Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-08 / 107. szám
z TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 8. Tito marsall Párizsba érkezett Az AFP jelenti: Tito marsall, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke hétfőn délelőtt hivatalos látogatásrg Párizsba érkezett. A jugoszláv elnök különvoBelgrád (MTI). Mosa Pijade, a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés elnöke vasárnap a nemzetgyűlés palotájában díszebédet adott a Belgrádban vendégeskedő csehszlovák parlamenti küldöttség tiszteletére. Az ebéden jugoszláv részről megjelent a szövetségi végrehajtó tanács és a kormány több tagja, a szövetségi nemzetgyűlés két házának vezetői. Jelen volt az ebéden Vilem Pithart, a belgrádi csehszlovák nagykövet is. Az ebéd folyamán Mosa Pijade, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke és Zdenek Fierlinger, a csehszlovák parlamenti küldöttség vezetője pohárköszöntőt mondott. Mosa Pijade pohárköszöntőjében üdvözölte a csehszlovák vendégeket, majd a többi között a következőket mondotta: E látogatásnak, amelyet Önök, mint a Csehszlovák Köztársaság népének képviselői tesznek országunkban, az a legfontosabb feladata, hogy megismerjék országunkat, annata 10 óra 30 perckor futott be a Bois de Boulogne-i állomásra, ahol René Coty köztársasági elnök fogadta. A köztársasági elnökkel együtt Tito marsall fogadására nak népét és társadalmi viszonyait. Mi minden lehetőséget megadunk önöknek ahhoz, hogy ezeket a viszonyokat itt- tartózkodásuk idején minél job ban megismerjék. Reméljük, hogy ha majd látogatást teszünk az Önök országában, mi is ugyanúgy megismerhetjük az Önök társadalmi viszonyait és azok problémáit. Én a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatását csak megismerkedésünk kezdetének tekintem. Múlhatatlanul szükség van más közvetlen érintkezésekre is, különösen olyan csoportok látogatása útján, amelyek tanulmányoznák a gazdasági és politikái élet egyes területeit. E nélkül nehezen képzelhető el a tapasztalatcsere a szocializmus építése terén, különös tekintettel az utak különbözőségére, amelyen ugyanazon szocialista cél felé haladunk. Mosa Pijade pohárköszöntőjére Zdenek Fierlinger, a csehszlovák parlamenti küldöttség vezetője válaszolt. Köszönetét megjelent Guy Mollet miniszterelnök, Bebler, Jugoszlávia párizsi nagykövete, Pineau külügyminiszter, Bourges-Mauno- ury belügyminiszter, valamint a két ház elnöke. mondott a meghívásért majd így folytatta pohár köszöntőjét: — Jugoszláviai tartózkodásunk ideje alatt nemcsak aziránt érdeklődünk majd, amit Jugoszlávia az alatt a néhány esztendő alatt ért el, amikor kapcsolataink megszakadtak, hanem érdeklődésünk kiterjed majd arra is, hogy hogyan élnek ma Jugoszlávia népei, milyenek távlati és társadalmi viszonyai. Népeinknek gazdasági és kulturális téren is sok közös feladatuk van, mert tudjuk, hogy egyetlen nép kultúrája sem fejlődhet elszigetelten és e tekintetben igen sokban hasznára lehetünk egymásnak. Ezenkívül sok olyan nemzetközi probléma is van, amelynek megoldásáért közösen harcolunk. Külpolitikánk mindenképpen a népek teljes egyenjogúságán és szabadságán nyugszik. Úgy véljük, hogy minden népnek jogában áll megkeresni a maga útját, amely szebb jövőjéhez, prosperitásához vezet. A jugoszláv nép is kiválasztotta a maga útját és azt mi tiszteletben tartjuk. Kémszervezetet lepleztek le Csehszlovákiában Prága (TASZSZ). Mint a Csehszlovák Távirati Iroda jelenti, a csehszlovák belügyminisztérium szervei kémszervezetet lepleztek le. A kémszervezet vezetői — köztük Bedrich Lőrinc volt textilgyáros — az amerikai hírszerző szolgálat ügynökei. A kémszervezet tagjainak letartóztatásakor különböző, kémtevékenységre valló dokumentumokat, mikrofilmeket, fegyvereket, külföldi valutát, aranypénzeket találtak. A TASZSZ az Atlanti Tanács zárnknzleményérdl A TASZSZ ismerteti az Atlanti Tanács párizsi ülésszakáról kiadott záróközleményt és megállapítja: A közlemény szövege ellentmondásokat tartalmaz, mert egyfelől elismeri a nemzetközi feszültség enyhülését, másfelől azonban azt a kijelentést tartalmazza, hogy növelni kell az atlanti tömb katonai erejét. A záróközlemény ellentmondásos szövege azt a kísérletet tükrözi, hogy leleplezzék az ülésszak résztvevői között támadt mélyreható nézeteltéréseket. Mosa Pijade és Zdenek Fierlinger pohárköszöntője a csehszlovák parlamenti küldöttség tiszteletére adott ebéden Á marokkói szultán amnesztiát adott a volt spanyol-marokkói elitélteknek „A Szovjetunió jelene a mi jövőnk" Rónai Sándor nyilatkozata a moszkvai rádióban és televízióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására több, mint hét óta a Szovjetunióban vendégeskedik a magyar országgyűlés küldöttsége. A magyar nép képviselői látogatást tettek Moszkvában és Leningrádban, — Ukrajnában és Kubányban, a Kaukázus feketetengeri part. vidékén. Rónai Sándor, a magyar országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője május 6-án a moszkvai rádióban és televízióban beszámolt a küldöttségnek a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. — Kijelentette, hogy a küldöttség az őszinte barátság és hála érzésével érkezett a Szovjetunióba, ezek az érzések hatják át az egész magyar népet nagy barátja és felszabadítója, a Szovjetunió iránt. Rónai Sándor ezután a küldöttségnek a gyárakban és kolhozokban színházakban és múzeumokban, üdülőhelyeken és szanatóriumokban tett látogatásairól, a szovjet dolgozókkal folytatott beszélgetéseiről szólt. — Örömmel látjuk — mondotta —, hogy itt nemcsak beszélnek a barátságról, hanem a barátság mélyen az emberek szivében lakozik. Ezért nem meglepő, hogy a Szovjetunióban úgy éreztük magunkat, mint otthon és boldogan ismerjük el, hogy a Szovjetunió jelene a mi jövőnk. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunióban tett látogatásunk még jobban megerősítette népeink barátságát és testvéri együttműködését. A Reuter-iroda jelenti, hogy Mohammed ben Jusszef marokkói szultán amensztiát adott az ország északi övezetében, a volt Spanyol-Marokkóban elítélteknek. A rendelet előírja azoknak azonnali szabadonbocsátását, akiket a spanyol—marokkói bíróságok két évnél rövidebb időre ítéltek el. A hat évig terjedő börtönbüntetéseket felére mérséklik, a 6—25 évig terjedő büntetéseket pedig negyedével csökkentik. Az amnesztia nem vonatkozik a visszaeső bűnösökre. Befejezte VII. ülésszakát a magyar—bolgár műszaki tudományos együttműködési bizottság A magyar—bolgár műszaki tudományos együttműködési bizottság VII ülésszaka 1956. április végén zárult Budapesten. Megvizsgálták a két ország közötti műszaki-tudományos tapasztalatcsere kérdéseit a két népgazdaság különböző területein. A Bolgár Népköztársaság elsősorban a szőlőtermelés, a szőlő és az illóolaj termesztése, az erdőtelepítés és az erdőgazdálko dás területén nyújt segítséget a Magyar Népköztársaságnak. Ma gyarország többek között a nehézipar területén, a gépgyártás és az öntödék vonalán, a bányászat területén, az aknaépítésben, a könnyűipar területén pamutszövetek gépi nyomásában, továbbá az állattenyésztés területén adja át tapasztalatait Az ülésszak a tapasztalatok és a műszaki-tudományos eredmények kölcsönös kicseréléséről a teljes megértés szellemében folyt le. (8. folytatás.) A politikával nekem otthon sem volt semmi bajom, őszintén szólva nem nagyon érdekelt, hogy ki mit csinál. Élni, jól élni és ha otthon nem lehet jól, nincs szerencséje az embernek, azért van a két lába, hogy oda menjen, ahol megtalálja a számítását. Miért, ne találhatnám meg a számításomat itt... és ha a jugoszláv hajózáshoz nem sikerül bejutnom, Dragéval együtt megpróbáljuk a belgrádi amerikai hajózást, biztos nagyobb szerencsénk lesz ... Meg azután mit csinálnék egyedül Drage nélkül a hajón? ... Egye meg a fene ... Jöjjön, aminek jönni kell, ennél rosz- szabb sorom már úgysem lehet.;. így töprengtem jó darabig. Egyszer valaki hátulról óvatosan megrúgta a hátamat... Drage volt. — No, jössz? — Ühüm — bólintottam. — A szajrét itt kell hagyni. A vízen nem tudjuk úszva kivinni. Sok holmim nem volt, de sajnáltam az új ruhát, amit Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... egy héttel ezelőtt vettem Pesten a Teleki-téren kétszáz forintért ... — Bagatel — köpött Drage, — majd kapsz a szerbektől olyan ruhát, amit megemlegetsz, amíg élsz. Egy kis nyári ingben és egy rövid nadrágban voltunk. — Igaz, — gondoltam, nyáron a melegben nem kell több és amire megjön a hideg, addigra már a keresetünkből vásárolhatunk magunknak új ruhát. Bezdánhoz közeledtünk. Itt ki kellett kötni a hajónak, mert ez az első határállomás lefelé, ahol a szerb rendőrség végigmotozza a hajót. A fülledt, álmosító melegben mozdulatlanul remegett a levegő. Aki tehette, ámyékba húzódott. Nagyon csendes Duna- szakasz ez ... nyugodtan alhat sétálna, a slepp farába ballagott. A kormánykerék mögé került, lehajolt, matatott valamit a kormánylánccal, közben a balkezével intett. Én is elindultam. Az uszály burkolata valósággal sütötte a talpam. A szandálomat a kezemben vittem. Szerencsésen el is jutottam „ kormányosig... Ott a az ember, a slepp nem csinál semmi galibát, a vontatógőzös is elkormányozza, mert alig hajlik valamit jobb vagy balra a Duna medre. Ez volt az alkalmas pillanat. A meggondolatlan, gyerekes kaland pillanata. Körülnéztünk. A kormányos még mindig szundított és a délutáni álomban akkorákat hor- kantott, mint egy Diesel-motor. A szovjet matrózok még mindig gajdoltak. Azoktól nem kellett tartani, mert ha egyszer belemelegdnek azokba a bánatos sztyeppéi nótákba, se láttak, se hallottak — nagyon rendes fickók voltak. — Indulj — suttogta Drage... — Nono ... Ballagj csak te előre. Dühösen köpött egyet, majd óvatosan, mintha kényelmesen keresztláncban megbotlottam és majdnem az öreg nyakába borultam. Drage elsápadt, a kormányos horkantott egyet, én mozdulni sem mertem. Szerencsére az öreg kényelmesen szuszogott tovább. A jobboldalunkon volt még két másik slepp. A mi uszályunk balfelén szabad víz hullámzott a partig. Onnét tehát nem láthatnak meg ... Egy ideig folyással szemben kell úsznunk, hogy minél messzebb kerüljünk a karavántól. Halogatásra nincs idő ... Indulni kell. Drage már a kormánylapát forgatólapjába kapaszkodott, óvatosan csúszott lefelé a tattoldalon. Szerencsésen elérte a lapát vízből kilógó peremét. Türelmetlenül nógatott: — Indulj már... (Folytatjuk.) Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlete a Román Munkáspárt megalakulásának 35. évfordulója alkalmából n Román Munkáspárt Központi Bizottságának Bukarest Drága Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és dolgozó népünk forró kommunista üdvözletét küldi a Reman Munkáspárt megalakulása 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk testvérpártunknak ahhoz a harchoz, amelyet Románia népei élén a marxizmus—leninizmus szellemében a szocializmus építéséért, a népgazdasági terv teljesítéséért, a béke megvédéséért vív. Bizonyos, hogy a Román Munkáspárt vezetésével népünk ebben a harcban is diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Svédországba utazott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Moszkva (TASZSZ). A svéd parlament meghívására május 7-én Svédországba utazott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. A küldöttséget A. P. Volkov a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke vezeti. A küldöttséggel szovjet újságírók is utaztak. Kiváló esztergályos Az Ukrán SZSZK kiváló szak munkásai közül a legismertebbek közé tartozik Vlagyimir Gurgalj, a Ívovi présgépgyár esztergályosa. — Fáradhatatlan újító, aki már eddig is több értékes újítást hajtott végre. Nemrégen olyan készüléket szerkesztett, amely lehetővé teszi a szupport üres járatának hasznosítását. A készülék kisméretű és rendkívül egyszerű. Amikor a szupport előremozog, az egyik kés vágja a menetet, amikor visszafelé halad, akkor a másik kés vágja a menetet. Vlagyimir Gurgalj új készülékének alkalmazásával, nyolc munkadarab helyett nyolcvanat munkál meg. V. I. Gurgalj esztergályos menetet vág új készüléke segítségével. (Foto D. Muljarcsuk.) Mosskvai este Amikor az óramutatók a „hatos“ szám körül találkoznak egy rövid kézszorításra, a moszkvai nap tulajdonképpen végetér, kezdődik az este. Ebben az időben a reggeli műszakban dolgozó emberek már rég otthon vannak, a tisztviselők, akik később kezdik a munkát, azonban csak ilyenkor hagyják el az intézményeket. Az emberek özöne a Metro állomásai, a trolibusz-, villamos-, autóbuszmegállók felé áramlik. Villámgyorsan elfoglalják a szabad taxikat. A fővárosi utcák hullámzásának megvan a maga apálya és dagálya. Ezekben a percekben érkezik el azonban, — ha úgy tetszik — „a kilencedik hullám“, s ez ugyancsak komoly megpróbáltatást jelent a város közlekedésének. A percmutató újabb köröket ír le. Az utcai forgalom továbbra is élénk, de már érezhető hogy az emberek, ki-ki a tetszése szerinti esti pihenőre tér. Az utca életének ritmusa megváltozik. A rendőr — a forgalom irányítója, ha kitekint „akváriumának“ ablakán, (így nevezik fülkéjét a szelle- meskedők), magában megállapítja, hogy egyre gyakrabban jelennek meg az utcán ismerős rendszámú autók: sétára indulnak a személykocsi-tulajdonosok. Az üzletek népesek — csúcs- forgalom van. Az esti vásárló türelmes, éppúgy, mint az esti sétáló. Sokáig gondolkozhat azon, hogy milyen sajtot válasszon mára a 78 féle közül, ínyencségeket keres a halas- pultoknál és az italosztályon, nehéz eldöntenie, milyen bort válasszon — grúz „Tvisi“-t, vagy örmény ,,Szaperavi“-t. Igaz, láthatunk siető magános gyalogjárókat is, azokat, akik találkára mennek. A szerelmesek rendszerint az óráknál találkoznak. Ez arra figyelmeztet, hogy pontosnak kell lenniök. Az az idő, amikor „a szerelmesek nem figyelik az óramutatót“, csak a találkozás után kezdődik. A moszkvaiaknak vannak egyéb hagyományos találkahelyeik is. Például az a tér, ahol Puskin szobra áll. Oly szép Moszkva este! Számos olyan pont van, ahonnan gyönyörködhetünk benne: a „Kamennij-moszt“ (Kőhíd),'! ahonnan látszanak a Moszkva folyóban visszatükröződő fények, a Manyézsnaja tér, a Nagy Színház előtti tér, a Moszkvai Egyetem épületének közelében levő rakpart. A főváros látképe itt különösen szélesen tárul ki: A látkép Luzsnyikiban épülő stadionnál kezdődik, ahol az emelődarukat villanyfény világítja meg. Közeledik az idő amikor ki- » tárulnak a színházak kapui. Az utcai forgalomban ismét „dagály“ következik: hiszen a városban negyven színház és hangversenyterem, több mint kétszáz kultúrház és klub van. Moszkvában azonban, természetesen, különböző tempera- mentumú és ízlésű emberek élnek. Egyesek szívesebben maradnak inkább otthon a televi- zorok mellett, mások valamely könyvtárban töltik az estét. A fővárosban többezer könyvtár van, köztük mozgókönyvtárak is, ebből csaknem minden nagyobb házba jut. Némelyek viszont szívesen üldögélnek egy darabig valamely étteremben, szabad óráikat meghitt beszélgetéssel töltik. Tizenegy órakor távozik a közönség a színházakból. Ilyenkor minden trolibusz, villamos-, vagy metrókocsi „vitaest“ színhelyévé változik. Ezután az este búcsút int. Csend van. A dolgos város a jól megérdemelt pihenés után mély álomba merül. Jevgenyij Mar. Kalandos történet