Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-03 / 130. szám
1956 JtNIUS 3. TOLNAI NAPLÓ 5 TANÁCSAINK ÉLETÉBŐL ... Nehéz mozgósítani a dunakömlődi tanácstagokat Az emberek egymásba vetett bizalma olyan dolog, mellyel nem lehet játszani. Legalább olyan veszélyes, mintha valaki a tűzzel játszana. Játszott a tűzzel, megégette a kezét, többet nem játszik vele. Egymással is így vannak az emberek. Ha egy utcabeli férfiembert vagy éppen asszonyt érdemesnek találnak szomszédjai a biza lomra, megbízzák azzal, hogy a helyi tanácsban képviselje ügyüket, szerezzen tudomást a tanácson keresztül az egész község életéről és tájékoztassa arról őket. így került 1954. őszén az a 30 tanácstag az államhatalom helyi szervének leg felsőbb fórumába, a községi tanácsba. Hogy ki, mit ígért akkor a választóinak a bizalomért cserébe, azt most nehéz volna leírni, meg nem is fontos. Any- nyi biztos, hogy Dunakömlő- dön a megválasztott tanácstagok is csakúgy, mint másutt, boldogan veszik tudomásul, hogy a nép bizalmából, a nép ügyének intézői lehetnek. Ez eddig rendjén is volna... A bajok ott kezdődtek és foly tatódnak még ma is, hogy valami oknál fogva nem tudta és ma sem tudja eléggé aktivizálni a községi tanács a tanácstagokat. Úgy fejezte ezt ki a községi tanács elnöke, Varjú István, hogy „a tanácstagok nagy része elfoglaltságára való hivatkozással nem tudja, vagy talán nem is akarja ellátni fel-' adatát.“ Nézzük közelebbről, miről is van szó... A tanácstörvény szerint minden körzeti tanácstagnak évente kétszer kell tartani tanácstagi beszámolót. Ez ebben az évben — bár az év első fele már lassan lejár — Dunaköm- lődön csupán négy tanácstag részéről történt ez meg. Ez tehát arra vall, hogy nem valami példásan viszonozzák választóik bizalmát a tanácstagok. Pedig igencsak volna miről tájékoztatni a tanácstagi beszámolókon a község dolgozóit. Például az mindenkit érdekelne, hogy miért nem történik meg a Petőfi utcában tervezett kút megjavítása június 1-ig. Vagy az, hogy meglesz-e az autóbusz váróterem augusztus 1-ig. Szóval ezek szerepelnek a többi kö zött a községpolitikai tervben, s indokolt okok miatt nem tudják megvalósítani a betervezett időre. Egy másik hasonló feladat, a tanácstagi fogadóórák tartása. A dunakömlődi tanácstagok ezideig ezt is elmulasztót ták minden alkalommal. Pedig ezek megtartására is szükség lenne. A tanácselnök már mond ta is több panaszttevő dolgozónak, hogy miért nem a körzeti tanácstaghoz fordul kérelmével, illetve sérelmével. A válasz az volt, hogy azért, mert erre nincs mód. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk a hibák alapvető okait, nem adnánk tanácsot arra vonatkozóan, hogy miként lehet a tanácstagokat Dunakömlődön is aktivizálni. Az első kérdésre ime a válasz: Azt például, hogy Balázs János pedagógus nem tartotta meg ezideig a tanácstagi beszámolót, azzal lehet magyarázni, hogy kényelmes. A 3ú tanácstag közül 28-nál hasonló a hely zet. Ez az egyik hiba. A másik baj az, hogy a községi tanács vezetői — bár egyenrangúak a többi tanácstaggal, nekik mégis öntudatosabbnak kell lenni — nem hívták fel nyomatékosan a tanácstagok figyelmét választóikkal szembeni kötelességük tel jesítésére. És végül, de nem utolsó sorban, azért nem aktívak a dunakömlődi tanácstagok, mert a tanácsüléseken is legtöbbször olyan problémákról hallanak, amelyek számukra unottá válnak. Nem helyes például, hogy minden tanácsülésen szerepel a mezőgazda- sági munkák meggyorsítása, a begyűjtés és az adófizetés. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy az említettekről ne be széljenek a tanácsülésen. Igen is szükség van arra, hogy beszéljenek róla, de ne fő napirendi pontként, minden alkalommal. A tanácsüléseken foglalkozni kell minden olyan, a dolgozókat érintő problémával, amire választ kér a lakosság. Ha ez így lesz, érdekesebbé teszik a tanácsüléseket, tájékozottak lesznek a tanácstagok minden problémáról és szívesebben keresik fel választóikat, s elbeszélgetnek velük. S még egy javaslatunk van ezzel kapcsolatban, az, hogy a tanácson belüli MDP-csoport tagjai beszélgessenek tel a tanácstagokkal, s ha szükséges, adjanak nekik segítséget ahhoz, hogy hiánytalanul elláthassák feladatukat. A másik kérdésre azzal adjuk meg a választ, hogy leírjuk a mözsi tanács munkamódszerét, amiből tanulhatnak Dunakömlődön, meg másutt is... A tisenhatórásó tanácselnök • • • rra az ember egy mondatban akarná jellemezni Bogyiszló ** jelenlegi képét, azt mondaná: csatatérhez hasonlít. Az egyik helyen félig összedőlt, a másik helyen félig felépített házak. Eltakarítatlan romok, szabadtéri konyha, tömegszállások és soha nem tapasztalt forgalom a tanácsházán. Ez mindmind arra vall, hogy nagy munkában van Bogyiszló népe. — Igen, munka az van annyi, hogy lassan összecsap a fejünk fölött — erősíti meg állításunkat Kurucz István tanácstag, a helyi népfronbizottság elnöke. Szavaiból valami olyasféle érződik ki, hogy a község egyik. másik vezető emberének okaI volna azt mondani felettesének: — Engedjenek el néhány nap szabadságra, hadd pihenjem ki magam, mert nem bírom tovább. Bizony, jóllehet Fekete Jenő tanácselnök helyében sokan ezt tennék. De ő nem teszi, nincs szíve hozzá!... Az egész ország népe tudja, hogy a dunai árvíz következtében milyen sok kár érte Bogyiszlói. Az is ismeretes, hogy a párt és a kormány megígérte: ebben az évben helyreállítják a károkat, minden hajléktalannak tető alatt lesz a háza. Kire számított a párt és a kormány, mikor ezt megígérte? A Fekete Jenőkre. akik többezren vannak ebben az országban, akiknek nem számít a munkaidő, hogy ünnepnap, vagy vasárnap van. Ha a nép ügyéről van szó, bármit is képesek áldozni... Ilyen ember Fekete Jenő, a bogyiszlói tanács elnöke is. A 3200 árvízkárosult közül csaknem minden nap foglalkozik legalább ezerrel. Ezenkívül készséggel ad felvilágosítást hajnali 5 órától este 11 óráig a felsőbb szervektől kiküldött elvtársaknak. Lelkiismeretesen részt vesz a helyreállítási bizottság, a károkat felbecslő bizottság munkájában és így tovább. Akármilyen hihetetlenül is hangzik, a valóság az, hogy mióta megkezdődött az árvíz után Bogyiszlón az élet, Fekete Jenő a Ipari tanulók segítik az árvízkárok helyreállítását Tolnán A tolnai tanács nemrégiben értesítést kapott az esztergomi Bányagépipari Technikumtól. Közölték, hogy a vizsgák, a tanév befejezése után a technikum valamennyi tanulója és tanári kara két hétre lejön a községbe és segít az árvíz okozta károk helyreállításában. A segítséget eredetileg azért ajánlották fel, mert a technikum egyik tanulója tolnai, akinek szülei árvízkárt szenvedtek. Elhatározták tehát, hogy se gítenek felépíteni tanulótársuk szüleinek a házát, a vizsga be- fejeztétől a szakmai gyakorlat megkezdéséig terjedő idő — két hét — alatt. Elhatározták azt is, hogy segítenek az arra rászorulók, idősebbek, egyedülállók házának felépítésében is, aki a maga erejéből nem tudja biztosítani az építőmunkások mellé a segédmunkaerőt. A tanács örömmel fogadta a felajánlott segítséget, s máris megkezdte az intézkedést, hogy a tanulóknak megfelelő elhelye zést biztosítson. A 110 fiú, három lány, a 12 tagú tanári kar — köztük két nő — elhelyezése ugyan gondot okoz, de ígéretet tett a tanács, hogy valamennyieknek elhelyezést biztosít. A faddi tanács gondoskodása az árvízkárok helyreállításán dolgozó munkásokról Faddon mintegy 150—200 házat kell építeni az árvíz által elpusztítottak helyett. Máris épülnek az új házak, Domboriban a termelőszövetkezeti tagok házai már fel is épültek. Bent a községben társadalmi munkával segítik az építkezéseket a KTSZ, a földmívesszövetkezet. a tanács dolgozói, rendszerint szabadidőben, munkaszüneti napokban. Az építkezések legnagyobb részét természetesen szakmunkások végzik, akik az ország különböző részeiből jöttek helyreállítani az árvízokozta, károkat. Ezek elhelyezéséről a tanács gondoskodik. Mivel megfelelő tömegszállást biztosítani nem tud, a tanácstagok közreműködésével felkerestek olyan lakosokat, akik két-három személyt magukhoz tudnak fogadni, így helyezték el a községben jelenleg