Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-19 / 117. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! TO£7iAI J V AZ MDP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A MAI SZAMBÁN: Nagy gondot fordít a Tolnai Selyemfonógyár pártszervezete a vezetők szakmai képzettségének növelésére (3. o.) — Korszerűbb közlekedést Gyünknek (3. o.) — Gyorslista az Első Békekölcsön tizedik sorsolásáról (3—4. o.) — Néhány megjegyzés a művészeti tanácsok vitájához (4. o.) I-MMC r XIII. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM. ÄRA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1956 MÁJUS 19. Pártunk mindig az egész nép pártja volt és az is marad Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktivaülésén A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága pénteken délután áktívaAilést tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktíva ülés elnökségében foglalt helyet Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József^ Rákosi Mátyás, Szalai Béla a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Piros László, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla az MDP Központi Vezetőségének, Budapesti Pártbizottságának több tagja, több megyei pártbizottság titkára, a párt és az állami munkában, a termelésben, a kulturális munkaterületen kitűnt dolgozók. Az aktivaülést Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg. Ezután Rákosi Mátyást a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első iitkára tartotta meg beszámolóját. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak! Alig negyedév telt el azóta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megkezdte korszakot formáló munkáját és bátor, a marxizmus—leninizmust tovább gazdagító következtetéseket vont le a jelenkor olyan fontos nemzetközi kérdéseire, mint a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élése, a háború elkerülhetősége ég a szocializmusba való átmenet békés formái a különböző országokban. Nem kevésbé fontosak a XX. kongresszus határozatai a pártélet lenini normáinak szigorú betartásáról, a kollektív vezetésről, a párton belüli demokrácia fejlesztéséről, a kritika ég önkritika erősítéséről, valamint a személyi kultusz maradványa elleni állhatatos harcról. A XX. kongresszus jelentősége Ma már nyilvánvaló a XX. kongresszus óriási jelentősége, mely nemcsak a Szovjetuniót s annak kommunista pártját, de az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, a világ minden népét érinti. — Mindannyiunk számára világos, hogy egész nemzetünk, egész jövőnk szempontjából milyen sonsdöntőek voltak az olyan események, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, vagy a Szovjetunió győzelme a második világháborúban. Fel- szabadulásunk, egész szocialista fejlődésünk ezeknek az eseményeknek egyenes folyománya. Hatalmas jelentőségű nem csak pártunk, de egész dolgozó népünk számára a XX. kongresszus munkája is. Ezért kísérte soha nem tapasztalt figyelemmel a kongresszus menetét az egész magyar nép, ezért üdvözölte és helyeselte az ott hozott határozatokat. Ezért valljuk mi, magyar kommunisták magunkénak azokat az eszméket, amelyek lelkesítették és fűtötték s ezért tekintjük őket vezérfonalul további munkánkban, a szocializmus építésében. Két hónapja, hogy pártunk Központi Vezetősége megkezdte a XX. kongresszus határozatainak a magyar viszonyokra való alkalmazását. Mit tett ezidő alatt pártunk Központi Vezetősége? Mindenekelőtt dolgozó népünk elé tárta a kongresszus anyagát, a pártértekezleteken, a pártaktivákon, pártunk százezres tömegei előtt ismertettük és megtárgyaltuk a XX. kongresszus munkáját, s mozgósítottuk a pártot arra, hogy egész tevékenységében érvényre jussanak a pártélet lenini normái, s hogy a Központi Vezetőségtől kezdve a megyei, járási és helyi szervezetekig az eddiginél sokkal következetesebben kerüljenek alkalmazásra a kollektív pártvezetés lenini elvei. Uj intézkedések a dolgozók érdekében Pártunk Központi Vezetősége nyilvánosságra hozta és megvitatás céljából a dolgozók elé terjesztette a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéről szóló irányelveket. Ezekben az irányelvekben már felhasználtuk a XX. kongresz- szus és a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tanulságait. A kormány, pártunk Központi Vezetőségének javaslatára évi 990 millió forint értékű árleszállítást hajtott végre, hogy ílymódon is emelje a dolgozók életszínvonalát. Még ebben az esztendőben olyan bér- korrekciók kerülnek végrehajtásra, elsősorban az alacsonyabb fizetési kategóriáknál, melyek évi kihatása 800 millió forint. A párt javaslatára a miniszter- tanács szabályozta az újonnan épült lakások elosztásának rendjét olymódon, hogy az új lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részvevő dolgozóknak kell juttatni és Budapesten a tanácsok osztják szét az új lakások 40 százalékát. Kibocsátás előtt áll a rendelet, amely napi 6 órára csökkenti a vegyi iparban és a kohó- és gépipari minisztérium egyes üzemeiben az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók munkaidejét. A minisztertanács újabb rendszabályokat foganatosított a dolgozók panaszainak és bejelentéseinek gyorsabb elintézésére. Előkészületben vannak a tanácsok mellett létesítendő szabálysértési bizottságok. E bizottságok a kisebb ügyeket, amelyekért az előtt gyakran börtönbüntetést szabtak ki, ezentúl bírósági beavatkozás nélkül, helyben, gyorsan rendezik. Tavaly november óta újabb amnesztiával több mint 9 000 közönséges bűncselekmény miatt elítélt ember került szabadlábra, s több mint 11 000 kisebb bűnügyben megszüntették az eljárást. Egy sor rendszabály van kidolgozás alatt, melynek célja, hogy a párt és az állami életben megerősödjön a demokrácia szelleme ,s a szocializmus építéséből népünk legszélesebb rétegei az eddiginél sok kai aktívabban vegyék ki részüket. Végül, de nem utolsó sorban, jelentékenyen megjavult a köz ellátás. Néhány vidéki hely kivételével, ahol a hús és zsírellátás körül időnként még nehézségek vannak, az élelmiszer ellátás jó, s soha az iparcikkek ilyen minőségben és választékban nem álltak a lakosság rendelkezésére, mint most. Népgazdaságunk fejlesztésének, második ötéves tervünknek irányelveit az egész dolgozó nép a legnagyobb helyesléssel és öröm mel fogadta, mert érezte, hogy ezzel még szélesebben kitárul előtte a szocializmus építésének, hazánk további félvirágzásának és a népjólét emelésének nagyszerű perspektívája. E terv célkitűzései reálisak, megalapozottak, számba veszik a felszabadulás óta eltelt 11 esztendő fejlődésének hatalmas eredményeit és tapasztalatait, pártunk III. kongresszusának utasításait, s mindazt, amit hároméves, ötéves tervünk megvalósítása, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusának tanulságai számunkra nyújtottak. Kidolgozásuknál Központi Vezetőségünk számolt azokkal a lehetőségekkel, melyeket a szocialista országok közötti együttműködés a jövőben foko zottan nyújtani fog és nem feledkezett meg az eddigi terv- gazdálkodásunk folyamán elkö vetett hibákról sem. Az első ötéves terv menetét részben zavarta, hogy végrehajtása közben olyan célokat is tűztünk magunk elé, melyek meghaladták erőinket. 1953 júniusa után megkezdtük e hibák kijavítását, s komoly eredményeket értünk el az élet színvonal megjavítása, az áru ellátás terén. Javult a parasztság termelési kedve is. Gyorsabb lehetett volna fejlő désünk, ha az 1953—54-es esztendők politikájában megnyilvánult jobboldali nézetek nem okoztak volna komoly károkat. Elég megemlítenem, hogy 1954 ben egész ipari termelésünk csak 0.3 százalékkal növekedett. A nehézipar termelése 1954-ben majdnem 3 százalékkal volt kevesebb, mint 1953- ban. A nemzeti jövedelem 4 százalékkal volt kevesebb 1954-ben, mint a megelőző évben. A termelékenység esett, az önköltség emelkedett. A termelőszövetkezetek jelentékeny része feloszlott. Soha a tervgazdálkodás óta ilyen visz- szaesés a termelésben és a nemzeti jövedelemben nem for dúlt elő, mint 1954-ben. A hiányok pótlására feléltük tartalékaink jelentékeny részét s az anyagellátás még ma is sínyli ennek következményeit. Megnőtt külföldi adósságunk. Amikor Központi Vezetőségünk határozottan fellépett e jobboldali elhajlás ellen, leleplezte és elszigetelte ennek hordozóit, akkor megváltozott a helyzet: megszűnt a termelésben a visszaesés, az egyhelyben topogás, emelkedett a munka termelékenysége, csökkeni kezdett az önköltség és népgazdaságunk minden területén újra megindult az egészséges fejlődés. Az elmúlt 1955-ös esztendő a második ötéves terv előké- 'szítésének éve volt s emiatt egy évre korlátozott feladatai nem adtak elég perspektívát. Ez a perspektíva a szocialista építésünk széles távlatai most, a második ötéves terv célkitűzéseiben bontakozik ki s ad új lendületet, új energiát a további munkához, az újabb sikerekhez. A második ötéves terv irányelvei azt az alapvető feladatot tűzik ki célul, hogy az egész népgazdaság termelő erőinek további jelentős fejlesztésével egyidejűleg a mezőgazdaságban is uralkodóvá váljanak a szocialista termelési viszonyok, rendszeresen emelkedjen a dolgozó nép életszínvonala és szilárd alapon folytatódjék az ország további felvirágo- zása. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelése. A mi második ötéves tervünkben is ez az alapvető, nálunk is erre kell a főfigyelmet fordítani. Ez a terv megvalósításának egyik legfőbb biztosítéka s egyben mutatója annak, hogy a tervben is erőteljesen érvényesül a XX. kongresszus szelleme. Á második ötéves terv irányelveinek fő mutatói Jól tudom, elvtársak, hogy valamennyien ismerik a második ötéves terv irányelveinek fő mutatóit. Ezért csak röviden szólok róluk. A szocialista ipar termelése 5 év alatt 50—52 százalékkal, a mezőgazdaságé 1950—54 évek összes mezőgazdasági termeléséhez képest az 1956—60. évek ösz- szes mezőgazdasági termelése mintegy 27 százalékkal nő. Ennek alapján a nemzeti jövekal lesz nagyobb, mint 1955- ben. öt év alatt mintegy 78 milliárd forintot kell beruházni amihez még a termelőszövetkezetek körülbelül 2 milliárd forint összegű beruházása járul. A lakosság fogyasztása 1960- ban 34—35 százalékkal lesz nagyobb, mint 1955-ben volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a ban átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 27 százalékkal kell emelkednie. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni elsősorban a nehéz, a földalatti ég egészségre ártalmas munkáknál a 7 órás munkanapra va ló áttérést. A második ötéves terv idején tehát a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala jelentékenyen emelkedik. A termelés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb, mint az első ötéves terv folyamán. Ez egy részt a terv gondosabb megalapozottságával, a helyesebb arányok kialakításával függ ösz- sze, másrészt azzal is, hogy a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem minden 1 százalékos emelkedése közel 50 százalékkal nagyobb termékmennyiséget ad, mint az első ötéves terv során. A második ötéves terv beruházásai legtöbbet az alapanyagtermelés elmaradottságának megszüntetésére fordítanak, — hogy ezzel megjavuljon az anyagellátás, melynek nehézségei komolyan zavarják a termelést, s ami miatt sok a panasz a dolgozók között. Különösen erőteljesen nő a vegyipar, melynek fejlődési üteme valamennyi iparágét meghaladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik, ami ugyancsak jelentékenyen hozzájárul az alapanyagtermelés elmaradottságának felszámolásához. Á dolgozók is résztvesznek a tervezésben A második ötéves terv irányvonalait a párt ezúttal nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést, — melynek lényege ,hogy az ötéves tervet a dolgozók véleményének kikérésével, aktív közreműködésükkel, kezdeményezésük szabadabb kibontakozásával akarjuk kidolgozni — mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogadták. Ebben a tényben is annak bizonyítékát látják, hogy pártunk e téren is érvényre juttatja a XX. kongresszus szellemét. „Ez a mi tervünk” — mondják most az üzemekben dolgozók és ennek megfelelően fognak a terv megtárgyalásához és kiegészítéséhez. Mióta a terv irányelveinek megvitatása elkezdődött, pártszervezeteink, pártfunkcionáriusaink és párttagjaink aktivitása foko zódott, munkájuk konkrétabbá vált. — Tekintélyük emelkedett a dolgozók ég a műszaki értelmiség előtt. Azt is tapasztaljuk, hogy a vállalati tervezés során a dolgozók cselekvőén vesznek részt a tervezés munkájában, s kiszélesedik látókörük, mikor üzemük fejlesztési terveit s ezzel kapcsolatos saját feladataikat évek re előre látják és felvetik. De látják és bírálják a hiányosságokat is. Mindenütt tapasztaljuk, hogy komolyan megnőtt a dolgozók aktivitása, vitakészsége, harcosabb lett hangulatuk. — Rengeteg javaslat érkezik az ötéves terv irányvonalaihoz. Ezek a javaslatok igen sokrétűek és gyakran helyesen mutatnak rá a tervezés egyes gyengéire, vagy a meglévő, de ki nem használt lehetőségekre. A legtöbb üzemben dolgozók nemcsak javaslatokat tesznek, de keményen kiállnak és harcolnak javaslataik elfogadásáért, azért, hogy előterjesztéseiket a vállalati tervbe beépítsék. — Ugyanakkor helyenként az is tapasztalható az irány-, elvek megvitatásával kapcsolat ban, hogy lazítani kívánják a delem 1960-ban 43—44 százalék második ötéves terv időszaké-terveket, vagy lehetőségeinket meghaladó beruházásokat követelnek, pedig a beruházások növelése legtöbbször csak az életszínvonal emelésének rovására történhet. I — Hatalmas mozgósító ereje van annak, hogy a terv irányelveit az egész nép elé vittük. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok és kiegészíté sek bele is kerüljenek a tervekbe, hogy mindazok, akik aktívan résztvettek a tervek megvitatásában, lássák, hogy nem dolgoztak hiába, hogy jogos kritikájukat és helyes javaslataikat megszívlelik és valóra váltják. — Ami alapanyag-ellátásunkat illeti, az itt tapasztalható nehézségeknek részben objektív okai vannak: például a kül. földi nyersanyag nem érkezik meg idejében. Ezen csak fokozatosan lehet segíteni az export, az import megnövelésével, készletek felhalmozásával, melyek a folyamatos termelést biztosítják. De egy sor üzemben előfordul, hogy a hónap első és második dekádjában a munka lazán, lassú ütemben folyik sok az állási idő. Az utolsó dekádban viszont kezdődik a túlórázás, s hóvégi hajrá, mely. nek eredményeképpen végülis legtöbbször teljesítik a havi tér vet. Az egyszerű munkás azt látja, hogy az anyagot, a hónap utolsó tíz napjában így vagy úgy előteremtik. Az anyag tehát megvan, de mert a szervezés, a termelés folyamatosságával való törődés rossz szinte megszokottá válik a hóvégi rohammunka, a kapkodás, az anyagpazarlás és ami ennek velejárója: a növekvő selejt, a minőség romlása és nem egyszer a dolgozók keresetének csökkenése. — Rá kell mutatni elvtársak, hegy most, amikor minden téren támogatjuk és bátorítjuk az építő kritikát, ez a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. Most már nem lehet a dolgozók kritikáját, javaslatait, újításait, a hibák kiküszöbölésére irányuló erőfeszítéseit úgy kezelni mint egy félévvel, vagy egy évvel ezelőtt a pártdemo(Folytatás a 2. oldalon.)
