Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
195« JÚNIUS t TOLNAI NAPLÓ 3 Időszerű most is a tsz-fejlesztési agitáció — Decsi tapasztalatok — Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez Az új szakorvosok munkába állítása a dolgozók jobb egészségügyi ellátását eredményezi Tolna megye egészségügyi ellátottságát, a dolgozók egészségügyi ellátásának minőségi emelését fogja jelenteni az a körülmény, hogy a II. ötéves terv folyamán csaknem valamennyi egészségügyi intézménynél és szervezettnél folyamatosan létszámemelkedést haj tunk végre. A szekszárdi megyei kórházban véradóállomást létesítünk. Jelenleg havi 60 liter vér a termelése, ezt fogjuk felemelni mintegy 100 literre. Ehhez egy főfoglalkozású sebész szakorvost állítunk be. A fertőző osztály élére belgyógyász főorvosi állást szervezünk. Az urológiai osztályra másodorvost állítunk. Ugyancsak a szekszárdi megyei kórházban még ez év folyamán két munkahelyes, modern felszerelésű új röntgengépet helyezünk, hogy a röntgen igény- bevétellel kapcsolatos állandó mennyiségi növekedést is ki tudjuk elégíteni. Éppen ezért kívánjuk emelni a röntgen szak orvosoknak a számát és pedig azáltal, hogy a szekszárdi rendelőintézetben még egy főfoglalkozású röntgenszakos főorvosi állást szervezünk. Szek- szárdon a kórház-rendelőintézeti egység elvben már megvalósult, gyakorlatilag azonban még éppen az orvos-káderhiány pniatt kevésbé megoldott. A kórház-rendelőintézeti egység élővé tételét szolgálja a már fenti röntgen beszerzés és továbbiak folyamán a főorvos beállítása, de további intézkedéseink is, mint például az új rendelőintézetben 3 munkahelyes fogászati rendelő létesítése, ezzel kapcsolatosan harmadik fogszakorvos főorvosi állás szervezése, párhuzamod belgyógyászati és sebészeti szakrendelések beállítása, ortopédiai szakellátás kiterjesztése és az iskolákba való levitele, ez utóbbiakkal kapcsolatosan egy-egy belgyógyász és sebész rendelőintézeti orvosi állás megszer">- vezése, valamint az orthopé- diai orvosi óraszám emelése. Megyénk az orthopédiai ellátás területén már a jelenlegi körülmények között is országos viszonylatban a legjobbak közé tartozik, de ezzel a szervezéssel elérni kívánjuk azt, hogy első helyre emelkedjék. Bevezetjük a kórház-rendelőintézeti egység keretében a mozgás szervi betegségek kezelésére a rehabilitációs részleget, így a vízgyógykezelések és tornázta- tások bevezetését. Megyénk a csecsemőhalálozás területén a felszabadulás utáni években már országos viszonylatban a legjobbak közé tartozott, néhány év óta állandóan erősen az országos átlag alatt vagyunk. Mégis szükséges nek tartjuk, hogy a gyermek- ellátás további javítása érdekében az újonnan létesítendő szekszárdi rendelőintézetben — párhuzamos gyermekszakrendelést vezessünk be, továbbá biztosítsuk a csecsemő- és gyermek-szaktanácsadó részére is az egészséges ég beteg gyermekek szakszerű ellátására gyermek tbc-s szakorvosi állást szervezünk. „Arra alkalmas helyen 1500 vagon évi termelésű tésztagyárat kell létesíteni.“ Szekszárdon az ipari övezetben a gyapotegrenáló nagyméretű üzemépületei, a raktárrészt leszámítva, jelenleg kihasználatlanul állnak. Ezeket az üzemeket kisköltségű átalakítással egyrészben alkalmassá tehetnénk nagyüzemi tészta- gyártásra. A négy különálló épület alapterülete 2800 négyzetméter, a beépített térfogat 45 000 légköbméter. Az épületek újak. A tésztagyár létesítése így kapcsolódó beruházási nem igényel. Ez az ipartelep szállításilag is centrális helyen fekszik, tekintve, hogy innét, mintegy 6 kilométer hosszú makadámút vezet a Duna—Sió torkolat közelében lévő hajókikötőhöz. A telep saját vasúti rakodóval rendelkezik, az üzemek elé beállhatnak a vasúti kocsik, ugyanakkor a megye három irányából elsőosztályú betonúton megközelíthető. A tésztagyár gondolata nem újkeletű Szekszárdon. Tekintettel, hogy már a felszabadulás előtt egy svájci cég tervezett itt egy tészta és gyermektáp- szergyárat, mert a helyet kiima tikusan, gazdaságilag egyaránt középeurópai viszonylatban igen alkalmasnak és a legkedvezőbbnek találta, tekintve a Gyönkön és Tamásiban egy- egy gyermekgyógyász szakorvost, Dombóváron és Bony- hádon egy-egy főfoglalkozású belgyógyász szakorvost állítunk munkába. Gyönkön valószínűleg még ez év folyamán rendelőintézeti fogszakorvost tudunk beállítani, aki egyidejűleg az iskolai fogorvosi feladatokat is ellátja. Simontornya községben is szervezünk egy fogszakorvosi állást. Iskolai orvosokat állítunk munkába Tolna, Dombóvár, Paks, Dunaföldvár községekben. Paks járási székhelyen főfoglalkozású laboratóriumi főorvosi állást szervezünk. Javítjuk Gyönk, Tamási és Tolna községekben a sportorvosi ellátást is. Ellátjuk megyei szinten a reumás betegek nyersanyag olcsó szállítási és mezőgazdasági adottságai miatt. Akkor a gyár a háború miatt nem épült meg. A telephely közvetlen közelében már a felszabadulás előtt működött egy kisebb tésztagyár, de ennek tulajdonosa külföldre távozott. Ez a kezdetileg kis üzem már akkor gazdaságosan tudott termelni. A közvetlen környezet és a megközelíthető távolabbi tájak kizárólag mező- gazdasági jellegűek igen jóminőségű földekkel, gazdag terméshozammal. Húsz kilométeres körzeten belül napi 22 vagon termelésű közellátási malom kapacitás áll rendelkezésére a vámőrlő malmokon kívül. E malmok közül három teljesen új, egyet pedig még ebben az évben szerelnek át pneomatikus nagyteljesítményű malommá, három másik pedig igen jó állapotú. így tehát a tésztagyárhoz szükséges malom kapacitás biztosítva van és a tésztagyár építése új malom épí tését nem teszi szükségessé. Mindezeket figyelembevéve javasolnánk, hogy a kisköltség- gel felszerelhető tésztagyárat vegyék fel a második ötéves terv programjába. Dudás Antal MT Élelmiszeripari oszt. vezető. Szabiár Béla mérnök. szakellátását és ezért reumaszakos főorvosi állást szervezünk. A pincehelyi kórházban az újonnan megépítendő pavilonban 20 ágyas gyermekosztályt létesítünk, továbbá 10— 10 ággyal fejlesztjük a sebészetet, nőgyógyászatot és belgyógyászatot. Természetesen az új pavilon és rendelőintézet egyes osztályaira új főorvosi állásokat, másodorvosokat és középkádereket is szervezünk. ,A körzeti orvosi hálózat további javítására hat új körzeti orvosi állást szervezünk Tolna megye területén. Szek- szárd, Fadd és Szedres községeken kívül, Tamási, Gyönk és Bonyhád járásokban szervezünk egy-egy körzeti orvosi állást. Az egészségügyi dolgozók és orvosok munkakörülményeinek megjavítására lakások építését is tervezzük, éspedig Szék szárdon hétlakásos bérházat építünk. A szekszárdi újonnan épülő rendelőintézetben, a középkáderek részére egyszobás, lakásokat, a pincehelyi kórház-rendelőintézetben 1—2 szobás lakásokat. Gyönkön és Tamásiban 3 szoba, váró, rendelővel ellátott összkomfortos körzeti orvosi lakásokat fogunk építeni, valamint Bony- hádon ugyanilyen körzeti orvosi lakást. A gyógyszerészek lakás körülményeinek megjavítására Szekszárdon 2 lakást és a gyógyszertári hálózat fejlesztésére Németkéren új gyógyszertár felállítását tervezzük gyógyszerész-lakás építéssel együtt. Már jelenleg folyamatban van Nagydorogon, Simontor- nyán és Tolnanémedin körzeti orvosi lakások megszerzése ég felújítása. Természetesen a II. ötéves terv folyamán még további körzeti orvosi lakások nagymértékű megóvását, helyre állítását is beállítottuk. Kormányzatunk a II. ötéves terv első évétől, tehát már ebben az évben, felemelte az egészségügyi intézményekben fekvő betegek ellátására fordított költségeket, amelyek első. sorban az élelmezést, másodsorban pedig a textilellátást javítja. DR. GUJÁS JÁNOS megyei főorvos. Nem kis feladatok állnak napjainkban falusi pártszervezeteink előtt. A második ötéves terv irányelvei ugyanis világosan megállapítják, hogy egyidejűleg kettős feladatot kell a mezőgazdaságban öt év alatt megoldani: A termelés nagymértékű fellendítését, és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres előrevitelét. A decsi községi pártvezetőség is tisztában van azzal, hogy a falun élő és dolgozó párttagoknak ezek az irányelvek szabják meg agitációs tevékenységük tartalmát és célját. Ennek szellemében igyekeznek dolgozni, mozgósítani a kommunistákon keresztül az egész köz ség dolgozóit a soronlévő feladatok, a növényápolás, a begyűjtési tervek sikeres végrehajtására. Van is ezen a területen eredmény, hiszen a falu dolgozó parasztjai lendületesen végzik a tavaszi munkálatokat, s a begyűjtés területén is, a tojás kivételével, jól áll a község. A növényápolás elvégzésére, a begyűjtési tervek teljesítésére való mozgósítás mellett a pártvezetőség nem feledkezik el az irányelv által megszabott másik feladatról sem, ez pedig a termelőszövetkezetek megeró sítéséért és számszerű fejlesztéséért folyó agitáció szervezése, segítése. Kettős meggondolás vezeti a községi pártvezetőséget ebben a munkában. Egyrészt az, hogy nem minden dolgozó paraszt halasztotta a nagy munkára való tekintettel, a termelőszövetkezetekbe való lépést őszre, másrészt, az őszi nagyobbarányú fejlesztés alapjait is most kell lerakni. Mindkettő tehát azt követeli, hogy a pártvezetőség gondoljon a dől gozó parasztok felvilágosítására, szervezze a közöttük folyó politikai munkát, és segítse, hogy az minél hatékonyabb, minél meggyőzőbb legyen. Ennek érdekében a községi pártvezetőség elsősorban a termelőszövetkezetek vezetőivel megbeszélte a tennivalókat, s ebbe belevonta a tanács vezetőit is. Egyrészt azt beszélték meg, hogy a két termelőszövetkezet kommunistái saját munkaterületükön dolgozzanak úgy, hogy termelőszövetkezetüket egyre vonzóbbá tegyék a még egyénileg dolgozó parasztok előtt. E területen nincs is hiba. Az Alkotmány és a Búzakalász Termelőszövetkezetek igyekeznek jól dolgozni, s már eddig is szinte mindenben élenjárnak. Megvan tehát az alap ahhoz, hogy az idén az elmúlt évinél még jobb eredményt érhessenek el. Másrészt azt határozták el, hogy a termelőszövetkezetek legképzettebb kommunistáiból és pártonkívüli tagjaiból két agitációs brigádot állítanak össze, amelyek rendszeresen látogatják a dolgozó parasztokat, s beszélgetnek velük a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Olyanokat bíztak meg, mint az Alkotmány Termelőszövetkezet bői Kiss Antal és Luspai József elvtársakat s a pártonkívüliek közül például Szép Istvánt és Fásztor Antalt. A Búzakalász Termelőszövetkezetből Mészáros János elvtársat és Németh Györgyöt, a tsz egyik alapító tagját, valamint Szelestyei Mihályt, aki nemrég kérte tagjelölt felvételét. A községi pártvezetőség természetesen nemcsak megalakította e népnevelő csoportokat, hanem igyekezett megfelelő segítséget is adni számukra. Ennek egyik része abban mutatkozott meg, hogy közösen felmérték a falu lehetőségeit, s elsősorban az agitációs munkát azokra irányították, akik már barátkoznak a nagyüzemi gazdálkodás gondolatával, mert vannak ilyenek többen. Ehhez járult az is, hogy nemrégiben az Alkotmány Termelőszövetke zetbe a kívülálló dolgozó parasz tok egy csoportját látogatásra hívták meg. A nagy eső miatt a határba nem tudtak kimenni, de a megbeszélés során bent is meglátszott, hogy a nagyüzemi g< zdálkodás a dolgozó parasztság felemelkedésének egyetlen járható útja. Az érvek mellett a pártvezetőség olyan segítséget is ad a népnevelőknek, hogy egy-egy egyénileg dolgozó paraszt jövedelmét kiszámítva összehasonlításképpen kiszámítja. De elmondják a népnevelők azt is, hogy az Alkotmány Termelőszövetkezetben például az idén már kétszer osztottak a tagoknak munkaegységenként 6—6 forintot. A Búzakalászban 8 forintot osztot tak munkaegységenként. így segíti a községi pártvezetőség, hogy a szorgos munkák közben is eleven, meggyőző erejű felvilágosító munka folyjon és mint ahogy a nap a gabonát, úgy érlelje a dolgozó parasztok elhatározását. Tésztagyár Szekszárdon Ha tudtam volna ••• TA VA SZÍ MESE... Döbröközön találkoztunk egy közös ebéden Kovács Lajossal, s mivel egymásmelleit ültünk •ég jó bor csillogott előttünk a poharakban, beszélgettünk, s fél óra leforgása alatt régi ismerősök lettünk. Szóbahoztunk mindent, az esős időt, a sok munkát, a nemzetközi politikát, míg végül rátértünk arra a témára, ami szomszédomat legtöbbet foglalkoztatta az utób bi időben. — Bizony nagy utat megjár az ember, míg kiköt valahol, megtalálja a helyét, —• bólogat elgondolkozva Kovács Lajos. — Igaz, engem nem kötött hely hez semmi, a háború előtt uradalomban dolgoztam, azt igyek szem elfelejteni, úgy kiuzsoráz- ták az embert. Megpróbálkoztam a nagygazdáknál, de becsaptak. Dolgoztam már Pesten, állami gazdaságban, borpincében, de sehol sem tudtam megmelegedni. Most mégis azt hiszem, megtaláltam a helyem. Furcsán van ám az ember ezekkel a termelőszövetkezetekkel. Egyik jót mond róluk, a másik rosszat, így bizonytalankodik mindenki és inkább küszködik maga. Nekem is az volt a bajom, hogy nem néztem meg, nem győződtem meg saját szemeimmel, milyen élet is van a csoportokban. — Még egy bökkenő azért van itt, — szólok közbe. — Maga csak egy-két holddal lépett be a Harc a békéért Tsz-be — azt is úgy kapta —, de sokkal nehezebb a választás annak, aki egész életében 10—20 hold földön gazdálkodott. Sokat töperng az, míg beviszi a csoportba. — Tudom, mondták azt már nekem, hogy én könnyebben vagyok, nem veszíthetek sokat, de éppen itt a tévedés. Azt hiszik veszítenek, ha belépnek, mert éppen úgy nem ismerik a közös gazdálkodást, mint én annakidején. Március óta vagyok tag, beválasztottak az intézőbizottságba is, meg jól körülnéztem már és a sokat- járt ember egy-kettőre tisztába jön a dologgal. Itt nincs hu- za-vona, úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Jó elnökünk van, de ha mégis nem tetszik valami, én másként gondoltam el, nyugodtan megmondom és talán nekem lesz igazam. összehasonlítottam már az uradalmat, meg ezt a termelőszövetkezetet. Nem mondom, ott is kerestem, de amit dolgozni kellett érte, azt köszönöm szépen mégegyszer. Ráadásul nem tudtam soha olyan jól értékesíteni amit kerestem, mint most. — És gondolja, ez a sok munkahely között a végső állomás? Mielőtt újra szólna, a borospoharat is megkérdezi, aztán elkezdi az elején. — Mikor még én is egyéni voltam, azt gondoltam, nehéz ügy ez a közös, gazdálkodás, kevés embernek fülik a foga ehhez. De mióta ismerem, tudja mit mondok? Én bent maradok és nagyon sokan leszünk már az ősszel. Ha tudtam volna, hogy megy az ilyen helyen, már régi tag lennék a csoportban. Ha tudtam volna... csak nem tudtam, mert nem is nagyon akartam. Ez volt a baj. Egészségünkre — és újra koccintottunk. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy termelőszövetkezet, úgy hívták, hogy zombai Szabadság. Ennek a termelő- szövetkezetnek, mivel a tavaszi munkák közeledtét érez te, szüksége lett volna kapálóekéhez való ekékre, mivel a régiek elkoptak. Mit volt mit tenni, az egyik szövetkezeti tag vándorútra indult, hogy a kapákat megvásárolja. Nyakába akasztotta tarisznyáját, búcsút vett a kapufélfától és elindult Bony- hádra, szerencsét próbálni. — Meg sem állt, amíg a mező- gazdasági kisgépeket árusító üzlethez nem ért. Köszönt, ahogy illett és előadta jövetele célját. A jólelkű boltos azonban sajnálkozva tárta szét karjait. — Nagyon sajnálom, kapával nem szolgálhatunk. De vannak új kapálóekék, venni keli azokból. — Hát a régiekkel mit csináljunk — kérdezte a vásárló. Mivel a jólelkű boltos nem tudott tanácsot adni, a tsz-tag tovább indult szerencsét próbálni. — Ezúttal Szekszárd felé vette az irányt. Majd bokáig koptatta a lábát, annyit mászkált kapálóekéhez való kapa után, de sikertelenül. A boltosok méltányolni tudták a vásárló igyekezetét, — de nem tudtak segíteni. — Hát akkor megyek tovább szerencsét próbálni — köszönt el a vándor s elindult Tolna felé. Meg sem állt a Mezőgazda- sági Gépalkatrészellátó Vállalatig. Hát ott tetszés szerint válogathatott különböző traktoralkaltrészekben, ekefejekben, miegymásban, csak éppen kapálóekéhez való kapákban nem. — Azt, sajnos, nem kaptunk. Próbálja meg talán Pesten. — Mit volt mit tenni, a vándor elindult Budapestre. — Talán szerencsém lesz, — gondolta magában, miközben Budapest felé bandukolt — remélem, az ottaniak már ellátták magukat kapálóekékhez való kapával és talán nekem is kerül még a maradékból. i Majd térdig koptak már a lábai, amikor Pesten az első mezőgazdasági kisgépeket — árusító üzlethez érkezetth Amint belépett, nem akart hinni szemének. Mit látott? Kapálóekékhez való kapáltait egész garmadában. — Végre megtaláltam, amit kerestem — kiáltott fel nagy örömmel — Ebből lehet is vásárolni? — Amennyit csak tetszik — válaszolta a jólelkű boltos. — Nosza, teletömte a vándor a tarisznyáját kapálóekéhez való kapákkal és elindult hazafelé. Otthon nagy örömmel ölelték keblükre a többiek a rég elveszettnek hitt társukat. Itt a vége, fuss el véle. * Eddig tartott a mese. Viszont az illetékesek tanulhatnak belőle. Kapálóekéhez való kapákkal nem a budapesti, hanem a vidéki üzleteket kellene ellátni. Vidéken ugyanis az ilyesmire valamivel nagyobb szükség van, azonkívül nem kellene napokat eltölteni az utána való járással, mert most már lehet valamivel hasznosabb időtöltést is találni. BOGNÁR ISTVÁN-.
