Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-11 / 162. szám

1956 JÚLIUS 11. lOftRAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « A Népbolt kommunistái felkészülnek az új oktatási évadra A társadalmi összefogás hozta létre az ozorai falumúzeumot Amint megjelent a Központi Vezetőség határozata az 1956— 57. évi oktatási évadra a Tolna megyei Népbolt Vállalat alap­szervezetének vezetősége össze ült, hogy megvitassa, miként lehetne a legjobban előkészí­teni, majd végrehajtani ezt a fontos feladatot. A megbeszé­lésbe bevonták azokat a pro­pagandistákat, akik a tavalyi évadban sikerrel vitték az ok­tatást és jó eredményeket ér­tek el. A propagandisták el­mondták, hogy a legfőbb do­log a siker biztosításának ér­érdekében a hallgatók kiválo­gatása. Nem szabad előfordul­ni, hogy a tavalyihoz hason­lóan, adminisztratív módon vá­lasszák ki a hallgatókat, amely végül is arra vezetett, hogy többen kimaradtak az ok tatásból. így például a marxiz­mus—leninizmus alapjai okta­tási formánál 3—4 terhes anyát osztottak be, akik már eleve nem tudtak résztvenni az ok­tatáson. Továbbá olyan külszol gálatos dolgozókat is beosztot­tak, akiknek csak ritkán lehe­tett biztosítani a hazatérésüket az oktatásra. A hallgatók mostani kiválasz tásánál mindezeket figyelembe vették és a hallgatókat azokkal való előzetes megbeszélés alap­ján választották ki az önkéntes ség elvének teljes figyelembe­vételével, de odahatva, hogy minden kommunista érezze kö­telességének az oktatáson való részvételt. így a tagság 70 szá­zaléka vesz részt majd az okta­tásban. A párttagokon kívül bevonták az oktatásba a pár- tonkívülieket is, akik a vállalat nál gazdasági funkciót töltenek be. A csoportbizalmiak már ré­gebben foglalkoznak a vállalat azon dolgozóival, akik jó mun­Nagy gondot okoz a jószág­állomány eltartása az egyéni gazdáknál, de ,a termelőszövet­kezeteknél is. ügy beosztani, hogy mindenből legyen ele­gendő újig — nem kis dolog, beosztással élni kell tudni. A termelőszövetkezetekben egyre jobban előtérbe kerül az állat- tenyésztés, mint a legtöbb jö­vedelmet adó gazdálkodási ág, egyre nagyobb gondot okoz te­hát az, hogy meglegyen a szük­séges mennyiségű takarmány. Ez nemcsak a termelőszövetke­zet tagságának, vezetőségének jelent gondot, hanem a járási tanács mezőgazdasági osztályé nak is, mivel ők foglalkoznak közvetlenül a tsz-ek problémái val. Mint bárhol másutt, a szek­szárdi járás termelőszövetkeze­teiben is komoly gond a takar­mányozás, amelyre az elmúlt évek sok tanulságos példát tud nak szolgáltatni. Főleg olyan példákat, mit eredményez, ha a termelőszövetkezetek nem jól gazdálkodnak a megtermelt ta­karmánnyal, nem osztják be úgy, hogy állandóan jusson be­lőle elég az állatoknak. Csak­nem általános jelenség volt az, hogy amíg volt takarmány, ad­dig kaptak az állatok, amennyi beléjük fért, amikor elfogyott, csak ezen-azon tengődtek. így volt ez tavaly is jónéhány ter­melőszövetkezetben, s amikor mindenből kiértek, akkor sza­kájuk, példamutató magatartá­suk, társadalmi tevékenységük alapján kiérdemelték, hogy pártunk tagjai legyenek. Ezek­nek a dolgozóknak is módot adunk arra, hogy az oktatás­ban vaío részvételen keresztül elsajátítsák azokat az alapvető tudnivalókat, amely nélkül pártmunkás el sem képzelhető. A kiválasztott propagandisták miután maguk is áttanulmá­nyozták a párthatározatot, már is hozzáfogtak a hallgatókkal való beszélgetésekhez. Itt min­denek előtt arról beszélgetnek velük, hogy az önként vállalt kötelességet becsülettel kell végrehajtani. Értve ezalatt azt, hogy már most biztosítsák az oktatás megkezdésekor és az oktatási évad alatt is a foglal­kozásokra mindig pontosan és jól felkészülten jelenjenek meg. A propagandisták nem tart­ják korainak ezt a felkészülést, megmagyarázzák a kijelölt hall gatóknak is, hogy az oktatásra A Tolna megyei tűzoltókat az idén hét esetben hívták kü­lönböző tűzesetekhez s mun­kájukkal töbszázezerforintos értéket sikerült megmente­niük. A tűzoltóság előtt a leg­nagyobb feladat azonban most áll, amikor a gabonaféléket kell megmenteniük a tűzkárok tói. Az elmúlt évben a jól megszervezett munka eredmé­nyeként gondatlanságból egyet­len tűz sem keletkezett a megyében s a tűzoltóság azt ladgáltak a járási tanácshoz, hogy szerezzen abrakot, takar­mányt részükre. Az „úgy ete­tünk, ahogyan van“ elgondo­lás alaposan megbosszulta ma­gát. Több termelőszövetkezetnél megtermelték ugyan a takar­mányt, de hogy minél több jusson, el is adták. Tavasszal aztán úgy fordult, hogy nekik kellett megvásárolni a takar­mányt mégegyszerakkora áron, mint ahogyan eladták az ősz­szel. Ez történt a tengelici Petőfi Tsz-ben. Az ősszel igen sok tengerit eladtak szabadon, s a szálastakarmánnyal sem gazdálkodtak megfelelően. Ta­vasszal aztán vagy 3—4 vagon­ra való takarmányt kellett vá- sárolniok, addigra az állatok kondíciója leromlott s ugyan­csak veszteséggel járt. Hasonló volt a helyzet a har­ci Uj Élet Termelőszövetkezet­nél is, ahol nem vágták le ősz­szel a kukoricaszárt, kevés volt a silótakarmány, elfogyott a szénájuk is, s ezt állataik — a megye egyik legjobb tehené­szete — alaposan megsínylet­te. A 17 literes átlagról 8—10 literre csökkent a tejhozam, s időbe telik, amíg újból felja­vítják. Mindez azért történhe­tett meg, mert nem tudták meg felelően beosztani a meglevő takarmányt. Az Uj Életbeliek elmehettek volna az Alkot­mány Tsz-hez, megláthatták való jó felkészülés már fél si­ker. Elmondják még a propa­gandisták, hogy addig is, míg az oktatás megkezdődik, állan­dóan és rendszeresen foglalkoz zanak a hallgatók a napi párt- sajtóban közölt kül- és belpoli­tikai eseményekkel és azok kommentálásával s tanulmá­nyozzák a megjelenő elvi kérdé seket tárgyaló cikkeket. En­gel Dániel elvtárs például a napi sajtóban megjelenő cik­kekről elbeszélget hallgatóival és azokat megvitatják. Ezeket a beszélgetéseket nemcsak most, a határozat megjelené­sét követő időkben eszközük, hanem ezt állandóan, folyama­tosan kívánják folytatni. De nemcsak a propagandis­ták, hanem a pártvezetőségi tagok is foglalkoznak a hallga­tókkal. A hallgatók pedig szí­vesen fogadják ezeket a beszél­getéseket. Orbánná és Hamvas Károly elvtárs igen nagy ér­deklődéssel várja az oktatási akarja, hogy az idei nyáron se forduljon elő az aratással és csépléssel kapcsolatban. Az egész évben folyó tűzren­dészet! felvilágosító munka — mellett a nyári munkák meg­kezdése előtt külön tűzrendé- szeti oktatást rendeztek a traktorosok részére. S egész nyáron állandóan ellenőrzik, hogy a traktoroknál, cséplőgé­peknél és kombájnoknál be­tartják-e a tűzrendészeti sza­bályokat; volna, hogyan kell a takar­mánnyal takarékoskodni. Újat ért a szemes, a szálastakar­mány is, s a tehenészetben egész évben 8—9 liter között volt a fejési átlag, az Uj Ba­rázda Tsz-nél hasonlóképpen. A járási mezőgazdasági osz­tály hiába próbálta magya­rázni, hogy mire vezet, ha min den beosztás nélkül takarmá- nyoznak, nem használt semmit. — Mi tudjuk, hogyan kell csi­nálni — ez volt a vélemény. Nem lehet még ma sem mon dani, hogy most már minden rendben van, de már jobban gondolnak a termelőszövetkeze tekben az állatok takarmányo­zására, mint az előző években. Sok helyen használt az elmúlt évek leckéje. Gondosabban végzik el a kapások ápolását, a szálastakarmányok betakarítá­sát. A harci Uj Életben érezte­ti hatását, hogy új vezetőség van, s jobban érvényesül a tag ság akarata. Befejezték már az árpaaratást, gondosan elvé­gezték a szénabetakarítást, a kapásokat is már másodszor ka pálták meg. Gondoskodnak a takarmányokról a medinai -Béke Tsz-ben is. Másodszor kapálták a kukoricát, a répát negyedszer, a burgonyát má­sodszor töltögették fel. Jobban érvényesül már a járási mezőgazdasági osztály segítsége is, a termelőszövetke­zetek jobban meghallgatják ta­év előkészületeit, ami nem cso­da, hiszen ők már a múlt év­ben is kiemelkedtek jó felké­szültségükkel, és jó hozzászólá­saikkal gazdagították a konfe­renciákat. A pártvezetőség tagjainak most az a legfontosabb fel­adatuk, hogy a már most meg­nyilvánuló lelkesedést állandó­an felszínen tartsák. Fontos, hogy ezidén is, a tavalyihoz ha­sonlóan, az oktatás eredménye a gazdasági munkában is kife­jeződjék, mert azok, akik az oktatás nyomán az elméleti tu­dásuk fejlesztésének szükséges ségét érzik, fokozottabb köteles ségtudással látják el gazdasági munkájukat is. A második öt­éves terv nagyszerű távlatai a kereskedelem dolgozói számára is, komoly feladatokat szabnak meg. Ezeknek a feladatoknak a megoldása könnyebbé válik, ha pglitikailag képzett dolgo­zók hajtják végre. A hivatásos tűzoltók mellett 3900 önkéntes tűzoltó vigyáz Tolna megyében az idei ter­mésre. Rajtuk kívül azonban, a tanácsok keretén belül majd­nem ugyanennyi dolgozó vesz részt a figyelőszolgálatban. A társadalmi munkások minden községben éjjel, nappal szem. mel tartják a határt s állandó Összeköttetésben vannak a hi­vatásos tűzoltókkal. A figyelő- szolgálatot a betakarítás befe­jezéséig fenntartják. nácsaikat. A decsi példa is iga­zolja ezt. A Búzakalász Ter­melőszövetkezetben ugyanis egyesek azt kezdték híresztel- ni, hogy ezt sem osztanak, azt sem s annyira sikerült a tag­ságot fellovalni, hogy egy hé­tig nem mentek a közösbe dol- dozni, állt a növényápolás. Egy hét után a járási osz­tálynak és a szövetkezet veze­tőségének sikerült megváltoz­tatni a tagság magatartását azzal, hogy aszerint lesz része­sedés, ahogyan dolgoznak, tel­jesen rajtuk múlik, milyen lesz a jövedelem. A megválto­zott hangulat eredményeként határozat született meg, hogy aki nem vesz részt a közös munkában — az egy hét alatt a tagság csak a háztájiban dolgozott —, attól munkaegysé­get vonnak le és kártérítésre kötelezik. Az első napon még ketten hiányoztak, de a követ­kezőn már dolgozott minden­ki, sikerült végezniük a kapá­lásokkal. A szekszárdi járás termelő- szövetkezeteiben jobban halad nak a munkák a növényápolás ban, a takarmánybetakarítás­ban, mint bármikor. Arra is megvan tehát a lehetőség, hogy megtermeljék a jószágállomány részére szükséges takarmányt. Az eredményekben, elmondhat juk, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának is része van. Ozorán két évvel ezelőtt gondoltak először arra, hogy egybegyüjtik a falu törté, nelmi és néprajzi emlékeit s állandó múzeumot rendeznek be a ma is teljesen ép vár­ban .A terv annyival is in­kább merésznek látszott, mert Tolna megyében még sehol nincs falumúzeum s az ozorai elgondolás is csak három em­ber fejében született meg. De ez a három ember, ifj. Pór Imre tanácsi dolgozó, Pintér Endre Zsigmond és Gácsi Fe­renc pedagógus úgy gondolta, hogy a látszólagos nehézsé­gek ellenére is megvalósítha­tó tervük. Mert nehézség bő­ven akadt. A nemes ötletet mindenki csak elvileg támo­gatta, pénz azonban sehon­nan sem érkezett, már pedig társadalmi munkával még­sem lehet mindent megvaló­sítani. Sőt egyelőre még helyi ség sem volt, mert a múzeum részére kiszemelt várat a Terményforgálmi Vállalat ren dezte be raktárnak, s először vele kellett megegyezni. De sok minden bíztató is volt, s ha a három lelkes ozorai múzeumalapító nem tett le szándékáról, nyilván ennek tudható be. Mert már az ötlet keletkezésekor gaz­dag magángyűjteményük volt amely a bronzkori emlékektől egész 1944-ig a községnek szinte egész történelmét ma­gában foglalta. S itt volt, ha egyelőre terményraktárként is, az eszményi múzeum, az ozorai vár, mely mostani fel­táratlan állapotában is, való­ságos történelem. Építése a magyar humanizmus kezde­tére esik, s gazdája Filippo Scolari, vagy ismertebb ne­vén Ozorai Pipó, számos olasz mestert csábított Ozorára. 1425 körül, a vár építésének idején itt dolgozott Masolino da Panicale firenzei festő, Ozora vendége volt Manetto Ammanati, az építész, aki Pipó 1426-ban bekövetkezett halála után Zsigmond bizal­mas embere lett. De Ozora nemcsak a ma­gyar humanizmus történeté­ben játszott ma még nem tisz tázott szerepet. A község tör­ténelme 1848-ban egybeforrt az ország sorsával, s az ozo­rai példa, amelyről Illyés Gyula verset és drámát írt, minden időben a magyar bá­torság és helytállás lelkesítő bizonyítéka marad. — Ha csak ez maradt vol­na meg a falu történelmi em­lékeiből, — mondja ifj. Pór Ferenc, az egyik múzeum- alapító — ez is bőven elég lenne egy kisebbfajta mú­zeum berendezéséhez. — De a bronzkortól kezdve egész nap jainkig szinte minden kor­szakból vannak emlékeink. A Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, a most épülő kül­kereskedelmi pavilonban gaz­dag anyag várja majd a láto­gatókat A Monimpex világ­hírű magyar borokat, egyéb ita lókat, továbbá dohányneműe- ket, paprikát, mézet és édes­ipari termékeket mutat be. Az Agrimpex a legkiválóbb ga­bona és takarmányfélékkel, magvakkal vesz részt a kiállí­táson. A pavilon közelében hazai mezőgazdasági gépeinket mu­tatják be, többek között a ma római időkből igen gazdag érmeanyagunk van, mely a pannóniai római uralom min­den pénzegységét magában foglalja. A szekszárdi levél­tárban teljes egészében fenn­maradt az 1766-os ozorai job­bágyfelkelés iratcsomója, — amit most dolgoz fel dr. Had­nagy Albert levéltáros. Nem­csak szájhagyományban, ha­nem tárgyi emlékeiben is sok minden maradt meg az 1800-as időkből, s még él az 1905-ös ozorai aratósztrájk több vezetője is, akik sok min dennel tudják gazdagítani múzeumunkat. Vannak emlé­keink 1919-ből, s ami igazán ozorai kuriózum: az 1700-as évektől kezdve hiánytalanul megvan az ozorai csizmadia­céh irat gyűjteménye. A céh történetének érdekességéhez tartozik, hogy ez volt Ma­gyarországon az egyetlen, — amely 1944-ig működött. Már elkészült a múzeum berendezésének terve is. A négy helyiséget úgy rendezik be, hogy a helytörténeti, he­lyi néprajzi és szőlészeti ki­állítás mellett egy szabad termet hagynak időszaki ki­állításoknak. Az első ilyennel az ozorai születésű mártírha­lált halt karikaturista, Rán- ki József (Roxi) emlékének adóznak. Társadalmi munkában nem volt hiány Ozorán, de a pénz­zel annál inkább. A minisz­térium nem adott pénzt, a me­gyei tanácsnak nem volt „ke­rete”. Szerencsére azonban akadtak olyan források, ame­lyekre az első időben nem is gondoltak. A megyei ktsz-ek egyenként 100—100 forintot juttattak el az ozoraiaknak, a községfejlesztési alapból most várnak 3000 forintot, de je­lentősen segítette a gondolat megvalósulását a járási ta­nács és a környező földmű­vesszövetkezetek is. Ma már együtt van a berendezéshez szükséges tízezer forint, a Terményforgalmi Vállalat pe­dig a szokásos huza-vona he­lyett átadja, mégpedig helyre­állítva és kitakarítva azt a négy termet, ahol augusztus 20-án megnyílik az első Tol­na megyei falumúzeum. — Ez most már végleges dátum —, mondja ifj. Pór Ferenc. — Hosszú volt az út idáig s kérdés, múzeumunkat hogyan tudjuk fenntartani a jövőben. Valami minimális támogatás kellene, mondjuk évi 2—3000 forint, s akkor a fejünk se fájna. Ez igazán nem nagy összeg. De lesz-e olyan költségvetési rovat és alrovat, amely a jövő évben majd nem feledkezik meg az ozoraiakról. CS. L. már külföldön is jólismert AC 400-as kombájnt, a DR 413-as traktort, az M25-ös univerzális traktort. A Ferunion kerékpá­rokat, edényeket, sport- és va­dászfegyvereket állít ki. A kiállítás három „exportis­tállójában“ a külföldi szakem­bereknek módjuk lesz megis­merni a kiváló magyartarka és tisztavérű szimentáli szarvas- marhákat, az arab nónius és lipicai méneket, a muraközi és belga igáslovakat és több más értékes tenyészállatot. Legyen elég takarmány az állatoknak ehhez a járási mezőgazdasági osztály is segítséget ad 3900 önkéntes tiizalté és ugyanennyi társadalmi munkás vigyáz az idei termésre Tolna megyében Előkészületek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra

Next

/
Oldalképek
Tartalom