Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-15 / 166. szám

1956 JÜLIUS 15.

TOLNAI NAPLÓ

5

A TANÁCSOK ELETEK OL

A tanácsok tömegkapcsolatáról

,,A tanácsok az államhatalom helyi szervei és egyben a dolgozók legszélesebb tömegszerveze- tei, amelyek a Hazafias Népfrontra támaszkodva, a dolgozók tömegszervezeteivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre”. (Tanácstörvény 1. §)

A tanácstörvény idézett szakasza minden kétséget kizáróan elsődlegesnek mondja ki a tanácsok tömegszervezeti jellegét, a dolgozók tömegeivel való együttműködés fontosságát, a lakosság részvételének biztosítását a helyi hatalmi szerv előtt álló nagyfontosságú feladatok megoldásában.

A tanácstörvény értelmében a dolgozóknak biztosítani kell azt az alapvető jogot, hogy életük irányításában, igazgatásában részt vegyenek. Ezzel azonban csak a tömegmozgósítás szükség szerűségének egyik oldalát juttatjuk kifejezésre. Szólni kell arról is, hogy a dolgozók aktív, állandó közreműködése a hatalmi igazgatási tevékenységben milyen gyakorlati eredményekkel jár amellett, hogy a szocialista demokratizmus egyik legfontosabb követelménye az állampolgárok részvételével megvalósul? Erre ma már minden tanácsi vezető meg tudja adni a választ, ami természetes is, hiszen elsősorban a végrehajtóbizottságok, illetve a függetlenített i vezetők érzik a dolgozók által • nyújtott segítséget, vagy a segítség hiányát. Annak ellenére, hogy végrehajtóbizottsági vezetőink felismerik a jó tanácsi tömegkapcsolat fontosságát, sok kívánnivaló van e téren és itt megjegyezhetjük, pontosan a helyi vezetőkön múlott, hogy ez így van.

Általános tapasztalat, hogy sok községi vezető, vagy lebecsüli a különböző tömegkapcsolat jelentőségét és egyszerűbbnek, könnyebbnek találja az adminisztratív Intézkedésekkel tarkított igazgatást, vagy minden jószándéka ellenére sem tudott olyan légkört kialakítani az irányítása alatt álló területen, hogy ott valóban kifejezésre jusson a tanács tömegszervezeti jellege.

Vannak vezetők, akik a lakosságra, vagy a lakosságot képviselő tanácstagra hivatkoznak — mondván :,,Nálunk ezt nem lehet megvalósítani, ez a község olyan beállítottságú, hogy idegenkednek a közügyekben való részvételtől” stb. Az ilyen tarthatatlan állítások cáfolata egyszerű; minden község lakossága olyan beállítottságú, amilyenné a község vezetői tették. Tagadhatatlan, hogy községeink egy- részében a tanácsrendszer létrehozása óta, szinte évenként váltották egymást a vezetők és amit az „előd” elrontott, nehéz volt helyrehozni, de nem példa- nélküli, hogy szívós, becsületes munkával az új vezetők tekintélyt, megbecsülést szereztek a helyi hatalmi szervnek.

Érdemes például megvizsgálni Dunaföldvár két-három év előtti és mai helyzetét ebből a szem pontból. 1955. előtt, ha tudtak is tanácsülést tartani, az csak névleges volt. A jelenlévők végigülték a beszámolót, nagyokat hallgattak, vagy egyéni sérelmeik orvoslását követelték, de az egész községet érintő és érdeklő

problémák megvitatásához valamilyen okból nem formáltak jogot. Nemcsak a lakosság, hanem a tanácstagok is a függetlenített vezetők kizárólagos „illetékességének” tartották a közügyekben való döntést.

A dunaföldvári vezetőknek el kellett vetni a régi gyakorlatot, új módszereket kellett keresni ahhoz, hogy áthidalhassák a tanács és a lakosság között keletkezett szakadékot. És ez sikerült is.

Szinte jelentéktelennek tűnik — milyen apróságokon fordul meg a tanács, vagy szervei iránt táplált megbecsülés, tisztelet, hogy milyen egyszerű eszközökkel lehet biztosítani a tanácstagok részvételét a helyileg adódó problémák megoldásában. Idézzük Sándor Dániel községi vb.

titkár szavait:

.......a végrehajtó

bizot

tság valamennyi tanácstagnak újévi üdvözletét küldött, néhány szó egy kis képeslapon és szinte meglepő volt a következő tanácsülés hangulata . .. Megköszönték a tanácstagok a figyelmességet, nagyon jóleső érzés — mondották —, hogy a

• ••

tanácstag iránti megbecsülés ilyen formában is jelentkezett, mert ezideig a tanácsülés! meghívón kívül semmi sem emlékeztette őket arra, hogy ők a helyi szerv választott tagjai. A napirend tárgyalása során is érezni lehetett valami meleg közvetlenséget”. Igen ez kell, őszinte, közvetlen hang az utcán, a hivatalban becsületes ügyintézés, a vélemények, javaslatok meghallgatása, a kollektív határozat- hozatal ... és máris magáénak érzi minden dolgozó és főleg minden tanácstag a közösség ügyes-bajos dolgait.

Lehetne sorolni még azokat az „apróságokat”, amelyek mind eszközei a helyes gyakorlat kialakításának. Tévedés ne essék, vannak községi vezetőink és egy re többen lesznek, akik ezt a gyakorlatot követik', de jó lenne, ha már mindenütt így lenne és végre megszűnnének a „kis VB-ok”, a függetlenített vezetők szűk körének határozgatásal olyan ügyekben, amelyeket a tör vény választott testületek hatáskörébe utal.

Gosztola János

A faddi tanácsnál

•••

Nem könnyű egy tanács munkája. Az egesz község lakóival kell foglalkoznia, irányítani, vezetni okét, gondoskodni arról, hogy eleget tegyenek állampolgári kötelezettségüknek, ugyanakkor elintézni ügyes-bajos dolgaikat és ahány ember, annyiféleképpen kell velük foglalkozni. Jó emberismerőnek kell lenni, tudni kell azt, hogyan lehet egyik, vagy másik embernek megmagyarázni a dolgok mibenlétét.

A faddi tanácsnál is van most tennivaló, gond, baj éppen elég, amelyhez az árvíz is hozzásegítette őket, s a sok gond és egyéb miatt elsősorban a tanácselnök feje főhet. Különösen most, ami. kor itt az aratás, és az árvíz által elpusztított házakat is újjá kell építeni. Igaz, hogy ennek a munkának az irányító ** a műszaki csoport kezében van, viszont a tanácselnöknek is tudnia kell mindenről. No, de nézzük csak, hogyan is van ez.

A műszaki csoport vezetője éppen telefonó' valahová;

„Nekem az mindegy, hogy milyen volt a munkafegyelem a vállalatuknál, itt viszont szigorú, an megköveteljük a munkafegyelmet. Várjuk a kőműveseket, ugyancsak szükség van rájuk . . . Küldjék csak . .. amennyit lehet.” Leteszi a hallgatót. A tanácselnök, Nyirati István odafordul hozzá.

— Mennyi asztalost tudnátok foglalkoztatni?

— Attól függ . ..

— Ugyanis telefonált a kaposvári KIOSZ elnöke, hogy szombat-vasárnaponként tudna jönni 30—35 fő. Tudnának-e dől gozni?

— Ne jöjjön több most hatnyolc embernél. Ami muntca

Példamutató tanácstag

Kis történetünk színhelye

Szakáig község, ahol talán

mindenki ismeri Szőke Géza

9 holdas dolgozó parasztot és elsősorban arról ismeri, hogy a jó gazda gondosságával műveli földjét, emellett kiváló állattenyésztő és végül, de nem utolsósorban, mint tanácstag is megállja a helyét. Erről szól a következő történet:

A helyi terményforgalmi vállalat átvevő telepén egymást érték a gabonás zsákokkal megrakott kocsik. A gazdák vidáman beszélgettek egymással az árpatermésről, de általában sok mindenről szó esett. Az átvevő és a gazdák tréfálkozó szavától volt hangos a környék. Különösen akkor derültek jót az emberek amikor az elsőnek teljesítő gazdának az átvevő elmondotta a tanácselnök Ígéretét. Beinek fele sem tréfa, — gondolta emberünk és ügetésre nógatta lovát, csakhamar a tanácsházánál termett.

— Ide a mondotta a Géza.

hordó sörrel — gazda, Szőke

— Hogyan? Miért? — kérdezte Takács Gyula VB elnök.

— Hát csak azért, mert te mondtad a telepen az átvevőnek, hogy aki elsőnek teljesíti beadását, az jutalmazásban részesül, mégpedig egy hordó sör erejéig. A szerencsés pedig én volnék. Nat de bennetek rekedt a szó, vagy talán meggondoltátok már? —* Es így tovább tréfálkoztak egymással, de emellett őszintén örült a VB elnök és VB titkár, no, meg a gazda, hogy jutalomért vagy anélkül, de elsőnek teljesítette árpabeadási kötelezettségét.

— Na, de nem is emiatt jöttem, hanem szeretném meg kérdezni, hogy lesz-e lakás az állatorvosnak. Nekem lenne egy javaslatom, majd mondjátok meg, hogy lehet-e erről szó vagy sem. Mi lenne, ha a községfejlesztési alap terhére vásárolnánk egy házat. Végeredményben mind- annyiónk érdeke, hogy végre nálunk is legyen állatorvos.

— Hát ilyen alapon nem

van, egnyi is elvégezheti. Inkább kőművesek jönnének. Hétfőtől 72 kőművesnek kellett volna dolgozni és csak 42 van. Kevés a kő is. Tegnap kellett volna 500 vagon kőnek érkezni, az sincs itt. Ha így megy, akkor nem tudjuk a terv szerint végezni az építkezéseket.

— Láttam, hogy itt volt a miniszterhelyettes elvtárs is mondja Nyirati elvtárs. — Azért legalább nekem is szólhattatok volna, hogy mit szólnék ehhez, vagy ahhoz. Az igaz, hogy mű szakilag tudjátok tájékoztatni, de lehet, hogy tudnék egyebet is mondani, vagy javasolni. És ha valaki jön a minisztériumból, legalább a község vezetőit is hallgatná meg.

— Van ■** azonban más dolog is — folytatja Nyirati elvtá-s. — A mezőőrök már három hónapja nem kaptak fizetést. Még

ípedig azért, mert vannak olyan ^kintlevőségek, az adón kívül, r amelyet nem tudott beszedni a Vtanács. (Meg kell jegyezni, hogy ^túlteljesítettük a negyedévi adó, . . ... . itervet.) Kint van vagy 25000

tudjuk megoldani a lakasker-{ ,

, ,, . , Jforint tartalekföld-berlet, meiíydest es nagyon sokba is ke-\ . ’ -/

rülne - mondotta Takácsi™3’ ,-T nem -?P!fJák

meg fizetésüket a mezőőrök.- Rendben van, helyes az, hogy szorgalmazni kell a befizetéseket, de az nem helyes, hogy miatt munkabért tartanai? visz- (•sza. Hogyan várjuk el a mezo, , férőktől feladatuk elvégzését, ha- Természetesen es reme-{ flzetést nem adunk nekik. végre

lem is hogy valamennyien* eTre a negyedévre Kaptunk 30 eljönnek, hiszen elsősorban a?ezer forintot, gondoltuk, áprills- bennünket érintő kérdésekről ^májusra kifizetjük a mezőőröket. fogunk beszélgetni. Mind-|iAz OTP pedig visszautasította, annyiónk érdeke, hogy az ara 1 |^* * * 9 10^y illetményt nem folyósíthatta és csévlés mielőbb beíeie-l)™*’ CSak 4‘én' Vagy 17-én-nem tos es csepies mielőbb befeje I voItak- hajlandők figyelembe ven

ződjön. Meg aztán fontos, hogy nem az ehónapi, ha- hogy a szabadgabona teljesí-\nem elmaradt illetményről van tésről is beszéljünk. llsz°- Vajon, mit szólnának az illeI Kékesek, ha ők lennének a mező— Na, megyek, már tovább1 őrök helyében?

is maradtam, milyen gyorsan p

. ’ S így megy ez tovább, egész

múlik az idő, pedig ma meg* n keresztüI. HoI ezzel h0,

sok munka vár rám. fázzál kell a tanácsnak foglalkozom. Újjáépítés, nyári munka, a Elindul a gazda a lovakkal, ^termelőszövetkezetek problémái, de utána még sokáig beszél- imunkája — van tennivaló a fad. gettek a tanácsházán sokattanácsnál, igyekeznek is elemlegették Szőke Gézát, akiif ^ a, ^ség vezetői, hogy

ftovabbra is élvezői lehessenek a példamutató gazda, de szíw-fközségbelieg bizaimának, mint

ügyének, tekinti a közösségi Jahogyan azok voltak már évek sorsát is. óta.

elvtárs, de a közeljövőben megoldjuk ezt a problémát. Máskülönben Szőke elvtárs szóltál már a körzetedben, hogy vasárnap tanácsülés lesz?

Nem halad kielégítően a tarlóhántás és tarló vetés

Lapunk munkatársának nyilatkozott Szűcs Lajos elvtárs. megyei főagronómus az időszerű mezőgazdasági munkák állásáról.

Befejeződött az őszi árpa aratása, csak az árvizes területeken van még néhány hold aratnivaló. Az eddigi cséplési eredmények alapján megyei átlaggal elérjük a 12—13 mázsás termést. Vannak azonban kiugró, nagyon szép eredmények is, ilyen például a dombóvári Vörös Sugár Tsz holdanként 20, a tengelici Petőfi Tsz holdankénti 16 mázsás átlagtermése. Ha figyelemmel kísérjük, hogy milyen a szemveszteség alakulása, akkor azt mondhatjuk hogy a megengedett 5 százalék alatt van, csak azokon a helyeken éri el a szemveszteség a 10—15 százalékot, ahoi az aratás előtt vihart, illetve esőt-szelet kaptak.

A követelmény az, hogy az aratással egyidőben haladjon a kombájnszalma lehúzása, a tarlóhántás és a tarlóvetés. Sajnos, megyénkben az a tapasztalat, hogy ezzel nem igen törődnek. A learatott őszi árpaterület alig 25—30 százalékén történt tarlóhántás, és alig 5—10 százalékán tarlóvetés. Pedig mindenki tudja, hogy az árpaterületek legjobbak a tarlóvetésre, mert ide ősszel nem kerül vetés.

A rozs aratása teljes ütemben, a búza aratása pedig részben kezdődött meg megyénk területén, amelyek szintén jó termést ígérnek. Addig azonban, míg a teljes aratás be nem indul, rendkívül fontos a kukorica és répafélék kapálásának befejezése. Még mindig vissza van megyénkben a kukorica másodszori kapálásának mintegy 8 százaléka. Annak ellenére, hogy e munka fontosságával mindenki tisztában van, még sem igyekeznek vele. Ennek oka, egyrészt a helytelen szervezés, másrészt pedig hogy nem kielégítő a tsz-tagok bevonása a munkába. Dicséret illeti a faddi XJj Elet Termelőszövetkezet tagjait, ahol az árpa aratása és cséplés után, de a búza aratása előtt másodszor is megkapálják az árvíz következtében későn vetett kukoricájukat. Ennek ellenkezője tapasztalható a bogyiszlói Uj Elet Tsz-ben, ahol még a gépállomás sem ad kellő segítséget a gépi növényápolásnál, bár időben felhívták erre figyelmüket.

Ennek az időszaknak egyik legfontosabb munkája még az aprómagcséplés. Eddig jól halad ez a munka egy-két hely kivételével. A helytelen intézkedések miatt vasárnap például a várdombi gépállomásról nem érkezett meg a kombájn Alsó- nánára, melynek baltacimot kellett volna csépelnie. A tagok hiába vártak kora hajnaltól, a kombájnt nem küldték inkább egész nap kihasználatlanul állt, pedig végzett már az aratással, a búzát pedig még nem lehetett aratni.

A gépállomások, termelőszövetkezetek és községek párt- szervezetének az most a legfontosabb feladata, hogy a legnagyobb munkaidőben ne tűrjék meg a szervezetlenséget, mert elmaradunk a legfontosabb munkákkal, amit behozni csak veszteségek árán lehet.

Mégis tsz-tag lettem

Már messziről hallani a csép_ lőgép zúgását, azt az egyenletes hangot, amelyet oly szívesen hallgatnak a parasztemberek. Ez. érthető is, hiszen a csépléssel lassan befejeződik a nyár legnagyobb munkája és zsákba, padlásra kerül a mag.

Éppen azon a napon látogattunk el a nagykónyi Alkotmány Termelőszövetkezetbe, amikor megkezdődött az őszi árpa csép_ lése. A hatalmas két árpaasz- tag között felállított cséplőgép mohón nyelte az aranylóan sá_- ga árpakévéket. Az emberek, asszonyok, mind-mind termelőszövetkezeti tagok, nézték' a gyorsan folyó gabonatengert és találgatták, vajon hány mázsa szemet adott egy hold?

— Hát akkor Ón el Is me gyek, ha már ném tudtok munkát adni — mondotta az egyik tag, Pajor Istvánná, de szaván érezhető volt, hogy nem komolyan mondta.

— Majd visszajövök, hozom az ebédet és a falu felé indult. Ml tartottunk vele, mondván, legalább nem megyünk gyalog. Útközben több mindenről sző esett, de legtöbbször a termelőszövetkezeti tagok munkájára terelődött a szó.

— Azért másképpen megy Itt minden, mióta Sárdi elvtárs az elnök — mondotta — azóta nagyobb a munkalendület, szorgalmasabban dolgozunk, Igaz, soha nem azt mondja, hogy na, emberek, végezzék el ezt a mun kát, hanem így: „végezzük el". És megfogja a villa, a kapa nyelét, nem riad vissza a fizikai munkától sem. Én nem olyan ré gén vagyok tsz-tag, de dolgoztam a régi és az új elnök irányf_ tása alatt is, és az a véleményem, hogy most jobb, Igaz szigorú ember az elnökünk, na de ha nincs fegyelem, nincs békesség.

— Mikor lett tsz-tag?

— Csak az ősszel. Beléptem volna én már előbb is, de nem vettek fel. Azt mondta Gyuri bácsi, az akkori elnök, hogy csak akkor vesznek fel, ha az uram is jön, hagyja ott a gépállomást, akkor felvesznek mindkettőnket.

— Hiába Kértem, érveltem, nem vettek fel. Bánatomat elpanaszoltam nővéremnek is, aki az értényi tsz-nek tagja. <3 is azt mondotta, hogy attól függetlenül fel lehet engem venni, ha a férjem gépállomási dolgozó is. Én pedig nagyon szerettem vo'- na tsz-tag lenni, őszintén mondva belefáradtam már a kispar- cellás gazdálkodásba, meg a sok gyaloglásba, mert bizony a községtől 6 kilométerre volt az a 6 hold juttatott föld, amit én dolgozgattam. Sokszor bizony égő villanyok fogadtak az utcán, amikor hazafelé igyekeztem. Tervemről azonban még mindig nem tettem le. Mondhatja Is Gyuri bácsi, hogy van elég asz. szonyi munkaerő, én mégis tsz tag leszek. Megmondtam nekik, hogy egy életrevaló asszony többet ér egy gyámoltalan férfinél.

— Hogyan vették fel mégis?

— Hosszú huzavona után egy taggyűlésen az elnök megemlítette, hogy Pajomé felvételét kéri. Aztán szavazásra tette, hogy felvegyenek-e vagy sem. A tagság okosan látta, mi a helyes, azóta itt dolgozom, a férjem a gépállomáson, de sokat segít a tsz-ben is.

— Megszokta-e már a terme, lőszövetkezeti életet?

— Nemcsak megszoktam, de meg is szerettem, és én úgy gondolom, ha Sárdi elvtárs továbbra is így vezeti termelőszövetkeze tünket, akkor rövid időn belül a járás egyik legjobb termelőszövetkezete leszünk.

— y — a