirakodtak, pár órát tudtak aludni is a személyzeti szálláson, aztán kezdődött újra a szolgálat. Elég nehéz a munkája. Azokat a csomagokat kezeli, amelyeket darabáruként adnak fel. S ott aztán van minden. S idényenként más es mas. ozeptemoer eiejeli a uia- Kok csomagjait viszi Becsre, most sok a gyümölcs, szüret idején pedig kis hordókkal van teli á kocsija .. . Havasi József 14 éve jár vonaton. Summásként dolgozott itt a közeli Sárpilisen. S minden summásnak szívevágya volt, hogy bejusson a vasúthoz. Hiszen az nyugdíjas állás! Felvették őt is, előbb fékező volt, aztán kalauz, főkalauz, vonatvezető .. . így haladt lassan előre, mert megbecsülték, szerették, hiszen sosem volt vele baj. A fiát is idehozta. Lakatos a fűtőházban. Kettőjük keresete majdnem eléNi a két és félezer forintot, — most, hogy emelték a fizetéseket. Egy kis családi házra gyűjtenek. Tagjai a KST- nek, minden hónap elején 100 forintot beraknak. Ezentúl még többet is. Hiszen akkor nemso kára a magukéban lakhatnak. — Ezt tervezgetjük már régóta. Egy kis ház, hozzá egy kis kert is, ahol majd — ha lesznek — kis unokák, e'játszanak szépen. A FORGALMISTA Nicsak, a Szekeres Jancsi a forgalmista, régi gimnáziumbeli cimborám. Most látja az ember, hogy eljár az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy együtt drukkoltunk fizikaórán: jaj, csak ne hívjon ki a Létai tanár úr. S lám, a Jancái most itt. .. Elegáns sötétkék ruha feszül rajta, a vállapján aranycsillag, s a beosztása: szolgálattevő forgalmista. Hogy szétszóródott az osztály: az egyik bírósági fogalmazó, külkereskedelmi tisztviselő a má- sik, van, aki katonatisztnek ment, én újságíró lettem. Pedig mindig azt mondták ránk, hogy komiszak és haszontalanok vagyunk, és semmire sem visszük az életben. Szekeres Jancsi már beérkezett. Elkezdte az életet és nagyon jól kezdte, nagyon becsületesen kezdte. — Csak beszélgessenek — mondja Vajda Gyula, az állomás- főnök. — Jancsii helyett addig majd átveszem én a szolgálatot. Ennyit igazán megérdemel. Vicces gyerek volt mindig a Jancsi, most is azzal kezdi, hogy elmeséli nekem első vasúti ténykedését. — Tudod, a bajai vonatot kellett indítanom. A legszebb ruhámat vettem fel, s a legünnepélyesebb ábrázatomat. Mikor kimentem az épületből, gyönyörűen sütött a nap, de pár percet várni kellett az indításig, s azalatt úgy beborult, s úgy elkezdett zuhogni, hogy ürgévé áztam, — a legszebb ruhámban, s a legünnepélyesebb ábrázatom- mal. Jósoltak is neki sok zűrt, karambolt. De babona ide, babona oda, semmi sem történt. Pedig például az árvíz idején óriási feladatok zúdultak rá. özönlöttek a menekülő vonatok, anyagrakományok is álltak bent az állomáson, és váltótársai a magukét mentették. így neki kellett helytállni a poszton, maradt is, többször 48 óráig is. — Azért is emeltük most fel 110 forinttal a fizetését. Jutalomból, elismerésképpen — szól közbe a főnök. Ügy érzem, mintha engem dicsérnének, s úgy érzem, meg kell ezt írni mindenképpen, talán elolvassák régi tanáraink is; s megértik ők is, hogy ha rosszak is voltunk, csintalanok —- azért sikerült nekik a ,,sok ifjú vitézlő Iengeteg szívébe” igaz érzéseket, munkaszeretetei, becsületet plántálni s megálljuk majd helyünket az életben. Őnody György A törvényesség betartása a FŰSZÉRT vesetőire is vonatkosik Ritka dolog az hogy egyik vagy másik este sötétek Szek- szárdon a Füszért-fiók ablakai. Reggel 8 órától — a jelenléti ívek szerint — este 8—10 óráig sőt olykor még későbbig is dolgoznak: írnak, számolnak kiutalnak, s másegyebet, ami szükséges ahhoz, hogy a szekszárdi fiók jól elláthassa feladatát. A közélelmezés biztosítása érdekében feltétlenül szükség van az ő munkájukra. Hogy mégis szóvátesszük a munkát, anmak mindenekelőtt az az oka, hogy a jó munkát számos törvénytelenség kíséri. A vezetők —tudják, hogy a törvényességnek két oldala van — úgy vélekednek, hogy joguk van nekik megkövetelni a munkát, s a dolgozóknak pedig kötelességük jóminőségű munkát végezni. Tehát az ő értelmezésük szerint is van jog és van kötelesség, — de a jog csak a vezetők joga, a kötelesség pedig csak a beosztottaké. A rendszeres túlórázást túlóra-lap nélkül végezték a szekszárdi fiók dolgozói s a napi 12 sőt, 14 órai munka ellenében eddig nem kaptak túlóra díjat. Erről tudott az SZB is amelynek az érdekvédelmi szerv szerepét kellene betöltenie, de egyetlen tiltakozó szót sem emelt a dolgozók érdekében. Tűrte a törvénytelenséget. Szükség ven-e a túlórázásra? A vállalat főkönyvelője szerint nem szükséges. A túlórázás \ meglazult munkafegyelem következménye és a könyvelés esetleges számhibáinak ke reséséből adódik. Ez utóbbit azonban — a főkönyvelő véleménye szerint — köteles a dolgozó munkaidő után, túlóradíj nélkül elvégezni. Nincs lehetőség a rendszeres „fekete” túlórázás miatt arra, hogy a dolgozók szórakozzanak, moziba járhassanak. Megtörtént olyan eset is, hogy este 9 órakor Hortobágyi Mária könyvelő a Sörkertben az órájára nézett és kétségbeesve mondotta: „Sietnem kell, mert ma még rengeteg dolgom van.” Reggel 8-tól dolgozott késő éjszakáig, s hogy valamiképpen kikapcsolódhassák — negyedórára átment a Sörkertbe, de már rohant is vissza a munkahelyére. Nem tesz eleget a törvényes, ség legelemibb követelményének sem a telepvezető Győrffi László, sem a vállalatvezető- ség, akkor amikor nem adja meg a munkahelyen a munkával eltöltött időért a megfelelő bért — a túlórát. Igaz, nehén lesz visszamenőleg kifizetni a túlórákat, mert például Hortobágyi Mária jelenléti íve már július 2-tól nincs is vezetve. Elmondotta, hogy úgy is hiába vezeti a jelenléti ívet, az csak formaság, mert sem szabadnapot, sem túl óradíjat nem kap. A tárgyilagosság és a igazságért el kell mondanunk azon ban azt, hogy a Fűszért szekszárdi fiókjánál az adminisztratív munkát végző dolgozók munkafegyelme nem megfelelő. Nem segítik egymást, ami jelentősen hozzájárulhatna a túl órázás felszámolásához, el ler hetne kerüli a munka torlódását. Meg nem fizetett túlórák, a szakszervezeti bizottság semmi- bevétele az SZB tétlensége, egyoldalú jogok és kötelességek — ez az állapot a Fűszért szekszárdi fiókjának adminisztrációs részlegében. Régi probléma ez, tudott róla a Szak- szervezet Területi Bizottsága, a Városi Tanács Ipari Osztálya, a Városi Pártbizottság és sokan mások, akik illetékesek lettek volna arra hogy a dolgozók jogainak érvényt szerezzenek. A törvényesség kétoldalú: Értsék meg végre a Fűszért vezetői is, hogy a kötelességek mellett a dolgozóknak joguk van a végzett munka arányában a jövedelemhez, a pihenéshez és szórakozáshoz szükséges időhöz — és kötelességük a vállalat vezetőinek biztosítani a dolgozók jogainak gyakorlásához szükséges félté teleket. Reméljük, hogy a Szakszervezet Területi Bizottsága, — amely ugyancsak vizsgálta a fekete túlórák ügyét — segít a hibák felszámolásában. USteLíte K. BALOG JÁNOS Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma A Társadalmi Szemle augusztusi száma „Pártegységgel a szocialista demokráciáért!” címmel közöl vezércikket. Ebben a számban jelent meg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről. Szabó Kálmán „Második ötéves tervünk alapelvei” címmel írt oikket. Nagy Gyula írása mezőgazdaságunk belterjes fejlesztéséről szól. Sólymos Elek tanulmányának tárgya:\,A békés egymás mellett élés lenini elvének érvényesülése a népi demokratikus országok külpolitikájában”. Az új pártoktatási év feladatairól szól Vértes Imre írása. Ez a szám közli Zsigmond László ,,A proletár internacionalizmus —- a francia és a német nép békéjének alapja és záloga” című tanulmányának első részét. A VITA rovatban Légrádi Dezső szól hozzá Bihari Ottó ,,A képviselők és a tanácstagok mun kájáról” című cikkéhez. A Könyvismertetés rovatban Németh Lajos „A magyarországi művészet története” I. kötetét méltatja. Egészségvédelem a Bonyhádi Zománcgyárban A felszabadulás óta eltelt 11 év alatt megyénk üzemeiben a dolgozók egészségvédelmében értünk el eredményeket. Az üzemekben korszerű öltözők, mosdók, szellőző és védő feszerelé- sek létesültek. A minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata alapján az üzemekben, munkahelyeken kiépültek a munkavédelem ellenőrző szervei, melynek eredményeként csökkent a balesetek és a megbetegedések aránya. A baleset elleni védekezés a szakszervezeti funkcionáriusok, üzemi bizottságok egyik fontos feladata, s a Bonyhádi Zománcgyárban ebben az évben július 20-a és augusztus 20-a között szervezték meg a munkavédelmi hónapot. Az üzem dolgozói közül Dér Mátyás ü. b. tag veze. tésével öttagú munkavédelmi bizottságot szerveztek, amelynek tagjai irányító és ellenőrző munkát végeztek a balesetmentes munka, az üzemi rend és a tisz taság megjavítására. A munkavédelmi hónap alatt nagy figyelmet fordítottak az oktatás ellenőrzésére. Az üzemben minden új dolgozónak el kellett sajátítani a balesetelhárítással kapcsolatos tudnivalókat. A bizottság tagjai ellenőrizték, hcígy a munkahelyeken a szíj- és a kézvédő berendezések megfelelnek-e a követelményeknek, stb. A bizottság munkája eredményes volt, mert a dolgozókkal való személyes beszélgetések és javaslatok alapján egy sor Hibát tártak fel. E hibák kiküszöbölésével kapcsolatos tennivalókat a főmérnök és a műszaki vezetés dolgozta fel és határidőre beütemezték, mit mikor kell végrehajtani. A sajtoló műhelyben a húzópréseket sűrített levegővel működő automata kézvédő berendezésekkel szerelték fel. (Ezeknél jobb berendezéseket jelenleg az országban találni nem is lehet.) A nő-dolgozók javaslatára az üzem szociális épületében berendezték és átadták rendeltetésének a női pihenőszobát. A sa. vazó műhelyekben a vízlefolyás b'ztosítására kijavították a padlózatot, de készülnek a télre is és megkezdték a hiányzó ablakok pótlását. A vállalat vezetősége a szak- szervezettel karöltve csütörtökön értékelte a munkavédelmi hónap eredményeit, s pénzjutalomban részesítette a fülosztály művezetőjét, ahol az egész hónap folyamán balesetmentes munkát végeztek, és munkakiesés egy esetben sem fordult elő. Kereskedelem, vagy szórakoztatás ? A közelmúltban hozott igen helyes kormányintézkedés, — mely szabályozza alkohol, illetve a töményszesz árát s ebből következtetve a fogyasztását, különösen a feleségek és anyák körében talált nagy megelégedésre. Erről tanúskodik az a visszhang is, amely részben Szabad Nép hasábjain, részben a Nők Lapjában jelent meg. Kétségtelen, hogy társadalmi szempontból igen komoly jelentőségű ez az intézkedés. Nézzük meg például Bonyhá- don — mely járási székhely — hogyan is állunk néhány „idevonatkozó kérdéssel”. A jelek azt mutatják, hogy itt is igen örültek az új rendelkezésnek és a vendéglátóipar bonyhádia- san nevezett „topogójában”, — megszüntette a töményszesz kiszolgálását. Mindezek mellett a község valamennyi vendéglőjében biztosítva van az olcsó bor_ és sörellátás körül sincsenek különösebb zavarok. A baj ott kezdődik, hogy Bonyhádnak nincs egy úgynevezett kerth&yisége, ahol a mértéktartó és szórakoznivá- gyó dolgozók egy-két pohár sör vagy ital elfogyasztásával szórakozhatnának. ... Hogy mi ennek az oka? ... Erre csak az illetékesek adhatnának választ. A néhány kisebb vendéglő kivételével a központi vendéglő teljesen zsúfolt, különösen ünnepnapokon. A tény az hogy Bonyhádnak hosszú idő óta nincs nyári kerthelyisége. Az illetékesek ugyan kísérleteztek némi megoldással, de eredménytelenül. A mintegy két évvel ezelőtt a cipőgyár közelében levő „volt Grill-féle” vedéglő udvarán nyitottak egy viszonylag megfelelő kerthelyi- ségett de ez hamarosan megszűnt. Később a járást kultúrotthon udvarán kísérleteztek hasonló megoldással, de ez is hamarosan megszűnt. Ez a helyzet jelenleg a kerthelyiség ügyében Bonyhádon, amikor már csak néhány hét van vissza a nyárból és beköszönt az ősz. Banyhád nem egy eldugott falu. Két nagy üzeme mellett hengermalma van és a környező bányavidék központja. Sokan keresik fel a járás különböző részéből is a dolgozók és bizonyosan jobban éreznék magukat, ha a vendéglátás is Bonyhád ipari színvo- nalára emelkedne. Nem azok nevében emelünk szót, akiknek szinte második otthona az italbolt, — de igenis kifogásoljuk mindezt azoknak a mértéktartó dolgozók nevében, akik szabad idejükben szívesen töltenének néhány órát árnyékos, kellemes hangulatú kerthelyiségben. Az a véleményünk, megérné a vendéglátónak is a befektetést, mert a fogyasztási terv teljesítése mel_ lett megkapná a bonyhádiaktól az erkölcsi elismerést is. HORVÁTH JÓZSEF Sámánok dobja pereg az amuri éjszakában, varázséne_ kék évszázados melódiái rezegnek a folyók felett. Élettől pezseg az ezerarcú vadon, ismeretlen ragadozók rezzentikmeg az ágakat, soha nem látott madara^ rebbennek fel a hajnali puskalövésre. Ebbe a furcsa, titokzatos világba viszi el az olvasót a kiváló szovjet utazó könyve. A színház a Távol- Kelet, az Usszuri-vidék ismeretlen vadonjai. Arszenyev 1902 és 1927 között több expedíciót vezetett Kelet-Szibéria felkuta tására. Naplójában elmeséli, ho gyan kell az utazónak a véget nem érő erdőségek, úttalan rengetegek, a sebessodrú folyók, az elnyúló hegyláncok ezernyi akadályát leküzdeni. A szerző beszámol a kis kutatócsoport önfeláldozó bátor helytállásáról, leírja a messzi vidék őslakóinak primitív életkörülményeit, rokonszenves, becsületes emberi magatartását. Arszenyev műve az útleírások legjavából való izgalmas, érdekes, kitűnő olvasmány. Arszenyev : Távol-Kelet őserdeiben