dolgozó mintegy 30 kőművest, ácsot, s most legutóbb a Kútfúró Vállalat munkásait, akik két mélyfúratu kutat építenek azokon a helyeken, ahol ajz új házakat felépítik. Megoldották azt is, hogy a munkások; étkezését, ellátását a szálláshelyükön biztosítják. Az elmúlt vasárnap például az MTH 9-es iparitanuló iskola 40 tagú brigádja látogatott le a községbe. A tanulókat kisebb csoportokban osztották el egy-egy helyre dolgozni. s ahol dolgoztak, az illető dolgozó paraszt ebéden látta őket vendégül. A mözsi tanács példája . . . Kl • állói Sándor elvtárs im. már 6 éve községi tanácstag, a végrehajtóbizottság elnöke. Ha megkérdezzük tőle, hogy 6 év alatt melyik emlék volt munkájával kapcsolatban a legkedvesebb, belekezd egy történet elmondásába. Lényege az, hogy két esztendővel ezelőtt minta-tanácsülést tartottak Tolnán, ahova őt is meghívták. És bizony a minta-tanácsülés nem valami fényesen sikerült. Erre Kállai elvtárs ezt mondta: — Viszonzásul meghívom a jelenlevőket hozzánk egy tanácsülésre. Az nem mintatanácsülés volt, mégis jobban sikerült, mint az- Úgy is lett. A tolnai minta-tanácsülés után Mözsön is tartották egy tanácsülést. Egyetlen tanácstag sem hiányzott, sőt, körülbelül 200 községbeli vendég is érkezett, — mint általában — a tanácsülésre. Budapestről a tanács akadémia képviselői közül is többen voltak jelen a mözsi tanácsülésen és elismerően nyilatkoztak a tanács tagok és a végrehajtóbizottsági tagok munkájáról. A tényeket nem ismerő ember jogosan tenne fel egy olyan kérdést: — Vajon így van-e ez mindig? — Hogy jó órában mondjam, a hat év alatt még egyetlen alkalommal sem fordult elő. hogy a tanácsülés nem volt határozatképes. Sőt, arra sem volt még példa, hogy a itanácstagok közül egy is igazolatlanul maradt volna távol a tanácsülésről, — adja meg a választ Kállai elvtárs. TTozott-e a végrehajtóbiÉA zottság valamikor — olyan határozatot, amiről nem tudott a tanács? — Még soha. Egy alkalommal fordult elő, hogy a tanács által hozott határozatot a végrehajtóbizottság saját hibáján kívül csak módosítással tudta megvalósítani. Bizony irulni, pirulni kellett a tanácsülésen, mert a tanácstagok odamondogatták, hogy a végrehajtóbizottság a tanácsnak alárendelt szerve, és a tanácsülés által meghatározott feladatokat köteles elvégezni. Igazuk volt, hasonló eset nem is fordult elő és úgy dolgozunk, hogy a jövőben se forduljon elő. — mondotta Kállai elvtárs. Aztán a tanácstagok ellátják-e feladatukat olyan jól, mint ezt a végrehajtóbizottságtól megkövetelik. — Mintaszerűen, A 39 tanács tag közül 35 már megtartotta az I. félévi tanácstagi beszámolót. A körzet lakóinak névaláírásával ellátott jegyzőkönyvben küldte be a körzeti tanácsig válsztóinak a javaslatát. íme egy jegyzőkönyv, mely egy körzeti tanácstag beszámolója alkalmával készült. „Folyó hó 16-án este választókerületem dolgozóit összehívtam egy kisgyűlésre, amelyen beszámoltam a tanács munkájáról és saját ténykedéseimről. Kérdést intéztem választóimhoz az irány ban, hogy mik az elgondolásaik a folyó évben a 22. sz. választókerületben? T öbb hozzászólás hangzott, el, amelyeknek eredményeképpen megbízott kerületem, hogy a következő kéréseket tolmácsoljam a községi tanács végrehajtóbizottsága felé: 1. Közvilágítási lámpa elhelyezése a Dózsa-tér 7. számú lakóház előtt felállított villanyoszlopra. A kérés véleményem szerint indokolt, mert 4 családi házban 5, sokszor 6 család napnyugta után teljes sötétségben kénytelen botorkálni, a nem a legjobb közlekedési utakon. 2. A négy családi házhoz levezető kocsiút ügyének rendezése. A Dózsa-tér 2. ház. szám alatt fekvő telek mellett elhaladó utat idők folyamán kimosta az eső, igen meredek, a kocsival való járás és közlekedés igen nehéz és körülményes. Eső után vagy fagyos téli időben járhatatlan. A Dózsa-tér 3—10. házszám alatt fekvő telekhez vezető út a 8. házszám előtt kettéválik. A baloldali ág a nehezen járható szakasz megjavítása költ séges és nagy munka. A jobboldali ág kevésbé meredek, de azon át jelenleg 3 porta meg nem közelíthető. Az 57. házszám alatt fekvő telek üres. A telek tulajdonosa nem zárkózik el attól, hogy az út rendezéséhez szükséges telekrészt a célra átengedje. Az új úttal kapcsolatos elgondolásokat a csatolt váz-Su rajz tünteti fel. Az érdekelt dolgozók az út rendbehozatalával kapcsolatos költségek fele részét hajlandók társadalmi munkával biztosítani. Kérem ezen ügynek a helyszínen való megvizsgálását, az érdekeltek kérésének meghallgatását és az útkérdés megoldásának az 1956. évi községfejlesztési tervben való biztosítását. Schadt György, a 22-es szavazókörzet tanácstagja.” TTogyan Al hogy tudták elérni, a tanácstagok ilyen mintaszerűen ellátják feladatukat? — Tiszteletben tartjuk a tanácsdemokráciát. Mindenről, ami a községben történik a tanácstagokon keresztül tájékoztatjuk a lakosságot. — A végrehajtóbizottság nem intézkedik semmi olyan ügyben ,omi a. tanács hatáskörébe tartozik. Ezenkívül meghallgatjuk és elbíráljuk a dolgozóknak azt a javaslatát, melyet a tanácstagokon keresztül eljuthatnak a tanács ülésre. Még egyetlen alkalom sem volt olyan, hogy a jogos panaszt, vagy éppen kérelmet el ne intéztük volna és a jogtalanra ne adtunk volna kielégítő választ. így dolgozunk mi és munkánk eredményes — fejeztük be a beszélgetést. M. L.-né. tanácselnök, minden áldott este résztvett valamilyen ülésen, megbeszélésen. S mégis mikor megkérdeztük, hogy nem unja-e még ezt a sok ülést és megbeszélést, azt mondta: „Nem. Mégpedig azért, mert ezekben a napokban a kollektív vezetésre, arra, hogy minél több ember véleményét egybehangolva hozzunk határozatot, egy-egy nagyon fontos kérdésben, olyan szükség van, mint vaknak a látásra. Meg aztán mégiscsak könnyebb a munka, ha többen csináljuk. Bár azt egy pillanatra sem felejtem el, hogy a helyreállítás. illetve az újjáépítés végrehajtásáért itt, Bogyiszlón elsősorban én, mint ab államhatalom helyi szervének egyik függetlenített megbízottja vagyok a felelős.” A beszélgetést folytattuk volna tovább, de, sajnos, meg kell szakítani, mert ez alkalommal Tuska Pál elvtárs, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke kereste fel Fekete elvtársat. Ö beszélgetett vele a helyreállítási, illetve újjáépítési munkák állásáról, érdeklődött, hogy hol. milyen segítségre volna szükség. Kérdezte azt is, hogy van-e valami probléma. De Fekete elvtársnak ez alkalommal sem jutott eszébe felvetni, hogy sok a napi 16 órai munka. Néha-néha elfárad egy-egy munkával teli nap alatt, — ezt beismeri, de mint mondja — éjszaka kipiheni mdgát és másnap ismét tárgyilagosan, gyorsan, lelkiismeretesen intézi azt a sok-sok problémát. Ilyen ember ő... Minden dicséretre, elismerésre és megbecsülésre rászolgál. Tuska Pál elvtárs beszámolója Döbröközön A ben tanácstörvény értelmé- minden tanácstagnak évente két alkalommal kell beszámolni tanácstagi tevékenységéről választóinak. Ennek értelmében Tuska Pál elvtárs, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke — a döbröközi körzet megyei tanácstagja — ma egy hete tartotta tanácstagi beszá mólóját. A község kultúrhá- zában mintggy 350-en hallgat ták meg Tuska Pál elvtárs be számolóját. Ezután Tuska elvtárs fogadónapot tartott, ahol több dolgozó kereste fel sérelmével, illetve panaszával. A pa naszokat a további intézkedés végett Tuska elvtárs feljegyezte, amiben lehetett, abban a helyszínen intézkedett. Kiállítást szervezett a szálkai tanács Községünkben szorgalmasan végzik a mezőgazdasági munkákat mind a termelőszövetkezet tagjai, mind az egyénileg dolgozó parasztok. Az egyéni gazdák között azért folyik a nemes vetélkedés, hogy az augusztus 20-a tiszteletére indított verseny keretén belül ki éri el a legjobb eredményt. A termelőszövetkezet tagjai pedig azon fáradoznak, hogy minden növényféleségből többet és szebbet termeljenek, mint az egyéniek. Az aratás, cséplés idején ugyanis a községi tanács mezőgazdasági terményekből kiállítást rendez a helyi kultúrházban. A kiállításon a termelőszövetkezeten kívül legszebb terményeikkel az egyéni gazdák is részt vesznek. BOZSOK SÁNDOR vb. titkár.
