Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-03 / 182. szám
1856 AUGUSZTUS 3. TOLNAI NAPLÓ Sí Megvalósítjuk a Központi Vezetőség határozatát Áz alapszabály betartása erősíti a szövetkezetét A Központi Vezetőség júliusi határozata többek között foglalkozik a termelőszövetkezeti moz galom kérdésével. ,,Biztosítani kell. — mondja a határozat, — hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek előnye a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzék ki, s ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. A Központi Vezetőség határozottan sík rászáll a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításának, megerősítésének s a mező. gazdaság szocialista átszervezésének politikája mellett...” Eddig is egyik fő feladatunk volt a szövetkezeti mozgalom szélesítése, a Közponüi Vezetőség határozata azonban nyomatékosan felhívja arra a figyelmünket, hogy a jövőben is az egyik legfontosabb feladatunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Különös hangsúllyal beszél a határozat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről, mert az eredményes gazdálkodás, a tagok jóléte az alapja az (A Minisztertanács sok olyan határozatot hozott naáris, amelyek nagyobb hatáskört biztosítanak a tanácsoknak, amelyek ön állóbbá teszik munkájukat. Arról érdeklődtünk Mód László elvtárstól, a döbröközi tanács vb. titkárától, miként fogadták ezeket az intézkedéseket, és a község lakossága be- lyesli-e a Központi Veze tőség és a Minisztertanács beszámolóját. Mód László elvtárs nyilatkozatát az alábbiakban közöljük.) * — A gazdálkodásunkban már is nagy előnyt jelent nekünk, hogy 20.000 forintig magán- vállalkozóval is végeztethetünk munkát. Mert mi a helyzet falun? Itt Döbröközön sincs állami vállalat és így bizony sok olyan dolgot nem tudunk megvalósítani, amlit pedig el kel lett volna végezni. Ezután a ha tározat után végre elvégeztethetjük a hosszú idő óta vajúdó napközi otthon javíttatását.. Nagy előnyünkre szolgál, hogy a banki megkötöttségek' sem lesznek olyanok, mint a határozat előtt volt. Kremó Jó zsefné tanácstag például azért nem járt el sokáig a tanácsülésagitációs munkának. Az egész párttagsággal még nem vitattuk meg a határozatot, én azonban tanulmányoztam és úgy igyekszem dolgozni, hogy saját területünkön megvalósul jón a Központi Vezetőség irány- mutatása. Különösen nagy gondot fordítunk a szövetkezeti moz galom fejlesztésére, mert a határozatnak elsősorban ez a része vonatkozik ránk. Hozzáfogtunk az agitációs munka felelevenítéséhez, mert az elmúlt hetekben a nagy munkák miatt visszaesés volt ezen a téren, az egy-két vezető funkcionáriuson kívül más nem igen végzett agitációs munkát a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. Sorra elbeszélgettünk az agitátorokkal. hogy lássanak munkához. A télen alakítottunk egy új szövetkezetei, most egy másik megalakításán fáradozunk. Cserenc-pusztán még nincs tsz és amint beszélgettünk a gazdákkal, többen megbarátkoznak a szövetkezés gondolatával. Természetesen nem könnyű feladat, nem olyan egyszerű megváltoztatni az emberek gondolatát, de re, mert a javaslatát nem tudta a tanács megvalósítani, ami pe dig az egész falu érdeke lett volna. Nagy örömmel üdvözöljük azt az intézkedést is, hogy január 1-től a mozi és a Sütőipari Vállalat a tanács kezelésébe kerül, mert így az esetleges panaszo kát azonnal megszüntethetjük. valószínű rövidesen sikerül létrehoznunk az előkészítőbizottságot, mely termékeny „talaja” lesz a szövetkezésnek. Én magam ás gyakran járok erre a pusztára és állandóan vitatkozunk, beszélgetünk a szövetkezetről. Még nem teljesen megoldódott -kérdés községünkben a meglévő szövetkezetek gazdasági helyzete. Lényegesen jobban állnak gazdaságilag, mint például két éve s még a tavalyinál is szebbek az eredményeink. De még sok a tennivaló ezen a téren, mert még nem tudták teljesen kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a nagyüzenli gazdálkodás biztosít. Ez aztán nyilván nehezíti az agitációt is. így tehát a saját példánkon keresztül is lemérhe-- tő. hogy mennyire szükséges volt a Központi Vezetőség olyan irányú figyelmeztetésére, hogy alapvetően fontos a meglévő termelőszövetkezetek gazdasági — megerősítése. Az Alkotmány Tér melőszövetkezetben munkaegy- séghigítás van, sok munkaegységet beírnak egyes tagok köny1955. január elsejével meghagy, ták a hatáskörünkben a malmot. Korszerűsítettük, ezáltal nagyobb lett a kapacitás, s most már 35.000 forint többletre tettünk szert. Ezt az összeget már fel tudjuk használni a községpo- litfikai tervünkben. Az egész község előnyére szol gál majd. hogy a dolgozók pavébe anélkül, hogy az indokolt lenne. így aztán feltűnően növekszik a munkaegységek száma, termelés pedig nincs minden munkaegység mögött. Ez nyilvánvalóan rossz hatással van a szövetkezet gazdaságára és éppen ezért ezt a káros módszert meg kell szüntetni. Igyekszünk meggyőzni a vezetőket és tagokat, hogy mennyire helytelen gyakorlat ez és végeredményben saját magukat csapják be vele. Ha sikerül érvényt szerezni minden tekintetben az alapszabályoknak, akkor sokkal szilárdabb lesz a szövetkezet és jobban vonzza az egyéni dolgozó parasztokat. Ha nem is mondja ki, de érezzük, hogy a Központi Vezetőség határozata az ilyen és hasonló hiányosságok kijavítására figyelmeztet, mert a szövetkezetek előrehaladásának, megerősítésének ez az előfeltétele. Elmondotta: Plesz József párttitkár, Decs. naszait helyben tudjuk elintézni. Ez is nagy megkönnyítést jelent mindnyájunknak, mert adóügyben például egészen apró ügyekkel be kellett menniök a gazdáknak a járási tanács pénz ügyi osztályára. Eltelt egész napjuk, kiestek a termelésből és sok szór dolguk végezetlenül tértek vissza. Ilyen ügyeket helyben pe dig tíz perc alatt el lehet intézni. Kormányunknak ezt a határozatát a legnagyobb bizalommal fogadtuk mi a tanács és a község dolgozói. Példa erre a bizalomra, hogy községünk gazdái és a régebben nem éppen jó hírben álló termelőszövetke tünk, ilyen gyorsan még sohasem végezte el az aratást. Nem kellett nekik társadalmi! segítség. Az emberek még az elmúlt vasárnap is dolgoztak. Nekünk már majdnem minden gabonánk asztagban van. Csak esetleg elvétve találni a határban. Az elmúlt években naponta nem csépeltek el több gabonát 110— 120 mázsánál, most pedig 170— 180 mázsa a napi teljesítményük. Ez azt hiszem, minden ékesszólásnál jobban bizonyítja, hogy a falu embere nagy megnyugvással fogadta ezt határozatot. Elmondta: Mód László vb. titkár. Uj gyártási eljárással mintegy 27 vagon szenet takaríthatunk meg A Központi Vezetőség irányelveit figyelembe véve megvizsgáltuk az Egyesülés szénfelhasználását. Megállapítottuk, hogy bizonyos gyártási eljárások rövidítése, új technológiai eljárások bátrabb alkalmazásával jelentős mennyiségű szenet tudunk megtakarítani. E téren igen sok jó tapasztalattal rendelkeznek a Baranya megyei Téglagyári Egyesülés dolgozói. Elsősorban tőlük vesszük át a legjobb módszereiket. Augusztus 6-án a Sásdi Téglagyár vezetőégetője, Mészáros Ferenc, néhánynapos tapasztalatcserére a Paksi Téglagyárba utazik, utána pedig a Dombóvári Il-es üzemben lesz hasonló tapasztalatcsere. Jelenleg 1.000 darab tégla kiégetéséhez mintegy 3 mázsa szenet használunk fel. De, ha a nyers áruba több szenet keverünk mint eddig (3 százalék helyett 5 százalékot); ha a tapasztalatcsere eredményeként megvalósulhat kemencéinkben a ritkarakásrendszer, valamint ha égetőink a félórás tüzelés helyett negyedóránként, apróbb adagolást alkalmaznak, akkor a 3 mázsa helyett mintegy 2 és fél mázsa szén is elegendő ezer tégla kiégetéséhez. Ez — a négy gépesített üzemünket figyelembe véve — csaknem 27 vagon szenet takaríthatunk meg még az év végéig. Elmondotta: VÁMI GYULA, a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója. Mlnden ékesszólásnál jobbon bizonyítja ... Nem könnyű az újat elfogadni ... Álló Imre Mindketten idős emberek. 2—3 éve dolgoznak a dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezetben, de állattenyésztési tapasztalataik már évtizedekre nyúlnak vissza. Álló Imrét és Horváth Istvánt mindenki dicséri. Szorgalmasan, becsületesen dolgoznak, szeretik az állatokat, de minden igyekezet mellett nincsenek megelégedve az eredményekkel. — Mi, kérem nemcsak, hogy a megyében szerettünk volna elsők lenni, de országos versenyt is vállaltunk — mondja tempósan Horváth bácsi — csak nem adják meg, ami ehhez kell. — Úgy lehet dolgozni igazán, ha van elég abrak, itt meg leszállították az adagot — elégedetlenkedik Álló bácsi is, — pedig mi megtesszük a magunkét, de hiába. Ha így megy tovább, nem számíthatunk arra hogy mindenkit megelőzünk a megyében. A két idős ember morogva tesz-vesz az istállóban, magukban emlegetve a tsz vezetőségét, elsősorban az agronó- must, aki nem ad több abrakot. Melyik félnek van igaza? Eddig még nem jutottak dűlőre, mert csak veszekedtek, ahelyett, hogy beszélgettek volna. Pedig, ha egyszer is leülnének, és nyugodtan elszívnának egy-két cigarettát megállapodhatnának abban, amit tenni kellene: Most közel 14 liter a fejési átlag, de lehetne több is. — Csak jobban kellene etetni — mondja a hét tehenész. — A gondozást megkapják, csak 02 abrak hiányozhat. — Tisztelet és becsület Horváth bácsi 30 éves tapasztalatának, de nemcsak abrakkal lehet növelni a tejhozamot. Egyik-másik nap akkora a hőség, hogy elég kibírni, de a Rákóczi Tsz tehenei reggeltől-estig az istállóban fújtatnak a hőségtől, pedig már kész a karám. Van az istállóban vízvezeték is, de még sem itatják eleget a teheneket, mert ezek olyan „szokatlanul új dolgok”. Az ilyen új dolgok mellőzésével azonban elvesztenek egypár liter tejet. Ez annál is inkább így van. mert tápértékben most is többet esznek az állatok, mint amennyi tejet adnak. Ezért lenne fontos, hogy Balázs Ferenc agronómus megtalálja a hangot a két tehenésszel, és sűrűbban járjon az istállóba. Meg kell győznie Álló és Horváth bácsit, hogy nemcsak sok, hanem emellett olcsó tejet kell termelni. Ehhez pedig hozzátartozik az önetetőrács a vízvezeték a karám és még sok minden, ami nincs benne abban a bő tapasztalattárban, amit Álló és Horváth bácsinál mindenki tisztei becsül. Ha a sokéves gyakorlat mellett elfogadják az állat- tenyésztés új, hasznos módszereit, a meglévő kitüntetés és megbecsülés mellett még a megyei elsőséget is elérhetik a tejtermelési versenyben. Nehéz, de szép munka ez... AKI NEM PRÓBÁLTA, vagy nem ismeri, az el sem tudja képzelni, hogy mit jelent tanácselnöknek lenni. Ez a munkakör egész és lelkiismeretes embert kíván, aki szívügyének tekinti a község lakói nak életét, panaszát, kívánságát. Nem könnyű, de szép feladat, hiszen munkánk nyomán megszépül a falu képe és lakói mindig boldogabbakká válnak. 1954-ben kerültem Bátaszék- re tanácselnöknek, azelőtt a járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgoztam. Nevem Lehőcz János. Elnézést ezért a szokatlan bevezetésért, és bemutatkozásért, de elkerülhetet lennek tartom, ugyanis arról szeretnék néhány percen keresztül beszélni, hogyan múlik el egy délelőtt az én községemben. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, elbúcsúztam a családtól, és valamivel 8 óra előtt már a tanácsházán voltam. A titkár elvtárssal beszél gettem, amikor bekopogtatott az első látogató: Kolb József, a mezőőr. — Nehezen kezdenek takarodni a Dolina pusztaiak — mondotta a mező éber őre. — Egyes gazdák azt mondják, hogy megvárják a zab aratását, aztán majd egyszerre elvégzik az egészet. Ez nem helyes, mert a zab még kissé zöld és... A mondatot már nem tudta befejezni, sőt én se válaszolhattam, mert a másik ajtón újabb látogató lépett be. — Ha egyszer rendelet van rá, akkor tartsa be mindenki — mondotta Gerhardt József. — Ez mégis csak... — Na, de miről van szó? — Tűzőrségbe rendeltek ki egy másik társammal együtt. Egész éjszaka egyedül voltam, mert a társam nem jött meg. A hiba áz volt, hogy hajnalban szerettem volna a cséplőgéphez menni, ugyanis ekkor masinázták a gabonámat. Hát ezért jöttem be, mert ha gyakran előfordul az ilyesmi, akkor megnézhetik, hogy ki megy tűz őrségbe. A BESZÉLGETÉS persze nem valami zavartalanul folyt le. Többen hallgatták és többen hozzászóltak. Ekkor kopog tatott be Tóth Tibor elvtárs. Persze, jutott eszembe, tegnap szóltam, hogy szeretnék beszélni vele. Nem olyan bonyolult ügy, de végeredményben ő is tanácsi dolgozó, és ha valami baja van, azt ne mással be szélje meg, hanem elsősorban velem. — Azt hallottam, hogy nem hajlandó Tóth elvtárs a cséplő géphez kimenni — mondottam, amikor ketten maradtunk az irodában. Sőt, olyan hangot is hallottam, hogy inkább felmond. Mi igaz ebből? — Nem mondtam kereken, hogy nem megyek, de nehéz, mert beteg vagyok és diétáznom kell. Kicsit hosszú lenne elmondani az egész párbeszédet, ugyanis a végén találtunk meg oldást, van alkalma, hogy diétázzon, mert a Lajvér utcánál felállított cséplőgéptől kerékpárral haza tud járni étkezni. Ottléte pedig nagyon fontos. Nem nehéz az elvégzendő munka. Csak azt kell kiszámítani a gazdakönyv alapján, hogy a beadás, a cséplőrész, a fejadag és vetőmagon felüli búzamennyiségből mennyi az a búza, amelyet a gazda szabadon ad át. Egyszóval megértettük egymást és a végén azt kérdezte: — Mikor menjek ki? Ezekben a reggeli órákban vajmi kevés szabadideje van az embernek. Tóth elvtárs még el sem ment, amikor szól a telefon és Szűcs elvtárssal, a pártszervezet titkárával meg beszélem, hogy délután szétnézünk a határban, ellátogatunk a cséplőgépekhez. A DÉLELÖTTNEK azonban még nincs vége. Rozgonyi Pál elvtárs, a begyűjtési megbízott keres fel, és elmondja eddigi tapasztalatait. — De, jó lenne, ha a malomba is ellátogatnál — mondotta. — Miért? — Hát mégis csak borzasztó, amit ott tapasztalhat az ember. Napokon keresztül nem veszik át a gabonát, mert rossz a felvonó, a másik pedig az, hogy rendszertelen a gabonaátvétei. Egyik nap délután 4-ig, 6-ig, legjobb esetben 8-ig vannak nyitva. De ha a gazda 8 óra öt perckor viszi a gabonát, akkor már nem veszik át. — De hiba van a cséplőgépeknél is. A tűzrendészeti szabályokat nem tartják be. Kellene beszélni a gépállomással is, hogy a párkilós cséplőrészeket ott a gépnél vegyék ki, ne kelljen a gazdáknak még egy napot eltölteni. Közben érdeklődtem a csép- lésről, a szabad gabona beadásáról, a hátralékosokról. A feladatokat most is beírtam jegyzetfüzetembe, nehogy elfelejtsem. Mielőtt a telefont mégegyszer felvenném, kedves látogatót üdvözlök, Báli Zoltán elvtársat, a helyi Búzakalász Tsz elnökét. — Most már legyen egyszer vége ennek a Dúsai ügynek — mondotta. — Az az ember naponta panaszkodik nekem, hogy nem lehet kibírni, amit a másik lakótársa művel. Egész nap marakodnak, civakodnak. Hívjátok be őket, vagy menjetek ki és beszélje tek az asszonyokkal, de legyen már egyszer rend. EZ A PROBLÉMA is a füzetembe kerül, elintézzük majd. Közben a belépő mezőgazdásznak is elmondom, hogy szeretném, ha kimenne Kö- vesdre a tervfelbontást elvégezni, hogy ne kelljen a gazdáknak ilyen nagy gondidőben bejönni. Az a kültelek jó pár kilométerre van. Rendben van, valamelyik este kimegyünk. Megint jönnek, kopogtatnak. A látogató Szekszárdról jött, a Hazafias Népfront nőtanácsá tói. Takács elvtársnővel arról beszélgettünk, melyik nap lenne legjobb megtartani a Hazafias Népfront, az MNDSZ és Békebizottság egyesítő gyűlését. Megegyeztünk az időpontban, és alig félóra múlva már a tsz-elnökkel, a párttitkárral és Hosnyánszky elvtárssal, aki a járástól jött, arról beszélgettünk, hogyan szervezzük, hogyan népszerűsítsük a közeljövőben a tsz-ek eredményeit. ELMÜLT MAR DÉL, hazafelé tartok. így megy ez nap, nap után. Meghallgatom az embereket, elintézem a panaszt és most búcsúzóul megint csak azt mondom, hogy nehéz, de szép munka ez. — y—a. Horváth István
