Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-30 / 153. szám
195t JÚNIUS 39. TOLNAI NAPLÓ 3. Közüggyé teszik az adminisztráció egyszerűsítését a bátaszéki vasútállomáson Segítsen a VKG Minisztérium! A bátaszéki vasútállomáson közügyet csináltak abból a minisztertanácsi határozatból, hogy csökkenteni kell az adminisztrációs munkát, olyan egyszerűsítéseket kell bevezetni, amelyek feleslegessé tesznek egy csomó papírmunkát, hogy ezzel jelentékeny erőt tudjanak felszabadítani a termelés számára. A pártvezetőség agitációjában arra mozgósítja a dolgozókat, hogy mindenki alkosson véleményt saját területén ezekkel a problémákkal kapcsolatban és így az alulról jövő javaslatok sokaságával segítik, hogy jelentős változás álljon be a vasút adminisztrációs munkájában. — Régóta foglalkoztatnak bennünket hasonló problémák — mondja Kovács Lajos elvtárs, a vasútállomás párttitkára — tettünk javaslatot is az ügyvitel egyszerűsítésére, csak eddig az volt a baj, hogy éppen a felsőbb szerveink „szentesítették“ rendeleteikkel a bürokratikus ügyvitelt. A bürokrácia tehát innen eredt: nem egyszer százoldalas végrehajtási utasításokat kaptunk, de mielőtt tanulmányoztuk volna, majdnem ugyanannyi módosítást, kiegészítést küldtek hozzá. Fokozatosan sok önállóságot kivettek a kezünkből és az állomás tevékenységét egyre inkább a bürokratikus papír- a munka jellemezte. A pártszervezet a júniusi taggyűlésén külön napirendi pontként fog tárgyalni a Minisztertanácsnak erről a hatá- tározatáról. Ez is mutatja, hogy milyen fontos problémának tekintik az adminisztráció csökkentését. Abból indulnak ki, hogy nem vezetne kellő eredményre, ha most mindent a felsőbb szervektől várnának azzal az indokkal, hogy eddig onnan eredtek a hibák, hanem minden egyes vezetőnek, dolgozónak a javaslata, kezdeményezése szükséges ahhoz, hogy helyes gyakorlat alakuljon ki. Az egyik elgondolásuk például az, hogy a vasútnál több osztályt össze lehetne vonni, mert munkájuk egymással kapcsolatos és már maga az is adminisztráció-csökkentéssel járna és anyagi megtakarítást eredményezne, ha nem külön- külön dolgoznának. így például össze lehetne vonni a munka ügyi, személyzeti és jogügyi osztályokat, sőt, ide lehetne csatolni a forgalmi ellenőrző csoportot is. Nem ártana elővenni néhány régebbi módszert is, amelyre annak idején rámondták, hogy rossz, és létrehoztak helyette egy még rosszabb, bürokratikus módszert. Amint Kovács elvtárs elmondotta, hosszú időn keresztül ő volt az állomás segédhivatal vezetője, egyedül intézte a különféle ügyviteli dolgokat és minden különösebb megerőltetés nélkül el tudta látni feladatait. A bürokratikus intézkedések azonban addig módosítgatták az ügykezelés rendjét, hogy ma már négy ember végzi ugyanazt a munkát, és állandóan azon problé- máznak, hogy nem győzik a sok munkát, jó lenne még egy újabb státuszt is beiktatni... Az elképzelhető, hogy az álloLegtöbben szívesen látják, hogy a falusi fiatalság a kul- túrotthonba és az ifjúsági klubhelyiségbe jár művelődni és szórakozni, s nem a kocs- mába „búfelejteni”. Sajnos, nem mindenki vélekedik így, sőt némelyek az ilyenfajta gondolkodást laikusnak, a felsőbb szempontok megértésére képtelennek tartják. Erre vall a QVörei fiatalok múlt vasárnapi táncmulatsága körül támadt herce-hurca is. A múlt vasárnap ugyanis a györei DISZ-szervezet tánc- mulatságot rendezett. Volt az ifjúsági szervezetnek némi tar tozása, amit a bevételből szeretett volna leróni. A fiatalok engedélyt kértek tehát, hogy a kultúrotthonban megrendezhessék báljukat. Az engedélyt megkapták. Már minden rendben volt, mindenki elégedetten készült a vasárnap más forgalmának növekedésével párhuzamosan bizonyos mértékig növekedni kellett a papírmunkának is, de ez esetben az adminisztráció messze maga mögött hagyta a gazdasági fejlődést, a hasznos, szükséges ügyvitelt, felduzzasztot- ták a sok felesleges, tehát bü - rokratikus papírmunkával. Mérhetetlenül megnőtt például a felesleges jelentések száma. Egy példa: eddig a változásje- lentéseket egy könyvbe írták be és abból minden osztály kiírta magának azt, amire szüksége volt. Most külön-külön jelentéseket kell küldözgetni a változásokról minden egyes osztályra. A sok felesleges papírmunka nem utolsó sorban abból adódik, hogy erősen megcsorbították a vezetők szükséges önállóságát és valósággal rákény- szerítették őket arra, hogy jelentéseket, kimutatásokat termeljenek — az ésszerű, hathatós gyakorlati intézkedések rovására. A szolgálati főnök felelős például azért, hogy az álestére, amikor „színre lépett a felsőbb szempont”. Ez a felsőbb szempont a földműves-: szövetkezet kocsmájának bevételi terve volt. Garay ügyvezető rukkolt ki vele. Min-> dénáron el akarta érni, hogy a DISZ ne a kultúrotthonban, hanem a kocsmában rendezze meg a táncmulatságot. A fiatalok azonban nem álltak kötélnek. Ök okulnak a múlt példáiból, s nem akarták, hogy mulatságuk verekedéssé fajuljon. Hiába ragadott meg Garay ügyvezető minden eszközt, hiába akarta még a tanács segítségét is igénybe venni, az ifjúság nem fogadta el ajánlatát, s a kultúrotthonban rendezte meg a bált. Az ügyvezető, látva, hogy így nem éri el célját, tűzoltóparancsnoki minőségben lépett a porondra. Vasárnap este egy önkéntes tűzoltó kíséretében lomáson minden a legnagyobb rendjén menjen, arra azonban már nem találták „megbízhatónak,“ hogy saját maga intézkedjen belátása szerint a dolgo zók szabadságolása ügyében, noha nyilván nem tudhatja sen ki sem jobban nála, hogy mikor van meg leginkább a mód egyik-másik dolgozó szabadságának a kiadására. Ezen a téren mégis megkötötték a kezét: előre el kell készíteni a szabadságolási tervet és azt beküldeni jóváhagyás végett a felsőbb szervhez. Nem tehettek mást, elkészítettek erről egy tervet és beküldték, a gyakorlatban azonban sohasem lehetett megvalósítani, különben a mun '.a rovására ment volna és így „megszegték“ az utasításokat. Ezek mind olyan dolgok, amelyek bosszúságot, felesleges munkát okoznak a vezetőknek, növelik az olyan kiadások ösz- szegét, amelynek nincs közvetlen hatása a termelésre és a; állomás kommunistái, dolgozói most ezek megszüntetésére tesznek javaslatokat. megjelent a kultúrotthonban és vizsgálódni kezdett. Azt vizsgálta, hogy a táncterem padlózata kibírja-e a nagy megerőltetést, a lábdobajt, s nem esik-e baja a tűzoltószer- támak,amely a kultúrotthon alagsorában, a táncterem alatt húzódik meg. Érdekes, hogy a szertárt eddig sohasem féltették ilyesmitől. De hát van még olyan ember, aki néha a kákán is csomót akar lelni. Szomorú, hogy az ügyvezetőt a községi tanács elnöke is támogatta. Szomorú, hogy Győrén így segítik a DISZ-t a község vezetői. Amikor az ifjúság kultúrált módon akar szórakozni, ők a kocsmába terelnék. Mert az ugye, hogy a kocsmában a mulatságból verekedés, a szórakozásból tivornyázás lenne, nem számít. Fő a felsőbb szempont. A megyei tanács tervbe vette, hogy az 1956—57-es esztendőben egy törpe vízmüvet és egy vízvezetékhálózatot építtet Kurd községben a Víz- és Csatorna Művekkel. A terv elkészült, amely szerint a törpe vízmű és a vízvezetékhálózat megépítése 271 000 forintba kerül és ebből az ösz- szegből 253 000 forintot a megyei tanács biztosít, a többit pedig a községfejlesztési alapból fedezik. A megyei tanács ennek a megépítését két esztendőre irányozta elő, számolva azzal, hogy a község lakossága nagyarányú társadalmi munkával járul hozzá a törpe vízmű és a vízvezetékhálózat megépítéséhez. A lakosság lelkes mun- kája folytán a vízvezetékárkok kiásása már régen megkezdődött és az 1956-os évben tervbe vett 1 068 folyóméter helyett már több, mint 1300 folyómétert kiástak. Felmerül a kérdés, hogy érdemes lenne-e kedvüket szegni az embereknek, amikor ilyen lelkesen dolgoznak. Nem, ez eleve helytelen lenne. Helytelen már csak azért is, mert a megyei tanács VKG osztálya által erre az esztendőre kiutalt 147 000 forint teljes mértékben fedezi a csövek beszerzésének és az egyéb munkáknak a költségeit. Arról van szó, hogy a község lakossága teljes mértékben kiássa a vízvezetékárkokat, amely társadalmi munkának az értéke 111 000 forintra becsülhető. S ha már megindult ez a munka, mégpedig az egész lakosság lelkes részvételével, miért ne lehetne ebben az évben befejezni. Semmi elfogadható indok nincs arra vonatkozólag, hogy ne lehetne. Igenis lehet, csak ehhez az szükséges, hogy a két évre tervezett anyag- szükségletet, vagyis az ötven milliméter átmérőjű vízvezetékcsöveket teljes egészében bocsássa a Víz- és Csatorna Művek rendelkezésére o VKG Minisztérium, mert anyag nélkül az építkezést befejezni nem tudják. Érdemes megadnia ezt a segítséget a VKG Minisztériumnak, mert nem kevesebb, mint 111 000 forint megtakarításról van szó, persze csak abban az esetben, ha még az 1956-os esztendőben befejezheti az említett Ipállalat Kurd községben a törpe vízmű és a vízvezetékhálózat megépítését. összesen 2 300 folyóméter hosszúságú vízvezeték árkot kell kiásniok a község dolgozóinak. Ha a megyei tanács VKG osztálya segít ebben a munkában és a VKG minisztérium sürgősen intézkedik, hogy az említett vállalat megkapja az 1 200 folyóméterhez szükséges csöveket, akkor már megvalósulhat a Vizes Csatorna Müveknek az az ígérete, hogy augusztus 20-a, tiszteletére átadják a községnek a törpe vízmüvet és a vízvezetékhálózatot. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a község lakosságának az akaratát. A falu dolgozói azt akarják, hogy ebben az évben készüljön el a törpe vízmű és a vízvezeték, hogy ezáltal teljes mértékben megoldódjék a vízellátás problémája. Nem hagyható figyelmen kívül a község lakosságának akarata, mert ha így történne, örök időkre elvennék az emberek kedvét a társadalmi munkától. Márpedig ennél a munkánál 111 000 forint értékű munkát végeznek a falu lakosai, ami azt jelenti, hogy az államnak a 253 000 forint helyett csak 147 000 forintot kell fordítania erre az építkezésre. Ilyen megtakarítás mellett pedig érdemes kiutalni az 1 200 folyóméter csövet. Kurd község lakossága bízik abban, hogy kérése meghallgatásra talál. K. J. Felsőbb szempont Értékes régiségek nyomában Az-elmúlt vasárnap érdekes esemény színhelye volt a nagy szokolyi általános iskola egyik tanterme. Ugyanis ekkor nyílt meg az iskola tantermében egy érdekes kiállítás, ahol a község dolgozói az időszámításunk előtti hatodik évezredből származó értékes régiségeket és a közelmúlt néprajzi hagyományait tekintették meg. * Az értékes tárgyak összegyűjtésének gondolata egy esztendővel ezelőtt született meg Cseke Lajosné agyában, amikor is az iskolás gyermekek nap, nap után mondogatták, hogy itt is találtak valamit, ott is találtak valamit. A történelem tanárnő vezetésével megalakult az iskolában a 18— 20 tagú történelmi szakkör, amelynek tagjai megkezdték a talált tárgyak összegyűjtését. Egy év alatt annyi régiség gyűlt egybe, hogy a tanterem kicsinek bizonyult most, amikor a kiállítás megrendezésére került a sor. A történelmi és néprajzi dokumentumok összegyűjtése után megkezdődött azok rendezése. A történelmi tárgyak régiségének a megállapításában nagy segítséget nyújtott dr. Novák József, a dombóvári tanítóképző tanára és egyben régésze. A kiállítás sikeréhez nagy mértékben hozzá járult Kiss Imre iskolaigazgató, aki mindenben támogatta Cseke Lajosnét és a gyűjtők munkáját. Közresegített még a kiállítás sikeres megrendezésében Peres Árpád, a községi tanács népművelési ügyvezetője. Közös munkájuknak és az egész falu szorgalmának köszönhető, hogy ennyi érdekes dolog látható ezen a kiállításon. A kiállítás legérdekesebb lát ványa az újabb kőkorszakból származik. A törött edénydarabok hét-nyolcezer évesek, a bronzkorból származó és épségben maradt edények kora a szakértők szerint négy—ötezer éves. Egyik érdekessége a kiállításnak, hogy a korai vaskorból származó nyílhegyekéi találtak, melyek a régészek szj rint 2000—2500 évesek. A kiállításnak a régebbi korokra vonatkozóan is számtalan érdekessége van. Többek közöd megállapítást nyert, hogy Nagy szokolyban már I. Károly idejében templom volt. A későbbi dokumentumok alapján a török pusztítás következtében a falu elpusztult, de a templom megmaradt. Egy 1733-as feljegyzés alapján a templom még romjaiban megvolt. Másik érdekessége a kiállításnak, hogy olyan iratok kerültek elő, amelyek szerint Nagyszokolyban a XIII. században Jahoviták kolostora volt. Mindezek persze elpusztultak, csupán dokumentumok alapján tudjuk, hogy léteztek. Sőt azt is, hogy a község határában lévő Árpád-domb is valamikor lakott terület volt. Láthatók a kiállításon többezer éves római pénzek, a török időkről származó pecsétnyomó és pénzek, 200 éves fatengelyes kocsimaradvány, amit a tulajdonosok paprika tö résre használtak. A gyertyaöntő cserépedény 1786-ból származik, 150—200 éves dunyha és párnahuzatok is megtekinthetők, melyeknek mintázása szemet gyönyörködtető. Igen érdekes látványa a kiállításnak a 100 év előtti vőlegény ing. Megtalálható még a múlt századbeli Vasárnapi Újság száma, számos kortesdal is előkerült, 1891-ből pedig egy értékes kép maradt fenn, amely szomorúfüzet ábrázol. A Ba- lassa-család készítette három éves kislányuk hajából, aki elhúnyt betegség következtében. Számos, XVIII. századbeli és későbbi dokumentum maradt fent a község történetével kapcsolatban. Szászy István lelkipásztor például 1836 október 4-től évkönyvet vezetett, melyben rendszeresen feltüntette a politikai eseményeket is. Érdekessége ennek az évkönyvnek, hogy az 1849. év lapja fehéren, vagyis üresen maradt. A gyűjtés még nem ért véget, sőt a kiállítás után az egész falu bekapcsolódott a gyűjtési munkába. öreg paraszt emberek és nénikék kere sik fel nap mint nap Cseké- éket és a szántás, vagy a padlás takarítása közben talált tárgyakat elviszik a kiállítás helyére. Különösen sok és értékes tárgyat juttatott máris a kiállítás részére Magyar Ferenc, Schiller Miklós és Kótai Ferencné. A szakköri tagok kö zül a legjobb gyűjtőmunkát Kótai Irénke, Papp Aranka, Schiller Miki, Pados Irma, Szalai Tamás, Gulyás Sára, Kersák Margit, Papp László, Fejes Árpád tanulók és Vrá- bely Judit, Dávid Sára DISZ- tagok végezték. Néhány dolog figyelmet érdemel. Az egyik: az Árpádkorabeli dombon régen település volt. Létezett egy többszáz évig ’ fennálló templom, amelyről az első irat I. Károly idejéből tanúskodik, a XIII. században az egyik dokumentum említést tesz a Jahoviták kolostoráról. A másik: avarkorabeli és törökidőkben sírokra bukkantak szántás közben az emberek. Talán érdemes lenne komolyabban foglalkozni azzal a gondolattal, hogy ásatá sokat kellene végeztetni. A szakkör tanulói, Cseke Lajosné irányításával már megkezdték a község határának a fel- térképezését dűlők szerint, hogy a talált tárgyakról tudják, a község mely részéből származik. Harmadsorban: ilyen értékes leleteknek és néprajzi értékeknek illenék egy tisztességesebb, mondhatnánk úgy is, nagyobb helyet biztosítani. Esetleg a vállalatok részéről még néhány hulladék deszkát is elfogadnának, mert jelenleg kénytelenek az iskolapadokon mutogatni a becses leleteket a szakkör tagjai; S végezetül: Cseke Lajosné történelem tanárnő fáradságos munkájáért minden dicséretet megérdemel, mert a három gyermek és a tanítás mellett az éjszakáit áldozta oda ennek a kiállításnak a sikeréért. Kovács József
