Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

2; TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚLIUS 21. B munkásosztály akcióegysége szükséges és lehetősége megnövekedett M. A. Szuszlov elvtárs beszéde a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusán KOMMENTÁR Párizs (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt XIV. kong­resszusán a Szovjetunió Kom­munista Pártjának üdvözletét M. A. Szuszlov tolmácsolta. Szuszlov üdvözlőbeözédében többek között a következőket mondotta: Az egész világ ismeri es ér­tékeli azt a ' hatalmas hozzá­járulást, amellyel a serény és te­hetséges francia nép a tudo­mányt, a kultúrát, az emberi­ség általános haladását, a fran­cia munkásosztály pedig a nem zetközi munkásmozgalom fejlő­dését segítette. Franciaország adta a világnak a párizsi kom- münt, amelynek emlékét — V. I. Lenin kifejezésével élve — nemcsak a francia munkások tisztelik, hanem az egész világ proletáriátusa. A dicső Francia Kommu­nista Párt joggal foglal el dísz­helyet és élvez mély tiszteletet minden ország testvéri kom­munista és munkáspártjai kö­zött. Megérdemelt szeretet és tisztelet övezi az önök párt­jának oszt^lyharcokban edzett vezető magvát, az önök Köz­ponti Bizottságát és Maurice Thorezt, kedves barátunkat és elvtársunkat, a nemzetközi kom­munista mozgalom kiváló har­cosát. Franciaország dolgozói a kom munista párt zászlai alatt el­tökélten harcoltak és harcol­nak az új háború veszélye és az európai háborús tűzfészkek újjászületése ellen. A francia népnek, éppúgy, mint a szov­jet népnek és más népeknek is létfontosságú érdeke, hogy elősegítsék a béke és a biz­tonság szavatolását Európában és a francia nép ebben a szent ügyben mindig számíthat a szovjet nép segítségére és együttműködésére, A francia kommunisták jól látják, hogy Franciaország munkásmoz­... A „Canada“ név a „kan- natha“ indiánus szóból szár­mazik és annyit jelent, mint „kunyhó csoport.“ Az első fe­hér emberek, akik erre a föld re léptek, ilyen indián kuny­hókból álló telepeket találtak ezen a földön és a kannathák- ból Canada maradt. Történe­téről csak annyit, hogy 1534- ben egy Cartier nevű francia kalandor hajózott fel a Szt. Lőrinc folyón és hazatérve ő hívta fel először a francia ki­rály figyelmét erre a pompás földterületre. Néhány év múl­va ismét meglátogatta a folyó környékét és mai Quebec he­lyén egy Stadacova nevű in­dián falu lakóival békés érint kezést kezdett... Tulajdonkép­pen így kezdődött a két és fél évszázadig tartó francia gyarmatosítás. Ez alatt az idő alatt alapították a franciák a folyó egyik előre ugró partsze gélyén a Mont Royalon a mai Montreal várost. A francia ke­reskedőket különösen a prém­áruk csalták ide és hamaro­san meg is szerezték a kana­dai prémek monopóliumát... Az első monopolista, Cartier két unokaöccse lett. Az igazi francia gyarmatosítás 1608- ban kezdődött, amikor Champ lain megalapította Quebec vá rosát a Szent Lőrinc folyó ten geri torkolatánál. A franciák békés kereskedelmet folytat­tak az indiánokkal, azonban ez idő alatt mégis temérdek vér folyt Canada birtoklásá­ért. A francia prémvadászok indiánusoknak öltözve, faké­regből font csónakjaikkal be­barangolták a folyó felső fo­lyásait és torkolat vidékeit... és temérdek prémet szállítot­tak Quebecbe... A francia gyarmatokon kezdettől fogva nagyon kevés volt a nő és galmának további sikerei a munkásosztály akcióegysé­gétől függnek. Az a tény, hogy a kommu­nisták és a szocialisták Fran­ciaországban most mind gyak­rabban szállnak síkra együt­tesen a közös érdekért vívott harcban, hogy a Francia Kom munista Párt jelen kongres*- szusa oly nagy jelentőséget tulajdonít az akcióegység kér­désének, ^dt bizonyítja, hogy Franciaország dolgozói igye­keznek és leakarják küzdeni a nehézségeket és gyorsabban megtalálni a feladat megvaló­sításának útjait. Az utóbbi időben közeledés történt különböző országok kommunista és szocialista párt­jai között olyan kérdésekben, mint az atomfegyver eltiltá­sának és a fegyverzet csők kentésének, a különböző tár­sadalmi rendszerek békés egy­más mellett élésének, a népek gazdasági és kulturális kapcso­latai kiterjesztésének, a gyar­mati rendszer elleni harcnak szükségessége. Ez azt mutatja, hogy a munkásosztály akcióegysé­ge szükséges és lehetősége megnövekedett. A Szovjetunió Kommunista Pártja a maga részéről meg­szilárdítja a testvéri kommu nista pártokhoz fűződő barát­ságát és arra törekszik, hogy a szocialista pártokkal, köztük a francia szocialista párttal is felvegye és kiterjessze a kapcsolatokat, hiszem meg­győződésem, hogy e kacsolatok a béke és a szocializmus ügyét mozdítják elő. Igaz — itt sajnálattal kell rámutatnom, — hogy a Fran­cia Szocialista Párt küldöttsé­gének országunkban járt egyes tagjai utazásukat korántsem a kölcsönös megértés elérésére igyekeznek felhasználni, hanem ezek a francia prémvadászok az úgynevezett „voyageurok“ rendesen indián lányokat vet­tek, vásároltak, vagy raboltak feleségnek, mert ezek az in­dián lányok a férjeikkel tud­tak tartani a veszélyes vadász utakon is... Szép, romantikus életük volt ezeknek az első te lépeseknek... ez azonban nem tartott sokáig, mert rövidesen a franciák és angolok között a terület birtoklásáért kitört az élet-halál harc... Az Ohió medence birtoklásáért kezdő­dött a háború. A franciák eleinte győzelmet győzelemre halmoztak, különösen kitűnő tábornokuk — Montcalm ve­zetése alatt. De ez sem tartott soká, az angolok kitűnő ál- lamférfiuk, Pitt William ve­zetésével felismerték a gyar­matok nagy jelentőségét és Wolf tábornok parancsnoksá­ga alatt hatalmas hadsereget küldtek Canadába és közben a megerősödött angol flotta meggátolta, hogy a francia anyaország a tengeren erősí­tést küldjön canadai seregei­nek. A háború öt évig tartott és az öt év alatt a franciák sorban elvesztették canadai ál lásaikat és az 1763-as párizsi békében, Franciaország min­den területéről lemondott, ami a Missisipitől keletre van. így lett angol gyarmat a mai Canada. Az amerikai an­gol gyarmatok szabadsághar­ca idején Canada nem csatla­kozott Washington tábornok csapataihoz... Ez nagyon érdekes ügy volt, mert hiszen a . canadai az objektivitás kölcsönös kö­telezettségét megszegve, ha misan nyilatkoznak a szovjet rendszerről és népünk életéről. Előttünk nyilvánvaló, hogy a kommunistáknak és a szo­cialistáknak sok közös érdé kük és feladatuk van. S mi bi­zonyosak vagyunk benne, hogy nincs messze az idő, ami­dőn ezek az érdekek felül kerekednek a szocialista pártok egyes vezetőinek szűk törek­vései felett. A jelenlegi körülmények kö. zött minden kommunista párt sikerét mindenekelőtt az ha­tározza meg, mennyire teljesen fejezi ki és száll síkra a munkásosz­tály és a dolgozók érde­keiér*, országának nemzeti érdekeiért, politikai vonala mennyiben számol a konkrét nemzeti sajátosságokkal és hagyomá­nyokkal. A munkásmozgalom és a nép nemzeti érdekeinek vég­céljait tekintetbe véve, minden párt maga határozza meg fel adatait. Nevetségesek azok az ellenséges koholmányok, hogy egy ország munkásmozgalmára kívülről erőszakolhatják rá a harc céljait és eszközeit. Ugyanakkor a kommunista pártokat a marxizmus—leniniz- mus egységes ideológiája, va Iamint a munkásmozgalom végső eszmei és a proletárin­ternacionalizmus elvei iránti hűség fűzi egybe szellemileg. Magától értetődik, hogy a mai viszonyok közt is fenn kell tartani és el kell mélyíteni a kommunista pártok kapcso­latait és együttműködését. A kommunisták kapcsolatainak el­mélyítése annál is inkább szűk séges és természetes, mert a különböző országok kapitalista monopóliumai már régen olyan szövetségekbe és szervezetekbe tömörültek, amelyek megköny­francia telepeseket az ango­lok igázták le, míg a mai USA területén lévő gyarma­tok angol telepesekből álltak. Az angolok fellázadtak az an­golok ellen és ezt a francia anyaország támogatta, de a canadai francia telepek nem lázadtak angol leigázóik el­len... Az angol uralom alatt Ca ­nada csak lassan fejlődött. Változatlanul a prémkereske­delem volt a fő foglalkozás... Montreálban minden eszten­dőben prémvásárok voltak és ezeken a vásárokon vették meg az indiánoktól a gyarma­tosítók a prémárukat — és ez volt a legnagyobb jövedelmi forrás, mert ócska gyöngyök­ért cserélték a drága hód, nyuszt és ezüst róka préme­ket. Kanada tulajdonképpeni virágzása 1658-ban kezdődött, amikor két francia protestáns kalandor — Pierre Esprit Ba- disson és Medard Chuoart harmadik kalandos útjukra nyugatra indultak. A két ka­landor áttelelt a Nepigon tó­nál és két esztendő múlva visszatértek Montreálba. Ne­gyedik útjukon 1661-ben a Hudson öböltől Nyugatra azt a felvilágosítást szerezték az indiánoktól, hogy Hudsonon keresztül kitűnő prémvadász területek találhatók, de a kor mányzótól nem kaptak enge­délyt a vadászatra és így az egyik éjjel megszöktek és az angoloktól kértek menedékjo­got és segítséget. Kalandos nyítik a- munkás és nemzeti felszabadító mozgalom ellen folytatott harcukat. Érthető, hogy a kommunista pártok együttműködési formáit nem szabhatják meg holmi sablon szerint, amely minden korban és minden körülmények között alkalmas. Ezután Szuszlov elvtárs azokról a feladatokról beszélt, amelyeket jelenleg a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a szovjet nép megold, azokról a nehézségekről, amelyeket le kell küzdeniök, valamint az elért eredményekről. A szovjet demokrácia meg­erősödésének legnagyszerűbb kifejezése az az új politikai és termelési fellendülés, amely a Szovjetunió dolgozóit most el­fogja — hangoztatta. — Az SZKP XX. kongresszusának ha­tározatai új lendületet adtak a töme­gek kezdeményezésének, al­kotó aktivitásának. növelte bennük azt az érzést, hogy ők országuk gazdái. Az egész országgal együtt hatalmasan fellendül pártunk. A személyi kultusz elítélése és a pártélet lenini szabályainak, elsősorban a kollektív vezetés elvének teljes helyreállítása az egész pártmunka nagyszabású megélénkülésére, a kommunis­ták aktivitásának fokozódására a párt és a tömegek kapcsola­tainak további megerősödésére vezetett. Az európai biztonság bizto­sításában és az új háborúk megakadályozásában nagy sze­repe lehet Franciaország és a Szovjetunió békszerető baráti kapcsolatainak és együttműkö­désének. M. A. Szuszlov beszéde vé­gén felolvasta az SZKP Köz­ponti Bizottságának a Francig Kommunista Párt XIV. kon­gresszusához intézett üdvöz­letét. körülmények között eljutot­tak Londonba, ahol II. Ká­roly angol király támogatta a Hudson expedíció tervét és két hajót adott erre a célra. A két francia részvénytársa­ságot alapított és az egyik ha­jóval el is jutott a Hudson öbölbe.. Egyúttal a társaság monopólium jogot szerzett a Hudson öbölre. Óriási szabad­ságot szereztek és ezzel való­sággal önálló kereskedő álla­mot alapított ezen a területen a társaság... A társaság embe rei találták meg a Hudson környékén az első aranyrögö­ket és ezzel megkezdődött Kanada gyors virágzása — az aranyláz. A kalandorok tízez rei érkeztek naponta az Atlan ti óceáni kikötőkbe és ezek a kalandorok elárasztották Láb radort. — Napok alatt alakul­tak az új, hatalmas városok és mentek tönkre a már szá­zados múltra visszatekintők... — íme Kanada... és amikor megszűnt az arany utáni haj­sza, ugyanolyan ütemben néptelenedett el, mint ahogy a láz kezdetekor szaporodott... — Látja, ennyi mindent tu­dok Kanadáról, talán többet, mint saját hazámról... Ezen ne csodálkozzon, otthon nem tanított nekem ilyesmit Ma­gyarországról senki... Én az iskolában csak a traktorokról, meg a téeszekről és Nagy Péterről meg a felszabadulás­ról tanultam... azt is elfelej­tettem, mert nem érdekelt., és látja, egy délelőtt a torontói Canada múzeumban mit jelen tett?... Ne haragudjon, és nem akarom sértegetni most a ha­zámat és nem tudom hova ju tottak, amióta én elmentem —, de amit az én gyerekko­romban a hazáról tanultam, az nagyon kevés volt... (Folytatjuk.) Szerdán befejeződtek Tito és Nasszer elnök tárgyalásai, csütörtökön este pedig Tito, Nasszer és Nehru parafálta a három államfő brioni tárgya­lásairól szóló közös nyilatko­zatot. A jugoszláv—egyiptomi tárgyalások jelentősége első­sorban azon mérhető le, hogy a két ország messzemenően azonosak a világproblémák tekintetében. Egyetértettek annak megítélésében is, hogy folytatódik a nemzetközi hely zet pozitív fejlődése a világ­feszültség csökkentése felé. A Brioniban folytatott tár. gyalások, amelyen résztvett Nehru miniszterelnök is, a három ország barátságának és további együttműködésé­nek jegyében zajlottak le. A hármas találkozó a nemzet­közi élet jelentős eseménye, s fontosságát csak aláhúzza A külügyminisztérium tájé­koztatási főosztályán Rubin Péter rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a kül­ügyminisztérium szóvivője pén teken sajtóértekezletet tartott, amelyen tájékoztatta a magyar sajó képviselőit az időszerű magyar külpolitikai kérdések­ről. A külügyminisztérium szó­vivője a következő kérdésekre válaszolt: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a magyar—görög diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló nyilatkozat aláírását? VÁLASZ: A diplomáciai vi­szony felvétele jelentős lépés a két ország közötti kapcsolatok normalizálása útján s ugyanak - kor hozzájárul a különböző tár sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének további kibontakozásához is. Ismeretes egyébként, hogy a magyar—görög kereskedelmi kapcsolatok már néhány éve fennállnak és szépen fejlődnek. A legutóbbi kereskedelmi tár­gyalásokon az árucsereforga- Icm 1956 évi volumenét a ta­valyinak szinte háromszorosá­ban állapították meg. A diplo­máciai kapcsolatok felvételét nyomon fogja követni a függő­ben lévő gazdasági kérdések rendezése. Olyan görög követe­lésekről van szó, amelyek há­borúelőtti kereskedelmi adós­ságokból és görög állampolgá­rok vagyonát Magyarországon ért háborús károkból erednek és amelyek a két ország szak­értőinek becslése szerint nem tesznek ki jelentős összeget. Bizonyos vagyok benne, hogy a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele lehetővé teszi a kultu­rális együttműködés kialakítá­sát is, annál inkább, mivel Magyarországon komoly ha­gyományai vannak a helén kul túra kutatásának. KÉRDÉS: Mi a véleménye Eisenhower elnöknek Kós Péter magyar követ megbízó- levele átadásakor mondott be­szédéről? VÁLASZ: Eisenhower elnök beszédéből kitűnik a vitás kér­dések rendezésére való törek­vés. Örömmel üdvözlöm ezt a kétségtelenül pozitív nyilatko­zatot és emlékeztetek arra, hogy a magyar kormánynak az Egyesült Államokkal szemben folytatott politikáját hasonló törekvés jellemzi. KÉRDÉS: Mi a véleménye Dulles, amerikai külügymi­niszternek a július 11-i sajtó- értekezleten tett kijelentéséről a népi demokratikus országok „felszabadítását“ illetően? VÁLASZ: Dullesnek ez a ki­jelentése azt mutatja, az ame­rikai külügyminiszter vonako­dik tudomásul venni, hogy ha zánkban és a többi népi demo­kratikus országban a szocia­lista rendszer szilárd és meg­ingathatatlan. Egészen nyilván­hogy a tárgyalások befejezé­sének napján megérkeztek Brioniba az algériai Nemzeti Felszabadítási Front és a nemzeti felszabadítási hadse­reg képviselői is. Az algériai politikusok emlékiratot adtak át a három államfőnek. Senki előtt nem lehet kér­déses, hogy a brioni hármas találkozó újabb lépést jelent a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítéséhez. Természe_ tesen még nem lehet lemér­ni, hogy a hármas nyilatko­zat nemzetközi hatása mikor jelentkezik, de kétségtelen, hogy nemcsak Jugoszlávia, Egyiptom és India barátságát mélyíti el a brioni találkozó, hanem elősegíti a világbéke ügyét is. Erre vall az is, hogy a tárgyalások befejezésének napján az algériai nép kül­döttei felkeresték a három államfőt. való, hogy a magyar nép, amely 1945-ben végleg felszaba dúlt és azóta bátran él szabad­ságával, az ilyen nyilatkozato­kat beavatkozásnak tekinti, amelynek egyetlen célja, báto­rítást adni a kapitalista rend­szer restaurálását kívánó reak­ciós erőknek. KÉRDÉS: Mi a véleménye Ma­gyarország részvételéről az Egyesült Atomkutató Intézet­ben és hogyan értékeli a szov­jet kormánynak az atomener­gia békés felhasználására irá­nyuló általános európai együtt­működésről szóló javaslatát? VÁLASZ: Az Egyesült Atom kutató Intézet megszervezésé­ről szóló egyezmény, melyet 11 ország — köztük a Magyar Nép köztársaság — kormánya a kö­zelmúltban írt alá, komoly je­lentőséggel bír az atomenergiá - nak békés célokra történő, az egész emberiség javát szolgáló felhasználása szempontjából. Világos, hogy az atomenergia békés felhasználásával kapcso­latos bonyolult kérdéseket egy olyan kis ország, mint hazánk, önállóan nem oldhatja meg. Amennyiben a szovjet kor­mánynak általános európai együttműködésre irányuló ja­vaslatát az európai államok magukévá teszik, a magyar kormány, éppen a fenti okok­ból, örömmel csatlakoznék újabb, szélesebbkörű egyez­ményhez is. KÉRDÉS: Magyarország mi­lyen munkát folytatott 1956 első felében az Unesco-ban? VÁLASZ: Az elmúlt félév­ben az Unesco-ban folytatott munkánkat egyes Unesco-akci- ókba való fokozott bekapcsoló­dásunk és az Unesco magyar nemzeti bizottsága tevékenysé­gének megélénkülése jellemez­te. Bizonyos fokig fejlődtek az Unesco tagállamainak nemzeti bizottságaival való kapcsolata­ink is. Résztvettünk megfigyelővel az Unesco végrehajtó tanácsa áprilisban rendezett madridi ülésén, a rádiók kulturális pro­gramjaival foglalkozó párizsi értekezleten, továbbá az Unesco szakértői értekezletén Géni­ben, melyen a békés együttélés elve tudományos vizsgálatának módszereit vitatták meg. Leg­utóbb az európai Unesco-tagál- lamok nemzeti bizottságainak franciaországi értekezletén fej tettünk ki hasznos tevékenysé­get. Jelenleg a novemberben sor- rakerülő Unesco közgyűlésen való magyar részvételt készít­jük elő. A közgyűlés napirend­jéhez Magyarország már eddig is számos jelentős javaslattal járult hozzá. Magyarország egyébként tagja annak a bizott Ságnak, amely a közgyűlésen az egyes tagállamok által be­nyújtott javaslatokat fogja fel dolgozni. (57. folytatás.) Sxamos Rudolf: Amerikából jöttem Kalandos történet A külügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom