Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

1956 JÜLIUS 29. lULRAi narnu Szaporán megy a munka a kombájnszérün A bonyhádi Szabad Föld Tsz-ben 90 hold gabonát aratott le a kombájn, s ezzel egyidőben i . tisztították a kombájnnal aratott gabonát is. Ferenc Sándor, a Szabad Föld Termelőszövetkezet egyik tagja irányítja a kombájnszérűn a tagok munkáját. Szőcs Imre tavaly még egyénileg gazdálkodott. Tíz holdjával az ősszel lépett be a Szabad Föld Tsz-be. A képen ő látható a kombájnszérűn, kötözi a zsákokat. Boldogan mondotta el, hogy kiváló munkát végzett a kombájn. A Szabad Föld Tsz-ben jó volt a termés. A kombájnnal aratott búza 12 mázsát adott holdan­ként. Gyorsan szaporodtak a tiszta búzával megrakott zsákok. Mindjárt a kombájnszé- rűről szállították is őket a begyűjtőhelyre. Molnár László Közel 16 mázsa É-gabonál adott be Kalmár István Kalmár István Jegenyés. •pusztai dolgozó parasztot min­denki ismeri Szedresen, mert jó gazda. Egyszer már kitüntetést is kapott kiváló munkájáért. — Kalmár István most újból be*, bizonyította, hogy jól gazdál­kodik. Nem egészen 3 holdnyl területen 44 mázsa 52 kilo­gramm Kenyérgabonája termett Beadási kötelességének teljesí­tése a vetőmag, a fejadag és minden szükséges visszatartása után 15.88 mázsa kenyérgabo­nát adott át az államnak érté­kesítési szerződéssel. Ezért és E gabonamennyiségért Kalmár István, ha nem veszi igénybe az állam által nyújtott termé­szetbeni kedvezményeket, közel 4400 forintot kap. Meglesz a 60 forintos munkaegység a szekszárdi Béke Tsz-ben Az egész országban minde­nütt a Központi Vezetőség leg­utóbbi határozatai, az ötéves terv célkitűzései kerülnek szó­ba. Nem kivétel a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet tagsá­ga sem. A sok munka mellett szóbakerül, hogyan tudják a jö­vedelmüket növelni, mint azt a határozat és a terv célkitűzései is leszögezik. A szövetkezet tagsága most úgyszólván, „nyakig vannak a munkában”. Igaz, nem sokáig, mert most lesz egy kis lélekzet- vétel — befejeződik az aratás. Mintegy 250 hold gabonát kel­lett learatni; egy kombájn, egy aratógép és 14—15 kézi­kasza aratott nap, mint nap. A kombájnnal learatott gabona- mennyiség mintegy 6—6.5 va­gont tesz ki, ebből teljesítette beadási kötelezettségét a szö­vetkezet, sőt, előleget is osztot­tak már, három kilót munkaegy ségenként. Silling Istvánék 19 mázsa, Antal Jánosék 18 mázsa búzát vittek haza, Simon István gépkocsivezetőnek 15 mázsa volt a részesedése. A búza, árpa és a pénzelőleg eddig több, mint 25 forintot tesz ki, ame­lyet eddig munkaegységenként kiosztottak. Megvan tehát a le­hetőség arra, hogy felül is múl­ják a terv szerinti 60 forintos munkaegységet. Még ezután jön be a jövedelem a 300 hold kenderből, 'legalább félmillió1 forintra számít a tagság. Üzemel már a szövetkezet téglagyára is, eddig 50.000 tég­lát égettek ki. Még ebben az évben 700.000 téglát akarnak égetni, ami ugyancsak jelentős jövedelmet biztosít, mert nagy részét értékesíteni fogják a földmüvesszövetkezeten keresz­tül. A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL Ezt a mondatot sokat lehet hallani napjainkban, és ha megnézzük pártunk és kor­mányzatunk intézkedéseit, meg kell állapítanunk, e mon­dat használatának jogosságát. Nem célom ezekkel általá­ban foglalkozni, kiragadom be­lőlük azt, ami minket, a taná­csokat legjobban érint, az ál­lamigazgatási munkánk egy­szerűbbé tételét. A Központi Vezetőség július 18-i ülésén Gerő elvtárs java­solta, hogy a területrendezés az év végére