Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

* TOLNAI NAPLÓ 1956. MÁJUS 4. Május 1-i ünnepségek ! a megyében Bonyhád Bonyhád község dolgozói méltóképpen ünnepelték meg május elsejét. Bár kellemetlen hideg, esős idő volt, a dolgozók színpompás felvonulását nem tudta megzavarni. Közel háromezren vonultak el a tanácsháza előtt felállított dísztribünön megjelent elnök­ség előtt. Rengeteg ötlettel ké­szített, a dolgozók munkahe­lyére jellemző kicsinyített gé­pekkel, anyagokkal feliratokkal tarkították a menetet. A Bony­hádi Zománcgyár dolgozói egy autóra szerelve a következő fel­iratú táblát vitték: „Az első 5 éves tervben 6 millió forintos beruházással új zománcozó csarnokot kaptunk.“ Egy má­sik táblán a legjobb dolgozók munkasikereit mutató számok olvashatók: „Qillmann János 208, Weiszbürger Vilmos 177 százalék“ és így tovább. Kedves képet mutatott a cipőgyáriak felvonulásában egy teherautó kisgyerek, s közülük kiemelkedve egy üvegkalitkába fehér galamb repdesett. A gép­állomás dolgozóinak felvonulá­sát egy csapat motorkerékpáros nyitotta meg, s utána a kü­lönböző gépek következtek. A feliratok többsége az ifjúmun­kások sikereit mutatta. „Pálfi István ifjúmunkás zetoros, tel­jesítése 168 százalék,“ olvastuk az egyik táblán. A termelőszövetkezetek a következő feliratú táblával mentek: „Előre a 3 százalékos termésátlagnövelés eléréséért.“ A malom dolgozóinak táblája büszkén hirdette, hogy másod­szorra is elnyerték az élüzem címet. Még hosszan lehetne sorolni a felvonulás érdekességeit, lel­kes hangulatát. Nem is beszél­ve a délutáni sport- és kultúr- rendezvények, majd az estéli bál sok-sok kedves epizódjá­ról. Jelkép is volt ez a nap, hi­szen a rossz idő ellenére is jól sikerült: előrevetve, hogy Bonyhád község dolgozói az ünnep után a termelés terüle­tén is hasonló lelkesedéssel lát­nak munkához, új sikerek el­éréséért. Tolna Pattogó indulók hangjára éb­redtek az ünnep reggelén a tolnaiak, a honvéd helyőrség zenekara adott zenés ébresz­tőt. Szemerkélt az eső, a szél egyre erősödött, de kilenc órá­ra az üzemekben, a vállalatok­nál már együtt voltak az ün­neplőbe öltözött dolgozók. A dísztribünön elfoglalta he­lyét az elnökség. A község ve­zetői, a helyőrség képviselői az üzemek legjobb dolgo­zói, köztük a 76 éves Orbán Já­nos, a párt régi harcosa, aki közel hatvan évvel ezelőtt, ti­zenhét éves korában vett részt először — Budapesten — a má­jus elsejei felvonuláson. Vidám, éneklő, piros nyak­kendőjüket lobogtató úttörők nyitották meg a menetet, utá­nuk a gimnázium tanulói jöt­tek, majd a helyőrség díszsza­kasza. A Selyemfonó és a Tex­tilgyár dolgozói gyártmányaikat hozták el a felvonulásra. A Sertéstenyésztő Vállalat dol­gozóinak menetét lovasok nyi­tották meg, majd egy feldíszí­tett, traktorvontatta pótkocsin egy hatalmas földgömböt hoz­tak, körülötte felirat: „Világ proletárjai egyesüljetek.“ \ földművesszövetkezet dolgozói is teljes létszámban jöttek el a felvonulásra. Bár az eső megzavarta a programot, mégis vidám han­gulatban ünnepelték a tolnai dolgozók május elsejét. Bátaszék Hűvös szél fújt, s erősen esőre hajlott az idő az ünnep reggelén. Ez azonban nem gá­tolta Bátaszék község dolgozóit abban, hogy méltóképpen meg­ünnepeljék május elsejét. Szűcs Imre elvtárs, a községi pártbi­zottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd a bajai úttól hosszú sorokban vonult fel az ünneplő tömeg, mintegy 2500 ember, a Sztálin út elején fel­állított díszemelvényig, ame­lyen a párt, a tanács, a tömeg­szervezetek* képviselői és az élenjáró dolgozók foglaltak he­lyet. Színes, érdekes volt a felvo­nulás. A fiúiskola fúvószene­kara nyitotta meg a sort, ele­venítő, hangulatos indulókkal. Utána zászlókkal, feliratokkal vonultak a különböző vállala­tok dolgozói; a vasutasok, a postások, termelőszövetkezeti tagok, az Alsóleperdi Állami Gazdaság és az erdészet dolgo­zói, a dolgozó parasztok, stb. A felvonulóknak szinte minden csoportja tartogatott valami kedves, ötletes meglepetést. Az állami gazdaság felvirágzott zetorokkal vonult fel, egy ko­csin pedig különböző gazdasági épületek modelljei, a Búzaka­lász Termelőszövetkezet építke­zési tervét ábrázolták. Nem voltak szegények ötletben az erdészet dolgozói sem: Egy tár­szekérre gyönyörű kis erdőt va­rázsoltak, pázsittal, üdezöld fenyőgalyakkal, s egy kedves pirostetejű erdészlakkal. A délután folyamán változa­tos sportműsor, este pedig a földművesszövetkezet éttermé­ben táncmulatság szolgálta a dolgozók szórakozását. Pincehelyen A pincehelyiek úgy tervez­ték, hogy május elsején a köz­ség szélén lévő sportpályára vonulnak fel, s egésznapos mű­sor lesz. Sajnos a kedvezőtlen idő miatt tervük meghiúsult, így történt, hogy a pincehelyi dolgozók május 1-én a községi kultúrházban ünnepeltek. Délelőtt úgy 10 óra felé mint­egy 300 ember jelenlétében Fa­zekas István elvtárs a gép­állomás párttitkára rövid beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét, beszélt eddigi si­kereinkről és utalt további fel­adatainkra. A délelőtti ünnep­ség keretén belül felléptek a kis óvódások pincehelyi népvi­seletben. Ezenkívül az úttörő zenekar és az iskolások szóra­koztatták kultúrműsorral az egybegyűlteket. A mostoha időjárás ellenére a pincehelyi gépállomás gépei közül 10 dolgozott. Amint Si­mon elvtárs, a gépállomás igaz­gatója mondotta, szükség volt arra, hogy az ünnepek egy ré­szét is munkával töltsék, mert bár négyzetes kukoricavetésben első a gépállomás megyei vi­szonylatban, mégis mutatkozik lemaradás a gépi talajmunka elvégzésében. Walter Ulbricht és Otto Grotewohl levele a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez Május 1-e a nyugati országokban BRÜSSZEL A belga nép széles körben emlékezett meg május 1-ről, a dolgozók nemzetközi szolidari­tásának napjáról. Az ország sok városában gyűléseket és tüntetéseket rendeztek. Jel­szavakban követelték a munkás osztály akcióegységének meg­szilárdítását, harcra buzdítottak az életviszonyok megjavításá­ért,az új háború veszélye ellen. Brüsszelben a nagygyűlésen J. Blume, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága Poli­tikai Bizottságának tagja mon­dott beszédet. ATHÉN A görög szakszervezeti ta­nács május 1-én a „Kentrikon” színházban nagygyűlést rende­zett. A dolgozók ezrei gyűltek össze a színház épületében és a színházat körülvevő téren. A gyűlésen Arapisz, a görög szak- szervezeti tanács főtitkára, Pa- padimitriu parlamenti képvi­selő és mások szólaltak fel. A résztvevők viharos tapssal fogadták a szovjet szakszerve­zeteknek a görög dolgozókhoz intézett üdvözlő táviratát. OSLO Május 1-én egész Norvégiá­ban népes tüntetéseket rendez­tek. — A lapok úgy vélik, hogy Norvégia az egyetlen olyan nyugati ország, ahol a kommunisták és a szociálde­mokraták közös tüntetésekkel emlékeztek meg május 1-ről. Az oslói május 1-i felvonulá­son több mint tízezren vettek részt. GENF Bernben, Zürichben, Basel- ben, Lausanneban és más svájci városokban május 1-én tüntetéseket és gyűléseket ren­deztek a dolgozók nemzetközi ünnepe tiszteletére. Genf ben, Sionban, Sierre- ban és néhány más helyen a tüntetéseket és gyűléseket a munkásmozgalom egysége megszilárdításának jegyében tartották. A Munkapárt, a szo­ciáldemokrata párt, a keresz­tény, katolikus és más szak- szervezetek tagjai egységes so­rokban vonultak fel az utcákon és tereken. OTTAWA Kanada számos városában nagygyűléseket rendeztek má­jus elseje tiszteletére. Nagy­szabású gyűlést tartottak To­rontóban, ahol Tim Buck, a ha­ladó munkáspárt főtitkára mon dott beszédet. Ezenkívül még számos kanadai városban ren­deztek nagygyűléseket, ame­lyeken a haladó munkáspárt és a szociáldemokrata párt kép­viselői, szakszervezeti és köz­életi személyiségek szólaltait fel: Berlin (MTI). A Neues Deut­schland csütörtökön közölte, hogy Walter Ulbricht elvtárs, Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottságá­nak első titkára és Otto Grote­wohl elvtárs, a párt Politikai Bizottságának tagja, április 26-án levelet küldött a Német Szociáldemokrata Párt vezető­ségének, Erich Ollenhauer elv­társ pártelnök kezeihez. Kétségtelen, hogy Németor­szág munkásosztályának közös érdekei és céljai vannak, — hangzik a levélben — jóllehet a munkáspártok között bizo­nyos véleménykülönbségek áll­nak fenn. Közös érdekeink és céljaink megfelelő alapot nyúj­tanak a megegyezéshez. Elér­kezettnek tartják az időt ahhoz, hogy a megegyezés elősegítésé­re mindkét részről tegyenek meg mindent az ellentétek és az akadályok kiküszöbölésére. A Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa, Né­metország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának javaslata alapján, ajánlotta a köztársaság elnökének, hogy kegyelmezzen meg minden olyan személynek — saját ál­lításuk szerint a Német Szo­ciáldemokrata Párt tagjainak —, akik vétettek törvényeink ellen, akik különböző kémköz­pontok szolgálatában álltak. Ezek a bíróságok által elítélt személyek kárt okoztak a Né­met Demokratikus Köztársaság nak, tehát nem pártállásuk, vagy eltérő politikai felfogásuk miatt büntették meg őket. Hisz- szük, hogy e személyek sza- badonbocsátása lényegesen elő­segíti az alaptalan előítéletek­nek és más akadályoknak az áthidalását, amelyek a német- országi munkáspártok megegye zésének útjában állnak. Azon­ban nem szabad kétségnek fel­merülnie a tekintetben, hogy a Német Demokratikus Köztár­saságban, épp úgy, mint min­den más államban, ezután is megbüntetik a törvény ellen vé tőket. Úgy véljük, elvárhatjuk a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségétől, hogy a maga ré­széről szintén mindent meg­tesz a munkáspártok megegye­zését gátló akadályok kiküszö­bölésére. E célhoz vezető lépést jelentene, ha a Német Szociál­demokrata Párt úgynevezett „keleti irodája“, amely lénye­gileg nem más, mint a Német Demokratikus Köztársaság el­len irányuló diverziós és kém­központ, haladéktalanul meg­szüntetné aknamunkáját. Ilyen szerv fenntartásához nincs szükség. Mindenkor készek vagyunk tárgyalni arról, hogy valameny. nyi közös érdekű kérdésben tá­jékoztassuk egymást. Minden­kor készek vagyunk a nyugat­németországi szociáldemokrata elvtársak küldöttségeit vendé­gül látni, hogy a helyszínen saját London (MTI). Brentano nyugatnémet külügyminiszter és Hallstein külügyi államtit­kár szerdán Londonba befejez­te háromnapos tárgyalásait az angol kormány vezetőivel. A két nyugatnémet politikus a többi között Eden miniszter- elnökkel, Macmillan pénzügy- miniszterrel, Selwyn Lloyd kül­ügyminiszterrel és Thorneycroft kereskedelemügyi miniszterrel folytatott megbeszélést. A tárgyalásokról szerdán hi­vatalos közleményt adtak ki, amely szerint a nyugatnémet és angol államférfiak egész sor nemzetközi problémát vitat­tak meg, beleértve a közel- és távol-keleti kérdéseket is. A szovjet vezetők londoni látoga­tásáról és tárgyalásairól a köz­lemény leszögezi: az angol és a nyugatnémet államférfiak „őszintén remélik, hogy a leg­utóbbi angol—szovjet megbe­szélések a nemzetek közötti bi­zalom tényleges növekedésének kezdetét fogják jelezni.“ Ami az európai kérdéseket és főleg Németország újraegye­sítését illeti, a közlemény hang súlyozza, hogy a kelet—nyugati leszerelési program megvaló­sulása „jórészt a Németország­Newyork (TASZSZ). Az ame­rikai Legfelső Bíróság a napok­ban olyan döntést hozott, hogy „a felforgató tevékenységet el­lenőrző hivatal“ vizsgálja felül az Amerikai Kommunista Párt­nak a Mccarran-törvény alap­ján történő úgynevezett nyil- vántartásbavételéről szóló hatá rozatát. Mint ismeretes, a Mccarran-törvény előírja az összes olyan szervezet nyilván- tartásbavételét, amelyet a hiva­tal a „komunista akció," vagy a „kommunista front“ szerveze­teinek kategóriájává sorol. A nyilvántartásbavétel megtaga­dását a törvény ötévi börtön- büntetéssel és tízezer dollár szemükkel győződhessenek meg róla, mit alkottak dolgozóink. Hisszük, hogy ez a helyes út, amely közelebb visz bennünket a munkáspártok megegyezésé­hez. Reméljük, hogy Önök is megvannak győződve a meg­egyezés szükségességéről. ban és másutt fennálló politikai problémák megoldásától függ.“ Vagyis ebben a kérdésben az angol—nyugatnémet tárgyalá­sokon lényegében elutasították Guy Mollet francia miniszter- elnöknek azt az állásfoglalását, amely szerint Németország újra egyesítéséhez a leszerelésen ke­resztül vezet az út. A londoni tárgyalások egyik fő pontja az volt, hogy Nyugat- Németország továbbra is járul­jon hozzá a területén állomá­sozó megszállócsapatok költsé­geinek fedezéséhez. Anglia erre a célra 50 millió fontot követelt a következő költségvetési évre. Nyugat-Németország ezeket a követeléseket már több ízben visszautasitotta. Az AP értesü­lése szerint kompromisszumos terv van készülőben, amelynek értelmében Nyugat-Németor­szág áruszállításokkal, nem pe­dig készpénzzel járul hozzá a te rületén állomásozó megszálló csapatok fenntartásához. Brentano egyébként a tár­gyalások befejeztével szerdán egy tiszteletére rendezett ebéd során beszédet mondott, s ab­ban határozottan kijelentette, hogy „az Odera—Neisse határ elismerése nem jöhet szóba.“ pénzbüntetéssel bünteti. A Leg felső Bíróság úgy döntött, hogy a hivatalnak a kommunista pártra vonatkozó említett hatá­rozata kétes bizonyítékon ala­pul. A Daily Worker szerkesztő­ségi cikkében helyesli a Leg­felső Bíróságnak ezt a dönté­sét, mint „a bill of right“ (azaz az alkotmányos törvénytelen­ség) helyreállításáért vívott harc“ részleges, de igen fon­tos győzelmét és egyúttal ismét felhívja a figyelmet a hivatásos besúgórendszer felhasználásá­nak megengedhetetlen mód­szereire, amelyekhez az ameri­kai minisztérium folyamodik. Hivatalos közlemény Brentano londoni tárgyalásairól Az amerikai Legfelső Bíróság törvénytelennek minősítette a Kommunista Párt üldözését Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet zsébet-híd előtti téren négy­szeres áron tovább adta... Pénze mindig volt. Nekem is adott, mert igen jó szívvel vi­selte a gondomat, nálánál hű­ségesebb pajtást keresve sem találhatott az ember. (5. Folytatás.) Drage szájából hallottom elő szőr azt a szót, hogy hazamen­ni... Ez a fiú haza akart menni. — Neked még az is van? Ha­zád?... Csak úgy izott a szeme. — Az én hazám arra van — és délnek mutatott. — Ott sokkal másabbak az emberek, ott hin­ni lehet a szónak. Csak nevettem rajta — buta, még ilyen is van... ahol a pénz terem, ott a szegény em­ber hazája... — Ti magyarok azért nem tudtátok megtartani a hazáto­kat, mert így gondolkoztok. Egy kész filozófus veszett el ebben a gyerekben. Egyre job­ban érdekelt, de sokszor hiába kérdeztem, fedélzetmosás vagy pihenőidőben nem válaszolt, leszegte fejét és dühösen dör­zsölte a padlót. Bolond, gondol­tam magamban — mégis titok­ban tiszteltem. Igaz, négy esz­tendővel idősebb volt nálam és ő már akkor ismerte az éle­tet. Lányokkal is volt dolga. Ennek én már a világ dolgairól semmi újat nem mondhattam... Pesten úgyszólván minden va­lamire való alvilági helyet is­mert. Remek üzleteket kötött... A Duna parti lebujokban órá­kat, kávét vásárolt a részeg matrózoktól és néhány perccel később a Belvárosban, az Er­Bizonyára ismeri, milyen a fiatalember. Könnyelmű és bohó. Nem gondol a holnapra, él a mának és különösen, ha egy falusi gyermek keveredik ilyen nagyvonalú társaságba. Irigyeltem a hanyag elegáns mozdulatait, a könnyű, üresen fecsegő beszédjét, amivel öt perc alatt meghódította a ki­szemeltet... Persze nem volt ne­héz azokat meghódítani, mert képzelheti, hogy nem a legmű­veltebb városi nőkkel találkoz­nak a segéd-matrózok... Nekem még azok a fonnyadt, festett éjszakai nők is úri dámáknak látszottak... Még csak tizenhét éves voltam akkor... És mindezt Dráge ismertette meg, ő vezetett be a női dol­gokba is és én hűséges tanít­ványnak bizonyultam. Drage életem első embere, aki szív­ből jól bánt velem... Meg az­után nemcsak egyívású cimbo­rák voltunk — sorstársak is... A szülei valahol az al-Duna rnellett laktak, román állampol gárok voltak. Ahogy mesélte, még kisgyereknek se számított, amikor 1944-ben az újvidéki fiú menhellyel Budapestre me­nekítették... A bátyja Jugoszlá­viában maradt, harcolt a Titó partizánok között, a szüleiről meg azt sem tudta élnek-e, hal­nak-e. — Különben is — mond­ta egyszer — ha kicsi koromba nem kellettem nekik, most már, hogy a magam embere lettem, ők nem kellenek nekem; Egyszóval hozzám képest ez a Drage egy igen művelt fiú volt... Szerettem volna igazán mélyen a leikébe látni, mert sokszor magamra hagyott a ha­jón — és sosem beszélt arról merre csavargóit olyankor. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom