Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-22 / 172. szám
2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚLIUS 22. Folytatja tanácskozásait a Francia Kommunista Párt kongresszusa KOMMENTÁR Párizs, (MTI). A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusának pénteki ülésén, amelyen Georges Frischmann elnökölt, Yvonne Dumont, a francia nők és a nőmozgalom helyzetéről beszélt, majd Henri Martin, a francia fiatalság helyzetét ismertette és beszámolt a fiatalság békeharcáról. Ezután Jaques Duclos mondotta el kétórás beszámolóját „A községi tanácsok a dolgozó tömegek szolgálatában“ címen. Az ülés folyamán Laurent Casanova felolvasta Frédéric Joliot Curie-nek a kongresszus hoz intézett üzenetét. Joliot-Cu rie jelenleg orvosi kezelés alatt áll és egészségi okból nem vehet részt a kongresszus munka jában. Joliot-Curie hangsúlyozta: Minden kommunistának köte lessége, hogy gazdagítsa a pártnak és vezetőinék tapasztalatait, hogy megvalósuljon' a párttagság és a vezetőség közti állandó kölcsönös kapcsolat. Rámutatott a pártfegyelem szükségességére, mert ez igen nagy erőt jelent. Nem helyes azonban, hogy a határozatok végrehajtása pusztán a fegyelem nevében történjék, anélkül, hogy mélyebb egyetértés jönne létre. Joliot-Curie felelt azoknak, akik a XX. kongresz- szus után arra hívták fel a kommunistákat, hogy „szabaduljanak fel.“ Mit akarnak tőlünk, mitől szabaduljunk fel? — tette fel a kérdést üzenetében Joliot-Curie. — Én sohasem éreztem magam ilyen szabadnak. Milyen szabadság volna az,haengednék azok felhívá sának, akik széthúzást akarnak előidézni sorainkban? A kommunisták, sokkal inkább, mint bárki más, kívánják a sza badságot, de elvetik azt a szabadságot, amely embertársaink kizsákmányolásából áll. Nem szabad tűrni olyan szabadságot, amely megalkuszik a kapitalista rendszerrel. Persze az emberek nem tökéletesek, té védések történtek és egyes tévedések súlyosak is. Ezek azon ban nem érintik sem a szocialista tant, sem a szocialista rendszert. A hibákat mindenkinek el kell ítélnie és mindannyian szemtanúi vagyunk an nak, hogyan bírálják azokat a hibákat, amelyeket olyan jelen tős személy követett el, mint Sztálin. Joliot-Curie ezután a Francia Kommunista Párt nemzeti szerepét méltatta, majd így fejezte be: Munkásaink, földműveseink és értelmiségünknek jeles tulaj donságai vannak és biztosak va gyünk abban, hogy az emberek boldogságáért és a békéért dolgoznak, azzal az alkotó lelkesedéssel, amely előmozdítja egy nemzet boldogulását és hasznos a világ számára. n péntek délutáni ülés Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusán pénteken délután a politikai és a községtanácsi bi zottság tartott ülést és folytatta tanácskozásait. Az este folya mán a kongresszus ismét teljes ülést tartott, s ezen folytatták a Maurice Thorez és Jacques Duclos referátumáról megkezdett vitát. Ezen az ülésen olvasta fel Georges Frischmann a Magyar Dolgozók Pártja üzenetét. Budapestre érkezett az uj bolgár nagykövet Hriszto Georgiev Sztojcsev rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Bolgár Népköz- társaság új magyarországi nagy követe július 24-én, szombaton Budapestre érkezett. A nagykövet üdvözlésére a pályaudvaron megjelent Csatorday Károly, a külügyminisztérium protokoll. osztályának vezetője, továbbá a bolgár nagykövetség tagjai, Varban Canev ideiglenes ügy. vivő vezetésével. Nasszer és Nehru tárgyalásai Kairóban A Reuter jelentése szerint pénteken délelőtt és este Nasszer egyiptomi elnök és Nehru indiai miniszterelnök politikai tárgyalásokat folytatott Kairóban. Délelőtt az indiai nagykövetségen Nehru vil- jásreggelit adott Nasszer tiszteletére, este Nasszer elnök a köztársasági elnöki palotában estebéden látta vendégül az indiai miniszterelnököt. A Reuter indiai szóvivő közlésére hivatkozva jelenti, hogy a Nehru—Nasszer tárgyalások napirendjén az arab—izraeli kapcsolatok, Ciprus, a bagdadi paktum és az algériai kérdés szerepelt. A nyugat-német szövetségi tanács az elmúlt napokban cse kély többséggel jóváhagyta a hadkötelezettségi törvényjavas latot. A szavazás eredménye vi lágszerte általános feltűnést keltett, főleg azért, mert a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem sokkal előbb jelentette be, hogy 25 százalékkal csökkenti haderejét s nem vezeti be az általános hadkötelezettséget. Nem kétséges, hogy a nyugat-német döntés, amint ezt vezető szovjet körökben is kijelentették, „rontja az európai politikai helyzetet s még bonyo lultabbá teszi a német kérdés megoldását.“ De ez a döntés magában Nyugat-Németország ban is heves ellenzésre talált. A szociáldemokraták sajnálkozásukat fejezték ki miatta, hoz zátéve, hogy „ezzel még nem teremtettek megváltoztathatatlan tényeket, amelyeket az 1957. évi szövetségi gyűlési választások eredménye alapján ne lehetne felülvizsgálni.“ A Stimme der Gemeinde című egyházi lap még tovább megy és hevesen támadja Adenauer politikáját. „Ennek az embernek csökönyössége miatt valóban el kell veszítenünk az ország újraegyesítésének jogát?“ — kérdezi a lap, majd így folytatja: „Amikor kivánszorogtunk az 1945-ös katasztrófából, ismét fel kell-e áldoznunk az ország újraegyesítését és ismét egy ember csökönyösségének áldozatává kell-e válnunk?“ A hadkötelezettségi törvény elfogadása nemcsak a német közvéleményben váltott ki ellenkezést, hanem súlyos akadályt jelent a nemzetközi hely zet további tisztulásában is. A német militarizmus erőszakolt feltámasztása, mint a TASZSZ közleménye is mondja, „feltétlenül éberségre inti Németország szomszédait“. A világ jól tudja, milyen veszélyt jelenthet az a német militarizmus, amely rövid időn belül kétszer borította lángba a világot. De az sem kétséges, hogy a szövetségi gyűlés, amely Adenauer minden mesterkedése ellenére is csak igen csekély többséggel fogadta el a törvényjavaslatot, érzi, milyen felelősséget vett ezzel a vállára. A szociáldemokraták éppen ezért, a szavazás megtörténte után, azonnal nyilatkozatot adtak ki, amelyben megismételték a müncheni szociáldemokrata pártkongresszus határozatát s kijelentették, hogy a szavazás eredménye „ellentétben áll a leszerelésre és a feszültség csökkentésére irányuló nemzetközi törekvésekkel.“ Edward Ochab beszámolója a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságánakteljes ülésén Politikai tárgyalások a jugoszláv és a kambodzsai államférfiak között Varsó (TASZSZ). A varsói lapok július 20-i számukban közölték azt a beszámolót, ame lyet Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára tartott a LEMP Központi Bizottságának VII. teljes ülésén „A politikai és gazdasági helyzetről és a párt döntő feladatairól“ címmel. Az előadó rámutatott arra, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz- szusa újabb fontos ösztönzést jelentett a szocialista építőmunka minden területén kifejtett tevékenységünk bíráló elemzéséhez. Pártunk a XX. kongresszus óta gyümölcsöző korszakát éli, sorai, úgy szintén a sokmilliós dolgozó tömegek politikai öntudata és aktivitása rohamos fejlődésének korszakát. A nemrég lezajlott poznani eseményekről szólva Ochab éberségre szólította fel a munkásosztályt és az összes dolgozókat a földalatti ellenforradalmi mesterkedésekkel és azok sugalmazóival szemben. Ochab behatóan foglalkozott a pártmunka megjavításának és kiszélesítésének feladataival, a pártélet lenini normáinak szé leskörű bevezetésével, a személyi kultusz következményeinek határozott kiküszöbölésével. Jelenleg — mondotta befejezésül Ochab — a párt és a munkásosztály erőit, a nép ösz- szes erőit összpontosítanunk kell programunk köré, az ötéves terv feladatai és a munkásosztály életszínvonalának megjavítására irányuló feladatok köré. Ezzel a programmal kell az egész társadalom elé lépnünk és fel kell őt vérteznünk a szóbanforgó program realitásába és helyességébe vetett hittel. Ez megköveteli a párt tömörülését a Központi Bizottság köré és megköveteli a Központi Bizottság teljes belső konszolidálódását. Brioni (Tanjug). A brioni melletti Vanga szigeten a jugoszláv és a kambodzsai államférfiak pénteken délután politikai megbeszélést folytattak. Jugoszláv részről a megbeszéléseket Joszip Broz Tito köz- társasági elnök, kambodzsai részről pedig Norodom Sziha- nuk herceg vezette. A jugoszláv és a kambodzsai államférfiak eszmecserét foly_ tattak a nemzetközi helyzetről Szverdlovszk (jTASZSZ). Szverdlovszkban befejeződött az uráli területek és az autonom köztársaságok mezőgazda- sági dolgozóinak értekezlete. M. A. Jasznov, a OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke tartott előadói beszédet. Az értekezleten nagy beszédet mondott N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. és megbeszélték a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. Ezzel a jugoszláv és a kambodzsai államférfiak közötti tár gyalások politikai része befejeződött. Norodom Szihanuk herceg belgrádi tartózkodása idején Szvetozar Vukm&novics al- elnökkel folytatja megbeszéléseit a Jugoszlávia és Kambodzsa közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesítésénejc érdekében. Az értekezlet Hruscsov beszéde után felhívást intézett az Ural kolhozparasztságához, gép állomási és szovhoz dolgozóihoz, mezőgazdasági szakembereihez. Az értekezlet befejezése alkalmából július 20-án, délután Szverdlovszkban mintegy kétszázezer dolgozó részvé telével nagygyűlés volt. A nagygyűlésen beszédet mondott N. Sz. Hruscsov is. Az uráli mezőgazdasági dolgozók értekezlete Sxamoti Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (57. Folytatás.) Ennyit tudtam meg Kanadáról. Azóta sem jártam abban a múzeumban, pedig hamarosan bekerültem Torontóba, de úgy hozta a sors, hogy a mindennapi gondok mellett nem jutott nekem eszembe a múzeum... A tavaszig kihúztam a farmon. A gazda családja nem érintkezett velem, sőt maga a gazda is az utóbbi időben az utasításait Freden keresztül közölte. Megjött a tavasz és elérkezett a széna-betakarítás ideje. Kora hajnalban mentünk ki a kaszálókra és a géppel kaszált szénát, miután megszáradt, hatvan—hetven kilós bálákba préseltük. A farmer minden hónapban levonta béremből az államnak járó részt, amivel tartoztam a kiszállításért. A havi negyven dollárból jóformán egy centet sem tudtam megtakarítani. Ilyen körülmények között baleset ért. A szénabálákat kellett kocsira raknom. A harmadik nap estéjén alig éreztem csontjaimat. Elzsibbadt, valósággal meggémberedett minden porcikám... Ha megálltam egy percre pihenni — már üvöltött a gazda. — Nincs pihenő, nincs megállás, az idő pénz, minden perc drága... és hajtott szóval, — ha egy évszázaddal előbb lennénk, biztosan korbáccsal serkentene, mint Délen a rabszolgákat. Vil Iával kellett a kocsira fölnyomkodnom a hatalmas bálákat és villával emelni, majdnem még egyszer olyan nehéz, mint kézzel... Már, már a számon volt, hogy oda mondom— én ezt nem bírom tovább. — Ha mondom és nem dolgozom tovább, akkor feljelent a csendőrségen és börtönbe dugnak, mint aki megszegte a szerződést. Összeszorítottam a fogaimat és végső erőlködéssel kínlódtam a bálákkal. Az egyik váratlanul megcsúszott és zuhant vissza rám. A villával igyekeztem visszalökni, egy erős rándítás és a következő pillanatban a fájdalomtól üvöltve rogytam a földre és a bála a nyakamba zuhant. A gazda káromkodva ugrott hozzám. Lerúgta rólam a szénabálát, elkapta a vállam és talpra rántott — szimulálsz, disznó? — sziszegte. Éreztem, hogy valami meleg, csorog a combomon végig. Olyan gyenge lettem, hogy amikor a farmer elengedett, ismét összerogytam. A meleg csak tovább csörgött a lábszáramon, bele- a bakancsomba. A szúró fájdalomba hasra görnyedtem. Fred leugrott a szénás kocsiról és hozzám rohant — kiáltott valamit a gazdának, nem értettem... csak azt láttam homályos szemmel, hogy a gazda a házba sietett és néhány perc múlva visszatért egy csomó vat tával. Fred letolta a nadrágomat és a vattát a végbelembe tömte. A fájdalomtól elájultam, amikor magamhoz tértem, a pajtában feküdtem egyedül. Végig tapogattam magam. Irtózva rántottam el a kezem a nadrágomtól — síkos, kocsonyás vérbe csúszott az újjam. Ki tudja, meddig feküdtem ott. biztosan öreg este lehetett, mert Fred csak későn végzett a munkával — megjött a jó öreg fiú. Tejet, jódot és penicillinport hozott. Hasra fektetett és először a markából penicillint szórt a felszakadt végbelembe, utána jóddal dörzsölte be. Azt hittem beleőrülök a fájdalomba. Végül tiszta vattát dugott a sebbe és megitatott velem egy bögre tejet. A vérzés már csillapodott és akkor jött a gazda. Megállt az ágyam szélén, néhány percig szótlanul nézett, majd így szólt. — Most mit csináljak veled? — és megsem várva a válaszom, így folytatta — itt a pén zed... szerencsédre a hajójegy ára kifutotta... Nem tartozol senkinek — és ezzel nyolc dől lár kilenc centet dobott a takarómra. — Orvos kell, gazda — szólt közbe Fred. — Én elmegyek — nyögtem. — Az a leghelyesebb... elengedem a szerződés hátralévő részét... Igaz, nehéz lesz most új embert találni, de majd valahogy megleszünk... — ezzel köszönés nélkül elment. Fred az ágyam szélére ült. — A piszok, ki hitte volna, hogy ilyen piszok. (Folytatjuk.) A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány felhívására a fiatalok ezrei jelentkeztek a keleti és az északi építkezésekre. A képen: Az ifjú építők öntevékeny művészegyüttese rádióhangversenyt ad a Moszkva —Krasznojarszk vonaton. Julija Antonova ivanovoi szövőnő és Alekszej Jefimov moszkvai építőipari munkások a vonat rádióstúdiójában szerepel. A leningrádi Lepsze gyárban A „Lepsze“ vasszerkezetek gyá ra Leningrád egyik legnagyobb vállalata. A gyárban széleskörűen alkalmazzák a termelési folyamatok komplex gépesítését, meghonosítják a haladó technológiát. Az elmúlt ötéves terv során kétszeresére emelkedett a gyárban a munkatermelékenység. A vállalat kollektívája évről évre eredményesen teljesíti termelési tervét. A termékek önköltsége az elmúlt év folyamán 15.9 százalékkal csökkent. A képen: Ivan Lazarjov, a leningrádi „Lepsze“ gyár armatúra vasvágója munka közben. (Foto: V. Loginov.)-L. > Ifjú építők
