Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-08 / 84. szám

1956 ÁPRILIS 8. TOLNAI NAPLÓ S PÁRT ÉS PÁRTfePÍTÉS *___ j Készül a XX. kongresszus anyagának tanulmányozására \ a leveli községi pártvezetőség Komoly erőpróba előtt állnak pártszervezeteink a most követ kező hetekben, amikor a Köz­ponti Vezetőség határozata alap ján valamennyi oktatási formá­ban a XX. kongresszus anya­gának megvitatására kerül a sor. Körültekintő szervező, meg győző, felvilágosító munkát igé­nyel ez, hiszen a késői kitava­szodás elsősorban a mezőgazda­ságban a termelés terén min­den perc jó kihasználását kö­veteli. Azonban a felvilágosító munka feladata éppen az; meg­győzni a hallgatókat, hogy a kongresszus anyagának alapos tanulmányozása és felhaszná­lása mennyire segíti e gyakor­lati munkát. A teveli községi pártvezető­ség e feladat jelentőségéhez mérten igyekszik napjainkban dolgozni. Különös gondot for­dítanak a termelőszövetkezet­ben folyó tanulmányozás jó megszervezésére, hogy sikerül­jön lemorzsolódás nélkül vé­gigvinni a kongresszusi szemi­náriumokat. Nem is alaptalan ez a külö­nös fegyelem. Az elmúlt év őszén például jóformán csak papíron indult itt meg az okta­tás, s csak az új pártvezetőség megválasztása óta van ezen a téren javulás. Ehhez hozzájá­rult az is, hogy néhány falura helyezett pártmunkással is erő­södött a tsz pártszervezete. gazdasági vezetés komoly hibá­kat követett el, de az azóta újjáválasztott vezetőség is be­leeshet hasonló hibákba, ha a tagság elsősorban a kommunis­ták, az ellenőrző bizottság tag­jai elfelejtkeznek az alulról jö­vő ellenőrzésről, annak állandó szélesítéséről, a bírálat, az építő kritika fejlesztéséről. A kong­resszus anyagának egyik legfon tosabb tanulsága, a tsz tagjai­nak további munkájukhoz ez, hiszen a becsületes, szorgalmas munka többségüknél szinte ha­gyományos. Nem kisebb feladatot ad az oktatás megszervezése a kong­resszusi anyag szélesebb körű tanulmányozására a falusi alap szervezetnél sem. Márcsak azért sem, mert bár az oktatási évet itt jól beindították, de azóta majd felére csökkent a hallgatók létszáma. Még az olyan elvtársak is, mint Braun János, a községi tanács titkára, pártvezetőségi tag az utóbbi két hónapon egyszer- kétszer vett részt az oktatáson. Az olyanokra azonban, mint Kiss Bíró Márton elvtárs, aki azt is vállalta, hogy személye­sen keresi fel a hallgatókat, s beszélget velük a tanulás fon­tosságáról, meghívja őket a sze­mináriumokra, biztosan számít­hat a pártvezetőség. Számit is rájuk, hisz a leg- i szorgalmasabb hallgatókat, a i legjobb népnevelőket mozgósít-1 ja arra, hogy a többi párttago- f kát és a legjobb pártonkívülie- f két keressék fel, s beszélgesse-*, nek velük a kongresszusi anyag ( tanulmányozásának fontosságú- (i ról. Ezenkívül a pártvezetőség (I tagjai is személyesen keresik J fel a hallgatókat, majd szemé- i1 lyesen is igyekeznek segíteni I1 őket a kongresszusi anyag ta- 1, nulmányozásában, hogy az a (» sokoldalú segítség, amelyet már * eddig is a Szovjetunió tapasz- (i talatai adtak dolgozó népünk- l * nek, s benne a teveli dolgozók '[ nak is tovább szilárduljon, új És új gyümölcsöket hozzon. I1 Megjutalmazták a legjobb DISZ-ílatalokat Április 4-én este rendezte meg Szekszárdon a Városi DISZ-bizottság az ifjú élmun­kások első bálját. A bált rövid ünnepség előzte meg. Az elnök ségben helyet foglalt Szendi Pál elvtárs, a Városi Pártbi­zottság első titkára is. A meg­hívott fiataloknak Tormássy János elvtárs, a Városi DISZ Eizottság titkára mondott ün­Biztos út A DISZ-fiatalok sokszor bebizonyították már, hogy bizton lehet rájuk számítani mind a termelésben, mind más terüle­ten. Elégedetten nyilatkozik a borjádi Haladás Termelőszövet­kezetben dolgozó fiatal lányok munkájáról a tsz elnöke is. Elmondja, hogy a lányokra mindig lehet számítani ,szívvel- lélekkel dolgoznak a növénytermelésben. Lelkes odaadásukat bizonyítja munkaegységeik száma és azok értéke is. Az idő­sebb tsz-tagok is elismeréssel beszélnek a fiatal lányok mun­kájáról, sajnos, a fiúk munkájáról már nem tudnak hasonló­képpen nyilatkoznij mert a tsz-ben csupán egy 15 éves fiú van_ aki régi tagnak számítható, és ő is csak 1955 nyarán lépett be a Haladásba, miután elvégezte a VIII. osztályt. Az év végéig 123 munkaegységet teljesített. A 123 munkaegységre Vcssánmpl jegysetek Az üzem nem felejt... Straubinger Jánosné 25 éven át dolgozott a Duna Cipő­gyárban. Két éve annak, hogy 65 éves korában nyugdíjba vonult. Azóta Tolnán éldegél 15 éves férjével csendesen, ahogy azok az öregek szoktak, akik életük nagyobb részét becsű letesen végzett munkában töltötték el. Ezen a tavaszon Strau­binger néniék alkonyati csendességű életét is megzavarta a rosszindulatú nagy folyam, a Duna. Komoly károkat okozott az öreg-pár kis gazdaságában is. Ha eszébe jutott régi munkahelye, Straubinger néni néha talán azt gondolta, hogy ott őt bizonyára már el is felejtet­ték. Pedig hány, meg hány munkás évet töltött ott, Újpesten, a Táncsics utca 10 szám alatt. Elmondhatja, hogy ott őszült meg szorgalmas, becsületes munkában. Nem is sejtette, hogy ott még számontartják őt és most, hogy bajbajutott, segíte­nek rajta. Pedig úgy történt... Április 1-én, vasárnap délelőtt egy elegáns személykocsi állt meg a tolnai tanácsháza előtt. Két nő és egy férfi szállt ki belőle. A tanácselnököt keresték. Elmondták, hogy van nekik itt Tolnán egy ismerősük, egy nénike, aki hosszú éveken át velük dolgozott. Szeretnék felkeresni őt — mond­ták, s kérték, hogy valaki vezesse el őket. Straubinger néni a konyhábon ült, háttal az ajtónak, s éppen krumplit hámozott, amikor a váratlan látogatók be­nyitottak. Készítette áz ebédet. Nem hallotta, hogy nyílik az ajtó, csak akkor fordult hátra, amikor valakinek a kezét érezte a vállára nehezedni. És akkor nem tudott megszólalni a csodálkozástól: a Duna Cipőgyár igazgatója állt mögötte, feleségével és az üzem MNDSZ-elnökével. Straubinger néni sírt. Talán soha sem volt még ennyire meghatva. Csak sokára tudta rebegve megkérdezni: — Hát ti, hogy kerültetek ide, lelkem? Én azt hittem, hogy már el is felejtettetek. — A becsületes dolgozókról mi sohasem feledkezünk meg, Straubinger néni — mondta az igazgató. így történt. Meghallották a Duna Cipőgyárban, hogy márciusban, a pusztító árvíz idején súlyos károkat szenve­dett az üzeiA egyik régi dolgozója. Külön az ő megsegítésére összegyűjtöttek az üzem dolgozói között 2000 forintot, s azt elhozták ide, Tolnára, Straubinger néninek és átadták azzal az üzenettel, hogy. az üzem nem felejt. Kajmádl képek Tervük az, hogy azokat a párttagokat és legkiválóbb pár- tonkívüli tsz tagokat is bevon­ják többségükben, akik eddig valamilyen okból nerp vettek részt a pártoktatásban. Nem kell messzire menni példákért, amelyekkel bizonyíthatják, mi­lyen fontos a gyakorlati munka megjavítása érdekében a kong­resszusi anyagok alapos tanul­mányozása. Úgy mond, itt he­ver az a tsz portáján. Maguk is érezték, s még ma is érzik például annak káros hatását, hogy a bírálat és önbírálat fegy vérét, az alulról jövő ellenőr­zés módszerét nem használták fel megfelelően a tsz további megerősítésére. kapott gabona hivatalos áron számítva és a készpénz együtte­sen 6275 forintot tesz ki. A lányok közül Régi Julianna 182 munkaegysége után 9282 forint értékben, Szabó Mária pedig 163 munkaegysége után 8313 forint értékben részesedett az év végén. Szabó Mária háztájiból még külön 500 forint jövedelemre tett szert. Pintér Julia és húga, valamint szüleik a termelőszövetkezetben szer­zett jövedelemből házat építettek. Móniis Mária szülei szintén építettek egy szép családi házat. A Kölesd-hangosi fiatalokra is büszkék a tsz tagjai és megbecsülik őket jó munkájukért. A tsz DISZ-szervezetének titkára, Szabó Boldizsár elvtárs, aki tagja a DISZ Megyei" Bizottságának, az elmúlt évben 460 munkaegységet ért el. — Munkaegységei után szabadpiaci áron számítva 23.250 forint értékben részesedett, Szabó Vilmos pedig aki 450 munka­egységet teljesített, 22.550 forint értékben. népi beszédet. Utána pedig meg jutalmaztak 31 fiatalt. Pénz, vagy könyvjutalmat kaptak azok a DISZ fiatalok, akik az ifjúsági szervezetben odaadó, példás munkát végeztek, akik az árvízveszély idején kitartó­an helytálltak a gátakon, a Petőfi iskolák legjobb hallga­tói, a Gépjavító Vállalat, a Vas ipari Vállalat és az AKÖV leg­jobb ifjúmunkásai. A jutalmak kiosztása után Tormássy elvtárs átadta a Vá­rosi DISZ Bizottság vándor­zászlóját a Terményforgalmi A kongresszus anyagának ta­nulása abból a helyi párt és gazdasági munka megjavításá­ra levont következtetések erő­síthetik tovább a tsz-t. A régi A felsorolt számok azt bizonyítják, hogy a fiatalok a ter­melőszövetkezetben megtalálják számításukat, sokkal inkább, mint az egyénileg gazdálkodó fiatalok. Vállalat DISZ szervezetének, mivel az elmúlt negyedév fo­lyamán ez az alapszervezet vé­H. A. gezte a legjobb munkát. Hámori Ottó : ENDRI VIII. 1941. október 6.Jelőtti héten összegyűlt néhány fiatal — az ifjúsági mozgalom vezetői — Ságvárinál, az OIB egyetlen kis szobájában, Kulich Gyula letartóztatása után Ságvári lett a bizottság titkára, s olyan kö­rültekintően, olyan sokoldalúan vezette a munkát, ahogy Ku- lichtól tanulta. Most is, a leg­apróbb részletekig mindent meg beszélt munkatársaival. — A budai hegyek térképe feküdt előtte az asztalon, arra volt rárajzolva, éppen a hármas- határhegyi csárda köré a — Batthyány-emlékmécses és kör­nyéke, az október 6-ra tervezett hazafias, függetlenségi, háború­ellenes tüntetés színhelye. — Ságvári tett javaslatot a párt­nak erre a tüntetésre, s őt bíz­ták meg az előkészítéssel, szer­vezéssel. Aki nem tudta, miről van szó, most a térképet látva, azt hihette, hogy a vasárnapi túra tervét beszélik meg a fia­talok. Az ilyenfajta óvatosságra szükség volt mindenképpen — mert Ságvári szobája átjáró­helyiség a szociáldemokrata titkár, Büchler irodája felé. S Büchlernek nem igen tetszenék, ha megtudná, miről folyik itt a szó. Meg ig akadályozná bizo­nyára ezt a tüntetést. Hiszen azért is rendezte így a szobá­kat, hogy akármikor oda módja legyen be-benézni Ságvárihoz, magyarán: ellenőrizni, mit csi­nál az OIB. Most is, mikor Ságvári éppen magyarázta, hogyan kell a fia­taloknak kettesével, hármasá­val az Alkotmány-utca, Hold- utca felől percnyi pontossággal a térre érkezniük, belépett Büchler. Ságvári, mintha észre sem venné, beszélt tovább. — Azért mondom, pontosan ott kell lenni mindenkinek, ezen a kiránduláson mert percre be­osztottam mindent. — És hol ebédelünk? — kérdi valamelyik fiatal — a csárdánál? A többiek is azonnal felis­merték a helyzetet. A délelőtti programról beszéltek, a sport- versenyekről, még vitatkoztak is azon, hogy milyen csapatok vehetnek részt a kézilabda­tornán. Büchler megnyugodva ment tovább. Ságvári pedig még jó órányit beszélt halkan, mindenkinek külön-külön elma gyarázta szerepét, másodperc­pontossággal beosztva azt az alig ötperces időt, amíg a tün­tetésnek le kell peregnie. S három nap mulva valóban pontosan úgy történt minden, ahogy abban a kis szobában, szinte a szociáldemokrata ve­zetők szemeláttára eltervez­ték. Délután háromnegyed hatkor az Alkotmány-utca sarkán egy kifutó megállt szerelni a kerék­párját. Háromnegyed hat után öt perccel nagyobb diákcsoport gyűlt a Parlament előtti Rá- kóczi-szoborhoz, fiatal tanár­ember beszélt nekik valamit a szoborra mutogatva. A Duna- parton az egyik villanyóra alatt fiatalemberek vitáztak he­vesen, nem tudni miről. Né­hány ráérő ember a Tőzsde­palota Nádor utcai kapujára kifüggesztett hirdetményt bön­gészte. A Kúria mögötti kis közben fiatal párok andalogtak, s a Vilmos császár-úton fiata­lok haladtak a templom felé. t Hat óra előtt két perccel kék­taxi fordult be az Alkotmány­utcába, s fékezett a kerékpár­ját szerelő kifutó mellett. El- lenzőssapkás fiatalember dugta ki fejét a taxi ablakán. A ki­futó bólintott: — Rendben. Az ellenzőssapkás erre kiug­rott a kocsiból, gyorsan fizetett, kiemelt a hátsó ülésből egy nagy vörösvirág koszorút és futva elindult a Batthyány- emlékmécg felé. Szinte ugyan­abban a pillanatban a szobrot nézegető diákok, a dunaparti vitatkozók, a litániára menők, az andolgó párok, a hirdetést ráérő olvasói, sietve a térre in­dultak. Az egész olyan villám­gyorsan és hangtalanul történt, hogy a szomszédos házak lakói, ki-kinézve az ablakon, káprázó szemmel, hökkenten és értet­lenül bámulták az előbb még kihalt, s most emberektől feke- téllő teret. A Bazilika nagyharangja ha­tot ütött éppen, amikor a vö­rösvirág koszorút elhelyezték az első magyar köztársaság el­ső miniszterelnökének emlékét őrző mécs alatt. Percekig némán álltak így szólt az utasítás, nehogy a rendőrség idő előtt felfigyeljen, s megakadályozza a tüntetést. (Folytatjuk.) A Kajmádi Állami Gazdaság már harmadszor nyerte el az Elüzem címet. Ez egyaránt mu tatja a gazdaság dolgozóinak és vezetőinek jó munkáját. Ez al­kalomból több dolgozót kitün tettek „Kiváló dolgozó" címmei és pénzjutalommal. Felső képűn kön Osztermayer elvtárst a gaz daság igazgatója a kitüntetett dolgozók egy csoportjával, — Nagy István, Bárdos János, De esi Lajos, Simon János tehené­szekkel és Nagy Ignácz állatte­nyésztési brigádvezetővel beszél get. Nemrégen került a gazda Ságba, mint függetlenített párt titkár. Lengyel Józsefné elvtárs nő. Lelkes tevékenysége folytán sokat javult a pártszervezet mnn kája és így a kommunisták még eredményesebben dolgoznak a gazdaság eredményeinek növe­lésén. Rövidesen megjelenik a Párttörténeti Közlemények első száma A Párttörténeti Intézet új ’ folyóiratának, a Párttörténeti Közleményeknek az első száma közli Kató Istvánnak az 1918. évi magyar demokratikus for­radalom előzményeinek és győ­zelmének néhány kérdése c. ta­nulmányát, amelyben a szerző több dokumentum felhasználá­sával mutatja be 1918 őszének forradalmi napjait és a töme­gek harcának fő jellemvonása­it. Friss Istvánná cikke a ma­gyar munkásosztály 1933—35- ben vívott harcával foglalko­zik, Kiss György, a Magyar Kommunista Párt felszabadu­lás utáni ifjúság politiká­járól ír, Lackó Miklós pedig a magyar párttörténet oktatásá­nak néhány tapasztalatáról szá mól be. Foglalkozik a folyóirat Marx és Engels műveinek ma­gyarországi kiadásaival és több dokumentumot közöl a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá-/ nak évfordulója alkalmából. Az eddigieket a munkásmozga­lom-történeti kutatás helyzetét ismertető hírrovat, valamint könyv és folyóiratszemle egé­szíti ki: itt többi között megje­lent Kelen Jolánnak a „Ha­zádnak rendületlenül“ című történelmi albumról. Szűcs An­dornak Major Ottó: Idők rostá­ján című regényéről írt bírá­lat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom