Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

1956 MÁJUS 6. TOLNAI NAPLÓ 5 A nők első szarvasmarhatenyésztési tanácskozása Középhidvégen A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság és a MNDSZ me­gyei elnöksége közösen szer­vezte meg a nők első szarvas­mar hatenyésztési tanácskozá­sát, amelyet a Középhídvégi Kísérleti Gazdaságban tartot­tak, mintegy 60 állattenyésztés­ben dolgozó nő részvételével. Ezen a tanácskozáson Molnár Ildikó, a Mezőgazdasági Igaz­gatóság állattenyésztési osztá­lyának munkatársa a követke­zőket mondotta: — Nem véletlen, hogy a ter­melőszövetkezetekből és az ál­lami gazdaságokból azokat az elvtársnőket hívtuk össze, akik az állattenyésztésben és ezen belül a szarvasmarhatenyész. tésben dolgoznak, hiszen valamennyiönk érdeke, hogy a jelenlegi minőségileg és mennyiségileg nem megfelelő szarvasmarhaállományunkba — mielőbb jelentős változás tör­ténjen. Különösen fontos, hogy a jelenlévők itt a kísérleti gaz­daságban különös figyelemmel nézzék meg és hallgassák meg az ott dolgozók véleményét a növendéknevelés és a tejter­melés fokozásáról. Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy különösen az egyéni gazdáknál és részben a termelőszövetkezeteinknél nem megfelelő, illetve nem kielégítő a tehenek évi átlag­termése. Majd így folytatta to­vább. — A sok hiányosság el­lenére lehet azért olyan példát mondani, olyan egyéni gazdát megdicsérni, mint özvegy Lippa Ambrusné zombai dol­gozó parasztasszony, aki pél­dául a múlt évi mezőgazdasági kiállításon díjat nyert törzs­könyvezett növendékbikájával. Az idei évben is részt vesz a kiállításon egy növendékbiká­val. Természetesen a szarvas­marhatenyésztés terén is a nagyobb lehetőségek kihasználása a nagyüzemi gazdaságokban va lósítható meg. Példa erre a kö­lesül Haladás Termelőszövet­kezet tehenészete, amely a múlt évben is 160.000 forint jö­vedelmet hozott. A dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai a múlt évben 61 forintot kaptak minden munkaegységük után. Ezen belül a tagok kész­pénz részesedését növelte az a tény, hogy tehenenként közel 3300 liter tejet fejtek. De so­rolhatnám tovább Storch Má­riát, az aparhanti Március 9. Tsz tagját, aki több, mint két éve dolgozik a tehenészetben. Teheneitől átlag 11 liter tejet fej és részt vesz a második or­szágos tejtermelési versenyben is, vagy Omacht Józsefnét, a bonyhádi Szabad Föld Ter­melőszövetkezet Kiváló Állat- tenyésztő jelvénnyel kitüntetett fejőnőjét, aki több, mint 3 éve A dunaföldvári tanács doj- gozói tanácsüléseken és a nép­nevelőkön keresztül szervezték meg a községben a tavaszi munkák, a szántás, a vetés és az őszi vetések ápolását — írja Botos Lajos dunaföldvari leve­lezőnk. A dolgozó parasztok többsé­ge egyetértve a tanáccsal, szorgalmasan dolgozik, de ezek között is élenjárnak a munká­ban Kiss Lajos 7 holdas és Sió. völgyi József 11 holdas dolgozó parasztok. Ugyancsak jó mun­kát végeznek Göndör Imre, Holmik István és Holmik Fe­renc, akik befejezték földjeiken az összes tavaszi munkákat. A községi tanács mindent megtesz, hogy segítse a dolgozó parasztok munkáját. Nemrég a tehenészetben dolgozik már. Molnár elvtársnő befejező szavaiban arról beszélt, hogy még mindig nem elegendő a nők száma az állattenyésztés­ben. Ahhoz, hogy a második ötéves terv állattenyésztésre vonatkozó részét teljesíteni tudjuk, nem kis feladatot kell megoldani, ami elsősorban a nőkre vonatkozik. n tanácskozáson résztvevők megtekintették a kísérleti gaz- gaság szarvasmarhaállományát, a tehenészetet, a mesterséges borjúnevelőt. — Valamennyien elégedettek voltak a látottak­kal beszélgettek a tehe­nészekkel, a borjúnevelőkkel, kölcsönösen kicserélték ta­pasztalataikat. Kérésükre Far­kas Istvánné, a kísérleti gazda­ság borjúnevelője elmondotta, milyen módszerrel, hogyan érte el februárban a napi 93 dekás, márciusban pedig a 113 dekás megérkezett a heterozis kuko­ricavetőmag is. Ezenkívül 130 mázsa ‘burgonyát cseréltek ki vetőburgonyára. Ugyanígy ren­delkezésre áll a dolgozóknak a nemesített és tisztított napra­forgómag. Dunaföldváron azonban nem mindenki követi a tanács utasí­tásait. Vannak olyanok, mint Miskolci Pál, akinek még min­dig vannak szántatlan földjei és Kelemen Ferenc (Vermek- sor), aki szintén nem tartotta kötelességének a tavaszi mun­kák elvégzését. Vannak még néhányan ilyenek, de Duna- földvár dolgozó parasztsága — együttműködve a helyi tanács­csal, fáradhatatlanul dolgozik és küzd a tavaszi munkák sike­réért. darabonkénti súlygyarapodást. A résztvevők véleménye telje­sen megegyezett, amikor arról hallottak, hogy a szép ered­ményt elsősorban az itatásos módszer bevezetésével, az egy- időben történő pontos etetéssel és ami a legfontosabb, a gon­dos tisztántartással érte el. El­mondta véleményét Radovics Jánosné, a nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet fejőnője is. Termelőszövetkezetünk tehené­szetében alacsony volt a fejési átlag, amikor megkezdte ott a munkát. Ma pedig gondos, lelki ismeretes munka eredménye­ként azzal dicsekedhet, hogy a tehenészetében 12 liter a fejési átlag. Hozzátette azt is, meri vállalni, hogy június 1-ig ezt az átlagot 15 literre emeli. — Nemcsak termelőszövetke­zetünk közös vagyona gyarapo­dott — mondotta Radovics néni azáltal, hogy javult a tejterme­lés, hanem gyarapodott az egész tagság és jómagam keresete is. Volt olyan hónap, amikor pré­miumként 1000 forintot kap­tam. A jelenlévők sokáig beszélget tek az előttük álló feladatról, amely a szarvasmarhatenyész­tés terén a termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok állattenyésztésben dolgozó asz- szonyaira vár. Dícséretreméltó a Mezőgazdasági Igazgatóság és az MNDSZ Megyei Elnöksé­gének ez a kezdeményezése. A tanácskozáson résztvett 60 nő elméleti tudásban és gyakorlati tapasztalatokban gazdagabban tért vissza, hogy ezután a Kö- zéphídvégen látottak és hallot­tak alapján végezzék tovább a sok türelmet és fáradságot kí­vánó állattenyésztői munkát. Érdemes ezt a munkát igazán lelkiismeretesen elvégezni, hi­szen az eredmény naponta a több liter tejben, a szebb nővén dékállatokban megmutatkozik. Fel tehát a munkára, az ered­mény biztosan nem marad el. A tavaszi munkák sikeréért Hozzászólás a második ötéves terv irányelvtervezetéhez Tennivalóink az öt év alatt Tanulmányoztuk a második ötéves terv irányelveit, milyen tennivalók vannak a megyében, hogy megfelelően emelhessük a mezőgazdaságban a termés­hozamokat. öt év alatt 27 szá­zalékai növelni a termésátlago­kat — igen komoly feladat és mindent meg kell tennünk, — hogy megvalósíthassuk. Megyénkben a talajadottsá­gok megvannak a termésered­mények fokozásához, de csak akkor valósíthatjuk azt meg, ha gondoskodunk a talajerő visszapótlásáról. Ezért el kell érnünk a megyében, hogy négy- évenként rendszeresen szerves­trágyával trágyázzuk a földe­ket. Ehhez viszont kapcsolódik az, hogy már ebben az évben mindenütt meg kell valósítani a helyes trágyakezelést. Ahol nem tudnak elegendő istálló­trágyát biztosítani, a szerves trágyázást zöldtrágyázással keli megoldani. Az időbeni munkavégzés, mi­nőségi vetőmagvak fokozottabb alkalmazása, új módszerek el- teerjesztése ugyancsak fokozza a terméseredményeket. Fokoz­nunk kell a növényi és állati kártevők elleni védekezést is. Az igen gyenge, rosszminő­ségű rét- és legelőterületeket fel kell törni és szántóföldi mű­velésre kell fogni. Ezeken a te­rületeken elsősorban szalasta- karmánytermelést kell folytat­ni, így fokozottabban tudjuk biztosítani a takarmányt az ál­latállomány részére. Fokoznunk kell a műtrágya alkalmazását, de nemcsak a nit­rogén, hanem a foszfor- és káli­műtrágyák alkalmazását is. — Ugyanakkor a termelés oi- csóbbátétele érdekében egyre nagyobb területen kell beve­zetni a gépi munkát. Elsősor­ban ezeket kell elvégeznünk, hogy megfelelően fokozni tud. juk a termésátlagokat. A to­vábbi tennivalókat pedig ala­pos megfontolás után az adott­ságoknak megfelelően keil meghatároznunk. Elmondotta: SZŰCS LAJOS megyei főmezőgazdász. Tsz látogatás Páriban Pári községben, a helyi tá­rnics, amellett, hogy a sürgős tavaszi munkák elevégzésére mozgósított, állandóan szem előtt tartotta a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztését is. Éppen ezért egy héttel ez­előtt, április 29-én, vasárnap a pártszervezet támogatásá­val a tanács végrehajtóbizott­sága tsz-látogatást szervezett. A helybeli dolgozó parasztok közül több, mint harminc­ötén meglátogatták az ugyan­csak helybeli Béke Termelő­szövetkezetet. A termelőszövetkezet ve­zetői beszámoltak arról, ho­gyan gazdálkodnak, milyen eredményeket értek el eddig, az egyéni gazdák pedig el­mondták véleményüket a lá­tottakról. A hozzászólásokat Novák Mihály ötholdas dol­gozó paraszt beszéde alapján lehetne összefoglalni, aki el­mondotta, hogy a továbbiak során nem lenne érdemes új termelőszövetkezetet alakíta­ni, mert a Béke Tsz szépen fejlődik, gazdasági épületek­kel és minden egyébbel ren­delkezik, ami a nagyüzemi gazdálkodáshoz kell. Uj ter­melőszövetkezet alakítása he­lyett tehát ide kell belépni azoknak, akik meggyőződtek a termelőszövetkezeti gazdál­kodás előnyéről. A látogatók bírálták a szarvasmarhate­nyésztést és javasolták, hogy növeljék a tehenek arány­számát, ugyanakkor azonban elismeréssel nyilatkoztak a Béke Tsz sertésállományáról. A látogatás végén a ter­melőszövetkezet tagjai és a dolgozó parasztok megegyez­tek abban, hogy gabonaérés­kor újból megkérik a tanács végrehajtóbizottságát, szer­vezzen újabb látogatást, mely nek során a termelőszövetke­zet növénytermelését fogják megnézni. A kocsolai iskola Távolból, vagy felülről nézve a íalu most is úgy néz ki, mint 10—20 évvel ezelőtt. A takaros, tiszta házak szinte zsámolysze- rűen lapulnak a magasan fölé­jük nőtt templom körül, a régi, százéwei előtti idők hierarchi­kus uralkodás rendszerét jel­képezve. A falu belső életét, az em­bereik gondolkodását és minden napi munkáját azonban már más, új formák és színek tar­kítják, gazdagítják. Most már maguk a kocsolaiak is csak ne­vetnek rajta, hogy 10—15 év­vel ezelőtt milyen sok munkája volt az orvosnak egy-egy falu­si ünnepség után. A magyarok a németeket, a németek a ma­gyarokat verték el, ahol csak érték. Fölszegi lánynak, — itt laktak a németek — nem ud­varolhatott magyar legény, de a fala másik felébe, Alszegre se tehette be a lábát egyetlen sváb legény sem. Jellemző a falu múltjára, hogy 15—20 évvel ezelőtt akar­tak már szép emeletes község­házát építeni. Az anyagot: Ce­mentet, téglát, palát, a leg­utolsó szöget is megvásárolták, de a községháza nem épült fel. Ugyanis a helyén nem tudtak megegyezni. A sváb képviselők Fölszeg közepébe, a magyar elöljárók Alszegre akarták. Az évekig húzódó vitatkozások­nak aztán úgy vetettek véget, hogy az építési anyagot átad­ták a szomszéd községnek. A nem éppen nagynak mond­ható községben hét kocsma volt. Nem csoda tehát, hogy a duhaj magával ragadta gyak­ran az embereket. Ezek viszont már csak a múlt rossz emléked. A hét kocsmából kettő maradt, s a régiekből posta, kultúrház és mozi lett. ötven férőhelyes napközi ott­hona lett a felszabadulás után a községnek. Az alig 20 eszten­dős Farkas Ágnes felügyelete mellett már évek óta együtt játszadoznak, tanulnak a ko­csolai németek és magyarok legkisebbjei, ök már nem isme rik azt a szót, hogy — gyűlöl­ködés. De a nagyok, a felnőttek is kijárták az elmúlt 10 esztendő­ben az új élet iskoláját. Régen ki hallgatott rájuk. Senki. A község ügyeibe nem volt bele­szólásuk. A Hangya szövetke­zetben is csak azok dirigáltak, akik a templomban az első pa­dokban ültek. A kis falut szinte fojtogatóan környező 20.000 hol das Eszterházy-birtok cselédjei, megvetett emberként élték le életüket. A cselédlány pedig cseléd ember felesége lehetett, a gazdák is, hogy a földet be­biztosíthassák a fiaik számára, már 15—16 éves korban szinte lelki és testi éretlenségben férj­hez adták lányaikat. De most merőben máskép van minden. A földhöz juttatottaknak, a kommunista parasztok kezdemé nyezésére, már 1947-ben meg­alakult a közös gazdálkodás elsőfokú lenini iskolája, a föld­művesszövetkezet. A saját el­gondolásaik megvalósítható­sága, véleményeik érvényrejut- tatása tetszett az egyszerű pa­rasztembereknek, s a szövetke. zet tábora nőtt, terebélyesedett. 1954-ben 6 és félmillió, múlt évben pedig már jóval több, mint 9 millió forint volt a Ko­csolai Földművesszövetkezet — évi forgalma. 1954-ben 166.000 Ft tiszta nyereséggel, múlt év­ben pedig már 465.000 Ft tiszta nyereséggel zárták az évet, s ebből 17.000 Ft, illetve az el­múlt esztendőben 65.000 Ft ré­szesedést kaptak vissza a szö­vetkezet tagjai. A szövetkezet tagjainak a száma is az 1947-ben nyilván­tartott 17-ről 531-re emelkedett mostanáig. Csupán ebben az esztendőben 47 új taggal erősö-i dött a Kocsolai Földművesszö­vetkezet. Milyen sokan vannak akik le. becsülik a földművesszövetke­zetek jelentőségét. Pedig a fa­lu fejlődésében, az emberek ne­velésében, a helyes pártirányí­tás mellett oroszlánrészt tud magára vállalni a szövetkezet. Bizony, dicséretére válik a Kocsolai Földművesszövetke­zetnek, — és méltán büszkék is rá a szövetkezet vezetői —, hogy az 531 tagjából 116 dol­gozó paraszt már felsőbb isko­lába, a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. — A mintegy 1000 holdon gazdálko­dó Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben határozták el, hogy állatállományuk fejlesztése cél. jából egy majort létesítenek a község külső határában, a mos­tani baromfitelep mellett. Az új majornak és az épületeknek a helyét is már kijelölték, s az 50 férőhelyes tehénistálló épí­tését még ebben az évben el­kezdik. A kocsolaiak ugyan nehezen akarják észrevenni, de mégis­csak valóság, hogy az új élet talaján gazdagabban marjad az életük, jobban megy a dolguk, mint a múlt rendszerben. — 1943-ban mindössze három csa­ládnál volt csak rádió, ennyi­nek futotta a vagyoni helyzete. Ma viszont 130 kocsolai házban szól a rádió zsongó zenéje, kö­zülük mintegy 110 földműves­szövetkezeti család lakásában. De így van a kerékpár eseté­ben is. 1945 előtt mindössze 10 kerékpár volt a faluban, ma pedig csak motorkerékpárból van 30 darab. Tagadhatja-e bárki is, hogy a művelődés és technika-szomja ilyen elégtéte­le lehetséges lenne az emberek életének új útjai nélkül. S ha megemlítjük, hogy nem minden község dicsekedhet azzaj sem, hogy az elmúlt 11 esztendő minden egyes évében átlagosan öt új családi ház épült, akkor valóban arra a következtetésre jutunk: épült, gazdagodott Ko- csola. S az emberek társadalmi éle­te még ennél is nagyobbat vál­tozott. A német már nem gyű­löli a magyart, a magyar sem a németet. A németajkú Braun Antal már nemcsak, hogy ud­varolhatott alszegi lánynak, de feleségül is vehette Gelle Gizellát az izsai születésű tős­gyökeres magyar lányt. Simon Jenő szövetkezeti tagnak meg Rauch Mária lett a felesége. Egyiküknek sem gördített aka­dályt senki sem az útjába. A felnőttek iskolája, a szövetkezet tehát eredményesen forgatja évkönyvének lapjait. Közelebb, sokkai közelebb kerültek az emberek egymáshoz, jó isme­rősökké, barátokká lettek a földművesszövetkezet nagy csa­ládjában. Most szombaton meg ünnepe, szokatlanul szép ünnepe volt a Kocsolai Földművesszövetke­zetnek. A szövetkezet egyik dolgozója, az alig 20 esztendős Hága Anna, a 3 holdas szegény parasztnak, a munkában meg­tört Hága Jánosnak a kisebbik lánya és a fiatal szaktanár, Miski György házasságkötését ünnepelték a tanácsházán. — lyen bizony még nem volt a faluban. Igaz, hogy meg is telt a tanácsháza feldíszített nagy­terme a falubeliekkel. Nem kon dúlt harang, az orgona se zú­gott, mint régen, de az emberi szeretet varázsa többet, sokkal többet tett ezeknél. Régen a falusi tanító a „nemzet napszá­mosa’’ is csak hozzáillőt, gazdag parasztlányt vehetett feleségül. Bár még egyesek a pedagógu­sok közül most is méltatlannak tartották Hága Annát a fiatal tanárhoz, ők azonban bátran, szinte felrúgták a régi, az embereket megkülönböztető polgári szeszélyeket, sőt, az év­százados ősi szokástól is elté­rően, — Kocsolán először — ők már az emberek előtt, s nem a tömjénfüsttől bódultán kötöt­tek házasságot. Ilyen nagyot változott egy kis falu embereinek élete is, akár észre akarjuk venni, akár nem. Lám, a kocsolai iskola vi­rágos kertjében már festenek' az első bimbók. NAGY FERENC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom