Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-01 / 103. szám
► t i I j / I delkezésre álló rövid idő alatt is zömében elvégeztük a tavaszi vetéseket, megteremtettük a nagyobb terméseredmények feltételeit, az ipar teljesítette az első negyedévre szóló tervet — munkásságunk, parasztságunk megtett minden tőle telhetőt, szép munkasikerekkel büszkélkedhetünk valameny- uyien. A büszkeség jogos érzete tölthet el bennünket — a 12. szabad május elsején. Ugyanakkor fel kell készülnünk a most előttünk álló hatalmas feladat, a második ötéves terv megvalósításához, amely hazánk számára újabb előrehaladási jelent a szocializmus felépítésében, de segítjük azt is, hogy a2 egész világ dolgozói előbbre jussanak egy újabb lépéssel a szocializmusért, a békéért folytatott harcban. Bonyhádi Cipőgyár: Beváltották adott szavukat a Béke-kör dolgozói Sohasem tartottak olyan gyakran termelési értekezletet a Bonyhádi Cipőgyárban, mint az elmúlt hetekben az aljaüzemi „Béke”’ köméi. — Persze, ezek nem voltak „hivatalos” termelési érekezle- tek, megnyitóval, jegyzőkönyvvel — inkább kisgyü- lések. Témájuk a termelés volt, az, hogy mit kellene tenni a minőség megjavításáért. Munkaidő előtt, reggeli szünetben szinte naponta jöttek össze, hogy megbeszéljék, milyen hibák vannak még, hol kell javítani. Uj cikk készül a futószalagon, a goyser-cipő. E cipőfajtának nagyüzemi, teljesen gépesített gyártásával még sehol sem foglalkoztak az országban. Érthető, hogy komoly nehézségek álltak a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói előtt. Pedig egyre több kell ebből a szép, tartós cipőből, melynek a minősége — mint a Belkereskedelmi Minisztérium Minőségi Ellenőrzési Főosztálya közölte a gyárral — tartóssági szempontból felülmúlja a good-year cipők minőségét és úgyszintén felülmúlja a kéz- zelvarrott goyser-cipők minőségét is. Gépi gyártással olcsóbban is lehet előállítani, így az elsőosztályú duplatalpú félcipő ára 375 forint, ötven forinttal olcsóbb, mint a kézzel varrotté és százötvennel olcsóbb a rendelésre készülő cipőnél. A hónap elején még arról adtunk hírt lapunkban, hogy a szalagokról lekerülő cipők 10—20 százaléka elsőosztályú. A gyakori megbeszéléseket azért tartották a „Béke’’-kör dolgozói, hogy a hónap végére necsak elérjék naponta a 70 százalékot a minőségnél, hanem az egész havi átlagot is felvigyék a tervben előírt 70 százalékra. Ez volt a „Béke’’ kör dolgozóinak május 1-i vállalása. Naponta beszélték meg — a minőségi ellenőrökkel együtt — szinte selejtes cipőnkint, hogy hol mi a hiba, melyik munkafolyamaton kell javítani. Bevezették azt a régebben már jól bevált jelszót, hogy „ne add tovább a hibás árut”, és bizony, aki rosszul végzett egy műveletet, mun-, katársától azonnal visszakapta kijavításra. Napról-napra javult a minőség. A hónap harmadik hetében már voltak olyan napok, hogy 70 százalék volt az elsőosztályú cipők aránya. Április 21-én 77.3, 23-án 80.4, 24-én pedig 83 százalék elsőosztályú goyser-cipő került le a szalagról. Azóta pedig állandóan 80 százalék fölött vám a minőség, a „Béke’’-kör dolgozói beváltották adott szavukat, az egész havi termelés minősége 70 százalék fölött van már. így a gyár dolgozói eredményesen vághatnak neki a következő hónap feladatainak, amikor is több, mint kétszer- annyi goyser-cipőt kell gyár- taniok, mint áprilisban, ugyan akkor a kész cipők 75 százaléka kell, hogy elsőosztályú legyen. Hatodszor élíizem a Szekszárdi Nyomda A Szekszárdi Nyomda dolgozói vasárnap este hatodszor ünnepelték a kitüntető élüzem. cím elnyerését. így a nyomda megyénk legrégibb élüzeme. — Az elmúlt negyedévben is teljesítette valamennyi feltételt. Termelési tervét 127.2 százalékra teljesítette, jó az eredmény az összes többi tervmutatónál is. Az anyagkeret betartásánál — a nyomdaiparban különösen nagy jelentősége van az anyaggal való takarékoskodásnak — is igen jó az eredmény a tervezettnél 2.5 százalékkal kevesebb anyagot használt fel. ismét élíizem a Szekszárdi Vasútállomás Harmadszor tartottak élüzem ünnepséget a Szekszárdi Vasútállomás dolgozói vasárnap este a Megyei Tanács kvAtúrhelyisé. gében. Először 1954. negyedik negyedévében, majd háromnegyedévi megszakítás után, múlt év utolsó negyedében és ez év első negyedében teljesítette az élüzemfeltételeket az állomás, az árvízokozta nehézségek ellenére. Az ünnepségen kilenc forgalmi és két kereskedelmi dolgozónak adták át a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A patronálok... Esedékes tervét 125 százalékra teljesítette a Tamási Tejüzem Az első negyedév sikeres befejezése után üzemünk dolgozói célul tűzték ki a féléves terv határidő előtti teljesítését is. Most, az első négy hónap befejezésével 125 százalékra teljesítettük esedékes tervünket és így azzal a tudattal ünnepli az üzem minden dolgozója május 1-ét, hogy a hazáért, á békéért, népünk felemelkedéséért eredményes munkát végzett. Üzemünk valamennyi dolgozóját dicséret illeti ez eredményes munkáért, mégis meg kell említeni Sallai István és Kustán István gépészeket ,akik éjt nappallá téve, állandóan azon voltak, hogy sem az üzemben, sem a vidéki csarnokokban gépállás miatti kiesés ne legyen. Biztosították, hogy az üzem akadálytalanul tudja tervfeladatát elvégezni, hogy a vidéki tejgyüjtök berendezései rendben legyenek és jó tejet szánthassanak. KINCS JANOS .'•XXÄ<XX3©GO0CXXXXXX^0OCCO0CXXXXXXXXX2O00CXXXXXXX3C)CXXXX3000000000000000000000000000C0 fényben a sok kis bogár. Nagy apót nem leltem sehol. Kiálltam a tanya elé. Nézegettem a méhkaptárok körül, de bizony az én nagyapámnak nyoma sem volt. A karcsú fa, lágyan ingott a szélben. — A legnagyobb ámulatomra tarka szalagok lógtak rajta, és a legalsó koronás vastagabb ágán egy hosszú piros szalag. Lobogott a szélben, mint a kifeszített zászló. Kicsit megijedtem ,amikor rádöbbentem, hogy egyedül vagyok, de mire sírni kezdenék — a kapatos szurdok útból előbukkant nagyapa horgas szikár alakja. Nyűtt, karimátlan kalapja, — mint a püspöksüveg ágaskodott a feje tetején. ... És nyomában jöttek a hegyiek. Asszonyok, férfiak, gyerekek. Sosem hittem volna, hogy ennyi gyerek él itt a hegyen. Sikongatva szaladtam eléjük. Nagyapám megfogta a kezem és maga mellett vezetett, mentünk egyenesen a pirosszalagos fához. Hamarosan benépesült a kis erdőszéli füves tisztás. Akkor előállt egy alacsony, feketeképű emberke. Néhányszor már láttam, amint az erdőre ballagott társaival. — Karján olyankor félelmesen hosszú fejsze himbálódzott. A kis ember beszélt — a májusról, a nagy emberi igazságról ... A szavaira pontosan már nem emlékezem. összefogás ..., meg felvirrad még a szegények napja — ilyeneket mondott. Röviden beszélt, de nagyon szépen, mert az asszonyok a szemüket törölgették. Sokáig ottmaradtak még a fa körül. Beszéltek ... türelmesen végighallgatták egymást és amikor már mindegyik elmondta a magáét, a nagyapám reszelős, kopott hangon kezdett énekelni. Egyre többen kapcsolódtak az ének dallamába. Panaszosan, hosszan nyújtva kezdték, majd egyre tüzesebben... — ... Fel, fel ti rabjai a „... Vizet adjanak nekünk, ha segíteni akarnak.” — ezzel fogadta Koczka elvtárs, a dombóvári Vörös Sugár Tsz elnöke a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat igazgatóját ég párttitkárát, amikor azok kimentek a szövetkezetbe körülnézni, egyben „érvényt szerezni” a nemrég kötött patronálási szerződés, nek. A kérésbe egy kis kétkedés is vegyült, hiszen annyian próbálkoztak már a kút megjavításával, nem boldogultak vele. földnek... — így kezdődött az az ének és a könnyű, májusi szél vitte, sodorta magával, le a völgybe, keresztül a dombhátakon. Sodorta az erdő zúgó fáival, a pergő tavalyi avarral.. -. —„... Ez a harc lesz a végső;; És amikor befejezték, a férfiak mind kezet fogtak egymással, bíztatóan mosolyogtak egymásra. A nagyapám tavalyi pergetett akácmézet hozott és egy nagy pattogzott zománcú tálból mindannyian merítettünk a sárgán csörgő édes akácmézből. ... Május... csodálatos májusi nap volt és olyan gyorsan elröpült, mintha a hegyek fölött sebesen keringő sasok szárnyán rohant volna az idő. Délutánra üres volt a tisztás, csak a májusfán lobogott a piros szalag... és én azt kérdeztem nagyapámtól — milyen ünnep van ma? — Május elseje — válaszolt az öreg — a mi ünnepünk... SZAMOS RUDOLF. & Az esti beszélgetés előtt már körülnéztek a vendégek a szövetkezet portáján. Feltűnt nekik, hogy Patzai bácsi, a tsz tehenésze a kúthoz hajtja az állatokat és vödörrel húzza nekik a vizet. — Miért itt kint itatnak? — Bizony nem jó dolog ez, a jószág itt is harap, ott is harap egy kis füvet, aztán nincs kedve inni — így Patzai bácsi. A látogatókban már ekkor kialakult a vélemény. Ha a szövetkezetiek nem is kérik, akkor majd ők jönnek elő a kúttal. Este pedig már kész volt az ígéret: „Május elsejére rendbehozzuk a kútjukat.” Másnap két, szerszámokká] kötéllel felszerelt ember jött ki, Polgár Vilmos csoportvezető és Somogyvári István lakatos. Létrával ereszkedtek le a kútba és félóra múlva már hallották az ott dolgozó szövetkezetiek: „Megvan.” A nyolcméteres vízbe beszakadt szívócsövet találták meg, aminek kiemelésével hónapokon keresztül hiába próbálkoztak az itteniek, meg a helyi ktsz emberei. Azóta gyakori vendégek voltak a szövetkezetben a patronálok. Leszerelték és megjavították a szétfagyott szivattyút. Felfedeztek egy szecskavágásra használt benzinmotort is, elhatározták, hogy a régi ló-járgány helyett j ezzel hajtják meg a szivaty- tyút. Megjavították az istállóba vezető csővezetéket. Ma már nem kell kihajtani itatásra az állatokat, a patronálok segítségével bőven el tudják látni az istállóban vízzel azokat. ii május elsejei verseny az üzemeltben Szőke Jánosné, a szakma kiváló dolgozója a Bonyhádi Cipőgyár tűzödci futószalagján dolgozik. Nemcsak normáját teljesíti túl rendszeresen, hanean egyike a gyár legjobb minőségi munkát végző dolgozóinak is. A május 1-i versenyben 99.9 százalékban kerüit ki kezéből elsőosztályú félkészárn. A Tolnai Textilgyár az árvíz okozta lemaradás háromnegyed részét, tizenötmillió vetést pótolt a hónap végéig, teljesítette a minőség terén is a tervét. Ez eredmény elérésében nagy szerepe volt a dolgozók május 1-i versenyének. A verseny legjobbjainak egyike Hochsteiger Mária, aki négy gépén export zsebkendőt és ugyancsak exportra kerülő törlőruhát sző. Normáját 128 százalékra teljesítette és a tervezett 77 százalékkal szemben 90 százalékban szőtt elsőosztályú árut. Ficsor Ferenc kézivető és családja a Dombóvár II. Téglagyárban dolgozik. Naponta három-háromezer nyerstégla készítésével segítette a Ficsor-család a gyárat, hogy teljesíthesse tervét. Sok újítással segítette az elmúlt években Sziládi József, a Si montornyai Bőrgyár művezetője a gyár műszaki fejlesztését. Legutóbb az üveglapos szárító üveglapjainak mosására szerkesztett egy mosógépet, melynek segítségével azt a munkát, amit eddig két dolgozó, nehéz körülmények közt kézzel végzett, két-három perc alatt, mosta gép fél perc alatt végzi el. Képünkön: az újító látható, működésben lévő újításával.
