Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-09 / 108. szám

z TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 9. Fokozni kell a kölcsönös bizalmat René Coty és Joszip Broz-Tito pohárköszöntője Párizs (MTI). Bené Coty francia köztársasági elnök hét­főn este az Elysée palotában ünnepi vacsorát adott Tito ju­goszláv elnök és felesége, Jo- vanka Broz tiszteletére. A va­csorán francia részről jelen volt még Guy Mollet minisz­terelnök, a kormány több tag­ja, Le Troquer, a nemzetgyű­lés és Gaston Monnerville, a köztársasági tanács elnöke. A vacsorán Coty és Tito po­hárköszöntőt mondott. A fran­cia köztársasági elnök pohár­köszöntőjében melegen üdvö­zölte a jugoszláv vendégeket, majd arról a vállvetett harc­ról beszélt, amelyet Franciaor­szág és Jugoszlávia a két világ­háborúban a közös ellenség el­len vívott. Ezután így folytatta pchárköszöntőjét: — Vajon van-e a világon olyan épeszű ember, elsősorban felelős politikai személy, aki belenyugodna abbaj hogy az emberiség két ellenséges tá­borra legyen osztva? — Ami bennünket illet, mé­lyen sajnáljuk, hogy a népek közé fal emelkedett, amely gá­tolja egymás megismerését. Hisszük, hogy a népek békét akarnak, de egyik a másikat azzal gyanúsíthatja, hogy hábo­rút akar, ami már magában véve bizonyos háborús veszélyt jelent. Ezért megelégedéssel szemléljük, hogy a népek kö­zötti falon rések nyílnak, ame­lyek megengedik a jobb meg­ismerkedést és azt, hogy a né­pek kezdjék egymást jobban megérteni. Tiszta szívből kívánjuk, hogy az enyhülés után megér­tésre kerüljön sor, hogy a gesz­tusok és szavak tettekhez, pozi­tív megegyezésekhez vezesse­nek. René Coty ezután Jugoszlá­viának a nemzetközi helyzet megjavításában játszott szerepé vei, majd Franciaország és Jugoszlávia együttműködésével foglalkozott. Joszip Broz-Tito elnök vá­laszul mondott pohárköszöntő­jében megköszönte a szívélyes fogadtatást és szintén kitért a két ország háború alatti együttműködésére. Ezután így folytatta: — Hőn óhajtjuk, hogy a vi­lág felelős személyei, de külö­nösen azon országok vezetői, amelyek áldozatul estek az ag­ressziónak, legalább a második világháborúból vonják le a szükséges tanulságokat, óva­kodjanak a múlt hibáinak meg­ismétlésétől s önös érdekeik ne homályosítsák el a múlt em­lékeit és a jövő távlatait, ha­nem állandóan tartsák szem előtt a legfontosabbat: a békét és a békés nemzetközi meg­egyezést és együttműködést. Nem helyénvaló most arról beszélni, hogy ki volt a hibás, miben és mennyiben volt a hibás. Ma arról van szó, hogy hibát többé senki se kövessen el, ne engedjük meg, hogy egyes személyek a világ sorsával ját­szadozzanak, mert ha ezt nem engedjük meg, háborús katasz­trófák sem fordulnak elő. A népek közötti új viszony kiala­kításához vezető utak keresésé­ben, a nemzetközi együttműkö­désben és egyebekben nem sza­bad türelmetlennek lennünk, mert jó eredményt csak ak­kor érhetünk el, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy a há­borúk nem oldják meg a vitás kérdéseket, hanem még bonyo­lultabbá teszik. Teljesen egyetértek Önnel elnök úr, abban — folytatta Tito elnök —, hogy már foko­zatosan folyamatban van azon gátak eltávolítása, amelyek aka dályozzák a népek jobb, kölcsö­nös megismerkedését. Azt hiszem, hogy ma már so­kat tettek a népek kölcsönös megismerése érdekében, s ez bátorító a világbéke további megszilárdítása és a nemzet­közi együttműködés szempont­jából. Ezen az úton kell bátran ha­ladni és fokozni kell a kölcsö­nös bizalmat. Hiszem, hogy ez a látogatá­sunk mindkét országra hasz­nos lesz — mondotta befejezé­sül Tito elnök. — Jó viszonyun­kat és a közös érdekű kérdé­sekben való együttműködésün­ket nem akadályozhatja és nem is szabad, hogy akadályozza, ha az egyes külpolitikai vagy belső jellegű problémákkal né­zeteink különböznek. Igen sok nagyjelentőségű közös kérdés áll fenn, s ezek a kérdések megkövetelik baráti és sokrétű együttműködésünket, nemcsak Franciaország és Jugoszlávia érdekében, hanem a béke és a nemzetközi együttműködés ér­dekében is. A román vasutiigyi miniszter Budapesten Jonel Diaconescu, a Román Népköztársaság vasutügyi mi­nisztere Bebrits Lajos közleke­dés és postaügyi miniszter meg hívására nyolcnapos látogatás­ra — amelynek célja kölcsönös vasutügyi tapasztalatcsere — Budapestre érkezett. A lehavrei dokkmunkások sztrájkja Az Humanité jelenti, hogy a lehawrei dokkmunkások a ro­hamrendőrök jelenléte ellenére 5 napon át megtagadták az Amerikai Egyesült Államokból, Philadelphiából érkezett tíz­ezer tonnás szénrakomány ki­rakását. A szénrakományt a Wolna Polska nevű amerikai hajó szállította, amely disszi­dált lengyelekből alakult tár­saság szolgálatában áll. A hajó végülis kénytelen volt elhagyni Le Havre kikö­tőjét anélkül, hogy a szállított szenet kirakták volna. Május 17—20: az I. Békekölcsön 10. sorsolása Az idei negyedik államköl­csön sorsolást az I. Békeköl­csön 10. húzását, május 17—20. között Pécsen rendezi meg az Országos Takarékpénztár. A pécsi honvéd tiszti klubban perdülnek meg a szerencse- kerekek. A négynapos sorsolá­son 222.100 egész kötvény tulaj­donosa 64,090.900 forint nyere­ményben, illetve törlesztésben részesül. Eisenhower elnök jelentése a kongresszusnak A Holland Szocialista Szövetség és a Holland Kommunista Párt közös nyilatkozata Hága (TASZSZ). A De Waar. heid című lap közli a Holland Szocialista Szövetség vezetősé­gének és a Holland Kommunis­ta Párt politikai bizottságának közös nyilatkozatát. A közle­mény leszögezi, hogy a két párt „a békéért és a szocializmu­sért folyó harc érdekében ezentúl tartózkodik egymás tá­madásától” és a vitás kérdése­ket a marxizmus—leninizmug elvei alapján igyekszik majd rendezni. A lap külön rovatot bocsátott a szocialista szövetség rendel­kezésére nézeteinek kifejtése céljából. A Szocialista Szövetség fel­adatának tekinti, hogy közvetí. tő szerepet töltsön be a kölcsö­nös megértés és együttműködés megszilárdítását szolgáló ked­vező feltételek megteremtésé­ben és annak érdekében, hogy megteremtődjék az egység a munkásosztály és mindazok között, akik Hollandiában bal­oldali politika mellett foglal­nak állást. Éppen ezért a szo­cialista szövetség nem állít fel külön listát az elkövetkező par­lamenti választások alkalmá­ból. A két párt véleménye szerint ez a közös határozat „előmoz­díthatja a holland munkásmoz­galmon belüli kapcsolatok meg- javulását’’. Washington (TASZSZ). Eisenhower elnök megküldöt- te a kongresszusnak az úgy­nevezett kölcsönös biztonsági program (az Egyesült Államok szövetségesei felfegyverzésének programja — A szerk.) 1955 második félévi teljesítéséről és a programnak az 1956—1957 költségvetési évre tervezett elő­irányzatairól szóló jelentését. Eisenhower közli, hogy a 2.9 milliárd dolláros összegnek, amelyet az 1956—57-es költség- vetési évben erre a programra szántak, 45 százalékát olyan anyagokra költik, amelyeket az Egyesült Államok szövetségesei nek fegyveres erői közvetlenül kapnak, körülbelül 35 százalé­kát pedig az úgynevezett „vé­delmi erőfeszítések“ támogatá­sára. A jelentésből kitűnik, hogy a közvetlen katonai se­gítségre szánt 1.4 mijliárd dol­láros összeg legnagyobb részét a Távol-Keletnek és Dél-Ázsiá- nak juttatják. A NATO tevékenységét ille­tően Eisenhower rámutatott arra, hogy „a főhangsúly to­vábbra is azokon az intézkedé­seken lesz, amelyeknek célja a már meglévő fegyveres erők harckészségének fokozása.“ A jelentésből kiderülj hogy az Egyesült Államok folytatja a 12 hadosztállyal és körülbelül 1300 repülőgéppel rendelkező nyugatnémet hadsereg megte­remtésére irányuló erőfeszíté­seit és megjegyzi, hogy az úgy­nevezett amerikai tanácsadó csoport „már működik Bonn­ban a segélyprogram értelmé­ben.“ Szamos Rudolf: Amerikából jenem... Kalandos történet (9. folytatás.) Mégegyszer végignéztem az uszályon. Minden csendes, csak előttünk vagy száz méter­re dohogott a vontatóhajó mo­torja. Egy merész lendület és máris túljutottam a tattoldal korlátján. A kormányrúdon csúsztam lefelé. Valaha fekete zománcfestékkel mázolták be ezt a rudat, de a festék tenyér­nyi darabokon lepattogzott és az éles zománcszélek horzsolták a kezemet. A legszívesebben egy­ből a vízbe csobbantam volna. Hiába, vigyázni kellett, a csob- b&nás zaját meghallja a kor­mányos. Drage már a vízben úszott, de még kapaszkodott a Iáját peremébe... Vontatott húzott maga után a hajó. Végre leértem én is. Alig akartuk el­engedni a lapátot amikor a vontatógőzös éleset dudált. Egy pillanatra megremegtünk. Mi lesz most. Drage vezényelt — rúgd el magad, egyenes vonal­ban ússzunk visszafelé — és azzal úszott is békatempóban és én a nyomában. Csak a fe­jünk látszott ki a vízből. Még száz méterre se ha­gyott maga mögött a hajó, ami­kor a kormányos tompán bőgő hangját hallottam. A nevemet kiáltotta — Ádáááááám ... hol a zistenbe bujkálsz? ... — Gyerünk a part felé — bugyborékolta mellettem Drage A kormányos újból kiáltott. Ugylátszik a hajókürt feléb­resztette és most a kikötéshez készülődnek a hajón. Kedvem lett volna visszakiabálni, hogy hol vagyok... Még láttam, hogy a másik uszályról átlép a miénkre az egyik matróz, de akkor már alig ötven méterre voltunk a parttól. Megfeszített erővel úsztunk tovább. Drage hörögve suttogta: — Segíts, elsodor a víz ... Elkaptam a haját, hanyatt feküdtem ég háton úszva von­tattam magam után. Olyan hosszúnak tűnt az az ötven méter, mintha legalább ötszáz lenne és a nagy erőlködésben észre sem vettem, honnét ke­rült nyomunkba az a motor­csónak, amely egyenesen a parti fűzfa felé tart ahova mi is igyekeztünk. Ezen a részen a Duna bal­partja meglehetősen meredek. Két-három méter után már elnyeli az embert... Végig kellett úsznom az utolsó méte­reket és nemcsak magamat vittem, hanem Draget is, és alig ért lábam medret, alig másztunk ki a partra, megérke­zett a motorcsónak is. Megrez­zentem, ahogy közelről meg­láttam. Három egyenruhás em­ber ült a csónakban. Ebben a pillanatban — bár a fáradságtól alig lihegtem — eszembe jutott mindaz a ször­nyűség, amit én addig az UDB-ről olvastam és el voltam készülve arra is, hogy akár agyonlőnek itt az elhagyatott Dunaparton A folyamrendőrök kikötöt­tek. Drage szeme felcsillant. — Szerbül üdvözölte őket. Resz­kettem a víztől, a fáradságtól ég az egyenruhás alakoktól. So­sem szerettem az egyenruhát, ördög tudja miért, de féltem az egyenruhától, pedig sosem lop­tam, csak amikor nagyon éhes voltam ... Akkor se mást, mint ennivalót és szerintem aki éhe­zik, annak nem lehet bűn enni. valót lopni. Bámulatomra a folyamrend­őrök nagyon udvariasan beszél­tek velünk. Amint később Drage elmondta — attól a pil­lanattól figyeltek minket, ahogy elhagytuk a hajót és kérdezték mi a szándékunk... Drage úgy magyarázta, hogy szeretnénk Bezdánban a rend­őrségen jeletkezni és politikai menedékjogot kérni, mert mi a Murmanszk nevű szovjet hajó­ról szöktünk meg és azért nem előbb, mert Drage Bezdánban ismerős és ő a bátyját keresi. A rendőrök ezalatt tanács­koztak és az egyik folyton a karaván után nézelődött. Sza­vukat én nem értettem, de va­lamit magyaráztak Dragenak... majd újból felbúgott a motor megfordultak és a hajó után iramodtak... Ezt a csodát, otthagytak ma­gunkra a parton. — Ha ez itt így megy akkor szüret... (Folytatjuk.) Otto Grotewohl miniszterelnök üdvözlete N. ü. Bulganyinhoz Berlin (MTI). A hitleri fasiz­mus alól történt felszabadulás 11. évfordulója alkalmából Otto Grotewohl miniszterelnök a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya nevében üd­vözlő táviratot intézett N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez. A táviratban hangsúlyozta, hogy a német hazafiak emlékezetük­be vésték a szovjet népnek és dicső hadseregének világtörté, nelmi jelentőségű győzelmét, minden erőt latbavetnek a béke és a haladás közös nagy ügyé­nek győzelemrevitele érdeké­ben. Köszönetét mond azért a hatalmas segítségért és támo­gatásért, amelyet a Szovjet­unió népe és kormánya az el-» múlt 11 év alatt a Német De­mokratikus Köztársaságnak a politikai_ gazdasági és kulturá­lis élet minden területén nyúj­tott. i „Ebben az esztendőben még szorosabbá váltak azok a baráti és testvéri szálak, amelyek né­peinket egymáshoz fűzik. Köz­társaságunk dolgozói új erőt merítenek a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusának határozataiból, ame. lyek az egész emberiség szá­mára új távlatokat nyitottak meg” — hangsúlyozza az üd­vözlő távirat. A Szovjetunió „ Legfelső Tanácsának küldöttségé megérkezett Svédországba Stockholm (TASZSZ). — A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttsége A. P. Volkov- nak, a Szövetségi Tanács elnö­kének vezetésével május 7-én megérkezett Stockholmba. A brommi repülőtéren a szovjet küldöttség fogadására megjelentek: I. Bergwall, a svéd parlament felsőházának elnöke, W. Eström, a szovjet parlamenti küldöttség fogadá­sára alakított bizottság elnöke, a svéd külügyminisztérium képviselői ég más hivatalos személyek, továbbá a svéd és külföldi sajtó képviselői. A ven dégek fogadásán jelen volt K. K. Rogyionov a Szovjetunió stockholmi nagykövete. A szovjet küldöttséget a svéd parlament nevében Gustav Nilsson az alsóház elnöke üd­vözölte. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa küldöttségének nevében A. P. Volkov válaszolt az üd­vözlésre. Berlin és Párizs társadalmi képviselőinek találkozója v Berlin (TASZSZ). Május 6-án Berlinben befejeződött Berlin és Párizs társadalmi képvise­lőinek kétnapos találkozója. A találkozóra 30 tagú küldöttség érkezett Párizsból. A találkozón a francia és né. met nép együttműködéséről és Németország jövőjéről tárgyal­tak. A találkozó résztvevői fel­hívták a német és a francia népet, aktívan küzdjön Német­ország békés és demokratikus újraegyesítéséért, a két ország kulturális és tudományos kap­csolatainak kiszélesítéséért. Langengnan, a párizsi béke­tanács titkára kijelentette, jó lenne, ha rövidesen küldöttség látogatna el a francia főváros­ba. Hangsúlyozta, hogy a fran­ciák az általános leszerelés és az atomfegyver eltiltását akar. ják. A német kérdés békés meg oldásának hívei vagyunk zárta szavait. ]ugoszláv parlamenti küldöttség utazik Nyugat-Németországba, Csehszlovákiába és Romániába A Jugopress értesülései szerint ez év szeptemberében jugoszláv parlamenti küldöttség utazik Nyugat-Németországba. A kül­döttséget Mosa Pijade, a szö­vetségi nemzetgyűlés elnöke vezeti. Az ősz folyamán jugoszláv parlamenti küldöttség utazik Csehszlovákiába, októberben pedig — a Román Nagy Nem­zetgyűlés meghívására — Ro­mániába. A Jugopress értesülései sze. rint a bolgár parlamenti kül­döttség jugoszláviai látogatásá­ra május végén sor kerülhet. A jugoszláv nemzetgyűléstő nyert értesülések szerint í lengyel szejm küldöttsége szép tember végén vagy októbe elején Jugoszláviába utazik. Angol munkáspárti képviselő a munkáspártok együttműködésérő London (MTI). John Baird angol munkáspárti képviselő vasárnap beszédet mondott vá_ lasztókerületében. A képviselő bírálta azokat a munkáspárti politikusokat, akik „a kommu­nizmust állítják a szociáldemo­krácia fő ellenségének és a ka­pitalizmusra, mint szövetsé­gesre támaszkodnak.” A képviselő a továbbiakban a következőket mondotta: — Azok, akik a kommuniz­musban látják a fő ellenséget, Igazán csak elmebetegek lehet tlek. A szocializmus igazi ellen sége az Amerika és Anglia ál tál erőltetett óriási fegyverke eési program továbbá a színe fajok üldözésének fokozódás; a brit nemzetközösségben és ; világ nyomorsujtotta körzete nek nehézségei. Ha ezekkel problémákkal szembenézünk azt látjuk majd, hogy a kom munisták szövetségeseink, ner pedig ellenségeink.” Nutting az ENSZ leszerelési albizottságának ülésszakáról Mint a londoni rádió jelenti, Anthony Nutting államminisz­ter, az ENSZ leszerelési albi­zottságának brit megbízottja az alsóház hétfői ülésén beszá­molt a leszerelési albizottság most végétért ülésszakának munkájáról. A vitában a munkáspárti ké viselők követelték, hogy az a! íóházban a lehető legrövideb időn belüj rendezzenek áltí lános vitát a leszerelés probh májáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom