Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-27 / 150. szám

1956 JÜNHJS 27. TOLNAI NAPLÓ 3; Terveik teljesítéséhez nagyobb segítséget várnak a Dombóvári Fűtőház dolgozói V A dombóvári fűtőházra igen nagy feladatok hárulnak a Dunántúl vasútforgalmának le­bonyolításában. Mind sze­mélyzetünk, mind mozdony­állagunk Dunántúlon a leg­nagyobb. De nem csak így em­legetik vasutaskörökben fű­tőházunkat, hanem más szem­pontból is. Például felsőbb szervein^ legutóbb megdicsér­tek bennünket, ezt megelő­zően pedig több esetben bí­rálatot is kaptunk. Ez mind azért van, mert hol tudjuk teljesíteni terveinket, hol nem. Pártszervezetünk — a SZKP XX. kongresszusa után — be­hatóbban foglalkozik a ter­melés kérdéseivel, nem úgy, mint a kongresszus előtt, ami- (kor csak a szorosan vett „pártmunkával” foglalkoztunk. Ennek is köszönhetők az utób­bi időkben elért jó eredmé­nyek. Azonban még sok hiba vár kijavításra. Kocsijavító műhelyünk dol­gozói féléves javítási tervüket öt hónap alatt, a futó javí­tási tervet 4 hónap alatt tel­jesítették, vagyis az időszakos javításoknál egy, a futó javí­tásnál két hónapot dolgoznak terven felül, első féléves ter­vüket globálisan május 16-án teljesítették. A másik ilyen szép eredmény a mozdonyok futó és időszakos javítása, amit a tél okozta nehézségek ellenére az elmúlt hónapban 128, azt megelőzően 117 szá­zalékra teljesítettek. Az eredményekből büszkén llapíthatjuk meg, hogy dol­gozóink munkához való vi­szonya megváltozott, és nem riadnak vissza a nehéz fel­adatoktól. Azonban meg keli említeni különböző akadályo­kat, amelyek miatt nem nyer­hetjük el az élüzem címet. A második negyedéves ter­vet időben megkaptuk, amit felbontottunk és termelési ér­tekezleteken megvitattunk a dolgozókkal. A tervek feszí­tettek voltak, az első negyed­éves tényszámokat adták ki a II. negyedév tervszámaiként, sőt egyes tervszámok még en­nél is magasabbak voltak j Mindezek ellenére az első hó­napban teljesítettük a terv­ben kitűzött feladatokat, ami nem csak fűtőházunk dolgo­sáéinak jó munkáján múlott, hanem igazgatóságunk is meg­adta a szükséges segítséget, biztosított- a feltételeket. A májusi tervet már nem tud­tuk teljesíteni, bárhogy is igyekeztünk, mert felsőbb szerveinktől nem kaptuk meg ehhez a megfelelő támogatást A fűtőházi dolgozóknak az a feladata, hogy a felkínált árut minél olcsóbban továbbítsák. Ehhez azonban az szükséges, hogy a mozdonyok minél ke­vesebbet tartózkodjanak a ho­nos és a forduló állomásokon és egy-egy vonatot a kijelölt vonalszakaszon menetrend sze­rint, minéj előbb rendeltetési helyére továbbítsanak. Ahhoz, hogy a mozdonyokat gazda­ságosan kihasználhassuk, az szükséges, hogy legyen is fel­kínált áru, illetve továbbítan­dó vonat. A százelegytonna- kilométer terv — amely egyik döntő tényezője a fűtőház terv­teljesítésének — teljesítéséhez nem csak tervekre, hanem fel­tételekre is szükség van. — Ugyanis e terv összefügg a ja­vítási terv teljesítésével, az önköltség alakulásával. Je­lenleg ugyanis az a helyzet, hogy a fiókműhelyben dolgozó száz lakatost felelőségre kell vonni azért, mert javítási ter­vüket 128 százalékra teljesí­tetté^ és ezzel a száz elegy- tc-nnára eső javítási költség megdrágult. A javítások mel­lett a mozdonyokkal nem tud­tuk elérni azt a teljesítményt,' amire képesek lettünk volna, ha részünkre vonatokat biz­tosítanak. így aztán az a helyzet állt elő, hogs'- naponta négy-öt gé­pünk hosszú órákat vár, vona­tok továbbítására. Igaz, kap­tunk olyan „segítséget’, hogy Dombóvár, Dunántúl „szíve” legyen a „sepregető”, vagyis fűtőházunk továbbítja azokat a vonatokat, amelyekkel más fűtőházak nem szívesen fog­lalkoznak, ugyanakkor más vonatokat elvesznek tőlünk. A pécsi és a nagykanizsai fűtő­ház csak nehezen tud eleget tenni a követelményeknek, mégis eljön hozzánk s a mi vo­nalszakaszunkon továbbítja azokat a vonatokat, amelyek hosszú évek óta fűtőházunk­hoz tartoznak, mint a Dom­bóváron áthaladó üszögi vo­natokat, valamint az új me­netrendszerint kiadott fordu­lóban Pécsnek megjelölt két komlói vonatot. De hasonló a helyzet Pest Igazgatóság te­rületén is, ahol viszont gyors- tehervonatokban csonkítanak meg bennünket. Télen, amikor fűtőházunk­nak valóban segítségre lett volna szüksége, akkor egyik fűtőház sem jött segíteni, át­venni tőlünk egy-két vona­tot, úgy látszik, ahogy beállt a jó idő, a különböző fűtőhá­zak is többre képesek, mint télen. Erre mi is képesek va­gyunk. Az ilyen felsőbb „se­gítségadás” mellett nem ko­ronázhatja termelési siker pártmunkánkat. Fülöp Lajos párttitkár Dombóvártól északra terül el a volt herceg Eszterházy egyik majorja, mely az Alsóleperdi Állami Gazdaság egyik üzem­egysége. Ha Dombóváron a Mászlony nevet meghallja az ember azt hinné, hogy a sár­tenger megközelíthetetlenségé­ben fekszik, holott kerékpárral teszem meg Dombóvártól a mintegy 4 kilométeres utat. Dombóvár határában még a földek, vetések sokfélesége el­árulja, hogy az egyéni gazdál­kodást folytatják, de a mász- lonyi üzemegység felé már hatalmas búza és rozstáblák ringatóznak a júniusi szélben. AZ ELSŐ KÉP: A VERSENYTÁBLA s annak tövében a fogatosok ebédidő alatti pihenőjükben vitatkoznak a százalékokon , a hátralévő munkán. Éppen Len­gyel János mondja nagy hév­vel: „Most már csak a jó idő a fontos, akkor első rangú szé­nánk lesz.“ Ezt olyan magabiz­tosan mondja, valóban érezni szaván, hogy magáénak érzi a gazdaságot, és ez így van jól. De Lengyel elvtárs tettekkel is magáénak vallja, mert amint a gazdaság versenyhíradóján is látni, a szénagyűjtést 150 szá­zalékban teljesítette és nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a közel 70 holdon már begyűjtöt­ték az elsőrendű szénát. De a többi munkák is szépen halad­tak. Eddig 3 silógödröt készí tettek el őszi keverékkel, ez annyi, hogy három hónapon át 200 marhának elegendő. A ku­korica ritkítását eddig 350 hol dón végezték el, míg a répa mély kapálását pedig 50 hol­don. A fogatosok nagy szorga­lommal takarítják a dűlőuta- kat, hogy most a gaz porzásá­nak ideje előtt ne hordja szét a szél. Még a másodvetéseket sem hanyagolják el. Már eddig 50 hold körül lefogasoltak eb­ből is. A FIATALOK A jó munkából a fiatalok is kiveszik méltóan részüket, hisz a mászlonyi fiatalok is részt vesznek abban a munkaver­senyben, melyben a gazdaság vállalta, hogy saját beadási kötelezettségének teljesítésén túl 1000 mázsa búzával és 100 mázsa vetőmag ősziárpával segít két árvízsújtotta gazda­ság beadási kötelezettségének teljesítésében. Ezt a versenyt jól megértik a mászlonyi fiata­lok és harcolnak a több és jobb terméseredményekért. Kiss Mária diszista, a kukorica sor kapálásában 120 százalékot ért el. De erősen nyomában halad Grósz József és brigádja is, akik ugyanilyen munkán 115 százalékot értek el. Ezek azt mutatják, hogy a fiatalok ban van lelkesedés, ambíció és ezt kellene segíteni, táp­lálni. De vannak a fiataloknak panaszai is: Szíjártó Lajos ko­vács ipari tanuló szerint sze­Korszerű, egészséges családi házak épülnek a tolnai árvízkárosultak számára Tolna, megyénk egyik leg­nagyobb községe, az árvíz ide­jén súlyos károkat szenve­dett. Kétszáztíz ház dőlt össze, 119 súlyosan megrongálódott, 502 család vált hajléktalanná. A párt és a tanács vezetőinek annakidején komoly gondot okozott ezeknek a családok­nak, valamint a Bogyiszlóról Tolnára menekült többszáz családnak az elhelyezése. A nagy árvíz után megkez­dődött a helyreállítás. A mű­szaki szakemberek a párt és a kormány álláspontja szerint jártak ej akkor, amikor elha­tározták, hogy az új lakásokat nem a régiek helyén, hanem a község árvíz által nem fenye­getett részén építik fel. Ko­moly meggyőző munkára volt szükség ahhoz, hogy az össze­dőlt házak tulajdonosai ezt megértsék. Az eredmény azon­ban nem maradt el. Tizenhét család kivételével az árvíz­károsultak megértették, hogy a párt és a .kormány állás­pontja, valamint a helyi ve­zetők fáradozása az ő javukat szolgálja. A párt és a kor­mány állásfoglalásának helyes­ségét bizonyítja a régebbi (az 1940. évi és az 1945. évi ár­vizek példája is. A múltban a hatóságok semmit sem tet­tek azért, hogy az árvízpusz­títás ne ismétlődjék meg. Nem állapíttatták meg szakemberek­kel, hogy az elöntött terület állandó árvízveszélynek van kitéve. Most a párt és a kor­mány arra törekszik, hogy megakadályozza a továbbiak­ban az árvíz pusztítását. Ott, ahol az árvízsújtotta családok házhelyeket kaptak, 66 kataszteri holdon 339 ház­hely van. Ebből eddig 278-at kiosztottak. Aki most az újjá­építést látja, azt hiszi, hogy a házhelyek kiosztásakor nem törődtek a község új részének szépségével, rendezettségével. Mert út )is, ott is lát tégla-, homok- és kőrakást, vagy fundamentum ásást, falazást és tetőfedést. Igaz, az utca­sorok most még nem tűn- nek elő, mert az építkezés aszerint folyik, ahogy az igénylők az anyagot kapják. A község új részén 16 ut­casort, egy , óvodát és egy mélyf úratú kutat építenek. A kútból jövőre törpe vízmü­vet és vízhálózatot létesíte­nek. A földművesszövetkezet pedig olyan épületet kap, amelyben; húsból«, vegyes-t kereskedés és italbolt lesz. Ez még az idén elkészül. A község vezetői gondos­kodtak az új sporttelepről is, amit elgondolásuk szerint a következő években építenek meg. A II. számú iskolára emeletet építenek négy tan-> teremmel. Az új utcasorokat hársfával ültetik be, három kataszteri hold területet pe­dig parkosítanak. jelenleg) lázasan folyik az építkezés. Az anyagot gépkocsik hordják, az építésben pedig 109 diák. segít társadalmi munkával 119 megrongálódott ház kö­zül eddig ötvenhetet helyre­állítottak. Negyven helyrep állított házba már be is köl­töztek. Az építésnél anyaghiány nem Volt. LegkomolyajbW gondot a vízszállítás okoz, mert a községnek azon a ré­szén nagyteljesítményű kút nincs. A vizet a Holt-Dunáról hordják hordóban és lajtofc- ban, s ez az építőknek fuva­rozási költséget jelent. Szép és jó házak épülnek Tolnán az árvíz sújtotta csa­ládok számára. Korszerű, egészséges hajlékot kapnak, ahol majd nem kell félniök az árvíz pusztításától. retnének előadást tartani, mű­soros estéket, röplabdázni és futballozni, és sajnos nem le­het. Szomorúan mondja; „egy éve vagyok DISZ-tag, minden hónapban megveszem a tagsági bélyeget és ezt teszi a többi 25 —30 fiatal is“ — mást a DISZ nem ad a fiataloknak. Bár a gazdaság vezetősége adott egy teljes futball felszerelést, az üzemegység fiataljainak, de azt elzárták és a szekrényben porosodik. Rózsás Ferenc DISZ titkár elvtársnál vannak füze­tek, de azok csak a fiókban hevernek. Rózsás elvtárs sze­rint azért van így, mert egy­szer már belekezdtek a szerep­be és azt nem sikerült előadni, mert a szereplők még próbák alatt abbahagyták a tanulást. Nem sikerült velük zöldágra vergődnie. Ezt már a járási DISZ-nek is mondta, és meg is ígérték a segítséget, de csak ígéret maradt. Már egy éve el múlt, hogy a járási DISZ VB tői munkatárs meglátogatta volna őket. így nem csoda, ha Rózsás elvtárs is megtorpant. Pedig milyen szép dolgokat vinnének végbe ezek a fiata­lok, csak lenne, aki segítene nekik. AZ ŰJ ÉLET, ÜJ EMBEREI Az üzemegység tőszomszédsá gában mintegy 300 méterre 33 piroscserepes családi ház hú­zódik meg, amit a zöldelő dús akácfák vesznek körül. Volt cselédek, zselléremberek épí­tették ide. „ Herceg Eszterházy nál hajnal 3 órakor keltünk, este 10—11 órakor feküdtünk —mondja az egyik idősebb fo- gatos — mégsem telt többre, mint a betevő falatra, arra is szűkösen. Mert sokszor sóske­nyér, vereshagyma volt az útra való a földön, na meg nem maradt el a „jó gazdatiszt“ gajdácsolása sem.” S közben mosolyog, majd az üzemegység legszebb épületére mutat; „ott lakott a gazdatiszt, a minden­ható, most ott tanulnak a mászlonyi volt zsellérek gyer­mekei.“ Milyen szép tanterem és milyen csinos padokkal van tele. Most úgy beszélnek a gaz­daságról, hogy a mi jószágunk, a mi földünk. Már nem vályog­viskónak beillő cselédlakás az otthonuk és nem kell látástól vakulásig dolgozniuk a Len­gyel Jánosoknak, a Grósz Jó­zsefeknek. De ők szívesen vál­lalnak a nagy munkák idején 10 órát is és versenyeznek, mert saját magukon tapasztal­ják a megváltozott, jobb éle­tüket. Egri Péter A Dunaföldvári Sertéste­nyésztő és Hizlaló Vállalat köz ponti irodájában vagyunk. Látszólag nyugodt, meg­szokott a kép. De csak lát­szólag. Az emberek megismét,- lődően visszatérve azt vitatják, hogy mit hagyott maga után a régi vezetőség, s főleg ezekben a napokban mindenki fő témá­ja az, hogy mennyiben mondja ki a bíróság bűnösnek Mojsza Lászlót, a volt főkönyvelőt és 11 társát, akiket az ügyészség azzal vádol, hogy anyagilag megkárosították a nép államát. De eddig, az egy hétig tartó tárgyaláson nem sikerült a bí­róságnak pontot tenni az ügy végére. így a tárgyalást hol­nap folytatják. Hogy mi lesz a végeredmény? Arra majd la­punk későbbi számában vissza­térünk. Az imént említettük, hogy foglalkoztatja az embereket: miért és hogyan került a bíró­ság elé Mojsza László, a volt főkönyvelő, Pataki Sándor, a vállalat volt igazgatója, Lé- r.árd Ferencné, a vállalat volt pénztárosa és még mások. Hosszú út vezette a 12 vád­lottat a bíróság elé. A züllés, a nőzés, a bértaxin való utazga­tás, a vagány kodás, a jampec- kedés. Tisztes fizetésükből minderre nem tellett. így az­tán először csak néhány száz később néhány tízezer forintos számlákat hamisítottak, min­den hájjal megkent budapesti és nagyobb vidéki városbeli maszekokkal kötöttek egyessé- get, különböző semmit nem érő gépek és anyagok vásárlá­sára, s ílymódon sikerült ki­játszani a nép államát. S mert mivel Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, így Futcsek Imre maszeknak sem volt kö­telessége ingyen „szívességet“ tenni Mojszával és társaival. Szóval a lopott pénzből jutott is, maradt is. Mojsza és társa­sága hazárd játékot folytatott a nép pénzével. Élték világu­kat, s azok, akik 5 órakor már a disznókat etették, a trágyát hordták, éjszakákon át a disz­nók élelmét zsákolták a vago­nokból — elégedetlenek vol­tak. A régi vezetők közül az­zal ugyanis nem igen törődött senki, hogy van-e a 25 fokos hidegben a dolgozóknak me­leg étel, meleg ital, megkap- ják-e a meleg ruhát, az őket jogosan megillető munkabért, milyen lakásokban laknak. 1 BÍRÓSÁG ELŐTT Egyszóval, hogyan élnek. Mind ez olyan benyomást keltett a dolgozókban, hogy nálunk .csak! i üres szóbeszéd,: a legfőbb érték az ember elve. I,ehetne a fent említettekkel kapcsolatban számos példát, számos nevet említeni. De nincs értelme, mert sebeket szakítanánk fel, amelyek már behegedtek. Volt, ami volt. Afelől nyugodt lehet mindenki, hogy a bűn, amelyet Mojszáék elkövettek nem marad megtor­lás nélkül. Nem hallgathatjuk el, hogy az egyszerű dolgozókra hogyan hatott a volt vezetők magatar­tása, módszere. De tartozunk az igazságnak azzal is, hogy a nyilvánosságnak elmondjuk; hogyan változott meg a hely­zet, mióta új vezetők vannak a vállalatnál. Mindkettőt az új igazgatón keresztül érzékeltet­jük. 1955. március 15-én a Duna­földvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalathoz új igazgató került, Balázs Ferenc elvtárs személyében. Balázs Ferenc — aki mostani munkakörét .megelőzően az Élelmiszeripari Minisztérium osztályvezetője volt — tudta, hogy nem a leg­népszerűbb munkakört bíz­ták rá és azzal is tisztában volt, hogy nehéz dolga lesz Dunaföldváron. Mert sajnos meg kell mondani, hogy a több száz becsületes dolgozó kö­zött szép számmal akadtak olyanok is akik várták, lesték az alkalmat, hogy mikor lop­hatnak el 10 kiló darát, egy lepedőt, egy munkásruhát, vagy egyéb mást. Alkalomból meg aztán nem volt hiány, mert ahogy a régi vezetők nem törődtek a dolgozók problé­máival, éppúgy nem ellenőriz­ték munkájukat. Sőt annak, aki „be volt vágódva“ kisebb, nagyobb szabálysértést, fegyel mezetlenséget elnéztek. Ebből adódott aztán az, hogy 1955- ben 1,600.000 forint értékű anyaghiányt mutattak ki az év végi leltár készítésekor. A fentiekből kifolyólag, olyan vezetők után, mint Pa­taki Sándor és Mojsza László nincs könnyű dolga Balázs elvtársnak, a mostani igazgató­nak, de azért becsülettel állja a sarat. Legszentebb kötelessé­gének tartja a dolgozók jogai­nak érvényesítését, s éberen őr ködik még egyetlen szalmaszái felett is, ami a népé, ami az állam tulajdona. íme az emlí­tettekre néhány példa: Mióta Balázs elvtárs az igazgató, azóta négy üzemegységben új, illetve átalakított üzemi kony­hát létesítettek. Minden üzem­egységben bevezették, illetve még ebben az évben bevezetik a villanyt. A Kossuth-tanyán eben az évben négy új, kor­szerű családi házat építettek, s rövidesen felépül Dózsa-tele- pen is a két új családi ház. A bölcskei üzemegységben pedig a régi főúri kastélyban a 6— 16 éves gyerekeknek csinosan berendezett üdülőt építettek, melyet a legközelebbi vasár­nap adnak át rendeltetésének. Az új igazgató mégsem min­denkinek jó. Nem jó, mert liberalizmust nem tűrően irá­nyítja a rábízott, közel 100 mil­lió forint értéket kitevő gazda­ságot. Éppen a minap történt meg vele egy eset: A vállalat személygépkocsi vezetője kérte az őt jogosan megillető munkás öltönyt. Az igazgató azt mon­dotta: menjen el és vásárolja meg. A gépkocsivezető meg is vásárolta, de nem a 600 forin­tos típusöltönyt, hanem egy 1200 forintos kamgamt. Az igazgató persze nem nézett el az eset felett, kötelezte a gép­kocsivezetőt az általa elköve­tett néhányszáz forintos „kár“ megtérítésére. A gépkocsiveze­tő ezt rossznéven vette és azt mondotta, „az igazgató a kákán is csomót keres.“ Pedig nem Az igazgató csak a kötelességét teljesítette, azt, amivel őt a nép állama, a párt megbízta. Balázs elvtárs az elmúlt na­pokban következetesen részt vett elődjeinek tárgyalásán. Az egyik napon, amikor felszólalt, azt mondotta neki Pataki Sán­dor, a volt igazgató: 1 ■ — Nem kell olyan foghegyről beszélni, mert még maga is kerülhet a bíróság elé. Erre Balázs elvtárs így vá­laszolt: — Én nem kerülök ide, eb­ben biztos vagyok. Mert nem adok okot arra, hogy velem kapcsolatban legyen munkája az ügyészségnek, illetve a bíró­ságnak; A mászlonyiak ul élete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom