Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

r

A MAI SZAMBÁN:

PÉNT EK, 1956 JÚLIUS 20.

XIII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM.

ÁRA: 50 FILLÉR

AZ MDP TOLNA NEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYEI TANÁCS LAPJA

Világ proletárjai egyesüljetek

TOX.IBJAI

A Politikai Bizottság beszámolója

a Központi Vezetőségnek

(1-2—3-4. o.)

L

_____________________________J

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének filése

A Központi Vezetőség napirendjének második pontjaként meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját „Pártegység- gej a szocialista demokráciáért“ címmel. A napirend előadója

Gerő Ernő elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára volt.

Gerő Ernő elvférs előadói beszéde

Tisztelt elvtársak!

A helyzet úgy alakult, hogy nem minden problémára kiterjedő, részletes beszámolót tarthatok, hanem csupán a. legfőbb kérdésekre térhetek ki, amelyek a nemzetközi helyzetet, valamint országunk és pártunk belső helyzetét jellem zik, valamint az előttünk álló, s általunk, pártunk,, kormányunk által megvalósítandó legfontosabb feladatokra. Ez abból a szempontból helyesnek látszik, hogy ily módon & legfőbb kérdésekre, a legfontosabb tennivalókra lehet irányítani a figyelmet. Másrészt alá akarom húzni, hogy a kérdések, amelyekről itten szó lesz s a feladatok, amelyeket meg kell oldanunk, nem rögtönzött módon, nem hirtelen, nem máról holnapra merültek fel. E kérdéseket hosszú idő óta vitatjuk. A nemzetközi és

a belső helyzetről, pártunk helyzetéről, meggyőződésem szerint, világos kép alakult ki, s nem kevésbé világosak és kézzelfoghatóak - feladatok, a tennivalók!

Ehhez hozzá kell fűzni, hogy jelen beszámolón kívül amelyet a Központi Vezetőség meghallgat, a Központi Vezetőség tagjainak és póttagjainak kezében ott van az erre a kérdésre vonatkozó részletes határozati javaslat, továbbá a második ötéves terv eredeti irányelv-tervezete és a Politikai Bizottság által, a széleskörű országos vit-. alapján s a Központi Vezetőség sok tagjának részvételével el_ készített, számos tegintetben lényegesen módosított új tervezet, amely —, amennyiben ezt a vita figyelembevételével a Központi Vezetőség majd határozattá emeli — a legközelebbi évekre bizonyos tekintetben pártunknak szinte második programja lesz, mint ahogyan a nagy Lenin az első szovjet népgazdasági tervet nevezte. Nyilvánvaló az is, hogy a határozati javaslatot, amelyet a jelen napirendi ponthoz a Politikai Bizottság előterjesztett, a vita alapjan tökéletesíteni kell, amihez valószínűleg bizottság kiküldése is szükséges lesz, oly módon, hogy a Központi Vezetőség még jelen ülésén véglegesen dönthessen róla.

Mint bevezetőül említettem, nem lehet szó most arról, de erre nincs is szükség, hogy a nemzetközi és - belső helyzetről mindenre kiterjedő, részletes elemzést adjunk. Ezért itt csak a leglényegesebbekkel lehet foglalkozni, ami valóban döntő a nemzetközi helyzetre és a mi belső helyzetünkre vonatkozóan.

Megszilárdult a szocialista világrendszer

A nemzetközi helyzet szempontjából a legjellemzőbb, a legfontosabb az, hogy a legutóbbi három év folyamán, amely Sztálin halála óta telt el lényegesen alapvetően megerősödtek a szocialista tábor állásai és sok tekintetben új nemzetközi helyzet alakult ki. Megszilárdult - szocialista világrendszer. Hála a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, hála e vezetés merész, átgondolt lenini politikájának, az imperialisták tervei a háború közvetlen kirobbantására, felborultak és sikerült lényegesen meggyengíteni az imperialisták hatalmi állásait. A nagy ázsiai, nem szocialista országok egész sora, mint India, Indonézia, Butma, és egész sereg más ország valamint az arab országom nagy része az amerikai és angoi imperialistáknak felmondta az engedelmességet, közeledett és közeledik a szocializmus táborához, csatlakozott a béke megvédelmezésé_ nek ügyéhez és a hatalmas szocialista táborral együtt óriási békeövezetet alkot.

Csökkent a háborús feszültség és kitolódott a háború ki- robbantásának közvetlen veszélye. Merősödött a szocialista világrend gazdaságilag és politikailag. Mindez hatalmas sikere a kommunizmust építő Szovjetuniónak, a Kínai Nép- köztársaságnak, az egész szocialista tábornak, a haladó emberiségnek.

A háborús feszültség csökkenése, s a háború közvetlen veszélyének eltolódása nem je lenti azonban, hogy a harc a

két tábor között megszűnik, vagy ellanyhul. Erről sokan megfeledkeznek. A közvetlen háborús katonai összeütközés veszélye eltolódott, bár nem szűnt meg. Ugyanekkor azonban ideológiailag és politikailag a harc éleződik. Az imperialista táboron belül repedésem mutatkoznak. Franciaország még távolról sem olyan biztos oszlopa az Atlanti Szövetségnek, mint volt néhány évvel ezelőtt, Angiig és Amerika között élesednek az ellentétek.

A nemzetközi helyzet megváltozása az amerikai imperializmust s a többi imperialista köröket is arr. kényszeríti, hogy taktikát változtassanak, de a harcot nem adják fel, hanem más helyzetben, más formák között folytatják ezt. Igyekszenek megbontani a szocialista tábor egységét. Igyekszenek kihasználni azt. hogy a Sztálin személye körűi kialakult személyi kultusz felszámolásával, s a szocialista, proletárdemokrácia fejlődésével a népi demokratikus orszá gokban aktivizálódnak azok az elemek i<s, akik a régi népellenes rendszer haszonélvezői voltak. Ezeket az elemeket - demokrácia nyújtotta lehetőségek kiaknázásával igyekeznek mozgósítani reakciós imperialista céljaik érdekében. Az imperialisták mindent elkövetnek, hogy ezekre a belső reakciós erőkre támaszkodva, zavart keltsenek a népi demokratikus országokban, megkíséreljék

meglazítani a kapcsolatokat ezek között az országok és a

Szovjetunió között, s megpróbálják gyengíteni a szociális^ ta tábort.. És ha arról beszélünk, hogy a közvetlen háborús veszély eltávolodásával élesedik az eszmei-politikai harc, akkor ehhez hozzá kell tenni a harcnak olyan, távolról sem eszmei formáit is, mint kémek diverzánsok, provokáto, rok bedobása a népi demokratikus országokba és a Szovjetunióba, mint hadirepülőgépek rendszeres, provokációs berepülése, mint polgári repülőgépünk békés utasai ellen a minap végrehajtott banditatámadás stb. Továbbá figyelembe kell venni olyan formákat is. mint amilyen - poznani véres provokáció volt. Súlyos hiba lenne le nem vonni a tanulságokat a poznani provokációból a mi helyzetünkre és a mi feladatainkra vonatkozóan is. Egyébként az ellenség nyíltan felveti, erről nem egy ellenséges lapban és nem egy imperialista rádióadásban volt szó, hogy az ellenség „magyar Poznanokra” törekszik. Az éhes disznó makkal álmodik!

Röviden tehát, a jelenlegi nemzetközi helyzet lényege az, hogy a szocialista tábor megerősödött ,az imperialisták pozíciói pedig meggyengültek. Mi haladunk előre a magunk helyes útján. Egyes imperialista köröij. azonban ebbe belenyugodni nem akarnak, s mindent elkövetnek, hogy megzavarják előrehaladásunkat a béke megszilárdítása, a szocializmus építése, népünk életszínvonalának emelése útján.

Széleskörű demokratizálódást folyamat megy végbe országunkban

Ami országunk és pártunk belső helyzetét illeti. A legfontosabb etekintetben az, hogy 1953 júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen, s nem időleges visszaesések nélkül, különösen azonban a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után. széleskörű

demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban. Megnőtt a párttagok, s a pár- tonkívüli dolgozók aktivitása, közvetlen részvétele az állami, a gazdasági, a társadalmi, a pártmunkában. Ezzel együtt nagymértékben megnőtt a párttagok, a pártaktivisták, s pártonkívüliek jogos bírálata

hibáinkkal szemben és alkotó kezdeményezése annak érdekében, hogy a hibákat és a hiányosságokat minél előbb leküzdjük. s hogy minél eredményesebben építsük országunkban a szocializmust, minél biztonságosabban emelhessük népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb célja. Ez a hatalmas aktivitás, cselekvőkészség, alkotó, segítő bírálat, amely a tömegekből kibontakozik, mérhetetlen. lebírhatatlan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt az erőt sikeresen használja fel az előttünk álló feladatok eredményes megoldására.

Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely a második ötéves terv irányelv-javaslat- körül kibontakozott és valósággal népi mozgalom jellegét öltötte. Ismeretes, hogy csupán írásban több, mint 35 ezer javaslatot tettek a fizikai dolgozók, értelmiségiek, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, különféle kisemberek, szervezetek, tudományos és egyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a mi rendszerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ha bírálják is egyes hibáinkat és kinövéseinket, ha fellépnek a bürokratizmus ellen, magukénak vallják a népi demokratikus rendszerünket.

Nem feledkezhetünk meg az osztályellenségről

akkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a Petőfi Körben és a körülötte kezdett egy második politikai centrum kialakulni, amely szemben állott

az ország igazi politikai központjával, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével. Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege volt.

Pártunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek

Ugyanakkor azonban, amikor kibontakozott és tovább bontakozik a pártban és a párton kívül tömegeknek ez az aktivitása, amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, s a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számára kihasználni a helyzetet. Természetesen, súlyos hiba volna mindenkit, aki egy, vagy más kérdésben nem ért egyet a párttal, vagy annak vezetésével, ellenségnek tekinteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és pártonkívülinél van értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok között. s hogy egyeseket az ellenség is megzavar anélkül, hogy ezt ők maguk is észre- vennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömöszöljünk, hogy az egy, vagy más kérdésben nem kellő megértést.' vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsuk az ellenséges elemekkel, mert az ellenség számára szü'-séges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre, ha az ellenséges elemekkel azonosítanánk azokat, aki nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdésben értetlenséget tanúsítanak, ezzel nem a pártnak, nem a munkásosztálynak, nem a népi demokráciának használnak. hanem az ellenségnek.

Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellenség az utóbbi időben aktivizálódik — s hogy különösen - külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni, abból kiindulni. hogy most már teljes az osztály béke bent az országban és nemzetközileg, hogy már mindenki „jóember’’ — végzetes hiba volna. Nem kommunisták, hanem burzsoá liberálisok volnánk, ha mi ilyen módon ítélnénk meg a helyzetet. Az osztályellenség igenis működik. És részben sikerült befolyása alá kerítenie jóhiszemű, becsületes, megtévedt embereket is. Jó órában mondjam, nálunk Poznan nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi Körben történt, dicsekedve kis-Poznannak nevezi. A Petőfi Körben voltak helyes dolgok is, elhangzottak megszívlelendő javaslatok is, amint azt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi Körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köztük nem kevésszámú kommunista, aki félti a pártot, feltétlen híve - szocializmusnak, jó magyar hazafi és egyben proletár internacionalista is. Ugyan.

Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre ilyen helyzet? Vajon nem volt he. lyes pártunk politikája, pártunk fő irányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kongresszus után? Pártunk politikája lényegében helyes volt, pártunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, a márciusban tartott központi vezetőségi ülésen nem volt lehetőség arra, hogy- maga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat - tennivalókat és intézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus szellemében, a magyar viszonyok figyelembevételével meg kell valósítanunk. Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőség ülését és mindjárt a Központi Vezetőség ülésén - konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot elfogadni, így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arra vonatkozóan, hogy milyen módon dolgozza ki a tennivalókat. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott.

Mi úgy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus i után a Politikai Bizottság irányvonala helyes volt. De a helyes politikai elgondolások, helyes politikai állásfoglalás végrehajtásában és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rákosi elvtárs — bár igyekezett — nem tudta teljes mértékben az új követelményeknek megfelelően átállítani saját munkáját és a Politikai Bizottság, valamint a Központi Vezetőség titkárságénak munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság határozatai végrehajtásának biztosítása. Belejátszottak ebbe a tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben, főként 1953 júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámolása még 1953-ban elA Politikai Bizottság s ez utóbbinak kezdeményezésére a Minisztertanács is számos intézkedést tett és további intézkedések meghozatalát készítetkezdődött, de közben egy időre némileg megtorpant, hogy azután újabb lendülettel folytatódjék, s végül most elérkezzék a befejezéshez. Végül hozzájárult a bizonytalansághoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte maga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egységes támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőségben, részint a Politikai Bizottsághoz vagy annak egyes tagjaihoz való viszony tekintetében nincsen meg a teljes egyöntetűség, s másrészt nincsen teljes egység a párt által követendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között.

Persze, hogy a helyzet így alakult ebben mindenekelőtt a Politikai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor a gátló tényezők megszüntetésében; mert nem vezette következetesen az esz. mei-politikai harcot - múltbeli hibák felszámolásáért és a XX; kongresszus szellemének érvé. nyesítéséért a magyar viszonyok között, valamint állami, társadalami, gazdasági és párt- életünk következetes demokratizálódásáért. Bár a pártszervezetekben vitatkoztak, a párttagság aktivizálódott, a pártmunka felélénkült, a legfontosabb, az ország egész sorsát érintő kérdésekről mégsem elsősorban a párton belül folytak a viták, s nem a Központi Vezetőség, a Politikai Bízott, ság a vezető pártszervek irányításával. Meg kell jegyezni jóllehet, ez nem a döntő, hogy ezenkívül a DISZ Központi Vezetősége, illetve ennek intéző bizottsága is hibát követett el, amikor a Petőfi Kór vezetését kiengedte a kezéből. Súlyos hiba volt továbbá részünkről, hogy kiengedtük kezünkből a Szabad Nép és általában a sajtó irányítását, s nem megfelelően irányítottuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart okozott párt- kádereink, aktivistáink, párttagságunk és a becsületes pártunkhoz ragaszkodó népi demokráciánkat támogató dolgozók között.

te ,s készíti elő a túlzott centralizmus megszüntetésére az államigazgatásban és a nép(Folytatás K. 2. oldalon.)

A párt a vita híve, de nem engedhet teret az ellenséges nézetek hirdetésének