Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-08 / 134. szám
1956 JÜNIUS 8. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS fi begyűjtés eredményeit felhasználva, a nevelő munka i fokozásával erősíthetik a majosi kommunisták pártszervezetüket Majos község dolgozó paraszt jai jól kezdték az idei esztendőt a begyűjtés területén. Ez tovább is folytatódott, úgy, hogy napjainkban már a sertés beadás féléves tervét 110, az öt hónapos tejbeadás tervét 101, a baromfiét 103 és az egész évi tojásbeadás tervét 106.8 százalékra teljesítették. Ezzel másodikok a bonyhádi járásban. E jó eredmények betudhatok annak is, hogy komoly versenymozgalom indult meg a be adási tervek tervek teljesítése érdekében. Több mint 70 gazda tett vállalást, hogy egész vagy félévi tojás, baromfi, vagy sertésbeadási kötelezettségét határidő előtt teljesíti. A vállalások nemcsak papíron történtek meg. Az adott szó nemcsak a pusztába, kiáltó szó maradt, hanem valamennyit becsületes tett követte. Élenjárt ebben a Kossuth Termelőszövetkezet, amely egész évi tojás, féléves sertés és baromfibeadását már május 8-án teljesítette. De az olyan gazdák is, mint Seres Sándor 10 holdas dolgozó paraszt, aki egész évi tojás, baromfi, sertés és tej beadási kötelezettségét már teljesítette. De ugyanígy lehetne sorolni Haán Henrik, Kiss János, Kri- zsán János és a többi jól teljesítő dolgozó parasztok nevét, eredményeit. A jó eredmények elérésében természetesen nagy szerepe van a községi pártvezetőség és az alapszervezet vezetőségének, a párttagoknak is. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a tanáct.sal, a pártszervezet vezetőinek jó a kapcsolata. Közösen beszélik meg a problémákat, s a tanács a begyűjtés dolgozóival karöltve igyekszik dolgozni, mozgósítva az állandó bizottság tagjait. Hogy mennyire segíti a tanács a begyűjtés dolgozóit, arra az alábbi példa igen szemléltető. A tanács titkára, Szőts Titusz elvtárs a begyűjtési megbízottal, Balta Józsefnével a beüte- mezéseket figyelembevéve, a rendelkezésnek megfelelően már négy hónappal a beadási idő előtt” meglátogatják a gazdákat szúrópróbaként, hogy biztosítva van-e a megfelelő beadásra szánt sertés. Legutóbb három helyen voltak Makrai Istvánéknál, Szőts Ambruséknál és Szalai Anta- léknál. Megállapították, hogy jószágállomány mindenütt bőségesen van, de a beadási időpontig az állatok a megfelelő súlyt nem érhetik el. Makrai Istvánéknál például anyadisznó és süldők is voltak. Először úgy gondolták, hogy majd le- fialás után a meghizlalt anyadisznót adják be, hisz a süldők még kicsik, a megfelelő súlyt nem érhetik el, csak később. Együttesen megbeszélték itt aztán, hogy egyrészt milyen helytelen anyadisznót levágni, amelyet a törvény csak bizonyos fenntartással enged meg, másrészt azt, hogy milyen jövedelemforrástól fosztanák meg magukat. Azt tanácsolták nemcsak a Makrai István esetében, hanem a többiekében is, hogy vegyék meg a hízókat, hisz a sajátjukat majd később szabadon úgyis eladhatják. A beszélgetésnek meg is volt az eredménye, hisz mind a hárman már teljesítették beadási kötelezettségüket. Természetesen ügyelnek azonban arra is, hogy a begyűjtés folyamatos legyen s a beütemezést betartsák, valamint a jövő begyűjtési évre is biztosítva legyen a dolgozó parasztoknál a megfelelő hízónak való. A pártszervezet tehát a begyűjtést, általában megfelelően irányítja. Ami azonban a legfontosabbat, az érdekében folyó felvilágosító, nevelő munkát illeti, már nem ilyen jó a helyzet. Nem mondható ilyen jónak, hiszen nem segíti, hogy a pártszervezet számszerűleg is erősödjön, elsősorban a dolgozó parasztok köréből. Ebben a tekintetben úgy is hiba van a pártszervezetnél, hiszen az alapszervezet tagjai közül alig van dolgozó paraszt s azoknak is egy része különböző vállalatoknál dolgozik, s csak a családtagok művelik a földet. Feltétlenül szükség van tehát a nevelő munka megjavítására, nemcsak az alapszervezet ilyen irányú erősítése szempontjából, hanem azért is, hogy az eddig elért jó eredmények ma- radandóak legyenek. Megszerettem falut a Számuk nagyon sokra gyarapodott, amióta az első csoport pártmunkás elindult a falvakba, a termelőszövetkezetek és gépállomások élére, hogy segítsenek. Lelkiismeretes, odaadó munkájuk mdr| érleli gyümölcsét, a termelő- szövetkezetekben és a gépállomásokon, ahol példúsább a rend, a fegyelem, mint azelőtt bármikor. Ez év januárjában a tél kellős közepén új igazgató érkezett a várdombi gépállomásra. Albert Károly építészmérnöknek tanult, és amikor arra kerül a sor, hogy falura kell jönni segíteni, az elsők között volt, aki jelentkezett. Úgy gondolta, nagy szükség van építészekre, de mire rendeltetési helyére ért, máskép határoztak. Kinevezték igazgatónak a várdombi gépállomásra. Albert elvtársat kerestük fel a napokban és elbeszélgettünk arról, hogyan szerette meg a falut, az új munkakört. — Kissé szokatlanul hat, — válaszolta —, hogy építész létemre gépállomási igazgató lettem. Bevallom a kezdet kezdetén nem a leggördülékenyebben ment minden. — Igaz, még ma is sokat kell tanulni, tapasztalni, mire teljesen megismerem azt a munkakört, amelyet máris szeretek. — Emlékszem a gépállomáson töltött első napjaimra, amikor a párttitkárral, Bánhegyi elvtárssal együtt ellátogattunk a szerelőcsarnokba, imerkedtünk a traktorosokkal és én a gépekkel *s> amelyekkel okosan, jól kell gazdálkod nunk, dolgoznunk. Nem sok még az a félév, amelyet eddig a gépállomáson eltöltöttem és az eddig megtett út sem volt a legsímább, de őszintén merem mondani, hogy megszerettem ezt a munkát, a falut és a benne élő, dolgozó embereket. — Milyen segítséget kap a megyei igazgatóságtól? — Különösen Horváth József elvtárs, a gépállomási • • • igazgatóság főagronómusa látogat el sűrűn hozzánk. Minden esetben együtt jártuk be a határt és sokat magyarázott hogyan, mit kell tenni. Kevés azonban ez a segítség. Az igaz gatóságnak előbb észre kellett volna venni, hogy több szakmai segítségre szorulunk. A helyzetünk annyiból volt szerencsétlen, hogy a főagro- nómus és a párttitkár is teljesen új ember volt a gépállomáson, majdnem egyidőben kerültünk ide. A határozatlanság, az emberek, a terület nemismerése, csak nehezítette munkámat. Igaz, történt már változás, papíron hozzánk irányították Höss Péter elvtársat, állattenyésztési agronó- musnak — aki másnap bevonult katonának — és Bodrogi Alajost, aki még mindig a bonyhádi gépállomás főagronómusa. így aztán papíron meg is lenne a szakvonal, de nagyon szeretném, ha valóságban is megtörténne. — Hogyan készülődnek a nyári kampányra? — Nem kisebb feladatot kell megoldanunk, mint a kenyérgabona veszteségmentes betakarítását és ezzel egyidőben a soronkövetkező növény ápolást. A nyári gépek, a kombájnok, arató- és cséplőgépek kijavítása megtörtént. A szemle június 12-én lesz, de addig a beosztott cséplőgép felelősök mégegyszer beindítják a gépeket. Megoldjuk a kombájn szalma azonnali le- takarítását és a tarlóhántást is. Lelkiismeretesen készülünk erre a nagy munkára, hiszen legnagyobbrészt tőlünk függ körzetünk 14 termelőszövetkezeti tagságának jövőévi kenyere. Az igazgató fiatalember még, aki hatalmas akarással győzi le a mindennap eléje tornyosuló akadályokat. Nehéz, de szép munka ez, hiszen nemcsak gépekkel, hanem elsősorban emberekkel dolgozik együtt és száz, meg száz emberről, családról gondoskodik, amikor segít a falu szocialista mezőgazdaságának kialakításában. Hegyem biztosíthatjuk 3 35 mázsás kukoflea^rmésf Ez az az időszak, amely nagy próba elé állítja a mezőgazdaság dolgozóit. Annyi ilyenkor a munka a határban, hogy minden rendelkezésünkre álló eszköz kihasználására szükség van, hogy a termésátlagokat, a párt és a kormány által meghatározott arányban emelni tudjuk. S különösen azért is kritikus időszak ez egészen augusztus közepéig, mert az ebben az időszakban előforduló munkák elvégzésétől függ, hegy milyen termést takarítunk be, hogy lesz-e jószágaink nak elég takarmány a télire. A többi között nagyon fontos a kukorica termelés emelése is. Tudomásom szerint az a cél, hogy megyei viszonylatban a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok elérjék a holdan- kénti 35 mázsás kukoricatermést és minden lehetőséget használjanak ki az egyéni gazdák is, hogy minél több kukoricát takaríthassanak be. A kukorica alapjában véve nem igényes növény. Azt azonban megköveteli, hogy a megfelelő időben mindig szabadítsák meg a gyomoktól, s számára elegendő nedvesség legyen. Ezt kell biztosítani úgy, hogy közben a kézi munkaerő legnagyobb részét, a szénabetakarításra, a cukorrépa, vala- njint a takarmányrépa kapálás ra és a szőlőben előforduló munkákra összpontosítsák. Szerintem ezt meg lehet oldani, mégpedig a gépek fokozottabb kihasználásával. Mint gyakorlott agronómus, meggyőződésem, hogy abban a kukoricatáblában, ahol háromszor, négyszer, sőt ötször elvégezték a kapálást, megterem az a kukorica mennyiség, amit remél nek a földtől. Szerintem a kukorica tőközi kapálása nem is annyira lényeges, mint a kukorica sorközi kapálása. Tehát a sorközi kapálást — ami lényegében legfontosabb — mindenütt meg lehet oldani, vagy traktorvontatású (zetor, vagy Lanz—Bulldog), vagy lóvonta- tású ekekapával. Ezzel kettős célt érünk el. Biztosítjuk a kukorica számára, hogy gyommentes legyen, és az évelő gyomokat állandóan irtani tudjuk, nem vonják el a növénytől a nedvességet és a többi tápanya got. Másodszor pedig azt a célt érjük el, hogy a mostanában gyakori esőzések következtében megrepedezett földön elzárjuk a nedvesség elpárolgásának lehetőségét. Mi itt a gazdaságban ötször, sőt hatszor kapáljuk meg géppel a kukoricát. Ezt a munkát abban az esetben is elvégezzük, ha a kukoricatáblában kevés a gyom. És javasolom a tér melőszövetkezeteknek is, hogy ne sajnálják a költséget és az időt, kapáltassák meg a gépállomásokkal, illetve kapálják meg maguk a kukoricát, legalább ötször, ha máshol nem, a sorok közét. Minden kapálás legalább 2 mázsa kukorica terméssel jelent többet. Elmondta: Kalo János a Lengyeli Tangazdaság főagronómusa. w Kovács Ignác és Kisvárdai Antal csehszlovákiai tapasztalataiból Még valamikor az év elején történt. A közigazgatásilag Bonyhádhoz tartozó Ladomány-pusztán az elmúlt ősszel alakult Haladás Termelőszövetkezetbeliek közül Kaploczki József, Vanya János és Kovács Ignác a szövetkezet elnöke elkezdtek utánajárni annak, hogy kimehessenek Csehszlovákiába tapasztalatcserére. Az illetékesek az új közös gazdaság tagjainak kérelmét helyeselték, s támogatták. így történt, hogy ez év tavaszán 22 tagú termelőszövetkezeti küldöttség (köztük nyolc I. típusú tszcs tag, illetve egyéni gazda) Csehszlovákiában volt. A küldöttség Udvard községben egy 7000 holdas kollektív gazdaságban töltötte a nyolc napot. Hogy mit láttak, mit tapasztaltak? Arról beszéljen Kovács Ignác, a szövetkezet elnöke és Kisvárdai Antal a szövetkezet agronómusa. Elsőnek az elnöknek adjuk át a szót: — A JRD-nek (ez a szövetkezetek elnevezésének rövidítése) elsősorban a szervezeti felépítését tanulmányoztam, főleg arra voltam kíváncsi, hogy formailag hogy néz ki a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezenkívül azt tanulmányoztam, hogy milyen irányítás van a közös gazdaságban. A fentiekkel kapcsolatban dióhéjban elmondva a következőket tapasztaltam: — A testvéri Csehszlovákiában a párt és az állam nem ad lehetőséget arra, hogy egy községben egynél több közös gazdaságot is, létesítsenek. Egy községben, illetve városban egy JRD van, s aki szakítani akar az egyéni gazdálkodással, az csak ide léphet be. Ez a Csehszlovák Köztársaság sajátos viszonyai között eredménnyel járt, de szerintem nálunk, legalábbis a mi vidékünkön nem lenne eredményes. Különben a dolgozó parasztok Csehszlovákiában is, csak úgy, mint nálunk, az önkéntesség elve alapján lépnek a közös gazdaságba. A termelőszövetkezetbe való belépés a dolgozó parasztok számára azonban korántsem olyan kedvező feltételek között történik, mint nálunk. Csehszlovákiában w bevitt gazdasági felszerelések és az állatok után az illető dolgozó paraszt az első öt esztendőben nem kap semmit. Majd csak az öt év után kezdik el törleszteni a közösbe vitt gazdasági felszerelések és jószágok értékét. Válamennyiőnknek tetszett, — s helyes lenne, ha ennek bevezetését nálunk is megvizsgálnák az illetékesek, hogy a JRD-ben minden hónapban osztanak munkaegységelőleget. Ez úgy van. hogy év elején a közös gazdaság vezetői maguk készítik el a termelési tervet, s ezt az illetékes állami szervek felülvizsgálják. Ha a terv reális, akkor a tervezett pénzbevételt az állam a JRD-nek a gazdasági év végéig előlegezi. így biztosítva van, hogy pontosan minden hónapban adjanak munkaegység előleget. Az udvardi JRD-ben 8 korona havi munkaegységelőleget kap minden tag. A tagok munkájának elszámolási rendszere hasonló a miénkhez, a teljesített munkaegységek arányában történik. Ezzel kapcsolatban azonban kifogásolni lehet, hogy lazák a normák. Efyy-egy tag naponta könnyen teljesít két munkaegységet is, úgyszólván átlagos, hogy egy-egy tsz-tag 2 munkaegységet teljesít naponta. Javaslatunkra az elnök megígérte, hogy felülvizsgálják ezt a kérdést. A vezetés alapjábavéve nem különbözik a miénktől. Azonban jóval kevesebb függetlenített ember vezeti a gazdaságot, mint nálunk Udvardon a 7000 holdas gazdasághoz egy függetlenített elnök, egy függetlenített agronómus és 5 függetlenített brigádvezető van. Ez a viszonylag kevés függetlenített vezető a tagok bevonásával nagyszerűen tudja irányítani a közös gazdaságot. Helyes lenne szerintem, ha az illetékesek nálunk is megvizsgálnák állami gazdaságokban is, meg termelőszövetkezetekben is, hogy miként lehetne csökkenteni a nem produktív munkát végzők számát. A vezetőkön kívül több taggal is beszéltem és az a tapasztalatom, hogy elégedettek, nagy kedvvei dolgoznak. És csak azt mondhatom, hogy mint kezdő tsz-elnök, sokat tanultam és sokat tapasztaltam, amit itthon hasznosítani tudok. S volt szerencsém meggyőződni arról, hogy milyen vendég- szerető a csehszlovák nép, hogy milyen nagy lendülettel, s céltudatosan építi a szocializmust, — fejezte be mondanivalóját a tsz-elnök. Az agronómus, Kisvárdai Antal főleg a termelés gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos dolgok iránt érdeklődött, a termelés emelésével kapcsolatban szerzett sok hasznos tapasztalatot. A következőkben ő mondja el röviden tapasztalatait. (Lapunk legközelebbi számában folytatjuk.) Á „Tartsák be az alapszabályt — jobbak lesznek az eredmények a kisvejkei Boldog Szabadság Tsz-ben11 című cikkről —y-a. A Tolnai Napló május 18-i számában a fenti címmel cikk jelent meg. Az írás lényege az volt, hogy a kisvejkei Boldog Szabadságban — bár jók az eredmények —, de jobbak is lehetnének, ha maradéktalanul minden pontját betartanák az alapszabálynak. A cikk írója, Bognár István alapjában véve helyesen mutatta meg a termelőszövetkezet vezetőségének a hibák gyökerét és kijavításuk módját. Ezért a szövetkezet elnöke a szerkesztőséghez május 28-án írt levelében köszönetét is mondott. S mint ezt levelében írta Huszti Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke, a -vezetőség a cikk alapján megvizsgálta, hogy melyik tagnak van több jószága a háztáji gazdaságban a megengedettnél, s intézkedett, hogy a hibák megszűnjenek. Sajnos azonban a cikk írója Bognár István olyan hibát is követett el a kisvejkei esettel kapcsolatban, ami megköveteli, hogy visszatérjünk a cikkre. A kisvejkei Boldog Szabadság Tsz-ről írott cikkben két ténybeli tévedés és két név- elírás van. íme az egyik: „Szarvasmarha is van elég, mintegy 50 darab...“ Nem 50 darab szarvasmarha van a tsz-ben, hanem 110, s ebből 40 darab a tehén. Az elírásért ez esetben az újságírón kívül hibás az adatot közlő Bíró Márton is. Egy másik helyen olyan megállapítást tesz a cikkíró, hogy „A sertésgondozók nótát kaptak, jó munkájukért, de malac meg nine;' — mondja az egyik asszony.“ A két sertésgondozó Borza Péter és Sztanyik József e sorok olvasása után jogosan méltatlankodtak. A valóság ugyanis az, hogy megérdemelték a nótát, mindketten kifogástalanul dolgoznak. Ebben az évben is legutóbb az általuk gondozott sertéseknél 7.5 volt a fialási átlag. Ennyit erről. A két névelírással kapcsolatban a következő a helyzet. Van egy mondat, mely szerint „...Hetesi Józsefnek például 1200 ölet adtak kukoricának, azonkívül két darab kerti földet — 300—300 ölet — mindezek mellett egy hold szőlője is van, amely azonban szántóföldként szerepel.“ Hetesi József nevű tagja jelenleg nincs a szövetkezetnek. A községben van ugyan egy Hetesi József, de ő évekkel ezelőtt volt tagja a tsz-nek. Van a tsz-nek azonban egy Hetesi János nevű tagja, s mindenki — maga Hetesi János is — úgy véli róla van szó. És Hetesi János neheztelt. Megnyugtatjuk, nem róla van szó, mindenki tudja, s ez alkalommal mi is ide írjuk, hogy ő a szövetkezet egyik legszorgalmasabb, legbecsületesebb tagja, s neki sem jószága, sem háztáji földje nincs több az alapszabályzatban megengedettnél. Hetesi József neve az újságíró hibájából került az újságba. Szerepel a cikkben még egy Sziszter Ferenc is. Ilyen nevű tag sincs a tsz-nek, sőt a községben sincs ilyen nevű tag. Ezért az elírásért is elsősorban Bognár Istvánt terheli a felelősség, s a fenti hibájáért a lap szerkesztőbizottsága felelősségre is vonta.
