Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-23 / 120. szám
t TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 23. Jugoszláv lapok a francia-szovjet tárgyalásokról Belgrád (TASZSZ). A Borba és a Politika nagy jelentőséget tulajdonít a Moszkvában lezajlott francia—szovjet tárgyalásoknak. A Politika „Párizs Moszkvában“ című vezércikkében ezt írja: Sikerrel zárult le egy újabb fontos látogatás és békeszerető diplomáciai akció: Guy Mollet és Pineau befejezték tárgyalásaikat a szovjet vezetőkkel és közzétették az igen érdekes közös nyilatkozatot. A két kormány közös erőfeszítésekkel közelebb tudja hozni egymáshoz álláspontját olyan mértékben, amennyire ezt jelenlegi politikájuk megengedi és amennyire az események alakulása és a béke megőrzése megköveteli. Reálisan kell nézni a dolgokat — folytatja a lap — kelet és nyugat között még nincs meg a kellő bizalom. A moszkvai jelentés is utal erre. Ez természetes következménye a többéves hidegháborúnak. A Párizs és Moszkva közötti tárgyalások éppen azért nagy jelentőségűek, mivel az egyik fontos utat építhetik ki kelet és nyugat fokozatos közeledéséhez. Egészbenvéve, amint látjuk, a mérleg pozitív: Franciaország és a Szovjetunió közelebb került egymáshoz, jobban megérti egymást, megfogalmazta a kölcsönös együttműködés alapjait és kereteit, s ez fontos ösztönzője az európai közeledésnek. Mindkét fél elégedett a tárgyalások eredményeivel és minthogy azok a béke és az egymás mellett élés alapján folytak, miért ne üdvözölhetnék őket mindazok, akik az egymás mellett élés alapján a békéért harcolnak? A párizsi vezetők moszkvai látogatása és a további kapcsolatok, amelyek e tárgyalások eredményei lesznek, a pozitív stabilizáló elem szerepét töltik be az európai helyzet javulásának folyamatában. A Borba a francia—szovjet tárgyalásokat kommentálva ezt írja: Az egymás mellett élés, amelyről a francia és a szovjet államférfiak beszéltek és amelyet a záróközlemény teljes mértékben támogat, már nem a kölcsönös türelem és meg nem támadás értelmében vett egymás mellett élés, hanem ezt már a jóindulatú megértés, a biza lom és az együttműködés jellemzi. Csak üdvözölhetjük a hasonló jellegű további lépéseket, amelyek megnyitják az utat a nagyhatalmak aktív és építő együttműködéséhez. Az angol külügyminiszter beszéde London (MTI). Selwyn Lloyd angol külügyminiszter hétfőn beszédet mondott az angliai Newarkban. Foglalkozott a nemzetközi politikában legutóbb bekövetkezett fejleményekkel, valamint a brit nemzetközösség helyzetével. A Szovjetunió és a nyugati országok kapcsolatairól szólva Selwyn Lloyd ezeket mon: dctta: „A nyugat jelenlegi kapcsolatait a Szovjetunióval a baráti nyíltság olyan légköre jellemzi, amely ebben a mértékben még sohasem volt ta- tapasztalható a második világháború befejezése óta.“ Az angol külügyminiszter kijelentette továbbá, hogy „csökkent a nukleáris háború veszélye“, majd arról beszélt, hogy a nyugati országok most a gazdasági és kulturális versengés „újabb szovjet gőzhengereivel“ találják magukat szemben. Dibrova szovjet vezérőrnagy az amerikai csapatok díszszemléjén Berlin (MTI). William H. T. Turner az Európába vezényeli amerikai légierők parancsnoka hétfőn „az amerikai haderő napja” alkalmából díszszemlét tartott az Amerikai Egyesüli Államok nyugatberlini csapatai fölött. A díszszemlén P. A. Dibrova vezérőrnagy a Berlinben állomásozó szovjet csapatok parancsnoka is megjelent. Rossz kártyákra elhelyezett tét Moszkva (TASZSZ). — A. ^Leontyev a .fenti címmel áj többi között a következőkelj írta a Krasznaja Zvjezdában: A napokban újabb tömb terve született meg. Az elnevezést még nem találták ki. Li Szin Man, Csang Kaj- Sek és Ngo Dinh Diem katonai szövetségéről van szó. Közük, hogy az amerikaiak délkoreai, tajvani és délvietnami bérencei „elvben” már megegyeztek, hogy katonai egyezményt kötnek és most oldják meg a „technikai problémákat’’; A burzsoá sajtó közleményei ezt „helyi kezdeményezésnek” tüntetik fel, elhallgatják, hogy a tömb igazi kéz deményezője az Egyesült Államok, amely azonban, úgy látszik, a háttérben akar maradni. A tervezett katonai szövetségnek — folytatta Leontyev — az a feladata, hogy egyesítse az Egyesült ÁUamok három kardcsprtető bérencének erőfeszítéseit. Az* amerikai tábornokok már régen emlegetik a Kína elleni „három frontot”. A cikkíró megjegyzi, hogy Washingtonban azt számolgatják. hány katonát szállíthatnak az ázsiai „szövetségesek”. A. Leontyev ezzel kapcsolatban így ír: Az új tömb kezdeményezői számítgatásaik közepette elfeledik, hogy Csang Kaj- Seknek valaha többmilliós had serege volt. De ez nem mentette meg a vereségtől. Eszükbe juthatna a koreai és az indokínai háború szomorú tapasztalata. Az Egyesült Államok agressziv körei azonban semmibe veszik a múlt tanulságait, nem akarnak lemondani csődbejutott politikájukról. Uj tétet helyeznek el a rossz kártyákra. Ebben a hazárdjátékban az Egyesült Államok és ázsiai „szövetségeseire” csak új vereségek várnak. Libanon nem fogadta ei az amerikai kölcsönt Beirut (TASZSZ). Mint az A1 Ahbar című lap közli, illetékes forrásból ismeretessé vált, hogy a libanoni kormány elutasította az Egyesült ÁUamok kölcsönajánlatát. Az amerikai kormány 17 mülió libanoni font kölcsönt kínált Libanonnak az országot az arab országokkal összekötő utak építésévei kapcsolatos kiadások fedezésére. Az elutasítás oka az, hogy az Egyesült Államok magas kamatot követelt. Nehre javaslata Algéria problémájának megoldására Újdelhi (MTI). Mint a Reuter jelenti, Nehru miniszterelnök az indiai népi kamarában kedden ismertette 5 pontból álló tervét, amelyet az algériai kérdés tárgyalások útján történő rendezésére dolgozott ki. A terv Algéria valamennyi lakosának egyenlőségén alapul. Nehru a következőket mondotta: „India kormánya mély aggodalommal és sajnálattal látja azokat a súlyos fejleményeket, amelyek Algériában immár nagyszabású konfliktus méreteit öltötték. Attól az őszinte óhajtól vezérelve, hogy hozzájáruljon a viszály megszüntetéséhez, és az olyan tárgyalások útján megvalósuló rendezéséhez, amely barátságot és együttműködést teremt az érdekelt felek között az indiai kormány a következő gondolatokat veti fel: 1. A békés légkör megteremtése érdekében mindkét fél vés sen véget az erőszaknak; 2. a francia kormány ismerje el Algéria önálló nemzeti létét; 3. mondják ki az Algériában élő lakosok egyenlőségét, tekintet nélkül a faji különbségekre; 4. mondják ki, hogy Algéria minden ottlakó ember hazája, tekintet nélkül a faji hovatartozásra; 5. ezeknek az elgondolásoknak alapján kezdjenek közvetlen tárgyalásokat.’’ Pineau Kievből Jerevánba utazott Kiev (TASZSZ). Christian Pineau francia külügyminiszter nejével, kíséretével és a francia újságírókkal együtt május 22-én elindult Kievből Jerevánba Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (18. folytatás.) És hogy nemcsak a rendőr egyéni véleménye volt mindaz, amit Poljecsevóban mondott, arról hamarosan személyesen is meggyőződhettem. A megyeszékhelyre — Mariborba vittek és ott már tizen gyűltünk össze a börtönben. — Egy hét után a szlovén fővárosba. Ljubjanába vezetett utunk; Szépen szaporodtunk, már nyolcvan emigráns várakozott itt sorsára. Bolgárok, románok, magyarok;;; Két nap múlva tovább szállítottak Beo- grádba — újból szaporodott a létszám. Tizenegy nap az egyik fővárosi börtönben, utána Ko- vacsica és ebben a szerbiai városkában három hónapot töltöttem a szövetségi köztársaság adófizetőinek pénzén. Régi, nyirkos várbörtönbe zártak. Egy szűk odúban huszonheten zsúfolódtunk össze. A berendezés a szokásos — egy vödör víz, mellette a kübli, a földön feküdtünk. Egyetlen szó rakozásunk a tetűirtás. Olyan ütemben szaporodtak, hogy sosem irthattuk őket eléggé. Akadt másfajta szórakozás is. Mi, akik már több, mint esztendeje hányódtunk összevissza, le voltunk rongyolódva. Elképzelheti, milyen bűz szorult abba a börtönceüába. — Szellőztetni mégsem mertünk, mert fáztunk. A negyedik vagy ötödik napon hoztak hozzánk hét bolgárt, frissen fogták őket a határon, rajtuk nagykabát volt. A bolgárok mindenáron ki akarták nyitni az ablakot, ők nem fáztak; — Nem nyitjuk ki, inkább a bűz, mint a hideg... — Addig vitatkoztunk, amíg összeverekedtünk. A harcban a románok a mi pártunkra álltak. A rabőr az ajtón kívül nézte egy darabig a harcot, csak akkor zavarta szét a társaságot, amikor véresre fajult a verekedés. — Más börtönben az ilyen verekedésért szigorúan büntetik a rabokat — itt nem büntettek külön, mert nem voltunk állam polgárok. Kelet szemete keveredett itt össze és a jugók még jói össze is rázták ezt a társaságot. Állandóan marakodott egymással bolgár és román nacionalista. Dobrudzsán vitatkoztak és verekedtek még itt is. Én ezekkel semmi közösséget nem vállaltam. Ahány ember, annyi felfogás... Az egyik gazdag paraszt volt, valahol a Balkánhegység rózsatermő völgyeiben, a másik ügyeskezű zsebtolvaj, akit a bukaresti rendőrség körözött, a harmadik kincs után szaladt, a negyedik megvert egy falusi párttitkárt Makó környékén. És mindegyik azt mondta, hogy a kommunizmus, a kommunista terror elől menekült hazájából. Politikailag senki sem képzett engem, minderre a saját megfigyeléseim alapján kellett rájönnöm. A második hónap után már arra gondoltam, mégis jobb lenne Magyarországon ... Ott elítélne a bíróság határsértésért és legalább tudnám hány hónapig leszek börtönben, de itt? — Szó sem lehetett bíróságról, külföldi állampolgárt nem állítanak bíróság elé Jugoszláviában ... Az emigránsokat. szökevényeket kilenc—tíz hónapra börtönbe zárják... és gondoskodnak arról, hogy ez a börtön aztán örökre emlékezetes maradjon. Akinek pénze volt, az itt is jobban élt. Naponta megkérdezte a foglár: — Kinek van pénze?... Akinek pénze akadt ,az hozathatott magának élelmet, cigarettát. Két bolgárnak még volt pénze és ezek hozattak be élelmiszert. Milyenek az emberek? — Az egyik bolgár igazságosan elosztotta társai között az élelmet, a másik azonban senkinek sem adott, hanem a maradékot fekvő szalmájába dugta, a feje alá... A koszt nagyon gyenge erőt adott gyomrunknak. Napról- napra éheztünk... A kenyér láttán mindenki szájában ösz- szefutott a nyál. Mint a csikasz farkasok, éhesen villogó szemmel néztünk az eszegető bolgárokra és különösen arra az egyre, amelyik a szalmába rejtette maradék kenyerét. Érezte ezt a kenyértulajdonos is. Féltő gonddal vigyázott rá, mégsem őrizhette eléggé, mert éjszaka, amikor mindenki aludt, egy román és egy csepeli fiatalember kilopta alóla a kenyeret. Mindegyik fél kilóra valót megevett és utána vizet ivott ; ; . (Folytatjuk.) Megérkezett a Dán Királyság magyarországi követe Birger Dons Möller ,a Dán Királysság rendkívüli követe és meghatalmazott miniszte*- re május 22-én Budapestre érkezett. A követet Csátorday Károly, a külügyminisztérium protokoll-^jsztályának ideiglenes vezetője fogadta a ferihegyi repülőtéren. A termelő szövetkezetek építkezéseinek műszaki segítéséről A Minisztertanács határozata alapján a földművelésügyi és az építésügyi minisztérium közös rendeletet adott ki a termelőszövetkezetek építkezéseinek műszaki segítéséről. Az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó építőipari vállalatok és vidéki tervező irodák a hozzájuk forduló termelőszövetkezeteknek kötelesek helyszínre való kiszállás nélkül, díjmentes műszaki tanácsot adni. A vállalatok a termelőszövetkezetek kérésére a helyszínre is kötelesek kiszállni tanácsadás és műszaki segítségnyújtás végett. Ezért a munkáért az építésügyi minisztérium által előírt költségeket számolhatják fel, a költségek azonban az építkezés értékének egy százalékát nem haladhatják meg. Amennyiben a termelőszövetkezet ezen túlmenően műszaki irányítást is igényel, úgy a tsz-nek a váüalattal megállapodást kell kötnie. A rendelet a gépek kölcsönzésére és szakemberek átengedésére vonatkozóan is intézkedik és elsősorban a vasbeton födémes istállót építő tsz-ek esetében, kötelezi a vállalatokat, hogy építőipari kisgépeiket, ha kell, gépkezelővel - együtt bocsássák a termelőszövetkezetek rendelkezésére. A vállalatok ugyanis kötelesek a műszakilag igényesebb munkák irányítására ideiglenesen szakmunkást is átengedni az építkező termelőszövetkezeteknek. Abban az esetben pedig, ha a termelőszövetkezet az épít kezésekhez a faanyagot teljesen biztosítja, a vállalatok asztalosüzemei a szövetkezetek részére az asztalosipari munkákat is elvégzik. A mai „MOSZFILM“ stúdió ♦«Hv. A moszkvai M. V. Lomonoszov Áüami Egyetem épület- csoportjától, nem messze van a >rMoszfilm’’ gyár, a Szovjetunió legnagyobb filmstúdiója. A stúdió idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Itt alkotta meg műveit Sz. Ejzenstejn, V. Pudovkin, I. Pirjev és még sok-sok híres szovjet filmrendező. Ebből a stúdióból került ki többek között a „Patyomkin páncélos”, a „Jégmezők lovagja”, „Az anya” a „Volga-Volga”, a „Vidám vásár”, a „Boldog ifjúság”, „A hűség próbája” és még sok híres film. A velencei, a cannesi, a kar- lovy-vari nemzetközi filmfesztiválokon oklevéüel, díjjal és elismeréssel tüntették ki a filmstúdióban készült mintegy húsz filmet. Köztük van a „Romeo és Julia”, a „Boldogság madara”, a „Nahimov tengernagy”, a „Visszatért szerelem”, a „Léha asszony”. A „MoszfilnT’-studió munkájában résztvesznek a legjobb szovjet film- és színművészek: L. Orlova, N. Cserkaszov, B. Csirkov, M. Ladinyina, I. Iljin. szkij, a Szovjetunió népművészei N. Aliszova, az OSZSZSZK érdemes művésznője stb. A hatodik ötéves tervben a Szovjetunióban évente 120 filmet készítenek. Nagymértékben növeli termelését a „Moszfilm” stúdió is. A stúdiót továbbfejlesztik és felszerelik a legkorszerűbb technikával. Ez év májusára új, hárompavillonos épülettömböt adnak át rendeltetésének. 1958-ra a tervek szerint teljesen rekonstruálják a stúdiót. Megfeszített erővel dolgoz- J nak a rendezők, a művészek, az operatőrök, a „Moszfilm”- studió egész kollektívája. A filmekben feldolgozzák napjaink legaktuálisabb problémáit. A legkülönbözőbb témájú filmekben sokrétűen ábrázolják az embert: örömében és bánatában, siker és kudarc közben, mindennapi munkája közben és életének legizgalmasabb pillanataiban. Az ember szerelme, álmodozása, reménye, becsvágya, hibái és küzdelme elevenedik meg a filmstúdióban most születő filmkockákon. A „Moszfilm”-studióban — most folynak a „Doktor Golubov” felvételei (rendező A. Romm), amely a fiatal szovjet orvosok munkáját ábrázolja. J. Rjazanov rendezésében készül a „Farsangi éj” című életvidám esztrádfilm s készül az „Értelmetlen nap” című filmvígjáték (rendező A. Tutis- kin). A „Mennyei alkotás” c. filmben megelevenednek Sz. Obrazcov bábjai. Nemsokára befejezik „Hja Muromec” című orosz népmese filmváltozatát (rendezi A. Ptusko) és most folynak Bemard Shaw színdarabja nyomán a „Hogyan hazudott a férjnek” című film felvételei, A képen: A „Moszfilm”-stu- dió vágóműhelyében A. Ptusko rendező, érdemes művész (balra) és F. Provorov operatőr megtekintik a filmen az „Ilja Muromec” felvételeit. (Foto L. Portyer.)
