Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-14 / 139. szám
Világ To inai l\f Egyetemi Könyvtár PÉCS AZ HDP TOLNA HEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM. ÁRA: SO FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 JÜNIUS 11. II félévi terv teljesítéséért Megyénk ipara sikeresen teljesítette az első negyedévi tervet. Teljesítette annak ellenére, hogy a kemény téli időjárás, majd az árvíz nagymértékben akadályozta a munkát. Ha volt is közben lemaradás, a felsza- -badulási verseny eredményér 'ként sikerült pótolni. Áprilisban némiképp visszaesett a termelés, de a májusi tervet — egy-két kivételtől eltekintve — megyénk valamennyi jelentősebb ipari üzeme teljesítette. Különösen dicséretreméltó munkát végeztek az építőmunkások a második negyedév első két hónapjában. Mind a Tatarozó Vállalat, mind a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat teljesítette áprilisi és májusi tervét. A sokáig elhúzódó tél, az ezt követő tartós esőzések pedig akadályozták az iparban is a munkát, mégis — a munkaszervezés megjavításával, a dolgozók közti politikai munka és a versenymozgalom fellendítésével — sikerült leküzdeni a nehézségeket. Építőmunkásaink eddigi eredményei biztosítékot nyújtanak arra, hogy az építőipar sikeresen valósítja meg az árvízkárok helyreállításával kapcsolatban megnövekedett feladatait. Az eddigi eredményekkel azonban korántsem lehetünk megelégedve. Jóllehet, a májusi tervet az ipari üzemek többsége túlteljesítette, sok helyen még nem pótolták a korábbi lemaradást. A Tolnai Textilgyár még többtízezer négyzetméter pamutszövettel — köztük exportcikkekkel is adósa az országnak. Bár a gyár műszaki vezetői és dolgozói komoly erőfeszítéseket tesznek ennek pótlásáért, mindig jön közbe valami zavar az anyag- fellátásnál, vagy a munkaszervezésnél, ami keresztülhúzza számításaikat. A Simontornyai Bőrgyár már hónapok óta, rendszeresen elmarad terve teljesítésével. Igen súlyos a helyzet két olyan vállalatnál, amelyek az árvízkárok helyre- állításához szükséges építőanyagot állítják elő és elmaradásuk akadályozza az újjáépítést, a Tolna megyei Téglagyári Egyesülésnél és a Mező- gazdasági Gépjavítóvállalatnál. A téglagyáraknak már többszázezerre rúg az adósságuk, a Mezőgazdasági Gépjavítónál pedig nem folyik olyan ütemben a munka, hogy biztosítva lenne annak a kétezer CSRB vas tetőszerkezeti elemnek a legyártása, amelyet a hó ,nap végéig kellene elkészíteni és az árvízsújtotta községekbe leszállítani. Mindkét vállalatnál szinte „reménytelennek“ látják a vezetők a terv teljesítését. Pedig az árvízkárok helyreállítását — mint azt több hivatalos közleményben nyilvánosságra hozták — legnagyobb mértékben az építőanyaghiány okozza. Az építőanyagot előállító üzemek dolgozói tehát döntő mértékben felelősek az újjáépítésért, azért, hogy — mint azt a Minisztertanács egy korábbi határozata mondja — még ebben az évben befejeződjenek a helyreállítási munkák A tervek teljesítése, a lemaradások pótlása érdekében igen fontos feladat a műszaki irányítás, szervezőmunka megjavítása. Gyakran lehet hallani panaszokat a dolgozók részéről, hogy „mi mindent megtennénk, de nem jól szervezik a munkát, nem tudunk folyamatosan dolgozni.“ Az üzemek vezetői forduljanak bátran a dolgozókhoz, tárják fel előttük a helyzetet, a nehézségeket, azok bizonyára megértik, miről van szó és nemcsak javaslataikkal, hanem jobb munkájukkal is segítenek abban, hegy az üzem teljesíthesse tér vét. Még jó két hét van vissza a félév végéig. Bár ez az idő nemsok, de még lehet segíteni. Üzemeinkben szakítsanak azzal a gyakorlattal, hogy csak a tervidőszak, a negyedév, a félév végén, a jelentésekből, a mérlegből lehet megtudni, hogyan teljesítette egy-egy tervfeladatát az üzem, melyik mutatónál van probléma. Menet közben kísérjék figyelemmel az egyes tervmutatók állását, így könnyebben lehet, sőt csak így lehet munka közben oda irányítani a figyelmet, az erőt, ahol lemaradás van. Bátran lehet támaszkodni a dolgozók áldozatkészségére, akik már számtalan esetben mutatták meg, hogy nagy célkitűzéseink érdekében nem riadnak vissza az áldozatoktól. Sok téglagyárban vállaltak már nyújtott műszakot, sőt vasárnapi műszakot is. Más körülmények között erre nincs szükség, de a dolgozók megértik, hogy most döntő mértékben rajtuk múlik, sikerül-e az őszig fedél alá juttatni az ösz- szes árvízkárosultakat. Ha az eső akadályozza is a munkát — bár úgy látszik, egyelőre végétért a tartós esőzések időszaka — lehet a munkát úgy szervezni, hogy minden percet kihasználjanak a termelőmunkára. Lehet úgy is dolgozni, ha jön az eső, hazamennek a dolgozók és áll az üzem akkor is, ha elállt az eső, de lehet úgy is, hogy azonnal hozzáfog nak a munkához. Két hónap választ el bennün két augusztus 20-ától, Alkotmányunk Ünnepétől. Régi ha- gyomány nálunk, hogy nagy nemzeti ünnepeinkre jó mun- kával készültek a dolgozók. Már több üzemben kezdeményezték most is, hogy augusztus 20-ra vállalják a tervek túlteljesítését, a lemaradások pótlását, fellendülőben van a szocialista munkaverseny. Szakszervezeteink most ne csak a vállalások szervezésével törődjenek, hanem segítsék elő az igazi verseny kibontakozását, a rendszeres értékelését, a versenyzők jutalmazását. Pártszervezeteink mutassanak utat ebben a szakszervezetnek, ellenőrizzék azt is, hogy a műszaki vezetés biztosítja-e a munkafeltételeket. Jó politikai nevelő munkával magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy a tervek teljesítése egyrészt anyagi előnyökkel is jár, de becsületbeli ügye minden dolgozónak, munkahelynek, üzemnek. Megkezdték a szőlő harmadik permetezését Wenhardt Imre elvtárs, a Biritói Állami Gazdaság egyik üzemegységének vezetője mun katársunknak beszámolt arról, hogy a gazdaság 24 holdas szőlészetében — különösen a kadarka — szép termés^ ígér. A szőlőbetegségek megelőzése érdekében az egész területen befejezték már kétszer a permetezést és hozzáláttak a harmadik permetezéshez is. A napokban megkezdik a szőlő gyomlálását és kötözését. A 24 hold szőlőn kívül van a gazdaságnak 5 hold új telepítésű olasz rizling szőlője, ahol a permetezéseken kívül befejezték a szőlő kötözését is. Hég több téglát az országnak A tanácsi téglagyárak életéből Sok nehézséggel kellett meg- küzdeniök az elmúlt hónapokban a téglagyárak dolgozóinak. Az esős időjárás akadályozta a munkát, főként a nyersgyár. tást. Nemhogy az árvízkárok mielőbbi helyreállítása érdekében tett vállalásokat, hanem még az esedékes tervet sem tudták teljesíteni a gyárak. A tanácsi téglagyárakban azonban már eredményesen küzdenek a dolgozók a lemaradás pótlásáért, azért, hogy minél több téglát tudjanak adni az árvízsujtotta községekbe. Zomba: Félmillió tégla Sióagárdra Nagy a forgalom a Zombai Téglagyárban. Teherautók jön- nek-mennek, hozzák a szenet, és viszik a téglát Sióagárdra, az új házak felépítéséhez. Eddig már 120.000 téglát szállítottak az árvízsujtotta községbe, úgy tervezik, hogy a hónap végéig félmillió téglát szállítanak Sióagárdra. A jó idő beálltával egyre jobb eredmények születnek a gyárban. Míg a hónap első de- kádjában 13.000 darabbal maradtak le a nyersgyártók, a második dekád első három napjában naponta ötezer nyers téglával gyártottak többet a napi tervnél. A kemencéből naponta kétezerrel hordanak ki többet, mint amennyit a terv előír. A nyersgyártási idény végéig a kézivetők összesen kétszázezer darab nyerstéglával akarják túlteljesíteni a tervet, hogy minél több tégla jusson az árvízkárok helyreállításához. Ez sikerülni is fog, hiszen olyan kézivetők dolgoznak ezért, mint Juhász An- taj és felesége, Gábor Ferenc ég felesége, mindkét házaspár négy-négyezer nyerstéglát készít naponta. Behozta lemaradását a Tereli Téglagyár A nyersgyártási idény indulása után — a rossz idő miatt — 240.000 darab nyerstéglával maradt adós a terv teljesítésénél a Teveli Téglagyár. Ennek ellenére vállalták az üzem dolgozói, hogy az árvízkárok miatt megnövekedett építőanyagszükséglet biztosítására 250.000 darab téglát gyártanak tervükön felül. Nem volt köny- nyű feladatuk, az elmúlt hónapokban sok volt a baj a tavasszal üzembehelyezett, felújított, az eddiginél nagyobb teljesítményű 400-as présgéppel. A hibákat azonban kijavították, Roóz József főgépész és Alföldi Géza gépész gyakran éjszakájukat is a gép mellett töltötték. A nyersgyártók dekádról- dekádra törlesztettek adósságukból. E hét keddjére már teljes egészében pótolták a lemaradást, naponta hét-nyolcezerrel gyártanak többet, mint amennyit az esedékes terv előír, ez már a kétszázötvenezres vállalás „számlájára’’ megy. Uj módszereket alkalmaznak az égetésnél is. Duvanov-mód- szerrel rakják be a kemencébe a nyerstéglákat, a téglába szén port is kevernek, hogy még gyorsabban kiégjen, a tégla is jobbminőségű legyen. Sikerült elérni, hogy az eddig gyártott tégla 95 százaléka volt nagy- szilárdságú, vagy elsőosztályú minőségű. E hónapban 100 százalékban került ki ilyen tégla a kemencéből. A gyárból naponta három vagon téglát küldenek az árvíz károk helyreállításához. Gyünk: Ötven százalékra teljesítette már évi tervét a Jenei- házaspár Jenei András és felesége — mindketten régi téglavetők —, az idén Gyönki Téglagyárhoz szerződtek munkára. A szerződésben azt vállalták, hogy az idény végéig kétszázezer téglát készítenek. A kétszázezer nyerstégla felét — százezer darabot — már elkészítették. Most azt tervezik, hogy az őszig a kétszázezren felül még százhúszezer nyerstéglát készítenek. Négy gépállomási traktoros teljesítette már túl 500 holdas tervét Nem volt nagy visszhangja Benke István szedresi traktoros felhívásának Tolna megyében sem, amikor április közepén 1000 hold kukorica kapálására hívta versenyre az ország Zetorosait. Két héttel ezelőtt is még úgy látszott, hogy Benke egyedül marad az 1000 holdjával. A traktorosnap közeledtével azonban szinte az ismeretlenség homályából törtek elő az újabb 1000 holdasok. Június ö-án már a dunaszentgyörgyi gépállomásról jelentették, hogy Szemere Gyula túlteljesítette az 500 holdat, Ankét a „finomrendezési44 módszerekről Dombóvár állomáson Korábban már beszámoltunk arról, hogy milyen szép eredményeket értek el a dombóvári vasutasok az új, úgynevezett finomrendezési tolatási módszerek alkalmazása során. A munka további javítása és szélesebb körben való alkalmazása céljából finomrendezési ankétot szerveztek a domb óváriak, amelyre meghívták Pécs, Bátaszék, Kaposvár, valamint Nagykanizsa állomások oktatótisztjeit, egy-egy tolatás- vezetőt, kocsirendezőt és kocsimestert. Az ankét érdekessége az volt, hogy a gyakorlati bemutatót éppen a Magyar-brigád tartotta, amelynek tagjai még nem is olyan régen idegenkedtek ettől a módszertől. Az eredmények azóta meggyőzték őket és az eddigi mulasztást igen gyorsan és eredményesen pótolták. Ezt bizonyítja a bemutató sikere. Megfelelő előkészítés után ugyanis 30 perc alatt állították össze az 1926/d. pécsi és a 4062/d. gyékényesi darabárus vonatot, amelyeknek az összeállítása a régi módszer szerint 100—120 percet vett igénybe. Az új módszernek, azon kívül, hogy gyorsabb a munka, még az is előnye, hogy a minőségi munka is döntő mértékben megjavult, mert a kocsik rendezése helyesen, állomási és besorolási rendben előírtak szerint történik, ami sok felesleges tolatástól mentesíti a vonatot. Az ankéton résztvett a Közlekedési Tudományos Kutató Intézettől dr. Mészáros tanácsos, ott volt a Szakszervezeti Központ és a pécsi területi bizottság küldötte is. Valameny- nyien a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a tapasztaltakról és kijelentették, hogy a pécsi igazgatóság, de különösen Dombóvár állomás orszá gos viszonylatban is az elsők között van az új módszer alkalmazásában. A dombóváriak tovább fejlesztik e munkát, de bevezetik az új módszert azokon az állo- lomásokon is, melyeknek képviselői jelen voltak az ankéton. VÁRNAI LÁSZLÓ. aztán kiderült, hogy a tamási gépállomás zetorosa, Ágh Mihály is a második 500 hold kapálásába kezdett. Három nappal a traktorosok nagy ünnepe után szerdán már négy Tolna megyei traktoros szárnyalta túl az 500 holdas kapálási teljesítményt. Az ország legjobb és első gépállomási kapáló traktorosa, Benke István szerda délben már a 900 holdat is magamögött hagyta, Szemere Gyula dunaszentgyörgyi zetoros a 650 holdnál tartott, Ágh Mihály a 670 holdjával megelőzte Szemerét s ugyancsak szerda délre Tolna megyében a negyedik gépállomási traktoros, Matus Sándor, a szedresi gépállomás zetorosa is túlteljesítette 500 holdas kapálási tervét. Benke István már e héten el éri az 1000 holdat, de az őt követő 3 traktoros is vállalkozott az 1000 hold kukorica kapálására. Másfélmillió Mos óeiuházással bővül a dunaföldvári kendergyár Az idén nehéz helyzetbe került a gyár, mart a jeges árvíz teljesen elöntötte, s több mint egy hónapig szünetelt a munka. Ez a kenderáztatásnál 5000 q, a készárutermelésnél pedig 600 q kiesést jelentett. A termelés május 1-én indulhatott meg teljes kapacitással, s úgy számítják, hogy június végére a jelentős elmaradást be tudják hozni. Amíg a gyár helyreállított részeiben az árvíz-okozta elmaradást pótolják, addig a meglévő épületek mellett új üzemrész építése folyik. Félmillió forintos költséggel új szárító berendezés építését kezdték meg az elmúlt hetekben, s rövidesen megérkeznek az új, egymillió forint értékű csehszlovák gépek is. Az új turbina és a kóegépsor nemcsak a gyár kapacitását növeli, hanem a kendergyártás legnehezebb kézimunkájának, a tilo lásnak kiküszöbölését is lehetővé teszi. Elkésett fénykép Uj cukrászdát épített a Bátaszéki Földművesszövetkezet Május elején, mintegy 60 000 forintos beruházással a Bátaszéki Földszöv. megkezdte a község régi, kicsi és korszerűtlen cukrászdájának az átépí tését, korszerűsítését. A korszerű cukrász-műhellyel és modern gépekkel, a városi cuk rászdákhoz hasonló berendezés sei ellátott falusi cukrászda fagylaltozóját szerdán már megnyitották a dolgozók számára. Az ülő vendégek részére épülő helyiséget július elején adják át. Amikor ez a felvétel készült, akkor még javában silóztak a naki Ut a szocializmus felé Termelőszövetkezet tagjai, de amint értesültünk, most, a kép megjelenésekor már végeztek a közel 100 köbméteres cement gödör silóval való megtöltésével.
