Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

1956 JÜNIUS 3. TOLNAI NAPLÓ 3. Helyes volt-e, hogy felvették tagjelöltnek Császár Józsefet ? „OSZTÁLYIDEGEN, nem való a pártba” — ezzel az in­dokkal utasította vissza két éve a járási pártbizottság Császár József tagjelöltfelvé­teli kérelmét. Sőt, még azt is tudomására hozták az alap­szervezet vezetőségének, ame­lyik Császárt tagjelöltnek ja. vasolta, hogy legközelebb még a büntetés sem marad el, ha ilyen nem megfelelő embert ajánlanak a párt soraiba. A tagok, különösen akik is­merték Császár életét, mun­káját, régóta együtt éltek vele, nem osztották vélemé­nyüket a JB-vel, de ezt ter­mészetesen nem merték ki­mondani, csak bólintottak egyet: „Ha a járásnak ez a véleménye, mit tehetünk? — Legyen lúd, ha fehér...” — Császár József is megütközött a döntésen, még hogy őrá, aki évek óta küzd a pincehelyi gépállomás előrehaladásáért, azt mondják, hogy osztályide­gen. Végül aztán belenyugo­dott: Ha bezárták az ajtót, oda nem lehet bemenni. Dol­gozott tovább, mintha semmi sem történt volna. A XX. KONGRESSZUS hozta megujhodott légkör kezdte felbátorítani a gépállo­más kommunistáit, az éltető kritikai szellem kezde fel­kelteni felelősségérzetüket és ennek nyomán rá- idöbbentek arra, nem f megoldás a fejbólintó- jánosszerű beleegyezés egy olyan dologba, amivel nem értenek egyet, nem elég meg­állapítani, hogy a felsőbb szerv mechanikusan, egyolda­lúan néz egy dolgot és annak alapján helytelenül dönt, ha­nem cselekedni kell, kiállni a~ igazságért — ez a kommunis. ta kötelessége. Ezt megerősí­tette bennük, hogy Császár munkáját nem egyszer még a párttagoknak is példaképül állították. A párttagság ismét beszélni kezdett a dologról, kritikusan megnézték azt az indokot is, amivel két évvel ezelőtt a já­rási pártbizottság visszautasí­totta 3 kérelmet. A pártveze­tőség sorra megkérdezte azo­kat az embereket, akik Csá­szár Józsefnek az egész életét ismerik. íme a sok közül egy vélemény, Pőrgye József gép­állomási kovácsé, aki párttag és évtizedekkel ezelőtt az is­kola padjaiban együtt ült Császár Józseffel, együtt töl­tötték gyermekéveiket és az­óta is úgy ismerték egymás életútját, mint saját tenyerü­ket: — Császárnak a szülei proli emberek voltak, kint laktak a falu végén egy kis viskóban. Az apja a falu „dögésze” volt. Együtt kerültünk ki a Jóská­val az iskolából és utána együtt dolgoztunk még az uradalomban is. Persze nem Ízlett egyőnknek sem az otta­ni élet. Erre azt mondta az én Jóska barátom — mert jófejű gyerek volt, — nem kínlódom én itt, — tanulok valamilyen szakmát. Kovácsmester akart lenni. Az itteni kovácsok nem fogadták fel inasnak, Sár egres tájékán tudott elhelyez­kedni valami ismerőse által. Ide járt el gyalog mestersé­get tanulni. Meg is szerezte a segédlevelet, jó szakember lett, úgyhogy akármerre ment — mert bejárta aztán az egész országot, — mindenütt kapott munkát. Végül kivál­totta a mesterlevelet és nyi­tott egy kis kovácsműhelyt. Természetesen akadt munká­ja, mert a parasztember mindjárt észreveszi, hogy hol dolgoznak jobban, így hát megélhetése is volt. — HOZZÁ JÁRT DOLGOZ TATNI Bakonyi András, a falu egyik akkori nagygazdá­ja is. Egyszer aztán azt mond­ta neki, te Jóska, kössünk egy üzletet, te sem jársz rosszul, meg én sem: te értesz a gépé­szethez, nekem meg van egy „kis” pénzem, veszünk egy cséplőgépet, te kezeled, aztán közös lesz a haszon. Császár Jóska belement az üzletbe és most itt vagyunk. Az akkori proli gyerekre, aki mindig kétkezemunkájából élt, kisü­tötték, hogy osztályidegen. Jó, még talán ezt is „megértené” az ember, ha valamilyen lelki ismeretlen munkát végzett volna itt a gépállomáson, de ezt még az irigy sem fog­hatja rá. A gépállomáson végzett munkájáról azonban már be­széljen más, az igazgató, Si­mon elvtárs, aki már több, mint öt éve irányítja a gépál­lomást és 1951. óta ott dolgo­zik Császár József is: — Keresni kell még egy ilyen nagytudású szakembert, aki ilyen lelkiismeretesen dől gozik, hasznosítja tudását, az évek során szerzett tapaszta­latait. Bármikor, bármilyen kényes munkát bíztunk rá, mindig tisztességesen ellátta. Volt ő műhelyvezető is, de saj­nos, le kellett váltanunk, a felsőbb szervek azt mondták, hogy „osztályidegen”, hiába mondtuk, hogy az egyik leg­lelkiismeretesebb szakembe­rünk, mechanikusan nézték a dolgot, nem tehettünk sem­mit. Fazekas elvtárs néhány hó­napja került a gépállomásra, függetlenített párttitkár lett: — ÉN NEM RÉGÓTA IS­MEREM ezt az embert, elő­ször nem is tudtam róla, hogy milyen problémái vannak, de mindjárt megragadta figyel­mem az a szorgalom, amely- lyel ő dolgozott és dolgozik. Különösen egy téli esetnél keltette fel a figyelmem ez az ember. A síkos úton egy lej­tőn a teherautónk az árok szélére csúszott, hajszálon múlott, hogy a kocsi nem csúszott az árokba, Császár József volt a kocsi megmen­tésének az egyik szervezője, intézkedett, hogy a kocsi ép­ségben megmeneküljön az ároktól és közben majdnem elsírta magát a teherautóért való aggódásában. Itt most az a kérdés vetődik fel, hogy va­lakire minden áron rá aka­runk-e sütni valami ellensé­ges bélyeget, csak azért, hogy rajta legyen, vagy a munká­ját nézzük, az emberségét, amit bármikor hajlandó a közügy szolgálatába állítani. Nekem az a véleményem és ezt aláhúzzák a XX. kon­gresszus tapasztalatai is hogy az embert kell nézni és szakítani kell a bürokratikus módszerekkel, amelyeket az elmúlt évek során több eset­ben alkalmaztunk egyes em­berek ügyének tisztázásakor és ha így járunk el, az a vé- ileményem hogy Császár Jó­zsefet méltán vehetjük so­raink közé, emberségével ki­érdemelte ezt. EZEN A VÉLEMÉNYEN volt az egész tagság, egyhan­gúlag állást foglalt felvétele mellett a gépállomás vala­mennyi kommunistája java­solták tagjelöltnek. Hozzátehetjük, helyesen döntött a tagság... BODA FERENC. Egy példamutató kommunista tsz-tag Szűcs Pál elvtárs a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet egyik sertésgondozója. Neve így nem sokat mond, de ha az a jelenet jut eszünkbe, amikor megismertük, már világos, mi­ért javasolta a párt vezetősége, hogy idekerüljön. Nem is min­dennapi az, amikor 20—25 ma­lac közé bemegy az ember, s bármelyiket megfogja, ölébe veszi, s azok nemhogy sival- kodnának, hanem még mintha versengenének érte, úgy körül­fogják. Ezután már nem is kell mon­dania, hisz látszik, mennyire szereti az állatokat, s ez látszik a vele dolgozó Soós György munkáján is. Úgy történt, hogy a sertés- tenyésztés körül nem volt min­den rendben. Sok volt a ma­lacelhullás, s a takarmányérté­kesítés terén sem volt valami jó helyzet. Mit lehetne itt ten­ni? A tsz vezetősége a pártszer­vezettel együtt megvizsgálta a problémát, s ezután született az elhatározás: olyan embert kell keresni, aki nemcsak szí­vén viseli a sertések dolgát, hanem ért is hozzá. Megtalálták ezt az embert Szűcs elvtáns személyében, s azóta határozottan javulás mu­tatkozik a sertéstenyésztés te­rületén. Szűcs elvtárs pártmegbíza­tását lelkiismeretesen végzi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hízókat, ame­lyeket szeptemberre kellene le­adni, már június végére le tud­ják adni. Megrövidítették tehát a hízlalási időt, amely bizony takarmányban, időben, pénzben is nagyon sokat jelent a ter­melőszövetkezet tagságának a jövedelem növekedése szem­pontjából. Az egyik helyiség valóságos konyha benyomását teszi. Itt főzik, füllesztik, keverik a fi­nom csemegét a jószágoknak. Ide járkál be egy nem a leg­jobb bőrben lévő anyakoca. — Most már jól néz ki, — mondja Szűcs elvtárs — de bi­zony látták volna néhány hét­tel ezelőtt.. Olyan volt mint a deszka. — Ez a szép javulás Szűcs elvtárs érdeme mert a vezető­Képok az irecjszemesei Új Élet Tsz-ből Az iregszetncsei Uj Élet Ter­melőszövetkezet tagsága szép sertéstenyészettel rendelkezik. Úgy tervezik, hogy az idén le­szállítanak a szerződés értelmé­ben 60 darab hízottsertést és eladásra kerül 90 darab bacon­sertés is. A sertéstenyészst to­vábbi fejlődését a 26 anyakoca biztosítja. Jelenleg is van több mint 100 darab 4 hetes kisma­lac. Képünkön Gyurik István és Budai Ernő sertésgondozók a kismalacokat etetik. Népes baromfitelepe is van a termelőszövetkezetnek. Jelen­leg 1230 kiscsibe szaladgál a zöld gyepen. Mint naposcsibék mivel súlyos betegségen # mert át az állat, kiselejtezte, ('de ő nem engedte. Vállalta, 5 hogy feljavítja, s majd akkor kiselejtezhetjük^ — szól közbe Végh elvtárs a pártszervezet titkára. — Amint látom, szinte csodát tesz vele. Hiába, a gon­dos, szeretetteljes nevelés meg. mutatkozik szinte azonnal. I Ezt tapasztaltuk mi is, és a látogatás befejezéseként, to­vábbi sikereket kívántunk Szűcs elvtársnak és munkatár­sainak. Az írás befejezéseként pedig azt kívánjuk, hogy ahol baj van valamilyen területen, a pártszervezet a tsz vezetőségé­vel közösen hasonlóképpen te­gyen intézkedéseket. Akit pe­dig megbíznak, legyen az kom­munista, vagy pártonkívüli tsz- tag, Szűcs elvtárs és munka­társa szorgalmához, szereteté- hez hasonlóan foglalkozzon az állatokkal, s azzal, amivel meg­bízzák. így a siker, a tsz-tagok jövedelmének növekedése nem marad el. (i—e) PART ÉS PÁRTÉPlTÉS « Már most hozzá kell látói a következő pártoktatási év előkészítéséhez Már majdnem minden alap­szervezetnél befejeződött az 1955/56-os pártoktatás. Az ok­tatási év végén feltétlenül ösz- szegeznünk kell azokat a ta­pasztalatokat, amelyek jellem­zőek voltak. Az egyik alapvető tanulság, hogy a pártvezetősé­gek és a pártbizottságok sok­kal behatóbban foglalkoztak ezzel a fontos feladattal, mint például az előző években és en nek eredményeként nőtt a pártokta tásban rendszeresen résztvevők száma. A foglalkozások színvo­nala tekintetében is volt előre­haladás. Jól bevált a propagan­disták felkészítésének módsze­re: a háromnapos tanfolyamok nagy segítséget nyújtottak a propagandistáknak ahhoz, hogy eredményesen oldják meg fel­adatukat. Van azonban néhány negatív tapasztalat is; a tavalyi okta­tási év sem volt mentes néhány olyan fogyatékosságtól ame­lyek gátolták az előrehaladást. Szinte mindenütt beszéltek arról, hogy gyakorlatiassá kell tenni a foglalkozásokat, el kell érni, hogy a napi problémák megoldásához is adjon segítséget egy-egy anyag megvitatása — a gyakorlatban azonban leg­több helyen nem oldották meg ezt a feladatot. Ennek több oka volt. Az egyik az, hogy a hall­gatók egy részét nem a legmeg­felelőbb oktatási formába von­ták be és így a hallgatók ké­pességeit több helyen meghalad ták a követelmények. Ez veze­tett aztán az anyag elmélyült megértése helyett a dogmatiz- mushoz, a különféle „jelsza­vak“ bebiflázásához. Ez mellett természetesen a propagandis­ták munkáján is sok múlott. Nem mindenütt volt megfelelő a propagandista kiválasztása, nem egy helyen anélkül „beál­lítottak“ propagandistát, hogy vele megbeszélték volna. En­nek a káros következménye évközben vált nyilvánvalóvá, amikor nem látta el lelkiisme­retesen feladatait. Nem volt mindenütt megfe­lelő a hallgatók kiválogatása sem; itt is az előzetes be­szélgetés hiányzott, sok eset­ben azt sem kérdezték meg, hogy milyen oktatási formá­ban akar résztvenni. Ez vezetett aztán több helyen a nagyfokú lemorzsolódáshoz. Ezekről a dolgokról azért kell beszélni — ha röviden is —, mert a következő oktatási év­ben feltétlenül meg kell előzni azokat a hibákat, ame­lyek gátolták az oktatást és hasznosítani a jó módszereket. Lesz néhány szervezeti intézke­dés is, amelyek célja a pártok- tatósi munka megjavítása. A po litikai iskolák helyett, mivel az nem hozta meg a kellő ered­ményt, 1 éves időszerű kérdé­sek tanfolyama lesz. Ennek az lesz a célja, hogy hallgatóival megismertesse a legidőszerűbb párt- és kormányhatározatokat, megmagyarázza azok jelentősé­gét és módszerbeli segítséget adjon azok végrehajtásához. Ezt kezdőknek tartják, és nyilván nagy vonzóereje lesz a hallgatók számára, mivel minden foglalkozáson a legidő­szerűbb kérdésekről lesz szó és a tematikája nem kötött, mint a többi oktatási formák­nál. A következő oktatási évben megindulnak az 1 éves gaz­dasági ismeretek tanfolyamai is ilyen tanfolyam külön lesz az iparban és külön a mező- gazdaságban. A tematikáját úgy állítják ösz- sze, hogy a politikai kérdések mellett széles körben helyet kapjanak a különféle szakmai kérdések. Több helyen problé­ma volt a funkcionáriusok szak­mai képzése és különösen nem tudták megoldani, hogy a poli­tikai oktatással összekapcsolva képezzék szakmai tudásukat, vagyis eléggé elvontan tanul­ták a politikai anyagot. Ez az oktatási forma segíteni fogja ennek a problémának a megol­dását. Uj oktatási forma, a nemzet­közi munkásmozgalom tör­ténete tanfolyam is. A marxizmus—leninizmus alap jai tanfolyam-rendszer meg­marad, mert ez bevált, a minő­ség javítása terén azonban nagy előrehaladásnak kell tör­ténnie. A szakosított tanfolya­mok szintén megmaradnak. Ezek a szervezeti intézkedé­sek azonban csak úgy oldják meg a feladatokat, ha a párt- szervezetek és pártbizottságok felelősségteljes munkájával pá rosulnak. Már most meg kell kezdeni az előkészületeket ah­hoz, hogy az előkészítés megfe­lelő legyen. Az egyik legsürgetőbb fel­adat, a propagandisták kivá­logatásának az előkészítése. Az időszerű kérdések tanfolya­mához olyan elvtársakat kell kijelölni propagandistának, akik nagy gyakorlati tapaszta­lattal rendelkeznek a párt és gazdasági életben a kellő ideo­lógiai képzettség mellett, mert csak így lehet biztosítani, hogy gyakorlatiasan vitassák meg a problémákat és az hasznos le­gyen minden hallgató számára. A gazdasági ismeretek tanfolya mánál is hasonlóak a követel­mények. Feltétlenül szükséges, hogy minden egyes propagan­distával elbeszélgessenek a pártvezetőségek, bizottságok tagjai, mert ez fontos előfel­tétele annak, hogy a propagan­disták érezzék a felelősséget, a megtiszteltetést munkájuk iránt. Hozzá kell látni a hallgatók kiválogatásához is. A párttagok mellett be kell vonni a legjobb pártonkívüli dolgozókat is. A párttagoknak meg kell ma­gyarázni, hogy a politikai kép­zés önkéntessége nem azt je­lenti, hogy ha egy párttagnak kedve van, akkor tanul, ha nincs, nem tanul, hanem azt, hogy szabadon választhatja meg azt az oktatási formát, amelyben tanulni akar. Ezt a jogot viszont feltétlenül bizto­sítani kell, a lehetőségekhez mérten, mert ellenkező esetben rossz hatással lesz az illető elv társ tanulási kedvére. A hallgatók kiválogatásánál sem engedhető meg, hogy mechanikusan felírják a nevü­ket a „listára“ és ezzel befeje­zettnek tekintik a kiválogatást. Amellett ,hogy párttaggyűlésen foglalkoznak ezzel a feladattal, a pártvezetőségi tagoknak egyé nileg is el kell beszélgetni min­den egyes hallgatóval, mert ez nemcsak a beindulás sikerének előfeltétele, hanem az egész évi oktatás sikerének is. érkeztek a szövetkezetbe esi azóta neveli őket a tsz baromfi* gondozója, Csanádi Györgyné, aki nemrég kapta meg a „Ki-j váló Termelőszövetkezeti tag“, címet. Úgy tervezik, hogy 100, darabot a beadás teljesítésére ( adnak, kialakítanak egy törzs-1 állományt, a többit pedig a< piacra szállítják eladásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom