Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-05 / 157. szám

1956 JULIUS 5.

TOLNAI NAPLÓ

3,

PART ÉS PARTÉPÍTÉS «

Az MDP-csoportok tevékenységéről

*

Mintegy két éve jöttek létre a tanácsokban és a különféle szervekben az MDP-csoportok azzal a céllal, hogy segítsék az illető szerv előtt álló feladatok megoldását. Feladatuk tehát jelentős és éppen ezért fel tétlenül beszélni kell arról is, hogy hogyan töltik be hivatásu kát.

Ha az MDP-csoportok tevékenységéről esik szó, legtöbb helyen az illetékes elvtársak csak annyit tudnak, hogy „nálunk is megalakult az MDP cső port.“ Arról már nagyon keveset tudnak, hogy mit és hogyan tevékenykedik ez a fontos szerv. Ez egyben mutatja azt is, hogy az illetékes párt- szervezetek és szervek vajmi 4 keveset törődnek ezek munkájával. így aztán az eredmény is az, hogy az MDP csoportok még nem igen jutottak tovább a megalakulásuknál. Ez főként azzal mérhető le, hogy a külön féle tömegszervezetekben és szervekben lévő párttagok tevékenysége nem javult olyan mértékben, mint amilyenre szükség lett volna, és ebben hibásak az MDP-csoportok is. Amikor egy-egy fontos probléma kerül a tanácsülés elé megvitatásra, még mindig nem mu tatkozik meg minden alkalommal a párttagok egységes állás foglalása. Megtörtént az is a paksi járásban, egy községi ta nácsülésen. hogy fontos problémával foglalkozó határozati , javaslatot minden további nél- kül elvetettek és nem akadt senki, még a párttagok között sem, aki kiállt volna mellette. A beszámoló a határozati javaslat egymagában nyilván nem elég ahhoz, hogy meggyőzze a tanácstagságot arról, hogy helyes és szükséges egy bizonyos határozat meghozatala, éppen ezért szükséges, hogy mindenekelőtt a párttagok segítsék a helyes álláspont kiala- lakítását. Kire támaszkodjon elsősorban a végrehajtóbizottság, ha nem éppen a párttagok harcos, egységes kiállására, ér- \ elésére a helyes álláspont mellett. De vajon hogyan lehet támaszkodni a párttagokra, y ha maguk sincsenek tisztában a problémákkal és nem 'győződtek meg arról, hogy miért szükséges egy-egy határozat meghozatala — márpe dig ezesetben ezért fordulhatott elő a határozati javaslat elvetése. A fő hibát nyilván a községi pártbizottság követte el, mert az MDP-csoporton ke resztül nem készítette fel a kommunistákat a tanácsülésre, a spontanitásra bízta tevékeny ségüket. aminek meg is lett a káros következménye.

Több helyen arra építenek, hogy van egy-két — rendszerint valamilyen vezető funkció ban lévő — párttag a tanácsban, akikre mindig lehet számítani. Való igaz, nem egyformák az emberek, még párttag és párttag között is van különb ség, de egy-két embernek a harcosságára, következetességére nem lehet felépíteni egy tanácsülés sorsát: arra van

szükség, hogy elsősorban minden egyes párttag helyes állás pontot képviseljen és ezért ko vetkezetesen álljon is ki a tanácsülésen. Ahol ez így van, ott könnyebben meg tudják nyerni álláspontunknak a pár- tonkívüliek többségét és a taSzépen megfogalmazva, katonás rendben sorakoznak a betűk a Termény forgalmi Vállalat bonyhádi telepének mintegy 4 és féloldalas versenyfelhívásán. ötven versenyszempontot dolgozott ki a vállalat és az ország valamennyi terményforgalmi telepét versenyre hívta. Ezenkívül párosversenyre hívta a Szolnok me gyei Termény forgalmi Vállalat mezőtúri telepét.

A versenyzés becsületére válik mindenkinek. Sajnos azonban az utóbbi időben már szín te gyakorlattá vált az a szokás, hogy a terv 100 százalékos teljesítését 50 szempontos versenyvállalás alapján „vállalják” a vállalatok dolgozói. Ezt már nem szabad szó nélkül hagyni! Az ilyenfajta verseny vállalás y a hangzatos szavak, lejáratása a szocialista versenynek. A bonyhádi Ter- ményforgalmi Vállalat felhívásában ugyanis szép számmal találhatók az 50 szempont között ilyenek: „A telep a kötelező begyűjtési tervét a Begyűjtési Hivatallal karöltve

nács helyesen foglalkozik a kü lönféle problémákkal.

Az MDP-csoportok tevékeny sége azon múlik, hogy hogyan foglalkozik vele az illetékes pártszerv. Éppen ezért ott kell kezdeni az MDP-csoportok (munkájának megjavítását, hogy meg kell javítani az illetékes pártszervek ezzel kapcsolatos munkáját. Addig nem várható javulás, amíg a pártszervek nem éreznek megfelelő felelősséget az MDP-csoportok tevékenységéért, és előfordul még olyan eset is, mint Dunaföldváron, hogy a községi pártbizottság titkára nem tudta, hogy ki a tanácsban lévő MDP-csoport vezetője. Ahol így „foglalkoznak“ ezzel a szervvel, nem is csoda, hogy nem tevékenykedik.

Az a helyes gyakorlat, ha egy-egy gyűlés előtt a terüle tileg illetékes pártszerv ösz- szehívja megbeszélésre az MDP-csoportot. Ez azért szükséges, hogy megbeszéljék azo100 százalékra teljesíti.” Itt érdemes megállni egy pillanatra. A terv 100 százalékos teljesítése kötelező. Erre nem kell vállalást tenni egyetlen terményforgalmi vállalatnak sem, s ennek érdekében teljesen felesleges drága papíron 50 szempontos versenyvállalást kidolgozni. A 100 százalékos tervteljesítéshez az illetékesek biztosították a feltételt. S azért fizetik a begyűjtési dolgozókat is, meg a Terményforgalmi Válllalat dolgozóit is, hogy a számukra meghatározott tervfeladatot maradék nél kül teljesítsék. Ennek elmulasztása esetén bármikor felelősségre lehet vonni az igazgatót, s vele együtt a dolgozókat.

A fenti szemponton kívül még találhatók ilyen megfogni rnazású szempontok is: „Az

egyes áruféleségek átvételét úgy biztosítjuk, hogy torlódás ne forduljon elő.” „A határidős jelentéseket pontosan teljesítjük”, „Minden újonnan belépő munkást balesetvédelmi oktatásban részesítünk”.

kát a problémákat, amelyek- ről szó lesz a tanácsülésen és kialakítsák az egységes álláspontot. Ezen túlmenően az is a feladatkörébe tartozik, hogy segítse mozgósítani a tanácstagságot a feladatok meg oldására. Tehát nemcsak az a feladata, hogy segítse a jó ha tározathozatal előkészítését, mert a határozat magában véve nem sokat ér, hanem szervezni kell a határozatok végrehajtását. Segíteniök kell az olyan tanácstagoknak az aktivizálását, akik nem veszik ki részüket megfelelően a közös feladatok végrehajtásából.

Természetesen nemcsak a ía nácsi, hanem a Hazafias Népfrontban lévő és a többi MDP- csoportoknak is az a feladatuk, hogy elsősorban a párttagság körében biztosítsa az egységes álláspont kialakítását és ezen keresztül segítse a helyes határozathozatalt, majd pedig mozgósítson a határozatok végrehajtására.

„A telepen belül a gazdasági évben baleset nem fordulhat elő.” Eiz már több a soknál. Micsoda szocialista szektor az, ahol csak vállalással lehet biztosítani, hogy ne legyen bal eset. S micsoda felelősséget érez annak a vállalatnak az igazgatója, ahol csak szocialista kötelezettség vállalásával lehet teljesíteni a határidős jelentéseket Szerintünk ez mind kötelező. Ennek érdekében versenyvállalást tenni felesleges és nevetséges.

(A bonyhádi terményforgalmi telep azzal a kéréssel küldte hozzánk a négy és féloldalas versenyvállalást, hogy a lapban közöljük. Sajnos nem áll módunkban közölni pedig megérte volna Tnár csak azért is, hogy ország-világ megtudja; teljesen felesleges versenyt szervezni csak azért, hogy a papír fogyjon, a gépírókat foglalkoztathassák és verseny legyen. Ez ellen a magunk nevében is, de az egész társadalom nevében is tiltakozunk.)

MOLNÁRNÉ

Ötven szempontos versenyfelhívás

Gondoskodjanak az állatok takarmányellátásáról

A mezőgazdasági munkák kellős közepében járunk, sürget a kapások második vagy harmadik kapálásának elvégzése és az ősziárp- beérésével kezdetét vette a nyár legnehezebb munkája az aratás. Valamennyiünk érdeke, hogy a kenyér- és takarmánygabonát a legkisebb szemveszteséggel arassuk le és csépeljük el. E nagy munkák mellett azonban nem szabad egy termelő- szövetkezetben sem figyelmen kívül hagyni azt, hogy az állatállomány átteleltetéséhez szükséges takarmány megtermelése és betakarítása is nagyon fontos feladat.

A napokban a mözsi Úttörő Termelőszövetkezetbe látogattunk el, ahol Szűcs János elv- társsal a tsz elnökével és Krisztián László elvtárssal a megyei főállattenyésztővel beszélgettünk az Úttörő Tsz állatállományáról és a takarmánybiztosításról.

— Sajnos így van — mondotta Szűcs elvtárs —, de őszin tén meg kell mondani, hogy a termelőszövetkezetek tagságának többsége, és ez alól a mi termelőszövetkezetünk sem kivétel, — nem veszi tudomásul azt a fontos tényt hogy az állattenyésztésből származik a legtöbb jövedelem. Mi is jobban állunk a növényápolással mint azelőtt, bármikor, ezzel szemben siralmas képet mutat szarvasmarha tenyésztő sünk.

— Az állatállomány — kapcsolódott a beszélgetésbe Krisz tián elvtárs — megvan csak nem fordítanak kellő gondot újtól-újig a takarmány biztosítására. Az elmúlt őszön például 400 köbméter jó minőségű silótakarmányt kellett volna készíteniük a szarvasmarha állomány részére, és ezzel szemben csak 240 köbméter takarmányt silóztak be. Ehhez járult még az árvíz, amikor két és fél vagon szálastakarmány tönkre ment. Természetesen ehelyett kapott egy bizonyos szénamennyiséget a tsz, a siló azonban mindenképpen hiányzott. A szálastakarmány hiányának lett a következménye, hogy az állatok kondícióban leromlottak, így állandóan csökkent a tejhozam. Márciusban 6.4, áprilisban 5.6, májusban pedig 6.5 literre alakult a tehenészet istálló átlaga.

— Jelenleg mennyi az istálló átlag?

— 7.3 liter — válaszolt az elnök.

Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy az állatállomány nemcsak kondícióban javult, hanem örvendetesen emelkedik a tej is; amit a jobb és több takarmánnyal tudtak elérni.

Ezután Szűcs és Krisztián elvtárssal arról beszéltünk, hogyan biztosítja a termelő- szövetkezet az állatállomány takarmányellátását.

— Okultunk a tavalyi hibából — válaszolta Szűcs elvtárs — és az idén valameny- nyien arra törekedünk, hogy a 101 darabból álló szarvas- marha állományunk részére elegendő és jóminőségű takarmányt biztosítsunk.

— A tervek alapján 15 vagon a szálastakarmány szükséglet. Eddig 3 vagon szénát takarítottunk be és a takarmány jelentős részét fogja adni majd a napokban és a később elvetett tarlónövények. 700 köbméter silótakarmányunk lesz, amelyből 360 köbméter jó minőségű zöldsiló. Mintegy 20 holdon vetettünk borsós, szójás csalamádét, ame lyet keverve silózunk majd.

Nagyon fontos, hogy a mözsi Úttörő Termelőszövetkezet tagsága is belássa azt, hogy jövedelmük egyik forrása az állattenyésztés, amely azonban akkor ér valamit, ha elegendő takarmány is van. Az idei esős nyár nagyon kedvező a tarló, és másodvetésekre, különösen az elkövetkezendő napokat heteket kell kihasznál- niok arra, hogy a lucerna és réti sarjú kaszálásán kívül jelentős területen vessenek tarlóba takarmánynövényeket,

Látogatás egy üzemi bizottsági elnöknél

Tapasztalatok a Bonyhádi Gépállomáson

A mezőgazdász felelőssége

Már nem fiatalember Han- gyási József, az éveket le lehet olvasni arcáról. A kezei — amelyeken az erek a kelleténél egy kicsit jobban kiduzzadnak, a ráncos bőr alól meg- fogyóban már az izom — arról beszélnek, hogy ez az ember nem lopta a napot. De hiába, az idő eljár és Hagymási bácsinak nagyon jól esik az a kis ebéd utáni pihenés egy óráig, amikor kinyújtózkodhat a műhely egyik padján.

Az üzemi bizottság elnökét kerestem a bonyhádi gépállomáson, hozzá küldtek, hát kénytelen voltam megzavarni ezt az ebéd utáni nyugalmat. Arról beszélgettünk, milyen lesz az aratás, csépi ési verseny, hogyan lehetne ezt élénkebbé tenni. Tavaly is különböző jutalmakat adtak a verseny- győzteseinek. Most már aratnak, de még semmi ilyenről nem hallani. Miért nem sürgeti ezt a szakszervezet?

Egy ideig csak hallgatott Hangyási bácsi, mintha azon gondolkodna, mit és mennyit mondjon, végül megszólalt:

— Még nem beszéltem erről az igazgató elvtárssal, de ha őszinte akarok lenni, nem is

olyan fontos.

— Már hogyne lenne az, Hangyási bácsi, hiszen nem mindegy, hogy az aratás végén, vagy az elején tudják meg, hogy külön jutalmat kap nak-e az elsők

— Nem is úgy értettem, — tiltakozik — hanem ígérgetni nem szeretek az embereknek. Ma már nem kell ösztökélni a dolgozókat, csak megkapják azt, ami jár, vagy amit megígértek nekik, akkor megy a munka. Csak itt a jnba, az ígé reteknél. A gépjavítással elma radtunk, azt mondták, minden erőt bele, ha rendesen befejezi a gépállomás, a munkások prémiumot kapnak. Befejezték előbb, de prémium nem jött. Ez az egyik, a másik; — nem panaszként mondom, csak azért, hogy megértse a helyzetemet — nem is nagyon ugrál hatok, mert azt mondják, „hát te megkaptad az 500 forintodat?“ És nekem hallgatnom kell, mert valóban nem kaptam meg.

— Miért járt volna az az 500 forint Hangyási bácsi?

Az öreg megfordul és rámutat egy gyalugépre, olyan mozdulattal, mint valami elvetemült gyerekre, aki nem váltót ta be a hozzáfűzött reményeket. — Ezt én csináltam, még- csak nem is újítás, bárhol meg lehet venni, de így jópár ezer forinttal olcsóbb. Szabad időm ben ócska cséplőgép alkatrészekből fabrikáltam, most mindenféle famunkát elvégez, ami csak itt előfordul. Azelőtt a KTSZ-nél dolgoztattunk, most én mindazt megcsinálom ezzel, negyedannyi idő alatt. Azt mondták nagyszerű, mert sok pénzt megtakaríthatunk és kapok 500 forint jutalmat. Ad tak is 200 forintot és egy ígéretet, hogyha futja a keretből, majd adnak megint, de még máig sem adtak. Nekem már nem is kell. Jópár ezer forintot adtam a gépállomásnak, azért nem kaptam meg a pén zem, úgy gondolom, nem érdemes tovább töprengeni. Az em berekkel továbbra is elbeszél getek, de én már nem agitá lók, ők nem kaptak prémiumot én sem láttam még az 500 forintomat, egyikünk sem beszélhet sokat.

Hangyási bácsi tehát, akiről mindenki azt mondja, hogy nagyon lelkiismeretes ember — visszavonult. Nem buzdítja

az embereket, még lenne egy pár hasznos ötlete is, de nincs kedve, sem az agitációhoz, sem az ötletek megvalósításához. A munkásoknak nem mer ígérni, hátha úgy jár, mint a gépjavításnál, vagy saját esetében. A szakszervezetek vezetői sokat tudnak tenni a jó munka érdekében, de nem ilyen körülmények között, amikor a lelkesítő szavakat nem támasztja alá az anyagi érdekeltség.

A bonyhádi gépállomás dolgozói határidő előtt befejezték a gépjavítást, mégis éppúgy nem kaptak érte prémiumot, mintha rosszul dolgoztak volna és Hagymási bácsi a megtakarított pénzösszegekért csak egy félig teljesített ígérettel kénytelen beérni. Érdemes ezen elgondolkodni, mi hajt nagyobb hasznot, az a párszáz forint amit ilyen célra ki kellene fizetni, vagy a takarékosságnak ez a szerencsétlen módja. Különösen azért érdekes ez most, mivel a legnagyobb munkák idején még nagyobb szükség van a dolgozók lelkes, odaadó munkájára, mint máskor.

Igen sok szó esik arról, mi is tulajdonképpen a gépállomá sok kihelyezett mezőgazdászainak a feladata, hogyan kell segítséget adni a termelőszövetkezeteknek, hogy jobban gazdálkodjanak, többet termeljenek. A mezőgazdászok nagy többsége a legjobb tudása szerint azon van, hogy szaktudása javára váljon a tér melőszövetkezeteknek. Találunk azonban ellenkező eseteket is.

A mözsi Úttörő Termelőszövetkezetben Kutasi Béla volt a kihelyezett mezőgazdász a hét elejéigy amikoris a szedrest gépállomás fegyelmi bizottsága azonnali hatállyal elbocsátotta hanyag, nemtörődöm munkája miatt. A hét végén a gépállomás igazgatója és főmezőgazdásza kint volt a szövetkezetben segítséget ad ni a kombájnszérű előkészítéséhez. Megígérték, a gépállomásról embereket adnak a kombájnszérühöz, hogy vasárnap is arathassanak. Megbízták a mezőgazdászt, tisztíttassa ki a kombájnszérü helyét, — egyszóval, készítsenek elő a szövetkezetben mindent, hogy zavartalanul folyhasson a kom bájnaratás.

Vasárnap reggei az igazgató kiment ellenőrizni, hogyan folyik az aratás, meglepetve tapsztalta, hogy Kutasi Béla mezőgazdász egy szalmaszálat sem tett keresztbe a kombájnaratásért. A kombájnszérü felé sem nézett, azzal sem törődött, hogy az árpaföldön nem is állt munkába a kombájn. Egy mezőgazdásznak pedig most nem lehet fontosabb feladata, mint elősegíteni, megteremteni a termelőszövetkezetben az aratás mielőbbi elvégzésének feltételeit.

Meg kell jegyezni még azt is, hogy Kutasi Béla hasonlóképpen „segített” a négyzetes vetés előkészítésében és elvégzésében is. Hétfőn összeült a gépállomás fegyelmi bizottsága és megtárgyalta Kutasi Béla magatartását, a termelőszövetkezetben végzett munkáját.

Meghallgatása után úgy döntöttek, hogy beosztásából azonnali hatállyal elbocsátják. Ez a példa szolgáljon okulásul minden mezőgazdász részére. Nem lehet felelőtlenül elhanyagolni a legfontosabb feladatot, a termelőszövetkezeteket, hozzásegíteni magasabb terméseredményekhez vagy jelenleg, megteremteni a feltételeket, hogy a gabonatermés mielőbb be legyen takarítva.