Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-22 / 172. szám
JrodaloM * jflüvéázei * TZudomány ABEL ANTAL: FALURÓL —FALURA • • <» i1 I» (» Tagjelölt lettem Szorongó érzés ült szivemen hisz annyi éve vártam rá, lelkesedtem, hívott a munka, s im ti tettetek boldoggá. Az a perc, mikor elvtársaim kezeteket felemeltétek, megnyitotta előttem a jövőt, megnyílott előttem az élet. Ifjúságom nagy eseménye, hogy soraidba fogadtál, munkámmal, tettekkel éggtem, kiboruló jövőnk hajnalán ébredő gyermekem szívébe, a ragyogó kék ég alatt, — s terveink ívelő fényébe, formálom boldogságunkat. Míg csak élek, tettel fogadom: Pártom: — tehozzád mindig hűen dolgozom, hogyha kell harcolok, így rendezem be az életem. Gyönyörű lesz, mert aki — Pártom, harcokban edzi meg szívét, s dolgozik, tanítja népünket, azt fiának vallja a nép! BECK ANDRÁS: Árva gyerek altatója Ringa, ringa, ringa-rája. Alomlepke szállj reája. Alomország nincsen messze, Szállj el vele délben, este! Selyem mező, arany virág, Bársony lepkék, ringó hinták Mind ott várják, mind ott lesik, Odaérve megölelik. Csiliagútra rózsa szirmát Tündér kezek bőven szórják, Csillag utak gyémánt röge. Puha lábát meg ne törje! Minden délben, minden este Oda vidd őt álomlepke! Ringa, ringa, ringa-rája, Mert ott várja anyukája! GIJIDI FERENC: Éjféli utazás A hold felballagott magasan az égre, a házak szemei lecsukódtak, éjjel van, s minden csendes, csak a vonat kerekei zakatolnak. Alvó tanyák és integető jegenyék, a csillogó tó mind elmaradnak, hogy a sötét éjszakából újak, mások megint újra elém bukkanjanak. Elnyújtózva alszik csendesen az ország, ember, gép, megérdemelten pihen, az erdők gyűjtik, hogy a munkában holnap legyen újabb és újabb győzelem. A holdvilág belemerül játékosan égi tenger fehér babjába, vonatunk csattogva rohan, utat vágva a koromfekete éjszakába. SZAIFF ISTVÁN: Kapások éneke Kapálunk már, és egyre dől a gyom, de mégis, újból szívósan kinő. A földbe rejtve élnek magvai; elég a harmat, s bújik már elő. Van úgy, hogy néha tetszetős virág, s gyümölcs sincs, vagy méreg is lehet Kiszívná még a zsíros földet is, elfojtva hasznos ültetvényeket. Kapánk levág és egyre dől e gyom, de mégis, újból szívósan kinő, mert rejtve élnek, szórtan magvai - kapálni kell, ha ismét bújt elő! (' ) ( Hárman beszélgetünk a ta- ' .nácselnökhelyettes irodájában: ja falusi kultúrmunkáról, a ta- Jnács és a párt segítségéről. Bo- iross Béla kultúrotthonigazgató Jmunkájáról érdeklődünk Major Mátyás elvtárssal, a járási kultúrház igazgatójával egyetemben Bábel elvtárstól. Beszél getésünk alkalmával elmondja, hogy a tanács megadja a tőle telhető segítséget: részt vesz a szervezésben, a színművek propagálásában, hirdeti az előadások időpontját a hangoshíradó ban. ÉS SEMMI TÖBB? De igen. Boross Béla pedagógus a párt tál és a tanáccsal közösen meg beszéli mindig a teendőket. A tanácsüléseken beszámol a végzett kultúrmunkáról, kér se igítséget, ha szüksége van rá, (ide ha úgy adódik, követel is. i 'A pártszervezet taggyűlésein ''szinte napirenden van mindig 1 a község kulturális életének a problémája. így kell ezt cselekedni mindenhol, mint ahogy iZombán történik: közösen, meg jlértéssel, s akkor nem marad el a várva várt eredmény. Bábel elvtárs megfontoltan beszél mindenről: a kultúrház na- gyobbítására 60 000 forintot for dít a tanács a községfejlesztési alapból. Szükség van erre, í mert a jelenlegi színházterem ('mindössze 250 személy befogadására elegendő, s így Zomba I 'lélekszámához viszonyítva ki- 1 'csinek bizonyult. Az átalakíJ 1 tás után egy-egy előadást négy száz ember nézhet végig egy- jszerre. MIT MONDOTT MÉG? A kultúrház udvarát parkírozzák, s ezt a munkát a tanács társadalmi munkával ( akarja elvégeztetni... Segítenek (laz erők összefogásában, mert i'Zombán egyaránt megtalálhatok a felvidékiek, a székelyek, 'a magyarok, a németek. Sikerült Boross Bélával együtt .megvalósítaniok, hogy együtt, közösen, közös célért küzdjenek a fiatalok: játszanak a szín játszócsoportban: a felvidéki Varga Zoltán, Kovács Árpád, I'Reszeli Edit; a székely Bíró ^István, Illés Frigyes, Beke Ilonná; a helyi Kurucz Ferenc, Uj- ■ \ ári György és még nagyon sokan, akiknek a nevét nem említjük. Az anyagi és erkölcsi segítsé- i 'gén kívül elvi segítséget is ''nyújt a párt és a tanács: Boross Béla elvtással közösen megbeszélik, hogy milyen dara jibok kerülhetnek színre; menynyiben segíti az a mai célok i (megoldását. S MIT MOND BOROSS BÉLA? Nagyon nagy Zombán a kul- iturális rendezvények iránt az ((érdeklődés. A közönség szereti ('és megbecsüli az igazi művésze ('tét. Ezt a megállapítást bizo- I nyitja, hogy a fél év alatt tartott 33 műsoros rendezvényen ' (19.200 ember jelent meg. Óriási (iszám ez egy háromezer lelket (iszámláló községben. Nem beszélve arról, hogy az ismeret- gerjesztő előadásoknak külön (Jöt és félezer hallgatója volt. ' Ezek a számadatok azt igazolják, hogy megérett az idő ‘ Z ómba Zombán arra, hogy végre hozzákezdjenek a kultúrház átalakítási munkálataihoz. A pesti, pécsi művészek csak egy esetben játszanak egy-egy darabot, s így nagyon sokan távol maradnak, távol kell maradniuk a művészet élvezetétől. A lakosság érdeklődése felmérhetet lenül megnövekedett a kulturá lis rendezvények iránt. A Faluszínház előadásaiban nem gyönyörködhet a lakosság — a terem és a színpad kicsisége miatt. Egyáltalán nincs hely a szakköröknek, nem tudják hol tartani a foglalkozásaikat. Szűk sége lenne az ifjúságnak az átalakított kultúrházban egy klubszobára, olvasószobára; az énekkar, tánc- és színjátszó- csoport próbáinak a megtartására is helyiség szükséges. Az említetteken kívül indok még: új környezetben akarják már játszani a közönségnek Jókai „A kőszívű ember fiai,“ Molnár „A Pál utcai fiúk“ című színműveit és a „Zombai találkozó“ c. helyigyújtésú műsort, amely a községben lakó népek szokásait, hagyományait eleveníti fel. MI AKADÁLYOZZA a kul- türhAz AtalakItAsAt? A zombaiak kérték már a bonyhádi, hőgyészi, bátaszéki építőipari ktsz-eket, hogy az említett okok miatt sürgősen végezzék el az átalakítási munkát. Egyik sem vállalta, mert minden erejüket leköti az árvízi építkezés. De akkor miért nem adnak a zombaiaknak egy olyan írást, amelyben igazolják, hogy vállalni nem tudják a munkát? A minisztertanácsi határozat értelmében 20 000 forintig terjedő munkát elvégeztethetnek kisiparossal is. Ebben az esetben több részletben végeztethetnék a munkát augusztus 20-ra készen lennének az átalakítással, mert minden anyag megvan az építkezéshez, örülne Zomba lakossága, több mint tízezer forintot takarítanának meg Bábel elvtárs szerint. Hát akkor miért nem lehet mégsem megcsi náltatni?! Ezt szeretnék tudni a zombaiak. Szólni kell még arról is, mint Boross elvtárs mondotta, hogy elégedett a párt és a tanács segítségével: rendszeresen ösz- szegyújtik a termelőszövetkeze tek eredményeit, ezeket népszerűsítik a község lakossága előtt, segítenek a nyári kultúr agitáció megszervezésében. Summa-summárum: a párt és tanács elégedett Boross Béla munkájával, ő pedig a párt és a tanács segítségével. Segítik egymást s e segítség a lakosság munkájában, kedvében, tudásában gyümölcsözik. így van ez rendjén. Kovács József Szekszárd kultúrális vezetőinek tanácskozásán igen sok érdekes és gondolkodásra késztető probléma vetődött fel, amelyek némelyikével külön-külön is érdemes foglalkozni. Ilyen többek között a Központi Művészegyüttes és a vállalati kultúrcsoportok megoldatlan helyzete és egymáshoz való viszonya. Jó viszonyról semmiesetre sem lehet beszélni, sa rossz viszony is annyira burkolt és titkolt, annyira leplezett formában nyilvánul meg, hogy igen ne_ héz észrevenni. Számos helyen felvetődött már a gondolat, hogy a Központi Művész- együttes tánccsoportját a városban található és fellelhető vállalati tánccsoportokból kel lene létrehozni, s egyes szakköreit megerősíteni á külö- böző kultúrcsoportok kiváló tagjaiból. örömmel értesültünk a napokban arról, hogy egy „mag” a kultúrháznáj találkozott, amely majd az esetleg kibővített tánccsoport szilárd alap ját képezi, s erre az alapra nyugodtan lehet építeni az egész tánccsoport munkáját. Feltételezhető, sőt, biztos, hogy egyes vállalatok igazgatói — sokan eddig is elzárkóztak hasonló próbálkozások elől — ezután is elutasítanak a művelődési otthonnak minden ajánlatát és kísérletét, amellyel megegyezést keresne hogy a vállalatok tánccsoport jainak szereplőit engedjék szerepelni a Központi Művész együttesben. Vajon mi az oka, hogy egyes vállalatok vezetői olyan mereven és elutasítóan viselkednek a művelődési ház minden megegyezésre törekvő közeledésével szemben? És vajon van-e értelme e merevségnek? Egyelőre még ne mondjunk véleményt, hogy van, vagy nincs. Előbb vizsgáljuk meg, hogy mit jelent a város szempontjából, ha létrehoz egy egészséges tánccsoportot és mit jelent a vállalatnak, ha megtartja szereplőit. A vállalatok kultúr-és tánccsoportjai bármennyire igyekeznek is, nem tudnak olyan kulturális megmozdulást létre hozni, ami jelentőséggel bírna — nem a város egész lakossága, de — azok részére, akik rendszeresen látogatják kulturális rendezvényüket. Ezeknek a műsoroknak a színvonala — ha egyáltalán lehet olyan műsorról beszélni, ami színnvonallal bír — nem éri el a kívánt magasságot és nem kultúrát, hanem hamis képet nyújt azoknak az embereknek, akik megnézik. Nem csoda, hisz a szereplő- gárda tagjainak nem adatik meg a szükséges képzés lehetősége és a csoport vezetője is csak egy bizonyos pontig tudja képezni a tehetséges szereplőket, mert maga is csak középszerűen képzett. Ez még a szerencsésebb eset, ha a hiányos képzés párosul az akarással és lelkesedéssel, de előfordulhat az is, hogy olyan emberre bízzák a kultúrcso- port vezetését, aki a közepes nívójú képzettségén is alulmarad s csak azért vezet kul- túrcsoportot, mert megbízták vele és ideig-óráig... Milyen az anyagi oldala ennek a kul- túrmunkának — mert azt is érdemes fontolóra venni. Min_ den vállalatnak bizonyos ösz- szeg áll rendelkezésére, melyet kulturális célokra költhet el. De mennyire kifizetődő ez abban az esetben, ha egy egyszer, maximum kétszer lejátszott színdarab díszleteit festik megrajt, vagy — és ez a gyakoribb — rendeznék egy ünnepi vacsorát belőle, aminek igen kevés köze van a kultúrához. A pénz tehát kirepült az ablakon és senki nem tudja már összeszedni. Nem arról van szó, hogy a vállalatok adják oda egész kulturális keretüket a Központi Művészegyüttesnek, de miért ne adhatnák oda 5 százalékát, tegyük fel két sze- replővel_ ha a sportalapnak nagyobb hányadát is feláldozhatják a város sportj- érdekében. A két szereplőt, kitüntetés érné, hogy részt vehet a Központi Művészegyüttes munkájában, a vállalat pedig — anélkül, hogy annak hiányát megérezné — hozzájárulna a város kulturális központjának — reméljük az lesz és betölti hivatását, — létrehozásához, segítséget adna ahhoz, hogy több színvonalas és jó előadást lássanak a város dolgozói: Helyes lenne vajon ez a gazdálkodás?;:: Igen:. s Nem arról van szó, hogy a vállalatok mondjanak le kulturális keretükről, szüntessenek meg minden kultúrmun- kát saját körükben. Nem. Ez félreértés lenne, s ez senkine^ nem lehet a célja, hisz a Központi Együttesbe nem kerülhet be mindenki, csak a legtehetségesebbek. De azok az emberek, akik megfelelnének a Központi Művészegyüt. tes színvonalának, ott dolgoznának, az ott tanultak alapján vezethetnék, irányíthatnák a vállalatok, üzemek kul- túrcsoportját, ha az érdemes arra, hogy valaki foglalkozzon vele. Ezek az emberek nem szakadnának ki teljesen a vállalat, vagy üzem kultúrális életéből. Bőven lenne módjuk arra, hogy a Központi Művészegyüttes magasabb színvonalú képzésén tanultakat átadják a vállalat kultúr, munkásainak. Persze nem abban az esetben, ha négy táncos képezi a kultúrcsoportot: Szerintünk érdemes ezt megfontolni a vállalatok igazgatóinak, szem előtt tartva a város egyetemes kultúráját, akkor nem csapj á^ be az ajtót, a megegyezést, közös segítést, akaró és kereső emberek orra előtt. BUNI GÉZA.
