Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-30 / 126. szám
1956 MÁJUS 30. TOLNAI NAPLÓ S Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez Az ipar és a kereskedelem viszonyáról A tömegek felvilágosítása fontos módszer a terméshozamok növelésére Pártunk Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános vitára bocsátotta azzal, hogy az ország dolgozói javaslataikkal segítsék feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, melyeket az irányelv nem tartalmaz, vagy jó javaslataikkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság és a célszerűség követelményei. Ehhez szeretnék hozzájárul- i az alanti javaslataimmal, amelyek, bár nem nagyhord- erejűek, azonban szerintem a gyakorlatban sok esetben akadályozzák az ütemes és folyamatos termelést, másrészt pedig komoly kihatással vannak a termelékenység növekedésére, de főleg a termelési költségek csökkentésére. Első és legnagyobb nehézség és probléma az ipari termelő üzemek és a kereskedelem közötti összhang hiánya, a kereskedelem munkájában sok esetben megmutatkozó tervsze- rűtlenség, mely ötletszerűvé és tervszerűtlenné teszi az ipari, de különösen a helyi ipari vállalatok munkáját, melyek közvetlenül a lakosság szükségleteinek kielégítésére termelnek. Annál is inkább figyelmet ér demel ezzel a kérdéssel már most a második ötéves terv indulásánál foglalkozni, mert tud juk jól, hogy a második ötéves tervben a helyiipari vállalatok nak és kisipari termelőszövetkezeteknek 35 százalékkal kell termelésüket növelni, ugyanúgy az állami kiskereskedelem nek is szintén 35 százalékkal kell emelni forgalmát és ha illetékes szerveink nem tesznek sürgős intézkedéseket a kereskedelem munkájában mutatkozó tervszerűtlenség megszüntetése érdekében, akkor ez nagyban fogja veszélyeztetni az ipari termelőüzemek gazdaságát és tervszerű munkáját is. 1 Ennek megvalósítása érdekében az első és legfontosabb feladat a szükségletek időbeni felmérése olyformában, hogy amikor a termelő üzemek készí tik a következő évi tervüket, akkor a kereskedelem már megfelelő kész, a szükségleteknek megfelelő minőségű és választékú tervadatokat tudjon szolgáltatni. Nem fordulna elő az az eset, mint ez év elején, amikor a vállalat még január hónapban sem kapta*meg az első negyedévi lekötését a kereskedelemtől, még a minisztertanács és a Kip. által kiemelt cikkekre sem. Ez nagyon fontos feladat a tervszerű termelés és anyag- gazdálkodás szempontjából, mert kiküszöbölné a tervszerűt lenséget, a gyakori termelési átállásokat, melyek a kereskedelem ötletszerű rendeléseiből erednek és amelyek nagy kihatással vannak elsősorban a termelékenységre és az önköltség romlására, mert az átállási és begyakorlási idő csak növeli a vállalat termelési költségeit, rontja a minőséget, fékezi a termelést, ugyanakkor csökkenti a munkások bérét is. Különösen az állami helyi iparban, ahol a munkások nagyobb része betanított segédmunkás, akiknél a begyakorlási idő is hosszabb, mint a szakmunkásoknál. A tervszerű munka előfeltétele megvan szocialista kereskedelmünkben, mely mentes a tőkésektől, a piaci anarchiától és a pusztító konkurencia uralmától. Ehhez csak az kell, hogy elsősorban Belkereskedelmi Mi nisztérium és a nagykereskedelmi vállalatok illetékes szakemberei az eddiginél jobban szervezzék meg munkájukat, és munkájuk a szocializmus gazdasági alaptörvényeihez igazod jón. Biztosítsák a kereskedelem zavartalan fejlődését, melyek közvetítésével valósul meg a munkaszerinti elosztás szocialista elve. Kereskedelmünk csak akkor tudja haladó szerepét betölteni, ha munkája visszahat magára a termelésre, ha az áruknak a fogyasztókhoz való eljuttatásakor már számol az igényekkel és a lakosság kívánságainak megfelelő áruk termelésének növelésére ösztönzi a termelő vállalatokat. így hozzájárul a minőség állandó javításához, a választékok növeléséhez és ami a legfontosabb, kiküszöbölhető a nem igényelt áruk termelése, a raktárkészletek indokolatlan felduzzasztása és a népgazdasági szempontból drága alapanyagok pazarlása. Nagyobb igényességet támasz Szerintem másik fontos feladat lenne a kereskedelmi szervek munkájának megjavítása mellett az állami helyi ipari vállalatok profiljának kialakítása minisztériumi szintén, mely megkönnyítené elsősorban magának a minisztériumnak a munkáját, másodsorban pedig a kereskedelmi szervek munkáját is, ugyanakkor gyorsabbá és gazdaságosabbá tenné magát a termelést is. A vállalatoknak a profil kialakítása után meg lenne a módjuk az egyes munkaműveletek gépesítésére, mely döntő előfeltétele a termelékenység növelésének. Különösen azoknál a vállalatoknál lenne időszerű, amelyek az elmúlt évek során a tömegcikkek gyártására tértek át, mint például a mi vállalatunk is, mely főleg horganyzott edényáruk gyártását alakította ki tömeg- gyártás formájában és ennek megfelelően szerezte be termelő eszközeit, gépeit, és állította üzembe tűzi-horganyzó berendezését. így a jövőben, ha ezen a vonalon lenne profilja kialakítva, további komolyabb és különféle gépek és termelő berendezések népgazda sági beruházása nem válna szükségessé, csak a meglévőket kellene korszerűsíteni és tovább fejleszteni. így maga a minisztérium is már tervszerűbben tudná szervezni a kereskedelmi szervek által benyújtott termékek termelését, ugyanakkor az anyag- gazdálkodás és elosztás terén is nagyobb tervszerűség alakulna kh Nem fordulnának elő azok az esetek, mint az elmúlt évek sotanak kereskedelmi szerveink a választékokkal szemben a piackutató munka fokozásával, mely a valóban mindenkori ige nyekre támaszkodjon, ezzel elkerülhető lesz az, hogy a nem jó minőségű vagy nem keresett áruk felhalmozódjanak raktárainkban. rán, hogy például a Budapesti Épületszerelő Vállalat tömegesen gyártana a profiljába nem tartozó horganyzott vedreket, melyeket Dombóvárra kellett volna leszállítani tűzihorgany- zásra, de ugyanúgy az ország többi üzeméből is — hanem azokat egy helyen, mint készter méket elő lehetett volna állítani. Kevesebb lenne így az összevissza irányuló keresztszállítás, mely elsősorban szállítási költség megtakarítást jelentene, másodsorban pedig a vasúti szállító eszközöket fontosabb célra lehetne felhasználni. A profilirozás az önköltség vonalán is megtakarítást jelentene, mert kisebb gépállomány nyal többet lehetne termelni, ugyanakkor a dolgozók állandóan egyfajta munkát végezhetnének, melyben egy szakmunkás munkáját elérő gyakorlatot szereznének, azáltal többet és főleg jobb minőségben állítanák elő a termelvé- nyeket, ugyanakkor emelkedne a begyakorlottság ütemének megfelelően keresetük is. Szeretném, ha észrevételeimet melyeket a gyakorlati élet alakított ki, illetékes párt- és szakigazgatási szerveink meghallgatnák, így talán ezzel is segíteni tudnánk a második ötéves tervünk által elénk állított szép és nemes feladatok megvalósítását, mely minden célkitűzésével dolgozó népünk felemelkedését szolgálja. Tengerdi Gyula vállalati igazgató, Dombóvár. Fémtömegcikkgyártó Vállalat Mezőgazdaságunk dolgozóira nagy feladatok várnak, hisz ebben az évben a mezőgazdasági termelés hozamát 3 százalékkal kell emelni. Nehéz, de megvalósítható a terméshozamok emelésének ezen üteme. Csak az szükséges hozzá elsősorban, hogy párt- szervezeteink a kommunistákon keresztül megfelelőképpen mozgósítsák egy-egy terület dolgozóit ennek megvalósítására. Ez a munka is kétirányú tevékenységet követel, úgymint szervezési és felvilágosító munkát. E két feladat egységes és csak úgy eredményes, ha párt- szervezeteink együtt végzik azt. Ennek szellemében igyekszik dolgozni a bonyhádi községi pártbizottság is. A pártbizottság tagjai felosztották maguk között az alapszervezeteket abból a célból, hogy személy szerint segítik az ott dolgozó kommunistákat. Ennek hatására már mutatkoznak is jó eredmények egyes területekén. — A Szabad Föld Termelőszövetkezetben például a tavaszi munkálatok igen jól haladnak. Répájukat a sarabolás után kiegyelték és megkapálták. E munka sikere érdekében a Szabad Föld Tsz pártszervezetének vezetősége a munka megkezdése előtt aktívaülést hívott egybe, s itt beszélték meg a feladatokat. Arról beszéltek hogy az esős idő miatt milyen sürgős a növényápolás gyors és a terméseredmények növelése szempontjából, minőségi elvégzése. Megállapodtak abban, hogy elsősorban a kommunistáknak és a legjobb pár- tonkívüli aktíváknak keli ebben a munkában élenjárnia. — Ezt meg is értették a jelenlévők, s mint Magyari Márton elvtárs, Reményi Istvánná elvtársnő, vagy Márton Miklós- né pártonkívüli tsz-tag vállalták nemcsak azt, hogy a saját területüket az első között megművelik, hanem azt is, hogy segítenek azoknak, aki nehezebben boldogulnak területükkel. Jutott is mindegyikőjüknek egy-egy ilyen terület. Hasonló lendülettel indult meg a munka és halad ma is a ladományi Haladás Tsz-ben. E tsz tagjai pedig három kivételével egy hétig Csehszlovákiában voltak. De lelkes munkájuk eredményeképpen utolérték magukat, s arra is van erejük, hogy a közös tehénállomány kialakítása érdekében, megfelelő tehénistállót létesítsenek. A pártbizottság közvetlen segítsége azonban az alapszervezetnél nem mutatkozik meg ilyen szemléltető módon. — A falu egyénileg dolgozó parasztjai is igyekeznek a munkálatokkal többet akarnak termelni, de még eredményesebb volna munkájuk, ha az alapszervezet veeztősége és ennek nyomán a tanács is jobban segítené őket. Milyen lehet például a tanács és az alapszervezet vezetőinek versenyszervező munkája az egyénileg dolgozó parasztok között, mikor annak nyilvánosságával sem törődnek. Ezt bizonyítja, hogy a főtéren álló néhány versenytábla üresen bámul a járókelőkre. Schuler Sándor elvtárs, a tanács végrehajtóbizottságának titkára egyúttal a községi pártbizottság tagja is csak ígérgeti, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy legalább hetenként a versenytáblán hirdessék a jól dolgozó, jó eredményt elérő dolgozó parasztok nevét. Ez nemcsak elismerés a jól dolgozók iránt, de 4^gyúttal serkentőleg hatna a lemaradók felé is. Végeredményben előre vinné a munkákat. A Szabad Föld esetében az aktívákkal tartott megbeszélés eredményes volt. Eredményes volna a faluban is, ha az alapszervezet részéről a népnevelők, az aktívák mind többet lennének a dolgozó parasztok között, beszélgetnének velük, felvilágosítanák őket az egyes külföldi belföldi eseményekről, meghallgatnák őket, s igyekeznének negítséget adni problémáik megoldásában. Számtalan probléma van, amelyek foglalkoztatják Bonyhádon is a dolgozó parasztokat, választ várnak kérdéseikre. Ennek egyik legjobb példája az egyik összejövetel, amelyet Rákóczi Féteréknél tartottak az elmúlt hetekben, s amelyen részt vett Szabó elvtárs, a községi párt- bizottság titkára is. Több, mint 40 dolgozó paraszt gyűlt itt egybe, de ha nagyobb lett volna a szoba, még többen is lettek volna. Szó esett itt a XX. kongresszusról, az adóról, a begyűjtésről, a többtermelés egyes kérdéseiről stb. Böte András például, egyes dolgozó parasztok véleményét tolmácsolva. hiányolta, hogy kevés műtrágyát kapnak, s ez akadályozza a többtermelést. Várszegi Imre mindjárt azzal válaszolt, hogy ez nem lehet ok arra, hogy kevesebbet termeljenek. Mindjárt elmondotta tapasztalatait, hogyha megfelő mennyiségű állatot tartanak, mint ő, akkor meg lehet oldani a többtermelést, mert lesz elegendő trágya, amellyel a talajerő utánpótlását lehet biztosítani. Több ilyen megbeszélésre, mondhatni tapasztalatcserére van szükség Bonyhádon is, csak ehhez az alapszervezetnek az eddigieknél több segítséget kell adnia. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a községi párt végrehajtóbizottság is nagyobb gondot fordítson az alapszervezet vezetőségének segítésére. Eddig ugyanis az a helyzet, hogy a kollektív vezetés elvének betartása terén helyes, jó határozatokat hoznak, de annak végre hajtásába még nem mindegyik vb-tag vesz részt. A HELYI IPARI VÁLLALATOK PROFILJÁNAK KIALAKÍTÁSA: karítja majd le a kukoricaszárat. Az aratást is kombájn végzi. — Tavaly nagy előnyt jelentett az, hogy a kombájn aratott — mondják a tagok. — Az ősziárpa aratásánál például 6000 forintot takarítottunk meg, és ami a legfontosabb, nem csírázott ki, nem rothadt meg a mag kint a keresztekben. Amit csak lehet, most is kombájnnal akarjuk learattatni. Nem köny- nyebb lesz így a munkánk? ^ Könnyen felszedjük a hat hold cukorrépát is, mert a kiemelést is elvégzik a gépállomás gépei. Ha már azt mondjuk, hogy nagyüzemi gazdálkodást folytatunk, akkor a legmesszebbmenőkig ki kell használnunk a gépeket. — És ott van az épülő új istállónk. Aratás utánra teljesen elkészül. Eddig nem voltak meg felelő épületeink, a jószágállományunk emiatt nem tudott nagy hasznot hozni, őszre ötven darabra szaporítjuk fel a szarvasmarhaállományt, a meg nemfelelőket kiselejtezzük. Disznókat hizlalunk eladásra — 195 000 forint bevételre számítunk belőle. Tejből, miegymásból majd 81 000 forintra számi tunk zárszámadáskor. A pénzjövedelemnek így több mint felét a jószágállomány adja. Igaz, el is megy belőle 100 ezer a juhhodály építésére — az is ötszáz férőhelyes lesz. Ez a kukoricagóré 40 000 forintba került. Sokat kell még kiadnunk erre is, arra is, mert hiszen 1952-ben jóformán a semmivel kezdtük. Majd ha már mindennel egyenesbe jövünk... amikor már a szarvasmarhaistálló mellé felépült a magtár, a lóistálló, a gondozói lakás..., akkor a mostaninál sok kai jobban meg tudjuk mutatni, mire képes a közös gazdálkodás, mennyivel előnyösebbb az egyéninél. A harci Alkotmány példája igazolja, hogy egy kisebb termelőszövetkezet is bebizonyíthatja a nagyüzemi gazdálkodás hatalmas fölényét. Jól gazdálkodnak a munkaerővel, amit csak lehet, géppel végeztetnek, a kézi munkaerőt a könnyebb munkára használják fel. Ha esetleg egyesek vitába szállnak még azzal, hogy ebben a szövetkezetben a jövedelem nagyobb, mint az egyéni gazdáké, ám vitatkozzanak. Egy bizonyos. A szövetkezet tagsága nem rabja a földnek, mint az egyéni paraszt, könnyebben, kevesebb fáradsággal végzi munkáját. És éppen ez a szövetkezeti gazdálkodás egyik főbb előnye. Kedves, külsőleg az ismerkedés első pillanatában megnyerő ember Ferenczi 1st. ván szedresi pedagógus, a művelődési otthon igazgatója. Az első percekben megállapítható, hogy rendes, becsületes ember a maga nemében — mondjon bárki bármit — jóindulatúan foglalkozott min dig a község kulturális életével s az események mozzanataiból kihámozható, hogy törekedett a község lakossága részéről felmerülő kultúr- szomj kilégitésére. S hogy milyen siker koronázta törekvését, azt jól tudják a község vezetői, vitatkoznak is rajt, bírálják. Természetesen joguk vám, sőt, kötelességük bírálni a falu kultúrmunkásai- nak munkáját, mert a személyeskedéstől, rosszindulattól mentes bírálat, csak segítséget nyújthat, magasabb színvolnalra emelheti a következő műsorokat. De csak bírálatban nem merülhet ki a segítség, melyet egy művelődési otthon igazgatója vár a község vezetőitől. A bírálat mellett szükséges, hogy tanácsot is adjanak, beszélgessenek vele, figyeljék munkáját, látogassák meg a próbákat, az Több segítséget... előadásokat és mondják el észrevételeiket... vitatkozzanak. Ferenczi István valamikor pap volt. Református pap. — Meggyőződött róla, hogy nézetei helytelenek voltak és — bizonyos, hogy alapos meg+ gondolás után — feladta állás pontját, megpróbált új életet kezdeni. Kár lenne vitatni, hogy milyen nehéz neki és egyáltalán nehéz-e haladni a sok zsákutcát rejtő úton, az akadályok között, melyeket talán akaratlanul is lát maga előtt, ö új életet kezdett, — ennek végső sikere még visz- sza van —, de nézetünk szerint talán továbbra is mellette kellene állni, segíteni, a hóna alá nyúlni, hogy könnyebb legyen neki az út? Érdemes gondolkodni ezen, s ha gondolkodunk, arra a megállapításra jutunk, — kénytelenek vagyunk belátni —, hogy Ferenczi Istvánnak fokozott segítségre van szüksége... — Megkapja ezt? Kap, de nem kielégítő segítséget... Olyan kijelentés hangzott el róla, hogy úgy végzi a munkáját, mint egy gépember. Lehet, de vajon az oktatási állandó bizottság tagjai, vagy a párt és a tanács vezetői hányszor keresték fel, hogy elmondják ezt, vajon hányszor hívták meg maguk közé beszélgetni és kérdezték meg tőle, hogy milyen nehézségek akadályozzák meg munkáját? Köny nyen össze lehetne számolni] Ha ez megtörtént volna, akkor nem fűtött volna a saját fájával a művelődési otthonban, amit talán még ma sem kapott vissza, akkor talán jobban sikerült volna * a seregszemle körzeti bemutatójának lebonyolítása is. A jelen pillanatokban is szüksége lenne segítségre, mert helytelennek tartjuk azt a nézetet, amit vall a község kulturális életének rendezéséről. Sok kellemetlenség et- okozó megosztottságot jelenthet, hogy a DISZ-szervezet keretén belül külön válik a kultúrcsoport a művelődési otthontól... Legyen DISZ kultúrcsoport, de működjön az a művelődési otthonnál, ahol szem előtt lesz a párt, a tanács vezetőinek, ahol bármelyik pillanatban meglátogathatják őket és segítséget nyújthatnak neki a pedagógusok, ne pedig egy félreeső kastélyban, ahol az a veszély fenyegethet, hogy a ping-pon- gozásban kimerül a fiatalok tevékenysége, vagy ha megoldható, adjanak helyet a község vezetői ebben a kastélyban a művelődési otthonnak is, s a jelenlegi kullúr- házat használják fel iskolának, vagy amire éppen szükség van. Állítólag nézeteltérések voltak a bevétel hovafordítása miatt. Könnyen megoldható ez, csak egy gazdasági felelőst kell választani, melléje eéetleg egy három, vagy négytagú ellenőrző bizottságot — lehet DISZ tagokból — s mindenki tudni fogja, hogy milyen költségek merülnek fel a művelődési otthon vezetésénél. BUNI.
