Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-25 / 122. szám
1956 MÁJUS 25. TOLNAI NAPLÓ 3 Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez Saját erőnkből hozzuk rendbe a kultúrotthon!, a könyvtárat, a mozit és a sportpályát A második ötéves terv folyamán községünkben is jelentősen kell fejlesztenünk a kulturális és sportintézményeinket, amelyek a község dolgozó népének és ifjúságának nevelését szolgálják. Eddigi munkánk során már értünk el eredményeket, kulturális intézményeink, berendezéseink azonban jelenlegi állapotuk mellett további korszerűsítésre szorulnak, (például a kultúrotthon, könyvtár, mozi, sportpálya). Munkánk eredményes elvégzéséhez nem csupán az állami támogatást kell felhasználnunk, hanem mozgósítanunk kell a társa- ■dalmi és tömegszervezeti erőket is. Mindenekelőtt meg kell szüntetnünk a múltban kialakult elszigetelődést, befeléfor- dulást, amikor szervezeteink önmagukért dolgoztak több-kevesebb eredménnyel, s elhanya golták azoknak a kulturális léte sítményeknek a fejlesztését, gondozását, amelyek az egész község kulturális színvonalának emelését szolgálták. Különösképpen fontos feladatunk lesz a második ötéves terv folyamán az, hogy határozottabban és alaposábban támaszkodjunk a termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztságra, s ezen belül a parasztfiatalságra. Megvalósítandó feladatok: a kultúrotthon korszerű és ízléses berendezése, felszerelése (bútorok, kályhák, szórakoztató játékok stb.). Alapos felvilágosító munkával el kell érnünk, hogy a kultúrotthon a község olyan művelési központjává váljék, ahol dolgozó népünk kellemesen töltheti el pihenő idejét. örömmel állapítható meg, hogy az utóbbi évek során jelentősen megnőtt az olvasók száma. Könyvtárunk könyvállományát társadalmi úton jelentősen növeltük ugyan, de a továbbfejlesztés ezen a területen is szükséges. Részben a községfejlesztési alapból, részben további folyamatos könyvgyűjtéssel biztosítanunk kell, hogy a tervidőszak végére legalább 3000 kötetes népkönyvtár álljon a dolgozók rendelkezésére. A könyvek megfelelő elhelyezéséhez még két szekrény lesz szükség a már berendezett olvasószobába. Legsürgősebben el kell végezni sportpályánk korszerűsítését (futópálya, röplabda- pálya, megfelelő öltöző, pálya bekerítése). A szükségletnek megfelelően ki kell egészíteni a sportegylet egyoldalú, csak a labdarúgásra kiterjedő munkáját. Népszerűsíteni kell az atlétikát és a többi sportágat is. Alaposabban be kell vonni a sportolásba a község parasztifjúságát. A jelentősen megnövekedett mozilátogatás szükségessé teszi mozihelyiségünk korszerűsítését. Át kell térni a normálfilm vetítésre. A kulturális és műveltségi színvonal emelésének elengedhetetlen kelléke az iskola fejlesztése, megfelelő tanteremmel, szemléltető eszközökkel való ellátása. A dolgozók szakképzettségének emelése érdekében meg kell szervezni a munkaidőn kívüli oktatást. Ezen a területen nagyobb megértést kell tanúsí- taniok a párt, üzemi és tömegszervezeti vezetőségeknek. Megfelelő számú és jólkép- zett pedagógusaink minden erő feszítése csak kis eredményt tudott elérni eddig az iskolán kívüli oktatás terén a részvétlenség miatt. Tevékeny előadói munkaközösség létrehozása is szükségessé válik, ahol népszerű tudományos, ismeret- terjesztő előadások folynak majd a gazdasági munka, az állattenyésztés érdekében. Ezeknek az eredményei folytán dolgozó parasztságunk a szövetkezeti gazdálkodást jobban megszereti. Ha ezeket részben is meg tudjuk valósítani, nagyban előre viszi községünk s ezen keresztül a többi község, hazánk kulturális életének és nevelésének színvonalát. Ifjúságunk nagyrésze a nevelés által az állam hasznos tagjává formálható. Pincehelyi pedagógusok KARCOLAT Reméljük, nem igy gondolja a dombóvári járási tanács Van egy kis község a dombóvári járásban — a neve Mu- csi. Ebben a kis faluban is egyre erősebben érdeklődnek a falu lakói a társas paraszti gazdálkodás, a termelőszövetkezet eredményeiről, lehetőségeiről. A dombóvári járási tanács nagyon helyesen segíteni akart mucsi lakóinak, hogy eljussanak egy szomszédos község termelőszövetkezetébe, és ott minden szóbeszédnél erősebben, a saját szemükkel lássák mi-mindenre képes, ha összefog a közös termelésre a sok apró egyéni gazdaság. A segítő szándékot csak dicsérni lehet. Annál csúnyább azonban, ha a szándékot nem követi a tett, sőt, a tanács egyes vezetői alkalmat adnak a tanácsokba vetett bizalom megrendítésére. MI TÖRTÉNT MUCSIN? A község földművesszövetkezete a látogatást megelőző napokban szervezni kezdett. Nem is kellett sokat beszélni, mert a második este a faluban már mindenki arról beszélt, hogy másnap — Apar- hantra megyünk. — Reggel Dombóvárról küld a járási tanács autót. Ezt el is hitték a Mucsiak. Miért ne hitték volna? A tanács mondta, az úgy is lesz. Eredetileg úgy számoltak, hogy negyvenen látogatnak Aparhantrat ám vasárnap kora reggei a földművesszövetkezet előtt mintegy 60—70 egyéni gazda várja türelemmel a nagy garral ígért dombóvári autót. Múltak az órák, csendben szemerkélt az eső, Mucsiban már a nagymisére is beharangoztak és az emberek még mindig vártak... És vártak Aparhanton a Március 9. Termelőszövetke- zeg tagjai is, várták a látogatókat. A bográcsokban Totyogott a borjúgulyás, sült a rétes és a szövetkezet tagjai mindent előkészítettek, hogy vendégeik kellemesen érezzék magukat az aparhanti milliomosok között. Mindebből semmi sem lett, hiába sütöttek-főztek Aparhanton, a vendégek csak nem jöttek. Nem is jöhettek, mert a dombóvári járási tanács rég elfelejtette, hogy autót ígért a Mucsiaknak. Hogy hogyan vélekednek erről Mucsin és Aparhanton, megtudhatják Dombóváron is, csak látogassanak ki a két községbe. A falu lakóit nem lehet becsapni még a dombóvári járási tanácsnak sem. A mi célunk az, hogy minél több egyénileg gazdálkodó paraszt ismerkedjen a szövetkezés lehetőségeivel, a közös gazdaság előnyeivel. Ezt kellene segíteni a dombóvári elvtársaknak is. A földművesszövetkezet hiába agitál, hiába szervez, ha egye sek felelőtlenül lejáratják nemcsak a szövetkezetei, hanem a tanács ígéretébe vetett bizalmat is. Reméljük, a dombóvári járási tanács ezután nem így képzeli ct termelőszövetkezetek fejlesztését, erősítését. Sz. R. Megjelent a Pártélet új száma A Pártélet új, májusi száma első helyen közli Dunai Ferenc: Második ötéves tervünk fő feladatairól című cikkét. Sárkány László: A kommunista gyárvezető című írását. „A pártélet napi kérdései’’ c. rovatban Bassa Endre: A pártszerű vitáról című cikkét közli a folyóirat. Győrffy Béláné: Hogyan vizsgálják a pártszervek a termelőszövetkezetek gazdálkodását című írásának második, állattenyésztésről szóló részét közli a folyóirat új száma. Megjelent még Lakos Sándor: Gondolatok a személyi kultuszról és funkcionáriusaink munkamódszeréről írt cikke. A tapasztalatcserét segíti Tatár Imre: A Győr-Sopron megyei Hírlap a műszaki fejlesztésért, Szívós Péter: Pártmunka az aratásnál és Jászai Ilona: Egy tudományos intézet pártéletének tapasztalatairól c. írása. A „Nemzetközi kérdések” rovatban Kőműves Imre: Indonézia című írása jelent meg. Fellendült a DISZ élet a Tolnanémedi Kendergyárban Évek óta meggyökeresedett nézet volt a Tolnanémedi Ken. dergyárban az, hogy „a fiatalokkal itt semmit sem lehet kezdeni’’, „a fiatalok itt mindenben az utolsók”. Egy évvel ezelőtt lapunkban is arról írtunk, hogy rosszak az üzem DISZ fiataljainak termelési eredményei, nem folyik verseny köztük, csak papíron, nincs DISZ-élet, kultúrmunka, amihez pedig minden lehetőség, felszerelés a fiatalok rendelkezésére áll. A hibák főokát abban jelölte meg a cikk, hogy az üzemi pártszervezet és a gazdasági vezetés nem foglalkozik kellően a fiatalokkal. Egy év alatt nagy változás ment végbe az üzem DISZ- szervezetének életében. A fiatalok már feltalálták magukat a DISZ-ben — legutóbb már a hatodik műsoros estet rendezték — és ami ezzel összefügg, javulnak a fiatalok termelési eredményei is, élénk verseny folyik a DISZ-fiatalok, DISZ- brigádok között. Novemberben választották újjá a gyár üzemi bizottságát. Ekkor lett az üzemi bizottság kultúrfelelőse Ferenczi Rózsa óvónő. Azt a feladatot kapta a pártszervezettől és az üzemi bizottságtól, hogy hozza létre a a kultúrcsoportot. Nem volt könnyű feladata, leküzdeni azt a közönyt, ami hosszú idő óta uralkodott a fiatalok közt. — Szinte egyenként beszélgetett el a fiatalokkal, győzte meg azokat, akik az első időkben elmaradtak a próbákról. Az eredmény: először egy több, kisebb jelenetekből álló műsort adtak elő, februárban pedig betanulták Moliere: ,,A fösvény” című vígjátékát. A kul- túrcsoport nemcsak a gyárban, hanem a szomszédos községekben: Pálfán, Szőlőhegyen is fellépett. A kultúrmunka nagymértékben segítette el a DISZ- élet fellendülését. Sokan emlékeznek a fiatalok közül március 11-ére. Késő estig tartott a műszaki értekezlet, ahol a termelés feladatait beszélték meg. Az értekezlet után Sebestyén Ferenc párttitkár és Gyuricza János, az új üb. elnök felkereste a fiatalokat az üzemben. „Mit szólnátok, ha versenyt indítanánk a fiatalok közt” — kérdezték. — „Aztán mi értelme annak.” — így fordították vissza többen a kérdést. — „Volt itt már verseny nagyon sok, de semmi eredményt nem hozott. Megtettük a vállalást, aztán azt se tudtuk, ki az első a versenyben, meg aztán mindenki így is úgy dolgozik, ahogy tud.” Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, a műszaknak már régen vége volt, amikor megszületett a versenykihívás, amely szerint a most alakult „Vörös Csillag” DISZ-brigád versenyre hívja ki a másik műszakban dolgozó fiatalokat. A verseny pontjai: Az egy főre eső terv napi és havi teljesítése, a szálhozam növelése, az igazolatlan hiányzás kiküszöbölése. (Erről egyébként a másnap versenyszerződéssé vált kihívás úgy szól, hogy „Igazolatlan hiányzás esetén a vétkező tagot a brigádból kizárjuk.”) Az eredmény: április 4-ig 20 százalékkal emelkedett a versenyző fiatalok átlagteljesítménye. azok a fiatalok, akik állandóan 100 százalék alatt teljesítették normájukat, elérték a 100 százalékot. Az április 4-i ünnepi termelési értekezleten pedig jutalmat kapott a legjobb brigád, Mészáros Lajos „Vörös Csillag’’ brigádja. A verseny azóta is folyik a fiatalok közt, rendszeresen értékelik a versenyt, a verseny- táblán állandóan ott találhatók a fiatalok nevei. Mészáros Lajos 130, őri Anna 101, Fülöp Katalin 117 százalékot teljesített május 21-én. Jobban is keresnek a fiatalok és a fizetési borítékok tanúskodnak arról, hogy érdemes versenyezni. Jól agitálnak a szövetkezeti mozgalom fejlesztése mellett a hátai Rákóczi Tsz tagjai A szövetkezeti mozgalom fejlesztésének legjobb agitátora maga a szövetkezeti tag. Az új és a jobb gazdasági formának több szempontból lehet méltó hirdetője az a szövetkezeti paraszt, amelyik szakított a régivel, az újat választotta. Egyrészt jól agitál a szövetkezeti mozgalom mellett az a tsz- tag, amelyik harcol azért, hogy napról napra többet teremjen a föld, eredményesebben alkalmazzák a fejlett technikát a termelésben. Ezen keresztül főbb jut önmagának és a családjának, jobban él, jobban öltözködik és virágzóbb lesz a közös gazdaság. Másrészt okos szóval is agitálhat, kell is, hogy agitáljon egy szövetkezeti tag. Ma ugyanis az egyéni parasztok saját jövendőjüket látják a szövetkezetben, igénylik, hogy beszéljenek nekik a jövőről. S elsősorban attól a szövetkezeti paraszttól akarják hallani, hogy milyen a közös gazdálkodás, aki tegnap vagy éppen tavaly még a kis parcellán gazdálkodott. Tehát nagyon is szükség van most arra, hogy a szövetkezeti tagok jól dolgozzanak, jól agitáljanak. Ezért megnéztük, hogy áll ez a kérdés Bátán, a nemrég alakult Rákóczi Termelőszövetkezetben. Bátán, mint mondják, az •egyéniek szeme most a Rákóczi Termelőszövetkezeten van. Türelmetlenül várják, hogy az árvízkárok helyreállítása mellett tudnak-e többet termelni egy hold földön a Rákóczibeliek, mint ők. Jut-e egy termelőszövetkezeti tagnak több gabona, kukorica és egyéb termény a közösből, mint amit az egyénieknek jövedelmez a kisparcella? Ha igen, és a Rákóczibeliek nem zárják be a szövetkezet kapuit, akkor sok olyan bátai gazda belép a Rákócziba, aki egykét évvel ezelőtt még idegenkedett a szövetkezettől. Hogy jó lesz-e a termés, mennyi lesz az osztalék? — erre most még nem lehet igennel, vagy nemmel válaszolni. Amit a terméssel kapcsolatban mondhatunk, az a következő: a Rákóczi Tsz 178 holdat kitevő határában úgyszólván nyoma sincs, hogy. milyen hatalmas pusztításokat tett itt az árvíz. A megmaradt őszi vetésekre duplán szórtak ki pétisót a szövetkezet tagjai s ha valami elemi csapás nem éri, rekord- terméssel fizet. Mintaszerűen munkálták el a szövetkezet 15 hold négyzetes kukoricavetését is. Akármelyik egyéni gazdának visz el a kukoricatábla mellett az útja, — bár mindenkinek sietős most a dolga Bátán — mégis megáll s‘ gyönyörködik a szép kukoricában. Hasonló szép a szövetkezet határában a többi vete- mény is. Minden egyéni gazda csak elismerően nyilatkozik a Rákóczi Termelőszövetkezet tagjainak munkájáról,' a munka eredményeiről. És amint Szeleczki József, a szövetkezet párttitkára mondja, a tagokon nem múlik, hogy rekordtermés legyen. Amit megtehetnek, azt megteszik azért, hogy meggyőződhessenek az egyéni gazdák arról: a nagy táblában a gépek segítségével, közösen, könnyebben, többet lehet termelni. Eny nyit erről. Hívják-e és beveszik-e a szövetkezetbe az egyénieket a Rákóczibeliek? — ez a másik kérdés. — Ha becsületes, munkaszerető gazda kéri felvételét, szívesen magunk közé vesszük, sőt a szövetkezeti gazdálkodás fölényeinek megismertetésével hozzásegítjük az egyéni gazdákat ahhoz, hogy minél előbb megtalálják helyüket és utána rövidesen számításukat a szövetkezetben — mondja Bajnok Sándor elvtárs, a szövetkezet egyik alapító tagja. őszintén szólva, egy kicsit jogosan, tartott több bátai gazda, főleg középparaszt attól, hogy a Rákóczibeliek nem hívják, illetve nem veszik maguk köré. A tavasszal ugyanis Szabó Ferenc és Szűcs András jómódú középparasztokat csak azért nem vették fel a Rákóczibeliek, mert 13 hold földdel, kocsival, lóval és egyéb gazdasági felszereléssel mentek volna a közösbe. Angyó Istvánnal pedig azért nem igen váltottak szót eddig a Rákóczi tagjai, mert nagyapjának és dédöregapjának évtizedekkel ezelőtt több mint 50 holdja volt. Viszont ő maga a felszabadulás előtt, meg napjainkban is, becsülettel, bérmunkás nélkül dolgozott s dolgozik gazdaságában. — Rájöttem, illetve rájöttünk, hogy nagyot vétettünk a szövetkezeti mozgalom ellen, — mondja a párttitkár. — Sajnáljuk, de ami megvolt, azt visz- szacsinálni már nem lehet. Ellenben igyekszünk jóvátenni hibáinkat. Rendszeresen eljárunk Angyó Istvánhoz is, Szűcs Andráshoz is (Szabó Ferenchez nem, mert ő közben belépett a helyi Vörös Zászló Tsz-be). Beszélgetünk velük s már meg is mondtuk mindkettőjüknek, hogy szívesen látjuk őket a közösben, szívesen dolgozunk velük együtt. Ők megígérték, hogy az ősszel belépnek. Rajtuk kívül persze másokhoz is eljárunk beszélgetni a szövetkezetről. Itt van például Máthé István, aki, ugyan az ősszel kíván belépni a tsz-be, de már most aláírja a belépési nyilatkozatot s az őszszel vesz részt a közös munkában. De rajta kívül többen is vannak ilyenek. Nem sajnáljuk a fáradságot, szívesen magyarázunk a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos tapasztalatainkról minden egyéni gaz dának. És én is mondhatom az egész tagság nevében, hogy minden olyan dolgozó parasztot szívesen veszünk magunk közé, aki eddig is becsületes volt, meg most is az. A Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai okosan, jól agitálnak szövetkezetük mellett. A fentieken kívül a tsz pártszervezete a közeljövőben veszi fel — tagjelöltség nélkül — Gyuricza Mihály volt középparasztot a pártba, mert jól dolgozott, megérdemli, hogy az élcsapat tagja legyen. Arról is szó volt, hogy Gyuricza Mihályt mezőgazdasági szakiskolára küldi a tsz. Ezzel is igazolni akarják a Rákóczi Tsz tagjai azt, hogy ma megbecsülik, értékelik a volt középparasztot a maga szorgalmával, a maga szaktudásával együtt. A közös gazdaság fejlesztésére is nagy gondot fordítanak az új termelőszövetkezet tagjai. Még ebben az évben 18 férőhelyes tehénistállót, négy vagon terményt befogadó górét és 100 férőhelyes süldőszállást építenek a szövetkezetben. A közeljövőben vásárolnak 10 tehenet és szinte kivétel nélkül felnevelik azt a 16 üszőborjút, melyet mint árvízkárosultak kaptak másik tsz-től. így biztosítják a bátai Rákóczi Tsz tagjai az alapját annak, hogy rövidesen virágzó legyen, napról napra fejlődjön erősödjön szövetkezetük.
