Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-05 / 105. szám
1956 MÄJUS 5. TOLNAI NAPLÓ Vita a második ötéves terv irányelv tervezetéhez Gosztonyi János, a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés főmérnöke: A termelés emelésének jelentős részét a termelékenység növelésével biztosítjuk A második ötéves terv irányelveinek tervezete szerint 1960-ra, 1955-höz viszonyítva, 56 százalékkal kell emelni az országban a téglagyártást, ennyivel kell több téglát adni a gyáraknak, mint tavaly. Ez megfelel a tervezet ama célkitűzéseinek is, hogy az alapanyagok termelését nagyobb mértékben kell növelni, mint az egész ipari termelést. Egyesülésünk ötéves tervét már kidolgoztuk, azt a napokban küldjük el felsőbb szervünknek jóváhagyás végett. A tervezet szerint hat üzemünk p, együttes termelését — csak a meglévő üzemek bővítésével, korszerűsítésével, teljesítőképességének emelésével — több mint másfélszeresére tudjuk . emelni. A második ötéves terv célkitűzései tehát reálisak, megvalósíthatók. Az össz-munkáslétszámot 1960-ra csali 20 százalékkal kívánjuk emelni, így a termelés emelésének jóval több, mint felét a termelékenység emelésétől várjuk. A termelékenység növelésének fő eszköze a gépesítés. A téglaiparban nagy, még eddig kiaknázatlan lehetőségek van. nak e téren és a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás is megköveteli, hogy a nehéz fizikai munkákat gépesítsük. - Ebben az esetben a munkák nagyobb részét végezhetjük nőkkel, fiatal munkásokkal. Az ötéves terv során gépesíteni fogjuk a bányaművelést. Az anyagbeszállítást a paksi, a dombóvári I-es és III-as üzemekben, ahol a sajtolóhoz közel van a bánya, szállítószalagokkal oldjuk meg, a többi üzemekben pedig motorvontatású csillékkel. 1960-ra teljesen befejezzük a nyersgyártás gépesítését. Gépesítjük a Dombóvár I-es és a Dombóvár III-as üzemet, a Dombóvár Il-es üzemben, a mostani 400-as helyett 450-es, nagyobb teljesítményű présgépet helyezünk üzembe. Ezzel az ötéves terv végére a (. kézi nyersgyártást, mint elavult, nehéz fizikai munkát igénylő, elsőosztályú minőségű téglát nem adó és meglehetősen költséges módszert, teljesen kiküszöböljük üzemeinkben. A szárítókapacitást úgy növeljük a paksi és a mázai gyárban, hogy a kellerszárí- tókba nagyteljesítményű, mozgó ventillátorokat szerelünk fel, villamosítjuk a kel- lerek tolópadjait. Ugyanakkor bővítjük is a keller-szárító- kat. Gépesítjük a száraz nyerstéglának a kemencékbe való beszállítását is, ahol arra lehetőség van, a csilléknél lóvontatás helyett motorvontatást alkalmazunk. Mind a hat üzemben gépesítjük a kemencékbe való szénfelszállítást. A kihordást Pakson és a Dombóvár Il-es üzemben csillével, másutt gumikerekű, golyóscsapágyas kárékkal oldjuk meg. Az elmúlt években tetemes károkat okozott az esős időjárás, többmillió nyerstégla ment tönkre emiatt. Jelenleg — Előre bocsátom, — mondja Füves elvtárs osztályvezető —, hogy agronómusaink jól dolgoznak, elismerés illeti őket, de ne veregessünk váltakat, inkább nézzük meg hol szorulnak még segítségre a mezőgazdasági szakemberek. En most azért beszélek inkább a hibákról, mert azt hiszem így többet segíthetünk. — Ebben tökéletesen egyetértünk, s mi lenne az első és legfontosabb hiány a mezőgazdászok munkájában? — A kezdeményezés hiánya. Ez a legfőbb és legáltalánosabb hiba. Valami új dologról, munkamódszer, vagy egyéb bevezetéséről nem is tudok, mindössze a tamási Vörös Szikra Tsz-ben határozták el, hogy iker soros kukoricavetéssel is kísérleteznek, a nagyszokolyi Béke és a nagykónyi Uj Elet Tsz pedig követte ezt a példát. Az ilyen és hasonló eset azonban nem elég gyakori, majdnem minden mezőgazdász felsőbb utasításokra vár az öntevékeny munka helyett. — Nincs ennek valami jó látható oka? — A legtöbb helyen világosak az okok. A mezőgazdászok zömmel fiatalemberek, jó elméleti felkészültséggel, de gyengébb gyakorlati tapasztalatok. a nyerstégla szárítása többségében cserépfedésű szabad bankettákban történik. Ezt az elavult módszert — fedett szá rítószínek építésével, amely munka már folyamatban van — az ötéves terv végére teljesen kiküszöböljük. Az égetőkapacitás növelése érdekében átépítjük a Dombóvár Il-es üzem kemencéjét, korszerűsítjük a III-as üzem kemencéjét is. A mázai gyárban új kemencét, kéményt tervezünk. A második ötéves terv irányelveinek tervezete szerint növelni kell az üreges téglák gyártását, felhasználásának arányát. Ennek gyártásánál is termelékenyebb a munka, felhasználása is sok szempontból előnyös. Egyesülésünk két üzemében, a mázai és a paksi gyárban van ürekal. Sok esetben aztán nincs elég tekintélyük ahhoz, hogy saját elképzeléseiket keresztül vigyék és így utasítások alapján dolgoznak. Természetesen vannak olyan mezőgazdászok, akik amellett, hogy fiatalok, meg tudják valósítani elgondolásaikat. Ecker Gyula, a koppány- szántói TJj Barázda és az érté- nyi Dózsa Termelőszövetkezet agronómusa alig van túl a 20. éven, mégis jó munkát végez. A tamási Vörös Szikra egyik fiatal, egyetemetvégzett mezőgazdásza, Fehér elvtárs, ugyancsak lelkiismeretesen dolgozik, de itt sokat segít neki Kocsis elvtárs, a társa, aki már 6. éve dolgozik ezen a területen. — Most már csak az a kérdés, mi akadályozza a többi mezőgazdászt abban, hogy munkájukban nagyobb szerepet kapjon az önálló kezdeményezés? — En a gépállomásokkal foglalkozom — veszi át a szót Kócs elvtárs — sok mezőgazdászt ismerek és azt hiszem er. re a kérdésre tudok válaszolni. Egy agráregyetemet végzett fiatalember, Gurdon Károly Pince helyen dolgozott, mindenki meg volt vele elégedve, nemrégen jó munkájáért tagjelölt is lett. Át helyezték Ozorára a Petőfi Terges tégla gyártására alkalmas nyersanyag. Ezért a mázai gyár teljes termelésének 80 százaléka, a paksi gyárnál pedig 70 százaléka lesz üreges tégla. A gépesítés mellett nagy jelentősége van — és saját tervezetünkben építünk is erre — a korszerű munkamódszerek, technológiai eljárások alkalmazásának, mint a Kartacev-féle gyorsszárítás, a Duvanov-féle égetési módszer, ezzel a kemencék hasznos köbméter-kihasználását 20 százalékkal emeljük. A tér melés, a termelékenység emelése gondosabb TMK-munkát, a gépállási idők csökkentését megköveteli. A célkitűzések azonban reálisak. Egyesülésünk meg tudja oldani a második ötéves tervben reá váró feladatokat. melőszövetkezetbe, de itt nem végez olyan munkát, amilyenre képes lenne. Hogy miért? Mert itt is fennáll az, ami igen sok más helyen. A termelőszövetkezet elnöke és vezetősége nem támogatja a mezőgazdászokat, ügy lenne rendjén, ha mindig megkérdeznék a mezőgazdászt, mi erről, vagy arról a véleménye és aszerint cselekednének. Ehelyett azonban az a gyakorlat, hogyha a szakember valami újat akar bevezetni, valami eddig még szokatlant, bizony kénytelen, az asztalt csapkodni, amelyik ehhez nem ért, sokszor le kell mondania a terveiről. — Ha a mezőgazdászok mun. káján javítani akarunk, legelőször is meg kell magyarázni, a termelőszövetkezetekben, — hogy az évek hosszú során át felgyűlt gyakorlati tapasztalatok nagyszerűen egyesíthetők a szák emberek tudásával, még a fiatal mezőgazdászok elméleti tudásával is. Amint ezt a célt elértük nagyot léptünk előre, mert a fiatal szakembereken keresztül szélesebb körben nyerhet alkalmazást a mezőgazdaság minden hasznos újdonsága, ami még jobban növeli majd termelési sikereinket — fejezi be a beszélgetést Kócs elvtárs. Hol lehet még javítani? Beszélgetés a tamási járás pártbizottsága mezőgazdasági osztályán PÄRT ÉS PARTÉPÍTÉS « Ä dunaföldvári tagjelöltek ügye ________________________________________________ 3, Egy hír érkezett Dunaföld- várról, az, hogy több tagjelölt nek lejárt a tagjelöltségi ideje és közülük több ellen fegyelmi eljárás indult. Ez magában véve még nem sokat mond, de ha elindulunk a hír nyomán, egy egész sor tanulságos dologgal találkozunk: először azzal, hogy a régi pártbizottság és pártvezetőség milyen lélekte- lenül kezelte a tagjelöltek ügyét, másodszor pedig azzal, hogy a vezetőségek újjáválasz- tása óta milyen nagy javulás van ezen a téren. Farkas Imre 10 holdas dolgozó paraszt kartonjának hátuljára tavaly ezt írták: „Fegyelmi bizottság elé. Kizárásra.“ Farkas Imre 1954 óta tagjelölt. Taggá való felvétele helyett tehát ki akarták zárni a tagjelöltek sorából. Volt olyan dolgozó paraszt, mint T. G. elvtárs, akit egy alkalommal a vezetőség javaslatára ki is zárt a taggyűlés. Hasonló helyzet, vagy teljes rendezetlenség volt tapasztalható még több tagjelölt ügyénél is. Az indok a kizárási javaslatoknál az, hogy: „Nem jár taggyűlésre“, Nem fizet tagdíjat“, „Nem végez pártmunkát.“ Látszólag tehát nem is akármilyen indokokat hoztak fel ellenük. Az új pártbizottság azonban azt mondta: „Meg kell nézni az érem másik oldalát is, itt emberekről van szó, méghozzá olyanokról, akik be akartak a pártba lépni. Senkinek, de nekik különösen nem lehet mechanikusan kezelni a sorsukat.“ így aztán Farkas Imre és a többiek kartonjára a „Fegyelmi bizottság elé, kizárásra“ helyett odaírták, hogy „Tagjelölt, ügyét rendezni kell, nem kizárni.“ A pártbizottság az alapszervi vezetőségekkel sorra megbeszélte az ezzel kapcsolatos teendőket: a pártbizottsági, vezetőségi tagok és a pártcso- portbizalmiak megkezdték a beszélgetést azokkal a tagjelöltekkel, akikről az a vélemény maradt fenn, hogy „nem valók a pártba.“ Kiderült, ami egyben várható is volt, hogy nem az elvtársak véleménye változott meg a párt ról, nem változtatták meg szándékukat, hanem hiányzott a türelmes nevelőmunka és általában azok a módszerek, amelyekkel a tagjelöltekkel fog lalkozni kell. A taggyűlésen az ajánlók elmondták róluk véleményüket, ezzel aztán végétért a velük való foglalkozás. A tagjelöltek pedig, különösen a dolgozó parasztok, mivel nem foglalkozott senki sem velük, idegennek érezték magukat a pártban, később pedig nem is jártak el a párt rendezvényeire, tartózkodtak a pártmunkától. Ha kapnak megbízatást, foglalkoznak velük, nevelik őket — mindez nem fordul elő. T. G., akivel Fazekas Miklós- né pártcsoportbizalmi beszélgetett, nyíltan megmondta, hogy azért nem járt például taggyűlésre sem, mert vele senki sem törődött, úgy érezte, hogy rája ott nincs is szükség. Fazekas Imre esetében is hasonló a helyzet. A beszélgetés óta átvette már a tagfelvételt kérő ívet is. A községi alap- szervezetnél már taggyűlésen is foglalkoztak ezekkel a problémákkal. A pártbizottság jó munkája nyomán tehát olyan embereket mentenek meg a pártnak, akiket egy évvel ezelőtt a lélektelen módszerek által eldobtak volna. Természetesen nem arról van szó, hogy most már kritika nélkül felvesznek mindenkit tagnak: továbbra is alaposan megnézik, hogy ki méltó a párttagságra. Van olyan tagjelölt, akiről minden párttag tudja, hogy magatartásával gátolta a termelőszövetkezet fejlődését, gyakran beszélgettek vele, igyekeztek meggyőzni tevékeny ségének helytelenségéről, —de nem használt neki a türelmes magyarázás, a szép szó. így most már a párttagokat az a gondolat foglalkoztatja, hogy M. L.-t javasolják a tagjelöltek soraiból való kizárásra. A dunaföldári esetnek tehát az a tanulsága, hogy a tagjelölteket nem lehet magukra hagyni, hanem továbbra is nevelni kell őket, és az elbírálásnál körültekintő munkát kell végezni, meg kell nézni az érem másik oldalát is; nemcsak azt kell megállapítani,- hogy az illető tagjelölt mit nem tett, hanem azt is, hogy a pártvezetőség és maga a párttagság milyen hibát követett el és ennek nyomán hozzálátni a hiba kijavításához. Boda Ferenc Rajtunk az egész község szeme a szakályi Hunyadi Tsz kommunistái a tsz fejlesztéséért NAGY SZORGALOMMAL dolgozik a nemrég alakult szakályi Hunyadi Termelőszövetkezet tagsága. Még a május elsejei ünnepek alatt is lehetett belőlük kint látni a határ-] ban. A szövetkezeti tagokat — Szili Józsefet meg a többieket is — szorgalmas embereknek ismerték már akkor is, amikor imég egyéni gazdák voltak. Most, hogy a közöst választották, még jobban hajija őket az igyekezet. Ezt a szövetkezetét nem úgy ismerik meg a kívülállók, hogy 10 óra van, mire a tagság elindul a határba. Ök már öt órakor felkészülve várják, hol', milyen munkát kell végezni. A tagság igyekezetét, szorgalmát talán Martinka Lászlónak, a szövetkezet elnökének szavai jellemzik legjobban. — Most rajtunk van az egész község szeme, hogyan boldogulunk majd a munkákkal, milyenek lesznek az eredményeink. Eredményeinkkel tudjuk majd legjobban meggyőzni a kívülállókat, hogy jöjjenek közénk, mert itt könnyebb, jobb életük lesz. Nagyon nehéz volt megalakítani itt a községben a szövetkezetei, nagyon nehéz meggyőzni az embereket, ezért dolgozunk, úgyhogy legyen mire felfigyelniök az egyénieknek. BIZONY, NEHEZ MEGGYŐZNI a szakályi gazdákat — maga Martinka László is sokáig latolgatta magában, jól válasz, tott-e, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot — végül hallgatott józan gondolkodására, azóta szívvel-lélekkel dolgozik a szövetkezetért. Az elhatározásában persze őt is segíteni kellett — segítették azok a kommunisták, akik beléptek a szövetkezetbe. Abban, hogy Szákályban is megalakult a termelőszövetkezet, a pártszervezetnek, a kommunistáknak igen nagy szerepe volt. ök írták alá először a belépési nyilatkozatot, amikor januárban szó esett arról, hogy meg kell alakítani a termelőszövetkezetet. Hivatalosan még meg sem alakult a tsz, amikor már a pártszervezetet létrehozták, titkárt választottak Lezsák Béla személyében és a héttagú párszervezet — ebből három asszony — lett az agitációs munka irányítója, de a párttagok ott vannak a legjobb munkások között is. A pártszervezet tevékenysége érvényesült abban is, hogy felvették a szövetkezetbe a 31 holdas Lezsák Gézát, aki eddig a kuláklistán szerepelt. Lezsák Géza már előbb kérte felvételét, említette, hogy belépne a szövetkezetbe. Tudták róla azt, hogy szorgalmas, becsületes ember, dehát mit tegyenek, ha egyszer kuláklistán van, nem vehetik fel a szövetkezetbe. KÖZBEN TELT AZ IDŐ, a község kommunistái tanulmányozták a XX. kongresszus tapaszatalatait. — Nézzünk csak utána Lezsák Géza felvételének. Kizsákmányoló volt-e, vagy sem? Amikor a termelőszövetkezetnek ünnepélyesen átadták a működési engedélyt, akkor terjesztették a tagság elé Lezsák Géza felvételi kérelmét. A falubeliek ismerték Lezsák Gézát. Kaszonics József ezt mondta róla: — A 31 holddal kulák volt, de nem tartott cselédet sohasem. A családjával művelte meg a földet. Ezt az embert ritkán látták, hogy megállt volna enni. Ki se fog, amikor szánt. Délben a kötényéből eszi meg az ebédjét. Azt mondom, felvehetjük. — A feleségének az apja még kepés arató volt — szólt közbe az egyik. — Lezsák anyja is szegény lány volt. — 'Azérj lett kulák, mert ő is egyke volt, a felesége is és így jött össze a 31 hold föld — mondta Szita György. — A kötelezettségét igyekezett mindenkor szorgalmasan teljesíteni. Megérdemli, hogy felvegyük a szövetkezetbe. Szükség van az ilyen szorgalmas emberekre, — hangzottak el a vélemények egymás után. A szövetkezet tagsága végül egyhangúlag úgy döntött, hogy helyet adnak maguk között Lezsák Gézának. Az másnaptól kezdve már a szövetkezetben dolgozott. Ezenkívül felvették a 15 holdas Lezsák Józsefet és a hatholdas Szili Ferencet is. A TERMELŐSZÖVETKEZET pártszervezete továbbra is egyik legfontosabb feladatul tűzi maga elé az új tagok szervezését. Esténként meg-meglátogatják azokat a gazdákat, akikről gondolják, hogy meg tudják nyerni a szövetkezet számára. Megmagyarázzák nekik, hogyan is megy a munka a szövetkezetben, mert sokan nem tudják még. Az öreg Kelemen Béla is azt kérdezte: — Aztán mit lehet egy nap alatt keresni? Így látogatnak meg esténként néhány gazdát, Hideg Jánost, Nemes Józsefet, Szentpáli Mihályt. Varga Mihály, a legeltetési bizottság elnöke már kijelentette, hogy aratás után belép. Barkóczi István is közeláll a belépéshez. Ezekkel és még több gazdával, állandóan foglalkoznak a szövetkezet párt- szervezetének tagjai, de gondjuk van arra is, hogy rendben haladjanak a munkák, mert mégis csak a példamutató munka a legmeggyőzőbb érv a közös gazdálkodás mellett. Gondoskodnak közben a pártszervezet erősítéséről is. Tagjelöltség nélkül vették fel nemrégiben Martinka Lászlót, mert eddigi tevékenysége alapján érdemesnek találták a párttagságra. A SZAKÁLYI HUNYADI TSZ most vizsga előtt áll. Vizsgázik a kívülállók előtt, mennyivel jobb, előnyösebb a közös gazdálkodás: Abban pedig, hogy a vizsga sikeres legyen, igen nagy szerepe van a szövetkezet pártszervezetének. Az új szövetkezet minden kommunistája azon dolgozik, hogy jól megállja helyét a tagság, eredményekben gazdag legyen már az első év s hogy állandóan újabb és újabb belépőkkel növekedjen a tagság, gyarapodjon a földterületük. Mindezen keresztül pedig azon fáradoznak, hogy a közös gazdálkodáson keresztül jobb élete legyen a szakályi gazdáknak is. BOGNÁR.
