Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-04 / 156. szám

1956 JÚLIUS 4. TOLNAI NAPLÓ 3, Az állattenyésztés néhány problémája a bonyhádi járásban Az elmúlt évek gyakorla­ti tapasztalatai azt igazol­ják, hogy ilyenkor, a gabo­nabetakarítás idején az ál­lattenyésztés problémái le­kerülnek a napirendről a tér melőszövetkezetekben. A tsz vezetősége, a helyi és fel­sőbb pártszervek háttérbe- szcrítják az állattenyésztés­sel kapcsolatos feladatokat, mondván: „első az ország keityere’f, Ez vitathatatlan, ellenben azt sem szabad el­felejteni, hogy az állatte­nyésztés fejlesztése az álla­tok hozamának a folyama­tos emelése nem kevésbé fontos. Erre az időszakra ugyanis összetorlódik a me­zőgazdaságban a munka. A többi között túlnyomórészt erre az időszakra esik a kapásnövények termésének biztosítása, a szántóföldi és rétiszénák betakarítása. S mindez az állattenyésztés fej lesztése és a hozamok növe­lése szempontjából elsőren­dű, nélkülözhetetlen tenni­való. Az állattenyésztéssel kap­csolatos probléma a bony­hádi járásban is éppen ab­ból következik, hogy most a legtöbb a munka. A ga­bonát is be kell takarítani, mégpedig a legkisebb szem­veszteséggel. Emellett szám- szerint is fejleszteni kell az állatállományt, a téli takar­mánybázist is most kell biz­tosítani és arra is kell ügyel ni, hogy ne csökkenjen, ha­nem emelkedjen az állatok hozama. Ehhez azonban több mindenen változtatni kell. Ami a számszerinti fej­lesztést illeti, az a termelő- szövetkezetekben a követ­kezőkből fakad: mikor egy új termelőszövetkezet ala­kul. a tagok számához vi­szonyítva kevés állatot, fő­leg szarvasmarhát és sertést visznek a közösbe. Körül­belül az 1956. évben közös­belépett tsz-tagok 100 hold­ra vittek egy tehenet a tsz- be. Egy példa a sok közül: a közelmúltban alakult, nagymányoki Március 9 Tsz ben a 98 holddal egy tehenet vittek a közösbe. Hasonló példával azonban lépten- nyomon lehet találkozni. El­lenben »ezen a problémán pillanatnyilag csak egyféle­képpen lehet segíteni. Min­den tenyésztésre alkalmas üszőt fel kell nevelni s emellett azoktól az egyéni parasztoktól kell megvásá­rolni a kiváló egyebeket, akik eladásra szánják jószá­gaikat. Ilymódon a bonyhá­di járásban ebben az eszten­dőben 176 tehénnel és 64 üszővel kell növelni a ter­melőszövetkezetek szarvas- marha állományát. Ez a fel­adat az év első felében zök­kenőmentesen ment. De e téren is sok a hiba. Ez év elején ugyanis a Földműve­lésügyi Minisztérium ho­zott egy olyan intézkedést, mellyel érdekeltté teszi az egyéni gazdákat a tenyész- érett és vemhes üsző nevelé­si szerződéskötésre. Ennek nyomán értünk is el ered­ményeket, amelyek azonban korántsem mondhatók jó­nak. Tenyészérett üszőszer­ződési tervünk 160 volt és az én tudomásom szerint mind­össze 69-et szerződtünk le. Vemhes üszőnevelési szerző­désre 160 gazdával kellett volna szerződni és mindösz- sze 27 darabot szerződtek le a gazdák. Ennek is van egy magyarázata. Az, hogy a Földművelésügyi Miniszté­rium helyes intézkedését nem sokkal a megjelenése után megtoldta a Begyűjtési Mi­nisztérium hasonló rende­lettel. Az utóbbinak az a lé­nyege, hogy hízott üszőneve­lési szerződést is köthetnek a parasztok az állammal, sokkai előnyösebb feltételek mellett, mint érett, illetve vemhes üszőneveléssel. Mi­kor ez a rendelet megjelent, természetes, hogy a parasz­tok inkább ennek a lehető­ségeivel éltek. A féléves ter­vet a bonyhádi járásban alig egy hónap alatt túlteljesí­tették, 228 darabot szerző­/ dött le az Állatforgalmi Vál­lalat. A baj nem ott van, hogy érdekeltté teszik a dolgozó parasztokat a szarvasmarha hizlalásban, hanem ott, hogy olyan egyedeket is leszer­ződhetnek, amelyek kiválóan alkalmasak továbbben'yész- tésre. A közeljövőben lea­dásra kerülő 26 hízómarha közül például 19 alkalmas a továbbtenyésztésre, vétek volna akármelyiket is a vá­góhídra vinni. Sajnos azon­ban ebben az ügyben mi nem intézkedhetünk. Ezért kérem az illetékeseket, hogy vizsgálják meg a két rende­letet, és intézkedjenek hogy mindkettő arányosan az ál­lattenyésztés fejlesztését se­gítse elő. Az állattenyésztés másik problémája járásunkban a takarmánybázis biztosítása. A közelmúlt csapadékos idő­járása s a belvíz levezető csatornák elhanyagolása azt „eredményezte’’, hogy 20 vagon rétiszéna teljesen használhatatlanná vált, és a szénatermés 40 százaléká­ban több mint 50 százalé­kos minőségi veszteség ál­lott be. Ezt pótolni kell, és csak egyféleképen lehet, mégpedig úgy, hogy az ere­deti tervben meghatározott­nál több másodnövényt ter­melünk. Számításunk sze­rint körülbelül 200 holddal kellene növelni járásunk tér melőszövetkezeteinél a má­sodnövény vetésterületét. Ennek azonban pillanatnyi­lag van egy akadálya, az hogy nincs vetőmag. Azaz, hogy van vetőmag a föld­művesszövetkezetekben, de csak úgy adnának a tsz-ek- nek, ha a köles és muhar szalmáját a Földszöv. napi áron megvásárolhatná a tsz-től. Ez viszont nem se­gítene a bajon, esetleg csak jövőre oldaná meg, illetve segítene megoldani a takar- mányteftmelés nehézségeit. Ezzel kapcsolatban is az il­letékesekhez fordulunk se­gítségért. Az a kérésünk, Beszélgetés az ügyvitel egyszerűsítéséről Martin Józsefné elvtársnővel beszélgettünk az elmúlt na­pokban. Jónéhány éve Martin elvtársnő a mözsi községi ta­nács végrehajtóbizottságának titkára. A maga, valamint a ta nácsapparátus és az egész köz ség dolgozóinak jó munkáját számtalan elismerő oklevél, szebbnél-szebb versenyzászlók hirdetik. Ezek ott díszlenek az elnöki szoba falán és a szekré­nyek tetején. — Még eredményesebb mun­kát tudnánk végezni — mondot ta Martin elvtársnő — ha egy­szerűbb lenne a államigazga­tás és nagyobb önállóságot kap nának a helyi tanácsok. Ép­pen ezért nagy örömmel olvas­tuk a Minisztertanács határoza tát az állami szervek munkájá­nak egyszerűsítéséről, a túlzott központosítás fokozatos meg­szüntetéséről. — Annál is .inkább örömmel fogadtuk ezt, mert saját bőrün­kön éreztük, hogy az utóbbi években az államigazgatás egy szerűsítésére történt kezdemé­nyezések nem jártak kellő eredménnyel. — Kérésünkre ezt az állítását példával is igazolja. Elmondotta, hogy töb bek között a szociális segélyek kiutalása területén az elmúlt évek gyakorlatához viszonyítva az idén sokkal bonyolultabb ügymenetre, valóságos akta­gyártásra van szükség. — Az­előtt elegendő volt a tanács végrehajtóbizottságának iö.i- tése a segélyek kiutalására. Most egy sor aktát kell készí • teni hozzá. Először is környezet tanulmányt kell végezni s ezt írásba fektetni. Ezután a rá­szorulónak is egy kérelmet kell írnia. A következő lépés, s — ez helyes is —, hogy a végre­hajtóbizottság megtárgyalja, hogy helyesnek találja-e vagy nem. De ezzel még nincs az ügy befejezve. Ezt fel kell a járáshoz terjeszteni. Ök is ki­vizsgálják, bizonyára jónéhány aktát gyártanak hozzá, s ez­után utalják ki negyedéven­ként. Nem tudom miért van erre szükség, hiszen már egy éve beszélünk a tanácsok ha­táskörének növeléséről, de mint a, fenti példa is mutatja, nem sok lett belőle, sőt egyné­hány területen inkább csök­kent. A további beszélgetésből ki tűnik, hogy Martin elvtársnő több példát is tudna felhozni. De az is kitűnik, hogy ezt az egy példát azért mondotta el, mert úgy gondolja, a készülő rendelettervezet kidolgozásánál az illetékeseknek ebben a vo­natkozásban is több önállósá­got kell biztosítaniuk a taná­csoknak. — Az ügyviteli munka egy­szerűsítése más területen is szükséges volna —- mondotta Martin elvtársnő — s ezzel is nagy könnyebbséget kapnánk mi, tanácsi dolgozók. Ennél a problémánál például a községi tanácsok és a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókjával való kapcsolatunkra gondolok. A hogy a meglévő köles és muhar vetőmagot a föld­művesszövetkezet minden fel tétel nélkül napi áron bo­csássa a termelőszövetkezet rendelkezésére. A hozamok növelésével kapcsolatban ebben, az idő­szakban nem szabadna prob lémának lenni. Ilyenkor ugyanis olyan mennyiségben áll rendelkezésünkre kiváló zöldtakarmány ami bizto­sítja a hozamok állandó nö­velését. Mégis az elmúlt évék gyakorlati tapasztalata azt igazolja, hogy júliusban és augusztusban júniushoz képest csökken a tejhozam. Ennek elfogadható magya­rázata nincs. Ha mégis en­nek okát kutatjuk, kiderül, hogy azért csökken a tehe­nek hozama, mert a kevés munkaerőre való hivatkozás sál „kiveszik” a tehenésze­ket munkájukból. Ez nem helyes, az ilyen módszerrel a legsürgősebben szakítani kell. A tapasztalatok ugyan­is azt igazolják, hogy jelen esetben több elmegy a vá­mon, mint ami jön a réven. Hozzávetőleges számítás sze rint járásunk termelőszö­vetkezeteinél az állattenyész tők 50 százalékának a rend­szeres munkából való ki­kapcsolása napi 1 000 1 tejjel jelentene kevesebbet. Ez el- isősorban a termelőszövet­kezetek tagjait károsítaná meg, de nem utolsósorban hátrányos lenne az egész népgazdaság számára. Ép­pen ezért harcolni kell azért, hogy a gabonabetakarítást oldják meg az állattenyész­tők bevonása nélkül. Az állattenyésztéssel kap­csolatos problémák tehát a bonyhádi járásban nagyok. Mi a magunk részéről rajta leszünk hogy minél nagyobb mértékben segítsük a ter­melőszövetkezetek tagjait az állatok számszerinti fejlesz­tésében és a hozamok növe­lésében, de egyben a felsőbb szervekhez is hasonló kérés­sel fordulunk. Mi, itt a já­rásban ugyanis hiába te­szünk erőfeszítéseket az ál­lattenyésztés problémájának megoldása érdekében, ha a felsőbb szervek egyes intéz­kedései hátráltatják a fel­adatok megoldását. Elmondta: OROSZ SÁNDOR a bonyhádi Járási Tanács főállattenyésztője Üzemi (szakszervezeti) bizottságok figyelmébe! Vegyék igénybe a dolgozók javaslatait is az önköltségcsökkentési terv elkészítésénél Ahhoz, hogy az életszínvonal ez eddiginél gyorsabb ütemben emelkedjen, elsősorban az szűk séges, hogy olcsóbban, többet termeljünk. Dolgozóink ezt megértették. Eddigi munkájuk azt igazolja, hogy minden igye­kezetükkel elősegítik a mező gazdasági termelés önköltsé­gének a csökkentését. A múlt évben például gépállomásun­kon több mint fél millió forint megtakarítás volt. Hasonlóan ebben az évben is: a tavaszi kampány idején összesen 179.095 forinttal használtunk fel kevesebbet a megengedett­nél. De még ezzel sem elé­gedtünk meg. Gépállomásunk vezetősége úgy döntött, hogy a dolgozók javaslatainak a fi­gyelembevételével önköltség- Csökkentési tervet dolgoz ki. Ám, közbejött valami. A me­gyei igazgatóság kiküldött egy körlevelet, amelyben közli, hogy gépállomásunknak 243.400 fo­rintot kell megtakarítani. Ezzel mondjuk egyet lehet érteni. De azzal már nem, hogy azt is megszabják, hogy hol, mikor, mennyi megtakarítást kell el­érni. Mi ez ellen tiltakoztunk. Tiltakozásunk okául felhoztuk, hogy a dolgozók bevonásával különböző területeken több megtakarítást is érhetnénk el. ha mi állíthatnánk össze önköltségcsökkentési tervün­ket, nem szabnák meg alro- vatonként a megtakarítás össze gét. Minden fellebbezésünk hiába valónak bizonyult. A Gépállo­mások Megyei Igazgatóságának főkönyvelője, Laurenti elvtárs kimondta a megmásíthatatlan igent, s az ellen nem volt apel­láció. Az ilyen eljárással mi nem tudunk egyetérteni. S különösképpen helytelenítem az igazgatóságnak azt az állás­pontját, mely szerint a dolgo­zók munkabéréből 201.600 fo­rintot kell megtakarítani. Ezt a dolgozók nevében helytelení­tem, mert több traktorista és műszaki vezető felvetette, hogy más területen ennél sokkal töb bet takaríthatnának meg. Azt hiszem, ez nem célja kormá­nyunknak sem. Az igaz, hogy a jogtalan bérkifizetés nem meg­engedhető. De ezt nem is ál­lítottuk be a nevezett tervbe. De száz szónak is egy a vége. A megyei gépállomási igazga­tóság fenti eljárásával nem tudunk egyetérteni. Egész biz tcsan a megyei igazgatóságon is tudják, hogy a párt és a kor­mány minden erejével arra tö­rekszik, hogy a dolgozók ak­tív alkotói legyenek minden­féle tervnek, javaslataikkal, al­kotó kezdeményezéseikkel, ál­dozatos munkájukkal pedig se­gítsék a megvalósítását. Jelen esetben ezt a Gépállomások Megyei Igazgatóságán megaka • dályozták. Szeretném a megyei vezető elvtársaknak a figyelmé be ajánlani, hogy a gépállomá­sok vezetői és felelős beosztás­ban lévő emberek nyugodtan rájuk bízhatják, hogy a dol­gozók bevonásával önállóan ké szítsék el az önköltség csökken tési tervet. Én nem vitatom, hogy ez fontos munka. De azt hiszem, nem követ el nagyobb felelősségérzetet, mint egy többmillió forint értéket képe­ző gépállomás irányítása. Bucsi Elek a teveli gépállomás párttitkára. „Elkészült", de mégsincs kész a zombai Tüzép-telep bölcsődei és napközi otthonok ellátására mi költségvetést csi­nálunk. Ezután megkapjuk, hogy mire, mennyit használha­tunk fel. Ezután lehívjuk a pénzt és gazdálkodunk belőle. Legtöbbször azonban nem( ilyen egyszerű a dolog. A gaz-| dasági előadó bemegy Szek-i szárdra, miután a lehívásunk I után kerethiány miatt nem* küld a bank pénzt, hiába van] az egyszámlánkon akár 30 000 forint is. Be kell menni könyő^ rögni, s mint ez legutóbb tör-( tént, mégis a gazdasági előadó ( hazajön pénz nélkül. Ezután a< napközi otthon vezetője indul* útra, mert arról van szó, hogy] ha nem lesz pénz, be kell zárni j a napközit. Ennek tudatában] kálváriázott a napközi otthon 4 vezetője a járási tanácstól a( bankhoz és itt azt tudatták ve-( le, hogy nem folyósíthatják,* menjen a megyei tanácshoz. A* megyei tanácstól újra vissza-] küldték a bankba azzal, hogy] mondja meg nekik, van pénz,] adni kell. A bankban újra] huzavona, mire a napközi ott­hon vezetője azt mondta: „Én nem megyek addig innen, míg pénzt nem kapok.“ S a válasz rá, azonkívül, hogy adtak pénzt: „Maga olyan, mint egy pióca.“ Kinek van erre szüksé­ge, ezen már sokat gondolkod­tam. Azzal a jóleső érzéssel ol­vastuk a Minisztertanács hatá­rozatát, hogy az ilyen és ha­sonló felesleges, bürokratikus intézkedéseknek most már egy­szer és mindenkorra vége lesz.* Magam is furcsának ta­láltam a dolgot> amiről a zombaiak beszélnek. de meg kellett győződnöm róla, hogy valóban, a papírok sze­rint !befejezett, de a való­ságban egy félig kész Tü­zép-telep igazolja a szokat­lan állítást. Az ügy még 1954. júniu­sában kezdődött, amikor a helyi földművesszövetkezet igazgatósága határozatot ho­zott arra, hogy a dolgozók tüzelőanyag ellátásának meg könnyítésére a szövetkezet Tüzép-telepet létesít. Az építkezés beindítása nem is húzódott sokáig, a zombaiak kérését a MÉSZÖV annak rendje és módja szerint jó­váhagyta és a szövetkezet pénzéből meg is kezdődhe­tett a munka. A falu szélé­ben meghúzódó elég nagy, de omladozó istállót lebon­tották és kevés anyag hoz­záadásával felépülhet az új telep. Pesti János képesített kő­művesmester vállalta a mun kát. Tervrajzot készített, amit a helyiek és a MÉSZÖV elfogadott. Ennek alapján a vállalkozó hozzálátott — a költségvetés szerinti 24 778 forint. 89 fillérért — a há­rom «•aktárhelyiségből és egy istállóból álló épület elkészítéséhez. Közben telt-múlt az idő, a szövetkezetnél cserélődtek az ügyvezetők. És mind­egyik új ügyvezető saját elgondolása szerint egyi-két változtatást eszközölt a ter­veken. A MÉSZÖV az álta­la jóváhagyott munkát nem ellenőrizte. Pesti Jánosnak is élnie kellett valamiből, 16 ezer forintot vett fel a szövetke­zettől. Megdolgozott érte, hiszen a sok változtatás miatt több lett a munka^ de ez nem vitte előre az épület befejezését. A szövetkezet főkönyvelője és az igazgató- sági tagok csak azt tudják, hogy Pesti Jánosnak követe­lésére — újabb 3 429 Ft 68 fillért kellett kiutalni az elvégzett munka fejében; közben — ahogy Pesti Já­nos elmondja — a szövetke­zet jelenlegi, iskolán lévő ügyvezetője, Molnár elv­társ leállította a munkát: Hogy miért, senki sem tud­ja. És most kezdődik a zom­baiak jogos kérdése és köve­telése. Kik bánnak ilyen fe­lelőtlenül a szövetkezet va­gyonával? Ki fogja biztosí­tani a szerződésben foglalt még hátralévő 3 600 forintért a félkész épület befejezését? A szövetkezet, lovait havi 60 forintért béristállóban tart­ja, amikor már két éve gon­doskodtak és pénzt is fizet­tek az istálló építéséért. A félig kész épületről már hullik a vakolat, úgy pereg, mint ősszel a fáról a levél. Biztosítani kellene, hogy két év eltelte után valóban el is készüljön egy olyan te- lept ahol még a tél beállta előtt tüzelőanyagot lehet tárolni. Ebben a dologban a MESZÖV-nek kellene in­tézkedni. BLÉNESI KÁLMÁN Felhívjuk az üzemi és szak- szervezeti bizottságok figyel- ( mét, hogy 1956 július 1-től 1 kezdődően a felemelt anya- 1 sági és temetési segély, vala- 1 mint a 75 százalékos táppénz 1 elnyeréséhez nem kell a szak- ' szervezeti tagsági könyvet az 1 SZTK Alközpontjához, illetve ! az üzemi kifizetőhelyhez be- 1 küldeni. i Mindazoknak a szakszerve­zeti tagságát, akik az alköz­pont és üzemi kifizetőhely székhelyén kívül dolgoznak, a szakszervezeti bizottság iga­zolja a bemutatott tagsági könyv, vagy tagnyilvántartó lap alapján. Mindaddig, amíg az igazoláshoz szükséges nyomtatvány kiegészítést nyer, az Alközpont minden üzemi és szakszervezeti bi­zottságot ellát nyomtatvány -1 nyal. Az üzemi (szakszervezeti) bi ( zottság igazolása csak úgy fo1 gadható el hitelesnek, ha azt1 aláírással és bélyegzővel látja* el. SZTK megyei Alközpontja, Szekszárd. . — ~ — — — — — — — — — — — — ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom