Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 AUGUSZTUS 1. A politechnikai oktatás bevezetése halaszthatatlan feladat (Folytatás az 1. oldalról.) Hegedűs elvtárs ezután kul­turális eredményeinkről be­szélt, majd bejelentette, hogy folyamatban van számos olyan jelentős intézkedés kidolgozá­sa, amellyel meglevő kulturá­lis intézményeink felhasználá­sának fokozását, a tanácsok hatáskörének növelését kíván­juk biztosítani. Január 1-től kezdve például a mozikat is közvetlenül a községi, a városi tanácsok kezelésébe adjuk át. A Minisztertanácsnak az a célja, hogy az ország anyagi erőihez képest segítséget ad­jon íróinknak, művészeinknek is, hogy műveik, művészi telje­sítményeik széles körben is­mertté, közkinccsé váljanak. Bízunk abban, hogy a Központi Vezetőség július 18—21 -í határozata után az írók egy részével fennál­lott félreértéseink és né­zeteltérések végkép el­osztanak és a jövőben semmi sem akadályozza hogy íróink és művészeink alkotó munkájukkal az eddiginél eredményesebben szolgálják népünket, hazán­kat, szocialista építésünket. Az iskolai oktatással kapcso­latban Hegedűs elvtárs rámu­tatott, hogy az általános isko­lai tanterem-ellátottság terén még igen komolyak a nehéz­ségeink, és igen sok a pótolni valónk. Hangsúlyozta: az ifjú­ság szocialista nevelésének egyik döntő részét alkotó politechnikai oktatásnak álta­lános és középiskoláinkba va­ló bevezetése halaszthatatla­nul sürgős feladat! A szocialista demokratizmus fejlesztése A Minisztertanács az elmúlt hónapokban nagy gondot for­dított az állami szervek mun­kájának megjavítására. Népi demokratikus államren. dünk megerősítése érdieké­ben legfontosabb feladat a szocialista demokratizmus fej­lesztése, amely elősegíti a dolgozók te­vékenységének, kezdeménye­zésének növelését és kibonta­koztatását az állami munká­ban és ily módon megerősíti népi demokratikus rendszerün­ket. A szocialista demokratizmus fejlesztésében kiemelkedő je­lentőségű az országgyűlés munkájának megjavítása. A Minisztertanács a jövőben minden olyan kérdést, amely törvény útján való rendezést igényel, az országgyűlés plé­numa elé akar terjeszteni s már a törvények előkészíté­sének kezdeti szakaszában ki­kéri az országgyűlés különböző szakbizottságainak véleményét. A Minisztertanács gondos­kodni kíván arról is, hogy a képviselők által felvetett kérdéseket a minisztériumok­ban, a különböző hivatalaink­ban nagy gonddal vizsgálják meg és ezekben a lehető leg­rövidebb idő alatt érdemi döntést hozzanak, s erről az országgyűlési kép­viselőket értesítsék. Az államhatalom helyi szer­veinek, a tanácsoknak a mű­ködésére ma még szintén jel­lemző az, hogy viszonylag ke­vés és gyakran nem a lakos­ságot a legközvetlenebbül érintő kérdésekben döntenek, hatá­rozataikat nem érdemi vita alapján hozzák és azok sok­szor általánosak. A Minisztertanács e hiba ki­küszöbölése érdekében köte­lezte a tanácsok végrehajtó bi­zottságait, hogy minden fon­tosabb kérdést a tanácsülés plénuma elé terjesszenek el­döntésre. Jelentős feladataink vannak a legfelsőbb államigazgatási szerv, a Minisztertanács és a többi államigazgatási szervek, a végrehajtó bizottságok mun­kájának megjavítása terén is. Ezeknél a szerveknél arra kell törekednünk, hogy csak a hoz­zájuk tartozó legfontosabb kér­désekben döntsenek és dönté­seikben messzemenően érvé­nyesüljön a kollektív vezetés elve. Egyidejűleg a Miniszter- tanács elrendelte mindazoknak a minisztériumi vállalatoknak a tanácsok felügyelete alá való helyezését, amelyek a helyszínről gazdaságosabban és könnyebben irányíthatók. Az ügymenet ésszerűsítése és a területrendezés A Minisztertanács — a párt kezdeményezésére — az álla­mi élet demokratizmusának fejlesztését, az ügyintézés egy­szerűsítését, az irányítás hatékonyabbá té­telét tartja fő feladatának, nem pedig a minden áron való átszervezést és nem Is a létszámcsökkentést. Az elmúlt években nagyon gyakori volt az, hogy az át­szervezés során végrehajtott létszámcsökkenés után két- három hónappal az átszerve­zett új szervekben tulajdon­képpen több dolgozó dolgozott, mint az átszervezés előtt. Ezt figyelembe véve a Miniszter- tanács — a Központi Vezető­ség júliusi határozatának meg­felelően — az új szervezeti formák kialakítását és az ap­parátus létszámának csökken­tését fokozatosan, az ügy­menet egyszerűsítésével pár­huzamosan, igen megalapozot­tan, a tudomány és gyakorlat tapasztalatainak felhasználá­sával folyamatosan hajtja végre re. Ez módot ad a többi kö­zött arra is, hogy az állami és a vállalati szervek vezetői a létszámcsökkentést az összes körülményekre figyelemmel emberségesen hajtsák végre, gondosan ügyelve arra, hogy azok a dolgozók, akik becsü­letes munkájukkal, tudásukkal és tapasztalatukkal hozzájárul­tak a szocializmus építéséhez, ne részesüljenek méltánytalan elbánásban A Miniszter- tanács messzemenő és körül­tekintő intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy azok a dolgozók, akik az egy­szerűsítés során elkerülnek ré­gi munkahelyükről, szervezet­ten kerüljenek új munka­helyekre. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi határozata értelmében beha­tóan foglalkozunk a terület- rendezés kérdéseivel és az egyes érdekeltekkel történt alapos megvitatása után a Minisztertanács ez év őszén az országgyűlés elé tér. jeszti ez irányú javaslatát az­zal, hogy a területrendezést 1957. január 1-ig végre tudja hajtani. \ A helyi szervek hatásköré­nek növelésével tovább ng a szocialista törvényesség bizto­sítását szolgáló intézkedések jelentősége, ezért az igazgatá­si apparátus minden dolgozó­ját törvényeink tiszteletére és megtartására kell kötelezni és nevelni. Az elmúlt években — az 1953 júniusát megelőzően — állami szerveink és ezek kö­zött elsősorban az államvé­delmi szervek, valamint a rendőrségi ügyészségi és bí­rósági szervek sok becsületes dolgozót alaptalanul vádoltak és ítéltek el ártatlanul, vagy pedig túlságosan szigorú ítéle­teket hoztak olyan cselekmé­nyekért, amelyekért enyhébb elbírálás járt volna. Az utóbbi időben az igazságügyi szervek, a belügyi szervekkel és a Leg­főbb Ügyészséggel együtt­működve, sok igazságtalansá­got tettek jóvá. Ezekről a kér­désekről egyébként a Népköz- társaság Legfőbb Ügyésze részletesen beszámol. Az elkövetkező időben a Minisztertanács egyik legfon­tosabb feladatának tartja olyan további rendelkezések kidolgozását, amelyek bizto­sítják a szocialista törvényes­ség maradéktalan megvalósí­tását az élet minden terü­letén. 1960-ig teljesen kiépülnek szocialista jogrendszerünk legfontosabb pillérei E célkitűzés megköveteli mindenekelőtt azt, hogy az ál­lampolgárok és az állami szer­vek jogait és kötelességeit megfelelő, , közérthető törvé­nyek és egyéb jogszabályok állapítsák meg. Ennek érde­kében a második ötéves terv­időszak végéig rendezzük és egységesítjük mind a felszaba­dulás előtti .mind a felszaba­dulás utáni legfontosabb jog­anyagot. El kívánjuk érni, hogy 1960-ig szocialista jog­rendszerünk legfontosabb pil­lérei teljesen kiépüljenek. Je­lenleg befejezés előtt áll a pol­gári törvénykönyv tervezeté, nek készítése és a tervezet az országgyűlés legközelebbi ülés­szakán benyújtásra kerül. A büntető törvénykönyv készíté­se viszont — meg kell monda­nunk — nagyon lassan halad, ezt a munkát meg akarjuk gyorsítani úgy, hogy a terveze­tet legkésőbb egy éven belül az országgyűlés elé tudjuk ter­jeszteni. Ez év őszéig törvényterve, zetet készítünk az államigaz­gatási szervek előtti eljárás szabályairól, mely pontosan megszabja az állampolgárok jogait és az állami szervek kötelességeit az ügyek intézé­se során 1957. év tavaszáig az országgyűlés elé terjeszt­jük az országgyűlési válasz­tást szabályozó törvényterveze­tet, mely az eddigi lajstromos választási rendszer helyett az egyéni, kerületek szerinti vá­lasztás rendszerét javasolja bevezetni. Az elkészült tervezeteket szé­les Körben vita alá akarjuk bocsátani és csak ezt kOve- tően terjesztjük az ország- gyűlés elé. A Minisztertanács úgy rendel­kezett, hogy megszünteti a külön bírósá­gok különböző felügyeleti szerveit és valamennyi bíró­ság működése feletti szakfel­ügyeletet az igazságügymi­niszterre bízza. Előkészület­ben van a büntetés-végrehaj­tás, azaz a börtönök átadása az igazságügyminiszter fel­ügyelete alá a Belügyminisz­tériumtól, ezzel biztosítjuk, hogy nem az a minisztérium gyakorolja a börtönök felügyeletét, amely­nek szervei a nyomzást vé­gezték. A Minisztertanács fontos fel­adatának tartja a helyes bírói ítélkezés gyakorlat kialakítá­sának biztosítását is, bírósá­gainknak úgy kell ítélkezniük, hogy a kiszabott büntetés egyezzen a dolgozók igazságér­zetével, mindig arányban áll­jon a cselekménnyel. A M'nisztertanács messze­menő és sokoldalú intézkedé­sekkel harcot indít az állami szervek törvénytelen intézke­dései ellen, ugyanakkor felhívja a dolgozókat arra, hogy magatartásukkal, a tör­vények betartásával, az állam polgári kötelezettségek telje­sítésével járuljanak hozzá az említett célkitűzések megva­lósításához. Mindezeken túl szükséges az is, hogy harcoljunk az úri Ma­gyarországról ránk maradt terhes örökség, a kijárás, a protekciózás, a részrehajlás el­len. A szocialista demokratizmus kiszélesítése, az alsó szervek hatáskörének növelése előse­gíti a népi-nemzeti egység to­vábbi megerősödését. Ehhez hozzájárulnak azok az intézkedések, amelyeket a Központi Vezetőség július 18— 21-i ülésének határozata értel­mében a Minisztertanács tenni kíván, felülvizsgálva mindazo­kat az intézkedéseket, melye­ket az osztályharc kiélezettebb szakaszában foganatosított. A Minisztertanács e munka so­rén úgy határozott, hogy mindazokban a városokban — tehát Budapesten, Miskol­con, Sztálinvárosban, Várpa­lotán és Komlón —, ahol ed­dig csak külön engedéllyel le­hetett letelepedni a lete­lepedést, illetve állandó lakosként való bejelent­kezés engedélyhez kötését el­törli. A népi-nemzeti egység meg­teremtését elősegíti, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt ked­vezően alakult az állam, és az egyházak közötti viszony. Je­lentős szerepet játszott ebben a javulásban az a körülmény, hogy az utóbbi időben a kato­likus egyház felelős vezetőinek túlnyomó többsége is meggyő­ződött az állam és az egyház közötti jóviszony kialakításá­nak szükségességéről. Látjuk természetesen azt is, hogy vannak még a katolikus egy­házon belül is olyan tényezők, akik a kákán is csomót keres­nek és nem .értik, hogy az ál­lam és az egyház között, időn­ként felmerülő vitás kérdé­seket kölcsönös jóindulaton ala­puló megbeszélések útján ren­dezni lehet, mint ahogy ezt edd'g is tettük. Ezekben a napokban kezdő­dött meg hazánkban az Egy­házak Világtanácsa Központi bizottságának ülésszaka, ame­lyen közel 200 külföldi egyházi személy — a protestáns egy­házak legkiválóbb képviselői — és újságírói vesznek részt. Ez is bizonyítja, hogy Magyar- országon szabad a vallásgya­korlás. Országunk belpolitikai hely­zete ma olyan, hogy kedvező lehetőségek vannak népi demokratikus rendsze- rünK további megszilárdítá­sára, arra, hogy minden be­csületes dolgozót tehetségé, hez és tudásához mérten be­vonjunk a szocializmus épí­tésébe. A kormány intézkedései — amelyeket áthatnak a Köz­ponti Vezetőség nagy jelentő­ségű júliusi határozatai — minden tekintetben elősegítik e célkitűzés megvalósítását. A népi-nemzeti egység meg­teremtése érdekében a kor­mánynak és valamennyi álla­mi szervnek a legszorosabban együtt kell működni a dolgo­zók tömegmozgalmával, a Ha­zafias Népfronttal és a tömeg­szervezetekkel, mindenekelőtt a szakszervezetekkel, és a Dol­gozó Ifjúság Szövetsége szer­vezeteivel. Az eddiginél gyak­rabban kell segítségüket kérni és az egyes feladatok megol­dásában jobban figyelembe kell venni javaslataikat és kezdeményezéseiket. Békeszerető politikát folytatunk Népünk alapvető érdekei megkövetelik, hogy békeszere­tő politikát folytassunk. E cél­kitűzés vezette a kormányt, amikor az elmúlt heti ülésen a pá-t javaslatára elhatározta, hogy a hadsereg létszámát újabb 15.000 fővel csökkenti. Ez a csökkentés — a többi között — azt is jelenti, hogy az el­következő évben honvédelmi kiadá-okra mintegy 35 szá­zalékkal kevesebbet fordítunk mint 1953-ban. Ugyanakkor a kormány tu­datában van annak, hogy a háborús provokáció veszélye még nem múlt el. Erre figyel­meztet bennünket az a tény is, hogy csupán ebben a hónap­ban négy ízben sértették meg hazánk légiterét nyugati irány­ból mélyen behatoló katonai repülőgépek, köztük lökhajtá- sos bombázógépek is. Tovább folytatódik a különböző célza­túi ballonok küldése Magyar, ország légiterébe, ami alig pár héttel ezelőtt újabb áldo­zatot, egy pilótánk halálát kö­vetelte meg. A magyar kor­mány az elmúlt héten tiltako­zott az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányánál — ame­lyet ezekben a cselekmények­ben, véleményünk szerint, a felelősség elsősorban terhel. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy a tiltakozó jegyzékek egyedül nem elégsé­gesek, ezért a kormány Kötelességének tartja, hogy szorosan együtt­működve a szocialista tábor országaival, elsősorban a Szov jetunióval, Korszerűsítse ha­zánk védelmét, különösen lég védelmét, és hadseregét a szó cialista haza szeretetére ne­velje. (Taps.) A kormány a haza iránti ezen kötelességének mindenkor eleget is tesz. Értékelve a kormány elmúlt félévben végzett külpolitikai tevékenységét, szükségesnek tartom aláhúzni, hogy — híven külpolitikánk eddig is köve­tett irányvonalához — a Ma­gyar Népköztársaság külpoli­tikájának megingathatatlan alapja a szocialista tábor or­szágaival való őszinte barát­ság, gyümölcsöző együttműkö­dés és szoros szövetség volt és marad a jövőben is. (Taps.) Ebben a vonatkozásban az el­múlt időszaknak számunkra igen jelentős eseménye volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa legutóbbi berlini érte­kezlete, a Szovjetunió és a né­pi demokratikus országok nem­zetközi atomfizikai kutató- szervezetének, az Egyesült Atomkutató Intézetnek a meg­szervezéséről szóló megállapo­dás, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kim Ir Szén elvtárs vezette kormányküldöttségének ma­gyarországi látogatása. A szo­cializmust építő két ország, a lengyel és a magyar nép meg­bonthatatlan testvéri barátsá­gának újabb tanúbizonysága a lengyel szejm képviselőinek lá­togatása. (Taps.) Engedjék meg, hogy vendégeinket, a testvéri lengyel nép küldötteit a kor­mány nevében ez úton is igaz szeretettel és barátsággal üd­vözöljem. (A képviselők fel­állva lelkesen tapsolnak.) A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa hatá­rozatainak fényében és az az­óta eltelt időszak vilápolitikai eseményeinek tükrében még inkább világossá vált szá­munkra, hogy a nemzetközi helyzet egészséges fejlődésé­nek ,a tartós béke megszilárdí­tásának legfontosabb előfelté­tele a szocialista tábor egysé­gének további erősítése. Az imperialista propaganda­szervek az utolsó hónapokban — mióta a nemzeti sajátossá­gok fokozottabb figyelembe­vételének kérdése előtérbe ke­rült, azzal igyekeznek zavart kelteni, hogy időnként más és más baráti országot igyekeznek úgy feltüntetni, mint követen­dő példát. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk kihang­súlyozni azt, hogy ml minden szocializmust építő ország népétől sokat tanu­lunk, sőt, bizonyos területeken tanulunk a fejlett technikával rendelkező tőkés országoktól is. De a mi számunkra a köve­tendő példakép mindenek­előtt a Szovjetunió és az ma­rad a jövőben is. (Hosszantartó taps.) Külön szólni kell azokról a kölcsönös erőfesztésekről, amelyek ebben a beszámolási időszakban a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság közötti kapcsolatok fejlesztésére Irá­nyultak. Ismeretes, hogy i leg­utóbb mindkét ország jóindu­latú törekvéseinek eredménye­képpen, rendeződtek a közöt­tünk fennálló gazdasági és pénzügyi problémák. A meg­állapodás létrejöttével mód nyílt kereskedelmi kapcsola­taink fokozott fellendítésére is, amelyhez mindkét ország­nak nagy érdeke fűződik. Pártunk Központi Vezetősé­ge legutóbbi ülésén kezdemé- nyezöen lépett fel a Magyar Dolgozók Pártja és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge közti kapcsolatok rendezésé­nek a kérdésében. Ezeknek a Kapcsolatoknak a megteremtése elősegíti, hogy a két kormány, a magyar és jugoszláv nép között is még sokoldalúbb, meleg baráti viszony ala­kuljon ki — hasonlóan azokhoz a kap­csolatokhoz, amelyek a két or­szág között mindkét nép ja­vára a felszabadulás után, egé­szen 1948-ig voltak. Az osztrák—magyar kapcso­lat megjavulása lehetővé tetté a nyugati határainkon orszá­gunk védelme érdekében fel­állított műszaki zárak eltávo­lítását. A műszaki zár fenn­állása a hazánkkal szemben ellenségesen viselkedő egyes nyugati újságíróknak és poli­tikusoknak lehetőséget adott népi demokráciánk elleni tá­madásokra. Ezért helyes volt, illetve helyes a műszaki zár eltávolítása. Természetesen látjuk azt is, hogy bizonyos nyugati körök, felhasználva és egyben megsértve az osztrák semlegességet, Ausztrián ke­resztül megnövekedett szám­ban dobják be embereiket Magyarországba. Az elmúlt hat hónapban is 21, nyugati hatá­runkat törvénytelenül átlépő személyt — közöttük jó né­hány kémet — fogtunk el. A műszaki zár megszünte­tése nem jelenti azt, hogy nyugati ügynökök büntet­lenül sétálhatnak be Ma­gyarországra. Külpolitikai aktivitásunk fo­kozódása megnyilvánul dip­lomáciai kapcsolataink kiszé­lesedésében is. Február óta három új or­szággal létesítettünk dip­lomáciai kapcsolatokat: Burmával, Szudánnal és a Görög Királysággal. Jelen­leg tárgyalásokat folyta­tunk a diplomáciai kapcso­latok felvételéről további nyolc országgal. Ugyancsak ez időszakban is­merte el a Magyar Népköztár­saság a függetlenségét kemény erőfeszítések árán kivívott Tuniszt, Marokkót, s készek vagyunk ezekkel is — mint minden országgal — diplomá­ciai kapcsolatot létesíteni. Tovább akarjuk fejleszteni kapcsolatainkat Nyugat-Né- metországgal is, amellyel je­lenleg is vannak gazdasági, kulturális és sport kapcsola­taink. Diplomáciai viszony azonban a két ország között nincs, jóllehet ez mindkét fél nek hasznos lenne. A kormány tervbe vette kormánydelegációk kikül­dését a dél-amerikai or­szágokba és a közel- és távol-keleti országokba . Hegedűs elvtárs ezután szó­lott az elmúlt félévben hazán­kat meglátogatott számos ne­ves külföldi vendégről, majd így folytatta: A kormány és egész dol­gozó népünk nagy várako­zással tekint a független­ségének megszilárdításáért küzdő Egyiptomi Köztár­saság elnökének és mi­niszterelnökének, Gamal Abdel Nasszer úrnak kö­zeljövőben esedékes ma­gyarországi látogatása elé. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás a szabadságszerető magyar és arab népek testvéri találkozásának a szimbóluma lesz. (Taps.) Pártunk és kormányunk politikája igazi népi politika Pártunk és kormányunk po­litikája igazi népi politika, amely teljes mértékben meg­felel népünk érdekeinek és hazánk felemelkedését szol­gálja. Ez a politika teszi lehe­tővé, hogy megbonthatatlan egységben a párt és a kormány köré tömörüljön minden ma­gyar dolgozó, aki szereti hazá­ját, s felelősséget érez orszá­gunk jövőjéért. A párt és a kormány a dolgozó nép egységére tá­maszkodva, szoros szövet­ségben a szocialista tábor országainak népeivel, meg tudja valósítani a maga elé tűzött célokat soha nem látott erővel tud­ja kibontakoztatni dolgozó né­pünk alkotókészségét kezde­ményezését a gazdaság és a kultúra felvirágoztatására, a szocialista Magyarország meg­teremtésére. (Hosszan tartó, lelkes taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom