Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! TOLNAI r NAPLÓ /■Z MDP TOLNA HEGYEI BIZOTTSÁGA É3 A HEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1956 JÚLIUS 25. A termelési tervek teljesítése a szilárd alapja a dolgozó nép jóléte további növelésének az 1956. évben is (Az MDP Központi Vezetőségének 1956. július 18—21-i ülésének határozatából) V-J A népgazdaság fejlesztésével a népjélét emeléséért Hegedűs András elvtárs beszámolója A Központi Vezetőség július 21-én kibővített ülésen meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját a magyar népgaz. daság fejlesztése második ötéves tervének irányelveiről. A be számolót Hegedűs András elvtárs az alábbiakban ismertette: Népgazdaságunk helyzete a második ötéves terv kezdetén Tisatelt Központi Vezetőség! Kedves elvtánsak! A második ötéves terv irányelveit csaknem kéthónapos vita után terjesztette a Politikai Bizottság a Központi Vezetőség elé. A vitában a dolgozók legszélesebb rétegei vettek részt. Az elhangzott sok hozzászólás és javaslat megkönnyítette, hogy az ország szükségleteinek és adottságainak mérlegelése alapján, helyesen határozzuk meg a második ötéves ten' irányelveit. A javaslatot Gerő elvtárs irányításával a Politikai Bizottság által kiküldött — a Központi Vezetőség tagjaiból, szakértőkből álló — bizottságok megvizsgálták és sok javaslatot elfogadásra javasoltak. Tehát a mai napon a Politikai Bizottság a második ötéves tervnek a vita alapján módosított irányelv-tervezetét terjeszti megvitatásra és jóváhagyásra a Központi Vezetőség elé. A Központi Vezetőség által elfogadott irányelvek a Minisztertanács részére alapul szolgálnak majd a végleges ötéves terv elkészítéséhez, amelyet még az idén az országgyűlés elé kívánunk terjeszteni. A második ötéves terv irányelveinek elfogadásakor reálisan mérlegelnünk kell a bel- és a külpolitikai helyzetet, amelyet az előzőekben a Központi Vezetőség részletesen megvitatott. Figyelembe kell vennünk továbbá országunk adottságait, népgazdaságunk szerkezetét, belső összefüggéseit, s fel kell használnunk az első ötéves terv, valamint az 1955. év tapasztalatait. Az első ötéves terv eredményei Azok a gazdasági alapok, amelyekre második ötéves tervünket építjük, sokkal szé lesebbek és szilárdabbak, mint amelyekkel az első ötéves terv indulásakor rendel keztünk. Jelentősen előretörtek a szocializmus erői: 1955 végén a keresők kétharmada már szocialista szektorban dolgozott, körülbelül egyhar- mada kisárutermelő volt, a tőkések száma pedig az összes keresők 2 százalékát sem érte el. Az első ötéves tervben jelentős eredményeket értünk el a szocialista iparosításban. Az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása 1955-ben több mint kétszerese volt az 1949. évinek. Különösen nagy jelentősége van a nehézipar, ezen belül elsősorban a gépipar ugrásszerű növekedésének. Míg a felszabadulás előtt a gépipar a gyáripari termelésnek csupán egyhatodát tet- le ki, addig az első ötéves terv befejezésekor a gépipar részaránya a gyáripari termelésben megközelítette az egyharmados A nemzeti jövedelem 1955- ben több mint 50 százalékkal volt nagyobb, mint 1949-ben; növekedése lehetővé tette a lakosság fogyasztásának emelkedését. Az elmúlt hat év alatt a lakosság fogyasztása több mint 40 százalékkal növekedett. En nek megfelelően az egy főre jutó fogyasztás növekedése meghaladta a 30 százalékot. Az egy keresőre eső reálbér azonban csupán 6 százalékkal emelkedett, azaz a fogyasztás emelkedése elsősorban a foglalkoztatottság növekedésével függ össze. Következésképpen, a jövedelem főleg azokban a családokban növekedett, ahol megnőtt a keresők száma. Az egy keresőre eső reálbér ilyetén alakulása az ötéves terv végrehajtásának egyik fő hiányossága. Az elmúlt hat esztendő alatt mintegy 78 milliárd forint beruházás valósult meg; új üzemek, kulturális és szociális intézmények százai létesültek. A hibákat jórészt kijavítottuk — gazdasági életünk alapjában egészségesen fejlődik A fejlődés azonban nem volt töretlen. Első ötéves tervünk alapjában helyes célokat tűzött ki, de a terv 1951-ben végrehajtott felemelésekor sok tekintetben túlzott előirányzatokat fogadtunk el. Túlbecsül tűk lehetőségeinket, és túlságosan gyorsan növeltük a beruházásokat. erőinket meghaladó célokat tűztünk magunk elé az ország szocialista iparosításában. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a feszült nemzetközi helyzet következtében az orszáe feherbíróké- '-«'cógét meghaladó összegeket fordítottunk a honvédelem erősítésére. Emiatt a közszükségletre gyártó ipari és a me. zőgazdaság feilődése messze elmaradt a nehézipar fejlődése mögött. Ez az aránytalanság vezetett arra. hogy a lakosság életszínvonala az 1951 —53-as években nem emelkedett, hanem csökkent. Az 1953. júliusát követő időszakban sok olyan hibát kijavítottunk, amelyek az előző időszakban az életszínvonal visszaesését okozták. Csökkentettük a b^rn hé zásokat, átcsoportosításokat haitnttunk végre az iparban, növeltük a közszükségleti cikkek termelését. Fokoztuk a dolgozó parasztok érdekeltségét termelésünk növelésében. Mindezek következtében 1954-ben, 1955-ben és ez év első felében is az előző évekhez képest jelentősen javultak a dolgozók életkörülményei. A párt és állami életünkben 1953 júniusa után fellépő jobboldali elhajlás azonban akadályozta népgazdaságunk fejlődését. Háttérbe szorult a nehézipar, ezenbelül az alapanyagok termelésének fejlesztése, meglazult a munkafegyelem. csökkent a munka termelékenysége. növekedett az önköltség. félbemaradt sok. a népgazdaság szempontjából rendkívül fontos építkezés, illetve beruházás. Nagyon keveset fordítottunk például az olajkutatásra. nmin°k hátránya most súlyosan kiütközik. TWindennok következtében a nemzeti jövedelem 1954-ben az előző évekhez, képest nem emelkedett, hanem csökkent, megtorpant a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Mindez az életszínvonal emelésében elért eredménve- ket fenyegette. Ezeket a hibákat fel kellett tárnunk és ki keli javítanunk. A hibákat 1955-ben jórészt kijavítottuk és gazdasági életünk alapjában egészségesen fejlődik. Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei Népgazdaságunkban azonban kész áruk termelése elmarad a feldolgozó ipar növekvő szükségletei mögött, ami már eddig is az anyagbehozatal nagyarányú növekedésére vezetett. Ez súlyos anyagellátási zavarokat okoz az ipari termelésben, akadályozza a munka termelékenységének gyorsabb növekedését. Az anyag - ellátásban jelentkező hiányosságok miatt még nagyon gyakori a hóvégi rohammunka, egyenetlen a termelés, ami sok kárt okoz dolgozóinknak és egész népgazdaságunknak. Lassan halad iparunkban a műszaki színvonal fejlesztése is, jóllehet a Központi Vezetőség ezt a kérdést a múlt év novemberében tartott ülésén megfelelő módon felvetette. A műszaki színvonal lassú előrehaladása miatt sok gyártmányunk nem eléggé korszerű és a technikai és technológiai eljárások egy része ia elavult. Bár kezdeti eredmények jelentkeznek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a lakosság élelmiszerekkel való ellátásában is, még mindig sok ezen a téren a tennivaló. A mezőgazdasági termelés fej lesztcse elmarad az iparétól és nem elégíti ki megfelelő mértékben népünk élelmiszerszükségletét. A mezőgazdaság elmaradottsága ma is egyik fékje annak, hogy az életszínvonal növelésében gyorsabban haladjunk előre. A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az elmúlt években bekövetkezett fejlődés ellenére is komoly nehézségek vannak, mindenekelőtt a lakás viszonyok megjavításában. Hiá nyos még a lakosság egyes tartós használati cikkekkel való ellátása is, bár ezen a téren az utóbbi időben biztató javulás tapasztalható. Gazdasági helyzetünket nehezíti az, hogy a fennálló különböző nemzetközi fizetési kötelezettségek, köztük a korábban keletkezett tartozások törlesztése miatt is, az ötéves terv során a külkereskedelmi áruforgalomban jelentős aktív egyenleget kell biztosítanunk; több árut kell kivinnünk, mint amennyit behozhatunk. A gazdasági életünk hiányosságai, objektív gazdasági nehézségeink arra intenek, hogy a második ötéves terv célkitűzéseinek meghatározásánál ne bízzuk el magunkat. A Politi kai Bizottság az irányelvtervezet elkészítésénél abból indult ki, hogy a második ötéves tervet szilárd megalapozottságnak és józan mértéktartásnak kell jellemeznie. Ugyanakkor számításba kell vennünk minden lehetőségünket, gazdasági erőforrásainkat éppúgy, mint népünk alkotókészségét, munkalendületét. Olyan célokat kell magunk elé tűznünk, amelyek végrehajtásával biztos léptekkel céltudatosan haladhatunk előre a népgazdaság fejlesztésének, szocialista építésének útján. A második ötéves terv alapelvei a javulás ellenére is vannak még olyan aránytalanságok, amelyek nagy nehézségeket okoznak. Ilyen elsősorban az, hogy a nyersanyagok és félA második ötéves terv irányelveiben kifejezésre jut pártunk gazdaságpolitikája. Kidolgozásánál a Politikai Bizottság a III. pártkongresz- szus határozatából indult ki, amely kimondotta, hogy „tovább kell folytatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun, a mezőgazdaságban is“ és aláhúzta, hogy „...a második ötéves terv alap vető feladata: a magyar mun kásosztály, a dolgozó paraszt ság, az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelé se, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészségvédelmének, lakásszükségletének, kulturá lis szükségletének fokozott kielégítése útján.“ (Az MDP III. kongresszusának jegyzőkönyve. Szikra, 1954. 65 —66. oldal.) Az életszínvonal számottevő emeléséhez mindenekelőtt biztosítanunk kell a nemzeti jövedelem megfelelő növekedését, az ipari és a mezőgazda- sági termelés állandó növelését. Ezért figyelmünket elsősorban a termelés előirányzataira kell összpontosítanunk, azt kell vizsgálnunk, hogy hihasz. náljuk-e lehetőségeinket az ipari és a mezőgazdasági termelés növelésére. Meddő vita lenne a termelési lehetőségek vizsgálata nélkül az életszínvonal emeléséről beszélni. Gyorsabban növeljük a nyersanyagok és alapanyagok termelését, megjavítjuk az anyagellátást Az ipari és mezőgazdasági termelési tervek előirányzatánál abból indultunk ki, hogy a termelés növelésére felhasználjuk mindazokat az adottságokat, amelyekkel rendelkezünk, úgy, hogy terveink megvalósíthatók legyenek. Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztési irányszámainak meghatározásánál mindenekelőtt igyekeztünk messzemenően figyelembe venni országunk sajátosságait, hazai adottságainkat. Az irányelvek körül kibontakozott vita is nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy még jobban összhangba hozzuk az ország szükségleteit az adottságokkal. A második ötéves terv kidolgozásánál az egyik legfőbb követelmény az volt, hogy a rendelkezésünkre álló anyagot és energiát gazdaságosan használjuk ki és minél értékesebb termékek előállítására fordítsuk. A második ötéves terv időszaka alatt az iparban arra kell törekednünk, hogy mind nagyobb mértékben gyártsunk olyan gépeket és termékeket, amelyekhez viszonylag kevés anyag, de aránylag sok és magas színvonalú munka szükséges. (Híradástechnika, műszeripari gyártmányok, speciális szerszámgépek, gyógyszerkészítmények stb.) E cél elérésére lehetőségünk van azért is, mert ezekben a népgazdasági ágakban kiemelkedő szakembereink és gazdag termelési tapasztalatokkal rendelkező munkásaink vannak. A mezőgazdaságban az a célunk, hogy a termelést belterjesebbé tegyük, azaz a munkaerőt gazdaságosan felhasználva, a csak korlátozott mértékben növelhető mezőgazda- sági területen a lehető legnagyobb értéket jelentő hozamot érjünk el. Az ország talaj és éghajlati adottságai kedvezőek a mezőgazdasági termelés belterjes fejlesztésére; hozzásegít ehhez, dolgozó parasztságunk és mezőgazdasági szakembereink tudása és termelési tapasztalata is. A munkaigényes termékek növekvő termelésének az iparban és a belterjesség fokozásának a mezőgazdaságban természetesen vannak bizonyos korlátái. Mindenekelőtt határt szab a szükséglet, azaz azt kell termelnünk, amire hazánkban szükség van, ami iránt a szocialista tábor országai részéről igény mutatkozik, illetve amit külföldön kedvező áron értékesíthetünk. Ilyen határok között kell kifejleszteni a munka- igényes és a kevésbé anyag- igényes termékek termelését. A második ötéves terv ideje alatt ipari termelésünk növelését az eredetileg tervezett 50—52 százalék helyett — figyelembe véve a tartalékok növelésének szükségességét 47—50 százalékban javasoljuk megállapítani. Ipari termelésünk nagyobb arányú fejlesztésének elsősorban alapanyagtermelésünk szab határt. Az alapanyag behozatalának további növelésére úgyanis csak bizonyos korlátok között építhetünk feldolgozó ipart. Figyelembe kell vennünk, hogy feldolgozó iparunk már jelenleg is igen nagymértékben szorul nyersanyagbehozatalra. Ezért második ötéves tervünk egyik fő feladata a hazai nyersanyag-, fűtő- és alapanyag-termelés gyors növelése, hogy az ipar feldolgozó ágainak növekvő szükségleteit jobban kielégíthessük. Ezért a nyersanyagok és alapanyagok termelését gyorsabban — 57—58 százalékkal növeljük, mint a feldolgozó ágakét, amelyek termelése 45—47 százalékkal növekszik. Az eredeti előirányzathoz képest végrehajtott 2—3 százalékos csökkentést is elsősorban a feldolgozó iparban hajtjuk végre. Csak ez teszi lehetővé, hogy anyagimportunkat ki sebb mértékben (mintegy 35 százalékkal) növeljük és ugyanakkor az anyagellátást mégis megjavítsuk és alapjában biztosítsuk a termelés egyenletes menetét. Pártunk és kormányunk egyik legfontosabb feladatának tartja az anyagellátás gyors megjavítását, mert tudja, hogy a hiányos anyag- ellátásból származó termelés- kiesések egész népgazdaságunknak hatalmas kárt okoznak és jelentősen csökkentik a munkások kereseti lehetősé gét is. Az irányelv-tervezet vitája során a hozzászólók százai erősítették meg az anyagkészletek növelésének és az anyagellátás körüli zavarok megszüntetésének szükségességét. A nehézipar gyorsabb ütemű fejlesztése szilárd alapot teremt az életszinTonal növeléséhez Az ipar két fő ága — a nehézipar és a könnyűipar — közül a nehézipart kell elsődlegesen fejlesztenünk, mert ez teremti meg mind a közlekedés, mind a könnyűipar, mind a mezőgazdasági termelés további fejlesztésének elengedhetetlen feltételét. Ez az elv jut kifejezésre a tervezetben, amikor a termelési eszközök gyártásának mintegy 58—69 százalékos és a fogyasztási cikkek termelésének mintegy 38—40 százalékos növelését irányozzuk elő. Ez megfelel országunk adottságainak és szükségleteinek. A termelőeszközök gyártásának gyorsabb ütemű fejlesztése lehetővé teszi a népgazdaság egészének — benne a fogyasztási cikkeket termelő iparágak és a mezőgazdasági termelés — gyors fejlesztését és ezzel szilárd alapot teremt az életszínvonal erőteljes növelése számára. Az első ötéves terv során a felhalmozás és a fogyasztás közötti arány — mint már erről szó volt — nem mindig alakult megfelelően. A második ötéves terv irányelveiben tapasztalataink alapján, nagy gondot fordítottunk a helyes arány kialakítására, azaz úgy irányoztuk elő a fogyasztás és a felhalmozás arányát, hogy ez biztosítsa a lakosság fogyasztásának állandó növekedését, az életszínvonal következetes emelkedését. Az 1956—60-as évek átlagában a megnövekedett nemzeti jövedelemből a lakosság személyi fogyasztására jóval nagyobb hányad (70,4) jut, mint az első ötéves terv éveiben, amikor 64,6 százalék jutott. A második ötéves terv éveiben feltétlenül érvényesíteni kívánjuk gazdaságpolitikánknak azt a legfőbb elvét, hogy rendszeresen és érezhetően évről évre emelkedjék a dolgozó nép életszínvonala. Az életszínvonal növelését az előirányzat szerint az egy keresőre jutó reálbér legalább 25 százalékos és a dolgozó parasztság reáljövedelmének 25 százalékos emelésével kívánjuk elérni. Az életkörülmények ilyen jelentős megjavításának, a termelési tervek teljesítésén kívül fontos feltétele a felhalmozás, mert ez az ipari és mezőgazdasági termelés növelésének egyik igen fontos gazdasági alapja. Alapanyag helyzetünk megjavítása, az ipar és a mezőgazdaság korszerűsítése, új kulturális és szociális intézmények létesítése stb. az első ötéves tervben megvaló- sítottnál több beruházást követel meg. Az irányelvek a felhalmozás növelésének olyan ütemét ír- ' k elő, amely nem gátolja az életszínvonal előirányzott emelését, s ezért a beruházások összege csak kereken 15 százalékkal haladhatja meg az első ötéves terv beruh ázá sainak összegét. A vita során számos — a beruházások emelésére irányuló — javaslat hangzott el. Ezek közül csak olyanokat lehet elfogadni, amelyek a beruházásoknak a népgazdaság egyes fő ágazatain belüli átcsoportosításával megvalósíthatók. Nem léphetünk a beruházások növelésének útjára, mert ez átmenetileg szükségszerűen az életszínvonalnak az előirányzottnál kisebb mérvű növekedését, esetleg csökkentését okozná. A tartalékok növelése érdekében kívánatosnak tartjuk a beruházások összegének mérsékelt, a termelést és a nemzeti jövedelem alakulását lényegesen nem befolyásoló csökkentését és ezért célszerű 1—2 milliárddal csökkenteni az állami beruházások eredetileg tervezett 78 milliárdos összegét. A terv-viták részvevőinek egy része a beruházásoknak ennél nagyobb arányú csökkentését indítványozta. Ez azonban nem lenne helyes, (Folytatás a 2. oldalon.)
