Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

1956 JŰNIUS 3. TOLNAI NAPLÓ 7 Bevált az új áztatási módszer a Tolnanémedi Kendergyárban A Tolnanémedi Kendergyár áprilisban, amikor az esős idő­járás nagymértékben akadá­lyozta az áztatást, a megye ken dergyárai közül egyedül teljesí­tette áztatási tervét. 106 száza­lék volt .ekkor az eredmény. A májusi áztatási tervet pedig 127 százalékra teljesítette a gyár. Ez eredmény igen jelen­tős, mivel a kendergyáraknál hónapról-hónapra nagy nehéz­ségekbe ütközik az áztatási terv teljesítése. Ettől függ nagy mértékben az, hogy az üzem tudja-e teljesíteni készáruter­vét is. A kendergyárak terme­lése évrő évre nő, egyre több kenderkórót kell feldolgozniok. ugyanakkor a legtöbb üzemben az áztatómedencék befogadó- képessége nem növekedett, nem építettek új áztatómedencéket. A meglévő medencéket kell jobban kihasználni. A tolnanémedi eredmények titka: Uj munkaszervezési módszerrel végzik az áztatást. Az elmúlt évben csehszlovák szakemberek jártak tapasztalat csere céljából az üzemben, ők említették meg, hogy náluk más módszerrel végzik az áz­tatást, ami véleményük szerint jobb. Náluk nem egy, nagy lét­számú áztatócsapat dolgozik, hanem minden munkaművele­A medencék „üresjáratát" szinte teljesen sikerült kiküszö­bölni. Míg azelőtt néha fél, vagy egész nap is eltelt a ki­vetéstől az újabb kenderkóró berakásáig (közben a nagylét­számú brigád a kötést, sátoro­zást és egyéb munkákat végez­te) most, ahogy a kivető bri­gád végzett az egyik medencé­vel, sőt ha csak egy része sza­badult fel a medencének, már rakják be az újabb kévéket a berakok. Az eredmény: a me­dencék hasznos köbméter ki­használása a tavalyi 68 kg-ról 80 kg-ra emelkedett. Amint a kivetők végeztek, Sebestyén Ferenc párttitkár rakodóbrigádja azonnal megkezdi a berakást. be­tet külön, kisebb brigád végzi, így az egyes brigádok jól be tudják gyakorolni magukat a munkában, alaposabb és gyor­sabb munkát tudnak végezni, jobban ki lehet használni az áztatómedencéket. . Czeller János gyárvezető Komáromi János áztatós mű­vezető és dr. Kovács László, a Dunántúli Rostkikészítő Válla­lat központjának diszpécsere, kidolgozták az új munkaszerve zési módszert, majd két hónappal ezelőtt kísérletképpen bevezették a tolnanémedi üzemben. Két hó­nap óta — az áztatási idény kezdete óta — új módszerrel dolgoznak az áztatósok. Hét brigád végzi a munkát, az osz­tályozok, berakok, kivetők, sátorozók, kötők, motozók és a behordok. Míg az áztatósok azelőtt napi 12—14 órát is dol­goztak (az áztatás idénymunka) most 9—10 óra alatt végeznek munkájukkal. Amellett nem olyan megerőltető a munka, mint tavaly. Az áztatás nor­máját felbontották az egyes munkaműveletekre, brigádok­ra, így minden brigád naponta ki tudja számítani, mennyit ke­resett. Előreláthatólag a készáru minősége is javul az új ázta­tási módszer bevezetésével, hi­szen az osztályozok — akik napról napra ezt a munkát vég­zik — jobban tudnak osztá­lyozni, a többi brigád is jobb minőségben tudja végezni az általa begyakorolt munkamű­veletet. A gyár vezetői mintegy másfél százalékos szálhozam növekedést várnak az új mód­szertől. A kísérletképpen bevezetett új módszer tehát bevált a Tol­nanémedi Kendergyárban, most itt az ideje annak, hogy a töb­bi kenderüzemben is alkalmaz­zák. Egy „Önkiszolgáló bolt66 Eddig még csak Budapesten létesítettek önkiszolgáló boltot, de úgy látszik, a budapesti hír kedvező fogadtatásra talált Dombóváron. A dombóvári Tüzép telepen is áttértek az ön- kiszolgálásra. A telepen a faszenet egy nagy kupacba tárolják és ha valamelyik háziasszony vásá­rolni akar belőle, akkor szépen megmagyarázzák: „Ott van a faszénrakás, mellette a fa­szenes zacskók, szedjen magá­nak.“ Egy nagy lapát is van a rakás mellett és ha úgy akarja a vevő, zsonglőrködhet, mert a zacskó szája elég kicsi. Ha megúnja a mutatványt, kézzel szedi a zacskóba a faszéndara­bokat. Utána a kezét a ruhájá­ba törölheti. Jó lenne, ha a faszenet a te­lep végéről előbbre hoznák, legalább ne kéne az „önkiszol­gálónak“ feleslegesen kétszáz métert gyalogolnia, hisz a házi asszonyoknak is drága az ide­jük. Persze, a kár, haszonnal is jár. A zacskóra rá van írva: „Faszén, kb. 2 kg.“ Ha valaki leleményes és jó megrázza a zacskót, belerak két és fél kilót is, főleg szép darabosat. Most csak az a kérdés, hogyan fog­ják a telepen elszámolni eze­ket a félkilókat és a megma­radt apró faszenet. A másik nagy baj az „önki- szolgáló bolt“-tal az, hogy ép­pen akkor nem adnak az iro­dában blokkot, amikor a dol­gozó nők ráérnek vásárolni. Reggel héttől félháromig van nyitva. Célszerű lenne, ha dél­utánra állítanának be egy áru­kiadót, ne kelljen bosszúság­gal távozniok azoknak, akik munkaidő után akarnak vásá­rolni. Egy kis igyekezettel — cso­magolva árusítani a faszenet, ahogy azt mindig is szokták, megváltoztatni a „nyitvatar­tási időt“ — lehetne segíteni a dombóváriak panaszán. Ifj. Egri Péter levelező. * * * Hej kisvasút,., A Dombóvár és Nak község között kígyózó mintegy 17 kilométer hosszú kisvasút, illetve keskenynyomtávú vasút már régóta személyszállítást is bonyolít le. Jóllehet, a Gaz­dasági Vasutak e nemes cselekedetének — hogy ezen a vona­lon bevezette a személyszállítást — kezdetben sokan örültek, hisz a két község között, a kisvasút mentén lakók, vcugy arra dolgozók addig úgyszólván semilyen közlekedési eszközt nem tudtak igénybevenni, kénytelenek voltak gyalogolni. Igen ám, de ebbe a örömbe egy kis üröm is keveredett, sőt, az utóbbi időkben már teljesen ürömmé alakult át. — Ugyanis a pályatest olyan gyenge, s többhelyütt elhanyagolt, hogy a kisiklás napirenden van, sőt már furcsa az is, ha egy- egy út alkalmával nem megy „legelni” a motor. Egy-egy ilyen „kilépés” hatalmas zajjal, s az utasok rémü_ leiével jár, hisz az egész szerelvény több méteren szabad úton, illetve a talpfákon ugrál, szaggatva a síneket, s az idegeket. Van olyan eset, amikor csak a motor, vagy egyedül a sze­mélykocsi esik le, de az is megtörtént, hogy mind a kettő. Leg­utóbb, május 30-án például más sínpáron szaladt a motor, a kitérő sínpáron pedig a személykocsi. Természetesen egyik a másikat lerántotta a sínről. Eddig még komolyabb baj nem történt. Azonban a sze­mélykocsi sok esetben — főleg a mezei munkák idején — tel­jesen zsúfolva van. Ki felel azért, ha egy váratlan „lelépés” alkalmával komoly baleset fordul elő? Jó lenne, ha az illetékesek nagyobb gondot fordítanának a kisvasút karbantartására, ezzel a dolgozók testi épségére s megszívlelnék azt a jelszót, amely nálunk törvény: „Legfőbb érték az ember.” KISS LAJOS levelező. A Magyar Népköztársaság nevében ! ... Gondolatok egy bűnügyi tárgyalásról A Bonyhádi Járásbíróság tárgyalótermének atmoszférá­ja 3 napon át a szokottnál job­ban átforrósodott. Az utcán az emberek egymásnak adták a szót: „Ma tárgyalják...” — A hallgatók számára fenntartott padsorok jobban megteltek és mire a vádbeszédre került a sor, akkor sokan már csak a bírósági épület folyosóján hall­hatták az ügyész megfontolt, higgadt, de mégis pörölycsa­pásként ható szavait. * „ i.. szocialista hazánk fel­építésében nagy, megtisztelő feladat jut a tanácstagokra. — Dolgozó népünk, akinek bizal­ma, szeretete funkcióba he­lyezte a vádlottat, sokat várt tőle. Példamutató törvénytisz­teletet, emberi, erkölcsi maga­tartást. Fenyvesi György volt vb. elnökhelyettes visszaélt, csú nyán visszaélt a dolgozók bi­zalmával, szeretetével. Tör- vénytisztélet helyett törvény­szegést, szeretet helyett önkényt :meggyőzés helyett durvaságot. nevelés helyett gorombaságot i kaptak azok a dolgozók, akik köréből származott, akik | nek élére állt, és akiktől végül is oly gyalázatos módon elsza­kadt.” * „Kemény legény voltam” — mondotta, — de összetévesz­tette a keménységet a durvaság gal, fennhéj ázással, a hatalom­mal való visszaéléssel. „Ke­mény legény” volt — de nem, mint ő állította, csak az osz­tályidegenekkel, hanem a go­rombaságig kemény volt a dol­gozó parasztokkal, gyári mun­kásokkal, dolgozók százaival szemben, kiknek vele dolguk akadt. * És hová vezetett ez a maga­tartás, ez az önkényesség és felfuvalkodottság? A tanács- elnöki székből a „kiskirályi” trónig és onnan a vádlottak padjára. És mi szegélyezte ezt az utat? A törvénysértés tüs­kéi, a jogtalanság tövisei, me­lyek a reábízott dolgozók igaz­ságát és jogait sértették mély­reható szúrásaikkal. * És Fenyvesi György, aki ke­mény és kíméletlen volt má­sokkal szemben, igen lojális, elnéző volt magával szemben, ö, aki nem tudta megérteni mások búját-baját, mások min dennapi gondjait, a hatalom birtokában, a nép vagyonának dészmálásával, hűtlen, hanyag kezelésével enyhített a maga gondjain. Ha rosszul szeleit ott­hon a kályhája, a tanácsét vi­tette haza. Ha állatainak kifo­gyott a takarmánya, a tanács lucernáját kaszáltatta le, a köz­ség ocsúját etette meg, a tanács kukoricáját „kérte kölcsön”, — amit visszaadni csak akorr ju­tott eszébe, mikor már a nyo­mozás megindult ellene. * Volt benne azonban jó érzés is. Ha jóbarátjairól, ismerőseiről volt szó, szívesen segített raj­tuk a nép vagyonának kárára. • Nem ismert törvényt maga fölött. Mindent maga akart megcsinálni, ha kellett erőszak kai, ha kellett ököllel. * Fenyvesi György az utolsó szó jogán elnézést, az enyhítő körülmények korlátlan alkal­mazását ,olyan ítéletet kért, amely után továbbra is tisztán nézhet majd gyermekeinek ár­tatlan szemeibe, ö kérte ezt, éppen ő, akinek brutalitása megfosztott egy gyermeket vá­ró anyát, hogy megszületendő gyermeke szemébe nézhessen, ő kérte ezt, aki védtelen nővel szemben „kemény legény” mód jára durva ütlegeléssel, meg­fosztott egy gyermek után só- várgó anyát attól, hogy szüle­tendő gyermekét valamikor is a karjába vehesse, ő kérte ezt, akinek durvasága az anyát el­választotta méhmagzatától. * — Helytelen lenne csak Fenyvesi György felett pálcát tömi, — mondotta az ügyész — az, hogy Fenyvesi György idáig sűlyedt, ezért felelősek A Béke-őrs ajándéka Máskor gyermekzsivaj fo­gadta a olyan bejelentést, hogy „holnaptól kezdve nem jövünk iskolába” ezen a már­ciusi napon csend, szokatla­nul mély csend ülte az osz­tálytermeket a tanár szavai nyomán. Babos Antal a jeles hetedikes, Schuszter Ferenc és a többiek lehajtott fővel hallgatták az osztályfőnököt. — Árvíz... kiürítés ... me­nekülés ... katonaság ... — csapongtak az először értel­metlennek látszó szavak a gyerekek gondolatában. Fél­órával később azonban már önállóan is meg tudták ítélni a helyzet komolyságát, s ami­kor az úttörő csapat tanácsa megbeszélésre hívta össze az őrsöket, a gyerekek szinte fel­nőttként gondolkodtak. • — Segítsünk! — Ez lett a jelszó. S a tolnai 2. számú általános iskola úttörőit, de különösen a hetedikeseket a Béke őrsét mindenütt ott le­hetett találni, ahol gyorsan kellett költöztetni. Sok-sok dicséretet kaptak akkor a tol­nai iskolások. Az árvíz idején a legnagyobb próbát jól meg- állták. De a gyerekek segítő­készsége, segíteniakarása az ár elvonulásával sem ért vé­get. Az árvédelmi munkák utá­ni első csendesebb napon, amikor újból megnyíltak az iskolák kapui, a Békes-őrs út­törői, a hetedikesek megbe­szélést tartottak, — Mit tehetnénk még, hogy a felnőttek gondján, hogy a Tolna megyei árvízsujtotta községek gondján s az ország gondján is könnyítsünk? — kérdezték egymás között. S a választ is ők adták meg azon az úttörő összejövetelen. El­határozták, hogy vasat gyűj­tenek és rongygyüjtő hetet rendeznek a faluban. Az épít­kezéshez ugyanis sok vas, acél és színes fém kell, s hát­ha tudnak az ilyen munkával is nagyot tenni olyan nagyot, hogy a felnőtték is erről be­széljenek. A fiatal számtan és fizikaszakos tanár, az úttörő- csapat vezetője, Saramó Sán­dor ebben a munkában is melléjük állt a gyerekeknek. Pedig nem kis dologra vállal­koztak. Tolna megyében ösz- szesen 1926 házat sújtott az árvíz, ebből kisebb-nagyobb javításokkal helyreállítható mintegy 770, de több, mint 1140 családi házat teljesen újjá kell építeni. S hogy en­nek a sok új háznak az ajtó­záraihoz szükséges vasat és felettes szervei is, akik ismer­ték őt, akik tudtak részben cselekedeteiről és mégis meg­elégedtek a puszta figyelmez­tetéssel, szemet hunytak csele­kedeteinek, mert ők csak az elért eredményeket látták, de az eredményekhez vezető dur­va, törvénysértő eszközöket nem a kellő mértékben, nem kellő súllyal értékelték. Fele­lősek közvetlen munkatársai, beosztottjai is, akik fejbólogat­va beleegyeztek, hogy akaratát végrehajtja és nem szólaltak fel önkényes viselkedése lát­tán. * Elhangzott az ítélet, melyet Bonyhád dolgozói megelégedés, sei vettek tudomásul, 3 évi 1 hónapi börtönre Ítélték Feny­vesi Györgyöt. Kemény példát statuáló ítélet. Ez az ítélet nem­csak Fenyvesi felé figyelmez­tetés, hanem figyelmeztető — mindazok felé, akik még min­dig nem akarják megtanulni, hogy a kiskirályok ideje el­múlt, hogy a nép vagyonát büntetlenül dézsmálni nem le­het, és szól azok felé is, akik az ilyet még eltűrik, ég nem lépnek közbe, hogy megakadá­lyozzák fenyvesigyörgyök tény­kedéseit. , ARATÓ. színesfémet összegyüjtsék, — minden erejükre, tudásukra és akaratukra szükség volt. Noha akkor még nem merték kimondani, a terv és a szán­dék az volt, hogy az újjáépí­tésre kerülő lakások ajtózárai elkészítéséhez szükséges vas- és fémanyagot összegyűjtik. A . legengedékenyebb számítá­sok szerint is legalább 1500 kg vas és színes fém gyűjté­sére vállalkoztak akkor. De a Béke-őrs, mint ahogy az ár idején és a tanulásban, most is kitett magáért. Sara­mó csoportvezető pajtással az élen, egyszerre harmincötén indultak kis kocsikkal a falu utcáin a szélrózsa minden irá­nyába. Földből ásták ki, sze­métdombon szedték és a ro­mok alól bányászták ki az ócskavasat és törött fémdara­bokat. Már az első két hét után látni lehetett, hogy a nagy cél elérhető. S most a vasgyüjtő hónap kezdetén a Béke-őrs számvetése már nagyszerű sikerekről tanús­kodik. összesen több, mint 1600 kg vasat gyűjtöttek, 15 kg színes fémet és az elmúlt héten szervezett rongy-gyüjtő héten 600 kg rongyot szedtek össze a faluban. Több, mint 600 Ft-ot kaptak ezekért Heitzmann nénitől a MÉH- irodán. A csapat pénztára tehát „aktívabb” lett. Igaz, hogy nagy terveik is vannak a tol­nai 2-es számú iskola hetedi­keseinek. Az úttörőzenekar­nak még hangszerre van szűk sége az úttörők labdarúgói­nak is vannak igényeik.. A múlt évi eredményes vasgyüj tésért kapott 2 labdát varrat­ni kell már. Olyanféléről is suttognak a gyerekek, hogy négynapos tanulmányi kirán­dulásról szeretnének felmenni a fővárosba. S mindezt saját munkájuk eredményeként, a szülők anyagi hozzájárulása nélkül alapozták meg a Béke- őrsbeliek. A legnagyobb siker azon­ban mégis az első gondolat valóraváltásában van. A több, mint 1600 kg vas, és színes fém bőven elegendő a Tolna megyei 1140 családi ház ajtó­zárainak elkészítéséhez. A tolnai úttörők tehát tettek olyan nagyot, hogy a felnőt­tek is beszélhetnek róla. S ha egy-két hét múlva Danizs Jó­zsef a bogyiszlói termelőszö­vetkezet tagja majd az egy szoba-konyhás összkomfortos lakásának kulcsait átveszi és a többi sokszáz tolnai, bo­gyiszlói, sióagárdi, bölcskei és más községek árvízkárosultjai először lépik majd át az ál­lami segítséggel újjáépített takaros kis családi házuk kü­szöbét, jusson eszükbe, hogy az új otthonuk ajtózáraihoz szükséges vasat a Béke-őrs tagjai gyűjtötték össze. Ve­gyék úgy, hogy azok a kilin­csek, melyeket naponta talán százszor is érintenek, — a fel­nőttek számára legkedveseb­beknek, a gyermekeknek a Béke-őrsnek az ajándéka. S mindezt csak egyetlen iskola egy osztályának tanulói tet­ték. De a Béke-őrs ezekkel a ra­gyogó eredményekkel sem elégedett meg. Tavaly Sara­mó Sándort, az úttörőcsapat vezető tanárát tüntették ki a „Kiváló fémgyüjtő” jelvény­nyel, az idén a Béke-őrs min­den pajtása meg akarja sze­rezni ezt a jelvényt. S ha a tervük sikerül, még újabb 15 mázsa, vasat gyűjtenek, s a nyári vakáció elején szép na­pokat tölthetnek majd á fővá­rosban szorgalmuk jutalma­ként. Hát még ha az üveg- gyüjtő hetet is megtartják az idén is, mint az elmúlt esz- tendöben. NAGY FERENC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom