Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-26 / 123. szám

1956 MÁJUS 26. TOLNAI NAPLÓ 3 Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez I A második ötéves terv oktatásügyi célkitűzései megyénkben Elmondotta: Dr. Tucsni László A második ötéves tervünk az oktatásügy területén is olyan fejlesztéseket helyez kilátásba, amely majd nagy mértékben viszi előbbre a megye ifjúságá­nak iskoláztatását az oktatás­ügyi intézmények hálózatának bővítését és korszerűsítését. Felszabadulásunk előtt a megyében mindössze 5 kö­zépiskola működött. E közép­iskolákban évente alig 200 volt azoknak a száma, akik érettsé­givel a kezükben indulhattak az élet küzdelmeire. Már 1955- re elértük, hogy a megyében 5 helyett 13 középiskola készíti fel ifjúságunkat az egyetemi tanulmányokra, vagy közvetle­nül az életre. Ma már vala­mennyi járásunknak megvan a maga általános gimnáziuma. Már 1955-ben az alig 200-ról 577-re ugrott a végzetteknek a száma. A második ötéves terv végére pedig el kell érnünk, hogy a végzők száma megha­ladja majd a 700-at. Újabb paraszt, munkás és egyéb származású tanulók előtt kell majd megnyítniok középisko­láinknak a kaput. Ennek a célnak a megvalósí­tása érdekében, a tolnai és a kg. technikumból általános gimnáziummá átalakuló paksi gimnáziumot 8 tanulócsoportos középiskolává szándékozzuk fejleszteni. Minthogy Pakson jelenleg nincsenek meg a le­hetőségei a párhuzamos ősz­► tályokkal működő középiskola kifejlesztésének, tervbevettük 8 tanulócsoportos gimnázium építését, valamint a tolnai gimnázium bővítését is. A szellemieken kívül nem feledkezünk meg a testi neve­lés fejlesztésével együttjáró követelményekről sem. Éppen ezért a dunaföldvári és a ta­mási gimnáziumot a II. ötéves tervben tornateremmel szándé­kozunk ellátni, és korszerűsí­tési célokat fog szolgálni a dombóvári tanítóképző torna­termének központi fűtéssel való ellátása is. Mindezek ellenére munkánk­ban a súlyponti kérdés még­sem a középiskola, hanem az általános iskola lesz. El kell érnünk, hogy ne legyen a me­gyének olyan fiatalja, aki legalább az általános iskola VIII. osztályát ne végezte vol­na el. A politechnikai oktatás szor­galmazása azt fogja majd je­lenteni, hogy az általános is­kola az eddiginél jobban fog az életre nevelni. Éppen ezért a szakkörökben, a gyakorló te­rületeken, a Micsurin-állomá. sokon folyó gyakorlati mun­kát az eddiginél lényegesen ha­talmasabb támogatásban kell részesítenünk. Fokozni kell iskoláinknak korszerű szemléltető eszközök­kel történő ellátását. Évente az Szekszárdi ipari fejlesztéséről Felszabadulásunk óta foglal­koztat az a gondolat, miért nincs arányban a mi kis váro­sunk fejlődése a hozzá hasonló városokéval. Nem harcolunk mi szekszárdiak talán annyira a fejlődésért, mint másutt? — Vagy talán vezető kádereink nem teszik magukévá eléggé ezt a kérdést? Nem, nem ez az oka! Dolgozó népünk bizalmá­ból pártunk olyan kiemelt ká­derekkel irányítja Szekszárd életét is, akik számtalanszor tettek bizonyságot arról, hogy rászolgáltak a nép, a párt bi- l zalmára és derekas jó munkát végeznek. A felszabadulás óta számos eredmény bizonyítja, hogy a fejlődés itt is olyan mértékű, milyenről a felszaba­dulás előtt álmodni sem mer­tünk volna. De ez a fejlődés, amint azt már mondtam, az összehasonlításnál lassúbb, — mint másutt. Szerintem két fő oka van annak, hogy Szekszárd iparilag lemaradt és nem terelődött eléggé ránk a figyelem. Elő­ször, hogy közlekedésileg nem a legszerencsésebb Szekszárd helyzete. Másodszor ahhoz, hogy megfelelő ipari üzemeket működtessünk, nincs elég vi­zünk, annak ellenére, hogy so­kat javult városunk vízellá­tása. Ezért a közlekedési hálóza­tunkba okvetlen be keli kap­csolni a Szekszárd—gemenci hajóállomás tervét és a hozzá vezető 4 kilométer útépítést, mert ezt a problémát a Sió-csa­torna szeszélyes vízállásai miatt nem tudjuk megoldani. Vízel­látásunk olyan mérvű bővíté­sét, amely ipari üzemeket is megfelelően el tudna látni, szintén csak a Duna partján építendő víztárolóból tudnánk végérvényesen megoldani. Nem vagyok hozzáértő, de a 24 évi ittlétem óta megállapí­tottam, annyit költött váro­sunk már a vízellátás meg­oldására, hogy szerintem két­szer meg lehetett volna belőle oldani a Duna partjáról való bevezetést. Közelfekvő bá­nyáink is lehetővé teszik, hogy Szekszárd is rendelkezzen ipari üzemekkel és ezen ke­resztül lépést tudjon tartani az általános fejlődéssel, amely nekünk is legalább annyira szívügyünk mint más városok dolgozóinak. HUSSY KÁROLY. eddigi 800 000 forint helyett 1 millió forintot kell erre a célra felhasználni. De nem szabad megfeled­kezni az általános iskolások testi neveléséről sem. Éppen ezért az általános iskolai torna­termeknek tornaszerekkel tör­ténő ellátására, sportfelszerelé­sek vásárlására, általános is­kolai bajnokságok lebonyolítá­sára kétszer annyi hitelt kell felhasználni, mint az első öt­éves tervben. A megye a társadalmi úton létesített tantermek létesítésé­ben az első ötéves terv folya­mán is élenjárt. Ennek volt a következménye az, hogy 146 tanteremmel szaporodott a tan­termek száma, pedig beruhá­zásból csak 35 új általános is­kolai osztályterem készült. A jövőre vonatkozólag az ál­talános iskolai osztálytermek számát beruházásból az eddigi­nek a kétszeresére kell emel­nünk. E cél megvalósítása ér­dekében általános iskolai osz­tálytermek építésére 21 millió forintot kívánunk fordítani. Szekszárdon befejezzük a 20 tantermes általános iskolát, 8 tantermes általános iskola épül majd Bonyhádon, 4 tantermes — a felsőtagozat számára — készült iskolát kap majd Ma- gyarkeszi, Szakcs, Iregszemcse, Kölesd, Báta s emellett 10 két- tantermes általános iskola is Ismert dolog, hogy Domb­óvár Déldunántúl legnagyobb vasúti gócpontja. A domb­óvári vasúti üzemek többezer vasutas férfi munkaerőt foglal­koztatnak, ugyanakkor a vas­utasok feleségei sok helyen gyermekeik szívesen dolgozná­nak, hogy a család jövedelme nőjön. Erre, sajnos, ezideig nincs mód, pedig népgazdasági szempontból is fontos volna a könnyebb munkára alkalmas nők és fiatalok foglalkoztatása. Nem is kerülne sokba a dombóvári volt Dőry-féle kon­zervgyár üzembehelyezése. E gyár fel tudná dolgozni két nagy dombóvári tsz, valamint az egész járás termelőszövet­kezeteinek és egyéni gazdáinak terményeit. Kedvezően oldható meg a szállítás is — sok irány­ba vezet vasútvonal és most is üzemképes az az iparvágány, amely a gyártelep udvarát köti össze az állomással. A gyár hűtőberendezése is kifogástalan állapotban van, üzemképes. A gyár üzembehe­lyezéséhez csupán néhány gép­re volna szükség — a régiek már elavultak. A nyersanyagellátásba be lehetne vonni a nagy- és kis­kondái haltenyésztő vállalatot, a dombóvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Válalatot. így a zöld­szerepel tervünkben, amelynek megvalósítása révén a megye tanteremszámát csak beruhá­zásból 69-el növeljük. De nem feledkezünk meg a legifjabb nemzedékről sem. A terv szerint Bonyhádon, Szek­szárdon, Sióagárdon és Zom- bán építünk 75, illetve 50 férő­helyes korszerű napköziottho­nos óvodát. Bár nem közvetlen felada­tunk, de gondoltunk a nevelők­nek lakással történő ellátására is. Éppen ezért még 1957-ben átadjuk rendeltetésének a szekszárdi 4 lakásos bérházat. Emellett pedig az 5 esztendő folyamán még 17 lakással kí­vánjuk enyhíteni a lakás­hiányt. Mindent egybevetve, mintegy 30 millió forint felhasználásá­val a második ötéves tervünk­ben nagy lépést kívánunk ten­ni a kétváltásos oktatásban használt tantermek csökkenté­sére, az oktatás színvonalának emelésére. Ezek a dióhéjban összeállí­tott adatok minden oktatás­ügyi dolgozót lelkesedéssel töltsenek el és olyan hangula­tot teremtsenek nevelőink kö­rében, hogy az oktató- nevelő munka minőségi javításával is járuljunk hozzá a második öt­éves tervünk célkitűzéseinek maradéktalan megvalósításá­hoz. ség- és gyümölcskonzervek mel lett hús- és halkonzervet is lehetne gyártani. Ki lehetne bővíteni a nagy- és kiskondái halastavat a Dombóvár melletti Tüske-pusz­táig, ugyanis itt elég nagyki­terjedésű talajvizes terület van, melynek nagyrészén most is álj a víz, így legelőnek sem felel meg. Többszörös haszonnal jár­na a sertéstenyésztő vállalat telepeinek bővítése, ugyanis a sertéstrágyát szükségtelen len­ne vagonokkal elszállítani, az a halastóba etetésre megfelel­ne, biztosítani lehetne a hús­konzervgyártáshoz szükséges sertéshúst, ugyanakkor javíta­ná a járás zsír- és húsellátását. Úgy hiszem, jelentős pro­bléma oldódm, meg ezzel, 250— 300 nőnek és fiatalnak biztosí­tanának állandó munkát, nyá­ron pedig további 400—500 idénymunkást lehetne foglal­koztatni; Nem nagy beruházással ko­moly könnyűipari üzemet le­hetne létesíteni, mely esetben a gyártelep sokkal jobban ki lenne használva, mint most, hiszen azt jelenleg élelmezési raktárnak használják, mely­re sokkal kisebb igényű épü­let is megfelelne. IFJ. EGRI PÉTER ifjúmunkás, levelező. Á Fornádi Állami Gazdaságban befejezték a 40 holdas komlótáblán az indák válogatását A Fornádi Állami Gazdaság, ban 1952-ben telepítették az első 5 holdas komlótáblát. Négy év alatt a telepített terü­let 40 holdra nőtt, s már a múlt évben igen jelentős bevételi forrása volt a sörgyártásnál nélkülözhetetlen komló a gaz­daságnak. Múlt évben például még csak 17 hold hozott termést, de több mint 177 000 forint ér­tékű komlót szüreteltek le. A termés már az első évben el­érte a holdankénti 283 kilo­grammot, ami fiatal telepítésű komlónál jelentős eredmény­nek számít. Az idén már sokkal nagyobb termést takarítanak majd be a 40 holdas tábláról. Csütörtökön délben Zséli Mihály komlóker­tészeti brigádja befejezte az egyik legfontosabb tavaszi munkát, a cölöpökre futtató drót felhelyezését. A 27 hold- nyi öregebb — 2 éves — tele­pen végeztek az indák váloga­tásával és felvezetésével is. Már csak a 13 hold újtelepí- tésű komló futtatása van hátra. Ugyancsak csütörtökön délre fejezték be a 40 holdas táblán a bolha elleni porozást. Ezc a munkát eddig kézierővel, az idén először géppel végezték. A Fornádi Állami Gazdaság komlótelepéről az országban számos új telepítést látnak el dugvánnyal. Csupán ebben a hónapban több mint 80 000 jó­minőségű gyökeres dugványt küldött Zséli Mihály komló- kertészeti brigádja az ország különböző részébe. A székku- tasi Dobó Katalin Termelőszö­vetkezet például 15 000, a hód­mezővásárhelyi Vörös Lobogó Termelőszövetkezetnek is 30 000 dugványt küldtek a többi között. A komló megtermelésénél azonban sokkal nagyobb gond­ja is van Zséli Mihály brigád­jának. Már tavaly is alig tud­ták átmenteni a 17 hold termé­sét egy ideiglenes szárítóba, s félő, hogy az idei csaknem kétszerannyi termés jelentős része veszendőbe megy, nagy befogadóképességű szárító hiá­nyában. Épül ugyan egy szá­rítóberendezés, melyet július 31-én kellene átadni rendelte­tésének, de a komlótermesz­tők nem bíznak a Szekszárdi Magasépítők munkájában. Pe­dig a szárító ha nem készül el, sokezer forint drága valutát kell fizetnie az országnak azért, hogy sörkedvelők kívánságá­nak kielégítése végett a Forná- don kárbaveszendő komlót külföldi behozatallal pótolják. A másfél éve épülő szárítót különben is átadhatnák már rendeltetésének, ha csali nem elefántcsontból építik. A komá­romi Duna-híd ugyanis, ami sokkal precízebb munkát igé­nyel, nem egészen 1 év alatt készült el. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Á politikai munka megjavítását tűzte ki célul a bátaszéki Búzakalász Tsz pártszervezete A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezetben, bár az idei évben a késői kitavaszodás, az árvíz okozta nehézségek miatt komoly problémákkal küzdöt­tek, erőteljesen megindult a munka a tavasziak elvetése, s napjainkban már azok ápolása területén. Éppen e nehézségek leküzdése adott nap, mint nap új erőt a termelőszövetkezet tagjainak. Szította e lelkese­dést pártunk és államunk ha­tározatai, mint például a má­sodik ötéves terv megvitatásra bocsátott irányelvtervezete, s nem utolsó sorban a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa tapasztala­tai, amelyet a pártszervezet igyekezett a maga területén felhasználni. Mindezekből legfőbb tanúság ként a pártszervezet azt a tanú ságot vonta le, hogy az eddigi­eknél még sokkal nagyobb erő. vei kell a kommunistáknak, a pártmunkának, a gazdasági fel­adatok megoldása felé fordulni. Éppen ezért az egyes munkate­rületeket gondosan felülvizs­gálták a pártszervezet vezetői, szorosan együttműködve a tsz vezetőségével, s ahol hiba mu­tatkozott, oda a legjobban hoz­záértő kommunistákat és pár- tonkívüli dolgozókat igyekez­tek állítani. Ennek hatására különösen a tehénállomány­nál van nagy fejlődés, amit az is bizonyít, hogy a februári 6.2 literes fejési átlagról áp­rilisban 11.6, e hónapban pe­dig közel 14 literes fejési át­lagot értek el. Természetesen nem ment ez olyan könnyen, mint ahogy ezt itt leírjuk. Elsősorban azért, mert Petes elvtárs, amikor a pártszervezet vezetői erről be­szélgettek vele, először hallani sem akart arról, hogy a tehe­nészetbe menjen. Az érvekkel alátámasztott felvilágosító munka azonban végül hatott, s ezután Petes elvtárs már vál­lalta e megtisztelő pártmegbí­zatást. Mit mondtak el neki? Elsősorban is azt, hogy az állat tenyésztés, s benne a tehené­szet is egyik legfontosabb része a termelőszövetkezetnek, s fel­tétlenül olyan emberre van szükség, aki érti a dolgát és megfelelő jövedelmezőséggel tudja irányítani e fontos mun­kát. Ki vállalhatná tehát e fon­tos megbízatást mint éppen egy kommunista. Nyilvánvaló, hogy a sikerhez hozzájárultak az olyan pártonkívüliek is, mint Verebi Mihály, aki szere­tettel, hozzáértéssel bánik az állatokkal s azok, mint ahogy a fenti példa is mutatja, meg­hálálják a gondosságot. Szó sincs róla, hogy ezen a területen nincsen még javítani való, de erre is gondolnak. Ugyanis az állatállomány a földterülethez viszonyítva még igen kevés. Azonban a második ötéves terv irányelvtervezeté­nek tanulmányozása közben a termelőszövetkezet tagjai már szedik össze az adatokat, számbaveszik termelőszövetke­zetük lehetőségeit, amelynek nyomán saját ötéves tervüket kidolgozzák, amelynek értel­mében ezt a problémát is meg akarják oldani. A felvilágosító szó, a kom­munisták példamutatása a pár­tonkívüliek lendületét is fo­kozza, amely megmutatkozik, hogy például a kukoricájukat már kapálják, a répák sarabo- lását már elvégezték, s a borsó­nál már a második művelést, a gazolást végzik. Erre a lelkese­désre azonban továbbra is szükség van, hiszen jónéhány hold területe van a termelő- szövetkezetnek, amelyen az ár­víz és a gyakori esőzések miatt még csak ezután kerül sor a rövidtenyészidejű kukorica el­vetésére. Úgy kell bizony ellop­kodni az időt, de nap, mint nap figyelik a tsz tagjai a ta­lajt, s amint 2—3 holdon meg­indulhat a munka, máris kez­dik. Számszerűleg is nagyot fej­lődött a tsz, hisz az elmúlt évihez képest mintegy 80 tag­gal, több mint 200 hold földdel gyarapodtak. A pártmunka te­rülete is ezzel együtt nőtt, nem is beszélve a feladatokról. Ép­pen ezért a legutóbbi párttag­gyűlésen a népnevelőhálóza­tot is bővítették. Azt is elhatá­rozták, hogy kéthetenként rendszeresen beszélgetnek a párt és a tsz vezetői a népne­velőkkel, hogy tájékoztassák őket egyrészt az eredményekről, a további feladatokról, másrészt maguk is kint a helyszínen szerezzenek tapasztalatot, s a tsz-tagok véleményét, kezde­ményezését azonnal hasznosít­hassák, valamint a mutatkozó hibák kiküszöbölésére az intéz­kedéseket azonnal megtehes­sék. A népnevelők ilyenirányú segítésére a taggyűlés Végh Pál elvtársat, a pártszervezet titkárát, Báli elvtársat, a tsz elnökét, Szabó elvtársat, az el­lenőrző bizottság elnökét és Imre Ferenc elvtársat, az agro. nómust bízta meg. Ez az el­osztás lehetővé teszi, hogy a népnevelőket nem újabb érte­kezletek tartásával terhelik, hanem kint a területen ebéd­időben keresik fel és beszélget­nek el velük. Az elmondottakból is látszik, hogy a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet pártszerve zete igyekszik a termeléshez közelebb kerülni, a politikai munkát javítani, hogy a meg­lévő hiányosságok kiküszöbö­lése nyomán ezévbten nagyobb eredményeket érjenek el, s újabb dolgozó parasztokkal erősítsék a termelőszövetkeze­tet. SZÓ VÁ TESSZÜK... Egy dolgozó nő panasza Fonyódi Istvánná, Szekszárdon a Táncsics-utca 32. szám alatti lakik. Egyedül él két gyermekével. Dolgozó nő. Reggel 8 óra előtt indul munkába ég este 5 óra után tér haza. Ha­vonta visszatérő kellemetlenségben van része. Ugyanis a vil- lanypénz beszedő sohasem találja otthon és ilyenkor egy kis cédulát hagy az ajtón, melyben felszólítják, hogy a villany­pénzt fizesse be itt és itt, ekkor és ekkor. Fonyódiné szombat délután ér rá és ekkor elmegy kifizetni a villanyszámlát, de akkor már késő, mivel a számlát már félretették azzal a kel­lemetlen mellékkörülménnyel, hogy villanyát kikapcsolták és a bekapcsolás újrakérelmezése címén 10 forintot kell fizetnie. Fonyódiné többször kértet hogy a villanyszámlát vi­gyék munkahelyére, mint ahogy több munkatársnője eseté­ben, ezt meg is teszik. Érthetetlen módon ezt a| kívánságát nem teljesítették. Nagyon szeretne pontosan fizetni és nagyon \szeretné, ha nem kellene ismételten egy önhibáján kívüli körülmény miatt a villanyszámlájára esetenként 10 forintot ráfizetni. Úgy véljük, kívánsága jogos!

Next

/
Oldalképek
Tartalom