befejezést nyerjen. Ez azért is helyes, mert így ha­marabb megvalósulhatnak azok a javaslatok, amelyek a taná­csoktól, azok dolgozói és veze­tőitől jöttek, a munka megja­vítása, az ügyek olcsóbb és gyorsabb elintézése érdekében, a tanács és a dolgozó tömegek kapcsolatának megjavítása ér­dekében. A járás községeiből összesen 142 ilyen javaslat érkezett, ezek közül különösen széleskö­rű, jó javaslatokat küldött Tol­na, Decs, Bátaszék községi vb. Van azonban olyan községünk is, mint Báta és Fácánkert, ahol úgy látszik nem gondol­kodtak azon, hogyan lehetne javítani a munkán, mit lehetne javasolni a tanács tömegkapcso latainak szélesítése érdekében. A járási tanács szakigazgatá­si osztályai és csoportjai szin­tén kivették részüket a javas­latokból. összesen 77 javaslat érkezett, az ügyek elevenebb in tézését szolgáló értékes javas­latokat tettek. Ebből csak a mezőgazdasági osztály maradt ki — gondolom az osztály dolgo zói úgy érezték, ez rájuk nem vonatkozik, az ő vonalukon minden jó úgy, ahogy van. veti ki az adót. Ö is és a köz­ségi megbízott is könyveli, de ha egy dolgozó panasszal megy ezzel kapcsolatban, azt csak a járásnál tudják elintézni, a köz ségekben nem. Ez munkanap­kiesést, vasúti költséget és sok bosszúságot okoz. A feladatok leadásával ez megszűnne. Ez a javaslat is a dolgozók ér­dekét szolgálja. Az ügyek szervezettebb és olcsóbb intézése szempontjá­ból vetődött fel az a javaslat, hogy a járási tanácsnál az ed­digi négy osztály és hat cso­port helyett, öt jól átfogható, könnyebben irányítható osztály legyen, ahol az egyes „rokon“ feladatok — például oktatás, népművelés — összekerülné­nek. A tanácsok állandó bizottsá­gainak tekintélyét, a tömeg­kapcsolatok szélesítését akar juk elősegíteni az állandóbi­zottságok konkrétabb feladat­tal való ellátására tett javasla­tunkkal. Ilyen például az, hogy a községekhez leadandó adó­ügyek intézésénél például a hátralékosoknak a részletfize­tési kérelmét, vagy a haladé­kok megadását az adóügyi elő­adó csak a pénzügyi állandóbi­zottság javaslata alapján enge­délyezheti, vagy a népművelési állandóbizottság feladata len­ne a községi kultúrházak (ott­honok) műsor-politikai tervé­nek kialakítása és annak ellen őrzése. A javaslatok foglalkoz­nak több olyan remdelettel is, amelyek feladatokat meghatá­roznak, de azok megvalósításé nak lehetőségét nem határoz­zák meg. Ilyen például a köz­ségi apaállatgondozók premizá lásának ügye, amelyet a Föld­művelésügyi Minisztérium el­Ifj. Mátrai Gyula kombájnvezető Sokszor nem Is gondol arra az ember, hogy a neve egysze­riben Ismertté válik. Dolgozik, Igyekszik szorgalmasan elvé­gezni a munkáját, amennyire tőle telik. Nem lehet azt mon­dani, hogy hiúság vezetné, a „hadd tudják meg, ki vagyok én” öntelt beképzeltség, nem is gondol arra, hogy egyszeriben híressé válik. így járt ifj. Mátrai Gyula, a Sárközi Állami Gazdaság kombájnosa. Neve egyszeriben Ismertté lett, amikor az aratás megkezdődött. Azóta Is az elsők közt van az állami gazdaságok kombájnosainak versenyében. Néhány évvel ezelőtt pedig nem is gondolt arra, hogy ezt a mes térségét folytatja, de hát adód­nak az életben olyan esetek, amikor egy fiatalember merész terveket sző magában és azok sehogy sem akarnak sikerülni. Menjünk vissza jónéhány év­vel, arra az időre, amikor Mát­rai Gyula elvégezte az általános iskolát. Hova menjen, milyen foglalkozást válasszon? — Az lesz a legjobb, ha megmarad a családi foglalkozás mellett — döntött, a szülői tanácsra hall­gatva. Az idősebb Mátrai Gyula ugyanis gépekkel foglalkozik, de nem egyszerűen csak a gé­pek javítását végzi. Állandóan töri valamin a fejét, melyik gé­pet hogyan lehetne tökéletesí­teni. Nagy feltűnést keltett még 1952-ben .amikor a Zetorra szerelhető ventillátoros mütrá- gyaszőrót szerkesztett. Szóval ö Is azt akarta, hogy mestersé­gét a fia folytassa. — Tanul­jon a gyerek, legyen belőle gé­pészmérnök. így került ifj. Mátrai Gyula Esztergomba, a gépipari tech­nikumba, ahol 1954-ben érett­ségizett. Szeretett volna a mű­egyetemre menni, azonban itt 'húzták keresztül minden szá­mítását. Nem vették fel. — No, azért nem elkeseredni — biz­tatta sajátmagát —, majd csak lesz valahogy. Elment szerelő­nek a Nagytormási Állami Gaz­daságba. Itt került mindjárt kombájnra is. Telt, múlt közben az idő. Év­közben bent dolgozott a mű­helyben, nyáron kombájnra ült és aratott. Most tavasszal, hogy a nagytormási traktorosok kö­zül többen az árvízjárta Sár­közbe mentek dolgozni, úgy érezte, nem maradhat ki kö­zülük ő sem. Otthon aztán a család is, mások is hívták. — Ne menj vissza, dolgoz­hatsz te itthon is. — így került vissza gazdaságba, ahonnan an­nakidején elindult -pályát vá­lasztani. Ifj. Mátrai Gyula most újból útra készül, igen hosszú útra, igaz, csak rövid időre. De ne vágjunk elébe a dolgoknak. — Szóval, amint a gazdaságban beérett a gabona, hozzálátott az aratáshoz. Vadonatúj kom­bájnt kapott .amelyen már füg­gesztett szalmagyüjtökocsi van. Senki sem mondta, hogy kár egy ilyen gépet egy 20 éves fiúra bízni. Ismerték, megbíz­tak benne. Tudták azt róla, — hogy a mostani, a harmadik nyár, amikor kombájnnal arat. A versenyjelentések azóta be­számoltak arról, hogy ifj. Mátrai Gyula megállja a helyét. A múlt hét keddjén aztán váratlan látogatói érkeztek, mégpedig a DISZ-bIzottságtól, meg a minisztériumból. — Mátrai elvtárs, lenne-é kedve utazni? — Attól függ, hová? — Külföldre, a Szovjetunió­ba. Bizony, nem tudott hirtelené- ben szóhoz jutni, de hamaro­san határozott. — Szívesen megyek. — Szóval augusztus elején kellene menni, mégpedig hat hétre... de dolgozni. Aratni kellene ott is. — Nem számít, elmegyek. — Még annyit, milyen gép­hez ért? Tudja kezelni az Sz. 80-ast? — Igen. Vállalni merem bár­melyik gép kezelését. Nagytor­máson lehetőség volt arra Is, hogy megismerjem a szovjet gyártmányú kombájnt. A gazdaságban azóta igen sok szó esik arról, hogy Mátrai Gyula a Szovjetunióba készül ö maga is már tervezgeti, ho­gyan és mint is lesz ott. — Remélem, lesz idő arra is, hogy jobban körülnézzünk. — Szeretném látni Moszkvát, a Dinamó-stadiont, egyszóval, amit csak lehet, — mondja. A többiek tréfálkoznak is vele. — Aztán legalább intézkedj, hogy a Dinamó eljöjjön ide egy barátságos mérkőzésre. Persze foglalkoztatják komo­lyabb dolgok is. — Szeretnék megismerkedni az ottani gépek kel, — mondja. — Viszek magammal néhány műszert, for­dulatszámlálót, ampermérőt, — hogy alaposan megismerjem milyen teljesítményű gépekkel dolgoznak hátha tudok vala­mit hasznosítani itthon is, mert nem adtam még fel a tovább­tanulás reményét. Érdeklődtem, milyen feltételek vannak a le­velező tagozaton a tanuláshoz a Mezőgazdasági Gépesítési Fő­iskolán. Nemrégiben ka-ptam értesítést, többek között azt ír­ják, hogy 22 év az alsó kor­határ. Emiatt így egyelőre nem lehet szó a továbbtanulásról. — Aztán meg az ősszel be kell vonulnom katonának. Majd ha azt letöltöttem ... Most végez­tem el MÖHOSZ-nál a gépko­csivezetői tanfolyamot Is. Azt hiszem, sokat tudok majd me­sélni, hogyan töltöttem a hat hetet a Szovjetunióban. Nem jövök zavarba, bármilyen gépet bíznak is rám. Szerencsére a községi vb-k látták, hogy van több olyan do­log, amely a dolgozóknak hiábavaló utazgatást és hosszas várakozást okoz, a jelenlegi formában való intézkedéssel. Fzért javasolták például, hogy 5 holdig a művelési ágváltozá­sok engedélyezését adják át a községi vb-k hatáskörébe, ugyanígy az 5 darabnál több fa kitermelésének engedé lyezését is. A fentebb említett javasla­tok mellett szakvonalon és a községi vb-k vonalán javasol­ták az adóügyi feladatoknak a községi tanács hatáskörébe való visszaadását. Jelenleg a járási tanács pénzügyi osztálya rendelt azzal, hogy a legelteté­si bizottságoknak kell azt esz­közölni. Ahol nincs legeltetési bizottság, ott a községi vb-k kö­telesek a prémiumot kifizetni, de hogy honnan, miből, az nincs meghatározva. Ezek az egyszerűsítési javas­latok, csak néhány kiragadott példák a sok közül, amelyek­nek célja az ügyeknek közvet­lenül ott és olyan elintézés'.', hogy a dolgozók érezzék, a ta­nács az ő szervük, érettük hoz­ta létre a párt, és az ő érde­kükben teszi most egyszerűbbé még jobbá. Fóris György vb. elnökhelyettes, Szekszárdi Járási Tanács VB. Teljesül a magyarkesziek álma Bognár István. Á DISZ-élet hírei Az árvízsujtotta lakosság megsegítése a közvetlen veszély elmúlása után sem állt meg me­gyénkben. A földeken a termés hozamok emelése, az üzemek­ben a tervek teljesítése annak érdekében is folyik, hogy az Itt kiesett termelési eredményeket pótoljuk. Ebben a munkába jó eredménnyel kapcsolódtak be a mázai téglagyár DISZ fiataljai Is. Az elmúlt vasárnap a fiata­lok egy vagon téglát készítet­tek az árvízsujtotta lakosság megsegítésére. E munkaidőn túli termelésben mintegy 45 fiatal vett részt. Természetesen lelkesítette őket, s növelte len­dületüket, hogy a pártszervezet titkára s a gyárvezető is részt vett munkájukban. A DISZ-fiatalok résztvesznek az aratási, betakarítási mun­kákban is. Jó eredményt értek el ebben a szálkai Fejlődés Tsz DISZ-fiataljai is. Az aratási időre brigádokat alakítottak, hogy minél kevesebb szemvesz­teséggel, a legrövidebb időn belül betakaríthassák a tsz-ta- gok egész évi munkájának gyü­mölcsét. A termelőszövetkezet gabonájából mintegy 160 hol­dat az ifl-brlgádok tagjai vág­tak le. Nem megy ma már ritkaság számban az, ha egy község év­ről évre szebbé, csinosabbá vá­lik. A járdákat, utakat kijavít­ják, kitisztítják, vagy megássák a vízlevezető árkokat, egyszó­val sok minden orvoslásra ke­rül. A munkák elvégzésére for­dított költség zömében á köz- ségfejlesztési alapból kerül ki, de jelentős segítségnek mond­ható a társadalmi munka is. Magyarkeszi község lakóinak nagyon régi, több évtizedes ál­ma többek között az Andrássy a Petőfi utcák lekövezése. Körülbelül 50—60 évvel ezelőtt a magyarkesziek elhatározták, hogy megoldják a két utca le- kövezését, mégpedig olyanfor­mán, hogy telepítenek akácost, a fát annakidején kitermelik, a pénzen pedig megvásárolják az útépítéshez szükséges anyago­kat. E szép tervből azonban semmi sem lett, ugyanis mire a fakitermelésre került a sor, addigra egy-két gazda meggon­dolta és nem engedte kivágni a fát. A két utca lekövezése — 900 méteren — még ezévben el­készül, mintegy 152 000 forin-, tos költséggel a községfejlesz­tési terv keretén belül. A termés köveket már a községbe szállí­tották, és a cséplés után meg­kezdik az út építését, amely­hez a község lakói 18 000 forint értékű társadalmi munkával járulnak. A dolgozók érdekében...

Next

/
Oldalképek
Tartalom